Az eladó elsődleges kötelezettsége az adásvétel során, hogy a szerződés és az Egyezmény előírásainak megfelelően, az árut szolgáltassa, az áru tulajdonjogát átruházza és az árura vonatkozó minden okmányt átadjon.556 Ezen cikk meghatározza és összefoglalja azokat az alapvető feladatokat, amelyeket tehát az eladó köteles teljesíteni (az Egyezmény 53. cikkével557 együtt értelmezve pedig implicit módon megkapjuk az adásvétel fogalmát, habár az Egyezmény direkt módon nem szabályozza azt). Az eladó ezen felül köteles a szerződésben előírt további kötelezettségek teljesítésére, valamint a felek közötti, és az Egyezmény 9. cikkben558 foglaltak szerint a közöttük érvényben lévő szokások és gyakorlat megtartására. Az Egyezmény 30. cikke a tulajdonjog átruházásán kívül559, elsődlegesen előírja a szolgáltatási kötelezettséget: az eladó köteles az árut vevő részére szolgáltatni. Ez a szolgáltatás konjunktív kapcsolatban áll az áruhoz kapcsolódó okmányok560 szolgáltatásához. Az Egyezmény által szabályozott szerződésben részt vevő felek több esetben meghatározzák az átadási határidőt is. Ez az átadási határidő meghatározás sok esetben az INCOTERMS szabályai szerinti, a felek által alkalmazott paritásoknak megfelelően és meghatározott időpontban történik, amely az UNCITRAL 2012
555 SZABÓ Sarolta: A Bécsi Vételi Egyezmény a magyar bírói gyakorlatban, In.: Nemzetközi gazdasági kapcsolatok a XXI. században – ünnepi kötet a 80 éves Bánrévy Gábor tiszteletére, szerk.: Raffai Katalin, Budapest, Pázmány Press, 2011., 103.
556Egyezmény 30. cikk.
557 A vevő a szerződés és az Egyezmény rendelkezései szerint köteles az áru vételárát megfizetni és annak részére történő szolgáltatását elfogadni.
558 Egyezmény 9. cikk (1) A feleket köti minden szokás, amelynek alkalmazásában megegyeztek és minden gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak.
(2) Ellenkező megállapodás hiányában a feleket úgy kell tekinteni, mint akik szerződésükre vagy annak megkötésére hallgatólagosan alkalmazni rendeltek minden olyan szokást, amelyet ismertek vagy ismerniük kellett és amely az adott kereskedelmi ág nemzetközi kereskedelmében használt szerződéstípust megkötő felek között széles körben ismert és rendszeresen alkalmazásra kerül.
559 Az, hogy az áru tulajdonát valóban átruházták-e a vevőre, nem az Egyezmény által szabályozott kérdés.
ennek meghatározása az irányadó nemzetközi magánjogi szabályok által kijelölt jog alapján kell meghatározni.
560 Okmányok alatt olyan okiratokat kell érteni, amelyek az áru eredetét, minőségét, mennyiségét, továbbá egyéb hatósági ellenőrzés során azok eredetiségének igazolására szolgálnak. Ebben a kérdéskörben figyelemmel kell lenni az Egyezmény tanácsadó testületének 5. számú véleményére, amely hivatkozva az Egyezmény 49. cikk (1) bekezdés a) pontjára, miszerint a vevő elállhat a szerződéstől, ha az eladó a szerződésben vagy az Egyezményben szabályozott kötelezettségének nem teljesítése alapvető szerződésszegésnek minősül. Lásd bővebben: CISG Tanácsadó Testületének 5. számú véleménye, i.m. 4.7.
pontja; jelen értekezés V. fejezet 3. pont a) alpont, iii) része.
136 esetjogi összefoglalója szerint az Egyezmény szabályai fölött érvényesül.561 Erre példaként szolgálhat a francia szépségápolási és kozmetikai termékek gyártója és forgalmazója (a vevő) és az olasz gépgyártó (az eladó) esete. A vevő és az eladó megállapodtak abban, hogy a kozmetikai krémek gyártásához megfelelő és az erről szóló szerződésben részletesen meghatározott paraméterekkel rendelkező gépet ad el az eladó vevő részére. A szerződésükben, amelyre az Egyezmény szabályinak alkalmazásával kötöttek meg, külön meghatározták, hogy a gép átvételére az eladó gyárában kerül sor, tehát alkalmazandó paritásként az EXW (ex works) klauzulát562 kötötték ki. Az átvett gép használhatatlannak, tehát hibásnak bizonyult, így az eladó felajánlotta vevőnek, hogy egy másik hasonló típusú gépet ad a megrendelt helyett a kiesett időre bizonyos minimális pénzügyi ellenszolgáltatás cserébe. Az új gép ismételten hibásnak bizonyult, így vevő a Párizsi Kereskedelmi Bíróság előtt pert indított eladó ellen és kérte a megrendelt gép hibájának orvoslását, valamint az esettel összefüggésben felmerült kárának megtérítését. A Bíróság álláspontja szerint a vitatott kötelezettség az eladóra ruházza az Egyezmény 36. cikkének (2) bekezdésével összhangban lévő megfelelőségi kötelezettséget563. Az eladó kifogást emelt az Egyezmény 35. cikkére564 hivatkozva, és fenntartotta, hogy a
561 Digest of Article 30 case law - 2012 UNCITRAL Digest of case law on the United Nations Convention on the International Sale of Goods, http://www.cisg.law.pace.edu/cisg/text/digest-2012-30.html (2020.04.09.).
562 Az EXW (ex works) paritás, amely szó szerint az „üzemből” történő szolgáltatásnyújtást biztosítja, definíciója szerint köteles az eladó a terméket átadni, rendelkezésre bocsájtani a saját telephelyén (vagy más megjelölt helyen) a vevőnek, anélkül, hogy bármilyen költséget vagy kockázatot vállalna a szállításból. Az eladó nem köteles az árut átrakni a szállító járműbe, nem kötelessége az exportcélú vámügyintézés sem.
Megjegyzendő, hogy ez a leggyakoribb paritás a felek között, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a CISG Tanácsadó testületének 5. számú véleményében is részletesen kifejti, hogy az elálláshoz vezető gazdasági okok, mint például a szállítás és a tárolás költségei, kockázata szintén szerepet játszhatnak. Ennél a klauzulánál tehát érvényesülhet a tanácsadói testületben is megfogalmazott álláspont: az eladó érdeke, hogy a költségeket (benne értve a profitot is) magasan tartsa és a lehető legkisebb kockázatot vállalva a legnagyobb nyereséget zárja. BERGENDI-RÁCZ Diána: Felelősségátszállás CISG és az Incoterms 2010 paritások tükrében, In:
Miskolczi, Bodnár Péter (szerk.) XII. Jogász Doktoranduszok Országos Szakmai Találkozója, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2018, 42.
563Egyezmény 34. cikk (2) Az eladó felel továbbá az áru szerződésszerűségének bármely olyan hiányáért is, ami az előző bekezdésben megjelölt időpont után keletkezik, és ami annak a következménye, hogy valamely kötelezettségét megszegte, ideértve azt a jótállási kötelezettségét is, hogy az áru meghatározott ideig megfelel szokásos rendeltetésének vagy valamely különös célnak, illetve megtartja meghatározott minőségét vagy jellemzőit.
564Egyezmény 35. cikk (1) Az eladó köteles az árut a szerződésben meghatározott mennyiségben, minőségben és fajta szerint, valamint a szerződés előírásainak megfelelően tárolt, illetve csomagolt módon szolgáltatni.
(2) A felek ellenkező megállapodása hiányában az áru nem szerződésszerű, kivéve, ha a) alkalmas azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú árukat rendszerint használnak,
b) alkalmas bármely olyan meghatározott célra, amelyet a szerződés megkötésének időpontjában kifejezetten vagy hallgatólagosan az eladó tudomására hoztak, kivéve, ha a körülmények arra utalnak, hogy a vevő nem bízott, vagy észszerűtlen lett volna, hogy bízzon az eladó szakismeretében és megítélésében.
c) rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel az eladó által a vevőnek bemutatott minta vagy modell rendelkezik,
d) az azonos fajtájú áruknál szokásos, vagy ennek hiányában az áru megőrzésére és megóvására alkalmas módon tárolták, illetve csomagolták.
(3) Az előző bekezdés a) -d) pontjai alapján az eladó nem felel az áru bármely fogyatékosságáért, ha erről a szerződés megkötésének időpontjában a vevő tudott, vagy az nem lehetett számára ismeretlen.
137 megfelelőségre vonatkozó kötelezettség olyan kötelezettség volt, amely az áruk szállítására vonatkozó kötelezettséghez kapcsolódott, és amelye a felek közötti megállapodással összhangban az eladó üzleti hely volt. A párizsi fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte a Bíróság ítéletét, és akként rendelkezett, hogy a megfelelőségre vonatkozó kötelezettség nem tekinthető az Egyezmény 35. cikkében meghatározott szállítási kötelezettségtől függetlennek, ezért mindkét kötelezettségtípust (mind az Egyezményben meghatározott szolgáltatási kötelezettséget, mind a kikötött klauzula szerintit) ugyanazon a helyen kellett elvégezni, amely jelen ügyben Olaszországban volt, tehát eladó gyárában. 565
A DDP (delivered duty paid) paritás megfogalmazható, mint a vámfizetéssel leszállított áru.
Definíciója szerint: az eladó azzal teljesít, amikor az áru a vevő rendelkezésére bocsátva, az érkező járművön, importban vámkezelve, készen áll arra, hogy a megnevezett rendeltetési helyen lerakodják. Az eladó viseli az árunak a rendeltetési helyre történő eljuttatásával kapcsolatos összes költséget és kockázatot, és köteles az árut nemcsak az export, hanem import során is vámkezelni, megfizetni bármely vámot mind exportban, mind importban, és intézni minden vámkezelési formalitást. Ez a szabály az eladóra vonatkozó maximális kötelezettséget írja elő, és az egyetlen olyan szabály, amely előírja az eladónak, hogy vállalja a felelősséget az importengedélyért és az adók, illetve az importvámokért.566
Az eladóról a vevőre történő kockázatátruházásra akkor kerül sor, amikor az árukat a vevő rendelkezésére bocsátják készen, a kirakodásra az érkező szállítóeszközről. Ez a paritás eléggé sok akadályt állít az eladó elé. Néhány országban az importengedélyezési eljárások bonyolultak és bürokratikusak, és így a legjobban a helyi ismeretekkel rendelkező vevőhöz tudnak eljutni az áruk.567Egy másik esetben a francia felperes és a svájci alperes között folyamatban volt perben a per tárgya az alperes svájci kereskedő és a felperes francia szállító szerződésben meghatározott ruhák több tételben történő szállítására vonatkozó eladási ár kifizetése volt. A szerződésben a felek kikötötték a DDP paritást, mint az ügyletükre irányadó és közöttük alkalmazandó klauzulát. Az eladó a szerződésben meghatározott feltételeknek megfelelően az adott ruhadarabokat a megegyezés szerinti különböző időpontokban elküldte, valamint kis idő múlva utána küldte a hozzá tartozó számlát, amelyen a teljesítés dátumát, az áru pontos megnevezését és az összeget is szerepeltette. Minden számlát 60 napos határidővel kellett
565 France 4 March 1998 Appellate Court Paris (Laborall v. Matis) http://cisgw3.law.pace.edu/cases/980304f1.html (2020.04.09.).
566 www.dhl.hu/content/dam/downloads/hu/logistics/.../dhl_gf_incoterms_2010.pdf (2020.04.09.)
567 https://www.incotermsexplained.com/the-incoterms-rules/the-eleven-rules-in-brief/delivered-duty-paid/
(2020.04.09.).
138 teljesíteni. A határidő letelte után eladó felszólító levelet küldött vevő részére, több ízben, a ki nem fizetett összegek tárgyában. Vevő nem reagált a felszólításokra, csak a perben adta elő azon állítását, miszerint azért nem fizette ki a ruhák teljes összegét, mert eladó hibásan teljesített: a ruhák nem feleltek meg a szerződésben meghatározott feltételeknek. Ezt a kifogását azonban eladó részére semmilyen módon nem jelezte. A bíróság megállapította, hogy az eladó teljesítette szerződéses kötelezettségeit, így jogosult volt a fennálló számlák rendezésére. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az a tény, hogy a szerződéses jogviszony az INCOTERMS hatálya alá tartozott, nem jeleni az Egyezmény azonnali kizárását, hanem azzal együtt alkalmazandó.568