Frivaldszky János nyugdíjas mérnök, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történetével és emlékeivel foglalkozó számos történészi igényességgel megírt könyv szerzője az 1970-es évek közepe óta családjával a Városmajor utcában lakik. Ifjúkorát nem itt, hanem a Németvölgyi út környékén, szülei Nagysalló utcai lakásában élte. Így volt ez még 1956 októberében is, mikor már műegyetemistaként a forradalom eseményei őt magát is az utcára szólították. Ott volt 22-én a műegyetemisták nagygyűlésén, másnap délután pedig, a fiatalok Bem térre vonuló menetében, majd a többiekkel együtt ő is átment Pestre a Parlament elé, hogy nyomatékosítsák követeléseiket. Az általuk miniszterelnöknek kívánt Nagy Imrének a Parlament erkélyéről elmondott csillapító szándékú beszédével elégedetlenül hazaindult szülei lakására.
Másnap, 24-én a Múzeumnál figyeli az eseményeket, 25-én részese az Astoriánál gyülekező tömeg találkozásának három szovjet tankkal, akik legénységét meg akarják győzni igazukról. Ő maga is felmászik az egyik tankra. ... Október 28-a a következő dátum, mikor a fiatalember ismét lemegy a városba. Érdeklődése ezúttal a Széna térre viszi. Épp akkor ér oda, mikor az ott összeverődött mindenféle rendű, rangú és foglalkozású emberből, de leginkább a földalatti építkezésén dolgozó fiatal munkásfiúkból álló tömeg, hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, az úttest borító felfeszegetett kockakövekből építsenek útakadályt a Budapest utcáin azokban a napokban rendfenntartási céllal rendszeresen járőröző szovjet tankok útjába. Ő maga is beáll közéjük. A barikádot építők némelyikének puskája is van. A fegyverek, valószínűleg, a Bem téri laktanyából kerültek a felkelők birtokába. A fiatalokat egy fekete bőrkabátos, délceg, tekintélyt parancsoló, nyugodt, idős férfi irányítja. Ő Szabó János, „Szabó bácsi”, a későbbi Széna téri főparancsnoka. Az első arra járó szovjet tank egyetlen lövés nélkül, játszi könnyedséggel tiporta el lánctalpaival az
útakadályt. ... Talán ez a majdnem „puskapor szag” volt az utolsó lökés ahhoz, hogy Frivaldszky János, sok más fiatalemberhez hasonlóan, maga is nemzetőrnek jelentkezzen. A forradalom kitöréséig a mai XII. kerületi Rendőrkapitányság Maros 3. szám alatti épülete ÁVO-s laktanyaként működött, a vele egybe épült Krisztina körúti házban pedig, a parancsnokságra beosztott ÁVO-s tisztek lakásai voltak. A laktanya és a lakóházak belső építészeti kialakítása is olyan volt, hogy azokat egy feltételezett ostrom esetén, még belülről is védeni lehetett. Sőt, sokan úgy gondolták, hogy akkoriban az ÁVO-s laktanyából a Krisztina körúti házak pincéjén át, szükség esetére, egy titkos földalatti menekülő út is ki volt építve. A megjelenésében még ma is az ötvenes évek stílusát idéző épület falán ma emléktábla hirdeti: „Ebben az épületben működött 1956. október 30-ig az Államvédelmi Hatóság Kormányőrség Parancsnoksága. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt a Széna téri felkelők, a budai ellenállás központja lett. A megtorlás idején halálra ítélték és kivégezték az itt működő parancsnokokat, Szabó Jánost, Bán Róbertet, Czimmer(nemCzinner?) Tibort, Ekrem Kemált, Rusznyák Lászlót és Laurinyecz Andrást. –- Állíttatta Budapest Hegyvidék XII. kerületi Önkormányzata és a POFOSZ XII. kerületi szervezete –- 2017.” ... 1956-ban a volt ÁVO parancsnoksággal szemben az utca másik oldalán, ma az Országos Kriminalisztika Intézetnek otthont adó épületben működött a kerületi rendőrkapitányság. Október 30-án Frivaldszky János itt jelentkezett nemzetőrnek, és azonnal megkapta nemzetőr igazolványát, a széles piros-fehér-zöld színű nemzetőr karszalagot és mellé még egy karabélyt is néhány tölténnyel. A nemzetőrség szervezése és irányítása teljesen spontán módon történt. A feladatokat is a legtöbb estben a nemzetőrök saját maguk határozták meg. Ez azonban nem jelentett önkényeskedést, hanem sokkal inkább az akkor és ott bennük lévő lelkesedés által vezérelt buzgóságot jelezte. Így került sor Frivaldszky János első „bevetésére” is. A csoportnak, melyhez csapódott nem volt hivatalosan kinevezett parancsnoka, az élet és a rátermettség jelölte ki közülük azt, akinek a legnagyobb hatása volt a többiekre. Valaki elkiáltotta magát: - „Menjünk a Hidas villába, a Fodor utcába.” Hidas Antal, eredeti nevén Szántó Gyula, a Rákosi korszak kommunista mozgalmár irodalmának képviselője. A szocreál, bár 1966-ban Kossuth-díjjal is kitüntetett, mára azonban teljesen elfelejtett írója, költője és műfordítója volt.273 A Hidas villához közel, a Bartha utca 5. szám alatt volt Gerő Ernő villája. A Rákosi korszakban az Orbán-térhez közel, az Orbán-térnél lévő mindkét villája udvarán személyi őrség volt egy-egy kis házban. Frivaldszky János és nemzetőr társai a villákat őrző ÁVO-sok lefegyverzése és fegyvereik begyűjtése céljából mentek oda. Így 62 év távlatából még ebben a villanófényben rövid időre megvilágosodó emlékképben is látszik a forradalom naiv tisztasága.
Éppen csak nemzetőrnek állt, egymást is alig ismerő néhány fiú, ügyük igazában tudva és bízva, a rájuk leselkedő veszélyekkel egyáltalán nem gondolva ÁVO-sokat akarnak lefegyverezni. De szerencséjük van, a villákat már a lakók és az őrök is rég elhagyták, üresen állnak.
Tíz évvel később, 1966 októbere Frivaldszky János számára a Maros utca egész más esemény színtere. Választottjának, Ildikónak is megmutatja a számára nevezetes épületet. A sétán a beszélgetés annyira elmélyült köztük, hogy néhány nap múlva meg is kérte a lány kezét, aki ma a felesége.
Eltelik ismét csaknem újabb tíz év. Az ekkor már házas Frivaldszky János és felesége beköltöznek a Maros utca 25. számú házba négy gyermekükkel. Itt születik meg az ötödik. A család otthon érezte magát a Maros utcában. A gyerekek a Temes lépcső melletti Kós Károly Általános Iskolába jártak. Frivaldszky János a 70-es években néhány évig a Városmajori Jézus Szíve Plébánia templom egyházközségének világi elnöke volt. Aztán, mikor a gyerekek kezdtek sorra kirepülni, a Városmajor utca egyik modern házába költöztek, egy kisebbe, azt, ahol ma is élik mindennapjaikat.
Nyugdíjasan nyolc évig a ház lakásszövetkezeti elnökeként is tevékenykedett, Hogy a történeteknek kerete legyen, a Városmajori lakás erkélyéről történetesen rá lehet látni a mai Országos Kriminalisztikai Intézetnek arra a bizonyos szürke épületére, ahol Frivaldszky János részére egykor kiállították a nemzetőr igazolványt.
Frivaldszky János a Városmajor utcai lakásban írta tucatnyi történelmi témájú könyvét. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gondozásában 2017-ben kiadott ’A jövő mérnökei’ című könyvének bevezetőjében így ír az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról: „Nem érti Ötvenhatot az, aki lényegét egy olyan szabadságban látja, amely kimerül bizonyos terhektől, kötöttségektől való megszabadulásban. Igen, fontos volt elnyomottságunktól, megalázottságunkból, a diktatúrától megszabadulni, ám azért, hogy lehetőségünk legyen valami új építésébe kezdeni. Ötvenhat egy, a szabadságban megszülető közösség és rend iránti elkötelezettségről szól.