A hagyományok szerint az ország egyik legrégibb izraelita hitközsége Tétényben jött létre.
Állítólag már a török uralom idején is szervezett zsidó közösség élt a faluban, ezt azonban írásos dokumentum nem bizonyítja. A 18. század első felében Tétény földesurai a zsidók számára letelepedési lehetőséget biztosítottak a faluban. 1737-ben 12 izraelita (3 család) élt a településen, Rudnyánszky József idején, 1746-ban már 8 családra, mintegy 41 izraelita lakosra nőtt a számuk. Jobbágytelkeken éltek, a földesúrnak és a megyének is adóztak.
Kereskedéssel, haszonbérlettel és pálinka főzéssel foglalkoztak. A század közepén, az adófi-zetők jegyzéke szerint a zsidók közül hatan vásároztak, a Jakab Dávid nevű pedig felvásá-rolt mezőgazdasági termékeket árusított.
A Rudnyánszky család a 18. század közepén egyik – feltehetően – mezőgazdasági épü-letüket imaház céljára átadta az izraelitáknak. Az épületről és a település lakóiról az 1759.
évi katolikus egyházi vizsgálati jegyzőkönyvben az olvasható, hogy „mindezek vegyesen laknak a zsidókkal, kiknek rabbijuk és zsinagógájuk van.” Az első képen a hétágú gyertya-tartó, a menóra látható, mely a Mózes által látott égő csipkebokrot jelképezi. A második kép a zsinagóga egykori bejáratát ábrázolja.
Nagytétényben található az ország egyik legrégebbi, több mint 260 éves zsidó temetője, melyet egyházi jegyzőkönyvek már 1759-ben említettek. A 18. század közepén a Rudnyánsz-ky család a mai Romhányi József utca végén biztosított temető létesítésére területet az izraelita hitközség számára. A legrégibb, 1750-ből származó sírban a Csehországból Téténybe települt Zámán Bőhm, az 1759-ből való sírkő alatt pedig az Óbudáról ideköltözött Róth Simon nyugszik.
A 18. század közepétől folyamatosan nőtt a faluban élő zsidók száma. Többen költöztek ide akkor is, amikor 1746-ban Mária Terézia a zsidókat kiűzte Budáról. Számuk 1851-re 326 főre emelkedett, s 1880-ban már 498 izraelita vallású lakos élt a községben. Ez az akkori te-lepülés lakóinak 22,2 százalékát jelentette. A Magyar Zsidó Levéltár Családkutató Központ-jában található, s 1760 óta vezetett születési anyakönyvek tanúsága szerint már a 19. század
Menóra A zsinagóga bejárata Zsidó temető
elején is Tétényben éltek a Berger, a Bőhm, a Kohn, a Schön, a Schwarcz, a Stern, a Taub stb.
családok tagjai. Ezekben az években a környék legjelentősebb ortodox izraelita hitközsége Tétényben működött. Az ortodox izraeliták a zsidó vallás szigorúan törvénytisztelő útját jár-ták. A Mózes által a zsidó népnek átadott Tóra összes törvényét megtartották, életüket az ab-ban foglalt szabályoknak vetették alá. A 19. század közepétől 30 évig Tauber Salamon rabbi vezette a hitközséget, aki a községnek is meghatározó személyisége volt.
A 18. században létesült zsinagóga felújítására az 1880-as években került került sor.
Ekkor építették meg a nők számára a karzatot és a kétszárnyú bejárati ajtót.
A zsinagóga fontosabb liturgikus berendezései közé tartozott a tóraszekrény, a frigy-sátorra emlékeztető építmény. Előtte, a mennyezetről függött alá a gondviselést jelképező örökmécses. A zsinagóga eszmei központjában állt a környezetéből kiemelkedő emelvény, melyen a tanítás, a Tóra felolvasása történt. (második kép)
1885-től Ungár Rezső rabbi vezette a hitközséget, melyben két egylet működött, a Nő-egylet és a Chewra Kadischa (Szenta Nő-egylet).
A Chewra Kadischa egylet már a 18. században is létezett. Az 1890-ben készült alap-szabályai szerint a Szentegylet fő célja a „betegeken és haldoklókon jótékonyságot gyakorol-ni, és az az elhunytak méltó eltemetéséről gondoskodni.”
Az alapszabályokat az egylet és a hitközség vezetői állították össze: Ungár Rezső rabbi, Spitzer Jakab elnök, Landler Adolf és Schermann József alelnökök, Epstein Mihály és Scher-mann Albert gondnokok. Az egylet tagja lehetett minden 24. életévét betöltött férfi, aki a helybeli anyakönyvi kerülethez tartozott. A felvételi díjat az illető vagyoni helyzetétől függően 18, 36 vagy 54 forintban határozták meg. A tagok évente 1 forint 50 krajcár já-rulékot fizettek. Betegség esetén, ha rászorultak, segélyben részesültek. Nem csak gyógy-szerekkel és orvosi segítséggel látták el őket, hanem 6 forintig terjedő pénzsegéllyel is. Az egylet ügyeit a közgyűlés, a választmány, a főfelügyelő és a felügyelők intézték. Az alap-szabály meghatározta a felügyelők feladatait:
„Valamely egyleti tag megbetegedésénél a felügyelők kötelesek a beteg meglátogatását minél gyakrabban eszközölni, és ha a betegség veszélyes fordulatot vesz, a szokásos betegfel-A zsinagóga belseje a 19. századi felújítás után
ügyelőkről gondoskodni…. Mihelyt halálozás áll be, a felügyelők elrendezik a halott feletti ügyeletet… a három felügyelő a felruházásnál és a tisztításnál tartozik megjelenni, azonkívül 6 egyleti tag meghívatik, kik kötelesek az elhunytat a temetőig elkísérni….”
A temetőben a sír helyét is a felügyelők jelölték ki. Az egylet őrt alkalmazott, aki a te-metőben a rendre ügyelt. Adar hónap első estéjén, jon kipur ünnepén (az engesztelés nap-ján) a rabbi minden évben szentbeszédet mondott a zsinagógában, melyért 5 forint tisz-teletdíjat, s az egylettől ajándékot kapott. Adar a zsidó naptárban a 12. hónap (a Gergely naptárban február-márciusra esik), neve a héber „adir” (erős) szóból származik, ekkor szü-letett és halt meg Mózes. Három évenként az egylet, „Hogy az együvé tartozásnak víg, tár-sas kifejezés adassék” testvéries ünnepélyt tartott. A tagokat évente, Hanuka ünnep estéjén fonott viasztekerccsel ajándékozták meg. Sokféle néven nevezik ezt az eseményt magyarul, egyik a fény ünnepe. Általában zsidó karácsonyként tartják számon, mert decemberben a karácsonyi előkészületekkel egy időben ünneplik.
Azonban nincs köze a karácsonyhoz. A hanuka emléket állít a jeruzsálemi templom-nak a szíriai görögöktől való visszafoglalásátemplom-nak. A zsidó családokban ilyenkor nyolc na-pon át minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a menórán, a kilencágú gyertya-tartón (egy ág a szolgagyertyáé). A hanuka bensőséges családi ünnep, annyiban hasonlít a karácsonyhoz, hogy ekkor a zsidó gyermekek is kapnak ajándékot. A korabeli képeslap egy zsidó család hanuka ünnepét ábrázolja.
A Sávuot (Tóraátadás), a hetek ünnepén (pünkösd) a lakásokat és a zsinagógát vi-rágokkal díszítették. A hagyomány szerint Mózes ekkor vette át a Sínai-hegyen Istentől a Tízparancsolatot, mely alapja a Tóra további 613 parancsolatának. Így a Sávuot a Tíz-parancsolat és a Tóra átvételének ünnepe. Ennek éjszakáját sokan közös virrasztással töltötték.
Hanuka Szimhcat Torá
A Tóra örömünnepén (Szimhcat Torá) a férfiak hétszer körbevitték a Tórákat a zsina-gógában. Az ünneppel lezárult az egyéves ciklus, mely alatt Mózes öt könyvét felolvasták.
A Tóra felolvasása, melyet 54 heti szakaszra bontottak, e napon kezdődött és ekkor is feje-ződött be. A Tóraolvasás folytonosságát jelképezi ma is ez az ünnep. A korabeli képeslap ezt az eseményt ábrázolja.
Nagy-Tétény a 19. század második felében a Budától délre fekvő terület zsidó központ-ja lett. A község temetőjében nyugszanak Batta, Tárnok, Érd, Sóskút, Etyek, Tököl izraelita halottai is. Tétény 1886 és 1931 között elhunyt és itt eltemetett zsidó lakói közül az elmúlt években több mint 100 személy sírját azonosították. Az azonosított sírok listájából több is-mert nagytétényi zsidó család itt eltemetett tagjának nevét tartalmazza az alábbi felsorolás.
A fotók a nagytétényi zsidó temetőben készültek 2017-ben (a szerző felvételei).
1944-ben tartották itt az utolsó temetést, azóta zárva van.
A 19. század végétől a községben az izraelita vallású személyek száma csökkenni kezdett.
1890-re 311 főre, 1900-ra 247 főre (9,3%-ra) apadt. 1913 tavaszán a képviselő-testület 550 ko-ronát szavazott meg a zsidó hitközség részére, melynek elnöke ősszel engedélyt kért a közgyű-léstől, hogy az imaházuk előtti közterületet kőalapú kerítéssel bekeríthesse. A testület a kérést elfogadta, mert annak megvalósítása Nagytétény szempontjából is hasznos volt. „A kérdéses terület hasznot úgysem hajt, ellenben a műveletlen közönség és különösen a gyermekek azt a köz-pontban az utcán járók megbotránkozását is felkeltő célra használják… azonkívül a tervezett ke-rítés díszére válik a községnek.” – olvasható a képviselő-testület jegyzőkönyvben.
Az első világháborúban 16 nagytétényi izraelita férfi harcolt és közülük hárman éle-tüket adták a hazáért. A Tanácsköztársaság idején, 1919 márciusában a cukorhiány miatt
A fotó a bekerített zsinagógáról készült a 20. század második felében
az izraeliták szokásos húsvéti cukorkiutalása is elmaradt. A kommün bukása végén, 1919.
augusztus 19-én a Nagytétényi Sport Egylet kizárta tagjai sorából az izraelitákat. A jegyző-könyv szerint „Az izraelitákat teljesen kizárja és semmi ürügy alatt fel nem vétetik ez a faj.”
16 izraelita személyt zártak ki, többek között Schön Ármint, Böhm Izidort, Weiss Sándort, Ungár Bélát, Frisch Malvint.
Az 1920-as évek végén Nagytétényben 47 zsidó családban 150 izraelita vallású lakos élt.
Közülük 44 személy fizetett adót, többek között egy nagykereskedő, 1 gazdálkodó, 11 keres-kedő, 1 orvos, 7 magántisztviselő, 2 vállalkozói igazgató, 6 iparos és 1 mérnök. Az ortodox hitközséget Ungár Rezső főrabbi, Burger Zsigmond elnök és Kammer Vilmos alelnök vezette.
A Szentegylet élén is Kammer Vilmos, a Sertéshizlalda vezérigazgatója állt, a Nőegyle-tet Ungár Rezsőné vezette. A kántori és sakteri feladatokat Trüger Ábrahám hittanár látta el.
A zsidó étkezési törvények szerint tilos volt vért fogyasztani, s csak az alaposan kivéreztetett állatok húsát, a kóser húst lehetett felhasználni. Az állatokat rituális szabályok szerint kellett leölnie egy képzett, engedéllyel rendelkező személynek (sakter). Sokan kedvelték a község-ben Kludák József hentes és mészáros húskészítményeit. A Fő utca 61. szám alatti ház udvará-ban hátul működött a vágóhíd, a feldolgozó helyiség és a jégverem. Elől, az utcai részen lévő üzletben, más húsoktól elkülönített kóser pult állt a zsidó lakosság részére. A képen Kludák József és a sakter látható. A kóser pult 1944-ben, a tétényi zsidók deportálása után szűnt meg.
A két világháború között a katolikus és a református egyház harmonikus kapcsolatot ápolt az izraelita hitközséggel. A katolikus plébános, Ferschich János és a rabbi, Ungár Re-zső személyes jó barátok voltak. 1935-ben kezdődött meg a zsinagóga felújítása és belső berendezésének cseréje. A munkálatok 1936-ban fejeződtek be. Az épület kívül és belül megszépülve várta a híveket, akiknek augusztus 20-án ünnepség keretében adta át az ima-házat dr. Fleischner Gyula, a felekezet titkára. 1936-ban 180 izraelita élt Nagytétényben.
1937. május 9-én első világháborús emléktáblát avattak a katolikus templom falán. Az ün-nepség a község három templomában istentisztelettel kezdődött. A zsinagógában egy
kü-A zsinagóga felirata Kludák József hentesboltja
lönös, akkor még szokatlan dolog történt. Az istentisztelet végén egy keresztény kórus, az Iparoskör dalárdája a középoltár emelvényén elénekelte a Himnuszt. 1938 márciusában, a Polgári Kör tisztújító közgyűlése után három Gyulát ünnepeltek a résztvevők. Markó Gyula plébánost, Kutassy Gyula református vezetőlelkészt és dr. Fleischner Gyulát, az iz-raelita hitközség titkárát. Ez az epizód a felekezeti békességet jelentette.
Az 1939-ben elfogadott úgynevezett 2. zsidótörvény, mely a zsidók közéleti és gazdasá-gi térfoglalásáról rendelkezett, már Nagytétényben is éreztette hatását. Tavasszal az alispán rendeletet adott ki, melyben a zsidókat a búcsúkon és az országos vásárokon való árusítástól eltiltotta. A rendelet szerint „mind a helybeli, mind pedig az idegen lakhelyű zsidó árusok-nak a napi- és heti piacokon való megjelenését, illetve az azokon való árusítását megtiltom.”
A községben augusztus 18-án tartották meg a hagyományos búcsút. A rendelkezést ekkor már betartották, s annak végrehajtását maga a főjegyző ellenőrizte. A zsidók közéleti sze-replésének korlátozásával kapcsolatban a belügyminiszter 1941 szeptemberében a zsidók választójogáról és képviselő-testületi tagságáról kért jelentést a településektől. Nagytétény-ben 1.909 lakos rendelkezett képviselő-testületi tagválasztó joggal. Közülük 35 zsidónak szűnt meg a választójoga. A 34 képviselővel működő testületben 5 zsidó személy tagságát szüntették meg. A zsidókkal kapcsolatos jogfosztó intézkedések meghozatala idején a hit-község kéréssel fordult a választókerület országgyűlési képviselőjéhez:
„Azzal a tiszteletteljes kéréssel járulunk Képviselő Úr elé, ne méltóztassék értékes szava-zatával a zsidótörvény megszigorításához hozzájárulni. Minden igaz hazafi hallja az édes anyaföld esdeklő szavát: ne taszítsátok ki magatok közül azokat, akik ezrek vérével szentel-ték meg hozzá való hűségüket, és akik ma is készek hívó szavára érte mindenüket feláldozni.”
1941-ben, a népszámlálás adatai szerint 150 izraelita vallású személy élt a községben.
Ebben az évben több helyi zsidó férfit vittek munkaszolgálatos századokba, ahol megkü-lönböztetés és megalázás várt rájuk. Polgári ruhában, katonai őrizet mellett kényszermun-kát végeztek. Utat, bunkert építettek, lőszert szállítottak, aknát szedtek embertelen körül-mények között. Többen soha nem tértek vissza. A háborús évek a hazai zsidóság számára komoly megpróbáltatásokat hoztak. 1941-ben megtiltották a zsidók és más vallásúak kö-zötti házasságkötést. 1942-től a tulajdonukban lévő ingatlanok átengedésére kötelezték őket. E rendeletre hivatkozva Nagytétény elöljárósága is igényt tartott ilyen területre: „Az öt holdon aluli zsidó ingatlanok igénybevételével kapcsolatban kérjük a vármegyei Közjóléti Szövetkezetet, hogy Neumann Józsefné telekkönyvi tulajdonát képező nagytétényi 4.352 hr.
számú 305 négyszögöl kiterjedésű házhelyet Nagytétény község számára juttassa….”.
Az 1944. március 19-i német megszállás után a magyar zsidók halálos veszélybe kerül-tek. Március végétől hetente vezettek be korlátozó intézkedéseket. Megkülönböztető jel-zés viselése, utazásaik korlátozása, vagyonuk elkobzása, zsidó szerzők műveinek betiltása (több mint 300 magyar szerzőt soroltak fel a tiltójegyzékek) stb. A nagytétényi polgári is-kola tanárainak is meg kellett kezdeni „a zsidó szellemű könyvek selejtezését.” Az 1943/44.
tanévben még öt izraelita vallású diák tanult a polgári iskolában: Dentelbaum Jolán, Hirsch Magdolna, Schober Valéria, Schwimmer Magdolna és Schön Éva.
Német parancsra a Zsidó Tanács 1944 áprilisában adatszolgáltatást végzett az ország valamennyi hitközségének létszámáról, intézményeiről. Az adatszolgáltatási kartonok a Ma-gyar Zsidó Levéltár birtokában fennmaradtak. Ezekből tudjuk, hogy 1944-ben a nagyté-tényi ortodox hitközség lélekszáma 106 fő, s közülük 37-en adóztak. A hitközség rabbival nem rendelkezett, elnöke Burger Zsigmond fakereskedő volt. Egy önálló felekezeti egye-sület működött a településen, a Szentegylet, 14 taggal. Az egyeegye-sületet 1944-ben feloszlat-ták. Április 5-től a községben is minden zsidót sárga csillag viselésére köteleztek. Május 19-én egy főszolgabírói utasítás, mely a zsidóság „átköltöztetését” említette, felszólította a főjegyzőt, hogy „A község területén lévő imaházat, illetve zsinagógát haladéktalanul zárja be, tekintettel arra, hogy a zsidóság átköltöztetése következtében arra amúgy sincs szükség.”
A deportálások előtt néhány zsidó család, megérezve a közelgő veszedelmet, elhagyta Nagytétényt. Schwarcz Miksát és feleségét a Sváb-hegyen bújtatták. Burger Zsigmondné is megmenekült, ő Pestre távozott. Településünkön is segítettek a zsidóknak a túlélésben. Killy Antal például a pincéjében adott menedéket nekik. Az Óhegyen lévő gyümölcsösében és pincéjében bújtatta őket. A Pestről Nagytéténybe menekült Pártos Géza és balett-táncos felesége is nála talált menedéket. Ő bújtatta Schön Györgyöt, aki deportálásakor Komá-romban megszökött a vonatról, s Killy Antal pincéjében élte túl a szörnyű időket. A képen a házaspár látható gyümölcsösükben.
A Markó Gyula plébános által kiállított keresztlevelekkel is megmenekültek néhányan a kö-zelgő borzalmaktól, de júniusban a tétényi zsidók deportálása is megkezdődött. Szabó Károly nagytétényi kéményseprő felesége június elején levelében ezt írta a fronton lévő férjének: „Máma vitték el Budafokra a zsidókat. Nagyon siralmas látvány volt, amint a beteg zsidókat kocsin vit-ték, de máma ők, holnap talán mink….”. A budafoki Halom utcai gettóba kerültek. Rokonaik, barátaik közül sokan meglátogatták őket, s élelmiszercsomagokat vittek nekik. Legtöbbjüket itt láthatták utoljára a barátok. Innen Budakalászra kerültek, ahonnan a vonatok a haláltábo-rokba szállították őket. A nagytétényi deportáltak közül több áldozat nevét ismerjük. Vannak közöttük gyerekek és idős emberek is. A legfiatalabb egy 4 éves kisfiú, Hirsch György, akinek
Killy Antal és felesége
10 és 12 éves nővérét, Veronikát és Magdolnát, valamint szüleit is meggyilkolták Auschwitz-ban. A két legidősebb a 73 éves özv. Lőwy Ernőné és Csenki Ambrusné volt. A Holokauszt Em-lékközpont belső udvarán található az Áldozatok Emlékfala. A nyolc méter magas kőfalon lévő üvegtáblákon 170 ezer név olvasható, köztük 39 azonosított nagytétényi áldozat neve is.
Az alábbi listában feltüntettük az áldozatok születési évét, az édesanya nevét és azt, hogy az Emlékfalon hol olvasható a nevük.
A második listában olvasható 11 nagytétényi áldozat neve a Yad Vashem Intézet és a Dachaui Koncentrációs Tábor Emlékhely forrásaiból származik.
Az auschwitzi haláltáborban vesztette életét a polgári iskola zsidó tanulói közül Hirsch Magdolna és Valéria, szüleikkel együtt. Schwarcz Manó édesapja, nővére és annak kislá-nya, valamint Kutas Endre nagyapja, a képen látható Kohn Ármin és felesége, Sorger Teréz is áldozatok lettek.
A Szentháromság utca 13. szám alatt, a házaspár egykori lakhelye előtt, a járdába süly-lyesztve úgynevezett botlatókövek emlékeztetnek a feldolgozhatatlan cselekedetekre, s sze-mélyessé teszik az emlékezést az elhurcoltakra, akiknek még sírjuk sem lehetett. Néhány megmenekült, s hazatért személy nevét sikerült felkutatni. Az auschwitzi táborból érke-zett haza Frank Nelli, Frank Katalin, Dentelbaum Gézáné és Jolán leánya. Ugyanebből a tá-borból menekültek meg a Schwarcz lányok, Mária, Erzsébet és Rózsi is, valamint a Land-ler család néhány tagja (ők már nem Nagytéténybe tértek vissza). A munkaszolgálatosok közül visszatért Dentelbaum Géza, Schwarcz Manó, Schwarcz Tibor és Schwarcz Mátyás.
A deportálások előtt eltávozott Schwarcz Miksa is visszatért a községbe, s amíg lehetett ő gondozta az árván maradt imaházat és a kertjét. Istentiszteletet már nem lehetett tarta-ni a zsinagógában, mert a Tóra szerint ahhoz legalább 10 felnőtt férfi jelenléte szükséges, ennyi pedig ekkor a községben már nem lakott. 1949-ben a népszámlálás adatai szerint 21 izraelita vallású személy élt Nagytétényben.
Kohn Ármin és felesége Botlatókövek
A hagyomány szerint ezt a szörnyű időszakot öt család élte túl, akik emlékükre egy-egy fát ültettek a zsinagóga udvarán. Ez azonban csupán legenda. A fák valószínűleg a Tó-rát, Mózes öt könyvét jelképezik. Néhány éve az öt japán akácfa életkorát törzsméretük és törzsátmérőjük alapján megbecsülték. Az eredmény szerint a fákat valószínűleg a legen-da állítása szerinti időpontnál jóval később ültették. Az elhurcolt zsidók lakásainak sorsát a főjegyzőnek a főszolgabíró részére 1944. június közepén készített jelentéséből ismerjük.
Nagytétényben „10 db 1 szoba-konyhás, 6 db 2 szoba-konyhás, 4 db 3 szoba-konyhás és 1 db 5 szobás lakás volt a kitelepített zsidók bérletében, illetve tulajdonában. Az 5 szobás lakást főszolgabíró úr a m. kir. rendőrség részére már igénybe vette… Eddig 126 igénylő jelentette be igényét a zsidó lakásokra. Ebből az elöljáróság helyszínen szerzett meggyőződés alapján 56 igénylő feltétlen jogosultságát állapította meg.” A zsidó ingatlanok közül az elöljáróság a településen 13 több helyiségből álló tulajdont kívánt megszerezni. Tulajdonosaik között több ismert tétényi lakos neve szerepelt. Például Böhm Izidor, Reichel Hermina, Schwarcz Miksa, Burger Zsigmond.
A zsinagógát 1945-ben államosították, majd a Budapesti Izraelita Egyházközség tu-lajdonába került. 1959-ben az épület műemléki védelmet kapott. A XXII. kerületi Tanács 1962-ben meg akarta vásárolni az Izraelita Egyházközségtől a zsinagóga épületét A Vég-rehajtó Bizottság titkára „személyesen és írásban több alkalommal kereste meg az Izraelita Egyházközség vezetőségét a használaton kívüli zsinagógaépület átadása ügyében. A tárgya-lásokon konkrét ígéretet tettek, hogy az épület átadásának feltételeit közölni fogják, illetve a Hitközség az ügyet megvitatja és döntéséről írásban értesíti a Végrehajtó Bizottságot.” - ol-vasható az 1963. decemberi VB ülés jegyzőkönyvében. A zsinagóga átadása sem akkor, sem később nem történt meg.
1969-ben megkezdődött az épület átépítése (védettsége ellenére), hogy a Műszaki Könyvtár raktáraként működhessen. Lebontották a karzatra vezető lépcsőt, három rétegű mész került a falak díszítő festésére, a padlót 15 centiméternyi vasbeton réteggel fedték le. Elbontották az imaterem mennyezetét, a tóraolvasás lépcsős emelvényét és
a tóraszek-A könyvtár bejárata A könyvtár belseje
rényt is. A megmaradt bútorok a Zsidó Múzeumba kerültek. 1999-ben a kerületi önkor-mányzat tanulmánytervet készíttetett az eredeti belső tér helyreállítására. 2007-ben a ke-rület megvásárolta a zsinagóga épületét. Nagytétény központjának rehabilitációs munkái a zsinagóga helyreállítását, felújítását is magába foglalták. Bontásra került a régi beton-járda és a kerítés is. Az imaház eredeti berendezéséből csak a tóraszekrény és annak épít-ménye maradt meg, mely a vakolatcserék, feltárások, tisztítások után restaurálásra került és rekonstrukciós festéssel lett helyreállítva. A héber feliratot aranyfüsttel egészítették ki.
A felújított zsinagóga az új Nagytétényi Könyvtár otthona lett, melynek átadó ünnepségé-re 2013. augusztus 30-án került sor.