A középkorban az oktatás kizárólag a falusi papság utánpótlását szolgálta. Az olvasás- írás ismeretét sokáig nem tartották fontosnak a parasztok részére. A 16. század közepétől indult meg az a folyamat, hogy lehetőség szerint minél több falusi gyermek részesüljön oktatás-ban. A 17. és 18. században a vallásos nevelésen kívül anyanyelvi betűismeret, gyakorlati számtan, mezőgazdasági ismeretek alapelemei kerültek a tananyagba.
Tétényben az elemi iskolai oktatás a 18. század második felében kezdődött meg. Az iskoláztatás beindulása összefüggött a benépesítés eredményével és az egyház szerveze-ti kiépítésével. A törökök kiűzésével kapcsolatos harcokban szinte lakatlanná vált tele-pülést Tétény új földesurai, Száraz György és Rudnyánszky József 1711-től népesítették be. Először németországi telepesek érkeztek a Fekete-erdő környékéréről, Ulmból, Fre-iburgból, Bad Waldsee-ből, majd magyar jobbágycsaládok is otthonra leltek a faluban.
1711-ben 7, 1744-ben 52, 1760-ban már 60 család élt a településen. Az 1778-ban tartott egyházi vizsgálat (canonica visitatio) 593 katolikus lakost említett. A II. József rendele-tére végzett első magyarországi népszámlálás (1784-1787) szerint pedig 843-ra növeke-dett a lélekszám. A század végére Tétény benépesült, vegyes összetételű, német többségű település lett. A falu középkori temploma a török megszállás során elpusztult. Az 1720-as években a Száraz György által építtetett Szent Anna-kápolnában tartották a miséket a budai ferences szerzetesek. Rudnyánszky József 1752 és 1755 között, a középkori falak felhasználásával építtette meg a mai barokk stílusú templomot. A tétényi plébánia ala-pítására pedig 1771-ben került sor.
Ezekben az években kezdődött meg az oktatás Tétényben, melyet a katolikus egyház irányított, működtetett. A Mária Terézia királynő 1769-ben kiadott rendelkezése alapján végzett összeírás, statisztikai felmérés dokumentuma szerint 1770/71-ben Tétényben már működött tanító. Hladek János katolikus, nős tanító ekkor 10 fiúval és 4 lánnyal foglalko-zott. Írni, olvasni tanította őket német és szláv nyelven. Ez azt bizonyítja, hogy szlávok is éltek a községben. A tanító javadalmazása a község és a lakosok között megoszlott. A köz-ségtől 30 forintot kapott, minden házaspártól 1/3 pozsonyi mérő (20,69 liter) gabonát, 20 csöbör (268,6 liter) bort, keresztelés után 7 krajcárt, házasságkötés után 24 krajcárt, na-gyobb temetés után 45 krajcárt, kisebb után 16 krajcárt, minden olvasó tanuló után heti 1 ½ krajcárt, író után 3 krajcárt. A falu vezetői szerint a tanító a szülők megelégedésére ekkor már éve 8 éve tanított Tétényben. A 18. században a település által megválasztott tanítót ludi magisternek, ludi rectornak nevezték, s fő foglalkozásként a kántori teendő-ket látta el, sőt a jegyzői munkát is ő végezte. A gyerekek a kántortanító házában tanultak, s az iskolában csak egy-két évet töltöttek.
A század második fele a jobbágyok életében és az oktatásban is változást hozott. Mária Terézia királynő úrbéri rendelete a jobbágyok helyzetén igyekezett javítani, az 1777-ben ki-adott oktatási rendelet (Ratio Educationis) pedig fordulatot jelentett az iskoláztatás területén.
Állami feladattá tette a tanügyet, de az irányítást és ellenőrzést továbbra is az egyház gya-korolta. Megszervezték a tanügyigazgatási szervezetet. A tananyagban a reálismeretek na-gyobb szerepet kaptak, s új tantárgyként írták elő a történelmet, az erkölcstant, a testnevelést.
A Tétényben élő 6-10 éves gyerekek közül azonban csak nagyon kevés járt iskolába. Az 1778-ban végzett egyházi vizsgálat jegyzőkönyve a tétényi iskolát triviális iskolának hívta.
A 18. században az alsó fokú iskolákat nevezték így. A század végén a község kizárólag is-kolai célt szolgáló épület létrehozását határozta el.
Az 1817-ben végzett canonica visitatio már azt állapította meg, hogy Tétény 1804-ben új iskolát épített, mely elegendő lett a tankötelesek befogadására. Az iskola egyetlen osztálytermében együtt tanították a fiúkat és a lányokat, s itt helyezték el a helyettestanító ágyát is. A kántortanító lakása 3 szobából, konyhából, kis kamrából és kis istállóból állt.
Az 1806-ban kiadott oktatási rendelet (II. Ratio Educationis) előírta, hogy a nemzetiségi iskolákban (ilyen volt a tétényi is) heti 3 órában tanítani kell a magyar nyelvet. Ez a ren-delet vezette be az ingyenes és kötelező oktatást is. Az iskolakötelezettség megvalósítására azonban csak a Kiegyezés (1867) után került sor. Tétényben is ügyeltek arra, hogy a taní-tó németül és magyarul is tudjon. Az 1812-ben alkalmazott Reinisch Antal kántortanía taní-tó e követelményeknek már megfelelt. Az 1817. évi egyházi vizsgálat nős, családos, egészséges, erős testalkatú férfiként jellemezte, aki Morvaországból származott. Kiváló bizonyítvánnyal rendelkezett, s magyarul is jól beszélt. Helyettestanítónak Harbarick Pál, szintén morva származású tanítót választották. Ő is megfelelt a követelményeknek. Tanításon kívül kö-telessége lett a harangozásra felügyelni, s ha szükséges a kántortanító helyett orgonálni.
A régi iskola Ábécé
A kétosztályos tétényi iskolában a tanév november elsejétől szeptember 20-ig tartott, s egy téli és egy nyári félévből állt. A 6 hétig tartó nagyszünetre ősszel került sor. A taní-tás délelőtt fél nyolctól 10 óráig, majd délután fél kettőtől 4 óráig tartott. Csütörtökön ta-nítási szünetet tartottak, szombaton délelőtt viszont tanítottak. Első osztályban olvasást és hittant tanultak a gyerekek. Második osztályban olvasás, írás, folyóírás, diktandó írás, számtan, magyar olvasás (heti 3 óra), katekizmus (heti 2 óra) és evangélium olvasás tan-tárgyak szerepeltek az órarendben. Az iskoláskorú gyerekeknek továbbra is csak a töredéke járt iskolába. 1817 telén például 30 gyerek látogatta az iskolát, nyáron azonban a gyerekek a szőlőkben dolgoztak szüleikkel együtt.
Az iskola épülete 1827-ben tűzvész áldozata lett. Újjáépítése során tetőzetét cserép-pel fedték be. A megújult iskola 7 szobából, 4 konyhából és egy istállóból állt. A telepü-lés ekkor még nem rendelkezett községházával, ezért az egyik terem a község elöljáróinak a tanácskozó terme lett, egy szobát és konyhát pedig a kisbíró kapott.
Két termet (egy a fiúknak, egy a lányoknak) különítettek el a tanítói lakástól. Ez a pa-rasztbarokk stílusú épület a Nagytétényi út 273. szám alatt ma is áll, lakóházként haszno-sítják. Falán emléktábla őrzi a régi idők emlékét.
Az 1840-es években a lakosság számának növekedésével a jegyzői teendők is gyara-podtak. Ezért a kántortanítói és a jegyzői munkát az elöljáróság szétválasztotta. Meg-oldása gondokkal járt. Az új jegyző kapta meg az iskola épületében a 3 szobás tanítói lakást. A megválasztott tanító, Szantner Jakab megfelelő lakásáról azonban nem gon-doskodott a község. Feleségével és segédjével egyetlen szerény szobában kellett laknia.
1845-ben 150 fiú és 147 leány iskoláskorú gyerek élt Tétényben. Az egyházi vizsgálat jegyzőkönyve azonban azt állapította meg, hogy a gyerekek többsége nem járt iskolá-ba. 1847 telén 170 tanulója volt az iskolának, nyáron csak 40. A többiek a szőlőkben dolgoztak.
A reformkorban is alapvető követelmény lett a hittan alapjainak megtanítása. Ebben a hittankönyv segítette a tanítót. A katekizmus kérdés-felelet formájában egyszerűen, érthetően magyarázta el a gyerekeknek a keresztény vallás legfontosabb fogalmait. A hittan mellett a tanítónak erényes és jámbor viselkedésre kellett nevelnie tanítványait. A képen látható, s a falon elhelyezhető ábécé az olvasás és írás tanítását segítette. Az 1840-es évektől a számtani alapismeretek tanításánál már a négy alapművelet oktatását is megkövetelték.
Az 1845-ben előírt tananyagban a lányok számára megfogalmazták a kornak megfelelő
„női munkák” (hímzés, horgolás, varrás stb.) elsajátítását is.
Az 1868. évi törvény „a népiskolai közoktatás tárgyában” új korszakot nyitott a közok-tatás történetében. Kimondta a tankötelezettséget a 6-12 éves gyerekek számára. Az elemi népiskolai oktatás a 12 éves korig tartó mindennapi és a 3 éves ismétlő iskolai tanításból állt. Kibővült a tananyag, megnőtt a kötelező tantárgyak száma: hit- és erkölcstan; írás és olvasás; fejbeli és jegyekkel számolás és a hazai mértékek, pénznemek ismerete; nyelvtan;
beszéd- és értelem-gyakorlatok; hazai földleírás és történet; némi általános földleírás és történet; természettan; természetrajz elemei; polgári jogok és kötelességek tanítása; ének;
testgyakorlat. A tanórák száma hetenként legalább 20, legfeljebb 25 lehetett. Egy tanító 80 diáknál többet nem taníthatott. A népiskola terheit a község viselte, de e célra külön adót vethetett ki, mely nem haladhatta meg az állami egyenes adó 5%-át.
A 19. század második felében megnőtt Tétény lakóinak száma, ezzel együtt a tanköte-les gyermekek száma is több lett. Ezekben az években már 235 diákot oktatott Mayer Jakab tanító és Hoffer József segédtanító. A tanítás továbbra is német és magyar nyelven folyt, hi-szen 1880-ban még a német anyanyelvű lakosság volt többségben (81,5%) a községben, s az itt élőknek csupán a fele tudott magyarul. Az iskola felügyeletét a törvény az iskolaszé-kekre bízta, de meghagyta a római katolikus iskolák egyházi felügyeletét is. Tétényben az iskolaszék első elnöke Károly János plébános lett. 1884-től az iskola római katolikus fiúis-kolaként működött, s a település ebben az évben egy községi elemi leányiskolát létesített.
A pedagógusok alacsony bérükből nehezen tudtak megélni. Gyakran fordultak a községhez fizetésük emelése érdekében. Az iskola egyik segédtanítója 1887-ben kérelmében kijelen-tette, ha illetményét nem emelik meg 50 forinttal, akkor lemond. Kérését a képviselő-tes-tület elutasította. 1889-ben, egy másik kérvény tárgyalásakor a közgyűlés megállapította, hogy „a tanító működésével a hitközség teljesen meg van elégedve”, s a drága piaci árak meg-élhetését nehezítik. Ezért kérelmét elfogadták, s 300 forintos fizetését 350 forintra emelték.
A 19. század végén Nagy-Tétényben (1873-tól ez a település hivatalos neve) felgyorsult a német anyanyelvű lakosok magyarosodása, melyet az 1879-ben kiadott, a magyar nyelv tanításáról intézkedő törvény is segített. Magyarország fennállásának ezredik évfordulója al-kalmából (1896) a járás „Árpád alap” elnevezésű pénzalapot hozott létre. A német ajkú köz-ségekben jutalmat osztottak ki a magyar nyelv tanulásában legjobb eredményt elérő német ajkú gyerekeknek és a magyar nyelvet jól tanító nevelők között. Nagy-Tétényben Ebergényi Sándor tanító 25 forint jutalmat kapott a magyar nyelv eredményes oktatásáért.
A község minden évben komoly összegeket fordított a katolikus fiúiskola fenntartásá-ra. 1898-ban például a főtanító fizetésére 102 forint, a tanító fizetésére 410 forint, az isko-la fűtésére 50 forint, az iskoisko-laépület javítására 60 forint községi segélyt biztosítottak. Az osztrák-magyar forint a század végéig, a korona bevezetéséig volt forgalomban. Az iskola épületét évekkel ezelőtt a település az egyháznak ajándékozta. A közgyűlés a székesfehér-vári püspökhöz fordult, s visszakérte az épületet. A püspök elutasította a kérést.
1901-ben a katolikus fiúiskola iskolaszéke 600 korona segélyt kért a községtől az iskola-épület tatarozására és a tantermek berendezésére. A képviselők megtekintették az épüle-tet, a néhány lépésre lévő tantermeket (a községháza ekkor még az iskola épületében mű-ködött). Megállapították, hogy a tetőzet és a termek kijavítását sürgősen meg kell oldani, sőt a várható gyermeklétszám-növekedés miatt egy harmadik tanteremről is gondoskodni kell. Megszavazták a segélyt, de felhívták az iskolaszék figyelmét arra, ha nem tudja az is-kola fenntartásának terheit viselni, „úgy adja át az isis-kolafenntartással járó jogokat is a köz-ségnek.” Ez az egyházi fiúiskola államosítását jelentette volna. Ezzel a katolikus hitközség nem értett egyet. A javítási munkákhoz a 600 korona nem lett elegendő, ezért a közgyűlés júliusban újabb 200 koronát biztosított az iskolaszék számára.
A katolikus fiúiskola működése 1904-ben már nem felelt meg a népoktatási törvény kö-vetelményeinek. Kevés lett a tanterem és a tanítók száma is. Az egyik tanteremben 4 osztályt, mintegy 90 gyermeket oktatott a tanító. A másik tanteremben 2 osztály mintegy 110 tanu-lójával foglalkozott a pedagógus. Ez az összezsúfoltság a gyerekek egészségére és fejlődésére is károsan hatott. A tanulók anyanyelv tekintetében két nyelven és főleg németül beszéltek.
A képviselő-testület megállapította, hogy ilyen körülmények között elképzelhetetlen, hogy a tanító „még a legnagyobb odaadás és erőfeszítés árán is megfelelő eredménnyel taníthas-son.” A problémáról a vármegye tanfelügyelője is tárgyalt az iskolaszékkel, de anyagi gon-dok miatt eredménytelenül. A katolikus hitközség nem tudta az újabb osztály felállításához a pénzt előteremteni, ezért a minisztérium segítségét kérte. A harmadik osztály beindításá-hoz 400 koronát, az osztálytanító bérére évi 800 koronát igényeltek. A képen a 2. osztályos gyerekek láthatók 1905-ben. A község képviselő-testülete 1906 tavaszán a katolikus fiúis-kola államosítása ügyében tárgyalt. Téttry József plébános a közgyűlésen méltatlankodott amiatt, hogy a képviselők ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Főző László Nagytétény jegyzője kijelentette, az iskola valóban a hitközséggé, de tényleges fenntartója a település. A zsúfolt iskola fejlesztése érdekében a hitközség évek óta nem tett semmit. A hasonló létszámú községi leányiskola 4 tantermében ekkor 4 tanító foglalkozott a lányokkal. A katolikus iskolaszék Molnár Géza tanító fizetéskiegészítési kérelmével fordult a községhez. A képviselő-testület a kérést elutasította. Elismerték, hogy fizetése nagyon csekély és abból családjával nem tud tisztességesen megélni. Ezért 1907. január 1-jétől a község faiskolájának felügyelői állásával bízták meg, évi 300 korona fizetéssel. Szeptemberben az iskolaszék ismét anyagi segítséget kért az elemi iskola fenntartásához. A képviselő-testület elvileg nem tartotta helyesnek a segélyt. Azonban a település összes tanköteles fiúgyermeke, vallásától függetlenül itt tanult, ezért az anyagi segítséget megszavazták.
1908-ban ünnepélyes keretek között a képviselők használatba vették a felépült új köz-ségházát. A községi bíró köszönetet mondott az egyháznak azért, hogy az iskola épüle-tét évekig használhatta a település. A főjegyző szerint sok energia, kitartás kellett ahhoz, hogy „a most ünnepélyesen használatba vett, díszes, modern, tágas, kényelmes, a jelenlegi
Elemi iskola 1905 Az egykori iskola épulete ma
viszonyoknak, s a község várható fejlődésével emelkedő igényeknek megfelelő új székházat”
sikerült felépíteni. A katolikus fiúiskola épületében a régi községháza helyiségeit tanítói lakássá, a kisbírói lakást tanteremmé alakították át.
A volt Rudnyánszky kastély északi részében 1897-től működött a Fehér Kereszt Egye-sület árvaháza, melynek iskolaköteles növendékei a Halczl Jánosné igazgatónő által veze-tett községi leányiskolába jártak. A „Budafok-Tétényi Lapok” 1909. decemberi számában cikk jelent meg az árvaházról és a községi iskolákról. A lap kuriózumnak tartotta, hogy „A fiúosztályok még felekezeti jellegűek, a lányosztályok már állami iskolát képeznek. S ez így van már 25 éve. A két iskola versenyez egymással az eredményes működés terén. A nemes versenyben azonban most a leányiskola vezet… A múlt évben Tenczián Etelka és Weber ta-nítónők és több nagytétényi buzgó közreműködő rendezésével megtartott színielőadás tiszta jövedelmének egy része szolgálta” az iskola kézimunka-tanfolyamának alapját. Az elkészült munkákból az árvaházban karácsonyi kiállítást tekinthettek meg Nagytétény lakói. 140 darab kézimunka került bemutatásra. A kiállított munkák nagy részét az árvák készítették.
Tanfelügyelői levél
Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint Nagytétényben jelentősen csökkent a német anya-nyelvű lakosság aránya, s 1910-ben már az itt élők 72,4%-a magyar anyaanya-nyelvű lett. A ma-gyarosodást a kormány is szorgalmazta. Ennek egyik eszközévé az iskola vált. A gróf Appo-nyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1907-ben kiadott törvénycikk elrendelte, hogy minden iskola (nemzetiségi is) és minden tanító „a gyermek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát tartozik kifejleszteni és megerősíteni.” A tanítási gyakorlatban ezeknek az elveknek kellett érvényesülni. A tanító-nak úgy kellett tanítani, „hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek a negyedik évfolyam befe-jeztével gondolatait magyarul élőszóval és írásban érthetően ki tudja fejezni.” A községi elemi iskolai tanító fegyelmi vétséget követett el, ha a magyar nyelv tanítását elhanyagolta, vagy azt nem a törvényben „kitűzött célnak megfelelő átlagos eredménnyel” tanította.
Petri Mór, a királyi vármegye tanfelügyelője 1910 februárjában látogatást tett a katolikus fiúiskolában. Tapasztalatairól beszámolt Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek.
A képviselők is foglalkoztak a kisbírói lakásból kialakított harmadik tanterem prob-lémájával, mely 1910-re „annyira rozzant és rozoga” lett, hogy bedőléssel fenyegetett.
1911-re az osztályterem használhatatlanná vált, ezért abban egy ideje már nem tanítottak.
Kludák István elemi isk. bizonyítványa
A képviselő-testület megállapította, hogy a hitközségnek sem vagyona sem pénze nincs a terem rendbetételére. Ezért úgy döntöttek, „hogy az a politikai község kötelessége.”
1913-ban az I. osztályban 62, a II. és III. osztályokban együtt 92, a IV., V. és VI. osztá-lyokban együtt 72 tanuló járt a katolikus fiúiskolába. A zsúfoltság miatt az iskola fej-lesztéséhez és egy új tanító beállításához 600 koronát kért az iskola vezetése a község-től. A képviselő-testület belátta, hogy még egy új tanteremre és egy új tanítóra lenne szükség, ennek ellenére, az iskolaszék kérését elutasították. Arra hivatkoztak, hogy az egyház szinte semmit sem fordít az iskola fejlesztésére. Annak a község általi fenntar-tása „a lakosságra erejét meghaladó terhet ró.” Az 1914. évi költségvetés előkészítése során úgy határozott a testület, hogy az összes egyházi és iskolai kiadásokat 1914-től a községi költségvetésből kihagyják. 1914-ben, a januári közgyűlésen azonban belát-ták, hogy a község érdekében e kiadások szükségesek, s döntésüket visszavonták. Az első világháború idején Nagytétény egyik iskolájában sem állt le a tanítás, bár több-ször helyettes tanítókkal kellett pótolni a hadbavonult tanítókat. Az 1914/15. tanévben a római katolikus fiúiskola első és második osztályában tanult például Hauth Gyula halász Ferenc nevű gyermeke, Kludák József hentes István nevű fia, vagy Heitzmann Ferenc fuvaros Jakab nevű fia is.
Weiss Ferenc kántortanító hadifogolyként Krasznojarszkba került, 1920 novemberében térhetett haza. Pencz Ferenc tanító a 32. gyalogezredben harcolt az orosz fronton. 1916-ban fogságba esett, ahonnan 1918-ban tért haza. 1919-ben ő lett a római katolikus fiúiskola igazgatója. A Tanácsköztársaság idején Nagytétény oktatási ügyeit a munkástanács kereté-ben működő művelődési osztály irányította. Tagjai lettek: Angeli Lajos, Anger Jakab, Csó-kási Pál, Fábián Ferenc, Kammer Vilmos, és Pregitzer Pál. A rossz állapotban lévő iskola problémáját érdekes módon akarták megoldani. Csókási Pál szerint, mivel a kocsmák jó állapotban vannak, „költözzünk ki a rossz iskolából és menjünk a jobb épületekbe.” A Ta-nácskormány 1919 nyarán intézkedést hozott a pedagógusok „átneveléséről”. Például min-den tanítónak ismernie kellett Marx és Engels: „A kommunista kiáltvány” című művét.
A proletárdiktatúra alatti magatartásáért több pedagógust megbüntettek a járásban. Nagy-tétényben Weiss Ferencné tanítónőt eltávolították állásából. Ő még az 1920-as évek végén is nyújtott be kérelmet rehabilitálása érdekében a minisztériumhoz. Azonban azt „a kom-munizmus alatti magatartása miatt” elutasították.
Az 1920-as évek elején az életviszonyok romlása és a tüzelő hiánya Nagytétényt is súj-totta. Wéber Ilona, a községi leányiskola igazgatónője az elöljárósághoz fordult az iskola megoldatlan fűtése miatt. Kijelentette, ha nem kap segítséget, kénytelen lesz az iskolát be-zárni. Stift Károly képviselő saját pénzéből 10.000 koronát ajánlott fel, azzal a feltétellel, ha a fűtési átalány kiutalásra kerül és a fűtés megoldódik, a pénzt a községtől visszakapja.
A képen az iskola 2. osztályos leányai láthatók 1920/21-ben.
1921 nyarán a katolikus fiúiskola épületéről tárgyalt a közgyűlés, mely nagyon rossz állapotba került. Az iskola tatarozási költségeire 35.000 korona kölcsönt szavaztak meg, hogy szeptember 1-re, tanévkezdésre az épület kijavítása megtörténjen.
Az 1921/22. tanévben a községi leányiskola elsős tanulóit Fáy Móricné tanította. A tele-pülés több ismert polgárának lánya járt ebbe az osztályba. Például Oberhuber Alfréd MÁV felügyelő lánya, Olga (az ő osztályzatai láthatók az osztálynaplóban); Huber Jakab mészá-ros leánya, Róza; Spiller János vendéglős lánya, Borbála; Mehrl Ferenc napszámos lánya, Mária; Szlatoszlavek Jakab gyári munkás leánya, Róza. Weber Ida tanítónő 39 fős második osztályában tanult, többek között, Marastoni László adóügyi jegyző Sarolta nevű lánya;
Grósz Mihály cipészmester leánya, Magda; Killy Károly kőművesmester Magdolna nevű lánya; özvegy Hufnagel Mária varrónő Mária nevű lánya; Hasszán Ferenc gyári munkás lánya, Borbála és Szokol József fuvaros Mária nevű leánya is. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a községi hatosztályos elemi leányiskolát 1923-ban nyolcosztályossá fejlesztette.
A szükséges két tantermet az elöljáróság biztosította. Az egyik a Flórián utca 2. szám alatti épületben, a másik az Ó-utca 3. szám alatti házban lévő egy-egy nagyterem lett.
Trianon után a nagytétényi lakosság is elítélte a békediktátumot, s egyetértett a reví-zióval. Papp-Vári Elemérné, Sziklay Szeréna „Magyar Hiszekegy” című munkája,
Trianon után a nagytétényi lakosság is elítélte a békediktátumot, s egyetértett a reví-zióval. Papp-Vári Elemérné, Sziklay Szeréna „Magyar Hiszekegy” című munkája,