M aj&nem/ elfeledje/Nagy Sándor JdnoycüJuytci^cMrob

Ó n o d y M a g d o l n a /

M aj&nem/ elfeledje/

Nagy Sándor JdnoycüJuytci^cMrob

2013 MC

196.898

Ónody Magdolna

Majdnem elfeledve

Nagy Sándor János alkotásairól

2013

Majdnem elfeledve Nagy Sándor János alkotásairól

Szerző: Dr. Ónody Magdolna

Lektor: Dr. Veress Pál Szerkesztő: Papp József

ISBN 978-963-08-6259-2

Nyomda és kiadó:

MT GOLD KFT.

2013

A RAJZTANÁR MUNKÁI

Szépen megmunkált, zöldre festett vaskerítés válasz­

totta el a Dóczi-internátus kertjét és udvarát a polgári iskola épületétől. Csak akkor jártunk a pár lépcsőn, ami a polgári udvarára vezetett, ha reggel a gimnáziumba mentünk a ta­

nítási órákra a polgári épületén át. Tanítás után én valami megmaradt szokás szerint az épületszárny másik részén levő, ugyancsak barna fakeretes ajtón át jöttem vissza az ódon illatú lépcsőházon keresztül. Hétköznapokon kora délután sétálni vittek minket a városba, vasárnap délelőt­

tönként pedig valamelyik templomba. Ilyenkor természete­

sen a polgári udvarán mentünk keresztül a Kossuth utcára nyíló nagy, barna kapun át. (A kapus néni árult finomságo-

kat is, néha vettem nála valami édességet.) Ugyanilyen barna ajtón lehetett bepillantani a rajztanár úr kis műter­

mébe, amelyik a polgári épület másik szárnyának végén volt, az internátus udvarára nyíló vaskapu mellett.

A kép baloldalán lévő kerítés m ögött volt a műterem ajtaja.

Szemben a régi Dóczi Kossuth utcára néző épülete.

A m űterem ben 4

Ritkán jártunk el előtte. Tanárnőink figyelmeztettek itt, hogy kislányok, halkan járjatok, ne zavarjátok a rajz­

tanár urat a munkájában. Akkoriban elég sok dolog zajlott körülötte, amiből mi csak szavakat hallottunk. Emlegették a Minerva-fejeket, amelyekről nem tudhattuk, hogy a műte­

remben lehetnek-e? Egyszer belestem a műterem ajtaján.

Két oldalon barnás ponyvával letakart szoborminták sora­

koztak bent a fal melletti polcokon, amelyekről nem lehetett tudni, mit rejtenek. Alakjukban hasonlítottak azokhoz a fá­

ból készült fejekhez, amelyeken a tompokat vasalta nagy­

anyám testvére a kalapos műhelyben, de hogy az itt levők a Minerva-fejek lettek volna, azt elképzelni se tudtam gye­

rekfejjel. Kérdezni meg nem nagyon illett egy kis gimnazistának egy nagytekintélyű tanárt, aki nem is ismert bennünket, gimnazistákat. Ő a polgári iskolában tanított.

Mikor vasárnapi hosszabb sétánk alkalmával a Magoss György téren mentünk, a sétasort kísérő tanárnőnk büszkén mondta, hogy az országzászló szoboralakjait Nagy Sándor János tanár úr készítette. Nekem tetszettek is. Olyan oda­

valónak találtam a szobrokat.

Ez 1939 őszén volt, az országzászló avatóünnepsége 1939 tavaszán. Aztán belesodródott az ország abba a ke­

gyetlen világháborúba. Később jártunk a Horthy-kórházba sebesült katonákat látogatni, érmelegítőket kötöttünk és küldtünk a frontra; változások történtek az életünkben, a szobrok körül is, ami akkor nem tudatosult bennünk, hogy ez egy végleges változás-e? 1942-ben az Országos Irodalmi és Képzőművészeti Tanács aránytalannak találta a szobro­

kat és eltávolíttatta a két férfialakot. Egyik irodalom szerint tárolták, másik szerint beolvasztották ezeket. Bizonyára sürgős lehetett valamiért. És bizonyára az egész országban nem találtak más anyagot ezeken kívül, amit fel lehetett

volna használni a Medgyessy Ferenc által készített Petőfi- szoborhoz 1947-ben.

Sok évvel később a nőgyógyászati klinikán járva fel­

néztem a folyosón levő, ismerősnek tűnő szoborra, és meg­

nyugtatott a szépsége. Örömmel ismertem rá, hogy itt kapott menedéket a gyerekkoromból ismert szobor, amelyik valaha része volt az országzászló körüli kompozíciónak, az „Anya gyermekkel" című, amelyet 1945-ben távolítottak el a talap­

zatról. Állítólag ezt is évekig tárolták, míg a mostani helyére került. Az évszámokkal kapcsolatban is eltérőek az irodalmi adatok.

Évtizedek távolából már többet tudunk a szobrok há­

nyatott sorsáról, főleg dr. Sőreghy János múzeumigazgató úr feljegyzései nyomán. „1925-ben indult az országzászló-moz- galom. Célja az volt, hogy csonka [sicí) Magyarország min­

den városában, községében legyen egy oszlop, amelyen félárbocra eresztett magyar zászlót helyeztek el. A legna­

gyobb méretű a budapesti ereklyés országzászló volt, a négy égtáj-szobor közelében. Ennek talapzatában 'szent földeket' helyeztek el, amelyek Kossuth és Petőfi szülőházából, a mohácsi csatatérről, a doberdói, galíciai csatamezőkről és az elcsatolt vármegyék területéről származtak. A teljes magyar címer s a magyar 'Hiszek egy’ díszítette még több felirattal együtt. A kisebb városokban általában szerényebb oszlopok álltak, de volt, ahol szoborra, szoborcsoportra is tellett.”

[Sz. Kürti Katalin - internet)

Debrecenben az országzászló ügyét a Frontharcos Szövetség szorgalmazta 1925-ben.

DOMBORMŰVEK

A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM DOMBORMŰVEI

„Befejeződött a debreceni Református Kollégium homlokzati épületének felújítása. [MTI - 2011. 08. 31.)

A 370 millió forintból megújult homlokzati épület után sze­

retnék 2013-ra, a kollégium fennállásának 475. évforduló­

jára a teljes épületegyüttest felújítani, amely egy korábbi költségvetés szerint legalább 3,5 milliárd forintba kerülne - fogalmazta meg reményét a Magyarországi Református Egy­

ház zsinatának lelkészi elnöke. A most véget ért felújítás so­

rán egy raktárból előkerült az a vörös márványtábla, amely a kollégium egykori növendékének, Horthy Miklós kormány­

zónak állított emléket. A táblát 2012-ben a Kollégiumi Baráti Kör éves közgyűlése alkalmából helyezik vissza a kollégium belső falára - mondta Bölcskei Gusztáv. Közlése szerint a kollégium felújításával és fejlesztésével a történelmi értékek megőrzése és a térség turisztikai vonzerejének növelése a céljuk.

íFotó: Ónody Magdolna)

Az elmúlt hónapokban 11 ezer négyzetméteren foly­

tak a felújítási munkák; elkészült az új látogatóközpont és időszaki kiállítótér. Múzeumpedagógiai termet alakítottak ki, amelyben a több mint 270 éves kórus, a Kollégiumi Kán­

tus történetét ismerhetik meg az érdeklődők - sorolta a püspök. Elmondta azt is, hogy klimatizálták a híres Orató­

rium termet, megújult a Kollégiumi Nagykönyvtár fűtési rendszere, a korábbi ablakokat hőszigetelt nyílászárókra cserélték, felújították az épület külső homlokzatát, a födé­

met, s akadálymentessé tették a műemlék épületet. Bölcskei Gusztáv tájékoztatása szerint a kollégium felújítására és fej­

lesztésére a fenntartó Tiszántúli Református Egyházkerület pályázaton összesen több mint 440 millió forint támogatást nyert el az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében. Az építési munkálatok 370 millió forintba kerültek, a 10 száza­

lékos önerőt a fenntartó egyházkerület finanszírozta. Bölcs­

kei Gusztáv püspök és Gáborjáni Szabó Botond, a Kollégiumi Nagykönyvtár főigazgatója egyaránt reményét fejezte ki, hogy a látogatóbarát felújítás következtében az évi mintegy 30 ezres látogatói szám jövőre eléri az 50 ezret.”

Olvasva a fenti sorokat, kis rémület kerített hatalmába. Ezt a nagy felújítást talán már meg se érem. De ha úgy hozná az idő rendje, hogy sérülnének vagy eltűnnének a kollégium faláról a domborművek, én is úgy el lennék keseredve, mint Medgyessy mester, mikor a mész takarta, évszázados Mi- nerva-fejeken nem találta a feltételezett szépséget a felújítás után. Ezek a domborművek számomra hozzátartoznak a Református Kollégium homlokzatához. Különös szépsége a formákon kívül a képzőművészet és az irodalom egysége, az idézetek jellemző, odaillő sorai. Műértők ugyan nem találták hibátlannak az Arany Jánost ábrázoló domborművet, de ve­

lem együtt eddig minden ismerősöm felismerni vélte a nagy költőt, akit saját versének soraival jellemez a felirat:

„Nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik.

(Fotó: Magyar Zoltán)

Ehhez a felemelően szép vershez nekem külön emlé­

keim vannak. Talán, mint minden ifjú, Petőfi fiatalos lendüle­

tét csodálva én is inkább Petőfi-párti voltam. Arany bölcses­

ségét, gyönyörű magyar nyelvét csak később méltányoltam eléggé. Lehet, hogy ezt érezte meg az osztályfőnököm, Mária néni, vagy látva, hogy igyekszem elmélyülni az irodalom is­

meretében, rám osztotta a „Széchenyi emlékezete” c. vers megtanulását és valamilyen alkalommal való elszavalását.

Hatalmas pátosszal ismételgettem a vers sorait tanulás köz­

ben, egyre rémesebbnek találtam még az ötletet is, hogy el­

szavaljam. Az eredményre már nem is emlékszem, de a köl­

temény sorai egy életre bevésődtek az emlékezetembe. Fáj minden apró tévedés, amit ellene elkövetnek. Arany nyelve úgy szép, ahogy volt. Nemrég halt meg egy kedves barátunk, akinek életművét Széchenyiének nagyságához akarták ha­

sonlítani azok, akik tisztelték és szerették őt. A gyászjelenté­

sén a „Széchenyi emlékezete” c. versből volt néhány sor idé­

zet, három apró hibával. Több fórumon ment keresztül a

kinyomtatásig, senkinek se tűnt fel, még a további megemlé­

kezésekben sem. Nem hiába szoktam még most is álmomban egykori osztályfőnököm megrovó pillantásaival vagy dor­

gálásával találkozni; ilyen tévedéseket nem engedhet meg magának egy [volt) dóczista. Számomra így szép a dombor­

mű, ahogy van. A vers fent említett néhány sora pedig így van hibátlanul:

„Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl;

Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul,

Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik;

Melyhez tekint fel az utód erénye:

Óhajt, remél, hisz és imádkozik."

Mikor irodalomtanárunk Arany János nem túl hosszú debreceni tartózkodásának befejezéséről beszélt, megemlí­

tette a „Vándor cipó" c. verset, amiből ez a versszak a város­

tól való búcsúzásképpen a Kollégiumról és a Csapó utcáról szól.

„Égő homokban, itt a 'város', - Amott a nagy kollégyiom Hátall ki, mint szamár a nyájból:

Maradj te, zárt paradicsom!

Hogy szem ne lásson, félre csaptam Egy útcán [neve is 'Csapó');

Pénz nincs, kerülöm a „kenyér-sort":

Pedig hol a vándor cipó!? "

Ha rágondolok a forróságtól olvadó napsugaras deb­

receni nyarakra, nem is tudnék festőién szebb sort írni, mint azt, hogy égő homokban itt a város. Terveztem is egy kis

könyvborítót ezzel a címmel, a hátoldalán több nyelvre át- téve ezt a mondatot. Egyelőre nem került nyomtatásba.

Csokonaihoz természetesen közelebbi kötődésem van. Diák­

köri barátai közül az 1803-as esztendőtől szülőfalumban, Kábán volt lelkész egyik legjobb barátja, Erőss János, akinek kiváló rajzkészsége ismert volt gyerekkorától. Az Erőss Gá­

boré, mint részmetsző diáké, nem is vitatott. Az irodalmak igyekeznek megosztani a dicső­

séget, hogy ki rajzolta Csokonai­

ról az egyetlen ismert képet, János-e, vagy Gábor, életében, vagy holta után. Mindenesetre Csokonai ismerte azt a képet, amelyet kimetszésre küldtek Cetterhez, majd Fridrich John kivitelezte, és ha nem hasonlított volna rá, talán tiltakozott volna ellene. A barátság során többször járt Kábán, amiről tanúskodik Fazekas Mihály „Édes Druszám"

című verse is. És hogy ott jól érezték magukat, erről szól a torkukról való megjegyzés a versben:

„Úgyis Kábán kiszáradt A porhanyó garádján."

A Magyar Tudományos Akadémia jóvoltából a tulaj­

donomban van a K. 3./36 jelzetű levél fénymásolata is, amelyen 1805. január 20. dátum van. Ekkor írta az akkor már nagy beteg, fázó és éhező Csokonaihoz e levelet Erőss János Bárándról, az ajándék tojások kíséretében bárándi közös barátjuktól. Hogy tévedés ne essék, a levél tetején szerepel, hogy Kaba.

Dóczista korunkban minden év május elsejének éj­

szakáján engedélyt kaptak a Svetits-intézet igazgatóságától a református tanítóképző fiú növendékei, hogy a két intézetet elválasztó kerítésre felmászva éjjelizenét adhassanak a dóczista internátusbán lakó tanítóképzős lányoknak. Gyö­

nyörű hangon szálltak az illatos májusi levegőben a Csoko- nai-dalok, mi innen tanultuk meg ezeket, nem a tanköny­

vekből.

Hát számomra mindez ott szerepel a polgári iskolai taná­

runk, Nagy Sándor János domborművén.

1945 júliusában a Református Kollégium udvarán levő tanteremben tettünk magánvizsgát a gimnázium hato­

dik osztályának anyagából. Én amellett az ablak mellett ültem, amelyik az utcai falon levő ereszcsatorna közelében van. A következő iskolai évet is ebben az osztályteremben töltöttük. Érdekes módon legtöbb osztálytársam az udvari hógolyó-csatákra emlékszik, talán azért, mert a kapu másik oldala mellett levő tanterembe a fiúk jártak és ők csinálták a legnagyobb hógolyókat. A következő nyár 1946-ban szép, napsugaras volt. Kezdtük elfelejteni a háború minden rossz emlékét, új szandált csináltattam a Kollégium mögötti épü­

letben dolgozó cipésszel, szép, kényelmes fehér szandált. Kis térré szélesedett az út a ház előtt, porcfűvel benőtté, előtte egy nagy fa lombja védett a nap forróságától. A házban la­

kott valamikor kisdiák korában Kölcsey, akinek a dombor­

műve a harmadik azok közül, amelyekhez ilyen külön emlé­

kekkel is kötődöm. És amelyik háznak olyan szomorú vége lett. Úgy járt, ahogy egy kis versemben emlékeztem meg egykori kedves albérletem házáról: „A romboló építés elso­

dorta." (A Kölcsey-ház tégláiból szülőfalumban disznóólát építettek, az újságban megjelent sorok szerint.)

Bogéi József írta a Nagy Sándor János által készített domborművekről: „Csokonai-, Kölcsey- és Arany-reliefen

már a kiugró formai elemekkel nem tudja a síkszerű és mégis plasztikus ábrázolást összeegyeztetni, s a mellett a portrék némileg eltérnek az ismert költőarcok jellegzetes vonásaitól." Biztosan így van szakértő szemmel. Mi, közön­

séges szemlélők valahogy felismertük őket első látásra.

Az első domborművek 1931-ben készültek a Kollégium fa­

lára, Kálvin és Zwingli - műértők véleménye szerint is - jól sikerült ábrázolással.

A Csokonai-kör adta a megbízatást a domborművek készítéséhez 1931-ben. „A leleplezési ünnepély 1933. május hó 25.-én Áldozócsütörtökön déli 12 órakor folyt le." Az ava­

tóbeszédet Dr. Pap Károly egyetemi tanár mondta. „A Kollé­

gium nevében az emlékműveket Karai Sándor kollégiumi igazgató vette át." A „hallgató diákság ajkáról felzúg az Erős várunk nékünk az Isten, - valaki megkezdte és az egész kö­

zönség meghatottan énekelte végig ezt az ősi református éneket."

(iCsobán Endre: Arany János, Csokonai Vitéz Mihály és Kölcsey Ferenc plakettje a Kollégium falán. Debreczeni Képes Kalendáriom 1934.)

A Kollégium udvari falait díszítő domborművek előtt alig álltunk meg. Kicsit sötét a hely, ahova fel vannak sze­

relve, és keveset tudunk az ábrázolt személyekről. Nagy Sándor Jánoshoz a következő négy, egykor kollégiumi diák neve kötődik: Maróthi György, Sinay Miklós, Péczeli József, Degenfeld József.

M aróthi György (.1715-1744) professzor, polihisztor, a kántus alapítója.

Sinay Miklós (1760-1801) történelem tanár

Péczeli Jó z s e f (1750-1792) költő, műfordító

Gróf Degenfeld Jó z s e f (1847-1927) Egyházkerületi főgondnok, az egyetem alapításánál is segédkezett.

A Kollégium lépcsőházán ak falán van a Dr. Baltazár Dezsőt ábrázoló dombormű.

„A debreceni öreg Kollégium falába, a nyugati kapu mellett, a Zwingli és Kálvin képe mellé, most három ma­

gyarnak a domborművű arcát illesztettük, mi, a Csokonai Kör vezetői. Mind a három diákja volt a Kollégiumnak és di­

csősége a magyarságnak: Csokonai, Kölcsey, Arany.

Ahogy a munkások illesztgetik a rop­

pant, küklopszi falba ezeket a bronz­

plaketteket, ott bámuljuk mi is többek közt Baja Miskával, a pappal.

Mondom neki:

- Maholnap telerakjuk az egész Kollé­

gium homlokzatát arcképekkel Baja tovább viszi a gondolatomat:

- Úgy, hogy nekünk már nem is na­

gyon jut hely.

Körültünk összebújnak, összesúgnak a

tányérsapkás egyetemi hallgatók, papok és tanárok.

Én megmutatom az első emeleti ablaksor felett azt a teret, ahova még föl lehet szegezni a 'Bokrétát'. - Közbevetve, mi ketten Baja Miskával különösen méltók vagyunk a falba-sze- gezésre, hiszen Mihályt itt, a Kollégiumban vágták el kétízben is a görög-érettségin; engemet pedig, tudja min­

denki, kitettek a könyvtárból szűröstől együtt. Van mit expiálni sorsunkban a boldog maradéknak.

Úgy látszik, Baltazár Dezső püspök, aki a leleplezés­

kor beszédet mondott az emléktáblák előtt, valakitől meg­

hallotta dicsőségre ácsingózásunkat; mert a többek között azt mondta: Ezzel a három emlékkel még nincs ám vége a Kollégiumunk nagy diákjai megörökítésének; ez a magyar kálvinista szellem egész csillagrajokat bocsát ki; sokan jön­

nek még Csokonai, Kölcsey, Arany után." (Csobán Endre:

m ek.oszk.hu/01300/01327/htm l/olah4_7.htm )

AZ IPARISKOLA DOMBORMŰVÉ

Az 1940-es évek elején korcsolyázni kísértek minket a Dóczi internátusból a Csapó utca egyik udvarán levő kor­

csolyapályára. A Burgundia utcán mentünk keresztül. Az utca viszonylag régi építésű házai után feltűnt a Csapó utca felé eső sarkon egy szép, téglaszínű épület, oldalán egy fehér domborműdíszítéssel. Nem túl magas, arányos, városias kinézetű. Tetszett, oda illőnek találtam. Ez még a várossal való ismerkedés időszaka volt, nem fedeztem fel az összes szépségét addig. Később azután sok-sok emlék fűződött az épülethez, illetve az akkor még előtte levő villamos megálló­

hoz. Szép is, nehéz is volt az emlékek között. Anyámék 19 évig laktak a közvetlen közelben, a Rákóczi utca 4. sz. alatti házban. Az Ipariskola falán levő domborművet is Nagy Sán­

dor János készítette. Szerencsére még elkerülte a rombolás veszélye. „Első épületdíszítő domborműve a Csapó- Burgun­

dia utca sarkán levő ipariskola (tervezte Borsos József, Zeleznik Gyula) homlokzatára készültek. Itt, ezen a negyedköríves hajlaton trónoló Hungáriát és üllővel dolgozó iparos ifjakat, festő, korongoló fiatalokat jelenített meg /m int tudjuk, iparművészeti iskolának készült az épület/.”

(A debreceni képzőm űvészet történetéből - Sz. Kürti Katalin) Hasonló stí­

lusú a Kossuth utcai rendőrség épülete.

Mivel a tanár úr mű­

terme a szemben levő telken, a régi Dóczi udvarán volt, mi sem természete­

sebb, hogy a két em­

léktáblát is ő készí­

tette a rendőrség számára. Eddig a közvetlen rokonságán kívül csak egy emberrel találkoztam, aki számon tartotta ezeknek a domborműveknek a valamikori létezését. A je ­ lenleg ott dolgozók nem tudtak felvilágosítást adni a sor­

sukról.

AZ ISKOLAI ÉRTESÍTŐ K BŐ L

Nagy Sándor János a debreceni Dóczi leányiskolának volt rajztanára 1922-től. Az iskola értesítőiben felsorolás­

szerű adatokat találunk alkotásairól. Pl. az 1935/36-os évi értesítőben olvashatjuk a következőket:

„Egyre ismertebb és keresettebb szobrász lesz Nagy Sándor János, iskolánk derék rajztanára, aki a múlt évben készítette el Álmosd község megkeresése folytán Bocskay fejedelem sikerült szobrát. Ez évben avatták fel Dobó Sándor tanító­

egyesületi elnök szobrát. Arany és Kölcsey, dr. Baltazár Dezső plakettjeit, a debreceni ősi Kollégium falát díszítik. E művek mind az ő alkotásai." [A debreceni reform átus Dóczi polgári leányiskola értesítője az 1935-36. tanévről, 29. p.)

„Iskolánk rajztanára, Nagy Sándor János, ki egyben hírneves szobrászművész, elkészítette Szabó Imre vámospércsi igazgató-tanító síremlékét. Befejezte továbbá a közeljövőben Debrecenben felállítandó Országzászló szob­

rait." (A debreceni reform átus Dóczi polgári leányiskola érte­

sítője az 1937-38. tanévről, 40. p.)

„Intézetünk szobrászművész-rajztanárának Nagy Sándor János értékes munkájáról beszélnek az alább felso­

rolt művek:

Síremlékei: Madarassy Csaba, Dobó Sándor, özv.

Czeglédy Gáborné, Rácz Károly, Telegdy Károly és Szabó Imre.

Hősi emlékei: A debreceni református tanítóképző in­

tézet elesett növendékei, Nagyar község, Mikepércs község, az elesett rendőrök és hivatás közben elesett rendőrök em­

léktáblái. A lezuhant debreceni repülők emlékoszlopa. A debreceni országzászló. A debreceni iparostanonc-iskola allegorikus domborműve. A Debreceni Köztemető kútszobra.

A Kollégium falán levő domborművei: Calvin, Zwingli, Csokonai, Arany, Kölcsey, Baltazár, Maróthy, Sinay, Péczely és gróf Degenfeld.

Az utrechti egyetemnek készített dombormű.

Számos képmás és kisplasztikái mű, olaj- és vízfest­

mény, rézkarc, és Exlibris." (A debreceni reform átus Dóczi polgári leányiskola értesítője az 1938-39. tanévről, 48-49. p.)

A fent említett műveknek igyekeztem utána járni, megvannak-e és hol találhatók azok, amelyeket a debreceni Református Kollégium épületében és a debreceni köztemetőben nem látunk?

(Fotó: Kovács Teofil)

2011 októberében kaptam meg Nagy Sándor János tanár úr munkáival kapcsolatos összes fény­

képet, amelyek unoka­

öccsének, Papp Barnának a tulajdonában vannak. Az egyik képen „A KOLLÉGIUMI

TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZET HŐSI HALÁLT HALT NÖVENDÉKEI” feliratú tábla még egy keretben van egy domborművel. Ma a Kollégiumban csak a tábla található, a dombormű Nagyar község első világháborús emlékműve­

ként ismert. A nagyari református templom falán látható dombormű alatti emléktáblán a helyi áldozatok neve fölött lévő idézet a következő: „Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket meg nem ölhetik."

EM LÉK TÁBLÁK

A debreceni rendőrség hősi halált halt tagjainak em­

lékére készített emlékmű a rendőrpalota Kossuth utcai ka­

puja lépcsőfeljárónak két oldalán a falba lett elhelyezve. Jobb oldalon a harc közben, a bal oldalon a hivatásuk teljesítése közben hősi halált halt rendőrök emlékműve található.

[Debreczen. 1936. június 28. 6. p.)

Szintén a Debreczen című napilapban találunk egy cikket Nagy Sándor János szobrászról, művésztanárról. A cikk fényképet is közöl egyrészt Nagy Sándorról a műtermé­

ben, másrészt pedig a Baltazár Dezső püspökről készített domborművéről. (Debreczen 1936. június 14. p. 10-11.)

22

Véletlenül buk­

kantam rá a Sárospata­

kon 1935. augusztus 25- én, illetve 26-án felava­

tott két domborműre is.

Az illetékes, akit módom volt megkérdezni, kicsit zavarba jött a művek alkotóját illetőleg, ígérte, utána néz. Nagy Sándor Jó z s e f nevét említette, mint sokan mások, akiknek ismerős volt a szabadságharc hőseinek a neve. Aztán megegyez­

tünk az alkotó szemé­

lyével kapcsolatban.

AZ ORSZÁGZÁSZLÓ ÜGYE

Az épülő országzászlú.

A debreceni Országzászló Bizottságról dr. Sőreghy János múzeumigazgató úr gondosan vezetett, megszámozott lapokból álló naplójából - mely a debreceni egyetemi könyv­

tár és az igazgató úr lánya, fia engedélyével áll a rendelkezé­

semre - tudhatjuk: „Debrecen városvezetősége a Magoss György-téren felállítandó országzászlóra nyilvános pályáza­

tot hirdetett. A befutott pályázatokat a bíráló bizottság, melynek én is tagja voltam, többszöri tanácskozás után elutasította és 1936. dec. 23-án Borsos József műszaki taná­

csos indítványára új pályázat kiírását javasolta. Medgyessy nem szerepelt a pályázók között. A pályázaton csak debre­

ceni művészek vehettek részt. Nagy Sándor János, Némethy László, Patzó Pál, Poroszlay János, Debreczeni Tivadar, Sajó István nyújtottak be terveket, de siker nélkül.”

(Dr. Sőreghy Ján os feljegyzése. A D ebreceni Egyetemi Könyv­

tár tulajdona. Engedéllyel közölve.)

Mint már említettem, az 1925-ben alakult ország­

zászló mozgalom célja az volt, hogy az ország minden váro­

sában és községében legyen egy oszlop, amelyen félárbocra eresztett magyar zászlót helyezzenek el. Debrecenben az országzászló ügyét a Frontharcos Szövetség szorgalmazta.

Megalakult az Országzászló Bizottság. A tagjainak a nevét szerettem volna megtudni. A Hajdú Megyei Levéltártól kértem ehhez segítséget.

Tisztelt dr. Onody Magdolna!

Sajnos az Országzászló Bizottság névsorát nem találtuk meg. Mellékelten küldöm a Debreceni Törvényhatósági Bizottság közgyűlési jegyzőkönyvéből a témára vonatkozó 261/1937. bkgy. számú határozat másolatát.

Az Országzászló című lap 1937-es számában (19. p.) egy rövid cikk említi, hogy a bizottság elnöke dr. Tunyoghy Szűcs Géza volt - aki beszédet is mondott az avatáson - illetve két tag nevét, akik 1937-ben csatlakoztak hozzájuk:

dr. Händel Vilmos és dr. rugonfalvi Kiss István egyetemi tanárok.

Debrecen, 2011. szeptember 30.

DEBRECENI ÉRCEMBEREK

MÁRVÁNYNÉVJEGYEK

KAPLONYI GYÖRGY

Kaplonyi György: D ebreceni ércem berek, márványjegyek.

Debrecen, 1943. (könyvborító)

Pro Patria

A íól&rbócra eresztett zászló

Debrecen. Tenger fenekén lévő város. Ahogyan Oláh Gábor nevezte. Mennyi igaza v o ll! Valamikor régen elsüly- lyedt s lassan kezdi benőni a lengcrfenéki iszap. Minden!

elborít lassan, a házakat is, az embereket is. Lassú mozgá­

súvá tesz mindenkit, És megáll minden. Megszűnik az élet.

Közömbösökké válnak az emberek. Csilloghatnak a színpadi reflektorok, beszélhet irodalomról, magyar hősökről az elő­

adóterem pódiumán a hírneves px-ofesszor. A képzőművé­

szek hiába vésik ki köböl, fából, vérrel, verejtékkel álmaik alakjait. A piktor hiába festi szive vérébe mártott ecsettel vásznait. . . Hiába minden . . . Nem kell semmi. Tenger fene­

kén alvó városban élünk és az iszap, a fojtó, őrjítő közöny mindent beborít. . ,

Szomorú valóság volt ez a harmincas évek e le jé n ...

Elfáradt volna talán a legraagyarabb város népe? Megúnla volna küldetését teljesíteni tovább ? (joy látszott, mikor vol­

tak olyanok, akik az országzászló feláfíitását ilyen mondás­

sal intézték el :

— Minek a ? Magyarok vagyunk, tudja mindenki! Mi­

nek az utcára kiállítani magyarságunk jelvényeit ?

És így érthető, hogy mindig odázódotl és odázódotl a debreceni országzászló felállításának ügye.

Szerencsére már akkor is voltak néhánvan csökönyös magyarok, akik nem így vélekedtek. Szították a lelkek mé­

lyén szunnyadó parazsat. És nem hiába, mert 1930 február 21-én új értekezletre gyűli össze az országzászló-bizoltság.

Dr. Tunyoghy Szűcs Géza elnök hangoztatta, hogy igenis elérkezett az ideje az országzászló felállításának. Nem sza­

luid tovább odózni a dolgot, hanem a szabadság nagy, ma­

gyar ünnepén, március I5én már hirdetnie kell. hogy élni akarunk, hogy legyen valami, aminek lálása mindig feléleszti a szunnyadó parazsat. . .

Előterjesztés történt ekkor az őrségek megszervezésére is. Vitéz Herényi István ny. tábornok javasolta, hogy- min­

den hónap első vasárnapján, március 15-én. a Hősök Nap­

ján, Trianon emléknapján. Kormányzónk születése- és neve- napján, a debreceni csata évfordulóján, Szent Istvánkor, október 6-án délelőtt 11 órától 13 óráig legyen diszőrség

sa országzászlónál. Ar Arség égy parancsnokból és 14 fiiból álljon* KIvülök egy zászlótartó,” egy zászlós tiszt és a zene­

kar vesz részt a díszőrségen. Kettős díszörök állanának őrsé­

get. Az első őrség félórát, majd minden negyedórában vált­

ják egymást. A díszőrségben a város minden testületének részt kell venni. A testületek beszervezését maga vitéz Beré- nyi István ny. tábornok vállalta.

Az épülő orazágzáaxlú.

Lossonczy István akkori főispán javaslatára az őrség­

váltásokat rendszeresítik egy olyan napra is, amely kifeje­

zésre juttatja a Felvidék visszatérését Egyhangú lelkesedés­

sel amellett döntöttek, hogy ez a nap november 11-e lesz.

Kormányzó Urunk kassai bevonulásának emlékére.

Ekkor már készült az országzászló. Nagy Sándor János művészt bízták meg a kivitelezéssel. 1939 március 15-re fel is állították a Magos s György-téren. A hatalmas oszlopból emelkedik ki a zászlórúd Az emlékmű Kétmalom-utca felőli

in

részét szónoki ernelvényszerücn képezték ki. Az átellenes oldalon egy gyermekét tartó anya áll bronzból. A Nagy­

templom leié tekintő oldalon kaszás magyar, míg a Nagy­

erdő felőli részen egy munkás, harapófogóval kezében.

Az országzászlót, amely Debrecen város nagyközönsége adakozásából készült, hosszú vajúdás után 1939 március 15-én avatták fel. Az ünnepélyen Debrecen város előkelő­

ségei mind megjelentek. Megjelent azon dr. Javornilzky Jenő, az Ereklyés Országzászló Nagybizottság társelnöke Is.

Fél 11 órakor F o rray István karnagy vezénylésével az egyesített dalárdák elénekelték a Nemzeti Hiszekegyet, miközben felszökött az árbócra félig az országzászló. Azért csak félig, hogy hirdesse gyászunkat elszakított ország­

részeink iránt. L>r. Tunyoghy Szűcs Géza, az országzászló- bizottság elnöke megnyitója után Szabó Dániel theológus szavalta el Petőfi Nemzeti dal-áL Az ünnepi beszédet Makkai Sándor dr. egyetemi tanár mondotta. Zivuska Andor alkalmi költem ényét: a „Zászlóavatás“-t szavalta ezután Nviry József theológus. Az országzászlót dr. Javom iczky Jenő adta át Zöld József h. polgármesternek. Díszmenel, a Him­

nusz és a Szózat zárta be a maradandó emlékű ünnepélyt.

1942-ben érdekes változtatást eszközöltek az ország­

zászlón. A kél m ellékalakot: a kaszáló m agyar és a munkás alakját eltávolították az országzászló talapzatáról, azzal, hogy rontja az emlékmű összbenyomását. Ugyanekkor azt az ígéretet is tették illetékesek a tervező művésznek, hogy m e^elelö helyen fogják ezeket felállítani. (Hasonlónak lát­

szott ez az eljárás a Tóth András tragikus sorsú Szabadság- szobránál alkalmazottal. Valószínűleg azonos szempontok játszottak közre I) Ugyanekkor a gyermekét tartó anya alakja elé a gyeppázsitba mfikőlapol helyeztek cl a követ­

kező felírással;

PRO PATRIA 1911—1918 1938---

Érdekesnek tartjuk feljegyezni, hogy 1938 július 13-án a nyilastelepi református egyházrész ösgyülésén kimondot­

ták, hogy országzászlóval ellátott emlékművet állítanak fel a templomtéren, hadd hirdesse Kelet felé a magyarság élni- akarását és azt, hogy nem felejtünk soha. A tervet Fekete László tanító készítette el. Kigola Im réné 5 pengője volt az első adomány az emlékműre. Több aztán nem is történt.

Noha felszínen tartják állandóan a nemes tervet, a közben bekövetkezett világesemények miatt mindeddig nem került sor a kivitelezésre. '

146

Debrecen TB. közgyűlés 261/1937. bkgy. sz. határozatából:

Ík A város Polgármestere bejelenti, hogy a debrecen Örszágzászló Emlékmű felállítása céljából egy társadalmi bizottság alakult, amely bizottság 1937. év március hó 4/. napján tartott ülése alkalmával elbírálta a második pályázati felhívására beérkezett pályamunkákat és ez alkalommal az első díjat Nagy Sándor János szobrász- művész pályaművének Ítélte oda, az 1937. évi február hó 27. napján tarto tt műszaki albizottság ülése alkalmával egyhangúlag kialakult javaslat és bírálat alapján.

A szóbanforgó társadalmi bizottság, mint Debreceni Országzászló Bizottság, többszöri ülése alkalmával fog­

lalkozott a kivitelezésre kerülő emlékművel és megálla­

pította, hogy a Nagy Sándor János- szobrászművész által készített pályadíjnyertes mű kivitelezési méretein, valamint anyagán, Debrecen sz. kir. város presztízse érdekében változtatásokat eszközöl.

Ezen m.egállapitása alkalmával elhatározta, hogy a Nagy Sándor János szobrászművész által készített em­

lékmű kivitelezési oszlopmagassága 6 m., zászlórúd ma­

gassága 4-85 m., a zászló maga 2-50 m. legyen és a legjobb minőségű gyapjúból készüljön. Az emlékmű címere a tervezettnél kisebb legyen és kőből készítendő. A zászló felvonása a zászlórúd ban, valamint magában az emlékmű­

ben elhelyezett cső útján történjék, az emlékmű alján alkalmazott, kis ajtóval elzárt nyílásba behelyezett fogas­

kerék szerkezettel. Ugyanilyen formában helyezendő el a villámhárító-készülék is, azzal a különbséggel, hogy az a földbe vezetendő. Az emlékmű alakjai bronzból öntöt­

tek, 210 cm. magasak, a Plintosz 10 cm. nagyságú legyen. A zászlórúd és az alakok bronzszínüek legyenek.

Az emlékmű alapköve terméskőből készüljön, az oszlop- zata kőburkolattal látandó el, a kőburkolat vastagsága pedig 15 cm. legyen.

A fentiek szerint kivitelezésre kerülő emlékmű fel- állítási. költségeire az Országzászló Bizottság, különböző gyűjtések útján, 7440 P -t gyűjtöttek össze. Az emlékmű fentiek szerinti kivitelezése azonban, Nagy Sándor János szobrászművész által benyújtott költségvetés tanúsága szerint, 12,500 P költséget igényel.

Bejelenti továbbá, hogy a Debreceni Országzászló Bizottság 1937. évi júliusTO 20. napján délután 145 óra­

kor, Nagy Sándor János szobrászművész Kossuth-utca 33. sz. alatti műtermében tarto tt ülése alkalmával akként határozott, hogy Debrecen sz. kir. város törvényhatósági bizottságához kérelmet terjeszt elő, amelyben arra kéri a törvényhatósági bizottságot, hogy ennek a Debrecen­

ben felállítandó Országzászló Emlékmű felállitási helyéül a Magoss György-témek a Kétmalom-utca torkolatánál lévő köröndjét jelölje ki és a felállitási költségnél még hiányként mutatkozó 5000 P -t — melynek teljes összeg­

ben történő előteremtésére társadalmi gyűjtés útján ezidőszerint már remény nincs — a törvényhatósági

Sőreqhy Ján os naplójából

T A G JA IT K IN EVEZTÉK . F olyó évi május hó 29-én jelent meg az országgyűlés által meg­

szavazott törvény az Országos Irodalm i és Művé­

szeti Tanácsról. A törvény szerint a tanács irodalmi és művészeti vonatkozású kérdésekben véleményt mond, javaslatokat terjeszt elő és a kormányhatósági intézkedések végrehajtásában közreműködik. Az Országos Irodalmi és Művé­

szeti Tanács elnökévé Ugrón Gábort nevezte ki a kormányzó. Társelnökök: Herczeg Ferenc, Hubay Jenő és Zala György. Alelnökök: Balló Ede (kép­

zőművészet), Dohnányi Ernő (zeneművészet) és Horváth János (irodalom). A Tanács ügyvezető igazgatója Tihamér Lajos miniszteri tanácsos. A törvény értelmében a Tanácsnak kinevezett és hivatalos tagjai vannak, akik közül képzőművé­

szeti vonatkozásban m egemlítjük a következőket betűrendben: Árkay Bertalan, Bosznay István, Burghardt Rezső, Dudits Andor, Fényes Adolf.

Glatz Oszkár, G yörgyi Dénes, Hikisch Rezső +, Hor- vay János, Iványi-Grünwald Béla, K ertészK . R ó­

bert, Kukán Géza, Lakatos A rtú r. Ligeti Miklós.

Lyka K ároly, M árffy Ödön, Márton Ferenc, Maty- tyasovszky-Zsolnay László, Medgyaszay István, Medgyessy Ferenc, M egyer-M eyer Antal, M eny­

hért Miklós, Nagy Sándor, Pásztor János, Rudnay Gyula, Say Géza, Sidló Ferenc, K. Stróbl Zsig- inond, Szablya-Frischauf Ferenc, Szentgyörgyi István, Szőnyi István, Szőnyi Ottó, Teles Ede, Túri Béla, Vaszary János, W älder Gyula, T. W ygand Ede. Hivatalból tagjai a Tanács­

nak: Felvinezi Takách Zoltán, Hekler A n ­ tal, Hiilt.1 Dezső, Réti István, Helbing Ferenc. — A Közmunkatanács elnöke: Rakovszky Iván vagy helyettese. A Műemlékek Országos Bi­

zottságának elnöke: Gerevich Tibor. A Szé­

kesfővárosi Képtár igazgatója: Csánky Dénes. — Tiszteletbeli tagok: Csók István, Hoepfner Guidó, Karlovszky Bertalan, Lechner Jenő, M ajovszky Pál, Nádler Róbert, Róna József, Sándy Gyula, Vastagh György és Végh Gyula. A képzőművé­

szeti szakosztály előadója: Csánky Dénes. A kul­

tuszminiszter rajtuk kívül előadói minőségben megbízza Sáy Gézát a vidéki képzőművészeti propaganda irányításával. Az összes tagok meg­

bízatásának tartama hat esztendő, tisztsége tisz­

teletbeli-

Arra nem találtunk adatot, hogy mi volt a Medgyessy féle pályaterv az országzászlóhoz.

Mint fent látható, Medgyessy Ferenc tagja volt az akkor már Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsnak, amely a meg­

szavazott törvény szerint: „művészeti vonatkozású kérdé­

sekben véleményt mond, javaslatokat terjeszt elő.” Talán ekkor kellett volna megbeszélni a további lépéseket a debre­

ceni Országzászló Bizottsággal, hogy elkészüljön-e a terve­

zett 3 szobor az országzászlóhoz? A Bizottság, mint tagot, egy személyben Medgyessy Ferencet küldte el a szobrok elbírálására. Ez kicsit szokatlan elképzelésnek tűnik, hogy olyan személy legyen az egyedüli bíráló, akinek a műve

„megérdemelten szóba se jött” a pályázaton. Ezt maga Med­

gyessy mester is így ítélte meg, ezért a véleményét ugyan elmondta, hogy az „Anya gyermekkel” című szobrot jónak látja, de a másik két alak aránytalan (amelynek alapján ké­

sőbb döntött a Bizottság), de egyedül nem óhajtott felelős­

séget vállalni a döntésben. Akiknek a neve ismert az addigi elbírálásban, az arányokat jól alkalmazták a munkájukban, mint Borsos József is. Nekik talán nem tűnt fel a két szobor­

ban levő aránytalanság a tervek elbírálása idején? Később Bőgel József is említi ezt az aránytalanságot. Ő sokszor lát­

hatta ezeket a szobrokat fiatal korában. Nem tudhatom, hogy saját emlékeit rögzíti-e a könyvében, vagy átvette egy tekintélyes szobrász megállapítását?

1938. november elején Medgyessyt fontos megbízatásokkal küldte Debrecenbe a kultuszminisztérium.

Arról nincs adat, hogy a Bizottság több tagja is mon­

dott véleményt a tervről.

Nagy Sándor János 1937. március 6.-án nyerte el a szobor­

építés pályázatát.

Minden esetre a szobrok elkészültek. „Három szobrot készített: egy munkásalakot a Nagyerdő felől, egy paraszt­

figurát (amely a Nagytemplom felé nézett) és egy Anya gyer­

mekkel kompozíciót mintázott bronzból. 1939. március 15- én avatták az országzászlót, amelynek Kétmalom utca felőli emelvényéről beszéltek a szónokok az összegyűlt hatalmas tömeghez. Először ekkor, március 15-én lobogott itt a magyar trikolor félárbocra eresztve, s később - a Felvidék visszafoglalása után - minden március 15-én, október 6-án, augusztus 20-án, november 11-én és minden hónap első vasárnapján, immár diadalmasan, teljesen felhúzva.” (Sz.

Kürti Katalin)

„A szoborbizottság munkáját később felülbírálta az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács, és 1942-ben elmozdították Nagy Sándor János két 'kevésbé sikerült’

szobrát, a Munkás-t és a Paraszt-ot. (1947-ben az ínséges, bronzhiányos időben ezek képezték a Petőfi szobor alapját.) A harmadik szobor, az Anya gyermekével együttes a helyén maradt, s alatta a talapzatra felvésték a 'Pro Patria 1914-18, 1938-' feliratot (jelezve, hogy a második világháború ki tudja, mikor fejeződik be). 1945. után nem volt szerepe az országzászló talapzatnak. Az Anya gyermekkel című szobrot a szülészeti klinikára menekítették, ma is ott látható, mint Nagy Sándor János legjobb szobra." (Sz. Kürti Katalin - Szo­

borsorsok D ebrecenben)

„Nagy Sándor János legjobb szobra" néhány évig a Déri Mú­

zeumban pihent, majd a Nőgyógyászati Klinika első emele­

tére került. A lépcsőfordulóval szemközt találkozhatunk a remek alkotással. A másfélszeres életnagyságú bronz szobor

egy vékony testalkatú, fiatal és csinos nőt formáz meg, aki a jobb térdét behajlítva áll.

Karján gondoskodóan tartja a kisgyermekét, aki biztonság­

ban érezve magát, boldogan bújik oda hozzá. „A kétalakos mű úgy monumentális, hogy megőrzi bensőségességét is: az egymásba fonódó karok, az egymás mellett nyugvó fejek szép, lüktető ritmust alkotnak, összefűzik az alakokat." [Sz.

Kürti Katalin: Köztéri alkotások és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú-Biharban.) A szere­

tetteljes családias anya­

gyermek kapcsolat szép pél­

dája ez a szobor - kár lett volna az olvasztóban végeznie.

(Fotó: Papp József) Az irodalomban egyik helyen az szerepel, hogy azon­

nal beolvasztották a két, „arányaiban nem megfelelő szob­

rot", másik helyen, hogy tárolták ezeket 1947-ig, amikor nyersanyagul szolgáltak a Medgyessy mester által készített Petőfi-szoborhoz az 1948-as centenáriumi ünnepségek al­

kalmára. Medgyessy így ír erről a művéről: „Teltebb idomo­

kat kapott a szobor, gondolva arra, hogy a szobrásznak ez az egyetlen eszköze a szellemi kiválóság kifejezésére, kissé el kellett térnem tehát a fotografikus igazságoktól a szobrá­

szati igazság érdekében." (Kovács Gergelyné: Debrecen. Pano­

rám a m agyar városok sorozat 1981.)

Az alkotás első kritikusa, Egri József festőművész így fogalmazta meg gondjait: „a Petőfi szobrodról küldött fotón bizony vannak nem kívánatos eltolódások, az általad jelzetteken kívül, mintha a figura is dőlne." (Sz. Kürti Katalin:

Medgyessy Ferenc és Debrecen. Debrecen, 1981.)

„Tisztelt Hölgyem! Az anya gyermekével című szobor talán 1945-ben került levételre. A kérdésére válaszolva, mivel a Déri Múzeum képzőművészeti gyűjtemény nyilván­

tartásában nem szerepel a kérdéses alkotás adatunk az alábbi műről nincs. Üdvözlettel: Fodor Éva lrén"[Levél a Déri Múzeumból)

Magam részéről nem találtam kirívó aránytalanságot az országzászló alakjaiban. Van, aki az eltávolítás okát más­

ban keresi. Azt, hogy a szobrok anyagából készült Petőfi-alak mennyire nyeri el a tetszését, mindenki maga döntse e.

Az országzászló szobrai és Medgyessy F. Petőfi-szobra

A MINERVA-FEJEKRŐL

„Az András-templomot 1802. június 11-én ismételten tűz­

vész pusztította el. Először a Kollégium építését kezdték el, majd 1803-ban elbontásra került a templom is.” Az „első istentisztelet 1819-ben volt a felépített templomban.” A Nagytemploméval egy időben folytak a Református Kollé­

gium építési munkálatai is.

A Kollégium méltósá- gos nyugalmat árasztó homlokzatát féloszlopok tagolják, a Nagytemplom építészeti elemeivel egye­

zően. A földszinti ablakok felett elhelyezett záróköve­

ket és az emeleti szemöl­

dökpárkányokat Frank Lő­

rinc kőfaragómester ember­

fej-faragásai díszítették; egy részüket 1976-ban Antal Ká­

roly újította fel. A görög bölcsekre emlékezve nevezte el Mi- nerva-fejeknek a faragásokat alkotójuk, Frank Lőrinc. Ne­

künk tanulóknak, akik időnként a Református Kollégium épületében levő oratóriumba jártunk istentiszteletre, hozzá­

tartoztak az épület külsejéhez, díszítéséhez. Visszaemlé­

kezve a fejek 1941-ben kezdődő kálváriájára nem gondo­

lunk úgy rájuk, hogy megsemmisültek volna. Akkori felújítá­

suk munkájának felügyeletével Nagy Sándor János szobrászt bízták meg. Ez a megbízatás nem szerencsés időben jött a számára, mivel 1941 áprilisától katonai szolgálatot teljesí­

tett, az ezt követő időben pedig betegszabadságon volt a tanév befejezéséig. Ha pedig mások is úgy gondolták, mint Móricz Zsigmond, hogy Debrecennek csak egy szobrásza

van, Medgyessy Ferenc, akkor őt kellett volna megbízni ezzel a munkával. Különösen, hogy ő említ egy megóvó eljárást, amit szerinte szerencsés dolog lett volna alkalmazni a be­

avatkozások elején. Főleg ha ő vállalta volna a felújítások fizikai részét is, hogy naponta fel-le járjon az állványokon személyesen. Különben ugyanazoknak a „kontároknak" a munkájára lehetett volna számítani, akik elvégezték a fejek letisztítását. Amúgy Nagy Sándor Jánost aligha engedték volna el a katonai idejében erre a tevékenységre.

Idézetek a Minerva-fejekkel kapcsolatban:

„A Kollégium belsejénél gyermekszememnek izgalmasabb volt a főfront; a fejek miatt. A templom hátulját bámuló kő- ábrázatokat minden alkalommal jól megszemléltem, ha arra jártunk. Sokat hallottam a régi, híres professzorokról, s úgy képzeltem, a kőfejek őket ábrázolják. Miután olyan retten­

tően okosak voltak, és testüknek legjelentősebb része a fejük volt, egyéb tagjaikat nyilván pazarlás lett volna megörökí­

teni, hitem szerint hát csak az agyukat tartalmazó fejeket faragták ki és tűzték az épület homlokzatára, mint Falladát, a mesebeli beszélő lovat. Meg voltam róla győződve, hogy minden szobor éjszaka eleven, az elesett katonák hősi emlé­

kén az oroszlán, az a bizonyos, amelyen egyetemista apám a nagy költővel együtt lovagolt, kirántja a belefúródott nyíl­

vesszőt, nagyot ordít, a katolikus templom szentjei, de még Kossuth Lajos is, sétálnak. Méltánytalannak éreztem ugyan, hogy a professzorok fejének vélt fejek kimaradnak a mozgás lehetőségéből, de azért megértettem az okát. Mivel nem volt se törzsük, se kezük-lábuk, csupán fejük, úgy gondoltam, csak gurigálni tudnák magukat a földön, s ez nem illenék ilyen tekintélyes férfiakhoz, amellett nem láttam tisztán, ha egyszer le is kerülnek a gyalogjáróra, hogy jutnak majd vis­

sza a falra. Beláttam, nem lehet másképp: ők, szegények, az

egyedüli szobrok, akik nem élhetik a szobrok titokzatos éj­

szakai életét, ha eljön az éjfél." [Szabó Magda: Okút)

„A kifejezetten képzőművészeti emlékekről szólva nem feledkezhetünk el, s ő sem feledkezett el a Kollégium főhomlokzatán levő, Franck [sic!) Lőrinc által 1816-ban fa­

ragott ún. 'Minerva’-fejekről. 1943-ban így vall: 'gyerekko­

rom óta áhítattal néztem ezekre a szép, komor lapidáris, széles vonású fejekre. Később pedig, ahogy szobrász lettem, az a sejtelmességük vonzott, mi minden érdekes rejtőzhet a vastag réteggé vált meszelések alatt." [Sz. Kürti Katalin:

Medgyessy Ferenc és Debrecen, 1981.)

„E déli főépület nyugati és keleti homlozatára szintén 5 -5 tengely került, azaz emeletenként itt is 5 -5 ablak nyílik.

Az épület első és második emeleti ablakai tengelyenként egy-egy közös, mélyített tükörben helyezkednek el. E tük­

rökhöz hasonlóan a quaderezés következtében érvényesülő fény-árnyék hatások is élénkítik a felületet. Az első emeleti ablakokat az épület ritmikáját gazdagító szemöldökpárkány díszíti. A rizalitok földszintjén 5-5, a második emeleten 3-3 emberfej formájú zárókő látható. Ezek eredetije helyett a legutóbbi felújítások során újak készültek, így a nyugati rizalit egykor egyéni arcvonású zárókövei csak B. Révész Ágnes leírásából ismertek. Nem lehettek értéktelen alkotá­

sok, hiszen valósággal megtermékenyítették Medgyessy Fe­

renc képzeletét ( ) Éppen ezért keserítette el a művészt, hogy a 400. évfordulón végzett felújításkor nem sikerült e zárókövek épségét megőrizni. A ‘gondos kézzel faragott, klasszikus ízű, görög bölcsféléket ábrázoló monumentális nagy kőfejek’ megsemmisültek. Ugyanitt, az első emeleten a 2 -2 széles szemöldökpárkányra szimbolikus faragványt he­

lyeztek."

[Elektronikus könyvtár: A D ebreceni Református Kollégium - Gáborjáni Szabó Botond)

Romos m inerva-fejek 1970. táján (Helytörténeti Fotótárj

[Fotó: Kovács Teofil)

ezek kétségkívül még az első építkezési időkből származnak. Az építkezéssel kapcsolatban a sárospataki kőbánya tulajdonosának levelezésében ezek a zárófejkövek mint Minerva-fejek szerepelnek. Minerva-fejeknek azonban nem tarthatjuk őket annál kevésbé, mert a tíz illetve tizenhat fej közül csupán hatról lehet biztosan állítani, hogy női fej, a többi fej részben szakállas, tudós aggastyánokat, részben pedig fiatalabb, kemény akaratú, gondolkozó férfiakat ábrá­

zol."

„(...) Ezek a fejek a legutolsó, néhány évvel ezelőtt végzett épületmegújítás alkalmával erősen megsérültek, de még így is megállapíthatjuk, hogy a földszinti tíz fej között nincs két egyforma. Az épület délkeleti sarkától kiindulva vizsgáljuk meg kissé közelebbről e szobrászati alkotásokat.

Az első, idős, szakállas, filozófus férfifej olyan, amilyeneket a római klasszikus időkből ismerünk. A második középkorú, szakálltalan, bajusztalan férfit ábrázol, érdekes legörbülő szája egyéni vonást ad az arcnak. (...) A harmadik szakállas, bajuszos férfifej hasonlít az első fejhez. A fejet körülvevő, még az áll alatt is elhúzódó kendő alól csak néhány hajfürt tűnik elő. (...) Az ötödik szakálltalan, bajusztalan, kissé elhí­

zott arcú fiatal férfifej kidolgozása hasonlít a második arcé­

hoz, de míg azon a lefele görbülő ajkak kesernyés, pesszi- misztikus kifejezést adnak, addig ezen az arcon inkább va­

lami hideg nyugalom vonul végig. A baloldali rizalit első és ötödik férfifeje annyira meg van sérülve, hogy csak a haj lát­

szik rajtuk, így ezeknél arctanulmányról nem lehet szó. A bejárati ajtó felett levő, kendővel körülcsavart, minden idea­

lizálást nélkülöző, középkorú női arc talán a legegyénibb az összes fejek között. (...) Naturalisztikusan kifaragott húsos arca erős ellentétet mutat a jobb oldali rizalit általános jel­

legű klasszikus szépségű női fejével. A következő szakálltalan, bajusztalan férfifej rokon a jobb oldali rizalit

második fejével, de kevésbé egyéni. A negyedik fiatal férfifej erősen sérült volta ellenére is mutat némi rokonságot a jobb oldali rizalit második és ötödik fejével."

„Amint ezekből az egészen rövid kis leírásokból is láthatjuk, ha el is fogadjuk azt a feltevést, hogy ezek a fejek különböző tudományágaknak vagy művészetnek a szimboli­

kus ábrázolásai akarnak lenni, akkor is megállapíthatunk annyit, hogy a képfaragó mester - ez esetben valószínűen Frank Lőrinc - egyéni vonásokat is igyekezett belevinni az arcokba, miáltal ezek az architektonikus jellegű díszítő ele­

mek elevenen hatnak és magukra vonják a figyelmet."

„A második emeleti záróköveket részben a nagy tá­

volság, részben pedig az erős restaurálás miatt nem igen lehet érdemben megítélni. Mindkét oldalon azonos elrende­

zésben középen egy-egy szakállas, idős filozófus fej, ettől jobbra és balra pedig egy-egy klasszicizáló női fej foglal he­

lyet. Ezek típus fejek, minden egyéni vonás nélkül. Az első emeleti szélső rizalit ablakok szimbolikus tárgyakkal való díszítése érdekes változatosságot ad az emberfejzárókövek mellett. Ezekről a díszekről is említést tett annak idején Frank Lőrinc. A homlokzat szépségét emeli még a két bejá­

rati kapu. (...) A vaskeretekkel mezőkre osztott ajtószárnya­

kat empire stílusú rászegecselt vasveretek díszítik. Az ajtó félköríves lezárása áttört legyező kialakítása vasrostélyból áll."

(R Révész Ágnes tanulmánya. Budapest, ELTE könyvtára.')

(Dr. Sőreghy Ján os m úzeum igazgató kézírása)

A Kollégium főh om lokzata a M inerva-fejekkel

EMLÉKMŰVEK ÁLMOSD

Sok évvel ezelőtt kaptam egy képeslapot ajándékba.

Az volt a felirata: Az álmosdi csata emlékműve. Ennek alap­

ján kezdtem keresni a szoborcsoportról szóló leírásokat, és kíváncsi voltam az emlékmű jelenlegi állapotára. A Debrecen című napilapban az alábbi megnevezéseket találjuk az em­

lékművel kapcsolatban:

„...a nagy Bocskay István vitéz hajdúi által megvívott diadalmas álmosdi csatában elesett hajdú hősök emlékére (készült) szoborcsoport” (Debreczen, 1934.október 12. 6. o.)

„Lélekemelő ünnepség keretében leplezték le az álmosdi csata impozáns emlékművét" (Debreczen, 1934. okt.

1 6 .3 .0 0

Bennünk, dóczistákban ez utóbbi megfogalmazás ma­

radt meg inkább, így kezdtem keresni a szoborcsoportról

szóló leírásokat, megtudni jelenlegi állapotát.

„A csata helyét az egykorú írásforrások Álmosd mel­

lett emlegetik és így él három század óta az emlékezetben.

Pontos meghatározás szerint hét csataleírás egybevetésével az állapítható meg, a hajdú támadás rajtaütés lévén, hogy ez az éjjeli harc az Álmosdról Diószeghnek vezető út mentén történt és pedig ott, ahol a Szent-egyedi puszta falunál, az Almás folyócska partján állott cserjés, aminek utóbb irtás volt a neve, tisztás terület feküdt. Itt a lesbenvaló megbú- vásra alkalmas terepen szóródtak szét az átpártolt hajdúk és

támadtak nagy hirtelen az éjjeli homályban elvonuló csá­

szári zsoldosokra. ... mindezeket személyesen Bocskai irá­

nyította. ... Rakamaz és Tokaj sikeres megszállása után, a vitéz hajdúság még inkább felszaporodván, egész Felső- Magyarországot végig bebarangolta és pusztítva elszágul­

dott Bécs alá is." (Dr. Boldizsár Kálmán)

„1933. október 29-én megalakul az álmosdi presbité­

rium kebelében a Bocskai-hajdú emlékmű előkészítő bizott­

sága Székelyhídi Béla református lelkész esperes elnökleté­

vel, hogy méltó emlékművet állítson a hajdú hősöknek, hi­

szen Bocskai diadalmas álmosdi csatája évszázadokon át jeltelen maradt. Tagjai: Dobsa Sándor gyógyszerész, Bihari József földbirtokos, Szabó Lajos tanító, Balogh Sándor, Hor­

váth Imre presbiterek. A község Nagy Balázs községi főbírót, a járás dr. Miskolczy Hugó főszolgabírót küldte a bizott­

ságba, míg a debreceni Bocskai-hajdú ezred képviseletében Zákányi Győző ezredes, Poroszlay István és Darabos Balázs százados.

A bizottság képviselői sorra járták Bihar, Hajdú, Szabolcs vármegye alispánjait, a hajdúvárosokat, népes gyűléseken ismertették az emlékműállítás fontosságát. Nem csak a ke­

leti országrész mozdult meg, hanem - némi túlzással - szinte az egész ország. A tiszántúli, tiszáninneni, a dunántúli és Duna melléki református egyházkerület, a tiszántúli refor­

mátus egyházkerület gyülekezetei, a Hangya szövetkezet, az Országos Központi Hitelszövetkezet és tagszövetkezetei, a Bocskai-hajdú ezred tisztikara és legénysége, a hajdúvá­

rosok (Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúdorog, Hajdúnánás, Hajdúhadház, Vámospércs), Bihar, Hajdú, Sza­

bolcs vármegye adományaiból 1934 júliusára a felállítandó emlékmű költségét előteremtették. Álmosd képviselő-tes- tülete 1934. április 16-án az avatóünnepség költségeire száz pengőt szavaz meg. A szoborkompozíció elkészítésével a

bizottság Nagy Sándor János (1 8 9 7 -1 9 5 2 ) debreceni szob­

rászművészt bízta meg.”

„A leleplezésre 1934. október 14-én nagyszabású ün­

nepséget szerveztek. Ehhez kapcsolódott a Balogh Sándor és felesége, Szilágyi Eszter adományából Bocskai hajdúinak emlékére öntetett harang avatása, melyet dr. Baltazár Dezső püspök szentelt fel október 13-án. A szentelést követő fél­

órás harangzúgás az álmosdi csata hőseinek emlékére szólt.

Másnap reggel a debreceni Bocskai-hajdú ezred zenekará­

nak zenés ébresztője vezette be az ünnepélyt. Délelőtt kilenc órakor istentisztelet tartottak a református templomban, melyen dr. Baltazár Dezső püspök végezte a szolgálatot."

„A falu szívében felállított emlékműnél az avatóbeszédet dr. Szilágyi Lajos Csonka Bihar vármegye főispánja mondta, az ünnepi beszédet Vitéz Zákányi Győző a Bocskai-hajdú ezred ezredese. Az országos tárogatóegyüttes hazafias dalokkal működött közre, Batáry Gábor az ezred

hadnagya szavalattal."

(internet)

Ugyanezen a helyen „Nagy Sándor János Hajdú szabadság- harcos emlékművéről"

is van egy rövid leírás:

„Alkotója Nagy Sándor János, anyaga bronz és műkő. 1934-ben került felállításra a Fő téren.

Az álmosdi csata 330.

évfordulójára készült.

Felirata: '1604-1934.

október 15. Istenért,