A szélvihar hatása a közép-európai lucfenyvesekre a Magas-Tátrában: regeneráció négy év után BUDZÁKOVÁ Monika – MÁJEKOVÁ Jana – MÁJEKOVÁ Mária – ŠIBÍK Jozef
A devastating windstorm in November 2004 resulted in a huge blown-down Spruce forest area in the southern part of the Tatra National Park in the Western Carpathians in Central Europe. The aim of this work is to study the regeneration of this spruce forest at differently managed sites four years after the disturbance.
Four experimental sites of approximately 100 hectares were established after the wind disturbance in November 2004 in the High Tatras National Park in Slovakia, at an altitude of 900 – 1 200 m a.s.l. These sites represented four types of habitat arising after the windstorm: 1) a site where the fallen trees were extracted and new trees were planted; 2) a site where similar measures were applied, but was hit by a big forest fire in July 2005; 3) a site which was left without intervention to natural succession and 4) a reference site in an adjacent undisturbed area that served as a control. During the vegetation season in July, August, and September 2008, twenty-five plots were randomly chosen at each study site, and phytosociological relevés were carried out. All relevés were sampled following the standard procedures of the Zürich-Montpellier School using the 7-degree Braun-Blanquet’s sampling scale. The surface area of each plot was 200 m2. Relevés were stored in a TURBOVEG database and then exported into JUICE software for analysis. A total of 100 phytosociological relevés were collected representing each type of regenerating forest. The spatial plant composition and diversity was compared using multivariate analysis methods. Ellenberg’s indicator values were calculated as supplementary data for the ecological interpretation of the ordination axes.
The results of DCA analysis consistently indicated that the non-extracted area is currently most similar to the reference forest area, followed by the extracted area, while the fired area was the most different. The fired areas were the most distant from the reference forrest, indicating that the fire caused a significant alteration in soil and ecological attributes and it pushed the succession to very initial stages. According to the evaluation of extracted and non-extracted plots by PCA analysis, the occurrence of typical forest species such as Vaccinium vitis-idaea, Vaccinium myrtillus, Oxalis acetosella, Trientalis europaea and Avenella flexuosa correlated well with the non-extracted plots. The values of Shannon-Wiener’s diversity were highest for non-extracted plots followed by extracted plots. The highest diversity in this non-extracted plot can be attributed to the richness of microhabitats following the disturbance. The lowest values of Shannon-Wiener’s diversity were found in fired plots.
Four years after the wind disturbance, the regeneration of herbs, spruce and typical deciduous trees was the most effective in the area where wind-fallen trees were not extracted. The highest abundance of typical spruce forests species occurred only on these plots compared to uncleared areas. It is presumed that the differences between the cleared and uncleared areas will increase in the future. Based on these results, we feel that the most appropriate and effective management in Central-European mountain spruce forests regularly affected by wind disturbances is non-interference management, and this includes not disturbing fallen trees in the affected areas. Active forest management, such as the extraction of the fallen trees and the planting of new seedlings, also appears to be quite effective, but this requires large investment in both financial expenses and working capital.
This work was supported by VEGA, grant No. 2/0121/09 and grant No. 2/0090/12.
KITAIBELIA 17(1); 2012 85
Habitat and ecological preference of Sesleria albicans Kit. ex Schult. and Sesleria tatrae (Degen) Deyl in the Belianske Tatras model site (the Western Carpathians)
A Sesleria albicans Kit. ex Schult. és a Sesleria tatrae (Degen) Deyl élőhelyprefereciájánakvizsgálata a Bélai-havasokban (Északi-Kárpátok) BUDZÁKOVÁ Monika – ŠIBÍK Jozef
This study is focused on ecological variability of two basiphilous grasses of the genus Sesleria. Sesleria albicans is the most common Sesleria species in Slovakia compared to subendemit Sesleria tatrae, which occurs only in the mountains of the Slovak and Polish Carpathians. Sesleria albicans can be found from colline up to the alpine altitudes. Sesleria tatrae is restricted to montane and subalpine elevations.
The distribution areas of both species overlap and the populations of both species are in some mountains of Slovakia intermingled. Specimens with the intermediary morphological attributes were found in some areas. These specimens are difficult to recognize according to morphological attributes and by determination of them in fieldwork are taken into account the localities and habitats.
It is assumed that the reason for this can be adaptability to different ecological conditions or the existence of hybrids between this two species. Sesleria albicans is a tetraploid (2n= 4x= 28) whereas Sesleria tatrae is an oktoploid taxon (2n= 8x= 56). Determination of the Sesleria albicans and Sesleria tatrae species can by down easily by flow cytometry. The presence of the hybrid hexaploid taxon can be excluding by measuring of the genome size determination too.
The principal objectives of this study were to find ecological preference of the species. According to available literature it is supposed, that Sesleria albicans will prefer steep areas with a shallow soil, without long snow canopy and Sesleria tatrae will occur on not so steep snow-covered areas with a deeper soil.
In model sites in Belianske Tatas Mts. transect of 41 small study plots (1×1 m) was selected. Transect was chosen from communities with Sesleria albicans to communities with Sesleria tatrae with the purpose of determination of ecological preferences of the studied species. The phytosociological relevés together with specimens for karyological analysis and environmental data (altitude, slope, exposition, soil depth, soil skeleton, etc.) was sampled in the vegetation period in 2010. Screening of ploidy levels was done by flow cytometry. Environmental variables together with karyological data were evaluated by multivariate analysis.
Expected results of the ecological preferences of the studied species were confirmed. Sesleria tatrae species preferred moderate sloped snow-covered areas. This species was, to our surprise, found only in one habitat – wet glens, which correlated with nutriens, moisture and temperature. The most frequent species was Sesleria albicans. This species dominated mainly on steep sunny slopes, which correlated with light and soil reaction. Sesleria albicans occurred mostly on steep areas without snow, but it was found also in different habitats, where Sesleria tatrae was expected. Explanation for that can be wide ecological valence of this species. In accordance to the results, no hexaploid species were found. One of the presumed possibilities is that the intermediary populations are only morphologically untypical. These untypical populations occur in areas with intermediary ecological conditions. Applied management (for example impact of pasture) what will be our aim in further research, can cause this morphological variability too.
This work was supported by VEGA, grant No. 2/0090/12.
86 Az Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében IX. című konferencia összefoglalói
Növénynév.hu
Novenynev.huCSATHÓ András István – BALOGH Lajos – BAGI István
A www.novenynev.hu honlap 2008 februárjában indult, négy év óta folyamatosan elérhető a Világhálón.
Az oldal célja, hogy a magyar növénynevezéktan témájában naprakész híreket, javaslatokat széles körben hozzáférhetővé tegyen. A honlap elsősorban a szaknyelvi nevezéktannal foglalkozik. A magyar népi növénynevek összegyűjtése és bemutatása rendkívül fontos és sürgető feladat, de erre a hatalmas munkára egyelőre nem vállalkozhattunk. A javasolt nevek elsősorban a korábbi szakirodalomból származnak, annak alapos átvizsgálása során kerültek újra elő, de néhány nehézkes nevezéktani eset megoldási lehetőségét önálló szóalkotásban véltük megtalálni. Jelenleg 174 névcikk szerepel a honlapon. A névjavaslatok jól áttekinthető táblázatos formában jelennek meg. Az első oszlopban a fajok tudományos neve, majd a következőben az általunk javasolt magyar név szerepel. Ezt követően az egyéb, a szakirodalomban többé-kevésbé rendszeresen előforduló névváltozatokat tüntettük fel. A táblázat következő oszlopában a javasolt magyar név forrása szerepel, a hivatkozások – természetesen – nem törekedhetnek teljességre. Végül minden javaslatnál egy rövid indoklás is olvasható. Munkánk során különös figyelmet fordítunk az egyes, a magyar nevezéktan szempontjából ellentmondásos fajok, csoportok neveire. Hangsúlyt fektettünk az újabb rendszertani eredmények okozta változásokra is (például más nemzetségbe való átsorolás). További terveink között szerepel, hogy a javaslatok mellett egyéb, a témával kapcsolatos híradásokat is közöljünk, továbbá a hazai flóra teljességre törekvő magyar névjegyzékét is hozzáférhetővé tegyük a honlapon.
Néhány kiragadott példa a Növénynév.hu oldalon megtalálható javasolt magyar nevek közül: mocsári boglárka (Ranunculus strigulosus), patikapárlófű (Agrimonia eupatoria), rekettyezanót (Corothamnus procumbens), kecskezanót (Lembotropis nigricans), halvány zanót (Chamaecytisus virescens), begencs (Turgenia latifolia), vadpaszternák (Pastinaca sativa subsp. pratensis), nagy mályva (Malva sylvestris), réti gólyaorr (Geranium pratense), rojtostárnics (Gentianopsis ciliata), útszéli aranka (Cuscuta campestris), kerti ökörnyelv (Borago officinalis), ebszőlőcsucsor (Solanum dulcamara), pusztai gyújtoványfű (Linaria biebersteinii), mocsári veronika (Veronica catenata), ligeti veronika (Veronica vindobonensis), apró veronika (Veronica polita), szádor (Orobanche), iszapútifű (Plantago intermedia), sziki kányafű (Rorippa kerneri), kandicshínár (Aldrovanda vesiculosa), vasvessző (Tamarix), likacsos orbáncfű (Hypericum perforatum), gerebcsin (Galatella), így: réti gerebcsin (Galatella punctata) (az F3 ÁNÉR-kategóriára az egyszerű
„gerebcsines” kifejezést javasoljuk, vö. „cickórós” – F1b), fekete farkasfog (Bidens frondosus), nagy bojtorján (Arctium lappa), lándzsás aszat (Cirsium vulgare), gór habszegfű (Silene bupleuroides), lágyhúr (Myosoton aquaticum), prémes madárhúr (Cerastium tenoreanum), ezüstaszott (Paronychia cephalotes), fövenylaboda (Cycloloma atriplicifolia), porcfű (Polygonum s. str.), folyóka (Fallopia), így: szulákfolyóka (Fallopia convolvulus), de: korcs japánkeserűfű (Fallopia × bohemica), rekettyefűz (Salix cinerea), tavaszi kikerics (Colchicum bulbocodium), genyőte (Asphodelus albus), erdei tyúktaréj (Gagea lutea), kotuliliom (Fritillaria meleagris), sárma (Ornithogalum), boldogasszony-papucsa (Cypripedium calceolus), tőzegkosbor (Hammarbya paludosa), zöld ujjaskosbor (Dactylorhiza viridis), sömöröskosbor (Neotinea), agárkosbor (Anacamptis s. l.), így pl.: mocsári agárkosbor (Anacamptis palustris subsp. palustris), törpe agárkosbor (Anacamptis morio), bükksás (Carex pilosa), veresnadrág-csenkesz (Festuca pseudovina), hamvas perje (Poa humilis), tőrfű (Pholiurus pannonicus), karéjos komócsin (Phleum phleoides), búbos bajuszfű (Crypsis aculeata) és sikárfű (Chrysopogon gryllus).
Minden észrevételt, további javaslatot szívesen fogadunk a novenynev@novenynev.hu címen!
KITAIBELIA 17(1); 2012 87
Az emelt légköri CO
2-koncentráció hatása pannon löszgyep talajlégzésére
Effects of elevated atmospheric carbon-dioxide concentration on soil respiration of a Hungarianloess grassland
CSERHALMI Dóra – BALOGH János – NAGY Zoltán
A globális és regionális szénforgalom vizsgálata napjainkban a klímaváltozás miatt egyre szükségesebb.
Az atmoszféra emelkedő szén-dioxid koncentrációját tovább fokozhatja a talajokból kikerülő szén-dioxid, ezért szükséges a különböző ökológiai rendszerek szénforgalmának nyomon követése, hogy következtetni tudjunk a talajbeli szén kiáramlásának mértékére. Munkánkban a jövőben várható magasabb légköri széndioxid-koncentráció (500-600 ppm) talajlégzésre (Rs) gyakorolt hatását vizsgáltunk löszgyep (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae) vegetáción. A kísérlet helyszíne a gödöllői Szent István Egyetem Botanikus Kertjében létesített Globális Klímaváltozás és Növényzet Kutatóállomás. Ún. felülnyitott tetejű (OTC) kamrákba telepített löszgyep monolitokon végeztünk talajlégzés méréseket LICOR-6400 infravörös gázanalizátorral. A kutatás során háromféle kezelést alkalmaztunk: 1) emelt légköri CO2-koncentrációjú kamrás, 2) kontroll kamrás, illetve 3) szabadföldi kontroll parcellás kezelést. A kutatás célkitűzése volt, hogy igazoljuk, hogy az emelt légköri CO2-koncentráció befolyásolja a löszgyep talajlégzését, illetve hogy megvizsgáljuk a talajhőmérséklet talajlégzést befolyásoló szerepét. A 2011. év mérései a talajlégzésnél jól kivehető éves menetet mutattak. A téli időszakban a talajlégzés az alacsony hőmérséklet miatt nagyon alacsonyan maradt: 0-2 µmol CO2 m-2 s-1 közötti talajlégzéseket mértünk, tavasszal növekedésnek indult, majd nyáron érte el a maximumát jó vízellátottság és magas hőmérséklet mellett (10-15 µmol CO2 m-2 s-1), azután ősszel csökkent. A szakirodalom szerint az Rs értékek változását elsősorban két abiotikus környezeti tényező befolyásolja: a talajhőmérséklet és főként a vízlimitált területeken a talajbeli nedvességtartalom.
Hazánkban is gyakori az aszály a nyári időszakban, és ez a szárazság miatti talajlégzés-visszaesés az eredményeinken is tapasztalható. A talajlégzés vizsgálatok során egyértelmű összefüggést találtunk a talajhőmérséklet és a talajlégzés között. A talajhőmérséklet emelkedésével exponenciálisan nőtt a talajlégzés intenzitása. Emelt CO2 koncentráció mellett a talajlégzés kismértékben fokozódott, 2011-ben az éves átlag 5,58 µmol CO2 m-2 s-1 volt (SD: 4,6), míg a kontroll kamráké 4,11 µmol CO2 m-2 s-1 (SD: 2,92). A heti gyakorisággal mért talajlégzés értékek hőmérséklet-függését is vizsgáltuk, ennek során meghatároztuk a különböző kezelések hőmérséklet-érzékenységét. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy a CO2-al kezelt löszgyep érzékenyebb a talaj hőmérsékletére, mint a kezeletlen kamrákban nevelkedett vegetáció. Az ezt a tulajdonságot megadó Q10 értékre ugyanis a kezelt kamráknál 2,06-ot, míg a kontroll kamráknál 1,83-at kaptunk. A késő nyári időszakban a magas talajhőmérsékletek ellenére is viszonylag alacsonyak maradtak a talajlégzés értékek. A löszgyep vegetáción a kiterjedt gyökérzet és intenzív talajélet miatt a szénmérlegben jelentős szerepet kap a talajlégzés. Az ökoszisztémák CO2-nyelő vagy –forrás volta attól függ, hogy a fotoszintézis vagy a légzési folyamatok (növényi légzés és talajlégzés) dominálnak-e. A Kárpát-medencére vonatkozó klíma előrejelzések szerint hazánkban nyáron melegebb és szárazabb klíma várható. Ezért a kapott eredmények alapján a magasabb hőmérséklet következtében intenzívebb talajlégzést feltételezhetünk, viszont a szárazság gyakoriságának és időtartamának talajlégzést csökkentő szerepe ezt enyhítheti. Ennek mértékét azonban nem tudjuk, ezért a folyamat alaposabb megismerése végett további mérések szükségesek.
Különösen azért, mert a növényökológiai változások hosszútávon zajlanak, az évek közti ingadozásokat ezért csak sokéves adatok elemzésével tudjuk kiszűrni.
A kutatás a TÁMOP 4.2.2./B 10/1-2010-0011 „ A tehetséggondozás és kutatóképzés komplex rendszerének fejlesztése a Szent István Egyetemen” c. pályázat támogatásával valósult meg.
88 Az Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében IX. című konferencia összefoglalói
Inota: Egy ipari tevékenység által erősen sújtott terület természeti értékei
Inota: natural values of an area heavily effected by industrial loadCSERVENKA Judit – MÉSZÁROS András – SIMON Pál – NAGY Attila – ROZNER György – NAGY Lajos A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai 2007. évtől 5 éven keresztül folyamatosan vizsgálták a MAL Zrt. inotai alumíniumkohó hatásterületén („Réti-erdő” és a környező területek) a tevékenység felhagyásának (2002) hatására a természeti környezetben beálló állapotok változását, melyet részletes alapállapot-felmérés előzött meg. A kutatás cönológiai vizsgálatokra, élőhely-térképezésre, védett fajok ponttérképezésére, zoológiai vizsgálatokra (madárközösségek, futóbogarak), illetve a mintaterületeken kijelölt fák egészségi állapotának nyomon követésére terjedt ki. Az élőhely-térképezés során sor került az agresszíven terjedő tájidegen és adventív növényfajok elterjedésének felmérésére is. Ezt megelőzően részletes vizsgálatok nem történtek; általános megfigyelés volt a kohó alatti területen a fák lassú növekedése (törpülése), rossz egészségi állapota, az erdősítések sikertelensége. Kimutattuk, hogy a kohótól való távolság növekedésével mind a gyepes, mind az erdős mintaterületek esetében az azokon előforduló fajok száma nő.
Az erdős mintaterületek esetén a kohótól északi illetve keleti irányba fekvő „kontroll” területekhez hasonlítva déli-délkeleti irányban, a kohócsarnok bejáratától számított körülbelül 750-800 méteres távolságban már nagyjából hasonló fajszámokat tapasztaltunk. Az öt év során az észlelt fajok száma szinte minden esetben kismértékben növekedett, de jelentős, természetes okból bekövetkező változás nem volt kimutatható. Annak ellenére, hogy a terület természetvédelmi szempontú jelentőségét korábban sohasem vizsgálták, iparterületnek számított, már a vizsgálatok első évében bizonyítást nyert, hogy a terület korántsem
„értéktelen”, számos védett növény- és állatfaj tömegesen előfordul. A faállományok körülbelül 80%-át alkotó ültetett cseresekben ilyen mennyiségben még sehol sem találkoztunk kislevelű nőszőfűvel és fehér madársisakkal. Elterjedési szempontból jelentős adat a vetővirág, a szennyes ínfű, a lápi nyúlfarkfű és a gérbics előfordulása. A gyepek, különösen a kohótól távolabb esők, és a kohó mellett keleti irányban találhatók gazdagok védett fajokban (például selymes peremizs, borzas vértő, pusztai árvalányhaj, hangyabogáncs, üstökös sárma, kései pitypang, árlevelű len). A területen előforduló védett állatfajok közül jelentősebbek: bőrfutrinka, ligeti futrinka, selymes futrinka, aranyos bábrabló, kis szarvasbogár, szarvasbogár, kis apollólepke. A vizsgálat éveiben fészkelt a területen csúszka, fitiszfüzike, kakukk, nagy fakopáncs, barátcinege, kenderike, ökörszem, örvös galamb, szürke légykapó, tövisszúró gébics, zöldike, illetve egerészölyv és lappantyú is. A faállományok összetétele változóban van. A termőhelynek nem megfelelő fafaj-választás miatt főként a kocsányos tölgy és a feketefenyő pusztulása szembetűnő. A cser (néhol molyhos tölgy) újulat jelentős, a nyiladékok tisztításával az adventív fafajok is átmenetileg visszaszorultak. A negatív tendenciákat (adventív fajok terjedése, falopások, hulladéklerakás, vadászati létesítmények által okozott károsodások, veszélyes hulladéklerakó közelsége) zömében antropogén hatások okozzák. A vaddisznók által okozott bolygatás is jelentős mértékű. Az alukohó alatti zömében sudár rozsnok dominálta gyepterületen észlelhető a cserjésedés erőteljesebb megindulása. Noha a terület nem élvez semmiféle védettséget, a jelenlegi feltárt értékek megőrzése miatt kiemelten fontosnak tartanánk a természetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő erdőgazdálkodási módszerek alkalmazását, valamint az adventív fafajok (bálványfa, akác, ezüstfa, zöld juhar) visszaszorítását.
KITAIBELIA 17(1); 2012 89