ATALANOSSAGOK.
i. §.
Erdély egy gazdag , de ismeretlen muzeum.
Alig hiszem , hogy lenne egy más 1000 Q mértfölde föld tekénknek, hová természet és emberkéz ennyi ritkaságot egymásra halmozott volna.
Ezen gazdag ismeretlen muzeum propylaeumába kivánom ve zetni olvasóimat. S mit ezennel feltárok, az a régiségek osztálya.
A dák , romai s hun reliquiák , őseink várai, várainak romjai, ösz-szedült oltáraink, az elvérzettek sírdombjai, miket felmutatok.
A keresztény időszámlálás kezdetéig megy fel Erdély törté nete : azon tul csak rege és homály. Ekét ezredév lesz vizsgálódá sunk korszaka.
Krisztus születése a dák nemzetet találta Erdély földén. E nemzetet Roma s a népvándorlás megbuktatá. Erdély majd egy ez redévig emelkedő és elbukó uj birodalmak színtere lett: mig végre kijött a magyar , s Erdélyben állandó hazát alkota magának. Hogy mennyi és minő emlékeket hagyának e nemzetek magok után , ezt fogom keresni.
Mikor kezdette a dák Erdélyt lakni , azt nem tudjuk. Ma már e nemzet többé nincs, elsepré az idő vihara. De mert téreinket vé rével öntözé , mert várakat emelt, hogy e" földet magának megtart hassa, s mert mikor legyőzeték is, vérben úsztalá a győzelmeseket: f
1 i'
2 . ATALANOSSAGOK.
kétségbeesett harcza dicsőségében most is él , nevét kardjával metszé be e hon földébe. *
Utána Erdély Roma kezébe 'került. Kr. után 105. évben kez dődik mintegy a romai uralkodás. Ekkor sujtá le Trajanus caesar , Decebal dák királyt. E nép sincs többé ; de mit 170 évi itt uralko dása alatt épitett, azt másfél ezredév sem ludá eltörölni. S e nép emléke ugy él c hazában, mintha csak tegnap szállt volna sírjába.
Ugy jö , mintha még most is velünk birná c földet.
Roma a goth nemzet elölt vonult el innen, 274. táján. E nem zet is letünt ; de mert izlése volt , vagy tán egy lángészt birt az épitészetben : bár müvet nem hagyott fen , nevét megmentette a feledékenység tengeréből.
A gothot Erdélyből a In'in nyomá ki, 373. körül. E nemzetnek még azon szerencséje se volt, hogy egy századig birhassa, mint a goth. Nehány tradilion kivül, mit se hagya ránk ; de másfél ezredéves tetteire ma is mégdöbbenve gondol az utód ; s Attila neve ugy hangzik , mintha sírját még fű se nőtte volna be.
A húnok után négy századon át a népvándorlás özöne dult.
Csak rombolt , és nem épitett. S mert szellemét önkezével nem fe jezte ki , csak hírből tudja a történet is, hogy Erdély földét egykor gepida, longobard, avar, s ki tudja minő ismeretlen népek lakozák.
De nevöknek nyomatéka nincs ; nevökre a szív nem üt sebesebben.
Nem mert a mely nemzet csak haszonbérlőként nézi hazája szent földét, az ha elenyészik, nevét is ulánsepri sírjába az enyészet.
Mert minden nemzet önmaga alkotja meg saját emlékoszlopát.
Csak ön müveiben van a nemzet fenmaradása , nemes telieiben fel támadása.
Mikor a magyarok a IX. században gyöztes fegyveröket ide felüték, az oláh nemzet lakta. Egy nemzet, melynek eredete, ide telepedése homályban van ; de mit a dákok és romai gyarmatosok elegyedésének szeretnek tartani. E nemzettől vette át a magyar Er dély kormányát, benne találta a székelyt, behozá a XII. században a szászt : s együtt cmclék az emlékeket, mik ezen ezredévre ősnek.
Ha végig nézünk e kis hazán , mely egyébiránt csak oly kis
\iZit, hogy hat királyság van Europában nálánál kisebb; ha mon
ATALANOSSAGOK. 3 dom a jelen nemzedék elnéz ősei multján : édeskeserü megelégedés szállja meg keblét.
Mily és mennyi emléket akartak e hon ősei reánk hagyni : ' azt a sok rom beszéli minékünk. De mit tehettek ők , ha az emlé
ket, mit a pár békés napon emeltek: a háborús évek cltörlötték.
Ismerni kell e hon történetét , hogy átlássuk , mi óriási küzdelem volt e hont így is megtartani. Csoda , hogy kő kövön áll e hazában.
Mindjárt, hogy a magyarok elfoglalák, már fellámadt a vi har. Alig tették le őseink házok szegletkövét, már jött- a rabló kún és talár; s kihányta azt, benne rejtett kincset keresett.
Alig épitettük fel keresztény templomainkat , jött a pogány török; vallási vakbuzgóságának egész dühével ostorozott: csoda hogy pusztán nem hagyták e földet.
S mit mondjak a vész napokra, melyekben Austria a törökkel küzde hazánk felett? Egy lángözöne volt ez két tűznek, mely mult jaink épitményeit, emlékeit, két oldalról rombolta.
S mégis ennyi ellenséges elem közepette , ennyi vihar után is oltáraink , emlékeink , váraink , várfalaink állanak a multakból.
Alig van egy század beléptünk óta, mely valamit ne hagyott volna
reánk. ;
A IX. századból, inkább csak traditioink vannak. Árpád ki-jöttéről Dézsen kődarabunk van, melyen kapitányaival tanácskozott.
Esküllőn ismerjük a halmot , melyen állt Tuhutum , mikor Erdély itt talált népe neki esküt és kezet nyújta. S ott van Híd-almásón a sáncz , melyet Gelu Tuhutum ellenében ásatott.
A X. századból sincs még tiszta emlékünk. Mondják azon ban mikép Nagy-kászon kápolnája , pogány korunkból jöne le.
A XI. századból megyei osztályunk, alkotmányunk , hitünken kivűl : leakarják hozni Földvár templomát. Bírunk Kentelkén sír dombokat , hova Salamon király a cserhalmi győzelemben kúnokat temete.
A XII. században , a szászok bejöttével városaink kezdenek épülni. Templomok is alapulnak: mint Déván 1109-ben,
Höltö-vényen 1136-ban. ; ,
A XIII. században , II. András, király Barczaságot a német lovagrendnek adományozza. Ök épitik Feketehalom, Krizba várát.
Bírunk még erősségét Enyed kastélyában 1239-ből, Gercnd tem 1*
4 ATALANOSSAGOK.
plomál 1290-ből; s egy nagyszerű templom romot Radnán, mit rommá 1241 dönte.
A XIV. századból már nagyobbszerű emlékeink vannak. Szász-sebess várfala 1388-ból; Fogaras vára 1310. Törcsvár 1377.' Enyedluther. temploma 1333. Brassóé 1390-böl.
A XV. század, minden századok közit legdúsabb gyüjteményt hagya fen. Nagy Lajos király olaszhonbani táborozása épitészeti stylt, a török nyomulása pedig buzgóságot , templom épitési vá gyat önte Erdély fiai keblébe. Innen születtek Erdély legnagyobb templomai: mint Kolozsváré 1404. Szebené 1431. Medgyesé 1488.
Segesvári 1492.
E században épiti Hunyadi a szentimrci győzelem zsákmá nyából Fejérvár, Szentimre, és Tövis templomát 1445. Ekkor Hunyadvárát 1452.
A török e században beütéseit megkezdé Erdély földére. A városokat Zsigmond király kőfallal rendeli körülvétetni. így kez dik kőfalaztatni Kolozsvárt 1405. Brassót 1450. Beszterczét 1465. így Segesvárt és Medgyest.
E századból több harang feliratot is bírunk. Sőt a csaták vi hara közt a müvészet múzsáját is megjelenve látjuk. Festvényeket látunk a szebeni templomban 1445-ből. Ugyan e művésztől mást Martontelkén :s egy csatatéri emlék-oszlopot az 1479-ki kenyér mezei csata helyén.
A XVI. század már messze marad az előbbitől. Mégis van nak belőle váraink. Mint Szamosújvártt 1540-ből , a brassói felleg vár 1552, a bonyhai kastély 1545-ből. Templomokat Beszterczén 1522, Kistornyon 1548, Brassóban egy bazart 1578. De birunk már sírdombot is, hol mieink feküsznek, mint Sellenbergen 1599-ből.
A XVII. század még alább száll. Látszik hogy a fejedelmi kor által felidézett harezos idők , minden kezet a fegyverhez for dítának. E században csak kastélyokat látunk épülni : Alsó-ráko son, Radnóton, Bethlen-szentmiklóson. Épűl két tekintélytelenebb vár is : egyik Csikszeredán, a más Marosvásárhelyig A müvészet is felmutatja magát a szobrászat körül. Birjuk e nemben az Apaffi emléket Ahnakereken , 1666-ból. De oly emlékeink is kezdenek sfin'idni, melyek alá egyegy fejedelmi tövei ezreink Icmelődlck.
ATALÁNOSSAGOK. 5 Ilyek a nagyszölősi , hol Kemény János , a kolosmonostori, hol II.
Rákoczi György fejdelmünk veszté csatáját, életét.
A XVIII. század elein, Károly császár alatt az épitészet leál dozó napja még visszasugárzik. A verestornyi út tőle van. Fejér vár várát alatta épitik 1715 — 38 ban; alatta Kolozsvár fellegvárát 1721 — 23-ban. Templomok is emelkednek, mint Kolozsvárit a pia ristáké 1718, az unitariusoké 1796. De harczi sírjaink mind inkább szaporodnak. Holdvilágon 1704, Dilrón 1707, Mádéfalván 1764, Brádon, Körösfalván 1784-ben emelkednek mind szomorubb sír halmaink.
A XIX. század, ez még a miénk, ez még a jelené. Különben se tudom, mit foghat sírnál egyebet felmutatni.
Ennyi épszerűt birunk a mult századoktól. A romokot itt nem emlilők. Azokat nem birjuk, azok már az enyészetéi. De gondolom, eleget soroltam elő , hogy átlássuk , mennyi minden korbeli emlé künk van még, mit meg kell óvnunk az enyészettől.
_ , A romaiaktól birunk egy templomot , fürdőt, vár- és város romokat; ott hagyák nyomukat bányáinknál, ott van az útnyom, mi hálóként fulotta be e hont. S vannak részéről még mozaikok és .szobrok; tisztán áll még fővárosa amphitheatrumának piacza, róla szinte csak néző, és gladiator hiányzik. Évezredünktől is áll még hét kerített város kőfala ; igen kilencz használható vár. Várromot száznál jóval többet fogok felmutatni ; fel egy sereg kastélyt s antik épületet ; fel őseink sírdombjait csatatéreinken , s a nehány emlékoszlopot; fel mindenesetre annyi mindent, hogy mi utodokul aránylag annyit nem hagyunk unokáinkra. S mutatok különösön annyi szép Iraditiót, népregél, népmondát, mennyiből gyanílni fog hatjuk, mi gyönyörü volt őseink költészete.
Eleink korukat műveik által eléggé képviseltelik. Szent lel kesedéssel fogták fel saját koruk szellemét, kivánatait. Nem tartot ták elégnek érezni a hazáéit : ők érzeményeiket tettben fejezték ki. Ugy szerették c földet, mint férfinak szeretni kell, kilől nem elég köny és sohaj. Ha jött a lovagkor, hegycsucsainkra lovagvá-rokat emeltek ; ha jött a talár, mely a népet rabszíjjan akará el
6 ÁTALÁNOSSÁGÜK.
perni : váraikat szaporíták, s kerített várasokat állítának ; ha jött az Izlam, fanatismussal a kereszténység ellen : ők a népben val lási fanatismust költének fel ellene , pompás templomokat emelvén.
Most itt a XIX. század a mivclődés korkivánataival : hol van az em lék, melylyel felfogjuk mutatni, hogy Erdély is megértette kora szellemét.
S apáink nem csak erődítményben tevék le lelkesültségöket.
Épitményök nem csak massiv , de egyszersmind a müvészeti fensé get, azon kor jellegét is kifejezte. A Hunyadi váránál még e mai napig nincs egy épilmény , mely izlésben felebb emelkedett volna.
A mily szobrászati vésményeket kaptunk a károlyfejérvári és sze-beni templomban, a milyet látunk Szászsebes temploma külső osz lopain , s az almakereki Apaffi-emléken : oly művek , melyeket szobrászatról emlékezvén, büszkén felmutathatunk.
És birunk festvényeket, oltárképeket Szebenben, Martontel kén a XVI. századból, melyek nagyszerűségben e kort jóval hátra hagyják.
Sőt még a mult század se maradt el. A század, melyben egy Katharina czárné szelleme, könyv- kép- s ilyszerű gyüjtemények felállítását hozta volt divatba , még e század is képviseli magát ha^
gyományaiban. Szeben kép- és könyvgyüjteménye, Maros-vásár hely nyilvános könyvtára : oly nagyszerűek rövid időre, hogy le-hetlen a gyüjtők szellemét, kifáradhatlanságát el nem ismernünk.
Minden, minden kor képviseli magát; még a fejdelmi viharos korszak is fenhagyá mit emelt, a harczi sírokat : mit és mennyit fogunk mi hagyni, hogyan fogjuk e századot képviselni ; az a jövő titka. De fájdalom semmi terv, semmi előkészület. Legalább Erdély ben beteljesedik a jóslat, mikép a XIX. század semmi nagyszerűt sem fog teremteni. Szegények vagyunk pénzben, gondolatban.
S miután itt állunk, mi marad szentebb kötelességünk, mint ha újat nem hagyhatunk, legalább biztosítsuk, mit őseink fen hagyának. Nincs ország , mely természet és történet kezéből több anyagat nyujthatna egy muzeumra, mint Erdély; gyüjtsük össze mind azt mi régi, mit most lábainkkal tapodunk: s eljö a mivelt útas, fel fog kiáltani , mily kincsre talált abban , mit mi hányódásból emeltünk ide; eljö a nálunknál fogékonyabb utókor, s áldani fogja emlékünket.
. ATALANOSSAGOK. 7 Muzeumat minden áron. Egyletet, mely imaszerü köteles ségévé tegye tagjainak , mindent megóvni e honban , mi antik ; s mindent összegyüjteni , mi gyüjthető. Az egész Europába hordják régi emlékeinket, a világ gazdagszik, mi naponként szegényedünk.
Körűlünk bár merre járunk, a muzeumok telvék Erdély kincseivel , csak nekünk nincs gyüjteményünk. Csak megjelenik egy egy biztos, mint a mult század elején gr. Ariosti , felszedi az antik szobrokot s magával viszi. S minkei nem érdekel ! Legszebb várromjainknak neki vetette csákányát egy egy hatalmas fő- vagy viceispán ; le-ontá, házat épitett puja lelkének belőle: elnéztük, segítettük, a szép rom összedült. . . Mit nekünk , minket nem érdekel ! Csicsó, a legszebb várrom, malomkő anyagra épült, alatta felügyelet nélkül vágják a malomkövet; csucsát átfurdalák már, a várat ledöntéssel fenyegetik. . . Mit nekünk, minket nem érdekelt, s már annyira ki üríték , hogy egész fal darabok leomlottak alá a völgy messziségé-be, s a legszebb sasfészekböl oda fent majd mi sem áll, holnap tán semmi se államl. . . A Báthori kenyérmezei győzelme emlékeül épült kápolnából szemünk láttára hidat épitének. Mi elnéztük, ide gen ha megkönyezte.
Mit nekünk mind ez : a nagyrészt nem érdekli. Mintha csak szállásul tartanok e szent hazát. Pedig töröltessétek el a multak emlékeit, mikre most a fiatal kebel feldobog ; egyenlítsétek le a sírt, hová most a nép könyezve egy követ még oda vet : s akkor nem lesz többé édes e szó : haza.
Aztán mégis csodálkozunk, ha e szépségekben dús haza gyer meke, festő ecsetjének idegen honban keres tárgyat; csodálkozunk ha a költő idegen honban kutat népregét, mi keblének húrjait műve dolgozásánál rezgésbe tartsa ; csodálkozunk ha a nép érzéketlen historiai multja iránt. Ily lelketlen eljárás mellett, nem lehet ez más kép. Ha az értelmiség nem fog kezet , azon kevés melegebb kebel lel , mely a hon kincseit buvárkodva éli sovány napjait : akkor le fognak ezen emlékek dűlni ; simává gyalulja az idő , hol egykor e nemzet szent köveket tapoda, s szolgakenyeret fog teremni a sír domb, mely alatt annyi nemes kebel hasztalan porhad.
Muzeum és egylet! Hogy ha e század magát nem képvisel heti, legalább emeljen templomot a mult kincseinek , mely kiragadja még a mit lehet az enyészet tipró lába alól ... S ha tán reménye'
8 XtalXnOssAgok.
hiú, ha tán e kor még nem elég fogékony, nem bir elég kegyeletlel ősei hagyományai iránt, s nem ollározza még ugy mint kell, a mü vészetet és tudományt; s nem bánja, ha historiai multját, az apák ereklyéit elfujja is a szél . . . akkor állj meg oh romboló enyészet még ... ne fáradjon ki béketűrésed ... tán jőni fognak utánunk utódok, melegebb kebellel, több pietással.
De még se gondolnám, hogy Erdély, mely Szent István any ját szűlé, s igy nemzetünk kereszténynyé létének bölcsője volt;
mely a török ellen a Hunyadiakat tenné, s igy a két hon megdicsőű lését eszközlé ; mely a reformatiot egy csepp vér nélkűl elnézte, s annak Bethleneket ada ; nem gondolnám , hogy e hon , mely min den korkérdést oly mély tapintattal felfogott, hol minden felmerűlt koreszmének egyszerre megérték lobogóját : hogy nemzeti léte-lünket, fenyegető közös ellenségünknek, az emlékeinket dúló
ronT-szellemének útjátállani ne siessen.
■•