BUDA OSTROMA, ELESTE - BEVEZETÉS. LT NEGYVEN ÉVET.

1540—1541

4 2 . d í s z í t é s w e r b ő c z i h á r m a s k ö n y v e 1 5 6 1 - i k i k i a d á s á n a k c z í m l a p j á r ó l .

OGY A Magyarországra küldött első 6000 emberé-vel rögtön meg nem ostromoltatta Budát, a mikor

úgymond — biztosan bevehette volna, Ferdi-nánd évek múlva is fájó szívvel emlegette.1 Pedig valamikor maga is járt Budán, s ha más nem, az onnan visszatért lengyel követ is meggyőzhette volna a felől, mennyire nem ismeri a helyzetet s nem becsüli ellenfelei erejét.

Persze ő nem volt katona, minek hátránya hadi intézkedéseiből lépten-nyomon kitűnt. Csak harczi és hódítási vágya volt, páro-súlva merész vállalkozási kedvvel; de szemmértéke a kitűzött feladat nehézségeinek megítélésére eléggé nem fejlődött.

Czarnkowski deczember első hetében ért Bécsújhelyre, hogy jelentést tegyen budai útjáról Ferdinándnak. Ide a királyné

tulajdon-képpen Bajonit vagy Porembskit akarta küldeni, hogy a kanonok nála maradjon a közeledő ünnepekre. De Bajoni maga nem tartá okszerűnek e dolgot,² s így jutott egyedül Czarnkowski feladatáúl jelentést tenni a római királynak küldetéséről. Biztosítá őt Izabella változatlan készsége felől, melyről tanácsosai miatt nem adhat

1 Marino Cavalli v e l e n c z e i k ö v e t jelen-t é s e F e r d i n á n d u d v a r á b ó l 1543 d e c z e m b e r h a v á b a n ; Albèri : L e relazioni degli am-basciatori V e n e t i al S e n a t o v i n . k. (Fi-r e n z e , 1853.) 94. 1.

- C z a r n k o w s k i id. k. n. j e l e n t é s e Zsig-m o n d királyhoz [Budáról, 1540 n o v e Zsig-m b e r 20-ika után] a k o l o z s v á r i «Cancellaria polo-nica» 157 — 8. 1.

Magyar Tört. Életr. 1901. T Ó

1 2 2 V E R E S S ENDRE

kellő tanúságot, a kik tudta és beleegyezése nélkül működnek ellene.¹ Felesége, Anna királyné számára is hasonló tartalmú levelet hozott tőle, a ki sietett figyelmét megköszönni és inteni, hogy legyen továbbra is híve a békés kiegyezésnek.² De jól tudták mindketten, hogy ez csak hiú remény, bármennyire óhaj-tották és munkálták is ezt a czélt. A hazainduló krakói kanonok által ismételten kéri Ferdinánd a lengyel királyt, figyelmeztesse leányát, ne hallgasson fia g}^ámjaira, ne engedje el a bizony-talant a bizonyosért, s ne juttassa fiát az országgal együtt török kézre. Még nem késő a békés kiegyezés lehetősége, ám ha most sem sikerül, Ferdinánd a keresztyénség érdekében a német biro-dalmi rendek segélyével fogja tőle Budát elfoglalni s jogait érvényesíteni.3 Csakhogy ezt könnyebb volt mondani, mint meg-cselekedni, s ezért egymást érte a tanácsosok véleményadása, miként lehetne czélt érni leggyorsabban és legolcsóbban. A király leginkább a kalocsai és az esztergomi érsekre hallgatott, kik Erdély megnyerését tartották elsőrendű feladatnak ép akkor, midőn Gerendy Márton Harinnay Farkassal a rendek nevében deczember hó elején az udvarba érkezett.4 Ezek hűséget esküdtek Ferdinándnak, oly föltétellel, hogy meghagyva kiváltságaikat, 3000 gyalogost és ezer lovast küldjön be nekik Erdélybe ágyúk-kal, lőszerrel és három havi zsolddal, hogy Izabella s a barát várait visszafoglalhassák.' Ki lehetett volna zsákmányolni a György barát és Török Bálint közt kitört viszály alkalmát is, a ki azzal fenyegetőzött, hogy átáll a római királyhoz. Vetél-kedésük oka, hogy Izabella háta mögött a töröknél «mindenik titkon egymástúl kívánja vala az király fia és az ország

guber-1 F e r d i n á n d non-expeditum-levele

IZABELLA KIRÁLYNÉ I 2 3

natorságát.» S e fölött egy ízben a Szent-György-téren olyan

«rútúl» összeszólalkoztak, hogy a királyné alig tudta őket kibé-kíteni az urakkal.¹ De honnan vett volna Ferdinánd annyi erőt, midőn seregei télire szétszállingóztak vagy czivakodtak. A pápai őrség magyar és német legénysége pl. egy kenyérosztás alkal-mával úgy összeveszett, hogy egész csata lett belőle, s a németek már ágyúikat is nekiszegezték a magyaroknak. Alig"

tudták lecsillapítani őket a vezérek és így is Vells a lábán, Perényi a fején sebesült meg a kődobálásoktól.2 Másfelől Erdélyben, hol a királyné ügyét Verancsics Antal képviselte, az ősz óta Bebek Imre, Thomory Miklós és Horváth Mihály buzgólkodott János király fia érdekében, a mire őket a barát elkötelezte. Itt Balassa Imre titok-ban saját nevében alkudozott velük Enyeden, mert kissé meg-hasonlott Mayláddal, kivel ő — úgymond — nem úgy esküdött volt meg, hogy ura, hanem, hogy társa legyen. így (november közepén) abban állapodtak meg, hogy tíz hetet várjanak (a míg a felküldött követek megjönnek) s «ha Ferdinánd királ őtet ol haddal és álgyúkkal meg nem segéti, melyekkel az ő várait megvehetnék, tahát ismég kezekbe eresztené Almást» és Diódot.⁵ Sléziából meg a liegnitzi herczeg azzal a képtelen hírrel, illetve tanácscsal kedveskedett Ferdinándnak, «hogy a lengyel nagyok 100,000 forintért Budát a magyar király kezére fogják játszani)), Zsigmond király pedig hajlandó lenne vele véd- és daczszövet-ségre lépni a török ellen Magyarország megvédésére, ha leg-idősebb fiával összeházasítaná Izabella királynét! A római király erre azt felelte, hogy nem szokta gyermekeit bátyja, a császár tudta nélkül elházasítani, de valójában azt hiszi, hogy ez boldog-talan házasság lenne, mert hisz az özvegy királyné már 21 éves és fia is van, míg az ő fia alig 14 éves. Más okát csak élő-szóval mondhatná el, de hallom (írja bátyjának) hogy a lengyel királynak még három más leánya van, s ezek egyikével lehetne

1 V e r a n c s i c s munkái n . k. 81—82. 1.

- Morone j e l e n t é s e B é c s ú j h e l y r ő l 1541 j a n u á r 4 - i k é n ; Ó v á r y , III. Pál l e v e l e z é s e

125. 1. és Mazza id. leírása 218. 1.

5 B a g d y G y ö r g y Maylád I s t v á n n a k Balás-falváról, 1540 n o v e m b e r 15-ikéröl; Magyar l e v e l e s t á r , 1. k. (Pest, 1861.) 10. 1.

1 6 *

1 2 4 VERESS ENDRE

— pro forma — alkudozni, hogy ez a szövetség létrejöjjön s ezúton Buda és a magyar korona birtokába jussunk.1

Eletczélja, törekvése valóban ez vala, csak eszközei voltak hiányosak hozzá. Ezzel a reménynyel töltötte a karácsonyi szent

43. f e r d i n á n d n a g y k e t t ő s p e c s e t j e n e k e l ő l a p j a .

ünnepeket és lépett át a bekövetkezett új évbe, s ennek eshető-ségével foglalkoztak Budán és a lengyel királyi udvarban is.

Izabella szüleit messze fenn, Vilnán ezer aggodalom közt

1 Ferdinánd V. K á r o l y n a k Bécsújheljr -röl, 1541 j a n u á r 2-ikán ; az id. bécsi 683. k.

450. 1. é s K á r o l y i Á r p á d , A n é m e t biro-dalom n a g y hadi vállalata M a g y a r o r s z á g o n

1542. (Századok, 1880. évf.) 573. 1. 1541 márczius 15-ikén újból, Mária királynénak ; Bucholtz : G e s c h i c h t e d e r R e g i e r u n g Fer-dinánd d e s E r s t e n ix. k. (Bécs, 1838.) 310, 1.

IZABELLA KIRÁLYNÉ _I 75

erte a karácsony, a Megváltó ünnepe. Leányuk utolsó leveléből csak annyit tudtak, hogy Ferdinánd hada megkezdte Buda ostro-mát, de hogy Vells tábornok azon módon visszavonult, annak híre még nem jutott el hozzájuk. így minden gondolatuk leányuk megváltására irányult, a miért szeretettel kérik, vonuljon el — még tanácsosai ellenkezésével is — biztos fedezet alatt Kassára, mely Lengyelországhoz közel esik, vagy Ferdinánd támogatásá-val Pozsonyba.1 Ezt a levelet az útban lévő Czarnkowskihoz küldték azzal a rendelettel, hogy rögtön térjen vissza Ferdinánd-hoz, kérve, kísértesse el seregével Izabellát biztos helyre, hogy szabaduljon az ostromtól, mely Budán fenyegeti.² Hasonló szí-vességtételre kérte az aggódó atya Werbőczit és Petrovicsot, nehogy Izabella, gyenge nő létére az ostrom izgalmaitól, ágyúk zajától és fegyverek ropogásátó[ beteg legyen.3 De hogy telje-síthették volna a gyámok a lengyel király kívánságát, mikor félelme korai volt és leányát semmi veszély nem fenyegette.

Ügyök is jól állott, hisz Werbőczi éppen karácsony estéjére érkezett fel a magas portáról a budai várba, ámbár egyedül, mivel a pécsi püspök az úton lázba esett, otthon maradt bete-gen és pár hét múlva meg is halt. S az öt hónapig oda volt követ nemcsak athnámét és ajándékot hozott János király fiá-nak,4 hanem annak hírével is meglephette gyámjait, hogy újabb követjük : Markó sürgetésére a szultán már útnak is indítá5

Mohammed béget. Ez a vitéz kapitány eddig a szendrői szandsák bégje volt, de most kinevezték a végvidék határain állomásozó

1 Z s i g m o n d király Izabellának Vilnáról,

124 V E R E S S ENDRE

bégek, szipáhik és egyéb csapatok, összesen tíz bég szerdárává, s úgy indult meg tél idején «a magyar nemzet megsegélése végett».

Vele volt két fia: Usztref és Murád bég,¹ testvére, Ahmed bég, továbbá Arszlán bég és mások Rumiliból.² Újév táján érkezett fel ez a 10,000 főnyi [török sereg, mely Kalocsán ütött tábort.

Petrovics ment elébe a szerdárt üdvözölni, s nemsokára feljött birtokairól Török Bálint is. Csakhogy a királyné nem örült e dolgoknak, bármiként színezték is ki előtte. Öt nagy elvi különb-ség választá el a gyámoktól, a kik a pogánytól reméltek. Sokáig töprenkedett magában, mit tegyen, s utolsó megfeszítéssel

(való-moknak elég módjuk volt megakadályozni a nemesek feljöve-telét. Az adót sem akarják fizetni a vármegyékben, mivel min-denki az események alakulását lesi, úgy hogy a királyné kará-csony óta hozományából kénytelen élni s fizetni udvari embereit, mert György barát kijelenté, hogy nincs pénze, minthogy sem harminczadot, sem más jövedelmet nem kapott.

Mindez szegény Izabellát levertté, beteggé tette, de Struthius doktor szerencsésen- kigyógyította, s most ismét «publice» hall-gat misét, ebédel⁵ és tárgyal tanácsosaival, mint máskor. Csak

1 Mazza id. leírása, 219. 1. 3 P o r e m b s k i id. budai levele B o n á h o z ,

2 A T ö r ö k t ö r t é n e t í r ó k 11. k ö t e t é b e n 1541 j a n u á r 23-ikáról.

közölt Ferdi, 100—102. 1. é s Kátib, 376. 1.

4 4 . v . k á r o l y c s á s z á r a l á í r á s a .

színüleg lengyel tit-kára tanácsára) víz-kereszt utáni va-sárnapra generális gyűlést hirdetett.

De egyetlen egy főúr sem jött fel, akkora itt a királyné tekintélye -panaszolja Poremb-ski, nem gondolván meg, hogy a

gyá-IZABELLA KIRÁLYNÉ I 2 7

a teje apadt el, úgy hogy gyermeke szoptatását dajkára kelle bíznia.

Mennyire kihasználhatta vala ez ellentétes viszonyokat Fer-dinánd, ha — pénze lett volna. De ennek olyan szűkiben volt, hogy, miként írta: nincs mivel elinduljon a Regensburgba össze-hívott birodalmi gyűlésre. Buda elleni vállalatára és Erdély meg-hódítására legalább 60,000 forintra lenne szüksége, mert más-ként nem indulhat útra nyugodt lélekkel . . . mikor a török már csak 20 mértföldnyire van Budától; ámbár Isten megsegíté a kemény téllel, úgy hogy a törökök hajói és hadiszerei befagytak Tolnán a Dunába. 1 Napokig havazott, annyira, hogy «a föld színe olyanná vált, mint az ezüst-lemez; a hadi nép lovait, fegy-vereit, sátrait és egyéb szereit eltemette a hó», de Isten jóvoltá-ból az egész vidék erdős lévén, «a török sereg szüntelenül tüzelt és így senkinek sem lett semmi baja».² Hanem bátyjától hiába remélt a római király segélyt, mert neki is alig volt annyi pénze, hogy udvartartása költségeit «szükösen» fedezze, s végre is — vigasztalta az V. Károlyt jellemző humorral — a lehe-tetlenségnek nincs más orvossága, mint lehetőségig alkalmaz-kodni a rosszhoz!3 Ferdinándot azonban ezúttal is átsegíté a nehézségeken szerencséje: a mindenfelől megindult követségek és tárgyalások áradata.

II.

RATER G}Törgy és gyámtársai minden erejüket Buda meg-erősítésére fordították, s hogy a német tábor fülébe jusson, azt híresztelték szét, hogy a várban 8 ezer emberük és két évre való élelmiszerük van. De jól tudták, hogy Nádasdy Tamás nem ment üres kézzel Erdélybe,⁴ hogy Pest,

1 F e r d i n á n d V. K á r o l y n a k B é c s ú j h e l y r ő l 1541 f e b r u á r i - j é n ; az id. bécsi 683. k

4 5 3 - 4 56-

1-2 A t ö r ö k F e r d i id. h. 101-2. 1.

3 V. K á r o l y F e r d i n á n d n a k R e g e n s b u r g b ó l 1541 m á r c z i u s 35-ikén ; e g y k o r ú másolat.

a bécsi á l l a m l e v é l t á r b a n , Filiale, a 681. k.

176. lapján így : l'impossibilité n'a a u t r e r e m é d e , q u e d e s o y a c c o m o d e r et fairé au moins mai, selon i celle !

4 N á d a s d y állítólag 7 e z e r n y i g y a l o g o s -sal é s 4 e z e r lovas-sal indúlt E r d é l y b e ; a

128 VERESS ENDRE

Vácz, Tata, Székesfejérvár újabb őrséget kapott, s hogy Vise-grádon telel Vells tábornok, kinek felváltására Roggendorf Vil-mos hadtestparancsnok már Győrig ért, sőt Salm gróf is útban van egy nagyobb sereggel. Mivel pedig a török még nem szed-hette fel téli táborát, Bebek Imre fejérvári prépostot, a ki erdélyi küldetéséből kénytelen vala hazatérni, január végén a kirátynéval tartott tanácsülésből Ferdinándhoz s onnan Zsigmond lengyel királyhoz indították, hogy alkudozással húzzák ki az időt, a míg kitavaszodik.

így gondolkoztak a gyámok, de szándékukon Ferdinánd is átlátott, a mint Bebek udvarába ért, hogy folytassa a Perényi-vel és Révayval még Pesten megkezdett tárgyalásokat.¹ Izabella emlékébe idézi a római királynak, mondá, hányszor kérte, ne

a ki ura korai halálával özvegyen és betegen, ügyét Isten kegyel-mébe ajánlja. S hogy szüleire hallgat és tudtuk, akaratuk nélkül semmit sem tesz, ezt. nem azért cselekszi, hogy Ferdinánd jogait sértse, hanem, hogy szülei iránti szeretetét és háládatos szívét kimutassa. Ezért ezúttal is kész elfogadni a király méltányos föl-tételeit, a mint szülei vélekedését tudni fogja. A portára ment követek küldésében nincs része, mert azok nemcsak, hogy taná-csával nem mentek, de sőt megtiltá nekik, hog}r nevében tárgyal-janak, mert ő őszintén óhajtja a békét s mindent megtesz, hogy

Budát Ferdinándnak átadhassa. Ezért fiát sem engedi megkoro-náztatni, sőt ha a fővárost seregei nem birnák bevenni, kivonúl

4 5 . B E B E K I M R E A L A I R A S A .

támadjon fegyverrel, hanem várja be nyugodtan, a míg szülei tanácsa megjön, mi-vel nem lenne illendő ily válságos időkben az ő ta-nácsuk nélkül döntenie, neki,

montpellieri é r s e k j e l e n t é s e Velenczéböl, 1541 február 2-ikán; C h a r r i é r e : Négociations de la F r a n c é dans le L e v a n t 1. k. (Páris, 1848.) 4 6 6 - 4 6 7 . 1.

1 Ferdinánd R é v a y h o z 1541 j a n u á r 23-ikán; Bél Mátyás, Notitia H u n g á r i á é n o v a e historico-geographica, iri. k. (Bécs 1738.) 311. 1.

IZABELLA KIRÁLYNÉ I 2 9

belőle udvarával, hogy a római király könnyebben ezélt érjen.1

Ferdinánd mindezt bizalmatlanul fogadta, kivált azért a kijelenté-seért, hogy Izabella Budát csakis szülei beleegyezésével engedheti át, holott a királyné eddig mind arról panaszkodott, hogy átadását a barát és társai ellenzik. Úgy érezte, hogy ő is csak nyújtani akarja az időt, habár Perényi emberével is azt üzente, hogy hajlandó átadni Budavárát, melynek egyik kapuja mindig nyitva áll Ferdinánd katonáinak ! Igaz, hogy a lengyel királytól is arról értesült, hogy teljesen meg lévén győződve Ferdinánd örökösö-dési jogáról, ő is óhajtja, hogy leánya eljöjjön onnan ;2 de már most kinek higyjen.

A részletes tárgyalások folyamán Bebek előterjesztette Izabella főbb kívánságait : állapíttassék meg János király családi birtokai visszaadásának ideje és engedjék át Pozsony vármegyét Pozsony és Nagy-Szombat városával, évi 25,000 frtnyi jöve-delemmel mindaddig, míg néhai ura patrimoniumából megkap-hatja Munkács, Máramaros, Trencsén, Szepesvára, Bajmócz, Léva, Skavina, Orava, Likava és Sárcl birtokát.3 Ferdinánd nagyot kaczagott a királyné túlkövetelésnek jelentett kívánságán és olyan mérges lett, hogy választ sem akart adni. Ezért a pré-post alkura fogta a dolgot, mire a következő pontokat nyerte : Ferdinánd évi 32,000 frtnyi készpénzjövedelmet biztosít János király fiának ; anyjával egyetemben kapja lakóhelyül Pozsony várát és városát, továbbá Nagy-Szombat és Trencsén várát, oly kikötéssel, hogy Pozsony harminczadja és Trencsén jövedelmé-nek összege betudassék az évi 32,000 forintba, melyre leköti a budai, székesfejérvári vagy más harminczad jövedelmét, nagyobb biztonság okáért pedig a harminczadosok Izabellának és fiának tegyenek esküt és adjanak számadást. A királyné lemond hitbér-birtokairól, de fia megkapja atyai örökét. Munkács és Huszt

' B e b e k e g y e z s é g i ajánlatából ; Bucholtz id. m. ix. k. 302—304. 1.

2 F e r d i n á n d V. K á r o l y n a k B é c s ú j h e l y r ő l , 1541 f e b r u á r 7-ikén ; a bécsi; 683. k. 458.1.

Magyar Tört. Életr. 1901.

3 P r o p o s i t a p e r E m e r i c u m B e b e k ora-t o r e m , r e g i F e r d i n a n d o , p r o p a r ora-t e r e g i n a e Isabellae ; m á s o l a t a az ilyvói id. 179. k.

61—62. 1.

124 V E R E S S ENDRE

várát meg- Máramaros megyét sókamráival tekintettel országos költségeire Ferdinánd nem adhatja át, de e kérdést a császár és a lengyel király kijelentésétől teszi függővé. Ha János király fia anyjánál hamarább találna meghalni, a királyné külön évi 10,000 frtnyi járadékot kap ; a mint pedig Buda várát egész felszerelésével átadja, azonnal megkapja Pozsony és Nagy-Szom-bat városát s rá egy hónapra Trencsén várát. Határidőül tíz napot tűznek ki, hogy azalatt Izabella e föltételek elfogadása iránt nyilatkozzék, s kijelentse egyúttal : Budán akar-e annak átengedése után is lakni, vagy más biztosabb helyen.1 De a római király másnap mégis csak engedett, s átvette Bebek obligatióját, melyben magát fejvesztés terhe alatt kötelezte, hogy Izabella királyné átengedi Budát és hitbér-birtokait — ha ebbe szülei is beleegyeznek. Kárpótlásúl kapja pedig Huszt és Mun-kács várát egész Máramaros megyével, sóbányáival és szabad sóárúlással életfogytiglan, még fia netaláni halála után is, évi 7000 frtnyi jövedelemmel együtt.2

Erre Ferdinánd az útlevelet is kiállíttatta Bebek számára,³ kinek még Lengyelországba kellett mennie, miután biztosítá a királyt arról, hogy nem azért indúl oda, hogy az ügy halasz-tódjék, hanem, hogy Izabella szülei iránti köteles tisztessége megóvassék. De előbb még haza kellett volna térnie, jelentést tenni a királynénak, s egész úton tanakodott magában, mitévő legyen. Tudta, hog}^r a négy napi tárgyalás folyamán⁴ átlépte útasítása határát, de érezte, hogy máskép nem tehetett. Másfelől ismerte az özvegy királyné lobbanékony, heves természetét, s nem mert szeme elé kerülni. Ezért megbetegedés ürügye alatt Visegrádon maradt és írásban tett jelentést küldetéséről. S

har-1 R e s p o n s u m a r e g e F e r d i n a n d o E m e r i c o

IZABELLA KIRÁLYNÉ

macinapra (február 16-án) csakugyan megjött Izabella szemrehányó válasza, melyben köszöni ugyan fáradozását, de nagyobb lenne öröme — írja — ha megbízatása határán belül maradt volna.

Mert semmi szükség nem volt ígéretekre s a kötelezvényre, és szerfelett csodálkozik, hogy tehetett ilyet, mikor meghagyta volt, hogy utasítása szerint cselekedjék. Egyben Ferdinándnak is tudtára adta, hogy az alkudozásokat illetőleg azokhoz a feltéte-lekhez ragaszkodik, melyeket követével megüzent, s melyekhez szülei is hajlandók hozzájárulni; határidőt azonban nem ajánlhat, de a jó alkalmat két kézzel ragadja meg.1

Bebek rossz kedvvel olvasta a királyné szemrehányását, melyre nem állhatta meg, hogy ne feleljen. Nem volt ő annyira

«stupidus» írja, hogy túllépje utasításait, de látta a veszélyt, mely ügyét fenyegette, s kénytelen volt engedni a királyné érdekében, mivel másként választ sem kapott volna. Szolgálatot vélt neki tenni általa, s mindenesetre rajta a s o r : elfogadja-e vagy nem a föltételeket. Ám próbáljon valakit felküldeni, s meg-látja, nem fog más feleletet nyerni. Hogy sikert érjen, két dolog kell hozzá: Adja át Budát, és teljes meghatalmazással ruházza fel a tárgyalások folytatására felküldendő új követét. Figyelmez-teti arra a nyomorúságra és szégyenre, mely érné az egész keresz-tyén világgal együtt, ha a török Budát elfoglalná. Ezért Isten szerelmére kéri, egyezzék bele a feltételekbe és siettesse az ügyet, mert ha a Duna jege eloszlik, s a török megindúl, nem valósíthatja meg békés szándékát.²

Bebek egyébként János király gyámjaival szemben is kényel-metlennek érezte helyzetét, mert mikor útra indúlt Bécsújhely felé, egészen György barát híve volt, de Ferdinánd udvarában, nagyszerű hadi készületeit és erős igyekezetét látva, arról győző-dött meg, hogy Budát csakis ő mentheti meg. Ilyen szellemben írt nekik is, minthogy meggyőződésévé vált, hogy Izabella

i Izabella két levele B e b e k h e z é s Ferdi-nándhoz Budáról, 1541 f e b r u á r 15-ikén;

Bucholtz, id. m. i x . k. 308 — 309. 1.

2 B e b e k I m r e Izabellához Visegrádról, 1541 f e b r u á r 17-ikén; e g y k o r ú másolata a bécsi állami l e v é l t á r b a n .

17*

1 3 2 VERESS ENDRE

királyné fogadja el a római király ajánlatát, meg szülei jóvá-hagyása nélkül (illetve megérkezése előtt) is, nehogy kénytelen legyen később kevesebbel beérni, s beteljesedjék rajta az a

«parasztos» közmondás, hogy : A ki nem akar békésen ülni a lapá-ton, végre a nyelével is megelégszik.¹ Baranyainak is azt ajánlta, hogy igyekezzenek rábeszélni a barátot az egyezség elfogadá-sára és gondolják meg mindnyájan Kajafás mondását, hogy:

Jobb egynek veszni a népért, mint az egész nemzetnek. A tanúit prépost az egy alatt Budát érté, attól félvén, hogy a míg birto-kosai «cunctando» veszik a dolgot, rosszabbúl ne járjanak.2 Vácz példájára gondolt, mely Ferdinánd-párti volt ugyan, de magyarok lakták, s fájt lelkének az a pusztítás, melyet február io-ikén ott a török mívelt. Mohammed bég fia ugyanis éjjel rátámadt 3000

törökkel a városra, melyet

A mely nap Bebek haza indult Bécsújhelyről, érkezett Ferdinánd udvarába Czarnkowski kanonok, immár másodszor.

A lengyel király január 10-iki útasításával kelle visszafordúlnia⁴ Vilnáról, hol még ki sem pihenheté első követsége fáradalmait.

Pedig valami újat most sem mondhatott a római királynak.

Zsigmond sajnálja, hogy zavar és háborúskodás tört ki közte és leánya közt, a miben — szerinte — Ferdinánd a vétkesebb, de reméli, hogy közbenjárásával kiegyezhetnek, minthogy ő úgy

4 6 . b a r a n y a i m á t y á s a l á í r á s a .

Qui non vult pacifice s e d e r e in traiec-torio — az lapáton — t a n d e m in manubrio contentissime s e d e r e cogatur. Bebek szavai Bajoni B e n e d e k h e z V i s e g r á d r ó l u g y a n a z ,

IZABELLA KIRÁLYNÉ I 75

van nevelve, hogy szülei akarata nélkül semmit nem mivel.

Csak biztosítsa Izabella hitbérbirtokait fiával szemben is, a mire maga a királyné is kérte múlt év végén Tamás kanonok útján.¹ Ferdinánd nyomban visszaútasítá a lengyel király szemrehányá-sát, kijelentvén, hogy türelmesen várt sokáig, s csak akkor fogott fegyvert, mikor látta, hogy Izabella Erdélybe küldött leve-leivel azt az országrészt is magának akarja hódítani. Támadásá-nak czélja volt : lázadó alattvalóit köteles hűségre szorítani s megmenteni Magyarországot a pogánytól. De ő még fegyveres fellépése után is próbált alkudozni, az ó-budai táborban, hanem a királyné tanácsosai olyan követelésekkel álltak elé, hogy bizto-sai kénytelenek voltak eredménytelenül hazatérni. Az is furcsa, a mit a királyné üzen, hogy tanácsosai addig nem segítnek rajta, a míg atyja véleményét nem ismerik, holott Izabella múlt

In document BEVEZETÉS. LT NEGYVEN ÉVET. (Pldal 127-151)