Egyéb személyiségvonások mint a depresszió endofenotípusai

3.1.3.1 Korábbi kutatások

A neuroticizmus mellett a többi személyiségvonás is örökletes, mely örökletesség ikervizsgálatok alapján az egyes vonások esetében az alábbi értékeket mutatta: extroverzió 54%, barátságosság 42-52%, lelkiismeretesség 40-49%, és nyitottság 52-57% (Bouchard &

Mcgue, 2003). Kendler vizsgálatai azonban arra utalnak, hogy a barátságosság (R=-0,18), extroverzió (R=-0,06) és nyitottság (R=0,17) csekély genetikai korrelációt mutatnak a depresszióval (Kendler et al., 2006a, Kendler & Myers, 2010). Ezzel szemben a lelkiismeretesség közepes mértékű genetikai korrelációt mutatott a depresszióval (R=-0,36), azonban ez a genetikai korreláció jelentős átfedést mutat a neuroticizmus által magyarázott közös genetikai háttérrel (Kendler & Myers, 2010). Mindezeket összefoglalva a személyiségjegyek közül a neuroticizmus mint endofenotípus használatától várható, hogy a depresszió patomechanizmusának megértését legjobban elősegíti. Ugyanakkor a többi személyiségjegy együttes vizsgálata a neuroticizmussal fontos moduláló mechanizmusokra deríthet fényt (Klein et al., 2011). Így a pszichológiai stresszre adott élettani választ, például a szívritmusváltozást és a kortizolfelszabadulást a neuroticizmus mellett a nyitottság és barátságosság is befolyásolja (Bibbey et al., 2013), az extroverzió pedig a terápiás válasz jelentős tényezője (Bagby et al., 2008).

3.1.3.2 Eredmények

3.1.3.2.1 A CNR1 gén variánsai nemcsak a neuroticizmust növelik, de a barátságosságot is csökkentik

Korábban említettük, hogy vizsgálatainkban a CNR1 gén haplotípusainak kettős hatása van a személyiségre (Juhasz et al., 2009a): a neuroticizmust növelik, valamint erősen szignifikánsan csökkentik a barátságosságot (4. táblázat, 7. ábra). A magas neuroticizmus és alacsony barátságosság együttjárásával definiált személyiségtípus számos pszichiátriai betegség rizikófaktora. A depresszión kívül különösen jellemző szkizofrénia (Bagby et al., 1997), valamint szerhasználatzavarok, például alkoholizmus (Malouff et al., 2007), dohányzás (Terracciano & Costa, 2004), vagy droghasználat (Terracciano et al., 2008) esetében.

Eredményeink tehát arra utalnak, hogy azok a genetikai variánsok, melyek a neuroticizmus befolyásolásán túl a személyiség más olyan maladaptív faktoraira is hatással vannak, mint például a barátságosság csökkentése, súlyosabb vagy több komorbid pszichiátriai betegségre hajlamosíthatnak.

7. ábra A CNR1 gén 1-es és 2-es haplotípusának komplex hatása a neuroticizmusra, a barátságosságra és a depresszióra

1: ATTTGGATCT haplotípus, 2: ATTCAAATTC haplotípus, Z pontszámok számítása:

(haplotípus átlag-teljes populáció átlaga)/haplotípus átlag standard deviációja, SEM: az átlag standard hibája, * p<0,05, ** p<0,005, *** p<0,0001

3.1.3.2.2 A depresszióval együtt előforduló migrénre jellemző személyiségvonások

A depresszió, migrén és neuroticizmus kapcsolatát vizsgálva megállapítottuk, hogy a magasabb neuroticizmus pontszám független rizikófaktora a migrénnek és a depressziónak is (Magyar et al., 2017). Emellett vizsgálataink igazolták, hogy a migrénben és depresszióban is szenvedő alanyok szignifikánsan alacsonyabb nyitottság pontszámmal rendelkeznek, mint azok, akik csak migrénről vagy csak depresszióról számoltak be (8. ábra). Megfigyeléseink azonos irányba mutatnak azokkal a nemrégiben közölt eredményekkel, mely szerint azok a migrénesek, akik nyitottabbak, kisebb funkcióvesztéssel élnek együtt migrénes rohamaikkal (Chan & Consedine, 2014). Ezt részben magyarázhatja, hogy a nyitott személyek kedvezőbben reagálnak a pszichés stresszre (Lu et al., 2016).

Eredményeink alapján érdemes lenne olyan genetikai variánsokat azonosítani, melyek a neuroticizmus növelése mellett szerepet játszanak a nyitottság csökkenésében is, mivel ezek feltehetőleg hozzájárulnak a depresszió és migrén együttes előfordulásához.

8. ábra A migrén és a depresszió együttes előfordulására jellemző személyiségvonások A. A neuroticizmus a migrén és a depresszió

független rizikófaktora

B. A nyitottság szignifikánsan alacsonyabb a komorbid migrénben és depresszióban szenvedőkben

pDEP<0,001 pMIG(ID)<0,001 pDEPxMIG(ID)=0,199

pDEP=0,135 pMIG(ID)=0,450 pDEPxMIG(ID)=0,001

DEP: élettartam depresszió, MIG(ID): az ID-Migraine (Lipton et al., 2003) kérdőívvel meghatározott migrén, SEM: az átlag standard hibája

3.1.3.2.3 Az Alzheimer-betegség TOMM40-APOE rizikó lókuszának szerepe a depresszióban

Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a depresszió megközelítőleg kétszeresére növeli a demencia, elsősorban az Alzheimer-betegség kialakulásának kockázatát (Green et al., 2003). Ez az összefüggés megfigyelhető nemcsak a késői életkorban jelentkező depresszió esetén, hanem a jóval korábbi életkorban tapasztalható depresszió jelentkezésekor is (Barnes et al., 2012), mely közös biológiai folyamatok szerepére utal. A jelentős örökletességet (73%, (Gatz et al., 1997)) mutató Alzheimer-betegség teljes genom vizsgálatok során a legerősebb és számos vizsgálatban megismételt összefüggést az APOE-TOMM40 lókusszal mutatta (Chouraki & Seshadri, 2014). Az apolipoprotein E fehérjét kódoló APOE gén 4 allélja nemcsak az Alzheimer-betegség rizikófaktora, hanem növeli az időskori depresszió kockázatát is (Yen et al., 2007). A lókusz másik génje, a külső mitokondriális membrán transzlokáz egyik alegységét kódoló gén (TOMM40), bár kapcsoltságot mutat az APOE génnel, rs2075650 polimorfizmusa ezen túlmenően is erős asszociációt mutat az Alzheimer-betegséggel (Bekris et al., 2012, Seshadri et al., 2010).

7. táblázat A TOMM40 gén rs2075650 polimorfizmusának asszociációja a

Conscientiousness 0.002 0.050 0.960 0.775

Openness -0.023 -0.529 0.597 0.705

Agreeableness -0.026 -0.616 0.538 0.705

Genotype interaction with current depression score

Extraversion -0.183 -3.031

DOM

0.002** 0.012*

Neuroticism 0.009 0.164 0.870 0.741

Conscientiousness -0.096 -1.932 0.054 0.164

Openness -0.044 -0.922 0.357 0.584

Conscientiousness -0.034 -0.355 0.723 0.739

Openness -0.040 -0.453 0.651 0.713

Agreeableness 0.017 0.196 0.845 0.741

OR = Odds Ratio (Confidence Intervals), FDR = False Discovery Rate, FFI = Five Factor Inventory, Genetic models = dominant (DOM), additive (ADD), recessive (REC), *p<0.05

**p<0.01

Mindezek alapján vizsgáltuk a TOMM40 rs2075650 polimorfizmusának hatását a depresszióra, valamint a depresszióra és Alzheimer-betegségre is hajlamosító

endofenotípusokra. Az alábbi fejezetben a személyiségvonásokkal kapcsolatos eredményeinket tárgyaljuk, míg a kognitív és képalkotó fenotípusokra gyakorolt hatását 3.2.4.2.1, 3.2.4.2.2, és a 3.3.4.1.2. fejezetekben mutatjuk be.

Alzheimer-betegség esetén, a depresszióhoz hasonlóan emelkedett neuroticizmust, csökkent extroverziót, és lelkiismeretességet figyeltek meg (Robins Wahlin & Byrne, 2011).

Eredményeink alapján a TOMM40 gént jelölő rs2075650 polimorfizmus G allélja szignifikánsan növelte az élettartam depresszió előfordulását, azonban sem az aktuális depressziós tünetekre, sem a személyiségvonásokra nem gyakorolt főhatást (Mcfarquhar et al., 2014).

Ezzel szemben, mind az aktuális depressziós tüneteket mutató személyeknél, mind az életük folyamán depressziót átélt személyeknél csökkent extroverzió pontszámokat észleltünk a rizikó G allél hordozókban (7. táblázat).

Eredményeink tehát arra utalnak, hogy a TOMM40 gén nem a személyiségjegyeken, mint endofenotípusokon keresztül növeli a depresszió előfordulásának esélyét, hanem valószínűleg más kognitív folyamatok és agyi funkciók megváltoztatásával (lásd későbbi fejezetek). Mindemellett, a depresszió fennállása esetén a csökkent extroverzió rosszabb prognózisra utal (Klein et al., 2011) a TOMM40 rizikóallélt hordozókban.

3.2 Mérhető neurokognitív mutatók mint endofenotípusok a