D>- XXXIX>»
2 0 . V E R A N C S I C S M I H Á L Y N Á S Z D A L A I Z A B E L L A É S J Á N O S K I R Á L Y L A K O D A L M Á R A .
l56 V E R E S S ENDRE
tudja kifejezni, s nem képzeli, miként fogja megérdemelni Ferdi-nánd ama kitüntető kegyességét, melylyel magát esküvőjén kép-viselteté, s azt a szeretetét, melyről őt levelében biztosítja. Hálásan köszöni ennyi jóságát, de reméli, hogy szeretetét — megnyugta-tására s a két szomszédos állam közjaváért — urára, szeretett házastársára is kiterjeszti ; mert részéről mindig az lesz legfőbb törekvése és gondja, hogy ezt a szeretetet fokozza és kiérdemelje.1
Bánatosan búcsúztak a lengyelek is a királynétól, a kit Krakó-ból idáig kísértek, miután két hónap alatt annyira összebarát-koztak a magyarokkal. Bandériumuk vezetői, a przemysli püspök és Opalinski a búcsú-kihallgatáson előadták János királynak, a a mit uruk különösen lelkükre kötött, s még írásban is utánok küldött, t. i. hogy bánjék úgy Izabellával, mint egy király leá-nyával; nemcsak a rokonság révén, hanem azért is, hogy őt sokszoros érdek és viszony fűzi Lengyelországhoz. A házassági szerződést írja alá és adja át a követeknek. Adjon reverzálist, hogy a hozomány ürügye alatt sem ő, sem neje nem fog soha semmit kívánni a lengyel királytól és koronás fiától, Izabella pedig nyilvá-nosan mondjon le lengyel trónörökösödési igényéről.2 Ezt a királyné nyomban meg is tette ünnepélyesen a király jelenlétében és hozzá-járúlásával ;3 de hozománya biztosításának ügye sokáig elhúzó-dott és sok bajt, kellemetlenséget okozott. Mert ugyan mindenki tudta,4 s maga Bona királyné is hálásan elismerte, hogy e frigy szerzője György barát,5 de bármily reményeket fűzött is hozzá Magyarország politikájának éleseszü vezetője, jól gondolkoztak az egykorúak, és Ferdinánd magyar tanácsadói,6 midőn azt mondták,
1 Izabella olaszul írt é r d e k e s l e v e l é t
I Z A B E L L A 1 5 3 9 M Á R C Z I U S 2 0 - I K I S A J Á T K E Z Ű L E V E L E B U D Á R Ó L I. F E R D I N Á N D H O Z . (Eredetije a bécsi cs. és kir. házi, udvari és állami levéltárban.)
IZABELLA K I R Á L Y N É 73 hogy e házasság újabb bonyodalmak szülője lesz. A váradi béke-szerződésre gondoltak, habár az nem zárta ki a király házasodását.
Izabella elégedetlenségének egyéni okai voltak. Fiatalon, leány-fővel jutott idegen országba, melynek népét, nyelvét nem ismerte, s vált feleségévé egy beteges öreg embernek, a ki neki atyja lehetett volna. Hiába múlattatta s járt kedvében János király, nem csodálhatjuk, ha mindegyre hazájára gondolt, ha leányévei-nek emlékei jutottak eszébe, s ha néha még panaszkodott is sorsa fölött. Erre Winzerer Gáspár, Lajos bajor fejedelem követé-nek megjelenése adott alkalmat, egy hónappal esküvője után. Meg-késve, virágvasárnapján (márczius 30-ikán) késő este ért Budára, úgy hogy a hajón kellett hálnia ; a mit megtudván János király, két emberével halat és bort küldött le hozzá. Másnap reggel jutott fel a várba, de a nagyhéten nem akart tisztelegni a királynál s csak húsvét szombatján (április 5-ikén) ment be hozzá és adta át az ajándékokat, melyeket a király látható örömmel fogadott és az urak előtt is fennhangon dicsérte a két bajor fejedelem barátságát. Másnapra aztán meghívta Maltzan brandenburgi követ-tel együtt a palotába, s ekkor látta a királynét is. Szép, kedves, okos asszonynak találta, a ki négy nyelven, s kiváló udvarias-sággal beszél. Németül érintkezett vele, a hogy leggyöngébben tudott. Izabella később még egyszer fogadta (csupán titkára jelen-létében) s beszéd közben váratlanúl, a többek közt ez a társalgás fejlődött ki köztük :
Miért nem ment Felséged valami német fejedelemhez nőül, kezdé merészen a bajor követ.
Kihez, kérdé a királyné.
Hát pl. uramhoz, Lajos bajor fejedelemhez. Erre a királyné elpirult s nagyot sóhajtva így felelt :
Nem tudom, mi volt az oka ; pedig Henrik fejedelem járt atyámnál Krakóban, mert testvérének akart megkérni. A bajor nemes erre félbeszakítá :
Lajos herczeg jobb lett volna Felségednek, mert vele egy nap több öröme lett volna, mint itt egy egész éven át !
Magyar Tört. Életr. 1901. 8
74 V E R E S S ENDRE
— Jól tudom, mondá a királyné; a sors akarta így, de szeretném, ha Lajos herczeg elvenné (legkisebb) húgomat, mert az a legszebb nőtestvéreim közül.1
Ferdinándot annak gondolata aggasztotta, hogy e házasság-nak természetes következménye lehet, még mielőtt a váradi békét Magyarországon kihirdetnék. Ezért már az esküvőre küldött Salm gróf útjámsürgette a kihirdetést,2 és úgy a király, mint György barát megígérte, hogy nemsokára követeket indítanak Bécsbe ez ügyben.3 Es mikor ezek csak nem jöttek, a húsvéti ünnepek után Laski Jeromost küldték le Budára, a hol azt a választ kapta, hogy beteg úgy a váczi püspök, mint a kalocsai érsek, s nem volt, a kit e fontos kérdésben az udvarba küldhettek volna. Ferdinánd Izabella közbenjárását is kérte, de a lengyel követ udvarias biztatásnál egyebet nem nyert tőle, midőn ura levelét (április 18-ikán) átadta a királynénak.4 Majd azt kívánták, hogy György barát maga menjen fel Bécsbe, királya nevében.' De a barát nem akart kelepczébe jutni, s Ferdinánd ez óhaj-tását nem teljesíthette. Magyarország érdeke tiltotta, hogy a váradi békeszerződést nyilvánossá tegyék, most, mikor a török már különben is értesült róla, s a határokon lévő seregeivel könnyen becsaphat az országba. János király tehát abban álla-podott meg a baráttal, hogy a kihirdetést minden felhasználható eszközzel húzzák-halasszák, a bécsieket hitegessék, a törököket pedig engeszteljék ki. Ezért egyfelől pénzbeli segélyt ajánlott fel a szultánnak a lakodalmáról visszatérő Mehemed bég által, miként eddig is segíté moldvai vállalatában, másfelől apósa közbenjárását is kikérte a lengyel bandériummal Krakóba küldött
t W i n z e r e r j e l e n t é s e L a j o s b a j o r 1539 április 19-ikén ; a bécsi állami levél-t á r b a n .
5 Salm G y ö r g y b a r á t h o z 1539 április 25-ikén : T ö r t . T á r , 1882. évf. 100. 1.
IZABELLA KIRÁLYNÉ 59
követei útján. Útnak is indították onnan április végén Wilamowski Jakabot, hogy biztosítsa a szultánt a felől, hogy Izabellát abban a reményben adta Zsigmond János királyhoz, hogy a porta és Lengyelország közt fennállott régi barátság még erősödni fog.1
A nyár folyamán dr. Held Mátyás birodalmi vice-kanczellár tárgyalt V. Károly császár nevében : Bécsújhelyen Frangepán kalocsai érsekkel, majd Visegrádon János királylyal, de eredmény-telenül. S mivel Isbienski Szaniszlótól értesült ugyanakkor,2 hogy a bécsiek a krakói udvarban is izgatnak ellene, szeptember elején Verancsicsot küldte oda, hogy apósát tájékoztassa ez ügyben.
A budai prépost szeptember 20-ikán ért rangjához illő csekély kíséretével Krakóba,3 a hol előadta röviden, hogy János király örömmel kihirdeti a békeszerződést, mihelyt V. Károly és Ferdinánd rendelkezésére ad — ígéretük szerint — annyi hadat, melylyel Magyarországot megvédheti, «mert maga is megunta a bizonytalan és költséges viszonyt a törökkel.»4 De a lengyel király közve-títő válasza és tanácsa (egy hónappal azután, hogy Herberstein Zsigmondot fogadta)5 az volt, hogy inkább kössön a törökkel is új szerződést, és teljesítse Ferdinánddal szemben, a mit ígért.6 Zsigmond király különben saját ügyében is tapasztalta, hogy veje ígéretében nem igen lehet bízni, s ez okozta a harmadik elégedetlenséget, mely házasságából származott. Fájó érzéssel látja — írja neki ugyanakkor — hogy Izabella hitbérét mai napig sem biztosítá, s hogy ez a dolog annyira elhúzódik ; a miből azt kell értenie, hogy neje iránt nincsen olyan szívvel, a milyennel szeretné, hogy legyen, s ő is, mint felesége, megkívánhatja.7
1 Zsigmond király u t a s í t á s a W i l a m o w s k i
74 V E R E S S ENDRE
A királyné csakugyan panaszkodott is, nemcsak szüleinek, a kik egészsége felől kérdezősködtek,1 de idegeneknek is (így az udvar-ban járt Heldnek,) a kik szépségét, eszességét bámulva,2 való-sággal részvétet éreztek iránta. Elégedetlen volt, mert jövőjét boldogabbnak képzelte ; csalódott, mert a mint fokozatosan kezdte megismerni környezetét s új hazáját, belátta, hogy azt tulajdon-képpen két hatalom : a német és török versengése tartja fenn, s ha valamelyes változás áll be, menthetetlenül áldozatává válik egyiknek. A mellett naponta hallá a hírt, miként pusztít a török a főváros közelében, és eszébe jutott, hogy ha valami csapás érné, szégyenszemre haza kellene mennie, mert még az sem lesz, hová húzódjék biztonságba. Atyja felől is nyugtalanító híreket hozott Izabella embere, mert június havában sokat bete-geskedett s még a szobát sem hagyhatta el.3
Erezte János király, hogy apósa szemrehányásait nem lehet egyszerűen elhallgatni, s azért díszes követség útján akarta késedelmét igazolni. Legügyesebb diplomatájára : Frangepán Ferencz kalocsai érsekre bízta e kényes feladatot, a ki Lengyel-országban már többször járt volt. Most november 9-ikén, vasárnap vonúlt be Krakóba 157 (közte 122 lovas) szolgája kíséretében.' Itt előadta az udvarban, hogy János király a nagy szükség, s az országos költségek terhe miatt nem teljesíthette a hitbér biztosítását; hogy pedig Károly és Ferdinánd is hozzájáruljon, illetve biztosítsa a hitbérül adandó várakat, ezt sem szükségesnek, sem királyi méltóságával összeférhetőnek nem tartja. A lengyel
1 E v é g b ő l 1539 j ú n i u s 18-ikán k ü l d e n e k
Dittrich kiadása igen silány. A z is hibája, h o g y nem ismeri O v á r y «III. P á l p á p a
IZABELLA KIRÁLYNÉ 73 király — egyebet úgy sem tehetvén — elengedte tehát azt a János királyt bántó feltételt, habár emlékezteié a követet arra, hogy még Miksa császár is 300 ezer aranyat tett volt le bizto-sítékul, midőn unokáját a lengyel király unokahúgával össze-házasítá. Hanem azért a kalocsai érseknek a bűcsúkihallgatáson (november 27-ikén) biztosító-levelet kellett adnia ura nevében, hogy a király mielőbb követeket küld az ügy elintézésére.1 Zsigmond azonban nem várt erre, hanem az év utolsó napján utasította udvari marsallját : wisniczi Kmita Péter krakói és szepesi kapi-tányt, hogy mielőbb menjen Budára, s rendezze a hitbérbiztosítás dolgát, melyben immár szinte egy egész év telt el hiába.2
II.
Z Z E L az ügygyei János király egy ideig ismét nem
törőd-hetett. Még kevésbbé a békeszerződés kihirdetésével. De Held dr. informatioinak ellensúlyozására elővigyázatból (még augusztus havában) Ferdinándhoz küldte Batthyányi Orbánt, György barát intimusát, a ki azzal a hírrel jelent meg Bécsben, hogy a török Nándorfejérvár körül már 36 ezernyi lovast gyűjtött és egyenesen Zágrábnak tart.5 A híresztelésnek fele sem volt igaz, de a ravasz kincstartó czélt ért : egy darabig nem sürgették a kihirdetést, azután pedig Statilio erdélyi püspök felküldésével4 húzta-halasztgatta az ügyet.
Országos, fontosabb dolgok foglalták el eddig is a királyt s deczember hó elején az a váratlan hír jut a budai udvarba, hogy Erdélyben lázadás ütött ki ellene, melynek feje maga a két vajda : Maylád István és Balassa Imre. Ezek Erdély kiválóbb nemeseivel egyelőre arra szövetkeztek maguk közt, hogy ha netalán beteges
1 Macieiowski vice-kanczellár v á l a s z a F r a n g e p á n kalocsai é r s e k h e z K r a k ó b ó l , 1539 n o v e m b e r 27-ikén ; a k r a k ó i hg. Czar-t o r y s k i - k é z í r a Czar-t Czar-t á r b a n : 275. k. 337. sz. a.
- Zsigmond u t a s í t á s a K r a k ó b ó l , 1539 d e c z e m b e r 31-ikén ; u g y a n o t t , a 276. k. 70.
sz. a. és az E r d é l y i múzeumi l e v é l t á r
«Can-cellaria polonica» cz. id. k ö t e t é b e n , 107. 1.
Bona k i r á l y n é a j á n l ó l e v e l e é r d e k é b e n Ve-r a n c s i c s h o z : Ö s s z e s munkái, v i . k. 79. 1.
3 Morone bécsi j e l e n t é s e 1539 s z e p t e m b e r 2-ikán; Dittrich, id. m. 19. 1.
4 Statilio o k t ó b e r 22-ikén é r t a bécsi u d v a r b a ; Dittrich, id. m. 37. 1.
74
V E R E S S ENDRE
uruknak, «az fejedelemnek szerencsétlensége avagy gonosza tör-ténnék», közös egyetértéssel válaszszanak maguknak mást. Csak-hogy az is kitudódott, Csak-hogy a nagyravágyó Maylád magá-nak akarta megszerezni Erdélyt, még a király életében, melyért adót is ajánlott fel a szultánnak. János királynak fájt ez a hálátlanság, mert hisz jóformán az egész (1538-ik) múlt évet Erdélyben tölté, személyesen járt, s békítgetett Tordán, Gör-gényben, Segesvártt, Brassóban, Nagy-Szebenben, Fogarason, Gyulafejérvártt,1 s úgy a magyarok, mint a szászok szívesen fogadták és esküdtek neki hűséget a kolozsvári országgyűlésen.
De jól tudta, honnan fúj a szél, s miként izgatott ellene Ferdi-nánd Konstantinápolyban is.
Ez utóbbiról Wilamowskitól értesült, a ki a lengyel király megbízásából a nyár folyamán, július közepén járt Budán, hogy elmondja, micsoda istentelenségeket beszéltek róla és ellene a portán, a honnan éppen visszatért volt.2 A sok vád és besúgás megczáfolására a király György barátot akarta a szultánhoz küldeni, de mire felkészült, s az ajándékokat összegyűjtötte, vége lett az évnek.3 A beteges király azonban, kinek gyakori fuldoklási rohamai voltak, s érezte, hogy nem sokáig fog élni, minden eshetőségre előkészíté magát és tanácsosait. Most már ritkábban
1 E r d é l y i t a r t ó z k o d á s á n a k helyei kitűnnek s z á m a d á s i j e g y z é k é b ő l : T ö r t . T á r , 1889.
évf. 189—190. 1.
2 Z s i g m o n d k i r á l y u t a s í t á s a W i l a m o w s k i J a k a b h o z 1539 július 7-ikén ; a krakói C z a r t o r y s k i - k é z i r a t t á r b a n : 56. k. 144. sz. a.
3 G y ö r g y b a r á t Zsigmond királyhoz S z á s z - S e b e s r ő l , 1540 július [2]8-ikán ; u g y a n o t t , a 277. k. 239—244. 1.
2 1 . m a y l á d i s t v á n a l a i r a s a .
IZABELLA KIRÁLYNÉ 73
járt ki, de szabad idejét gyakran felhasználta arra, hogy felesé-gével Visegrádra kocsizzék, a hol — letéve az állami élet gond-ját — legjobban pihenhetett és legszívesebben szeretett tartóz-kodni.1 Izabella is örömest jött ide, felfrissülni e gyönyörű fekvésű vár vadaskertjében, kivált mióta áldott állapotban volt, és sokat gyöngélkedett. Július hónapját teljesen itt töltötték, s az egész hely megélénkült, mint a régi magyar királyok idejében. A hajón érkező Heldet János király a királyné asszony, a kalocsai érsek,
2 2 . v i s e g r á d r é g i k é p e .
a váczi püspök és sok nemes kíséretében a Dunaparton fogadta (július 8-ikán) s vendégelte meg hetekig, mialatt a nándorfejérvári basa követsége és a hazatérő Winzerer is felkereste.2 A magyar királynék nyári palotája a dunaparti vízitorony, a hagyomány
«Salamon-tornya» szomszédságában állott, s mellette a hegy
1 Ezidóből J á n o s király n é g y V i s e g r á d o n kelt o k l e v e l é t i s m e r j ü k : m á j u s 19., július 19. é s 25. napjairól (Székely o k l e v é l t á r , v. k. 56—57. 1.) é s július 29-ikéröl. ( E k é t utóbbi B r a s s ó v á r o s i l e v é l t á r á b a n , 436 é s 437. sz. a.)
2 Dr. Held M á t y á s két j e l e n t é s e V i s e g r á d r ó l 1539 július 14- é s 25-ikéröl: G é v a y , id. m. 13—15. é s 17—19. 1.
74 V E R E S S ENDRE
tövében kolostor/ melynek ragyogó kápolnájában hallgatták a misét. Maga az «udvar» különben «számos büszke palotából és egyéb pompás épületből áll,» s oly tágas, hogy «350 szobája és terme egy és ugyanazon időben négy királyt fogadhatott be,, azoknak összes kíséretével és szolgaszemélyzetével.» Akkora volt itt még mindig a fény és pompa, a milyet az egykorú Oláh Miklós (későbbi esztergomi érsek) még Párizsban sem látott.2 De nem látott Izabella sem felségesebb kerteket, gyönyörűbb virágpázsítokat és illatosabb hársfa-sorokat, melyek . valósággal kínálkoztak az üdülőnek.
Egy ilyen visegrádi üdülés alkalmával, egy szép őszi napon ment itt végbe az a történeti fontosságú, megható jelenet, mely-lyel János király az ország jövőjét akarta biztosítani. Hűségesküt vett a baráttól — leendő utódja számára. Balkezével György barát, jobbjával Izabella kezét fogva, elhaló, remegő hangon kérte, hogy ha Isten fiút adna nejének, viselje gondját atyjafiával : szuraklini Petrovics Péter temesi gróffal együtt,5 s őrizzék meg Izabella részére Budát és Visegrádot, nehogy a királyné kénytelen legyen elhagyni az országot.4
A barát megfogadta, a mire királya elkötelezte, s ez meg-könnyebbülten tért vissza Budára. Itt János király most már szinte megújulva végezte rendes teendőit : reggelenként misére járt az udvarral, majd tanácsot tartott, s fogadta az idegen köve-teket. Ferdinándtól érkezett egymásután kettő is a váradi béke ügyében, azzal az engedménynyel, hogy ha már nem akarják kihirdetni, legalább az ország rendjei ismerjék el külön oklevél-ben Ferdinánd örökösödési jogát János király országrészéoklevél-ben. De a barát nem engedett Rorario Jeromos pápai nuncziusnak, habár (deczember 12-ikéig) egy egész hónapot töltött is a magyar
udvar-1 Omichius leírása g r . A p p o n y i Sándor-nál, id. m. 336. 1.
2 Oláh Miklós leírása szerint : S z a m o t a , id. m. 523—24. 1.
3 P e t r o v i c s F o r g á c h F e r e n c z szerint (kró-nikája r é g i kiadása, 211—12. 1.) Boszniából
való volt és anyai á g o n állott a t y a f i s á g b a n J á n o s k i r á l y l y a l ; említi S z e r é m i is, id. m.
145. 1. Á l t a l á n o s a b b felfogás szerint Po-z s e g a v á r m e g y é b ő l sPo-zakadt T i s Po-z á n t ú l r a .
4 G y ö r g y b a r á t Zsigmond királyhoz,, id. l e v e l é b e n .
IZABELLA KIRÁLYNÉ 73
ban. A király különben nagy szívességgel fogadta. Megbízatása szerint a követ mindenekelőtt III. Pál pápa szerencsekívánatait fejezte ki házasságához s a Ferdinánddal kötött béke létrejötté-hez. Aztán köszönetét tolmácsolta azért a fiúi hűségéért, hogy tavaly Statilio püspök által látogatta meg, de elnézését kéri a pápa, hogy nehéz viszonyai között csak 10,000 aranyat küld-hetett vele Buda vagy más vára megerősítésére.1 Külön audienczián (november 13-ikán) adta át a Szent Atya üdvözletét a királynénak, kinek nevében Statilio felelt ; de utána maga is beszélt vele, s kiemelte róla, hogy olaszúl oly szépen társalog, mintha csak Olaszországban nevelkedett volna.2 Azontúl Rorario keveset láthatta a királyt, mert (zaklatásai elől menekülve) Katalin-napján Csepelszigetére ment vadászni, s a hirtelen beállott jégzajlás miatt szinte két hetet töltött ott,3 Ráczkevére szorúlva.4
A másik, a ki felváltotta, magyar volt : Bornemisza Pál veszprémi püspök, bécsi udvari titkár; de ez már nem találkoz-hatott a baráttal, mert Esztergomban járt, a mikor megtudta, hogy a király az erdélyi zavarok hírére (deczember 17-ikén) gyorsan elútazott Várad felé. Magával vitte a barátot is, a kit száz főnyi lovaskísérettel Váradról akart beküldeni a portára, a mi már olyan elhatározott cïolog volt,5 hogy a nagytekintélyű minisz-terért — a király rendeletére — nyilvános imákat végeztek a a templomokban, hogy szerencsésen járjon és térjen vissza.6 De útjából nem lett semmi, megakadályozta az erdélyi felkelés és a király halálos betegsége ; az igaz, hogy nem is volt a barát-nak erre a portai küldetésre semmi kedve.
Nehéz szívvel búcsúzott a király nejétől, a kit eleinte
magá-1 A pápa u t a s í t á s á n a k h i v a t a l o s
74
V E R E S S ENDRE
val akart vinni ;1 hanem vigasztalta, hogy visszajön arra az időre, mikor a lengyel király követe Budára ér.
*
A 63-ik évében járó öreg Kmita nem mert útnak indúlni a kemény télben, betegeskedett is, és várta, a míg az idő kissé enyhül. Közben arról értesült a lengyel ki-rály, hogy a leánya hitbéreül lekötött vá-rak egy része az oláh és török határ közelé-ben fekszik, a miért inkább óhajtana pénzt helyettük. S bizalma-san (külön czédulán) azt is meghagyta kö-vetének, hogy addig ne adja át János ki-rálynak levelét, mely-ben leánya hozomá-nyának hátralévő ösz-szegét Kassára küldeni ígéri, a míg a várakra vonatkozó kötelezvé-nyét Izabella kezébe nem adták, a mit
erede-23. k m i t a p é t e r s í r e m l é k e k r a k ó b a n . tlben hOZZOH haZa, ITlá-solatát pedig hagyja a királynénál.2 így február közepe lett, mire a lengyel marsall Budára ért. Ennek hírére János király is feljött Erdélyből az udvarba, hogy megtudja apósa üzenetét. Új dolgot nem
tartal-1 V e r a n c s i c s A n t a l l e v e l e B u d á r ó l tartal-1539 n o v e m b e r 29-ikéről Opalinski P é t e r h e z : Ö s s z e s munkái, vr. k. 48. 1.
2 Zsigmond k i r á l y ú t a s í t á s a K r a k ó b ó l
1540 f e b r u á r 4-ikérôl; e g y k o r ú másolatban a C z a r t o r y s k i - k é z i r a t t á r b a n : 277. k. 37 — 39. 1.
F e b r u á r 6-iki levelét, m e l y l y e l Kmitát útnak indítja, kiadta Dogiel.
IZABELLA KIRÁLYNÉ 59 mázott, de köteles udvariassággal kelle végighallgatnia Kmita oratioját, melyben előadta Szapolyai házasságának úgyszólván egész történetét, gyöngéd czélzásokkal azokra a belőle követke-zett, nem remélt nehézségekre és félreértésekre, melyek a len-gyel királyi párt annyival inkább meglepték, mert azokra nem voltak elkészülve, már csak a két uralkodóház közt fennálló régi barátságnál fogva is. A lengyel követ egész tudását és szónoki erejét belemerité e beszédbe,1 melynek elhangzása után hozzáfogtak a tárgyalásokhoz. így aztán Reminiscere-vasárnapján (február 22-ikén)
szerencsé-sen el is intézték a fenn-forgó ügy függő részleteit, Schönach Sebestyén fő-asztalmester, Ferdinánd kö-vete jelenlétében.2
A király Izabella hozo-mánya és hitbére fejében 140,000 magyar arany fo-rint értékben ráíratja és át-engedi neki Solymos, Lippa, Déva, Csicsó és Kis-Kükül-lővár birtokát egészen, To-kaj, Regécz és Tállya várak jövedelme felerészét,
vala-mint Kassa harminczadját és Debreczen városát; de mivel az most más kezén van, kötelezi magát számára két év alatt kivál-tani. A felsorolt várak kapitányai kötelesek a királyné személye előtt neki hűségi esküt tenni, melynek szövegét is megállapítot-ták. E birtokok jövedelmét a király Izabella udvartartására ren-deli, de ha arra elég nem lenne, máshonnan fogja a hiányt pótolni.
1 Kmita P é t e r b e s z é d e «Sécréta legatio» czímen az id. «Cancellaria polonica» cz.
kéziratban, 107—110. 1. E k ö t e t különben sok olyan oklevelet tartalmaz, melyet már a fenti, krakói 2f7. kötetből idéztünk.
2 Ezt Ferdinánd 1540 f e b r u á r 18-iki l e v e l é v e l küldte le B é c s b ő l ; e r e d e t i j e a bécsi állami levéltárban.
9*
2 4 . j á n o s k i r á l y a l á í r á s a .
74 V E R E S S ENDRE
A lengyel követ február 25-ikén ratifikálta e feltételeket, eluta-zása előtt pedig (28-ikán kelt levelében) biztosítá János királyt arról, hogy a hozomány összegéből visszatartott pénzt és tár-gyakat Szent-György napjára beküldik Kassára, a király meg-bízandó emberei kezébe. így végezte szerencsésen Kmita gróf magyarországi küldetését, mire Zsigmond király is nyugtázta (márczius 24-ikén) veje levelei átvételét.1
A lengyel király teljesen meg volt elégedve az eredménynyel.
Külön emberével köszöni meg János király nagylelkűségét, mely-lyel felesége hitbérét biztosítá.2 Másként is figyelmes volt iránta, midőn — a portáról érkezett hírei folytán — inté, hogy vigyáz-zon jól birodalmára a töröktől,5 de meg az elűzött Péter havas-alföldi vajdától is, a ki nála, a krakói udvarban kérette közben-járását, hogy János király adja vissza azt a két erdélyi várát,
melyeket «mindig Havasalföldéhez tartozottak»-nak állít;4 nem tudván, hogy a király éppen e várak egyikében : Csicsóban tartá már akkor fogva a lázadó vajda feleségét és gyermekeit.5
Hátra volt még Izabella várai parancsnokainak hűségi eskü-tétele — a megállapodások szerint — nagyobb biztonság kedvéért, a lengyel király képviselője jelenlétében. E végre Zsigmond király egyik titkárát : Sbonski János krakói őrkanonokot küldte be
Hátra volt még Izabella várai parancsnokainak hűségi eskü-tétele — a megállapodások szerint — nagyobb biztonság kedvéért, a lengyel király képviselője jelenlétében. E végre Zsigmond király egyik titkárát : Sbonski János krakói őrkanonokot küldte be