BEVEZETÉS. LT NEGYVEN ÉVET.

2 . L E N G Y E L O R S Z Á G , I Z A B E L L A É S M A G Y A R O R S Z Á G C Z Í M E R E .

B E V E Z E T É S .

LT NEGYVEN ÉVET. Húszat mint leány és kényez- tetett herezegnő otthon Lengyelországban, húszat mint királyné (néhány évi megszakítással) Magyar- országon. Eletének első fele csupa fény és öröm, boldogság és remény; a második, telve búval- bajjal, csalódással, szomorúsággal. S e kettőnek mesgyéjén csupán vékonyka barázda jelzi asszonyi életének boldogabb részét, mely oly igen rövid ideig tartott.

Fiatal fővel, a leánykor virágában vált utolsó vérbeli koronás királyunk feleségévé. A nép és a nemzet rajongva fogadta s koronázta meg Szent-István koronájával, mely más királyné homlokát a székesfejérvári ősi koronázó városban utána többé nem érinté. Személyét azzal a tisztelettel és aggodalommal kör- nyezték, melylyel — a polgári életben is — egy kihalóban lévő család veszi körül az anyát. Gyöngédség kísérte minden léptét.

Midőn áldott állapotban egy ízben rosszul lett a budai Mátyás- templomban, a nép és nemesség ujjongva kiáltozta : Adja Isten, hogy legyen magyar hazánknak magyar királyfia ! S a Minden- ható meghallgatta a nemzet fohászát, de a szegény ifjú királyné két hét alatt vált anyává és özvegygyé !

IO BEVEZETÉS

Elmúltak azok a fényes napok, melyekkel Szapolyai János király oldalán, olaszos udvarával még egyszer és utoljára vissza- varázsolta kicsiben Mátyás király korát a budai és visegrádi palotá- ban, melyeknek pompája és ragyogása alig halványult valamit a lepergett ötven esztendő alatt. Még a Corvina-könyvtár is meg volt, néhány száz kötettel1 és Izabella könyves almáriomá- val, telve latin és olasz, német és lengyel könyvekkel, melyeket gyűjtött vagy íróiktól ajánlva kapott. A krakói királyi palotá- ban, a lengyel renaissance fénykorában gondos nevelésben része- sült. Magyarország királynéi közül egyetlen elődje sem volt olyan művelt, tanúit és felvilágosodott mint ő, a ki Szent-Ágos- ton munkáit olvassa, írókat segélyez műveik kiadásában s akkor, midőn Európa-szerte megindul az ellenreformáczió, Erdélyben privilégiumot ad egy buzgó lutheránus papnak az első magyar biblia nyomatására.

Négy nyelven, sőt valószínűen magyarul is beszélt, kettőn írt, még pedig úgy, miként kortársai közül egyetlen-egy királyné sem, még a franczia műveltségű Mária özvegy magyar királynét sem véve ki a sorból. Egynek sem maradt fenn annyi levele, stílus, tartalom és gondosság tekintetében pedig egyiké sem vetekedhetik Izabella leveleivel. Csak úgy duzzadnak azok az élettől és szenvedélytől, a királyné lelki és kedélyállapota szerint, a minek visszatükrözői. Az igaz, hogy nem mindig hű vissza- tükröző^ mert korán eltanulta olasz anyjától az ámítás mester- ségét, melyet később csalódásai, Martinuzzi példája s a bécsi udvari politika kétszínüsége valósággal művészetté fejlesztett benne. A gyanakodás és bosszúvágy érzetét is környezete kelté fel lelkében, ellenszenvessé pedig (élete utolsó éveiben) udvarának kiváltságolt lengyel alakjai tették.

1 E z t annak alapján állítjuk, h o g y m é g másfél század múlva, Buda v i s s z a v í v á s a k o r is m i n t e g y 800 írott é s n y o m t a t o t t k ö n y v e t talált Marsigli A l a j o s F e r d i n á n d gróf a vár- palotában. Ebből 300 k ö t e t e t B é c s b e küldtek, 114 kézírati mü jeg3fzékét p e d i g a bolognai e g y e t e m i k ö n y v t á r b a n ő r z ö t t iratai 85. k ö t e t é b ő l «Catalogus librorum in a r c e Budensi r e p e r t o r u m a n n o 1686» czímen kiadta dr. L u d o v i c o F r a t i : Rivista delle biblioteche, rv. évf. (Firenze, 1892.) 13—16. 1.

IO B E V E Z E T É S

Második természetévé vált így a színészieskedés, vegyülve a finomult furfang ama nemével, mely az embereket észrevétlen megragadja, elkötelezi és sokszor lefegyverzi. Hanem e mellett kíméletlenségig szókimondó volt, mint anyja. Szeretett kijelen- tésekben beszélni, tele éles megjegyzésekkel, szép hasonlatokkal és találó példabeszédekkel ; az emberek felfogására és eszére bízva : megítélni, mi igaz abban, a mit ír vagy mond. Korának igazi gyer- meke, a ki ép oly kevéssé nélkülözhette a színlelés fegyvereit, mint tanácsosai vagy szomszédjai, a kik birodalma, fiának öröksége fölött versengtek.

Nehéz, válságos időben jutott árvaságra csecsemő-fiával, kinek életét féltette. Az övé miatt is aggódtak szülői, a lengyel királyi pár, kiknek folytonos ösztönzésére kész volt lemondani a koro- náról és országrészéről, Ferdinánd magyar király javára, a ki azokhoz a váradi békeszerződés erején tartott jogot. Még férfi- nak is nagy feladat lett volna ily körülmények : a német és a török birodalom hatalmi versengése közt jól megülni a trónt, melyre János Zsigmondot a nemzet egy része fölemelte. Csoda-e, ha Izabella, mint a legtöbb nő, gyönge, kishitű és erélytelen egy Fráter György, a mindenható, eszes gyám oldalán. A sze- gény királyné csak egyet látott s egytől rettegett éjjel-nappali töprengésében : hogy az ország és vele maga is a török hatal- mába jut. Vallásos lelke fellázadt annak gondolatára, hogy a pogány támogatásával tartsa fenn saját és fia uralmát. De az események árja, melylyel nem birt, összecsapott fölötte. Betelje- sedett, a mitől aggódott, és Magyarország fővárosából Erdélybe

kelle mennie, melyet fia Szulejmán szultán kegyéből kapott.

Izabella új életet kezdett Erdélyben, mely most leválva az anyaország testéről, a viszonyok kényszerítő hatása alatt önálló fejedelemséggé alakúit. Királynéi czímével külön udvara volt, melyben felkeresték alattvalói, szülői és mások követei, főurak és nemesasszonyok, ha valami országgyűlés alkalmából megélén- kült a gyulafej érvári palota s egy-egy farsangi vag}' lakodalmi ünnepélyre behívta őket a királynéasszony. Láttak is olyan fényt,

6 ^BEVEZETES

a milyenről addig a maguk egyszerű udvarházaiban élő erdé- lyieknek fogalmuk sem lehetett. Mert Izabella pompakedvelő, költekező volt. Az udvara költségére megszavazott havi ezer forint (mai pénzértékünk szerint legalább tizenöt-húszszorosa) neki oly csekély összeg, melyet alig érdemes elfogadni. Nélkülözni nem is tudott, mint nagyúri nők nem tudnak ; hisz szótlanúl túrni és szenvedni nagyon ritka lelkek tulajdona. Sok örömöt és bána- tot, jó és rossz napot élt át Izabella azalatt a tíz év alatt, melyet ezentúl Erdélyben töltött. S midőn a sors kereke újra fordúlt és át kellett adnia a szent koronát a római királynak, sírva írta alá az oklevelet, melyben országáról lemond. Nem koronáját sajnálta, hanem szépen fejlődő kis fia jövőjeért fájt a lelke. Azt tapasztalta s látta egy évtizeden át, hogy a török nem is éppen olyan rossz patrónus, a milyennek Buda átadásakor képzelte.

Hisz nem bántja az országot, a vallást, az intézményeket, s nem avatkozik a belső ügyekbe, melyek mind nyúgodtan fejlődhetnek alatta. Mindössze néhány ezer arany évi adót kíván támogatá- sáért, a minek fizetésétől úgy hallá, még a császár, a római s a legkeresztyénibb (franczia) király sem borzad vissza. Sőt a szultán meg is segíté szükségében a gyűlölt György barát ellen, a ki nagyravágyásból és félelemből, nehogy a török hatalmába kerüljön, Erdélyországot a német kezére juttatta.

így akarta a sors, mondta búcsúzáskor Izabella, bízván a jövőben. S az események neki, az ő tiltakozásának adtak igazat.

A következés nagyon hamar megmutatta, mennyire túlzott volt a barát aggodalma és milyen önös a cselekedete. Hisz a bosszús török elragadta Ferdinándtól az egész Dél-Magyarországot, de megállott Erdély szélén, és nem bántotta, s azért Magyar- és Erdélyország egyesülése, a mit politikájával czélzott, még sem történt meg. O maga tragikus halálával áldozatává lett annak a hatalomnak, mely benne is csak eszközt látott, a mint áldo- zatává lett maga az ország, melyet inség és nyomorúság szélére juttatott. A csalódás érzetével szállt sírba György barát és

keservesen csalódtak az erdélyi rendek is. Örök dicsősége

IO B E V E Z E T É S

hazaszeretetüknek, hogy öt évi szenvedés után visszahozták János király Oppelnbe és lengyel földre kibujdosott fiát, és örök hála Izabella királyné iránt, hogy czéltudatos diplomácziai műkö- désével az erdélyi nemzeti párt szándékát megvalósítá. Egyaránt sarkalta reá : hatalomvágy, sértett büszkeség, fia iránti köteles- ségének érzete s veleszületett női hiúság, mikneb összejátszása nélkül ki tudja, mikor alakúit volna ki az erdélyi nemzeti állam, hogy védőbástyájává legyen ezentúl azoknak a túlkapásoknak, melyek Magyarországon nem engedték soha megvalósulni a nemzetállamot és magyar életet, miként az Erdély szúk határai között kifejlődött !

Izabella életét egészen a köznek, államügyeknek és fiának szentelte, kivel ezentúl a kormányzás terhét is megosztotta és sokszor együttesen jegyzett. Természettől kegyes, jószívű, val- lásos jámbor nő, a ki, ha csak nem betegeskedett, soha el nem múlasztá a reggeli misét, mire már gyermekkorában megszoktat- ták járni. Buzgón megtartá a szent ünnepeket és böjtöt, s boldog volt, ha alamizsnát oszthatott. Buda ostromakor még az ellenség foglyait is megsiratta, midőn arról értesült, hogy rosszúl bán- nak velük, Erdélyben pedig szeretet- és kórházakat alapít vagy segélyez. Megjelenése és fellépése országgyűléseken s a tanács- ban fejedelmi volt, szépsége feltűnő, tiszta, szónokias beszéde lefegyverző. A mit erővel és törvénynyel nem tudott megvaló- sítani, szívjóságával s lekötelező nyájasságával érte el. Meggyő- ződésére nézve türelmes, felvilágosodott. Alatta, az ájtatos katho- likus királyné idejében válik Erdély protestánssá. Egyformán él katholikusok és újhitűek tanácsával, s illő temetésben részesíti a lutheránussá lett Petrovics Pétert s még előbb Batthyány Orbánt, kinek testét régi ellensége, a türelmetlen és nyers «barát» szemét- dombra hányatta.

Ismerte a puskaporszagot is, és gyenge idegeinek az ágyú- lövések zaja sem ártott meg. Két várostromot állott ki, egyet folytatott sikeresen. Hát a szívéhez intézett ostromoknak tudott-e mindig ellentállni? Kortársai közül hány merte volna érette tűzbe

IO

BEVEZETÉS

tenni kezét? Ki láthat a vesékbe? Minden kort a maga szem- üvegén át vizsgáljunk, állandó tekintettel a környezet, a «milieu»

alakjaira. Másfelől, gondoljuk meg, hányszor csal a látszat ? S ne feledjük, hogy a ki női becsületét megrágalmazta, az elkeseredett tollú, sokszor elfogult «udvari» Forgách Ferencz püspök,1 a szigorú életű lelki atya, a ki azt sem tudja meg- bocsátani a királynénak, hogy jóízűen szeretett tánczolni, s hogy még télen is jeges bort ivott ! Es hol az a szép asszony, a ki a pletykákat és meséket el tudná kerülni ! Tény, hogy szeretett jól élni s kedvelte a múlatságot és farsangi bohósagokat, a

mikhez leánykorában a fényes krakói udvarban szokott, s hogy jól érezte magát férfiak és deli vitézek körében, melybe sorsa

kora-özvegyen vetette. De van-e iijú nő a világon, a ki megvetné az ily társaságot s a kinek ne hízelegne gyöngédség és hódolat, melylyel körülrajongják? A beczéztetést és udvarlást úgy szólva meg is kívánta : élénk természete és a kor még mindig lovagias szelleme. Hanem a tolakodót távol tudta magától tartani, s midőn a csél-csap Bebek Ferencz egy magafeledt pillanatában legyes- kedni merészelt a királyné körül, a ki őt ezért udvarából kiuta- sítá, haláláig rajta maradt a magyarok gúnyverse : Fuss parázna Bebek, Mert nem szerettelek.²

Szerették is alattvalói Izabellát, kivált a mig udvarában túl- súlyra nem jutottak az idegenek : lengyelek és olaszok, a kiket Erdély földjéhez semmi kötelék nem fűzött, s azt csak erszényük megtöltésére tartották jónak. A királyné szenvedései és csalódásai részvétet keltett az erdélyiekben, s ügyes-bajos dolgaikban mindig orvoslást vagy vigaszt nyertek nála, ha hozzá fordultak. Pedig makacs, akaratos asszony volt, sokszor még erőszakos is, bár gyakran befolyásolható, ha jó egészségben és kedvében környé- kezték meg.

i Ö írja róla halálakor «Magyar histó- riája» (Pest, 1866.) 187. lapján e s z a v a k a t : P r a e t e r alios cum Ligenza P o l o n o t e n e r r i m e convixit — de a «többieket» nem tudja fel- sorolni !

2 E g y k o r ú erdélyi s z á s z k r ó n i k á s fel- j e g y z é s e 1558-ból, az «Album Oltardianum»

24. 1. (Kiadta 1860-ban T r a u s c h e n f e l s : D e u t s c h e F u n d g r u b e n zur G e s c h i c h t e S i e b e n b ü r g e n s . )

IO BEVEZETÉS

Porai rég elvegyűltek a magyar föld porával, de nevét s némely «dicséretes cselekedetit» még a xvn-ik században is emle- gették az erdélyi országgyűléseken.1 Es emléke megérdemli a kegyeletet, nemcsak mert János király felesége, hanem mivel történeti szereplése bizonyos tekintetben új irányt adott állami életünknek. Azzal a húsz évvel, melyet történelmünkben számára a Végzet kijelölt, gátat vetett az idegen érzelmű s a nemzeti nyelv és aspirácziók iránt érzéketlen bécsi udvar törekvéseinek;, akár tulajdonítsuk ezt az érdemet Izabellának, akár magyar udvarának, mely fogékonysággal az új eszmék iránt, Erdélyt az önállóság s a haladás ösvényére terelte.

Elete kész történelem: epizódok, kalandok, drámai jelenetek és beszédes képek egész lánczolata. Ezért ragadta meg életpályája napjainkban, az újjáébredés éveiben, íróink, tudtommal Arany János,2 báró Kemény Zsigmond3 és Jókai M ó r4 lelkét, festő- művészeink : Madarász Viktor,5 Than Mór6 és W a g n e r Sándor7

figyelmét, meg «Emilia» érdeklődését,8 s innen az érdekes jelen- ség, hogy már kortársai közül Barbaro Dániel velenczei histo- rikus történeti drámát írt róla.⁹

Nem volt s nem lehetett angyal — hisz a xvi-ik században

1 N e v e f e l h a n g z o t t az 1588-iki m e g g y e s i o r s z á g g y ű l é s e n (Erdélyi o r s z á g g y ű l é s i em- lékek, i n . k. 238—9. I.) é s az 1610-iki besz- terczei g y ű l é s e n (ugyanott, v i . k. 171. 1), midőn a j e z s u i t á k k i ű z e t é s é r ő l t á r g y a l t a k .

2 Arany « T ö r ö k Bálint» cz. k ö l t e m é n y é - b e n ír róla 1853-ban.

5 Kemény a «Zord idő »-ben t á r g y a l j a (I. kiadása 1858-ból) s «Izabella k i r á l y n é é s a r e m e t e » cz. r e g é n y t ö r e d é k é b e n : Ö s s z e s m ű v e i v. k ö t e t é b e n .

4 Jókai « F r á t e r G y ö r g y » - é b e n foglalko- zik s z e m é l y é v e l ; első kiadása 1893-ból.

5 Madarász k é p e : Izabella k i r á l y n é fo- g a d j a Szulejmán k ö v e t é t . K ö z ö l t e Szalay- Baróti : A m a g y a r n e m z e t t ö r t é n e t e , i n . k_

64. 1. é s az «Ország-Világ», 1900. évf.

952. 1.

6 Than f e s t m é n y e : G y ö r g y b a r á t Iza- bella k i r á l y n é t l e m o n d á s r a k é n y s z e r í t i . Ere-

Magyar Tört. Életr. 1901.

d e t i j e g r . B a t t h y á n y i E l e m é r b i r t o k á b a n . K ö z ö l t e az A t h e n a e u m - f é l e M a g y a r n e m z e t t ö r t é n e t e , v . k. 305. 1.

7 Wagner k é p e : Izabella k i r á l y n é a z o r s z á g t ó l b ú c s ú t v e s z . E r e d e t i j e a M. T u d . A k a d é m i a b i r t o k á b a n . K ö z ö l v e s z í n e s mel- l é k l e t k é n t u g y a n o t t az v. k ö t e t czímképeül é s f e k e t e n y o m á s s a l az O r s z á g o s K é p z ő - m ű v é s z e t i T á r s u l a t műlapjáról Szalay-Baróti i d . m ű v e 78.1. Eg37korú k ö r a j z b a n az « O r s z á g t ü k r e » 1864. évf. 3. 1.

8 Emilia a «Családi kör» 1860-iki 1. évf.

57 — 8. lapján, Izabella b ú c s ú j á t f e l t ü n t e t ő kőrajzzal, é s a «Magyar nők é v k ö n y v e » 1861 -iki i. évf. 36. lapján k é p m a g y a r á z a t a n a p t á r i r é s z májusi lapja élén közölt fa- m e t s z e t h e z , m e l y Izabellát fiával e g y ü t t ábrázolja.

9 Másolatban a M a g y a r T u d . A k a d é m i a T ö r t é n e l m i b i z o t t s á g á n a k g y ű j t e m é n y é b e n .

2

I O B E V E Z E T É S

oly ritkák az angyalok — de húsból, vérből való igazi asszony, a nemesebb és jobb fajtájából, a milyeneket a renaissance kora nevelt. Asszony és királyné, a ki méltósággal viselte nehéz koronáját, hitvesi szeretetével bearanyozta egy beteges öreg király utolsó napjait, maga emlőin, önös gyöngédséggel nevelte fel fiát, a nemzet reményét. Érzékeny lelkű kényes asszony, a ki mindenért kész sírni, és «nincs ahhoz szokva, hogy neki olyan alacsony emberek parancsoljanak», mint a boroszlói püspök volt, midőn Oppelnben élt. Változékony kedélyű, ábrándos teremtés, a ki megszokottságból és szeszélyből elégedetlennek érezte magát Magyarországon s midőn átlépte határát, minden követ meg- mozgatott, hogy ismét visszajöhessen. Természettől heves, türel- metlen, szenvedélyes nő, mint anyja, a ki felindúltságában nagyokat mondogat, de utána megbánja, röstelli, mint indulatos, bosszús emberek szokták. Csak alkalmazkodni nem igen tudott. Soha sem feledte, hogy királyi vérből származik és maga is királyné.

A nyomorúságban állhatatosan bízott a sorsban és Istenben.

Vallásos jeligékben keresett vigaszt, semhogy fejet hajtson a kényszerűségnek. Meg voltak tehát benne mindazok a tulajdon- ságok, melyek a nőiséget alkotják, s egyformán útat nyitnak mind a két nem szívéhez. De nem egyedül. Párosúltak azok- kal a jellemvonásokkal, melyek a férfi-lélek díszei, s a trónon ülő asszony értékét sokszorozzák. Csak így emelkedhetett ki Izabella a nők köréből a férfiak felé — még gyenge, beteges testtel is. Mert élénk szellemű, előrelátó, tevékeny asszony, a ki értett az élet művészetéhez, és színes életével, rokon- szenves egyéniségével a xvi-ik század derekán nevezetes vagy legalább is fontos érdekösszeütközéseket keltő — befolyást gyakorolt korára és kortársaira, kiket neve négy évtizeden át foglalkoztatott.

Ilyennek ismertük meg azalatt az 5—6 év alatt, melyben lelkünk gyönyörűségére alakjával foglalkoztunk, és ilyennek rajzoltuk meg e munkában, úgy hiszszük, elfogúltság és szépí- tés, részrehajlás és kedvezés nélkül. Néhány kísérlettől eltekintve,

BEVEZETÉS I I

elsők vagyunk egész életrajzát felölelő törekvésünkkel,¹ habár élete egyes korszakairól a latin, lengyel, magyar, német, fran- czia, olasz, spanyol és oláh irodalom gazdag anyagot hordott össze. Ténykedése emlékeinek javát azonban hazai és külföldi levéltárak őrzik, melyek közül személyesen dolgoztunk az aláb- biakban : Kolozsvárit a városi ó-levéltárban és az Erdélyi Múzeum- Egylet levéltárában, Nagy-Szebenben a városi levéltárban, Buda- pesten a m. kir. országos levéltárban, a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában és az egyetemi könyvtárban, Bécsben az udvari és állami levéltárban, a cs. és kir. családi hitbizományi könyvtárban, a cs. és kir. hadügyi levéltárban és az udvari kamarai levéltárban, Krakóban a városi levéltárban, a Jagiello-egyetem könyvtárában és a hg. Czartoryski-múzeum könyv- és levéltárában, Ilyvón a városi levéltárban és az Ossolinski-intézet levéltárában, Varsó- ban az állami főlevéltárban, a kincstári bizottsági levéltárban és hg. Lubomirski J. Tadeusz családi irattárában, Rómában a vati- káni levéltárban és a Barberini-könyvtárban, Nápolyban az állami levéltárban, Bolognában az egyetemi könyvtárban és Velenczében a Museo civico kézirattárában. Ezenkívül baráti kézből adatokat vagy képeket kaptunk : a beszterczei városi és vármegyei, a brassói városi levéltárból, Budapestről az országos képtárból és a történeti képcsarnokból, a nagyszebeni báró Bruckenthal- múzeumból, gróf Apponyi Sándor lengyeli könyvtárából; továbbá a wolfenbütteli herczegi könyvtárból, a boroszlói államlevéltár- ból, a krakói gróf Hutten-Czapski-gyüjteményből, a krasiczyni hg. Sapieha-képtárból, a kórniki könyvtárból, a modenai állam- levéltárból, s végül a londoni British-museumból.

E kincsesbányák világító kristályszemeiből igyekeztünk össze- rakni Jagiello Izabella királynénk alakját. Meggyőződésünk volt, hogy lelki összetétele miatt is tanúlmányra méltó. Az a tudat

1 Összefoglalóan Budai Ferencs szo- v á t h i ref. lelkész irt róla 1805-ben meg- j e l e n t « M a g y a r o r s z á g polgári h i s t ó r i á j á r a

való lexicon»-a n . köt. 318 — 354. lapján, annyit, a m e n n y i t az addigi irodalomból

t u d h a t o t t . A z t á n Sárváry Béla a «Divat- c s a r n o k » 1855. évf. 16—18. s z á m á b a n , é s Szilágyi István (tíz a r a n y n y a l j u t a l m a z o t t p á l y a m ű k é n t ) a « V a s á r n a p i Ú j s á g » 1857.

évf. 7 — i l . s z á m á b a n .

2*

1 2 B E V E Z E T É S .

is vezérelt, hogy a századok szellemét az egyéniségek meg- rajzolása és kidomborítása mutatja be legjobban. Izabellánk korának ismerete, Izabella lelkének tükre és lelkéből folyó tettei- nek bő megvilágítása nélkül csonkán maradna. Mi az ő korának és századának vagyunk kutatója. A tanulmány szeretetével fordul- tunk tehát alakja felé, hogy a magyar történelem e szép és nemes korszakának rajzát ö vele teljesebbé tegyük. Nemcsak Izabella egyénisége kötötte le figyelmünket, hanem a kor Izabella alakja körül is. A hányatott életű királyné érdekes kapcsolata a ziva- taros korszakkal élesztette munkára kedvünket : megrajzolni, leg- jobb tudásunk és tehetségünk szerint !

Rómában, 1901 január hava 18-ikán, Izabella királyné születése 382-ik évfordulója napján.

3. M A G Y A R O R S Z Á G C Z Í M L R E I 5 5 7- B Ô L .

E L S Ő K Ö N Y V

L E Á N Y É V E K

1519—39

hrachaiu ö hunightírtirftar Df o polmlclif lanDö

4 . K R A K Ó A X V I - I K S Z Á Z A D E L E J É N .

I .

ZABELLA Kazimira, «a várva-várt» lengyel királyi herczegleány született «szerencsés előjelek közt»

1519 január 18-ikán, éjfél utáni négy órakor Krakóban, a Wawelen álló ódon királyi palotá- ban, keddi napon.1 Atyja, Zsigmond, az 1386- ban uralomra jutott Jagiello-házból származott, melynek alapítója (mint ősanya) Jadwiga, Nagy Lajos magyar-lengyel király idő- sebb leánya volt. Zsigmond 1506 óta királya a lengyeleknek, családjából a hatodik, nevére első, mint később nevezték : öreg Zsigmond. Korra nézve most sem fiatal már, mert ép betöltötte élete 52-ik évét, de azért erős, szívós természetű ember volt, kinek teste és külseje, kissé elkövéredett alakja daczára nem árulta el éveit.

Anyja (Zsigmond király második felesége) a déli Olasz- országban, az Adria-tenger melletti Bari tartományban uralkodott aragoniai és milanói herczegi Sforza családból származó Bona,

1 Egykorú följegyzés atyja imakönyvében. Közölte gróf Przezdziecki Sándor : Jagiellonki Polskié w xvi. wieku, r. k. (Krakó, 1868.) 279. 1.

l30 V E R E S S ENDRE

1518 április 18-ika óta a lengyelek királynéja. Egy 25-ik évét még be sem töltött, súgár termetű szép olasz nő, tele büvel-bájjal, a kit a sors és az európai politika vetett ez országba, melyet megszokni sohasem tudott.

A király éppen leánya születése napjára érkezett birodalma fővárosába a lithvániai oszággyúlésről, honnan azzal az aggo- dalommal sietett haza, melylyel az atya első gyermeke szüle- tését várja. És alig hogy tíz hét óta nem látott nejét üdvözölte,1

hajnalra vevé hálószobájában «az örvendetes esemény» hírét.

A király hálát adott a gondviselésnek, hogy a szülés rendes körül-

5. e g y k o r ú b e j e g y z é s i z a b e l l a s z ü l e t é s é r ő l a t y j a i m a k ö n y v é b e n .

mények közt folyt le, s a fiatal anya egészségének nem ártott.

De midőn ezt anyósával, Izabella bari herczegnővel tudatá, hozzátette, hogy habár az állam és az örökösödés érdeke, vala- mint saját vágya és tanácsosai óhajtása is az lett volna, hogy fia legyen, megnyugszik a Mindenható végzésében, kinek akarata véges és útjai kiszámíthatatlanok, mert reméli, hogy fiút is fog még adni nejének.² Ép így vígasztalá országa püspökeit, pala- tínusait és egyéb tanácsurait, kikkel a várva-várt eseményt külön levelekben közié.3

1 E g y k o r ú f ö l j e g y z é s e k az A c t a Tomiciana v. k. (Pozen, 1855.) 3. 1.

2—3 U g y a n o t t , 5—6. 1.

IZABELLA KIRÁLYNÉ 17

A csecsemőt anyja kívánságára anyai nagyanyja iránti figye- lemből keresztelték Izabella névre. De a lengyelek e náluk szo- katlan név helyett gyermekkorában Alzsbietának 1 (Erzsébetnek) hívták az udvarban, a mi hajdan, a középkor óta egyenlő volt

6 . B O N A S F O R Z A K I R Á L Y N É I D Ő S E B B K O R Á B A N .

az Izabella névvel, még nálunk magyaroknál is.² Jellemző, hogy ő maga még királyné korában is így írja magát alá egy lengyel

1 Ma e n e v e t a l e n g y e l s é g nyíltabb h a n g z ó v a l : Elzbietá-nak ejti ki é s írja.

2 í g y pl. a mi IV. L á s z l ó királyunk is E l i s a b e t h á n a k n e v e z i 1276-iki oklevelé-

Magyar Tört. Eletr. 1901.

b e n Izabella n e v ü olasz n e j é t ; E d e r meg- j e g y z é s e : S c h e s a e u s , R u i n a e P a n n o n i c a e ,

10. 1.

3

l8 V E R E S S ENDRE

levelében ;1 sőt még a bécsi udvari kanczellária s a Szentszék is Erzsébetnek czímezi eleinte,2 lengyel földön pedig továbbra is fenmaradt gyermekkori neve.5

A király már kora tavaszon elindult a poroszországi hábo- rúba, s onnan tudakozódik kis leánya felől május-június havában Bona királynénál, a ki ez időben még — egy ideig — egészen családjának és gyermekeinek él. Mert mostohája is volt : Zsigmond király első nejétől, Szapolyai Borbálától született leánya, a hatodik évében járó kis Jadwiga (Hedvig), Izabella játszótársa. Majd, ellepte a gyerek. Egy kis leánya csecsemő korában (1520 május 7-ikén) halt meg,4 de három hónap múlva mindenki örömére megszületett Zsigmond Ágost, a trónörökös és őt követte 1526-ig Zsófia, Anna és Katalin. Ez volt utolsó gyermeke az alig 32 éves ifjú királynénak, kinek fiatalsága még inkább feltűnt, ha a már hatvanadik évében járó királylyal együtt valami ünnepélyen vagy fogadáson megjelent. Ez különben ritkán történt, mert a király

- ép a század harminczas éveiben — országos dolgokban állan- dóan távol volt Krakótól, s évente kevés időt tölthetett az udvar- ban. így aztán nem csodálkozhatunk valami nagyon rajta, ha a múlatságokhoz szokott s vígságok közt nevelkedett élénk olasz nő a lengyel királyi udvarban a rendesnél többet unatkozott, s nem útasítá vissza beszédes olasz és szellemes lengyel iíjú nemesek társaságát és udvarlását. Hiszen az elsők olasz hazáját juttatták eszébe minden szavukkal, a honnan vele jöttek, a lengyeleket pedig meg kellett ismernie valahogy — ha már nyelvüket nem értette ! Bona udvartartása eleinte egészen olaszokból áll, kik való- ságos olasz életet teremtettek a királyné körül lengyel földön. így

1 K e l e t nélküli l e v e l e Alsbieta Krolowa aláírással H o s i u s S z a n i s z l ó p ü s p ö k h ö z : P a m i ç t n i k W a r s z a w s k i , i. k. (1816.) 251. 1.

2 F e r d i n á n d B é c s b e n , 1540 f e b r u á r 18-ikán kelt l e v e l é n e k c z í m z é s e : « R e g i n a e Elisa- b e t h a e , conjugi r é g i s Joannis». (Eredeti f o g a l m a z v á n y a a bécsi állami l e v é l t á r Hun- garica osztályában.) III. P á l p á p a Ferdinánd- hoz küldött k ö v e t e : R o r a r i o J e r o m o s n a k

adott utasításában is Elisabeth-et olvasunk.

( E g y k o r ú másolata a római vatikáni levél- t á r b a n : Varia Politicorum, 48. k. 117. 1.)

5 í g y pl. m é g 1548-ban is Elisabethának n e v e z i O r i c h o v i u s Szaniszló a Zsigmond király halálára írt F u n e b r i s oratiojában.

4 Zsigmond király vigasztaló levele Bo- nához a kis A n n a halála alkalmából: A c t a Tomiciana, v. k. 244. 1.

I. ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLY A R C Z K É P E IMAKÖNYVÉBEN.

(Színezett eredetije a londoni British Museum kézirattárában.)

IZABELLA KIRÁLYNÉ 19 titkára : dr. Ludovico Aliphio, két kincstárnoka : Cola Carmignano és Colantini de Neapoli, orvosai: főtisztelendő dr. Giovanni Andrea Valentino és dr. Martino;1 Baptista de Navarra az ezüstnemüek gondozója, Colmaria főszakács, Alessandro szabó, Giovanne orgo- nás és a két káplán : Francesco és Angelo. A nők közt a főudvar- hölgyek Bona két öreg matronája : Beatrice és Iphigenia, a kik gyermekkora óta gondozták ; mellettük hét szép nevü fiatal nemes leány : Lucretia Alphia, Beatrice Rosella, Porcia, Isabella, Laudonia, Faustina és Laura. E leányokra két idősebb nő ügyelt fel : Violenta Greca és Laura, míg Albina és Vannella házi szolgálatot teljesített körülöttük. Pár év múlva (1521-től kezdve) négy lengyel nemes leányt is osztottak be a királyné udvarába, úgy mint Zarembyanka, Morska, Maczieiowska, Penkoslawska kisasszonyt. Bejutott egy lengyel szoptatós dajka is,2 úgy, hogy kísérete lassankint egészen kicserélődött. Titkárján, káplánján, András orvoson, s a király chirurgusán : Jacomo di Montagnana doktoron,3 és néhány matronáján kívül alig maradt benne olasz.

De hiába bocsátották el a könnyüvérü olaszokat, az udvar élete és szelleme teljesen olaszossá változott. Bonával az olasz renais- sance vonúlt be Lengyelországba, és érvényesült művészetben, tudományban, s a társadalmi életben egyaránt. A krakói királyi palotában egymást érték az ünnepségek : bálok és álarczos fel- vonulások, melyekben a királyné volt a főtánczos, ebédek és hang- versenyek, melyeken szépségét és gazdagságát ragyogtathatta.

Soha annyit addig a lengyel királyi udvarban nem imádkoztak és múlattak, nem böjtöltek és dorbézoltak, nem dolgoztak és henyéltek, nem udvaroltak és szerelmeskedtek, mint Bona idejé- ben. S ha ez eleinte visszatetsző volt is néhány öregebb udvari embernek, és talán ellenkezett is a lengyel udvari élet hagyo-

i N e v ü k é s 1519/21 -iki fizetésük fel v a n s o r o l v a a varsói f ó l e v é l t á r b a n , az udvari s z á m a d á s o k 47. é s 49. k ö t e t é b e n . — V. ö.

t o v á b b á : W i a d o m o s c o d w o r z e B o n y i k r ó l e w i e n w 1518 roku : Bibliotéka W a r - s z a w s k a , rv. k. (1846.) 639—644. 1.

2 A v a r s ó i f ö l e v é l t á r b a n ő r z ö t t u d v a r i s z á m a d á s o k 53. k ö t e t e adatai s z e r i n t .

3 H a z á j u k b a írt leveleik m á s o l a t á t 1527 — 37-ből az ilyvói Ossolinski-intézet kézirat- t á r a 1468-ik k ö t e t e őrzi.

3*

l20 V E R E S S ENDRE

mányaival, idővel úgy hozzászoktak, hogy egészen természetesnek találták, sőt megkívánták.

Ily környezetben nőtt fel a kis Izabella testvéreivel. E kör- nyezet hatásának köszönhette, hogy egyforma jól tudott olaszul és lengyelül, s hogy serdülő-leány korában azt írhatta róla szellemesen Giovio, az olasz püspök és történetíró, hogy «mint férfias és tanúit szellemű leányt, általánosan szeretik olasz ked- vességgel párosult lengyel bájáért».1 Legjobban szerette és kényeztette édes anyja, a ki mindig maga mellett tartotta, mindenüvé magával vitte, s valósággal többi leánya fölé emelte gyöngédségével. Ritkábban érezte anyja szeretetét Jadwiga, a mostoha, a «reginula», a mint az udvarban nevezték, a kinek egész külön gondozói, nevelői voltak a krakói várpalotában.

A túlságos kényeztetésnek, mint minden családban, Izabellára is az a hatása lett, hogy igen anyássá vált, s még aránylag csekély dolgokat sem intézett el anyja tudta és tanácsa nélkül, nagykorában sem. De viszont e beczéztetésnek köszönhetjük, hogy már negyedfél éves korából van róla följegyzésünk, képünk, s hogy leányéveiről többet tudunk, mint nővéreiéről.

A jelzett első említés arra vonatkozik, hogy 1522 végén, a karácsonyi ünnepekre «nagy virágos aranyos bársonyt» vesznek Izabellának,² s a mint az okos szemű, kövéres, komoly képű kis barna leány fodros ingével, kezében selyemkeszkenőjével, megjelent a templomban földig érő ruhájában, fején, nyakán gyöngysorral — igazán festeni való jelenség lehetett. Arcza, álla, fitos orra, homloka, szemének vágása és szája egészen

i P a o l o Giovio da Como, v e s c o v o di N o c e r a D e l l e istorie del s u o t e m p o 39.

k ö n y v e (547. 1.) szerint : Isabella fanciulla di virile et erudito i n g e g n o ; e quel c h e molto i m p o r t ô p e r a l l e t t a r e l'animo di lui (t. i. a királyét) amabilissima p e r v a g h e z z a Italiana e p e r leggiadria Polonica. E h í r e s mű első (latin) kiadása 1550—52-ben Firenzé- ben jelent meg, de e g y i d e j ű l e g olasz fordí- t á s a is m e g j e l e n t V e l e n c z é b e n s t ö m é r d e k kiadást ért. Mi e g y 1608-iki s z é l j e g y z e t e s

kiadását használjuk, m e l y n e k s z ö v e g e kü- lönben m e g e g y e z i k az ö s s z e s r é g e b b i ki- a d á s o k é v a l .

2 A v a r s ó i f ö l e v é l t á r udvari s z á m a d á s a i 51. k ö t e t é b e n o l v a s s u k 1522 n o v e m b e r 20-iká- r ó l : A c c e p t i p r o sua Mtate p e r P e t r u m p r o Illmis duabus filiabus E l i s a b e t h et S o p h i a 15 ulnis A d a m a s c i leonati cum magnis floribus p e r g r . 48 fl. 24. A trónörökös-fiú pedig r e n d e s e n karmazsinszínű atlaszban é s «velutum griseum»-ban j á r t .

7- I Z A B E L L A G Y E R M E K K O R I A R C Z K É P E .

l22 V E R E S S ENDRE

atyjáé, mintha egy és ugyanaz a festő örökítette meg volna őket egyidőben. S a hogy a kis lány nőtt és fejlődött, olyan arányban kapott más ruhákat s az egyszerű gyöngyhöz ékszert is.

Egy ízben hat frtot utalnak ki1 ruhájára, máskor zafiros pecsét- nyomó gyűrűt rendelnek neki, hogy találjon ékszeréhez, vagy egy rubintos rózsáját küldik Nürnbergbe, hogy új követ tegyenek a kiesett helyébe. Ugyanekkor a boroszlói ötvösöktől hozat Bona Izabellának egy 25 forintos ékszert, míg 1537-ben mind a négy királyleány egy-egy aranylánczot kap tőle.² Kellett is, mert ekkori- ban már az udvari ünnepségeken is megjelent. Ilyen fontosabb ünnepély volt az utóbbi években : öcscse, a trónörökösmegkoronáz- tatása, a mi atyja, a király kívánságára még életében megtörtént

1530-ban, a mikor Zsigmond Ágost külön udvartartást kapott;

majd Jadwiga esküvője II. Joachim brandenburgi választófejedelem- mel 1535 őszén. A lakodalmi ünnepségek után a királyné Izabellával és az «ifjabb király»-lyal Lithvániába ment, mert azt, s különösen székhelyét, Vilnát annyira szerette, hogy az öszt rendesen ott tölté nagyobb gyermekeivel,3 s csak újévre tért vissza Krakóba. A követ- kező év őszén is ott voltak Vilnán, mikor a krakói királyi lak Szent- Eukács napján kigyuladt s majd hogy az otthonmaradt három kisebb herczegnő bele nem égett.4 Bona e szerencsétlenség hírére haza- sietett s ezentúl olyan messzire és hosszú időre nem hagyta el az udvart. Inkább a Krakó körüli búcsújáróhelyeket vagy királyi lakokat keresi fel szórakozás és változatosság kedvéért. így találjuk Izabellával és öcscsével 1537 január 24-én Ocziecen, pünkösd har- madnapján Niepolomicén,5 vagy a csensztochowai zárdában, hogy annak csodatevő Szüzanya-képét gyermekeinek megmutathassa.

1 U g y a n o t t , 1536-ból, a 91. sz. k ö t e t b e n .

2 A v a r s ó i 88. sz. k ö t e t b e n : Die 17 D e c e m b r i s 1536. dedit [Severin B o n a r d e Balice zupnik] p r o S c h a p h i r o p r o s i g n e t o Sermae reginulae Isabellae m o n e t a e íl. 29 et a s c u l p t u r a eiusdem signiti m o n e t a e fl. 8'/a facit in t o t o fl. 37/15. — A másik z a f i r g y ű r ű á r a 38/15 f r t ; e g y rubin b e t e v é s e p e d i g N ü r n b e r g b e n 2/15 frt, míg a 4 bo- roszlói a r a n y l á n c z v é t e l á r a 48 frt.

*

3 Bona királyné h á r o m levele Vilnáról : 1529 n o v e m b e r 27-ikéröl, 1533 d e c z e m b e r 2-ikáról é s 1534 d e c z e m b e i 10-ikéről, m e g e g y évnélküli m á j u s 20-ikáról; az id. ilyvói 1468. k ö t e t b e n .

4 P r z e z d z i e c k i , Jagiellonki polskie, 1. k . (Krakó, 1868.) 79. 1.

5 A v a r s ó i f ó l e v é l t á r id. 88. sz. szám- adási k ö t e t e adatai s z e r i n t .

IZABELLA KIRÁLYNÉ

*

23 II.

OSTOHANÉNJE, Jadwiga esküvőjekor Izabella már 17-ik évében járó viruló szép «eladó» leány volt, s így az ő férjhezadásáról is kellett már gondolkozni a lengyel királyi udvarban. Hisz kecsességével és megnyerő modorával általános feltűnést keltett az ünnepségen, s a meghívott külföldi vendégek,1 ifjú lovagok közt soknak szíve gyuladt szerelemre a bájos herczegnő iránt. Izabella lelke is ébredezett. Látta, hogy körülrajongják és ünneplik. Szíve elszorult s valami olyan különös érzés fogta el, a milyen eddig nem bántotta. Erezte, hogy nagy leány, s a deli herczegek és grófok díszes seregében nem egy akadt, a kihez szívesen férjhez ment volna. Az alkalom nem is késett, de a sors könyvében más volt megírva és számára rendelve . . .

A lengyel államférfiak tekintete az udvar rokonsága folytán, a Habsburgok növekedő hatalmának ellensúlyozása végett, de meg a török terjeszkedésétől való félelem miatt is Izabella férjhez- adása kérdésében — Magyarországra esett. Zsigmond király híve is őszintén hazánknak, kivált mióta az 1515-iki bécsi kon- gresszuson való részvételével eljátszotta a jó alkalmat, hogy bátyja, II. Ulászló magyar király családjának magvaszakadtával magának biztosítsa a Jagiellók hatalmában volt magyar-cseh koronát. így segíti néhány ezreddel unokaöcscsét, II. Lajost a mohácsi csatában, majd sógorát, Szapolyai János királyt támogatja a Habsburgokkal szemben és fogadja országába, s mikor diadalmaskodni nem tudott fölöttük, a kibékülést köz- vetíté. így tűnik fel a harminczas években Lengyelországban és Magyarországon egyidőben az a terv, hogy János király vegye feleségül sógora leányát, Izabellát. Amott Tarnowski János

i P r z e z d z i e c k i gróf azt írja, (id. m. i. k. 82. 1.) h o g y J á n o s k i r á l y is j e l e n volt u n o k a h u g a e s k ü v ő j é n , s e k k o r i s m e r k e d e t t m e g I z a b e l l á v a l ; d e ez h i b á s állítás, m e r t s e m az irodalomban, s e m az udvari s z á m a d á s i k ö n y v e k b e n nincs n y o m a , é s J á n o s k i r á l y 1527 után egyáltalán s o h a t ö b b é n e m j á r t L e n g y e l o r s z á g b a n .

l24 V E R E S S ENDRE

krakói várnagy, János király híve és egykori házigazdája veté fel az eszmét, nálunk meg Martinuzzi György barát, János király nagyeszű tanácsadója győzte meg urát e terv fontossága és szükségszerűsége felől.

Három évi alkudozással 1538 február 24-én jött létre a váradi béke,¹ mely véget vetett a János király és Ferdinánd közti évtizedes küzdelemnek. Véget vetett — legalább papiroson, mivel

^ P O L O N Í A E E T V M G A R I A E T A B V L A ^

8 . L E N G Y E L - É S M A G Y A R O R S Z Á G T É R K É P E A X V I - I K S Z A Z A D E L E J É N .

a bécsi udvar a béke föltételeit sohasem tudta, János király pedig a változott viszonyok közt nem akarta teljesíteni, s maradt minden a régiben. Annyi előnye azonban lett, hogy Ferdinánd és bátyja V. Károly császár elismerték János királyi méltóságát s megtartva birtokait, országrészét, a Habsburgok részéről biz-

i A b é k e s z e r z ő d é s s z ö v e g é n e k legjobb kiadását lásd Og. Utieäenovic : L e b e n s - g e s c h i c h t e d e s Cardinais G e o r g U t i e s e n o v i c g e n a n n t Martinusius (Bécs, 1881.), U r k u n - d e n b u c h 2—15. 1.

IZABELLA KIRÁLYNÉ ₂5 tonságban élhetett, a sok hányattatás és viszontagság után.

György barát rendezé ezt ily bölcsen a török háta mögött, a mi jó ok volt arra is, hogy a békeszerződést soha ki ne hir- dessék és törvényeinkbe ne igtassák. De volt ez egyezségnek egy éppen nem kölcsönös föltétele, mely János királyt valósággal sérté és nyugtalanítá, t. i. hogy országrészét halála után Ferdi- nánd még akkor is örökli, ha fia maradna. Hanem a barát azzal vigasztalta önmagát s a magyar királyt, hogy csak legyen egyszer felesége és fia, majd gondoskodik ő sorsáról a nemzettel, mely vérbeli királyát nem fogja cserben hagyni. Azt tudta s az egy- korúak is érezték, hogy egy ilyen házasság meg fogja zavarni a János király és Ferdinánd közt fennálló békét;1 de másfelől erőt is érzett magában a támadható zavar lecsendesítésére.

A Magyarországra annyira fontos házassági terv először múlt év végén jött komolyan szóba. Frangepán Ferencz egri püspök és kalocsai érsek éppen javában tárgyalt (1537 november havában) a béke érdekében W e s e János lundi érsekkel és György baráttal, a midőn levelet kapott Lengyelországból Tarnowski hetmantól, melyben Izabellát a magyar királynak ajánlja feleségül.2

A kalocsai érsek csak a barátnak árulta el a levél tartalmát, s habár az öreges, beteges királynak nem nagy kedve volt házasodni, engedett tanácsosai rábeszélésének³ s belátta, hogy ezt a házasságot az állam, a gyermektelen Szapolyai család és saját maga jól felfogott érdeke kívánja.

János király előbb magánúton Tarnowskival közié beleegye- zését, de midőn 1538 tavaszán Brodarics István váczi püspököt Németországba küldé Ferdinándhoz, a váradi békeszerződés meg- erősítése ügyében,4 meghagyta neki, hogy előbb Krakóba menjen

1 Girolamo A l e a n d r o bíboros pápai l e g á t u s napló-feljegyzése 1539 m á r c z . 11-ikén: F r i e d e n s b u r g , N u n t i a t u r b e r i c h t e a u s D e u t s c h - land, i. sor. X. k. (Gotha, 1893.) 62. 1. Alean- d r o n a k J á n o s királyhoz is le kellett volna jönnie, d e útasitása különösen h a n g s ú l y o z z a , h o g y c s a k F e r d i n á n d b e l e e g y e z é s é v e l men- jen Budára, s h a ellenezné, m a r a d j o n Bécs-

Magyar Tőrt. Eletr. 1901.

b e n . K ö z ö l t e W e i s s : P a p i e r s d ' é t a t du Car- dinal d e G r a n v e l l e , 11. k. (Párizs, 1841.) 5 8 1 - 5 8 3 1.

2 A kalocsai é r s e k e l b e s z é l é s e n y o m á n A l e a n d r o bib. 1539 m á r c z i u s 6-ikán; id. m.

í v . k. 342. 1.

3 Giovio id. m. n . k. 547. 1.

4 A b é k e - o k l e v e l e t F e r d i n á n d 1538 június

4

l26 V E R E S S ENDRE

s ott ünnepélyesen — de titokban — kérje meg számára Izabella kezét. így is történt. A Krakóban már járatos püspök június első hetében ért az udvarba, s habár nyilvánosan csupán segít- ségét kérte a lengyel királynak Magyarország részére, a belsőbb emberek mégis rájöttek jövetele igazi czéljára.1 Megtörtént az óhajtott eljegyzés Izabella és szülei jelenlétében, s titkát csak- ugyan olyan jól megőrizték, hogy nagy feltűnést keltett híre csupán október közepén jutott el a bécsi udvarba, megtoldva azzal az újsággal, hogy János király 1500 lovast küldött Lengyel- országba, hogy hazahozzák királyi aráját.2 S ha ez szószerint még nem is volt való, tény hogy az esküvőre mindkét szom szédos államban nagyban készülődtek.

9 . b r o d a r i c s i s t v á n a l á í r á s a .

Izabella újabb mellképét is elkészíttette3 s megküldé Bona János királynak, ahhoz, melyet már múlt év végén beküldött volt neki,⁴ ha már országos dolgai miatt személyesen «leány- nézőbe» nem jöhet. Hát a szegény leány ismerte képről vőlegé- nyét, a kinek a váczi püspök behízelgő beszédére az állam érdekében eljegyezték ? Valószínű, mert a lengyel király termeiben ott függhetett a sógor és leendő vő arczképe is, és talán előnyö- sebb, ifjabb korából. Izabella különben is jó, szófogadó gyermek

10-ikén ratifikálta B o r o s z l ó b a n . K ö z ö l t e H a t v a n i Mihály: B r ü s s e l i o k m á n y t á r , ír.

k. (Pest, 1858.) 1 - 1 7 . 1.

1 G ó r s k i S z a n i s z l ó k r a k ó i k a n o n o k Jani- cius K e l e m e n n e k , K r a k ó , 1538 június 10 ; T e o d o r Wierzbovvski, Materialy do d z i e j ó w p i s m i e n n i c t w a P o l s k i e g o , 1. k. (Varsó, 1900.) 71. 1.

2 A l e a n d r o bib. F a r n e s e n e k , Bécs, 1538 o k t ó b e r 22-én ; F r i e d e n s b u r g , Nuntiatur- b e r i c h t e , r. k. 212. 1. K ö z ö l t e előbb O v á r y

Lipót : III. P á l p á p a é s F a r n e s e S á n d o r b í b o r n o k M a g y a r o r s z á g r a v o n a t k o z ó diplo- macziai l e v e l e z é s e i (Budapest, 1879. Mon.

H u n g . Hist. i . osztály, x v r . k.) 52. 1.

3 Bona, D a n t i s c u s J á n o s vármiai püspök- h ö z . K r a k ó , 1538 a u g u s z t u s 31-ikén; P r z e z - dziecki, Jagiellonki polskie, 1. k. 281. 1.

4 Bona u g y a n a h h o z h a s o n l ó ü g y b e n . K r a k ó , 1537 o k t ó b e r 28-án; G r a b o w s k i , Sta- r o z y t n o s c i h i s t o r y c z n e Polskie, 11. k. 3. 1.

IZABELLA KIRÁLYNÉ 2 7

volt, a ki mindenben hallgatott anyjára, s ha ő most e házas- ságot jónak, jövőjét biztosítottnak látta, miért ellenkezett volna, mikor egy királyleánynak olyan kevés akarata van ! Hisz király- néja lesz egy gazdag szép orszá'gnak, melyről annyit meséltek neki gyermekkora óta. Lesz fényes udvara, teli ragyogással, melyben szeretni fogják, talán jobban, mint anyját a lengyelek ; lesz pénze, vagyona, melylyel tetszése szerint bánhat, s nem kell mindig az udvari kincstartót zaklatni, mint most, ha néha elfogyott a tűpénze . . .

Meg aztán Magyarország és a magyar nemzet nem is volt előtte egészen ismeretlen. Tudta, hogy Jadwiga anyja magyar nő volt. Eszébe jutott (mert már nyolczadik évében járt), micsoda izgatottságot, félelmet és levertséget okozott volt a lengyel udvarban a mohácsi csata híre, melyről Statilio János budai prépost rémdolgokat mesélt, midőn 1527 április első napjaiban megjött, segítséget kérni János király számára.1 Olvasta Brodarics püspök könyvéből is, melyet Zsigmond számára írt és ugyanazon évben adott ki Krakóban, hogy veszett el a lengyelvérü király, s vele fél Magyarország. De ismerte színről-színre is a magyarokat azokból a fényes követségekből, melyek pompájukkal mindig nagy feltűnést keltettek Krakóban: a várban és városban, valahányszor János király nevében jöttek. Néhányra emlékezett is. így 1530-ban Szent-András napjára ért az udvarba Frangepán Ferencz, a kalo- csai érsek Laski Jeromossal, Erdély lengyel vajdájával.2 A pécsi püspök 1536 tavaszán és őszén kétszer is járt a lengyel királynál, a havasalföldi vajda ügyében.³ Nagyobbszerű volt Brodarics István váczi püspök első követsége, midőn 1537 április 29-ikén ért az udvarba 45 főnyi kíséretével, a békeközvetítés érdekében három hetet töltvén ott; vagy a Bebek Imréé, a ki 16 emberével egy heti tartózkodás után Szent-Bertalan-napján (augusztus 24-ikén) indult

1 K r a k ó b ó l , 1527 április 5-én dr. Valen- tinohoz írt levél s z e r i n t ; az ilyvói 1468. k.

230. 1.

2 A v a r s ó i fölevéltár udvari s z á m a d á s a i 64. sz. k ö t e t é b e n . K r a k ó b a é r k e z é s ü k n a p j a :

1530 feria quinta a n t e f e s t u m sancti An- d r e a e apostoli.

3 U g y a n o t t , a 87. é s 91. sz. k ö t e t b e n . E l ő s z ö r 1536 feria q u a r t a in vigília sancti Stanislai j u t o t t K r a k ó b a .

3*

l28 V E R E S S ENDRE

Krakóból haza.1 Sőt ismerte még a magyar zenét is azoktól a vándor lantosoktól, a kik néha errefelé vetődtek és cziterajátékukat énekkel kísérve bemutatgatták a királyi családnak. Hanem valami nagyon nem értették, vagy méltányolták őket, mert a míg egy ilyen «magyar joculator» előadásáért egy frtot kap jutalmul, addig ugyanazon évben egy olasz akrobata, a ki «saltas faciebat», hat frtnyi tisztelet- díjban részesül.2 De volt az udvarban Izabella gyermekkorában egy Veres Márton nevü öreg komornyik is,3 a kit naponta látott;

a jobb kocsisok és lovászok pedig mindig magyarokból teltek ki.

A mint a váczi püspök Boroszlóból jövet haza ért, s átadta az Izabellával kötött eljegyzésről készített ideiglenes szerződést, György barát, a kit az Erdélyben tartózkodó János király ez ügy intézésével megbízott, Matychnai Istvánt küldte a lengyel királyi udvarba, hogy a házasság körülményeit, s az esküvő idejét megállapítsák. Ez november 24-ikén érkezett Gierlachowski Erazmussal, a király lengyel titkárával,⁴ 10 főből álló kíséretével Krakóba, a hol a hónap utolsó napjáig tartották.⁵ A magyar király úgy tervezte, hogy Márton napjára jön fel Budára, és mindjárt az 1539-iki újév után, három királyok napja körül legyen meg az esküvője,6 még a farsangon. De ez lehetetlen volt, mivel Izabella kelengyéje még nem készült el, s így a krakói udvarban abban állapodtak meg, hogy — egy havi halasztást kérve — legyen meg a jelképies esküvő János király megbízottjai előtt január hó végén, az egyházi ünnepség Magyarországon pedig február első felében, 9-ikén, miként a meghívókat kibocsátották.⁷

1 U g y a n o t t , a 87. sz. k ö t e t b e n . B r o d a r i c s ellátása 37 lóval é s 45 szolgával m á j u s 17-ig 421/6 f r t b a , B e b e k é 18 lóval é s 16 s z o l g á v a l 142/1/6 f r t b a került, az a j á n d é k o k á r á t n e m s z á m í t v a .

2 E g y 1520-ból f e n m a r a d t f e l j e g y z é s (ugyanott, a 49. sz. k ö t e t b e n ) így hangzik : H u n g a r u s j o c u l a t o r . Die dominico p o s t f e s t u m Bartholomei, H u n g a r o , qui cantabit cum citaram c o r a m R e g i a Mtati dedi fl. 1.

3 Ug3'anott a 47. sz. k ö t e t b e n .

4 V e z e t é k n e v é t V e r a n c s i c s A n t a l e g y

1538-iki leveléből ismerjük : Ö s s z e s munkái, v i . k. 14. 1.

5 A v a r s ó i l e v é l t á r id. 94. sz. köte- t é b e n . Tíz e m b e r r e l é s 11 lóval é r k e z e t t m e g s felment e l t a r t á s u k r a a 6 n a p alatt 96/23/7 frt.

6 Böhm J á n o s Vilmos b a j o r fejedelem- nek Budáról, 1538 o k t ó b e r 28-ikán : Quellen zur b a y e r i s c h e n und d e u t s c h e n G e s c h i c h t e , rv. k. (München, 1857.) 512. 1.

7 A b a j o r fejedelmek F e r d i n á n d h o z inté- zett l e v e l é b ő l ; u g y a n o t t , 513. 1.

IZABELLA KIRÁLYNÉ 29

III.

YÖRGY barátnak tehát sietnie kellett az előkészületekkel s a díszküldöttség összeállításával. Nem is kímélt reá költ- séget, hogy e nevezetes alkalommal Magyarországot a kül- földön illően képviseltesse. A fényes csapat végre újév után indúl- hatott útnak Budáról és 1539 január 15-ikén érkezett be Krakóba, a következő rendben : Elől haladt Brodarics István püspök, mint egyházfő, s olyan, a ki először járt itt e házasság dolgában, 57 főnyi (közte 48 lovas) kíséretével; utána Perényi Péter abaújvári főispán és felső-magyarországi főkapitány, mint a kinek területén fog majd hazajönni a menyasszony, 386 főnyi (közte 369 lovas) csapatjával;

aztán az öreg Werbőczi István kanczellár, hogy mint törvénytudó a házassági szerződes megírásánál jelen lehessen, 136 emberrel;

majd Balassa Boldizsár, az ifjú lovag, 328 (közte 307 lovas) szolgájával, s végül Gierlachowski Erazmus titkár három szol- gájával, kikhez itt még kettőt fogadott fel.¹ Az egész város megmozdúlt, mikor ez a díszes bandérium belovagolt a déli várkapun. S a délczeg festői lovasokat és szemkápráztató ruhá- jukkal pompázó magyar nemeseket látva, mintha a régmúlt lovagkor támadt volna fel, midőn kürtszó és harsona közt fel- jutottak a waweli királyi palotába, mely ennyi vendéget már

rég nem fogadott tisztes falai között.

Elszállásoltatásuk után, kipihenve a hosszú, nehéz téli út fáradalmait, a főnemesek tisztelegni mentek a királyi családhoz.

Üdvözölték uruk nevében, elmondták miért jöttek és előadták, hogy a török és német támadástól való országos félelemtől, miért nem jöhet János király személyesen arájához az esküvőre.

i A v a r s ó i fólevéltár u d v a r i számadásai 94. sz. k ö t e t é b ő l , m e l y b e n ki v a n t ü n t e t v e , h o g y az e g y e s c s a p a t o k r a a K r a k ó b a n töltött 18 n a p alatt m e n n y i t k ö l t ö t t e k s a főurak (a k o r s z o k á s a szerint) m e n n y i a j á n d é k o t k a p t a k . í g y : B r o d a r i c s é r a felment 663/7/12 f r t . A j á n d é k u l 300 frt é s 2 q u a d r a g e n a c z o b o l y p r é m ; P e r é n y i é r e 1997/7/6, W e r b ö c z i é r e

i o3 5 / 7 /1 frt- s ajándékul m i n d e g y i k ü k n e k 24 röf a r a n y f o n a l (auro intexti) à 6 frt, 144 f r t . é s 2 qu. c z o b o l y p r é m ; B a l a s s á é r a 128724 frt. és a j á n d é k u l 24 rőf a d a m a s z k - s z ö v e t à 54 garas, 43/6 frt. Végül E r a z m u s k í s é r e t é r e 27/62/3 frt. é s a j á n d é k u l 22 röf b á r s o n y s z ö v e t .

l30 V E R E S S E N D R E

Aztán köszöntötték Izabellát, s nem győzték eléggé csodálni leendő királynőjök szépségét és vonzó modorát. Erre Balassa átvette a különböző csapatok fölötti parancsnokságot, nehogy azok valami kihágást vagy bajt okozzanak, míg a püspök, Perényi és Werbőczi hozzáfogott a lengyelekkel a házassági okmány megszerkesztéséhez.

Két heti alkudozással végre létrejött a János király és Izabella közti házasság szerződése, melyről a magyar követek január 29-ikén az alábbi tartalmú reverszálist írták alá.

Zsigmond lengyel király 70,000 magyar arany forint értékű hozományt ad leányának, a miért János király hitbér fejében lengyel szokás szerint — kétszer annyit köt le neki Magyarorszá- gon várakban és egyéb birtokokban. A várak kapitányai Izabellá-

i o . w e r b ő c z i i s t v á n a l a i r a s a .

nak hűségi esküt fognak tenni. Hitbérül kapott jószágait a királyné teljes joggal és haszonélvezettel fogja bírni, de ha János király előbb találna meghalni, s ő újból férjhez menne, hozománya egész összegét készpénzben visszakapja. E birtokok inscribá- lásához János király Invocavit-vasárnaptól (február 23-ikától) számított fél év alatt megszerzi Ferdinánd római király hozzá- járúlását. De ha ez nem sikerülne, köteles újabb két hónap alatt

a hitbér összegét, meg 26,005 magyar arany forintot (a mennyit Izabella hozománya értékéből paraphernumaként magával visz Magyarországba) a lengyel királynak megküldeni, vagy azt számára Velenczében vagy a Fuggereknél biztosítékképpen letenni, addig, míg Izabella hitbérét neki törvényes módon biztosítja. Viszont a lengyel király is két, illetve (ha Lithvániában

E P I T H A L A M I '

VM I S A B E L L E , F L O R E N TIS' SIM^E F I L I i t S E R E N I S S I M I R E G I S P O L O N I ^ E S I G I S M V N D I , AD S E R E N I S S I N V M MA/

R I T V M I O A N N E M H V N G A / RI-£ R E G E M P R O F I C I S C E N T £ S , P E R S T A N I S L A V M A I C H

>»LERVM>- V* D O C T » - > f

I I . A I C H L E R S Z A N I S Z L Ó N Á S Z D A L A I Z A B E L L A E S K Ü V Ő J É R E

l32 V E R E S S ENDRE

lesz) három hónap alatt megküldi János királynak Podolin vagy Lubló felé leánya hozománya hátrálékos részét.

Izabella köteles a házasság megtörténte után a lengyel király követei előtt, a kik őt Magyarországra bekísérik, lemondani lengyel örökösödési jogáról és összes atyai vagy anyai részről örökölhető birtokairól.

Ha a királyné gyermek és végrendelet nélkül halna meg, a 70,000 arany forint értékű hozomány visszaesik a lengyel királyra és utódaira; de magyarországi hitbéréből joga van bárkinek hagyakoznia. Hozományúl Izabella 32,000 forintot kész- pénzben és 38,000-et kiházasításaképpen ékszerek, gyöngyök és szentedények, klenodiumok alakjában kap. Ez olyan hozomány

- hangzik az oklevélben — a mekkorát nem szokás Lengyel- országban adni, s a király és királyné csak leányuk iránti nagy szeretetükből adtak neki annyit a magukéból is.

A magyar követek uruk nevében 140,000 arany forint bün- tetés terhe alatt vállalnak kezességet arról, hogy János király a feltételeket teljesíti, s végül egyszersmind kijelentik, hogy a király nászajándékul Izabellának évi kétezer magyar forintot biztosít az erdélyi szászok Szent-Márton-napi adójából.¹

Harmadnapra, február elsejére a kanczellária is elkészült a magyar követeknek adandó hivatalos iratokkal. Ezek elsejében a király saját nevében és pecsétes aláírásával kiadja János király számára a reverzáliséval megegyező tartalmú házassági szerző- dést, kiemelvén, hogy a mint egykor ő nővérét adta, úgy a lengyel király most viszont (második nejétől származó) leányát adja neki feleségül a régi rokonság és szeretet felújítására.

A második oklevélben Zsigmond kijelenti, hogy biztosítékúl leánya hozományából 32,000 arany forint és a kiházasítás tár- gyaiból 11,995 forint értékű holmit visszatart addig, míg János király — a szerződés értelmében — Izabellára íratja a hozománya

i Dogiel Mátyás, C o d e x diplomaticus r e g n i Poloniae, (Vilna, 1758.) r. k. 137—140. 1.

R ö v i d m a g y a r k i v o n a t á t közli Budai : M a g y a r o r s z á g polgári h i s t ó r i á j á r a való lexikon, xi. k. (Nagyvárad, 1805.) 319. 1.

1 2 . k l e r i k s z a n i s z l ó ü d v ö z l ő v e r s e i z a b e l l á h o z .

Mas: yar Tört. Kletr. 1901.

l34 V E R E S S ENDRE

ellenértékéül szolgáló magyarországi várakat, városokat és bir- tokokat, s azokat hitbér gyanánt a lengyel királynak is le nem köti. Erről Bona királyné is külön oklevelet állított ki a maga és fia : Zsigmond Ágost nevében, s bánatpénzül maga is 140 ezer forintot (a hozomány kétszeresét) állapítja meg, az esetre, ha a hátralékos összeget s a visszatartott tárgyakat vejének idejében meg nem küldené.1

*

Megelőző nap, január 31-ikén, pénteken, (mely a lengyelek közfelfogása szerint a hét legszerencsésebb napja,)2 ment végbe a palota tróntermében a jelképies esküvő, a királyi család, az országgyűlésre begyűlt lengyel rendek és főnemesek s a magyar urak jelenlétében. Az öröm-apa nevében a vice-kanczellár, Macieiowski Sámuel chelmi püspök üdvözölte megható beszéd- ben a követeket s adta át nekik János király számára az ifjú menyasszonyt, kiemelvén e házasság jelentőségét, melylyel Zsigmond teljesítve János király óhajtását — a régi rokon- ságot akarja felújítani, s a két szomszédos állam közti barát- ságos viszonyt erősebbé tenni. Erre a magyar biztosok köszö- netet mondtak a király jóindúlatáért és a váczi püspök kézen fogva a remegő szép királyleányt, esküt tett társai és János király nevében, hogy az őt hitvestársúl fogadja és soha el nem hagyja. Összeszedve magát, Izabella is elmondta a néhány soros latin esküt, hogy hites uráúl fogadja az anyaszentegyház szokásai szerint és holtáiglan el nem hagyja János királyt, a kit itt a biztosok képviseltek.⁵ S mindenki az új párt éltetvén és üdvö- zölvén, ért véget a nevezetes jelenet, mely a lengyel király leg- idősebb leányát az utolsó magyar nemzeti király feleségévé tette.

Az esküvői ünnepséget tízfogásos fényes lakoma követte,4 mi-

1 Dogiel, id. m. 132—137. 1.

2 A l e n g y e l k ö z m o n d á s t. i. azt t a r t j a , h o g y : P i a t e k , d o b r e p o c z a t e k (péntek j ó kezdet), s így minden n e v e z e t e s e b b dolgot ezen a n a p o n v é g e z n e k — m é g ma is, h á t m é g abban a b a b o n á s időben.

3 Macieiowski b e s z é d é t s az e s k ü szöve- g é t lásd B e t h l e n F a r k a s n á l : H i s t ó r i a de r e b u s T r a n s s y l v a n i c i s (Nagy-Szeben, 1782.) r. k. 278—283. 1.

4 A v a r s ó i f ö l e v é l t á r id. 94. sz. köteté- ben, m e l y n e k f ö l j e g y z é s e állapítja m e g az

1 3 . m a r s z e w s k i k ö l t e m é n y e a k r a k ó i m a g y a r t o r n a j á t é k o k r ó l .