Ebből a szempontból hasznos mutató lehet, hogy mikor bukkan fel a be-szédekben a határrevízió igénye, illetve milyen gyakorisággal kerül szóba a kisebbségek helyzetének rendezésével kapcsolatban az európai integráció, mint újszerű, ígéretes megoldási lehetőség. Ezeket hasonlóan vizsgálva a következő eredményekre bukkanunk (az üres éveket nem jelölve):
30
25
..:.:: 20
Q.I
III
'Q.I 15
e::
LOUE
10
5
o
3 4 6 7 8 9 10 11 12
Ciklusok évei Integráció mint megoldás
Határrevízió pozitív említése
20
15
..:.::
Q.I
III
'Q.Ie:: 10
Ezen a ponton felkell adni az általános normatanulási hipotézist. Látha-tó, hogy az évek múlásával a magyar parlamenti beszéd egészében véve nem lettnormakonform, legalábbis nem olyan mértékben, hogy valóban je-lentős átalakulásról beszéljünk. Ugyanakkor, ha pártokra bontjuk le a min-tát, láthatóvá válik, hogya revízió igenlése vagy legalábbis lehetőségének nyitva tartása a Független Kisgazdapártot és a MIÉP-et jellemezte csupán, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt megnyilatkozásaiban fordult elő elvétve az első ciklus idején, és egyetlen alkalommal a második ciklusban.
:;j ----'
WWP•.".'.,•..'•.'.'L.' 1 ,~:;j ~ ~ ilii gm _ ". -= ilii
1~~:o-I'---"'=-="""---""=-""""""---"=,] """""" rm;;mm lilTIilfTI R """"""..,""',..,..,..,""..,,..,..L.J=""'~wó"-.mpmw1·llilJili!.• ·'.•·'.··''''''''.•.··'.·.''.·,·.• ·''''''.'· .• ·' .•·•
---ll §
Határrevízió pOZitív.
említése
::jL
RRB~'"~'"'ll""'.,_·w~~IIIlIIIL_~75'.~'.0'L" __ ~
1 ~::j
_RI!I~
::j •
I .,..''--,----I=f''''T"'''''--'"''''''
mrrrm"'+""''''''''''''''''''--r--I -""+T"",--"tt ."+,,,"'l'?""."-..-. "-1-1~
2 3 4 5 6 7 8 10 11 12
ClKLUSÉV (Súlyozva)
Az MDF utóbb kizárt "renitensei" a felelősek a negyedik ciklusévben (az ukrán alapszerződés vitája során) tett radikális kijelentésekért, egyébként az MDF mintája is relatív konstans. Az integráció igenlése, a Trianon-trauma feloldásának eszközeként való beállítása és a határok megváltoztathatatlan-ságának hirdetése tehát amainstream pártokat jellemezte, köztük az MDF-et is, amennyiben az utóbb kizárt képviselőket "kihagy juk" a mintából. Össze-foglalva: jól látszik a mainstream konstans és vállalt revízió-ellenessége, és látjuk, hogy a jobboldal kis pártjai hogyan szállják meg a revíziós niche-t.
Éppen ezért aligha lehetséges az elemzésben továbbhaladni az egyes pártok Trianon-diskurzusainak vizsgálata nélkül. (Lásd:42.oldali diagram)
Az egyes pártok esetében mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy Tri-anon említés ének a kontextushoz mért szórása mekkora, azaz mekkora va-lószínűséggel jelenik meg Trianon egy adott jelentésben és kontextusban.
Ennek mérése nagyon nehéz, és éppen ezért három változót is bevezettünk.
A "poétika" változó arra ad választ, hogy az egyes pártok milyen módon viszonyulnak a történelemhez. A magyar politikai-történeti gondolkodás hagyományai alapján kialakított triász alkalmazhatónak bizonyult a parla-menti beszédek elemzésére: "népinek" kereszteltük a mindenekelőtt az in-dividuumként felfogott magyar nép és nemzet sorsával foglalkozó, megma-radásának imperatívuszára koncentráló szövegeket, .meghaladónak" azo-kat, amelyek a trauma legyőzését, múltképünk megváltoztatásának szüksé-gességét hangsúlyozták, és "történetinek" azokat, amelyek vagy semlege-sen szóltak Trianonról, vagy pedig egy történeti elbeszélésbe illesztették a békekötést. Ugyanakkor ezek tetszőleges kombináció it is megengedtük, mi-vel gyakori volt a történeti és népi, akárcsak a történeti és meghaladó poéti-kák vegyítése, de népi-meghaladó megközelítések is előfordultak. Egy to-vábbi változó jelezte, hogy milyen implikátum járult Trianonhoz, azaz a fel-szólalók hogyan gondolkodtak arról, mit jelent, vagy mit tesz szükségessé ma Trianon. Ezek listája a következőképpen alakult:
Elmaradottság, visszaesés, gazdasági jellegű problémák: 1 Változó természetű társadalmi és politikai dilemmák,
kihívások feladatok (pragmatikus hozzáállás): 2 Külpolitikai veszélyforrás, a reálpolitika elveivel
ellentétes gondolkodásmód jele: 3
Paradigmaváltás sürgetése Trianonnal kapcsolatban: 4 A magyar kisebbségek védelmezésének, támogatásának
elengedhetetlensége: 5
Kötelesség, mérce a mindenkori elitek számára a nemzetpolitikában: 6
A hazai magyarság védelmére, a külföld fenyegetésére,
a társadalmi fogyásra emlékeztető hívószó: 7
A magyar szenvedéstörténetbe illeszkedő, szimbolikus item, gyakran a magyar nemzeti területek elidegeníthetetlenségének
leszögezésével: . . . ... . . .. . . . .. .. 8 Végül megkíséreltük meghatározni minden felszólalásban a meghatáro-zó jelentésmozzanatot, amelyre a felszólaló támaszkodott beszéde során. Ez talán még az előző kettőnél is nagyobb problémát jelentett, hiszen Trianon a magyar nyelv egyik leginkább telítetett, gyakran ellentétes jelentéseket hor-dozó fogalma. Végül - egy szabad asszociáción alapuló első fogalmi lista változóértékekként történt összevonása után - a következő, egymást gyak-ran nem kizáró, ám a mintában mégis kizárólagosan (tehát minden felszóla-láshoz egyetlen értéket rendelő módon) felhasznált variációk maradtak meg:
Leküzdendő, leküzdhető megpróbáltatás: 1
Tragédia (konstatív, semleges vagy általános forma): 2 A döntés körülményeinek kiemelése (álnok, gyalázatos, stb.): 3 A magyarság 1920 utáni állandósult szenvedéseinek kiemelése: 4 A magyarság Trianon eredményeképpen állandósult fenyegetettsége: 5
3-5 valamilyen kombinációja: 6
A felelőtlen politizálás következtében veszélyforrássá vált,
váló történelmi esemény: 7
A mítoszképzés eszköze, kultikus hívószó, aracionális
gondolkodás ellentéte: 8
Ezen túl egy bináris változóval jeleztük, ha egy felszólalásban Trianon metaforikus, azaz tisztán retorikai használatára bukkantunk (pld, "triano-nizálja a hadsereget", "második Trianon"), az ilyen típusú nyelvhasználatot elítélő, vagy ezen ironizáló megjegyzés nélkül.
A valódi kérdés még ilyen hosszú előkészületek után is csak feltételesen válaszolható meg. Alább megkíséreljük tételesen bemutatni az egyes pártok Trianon-retorikáját, ám azzal a caveattal, hogya minta és kódolása egy első közelítés, amely statisztikailag ép és védhető, mégsem az egész politikai életet reprezentálja, csupán annak legfontosabb - éppen ezért tanulsággal vizsgálható - fórumát. Más típusú empíriával vagy módszerekkel dolgozó kutatások akár jelentősen eltérő eredményt is produkálhatnak. A végered-mény a következő lett:
Párt Domináns Domináns Domináns Megjegyzések Poétika Implikátum Széma
MDFj Történeti 2,6 2,1 Stabil,historizáló-meghaladó felfogás a
MDNPj múlttal való azonosulás hangsúlyozása
EGKP mellett
FKGP Népi, 6 2,4,5 Népi, alkalmanként revizionista
felhang-történeti okkal,a Trianon-kultusz markáns
képvi-selete
KDNP Népi- 6 2,5 Azonosulás a nemzeti
szenvedéstörténet-történeti tel,elmozdulás a politikai centrum felé a
második ciklus idején
MIÉP Népi 7 5,2 Anemzeti tragédia elbeszélésébe integ-rálja Trianont, ennek a jelen ujabb. sok szempontból hasonló fejezete
FIDESZ Történeti, 1,4,6 1,2 Szinte csak 1998 után értelmezhető
ada-népi tok, következetes azonosulás a
népi-nemzeti örökséggel atrauma feloldható-ságába vetett hit hangsúlyozása mellett MSZP Történeti, 3,1,4 1,8 Alegkevésbé jellegzetes eloszlás, szinte
meghaladó, minden jelentésmozzanat és implikátum
történeti- előfordul, 1995 után markánsabban
meg-népi haladóvá válik
SZDSZ Meghaladó 4 7 A legmarkánsabb álláspont, következete-sen meghaladó, a történeti gondolkodás hagyományaival szemben kritikus
Párt 200
...:;.: 150
o<Il
~~
~ 100
N
<Il
~~
50
O
123456789
MDF MDNP FKGP KDNP MIEP FIDESZ SZDSZ MSZP FÜGG.
(Súlyozva1-3,476-733)
Mit mond el ez a táblázat és a grafikon? A korai időszakkai kapcsolatban megmutatkozik, hogy a parlamentben szó sem volt az MDF politikusai ré-széről érzelmi politizálásról, Trianonozásról- noha a társadalmi emlékezet, amelyben a"tizenötmillió magyar" alighanem központi, diskurzusszervező elemmé nőtte ki magát - ezt nem őrizte meg hasonló élességgel. Jellemző erre az időszakra Réti Miklós felszólalása, amelyben szembefordult a Hor-thy-kor történelemszemléletével, ahogy Jeszenszky Géza és Für Lajos is többször hangsúlyozták a múlt kritikus feldolgozásának szükségességét:
"Aggódva figyeltem a második bécsi döntés évfordulóján Erdélyből jövő híreket. Mit kell még átvészelni, hiszen a Vatra Romanesca előre beharan-gozta fenyegetéseit. Németh László szavai jutottak az eszembe. Miért is nem hallgattak rá az idő tájt, amikor a hivatalos politika Trianon után határ-revíziót követelt, és minden bajunk, nyomorúságunk okát az igazságtalan békediktátumban kereste." (Napirend előtt, 1990. szept. 17.)
Ezzel párhuzamosan megállja a helyét - amint ez a fenti idézetből is lát-szik - hogya magyar kisebbségek sorsa és a történelmi örökséghez való vi-szony valóban kiemelt helyet foglalt el az MDF retorikájában. A mintát egyedül az 1993-ra az MDF-ből kizárt vagy onnan kilépett politikusok des-tabilizálják: ha korrigáljuk az elemzést az 1994 előtt kilépett frakciótagok-kal, az eredmények rendkívül egyértelművé válnak.
Másfelől kiemelkedő a mintában az MSZP relatív passzivitása, és még inkább diskurzusának definiálatlansága. Az MSZP nevében felszólalók az első két ciklusban egyetlen tekintetben ütnek el az "átlagos" - azaz éppen egy pártot sem jellemző - diskurzustól: a reálpolitikai magatartás szüksé-gességének hangsúlyozásában: 33 súlypontból 26 hozzájuk esik. Bár ez ön-magában nem döntő érv, megemlíthető, hogy támogatja a korai MSZP an-tiideologikus jellegéről tett megfigyeléseket, amelyeket a minta azzal egé-szít ki, hogy regisztrálja 1995-től, majd még inkább 1998-tól kezdve a
"meghaladó" poétikát jellemző egyéb implikátumok és jelentésmozzana-tok (Trianon teher, veszély, stb.) megnövekedett arányát - azaz a párt har-cosabbá válására és az antiideologikus beszédmód lassú meghaladására enged következtetni. Kirajzolódik egy érdekes, három fázisú folyamat: az MSZP eleinte "hallgat" Trianonról. Kormányon, az ellenzék kritikájának kitéve még "technikai" érvekre hagyatkozik, elsősorban a régi sérelmek felhánytorgatásának céltalanságát és külpolitikai költségét emeli ki. Ellen-zékben, 1998-tól aztán ideologikusabb hangot üt meg: már a "meghaladás"
szükségességét emlegetve fordulnak képviselői szembe a Fidesz-kormány politikájával- erre szükség is van, hiszen a státustörvényt mindkét párt tá-mogatja, az MSZP csak ideológiailag tudja magát az identitáspolitikai szektorban megkülönböztetni.
Nem meglepő, viszont annál egyértelműbb az SZDSZ viszonya Trianon-hoz: az egyetlen olyan párt, amelynek képviselői minden - nem tisztán tech-nikai jellegű - felszólalásukban szót emeltek a trauma meghaladásának szük-ségessége mellett. Őket, szemben az MSZP-vel, a polemikusabb jelentésmoz-zanatok (7,8) preferálása jellemezte mindvégig, bár - mindenekelőtt Mécs Imre beszédeiben tetten érhető módon - kísérlet történt egy a nemzeti múlt örökségét integráló, ugyanakkor liberális, kritikus szemlélet kialakítására is, amelyet a parlamenti szimbolikus politika egyik nagyívű kísérleteként érté-kelhetünk utólag, noha hatása, amint azóta nyilvánvalóvá vált, nem volt.12
Tanulságos a FIDESZ megjelenése a mintában: mindenekelőtt kiemelke-dik a passzivitása: 1990-t leszámítva sokáig elhanyagolható számban és súllyal említik képviselői Trianont. A kereken hetven súlypontból 46 jut az utolsó három ciklusév kvartilisára (1999 április - 2002 április), ráadásul a FIDESZ az egyetlen párt, amely két üres (Trianon-említés nélküli) évet is a magáénak tudhat. Szereplése az utolsó években sem elsöprő: abszolút súllyal kerül egy kategóriába a sokkal kisebb MIÉP és kisgazda frakciókkal, és nincs messze mögötte az SZDSZ sem (46, illetve 35 sp). Diskurzusa pedig szilárd: képviselői - mindenekelőtt a messze leggyakrabban felszólaló Né-meth Zsolt - a (tulajdonképpen általuk "kitalált") népi-meghaladó ideoló-gia nyelvén tesznek hitet a trauma leküzdhetősége, az integráció fontossága és a magyar kisebbségekkel szembeni politikai felelősség mellett.
Ez ellentmond némileg annak, amit számos helyen olvashatunk az 1998 és 2002 közötti kormánykoalíció retorikájáról. Ennek kapcsán egyfelől arra kell emlékezni, hogya minta csak a parlamenti felszólalásokat tartalmazza, másfelől pedig nem zárható ki egyfajta tudatos koalíciós munkamegosztás sem. A FIDESZ következetesen mérsékelt felszólalásai mellett ugyanis az FKGP honatyái vérmesebben szónokoltak, és például évfordulók kapcsán, így június 4-én rendszeresen Lányi Zsolt szólalt fel, míg a FIDESZ-frakció hallgatott. Ez is azt jelzi, hogy a FIDESZ - aktuális politikai céljai (a jobbol-dali szavazóbázis konszolidációja) ellenére - tartotta magát az elfogadott, európaiként definiált normákhoz, és a radikális ok megszólításának felada-tát koalíciós partnerére osztotta. A tanulmánynak nem célja ennek elemzé-se, de kínálja magát a kérdés, hogy 2002 után a pártszövetségi politikát vá-lasztó FIDESZ ezt a problémát - kisebb partner híján - hogyan oldotta meg. Megkockáztatjuk, hogy erre a 2002 előtt jól menedzselt dilemmára az új struktúrák mellett nem tudott hatékony választ adni, ennek eredménye az a politika, amely egyszerre igyekszik - alkalmanként - a jobbszél nyel-vén megszólalni, míg kulcskérdésekben (Románia csatlakozásának támo-gatása) nem kockáztatja meg az uniós normarendszer közvetlen megkér-dőjelezését.
A minta két kritikus indikátorának (revízió, integráció) alapján történő vizsgálat szerint valahol itt húzható meg a határ mainstream ésfringe kö-zött, legalábbis ami a Trianonhoz való viszonyt illeti. Bizonytalan határpo-zíciót foglalt el a KDNP, amely a mainstream felé mozdult el frakciójának megszűnése előtt. A KDNP egyéb ként nem annyira ambivalens retorikájá-val vált el mondjuk az MDF-től, hanem - például az ukrán alapszerződés kapcsán tett - radikális kijelentései révén, amelyek mellett ugyanakkor mérsékelt kijelentések sorakoznak a mintában. Eszerint a KDNP szintén nem esett ekkor még át a normáláson. Ennek a lassú folyamatnak azonban jele, hogy 1994 után a KDNP vált az egyetlen olyan párttá, amely egészé-ben véve mérsékeltebbnek bizonyult ellenzékben, mint amikor kormá-nyon volt, azaz már ritkább an fordultak elő revizionista, etnonacionalista megnyilatkozások a frakcióban.
Egyértelműen a határ túlsó oldalán található az FKgP és a MIÉP. Ezt egyet-len változó is nagyon jól érzékelteti: a Trianon tisztán retorikai alakzatként (tehát történeti kontextuson kívül) történő felhasználásának összegét kitevő 79 súlypontból 26 jut az FKgP-re és 35 a MIÉP-re, amely így az egyetlen párt, amely többször hivatkozik Trianonra metaforaként, mint történelmi ese-ményként. A mutató azért is hasznos, mert jelzi, mely pártok diskurzusa fo-gadta be, interiorizálta a nemzeti szenvedéstörténet ellen-nyelvét, hiszen ép-pen ezek a metaforikus evokációk utalnak arra, hogy Trianon emlékezete az adott csoport világképében jelentésszervező kulcsfogalommá vált. A várható és tényleges eloszlás különbsége pedig az FKgP és a MIÉP közötti különbség-re utal: a kisgazdák, akik 733 súlypontból kekülönbség-rek kétszázat szekülönbség-reztek a mintá-ban, és így a technikailag legtöbbször "trianonozó" párttá váltak legtöbbször történeti kontextusban - mindenekelőtt a kisebbségvédelem és a hazai ma-gyarság erkölcsi kötelességét hangsúlyozva - beszéltek Trianonról, bár nem fukarkodtak a diktátum éles kritikájával sem. De csak kis mértékben (26/200) alkalmazták retorikai eszközként, míg a MIÉP esetében ez volt a jelentősebb forma (35/58). Figyelembe véve, hogya minta egészének megoszlása 79/733, a többi pártra vonatkoztatva pedig 18/475, látható, hogyakisgazdák ugyan mintegy három és félszer gyakrabban használták tisztán retorikai céllal Tria-non fogalmát, még így is messze elmaradtak a MIÉP mutatóitóI. Számukra ez egy lehetséges beszédmód volt, míg a nemzeti radikalizmus számára ez a po-litikai beszéd elsődleges formájává nőtt ki magát.
Hátra van egy potenciálisan jelentős összemosó változó vizsgálata: befo-lyásolja-e egy párt viselkedését a politikai haszonkalkuláció? Ebben a tekin-tetben kényszerülünk a leginkább komplex vizsgálatokra, amelyeket itt nem lehetséges visszaadni, és még a számítások sorozata':' után is elsősor-ban azt kell megállapítani, hogy az összefüggés a minta alapján
kimutatha-tó, de nem erősen szignifikáns. Ráadásul nem találunk olyan változót, amely az összes párt esetében kimutatná a határozottabb, konfliktuské-szebb viszonyulást ellenzéki szerepben, ha pedig más és más változókat vizsgálunk ciklusonként vagy pártokként, akkor éppen a nagy minta nyúj-totta fontos előnyt veszítjük el, ti. a nagy, hosszabb idősorra vetített minta a legbiztosabb módszere a külső hatások (például az alapszerződések körüli polémiák) jelentette anomáliák kiszűrésének.
Erős korreláció mutatkozik a kisgazdapárt esetében ellenzéki és kor-mánypárti aktivitás, illetve a Trianon-említések között." ám ez elvész, ha a közvetlenül az alapszerződésekre reflektáló felszólalásokat kihagy juk a mintából. Az MDF esetében - ez talán jobb indikátor - a poétika változását regisztráljuk: ellenzékben megszaporodtak a meghaladás retorikájának felhasználása nélkül elhangzó beszédek, előtérbe került a történelmi sére-lem és a népi szolidaritás hangsúlyozása, majd 1998-tól kezdve ismét visszatért a trauma feloldását sürgető diskurzus. A szocialisták, amint ar-ról már szó volt, csak 1998 után alakítottak ki valóban markáns álláspon-tot, esetükben tehát az első ciklust kell az elemzésben egyébként elhanya-golt változókkal magyarázni (a pártidentitás kiépülésének lassúsága, az államszocialista utódpárt idegenkedése a szempontjukból érzékeny, legiti-mitáshiányukat felvető "nemzeti" témákban az állásfoglalástói). Itt az tá-masztja alá a hipotézist, hogy a szocialisták a szlovák és román alapszer-ződések vitái során - amelyek pedig sokkal hevesebbek voltak - kisebb hajlandóságot mutattak polemikus megnyilatkozásokra (ilyennek tekint-jük a 7-es és 8-as jelentésmozzanatokat), és nem reflektáltak többször Trianonra, mint a lényegesen békésebben lefolyt 2000200les viták során -holott a státustörvényt, bár kritikai fenntartásokkal, az MSZP támogatta a parlamentben. Az SZDSZ ugyanakkor aktívabbnak mutatkozott ellenzék-ben, és a konfliktust is hajlamosabb volt vállalni, azaz itt is tapasztalható némi mozgás a konfliktus vállalása felé ellenzékben. Zavaró értékként kell kezelni a FIDESZ-t, hiszen ellenzékben 8 éven át jórészt hallgatott Tria-nonról. A párt esetében az elemző nem menekülhet máshova, mint annak hangsúlyozásába, hogy a FIDESZ mai identitása csak 1998-1999 körül ala-kult ki, a minta rá nézve tehát nem reprezentatív. Elfogadhatóvá teszi ugyanakkor a feltételezést az az empirikus sejtés, hogy 2002 óta a FIDESZ ellenzéki magatartása - ha megvizsgálnánk az itt is alkalmazott módsze-rekkel- már egyértelműen igazolná származtatott feltételezésünket, mely szerint a pártok ellenzékben hajlamosabbak a kollektív emlékezet konf-liktuálisabb hagyományait felkarolni, és ezeket eszközszerűen felhasznál-ni a politikai küzdelemben.
Ill. KONKLÚZIÓK
Összegzésként, úgy véljük, két hipotézisünk is megáll a lábán, ha pártok sze-rinti bontásban vizsgáljuk a magyar országgyűlésben elhangzott Trianon-em-lítéseket. Egyfelől megmutatkozik, hogy az emlékezetről való beszédben le-zajlott egy normálási folyamat, amely, egyebek mellett, egy kettős main-stream dis kurzust és egy periferikus, radikális nyelvet hozott létre. Előbbit az integráció kiútként, a trauma meghaladásaként való felfogása jellemzi, bár a történeti emlékezet kollektivista-népi formáival való azonosulás szempontja-ból erős megosztottság tapasztalható: világosan elválik a történeti sérelmet népi és/vagy történeti szempontból előtérbe helyező jobbközép retorika, és a Trianont elsősorban - káros - társadalmi hatásai alapján megragadó baloldali beszédmód. Ehhez kapcsolódik járulékos, szándékolatlan felfedezésünk, mely szerint a Trianon-kérdés - a státusz törvény hatását korrigálva is - újból, bár 1995-97-hez képest politikailag mér sékelt színekben előtérbe került 1999 és 2002 után. Az adatok alapján ez leginkább a FIDESZ és az SZDSZ, illetve az MSZP aktivizálódásával, politikai konfliktuskészségének növekedés évei ma-gyarázható. Kételkedünk azonban abban, hogy a magyar politikai nyelv kon-szolidációja könnyen megingatható lenne. Kétségtelenül sok érzelem és a po-litikai küzdelem diktálta hatás vegyül a történeti beszédbe, ám elemzésünk azt látszik alátámasztani, hogy viszonylag világosan meghúzhatók a nagy po-litikai pártok által figyelembe vett határok. A történeti emlékezet kezelésével ugyanis nem azonosak a "nemzet érdekeivel ellentétes", alkalmanként "haza-árulózó" megnyilatkozások, melyek alighanem más képet adnának. Ám ép-pen ezért lehet hasznos néha nem a polémia, hanem az emlékezet perspektí-vájából vizsgálni a politikát: itt ugyanis megmutatkoznak olyan körvonalak, amelyek nagyjából-egészében egy konszolidációs folyamatot jeleznek - még ha ez a konszolidációs folyamat éppen jellegéből adódóan konfliktusokat is termel, és teret biztosít a pártoknak, vagy egyes pártoknak, hogya történel-met polemikus éllel instrumentalizálják.
A mainstreamen kívül, de a parlamenti küszöbön felül ugyanakkor létre-jött egy radikális beszédmód is, amelyet a két periferikus, illetve azzá vált párt (FKgP, MIÉP) karolt fel. Nézeteink szerint ebben a folyamatban - bár az ideológiai fogadókészség mint keretfeltétel természetesen elengedhetet-len volt - szerepet játszott a pártok elelengedhetet-lenzéki szerepe is, amelyet pusztán en-nek alapján nem lehetséges minden kétséget kizáróan bizonyítani.i'' ám a többi párt szintén eszközszerű viszonyulása a Trianonról való beszéd
"készleteihez", erőforrásához szintén láthatóvá vált, úgy az MDF ellenzék-ben megnövekvő aktivitása és kevésbé "meghaladó" típusú hozzászólásai-ban, mint a szocialisták szintén ellenzékben megmutatkozó opportunistább
retorikájában. Fontos figyelembe venni ugyanakkor, hogy az eszközszerű használat a mainstream pártok esetében nem jelentette a normálás során lét-rejött határok áthágását, a revizionista beszédmód akárcsak alkalmankénti megjelenését sem.
A minta dinamikus vizsgálata pedig azt erősíti meg, hogy az európai in-tegráció folyamata alighanem valóban szerepet játszott a diskurzusok normálásában. A mindenkori kormánypártok számára hivatkozási alapot je-lentett, amelynek segítségével saját pozíciójukat a "nemzeti" kritikákkal szemben alábástyázhatták - ezt az MDF épp úgy megtette, mint a szocialis-ták. Ezzel azonban el is kötelezték magukat bizonyos határok tiszteletben tar-tása mellett. Egészében véve az európai integráció "esemyőszerűen" műkö-dött, azaz ami alákerült (például Trianon örökségének kérdése), arra normái attól kezdve érvényesek maradtak. Ebből a szempontból jelentős, hogy ép-pen a Trianon kérdésében szélsőséges retorikát alkalmazó két párt, az FKGP és a MIÉP vált - kezdeti integrációpárti álláspontjuk után - El.f-ellenessé."
Ők az emlékezetpolitika szektorában, éppúgy mint a politikai élet többi sze-letében, nem ismerték el az európaizált diskurzusok legitimitását.
JEGYZETEK
1 Az emlékezetpolitikára itt alkalmazott gondolatmenet általános kifejtéséhez ld. Péli Gá-bor: Politikainiche-ek a választói térben: A forrásmegosztás elmélet alkalmazása a hazai pártmozgásokra, 1989-1999. 1999 június. http://www.rug.nl/economie/faculteit/
medewerkers/PeliG/papers/partok.pdf Letöltés ideje: 2006. június 21.
2 Wiener, Antje: Contested Compliance. Interventions on the Normative Structure of World Politics.European Journal of International Re/ations 10 évf. (2004) 189-234., kül. 192.
3 Flockhart, Trine: Masters and Novices: Socialization and Social Learning through the NATO Parliamentary Assembly.International Rclations 18. évf. (2004) 361-380., kül. 362.
4 Tarrow, Sidney:Power in Movement. Cambridge, Cambridge University Press, 1994.kül. 86.
5 Az intézményes logika két típusához ld. March, J. G. és Olsen, J. P.: Rediscovering Institutions: The Organizational Basis of Politics. New York, Free Press, 1989.
6 A norma tanulás elméleteinek áttekintéséhez ld. Finnemore, Martha és Sikkink, Kathryn:
International Norm Dynamics and Political Change. International Organization 54. évf (2004) 887-917. A retorikai csapdához ld. Thomas, D. C, Human Rights Ideas, the Demise of Communism, and the End of the Cold War.Journal of Cold War Studies 7. évf.
(2005) 110-141., kül. 112.; Flockhart. Trine: Critical Junctures and Social Identity Theory:
Explaining the Gap between Danish Mass and Elite Attitudes to Europeanization. Journal of Common Market Studies 43. évf. (2005) 251-271., kül. 268.
7 DiMaggio, P. és Powell, W.: The Iron Cage Revisited: Institutional Isomorphism and Collective Rationality in Organizational Fields. American Sociological Review 48. évf.
(1983) 147-160.
8 Schimmelfennig, Frank: Introduction: The Impact of International Organizations ont he Central and Eastern European States - Conceptual and Theoretical Issues. In: Linden,
Robert (szerk.):Norms and Nannies: The Impact of International Organizations on the Central and Eastern European States. Lanham. MO, Rowman and Littlefield, 2002.1-22.
9 Az adatbázis a következő CD-ROM alapján készült: Országgyűlési Napló 1990-2002:A plenáris ülések jegyzó7<önyveinek teljes szövegű adatbázisa. Budapest, Arcanum. 2005.
10 A"trianon" -tő minden képzett alakját figyelembe véve.
11 A tanulmányban végiga súlyozott adatokra történik hivatkozás. Ezeket úgy alakítottuk ki, hogy névértéken vettük a technikai (korrekció, válasz) vagy futó említéseket. kétsze-resen súlyoztuk az érvelések struktúrájában központi helyen Trianont említő, Trianon szerepéről, következményeiről érdemben szóló említéseket. és háromszorosan azokat a felszólalásokat. amelyek részletesen elemezték Trianon helyét a magyar történelemben vagy ismételt említések mellett egész érvelésük origójává tették a történelmi traumát.
Ezzel a 443-as szám 733-ra módosult, amelyet a mintában mindvégig alkalmaztunk.
12 Mécs a FIDESZ-kormány szimbolikus politikájával szemben tett erre kísérletet, amint ez a felszólalások időpontjából jóllátható: 1995 júniusi beszéde után 1999 decemberében, 2000 januárjában és decemberében, majd 2001 májusában és júniusában adott hangot né-zeteinek, minden alkalommal 2-es vagy 3-as súllyal, és nagyon hasonló módon közelítve a témához.
13 Ld. romsicsg.freeweb.hu
14 65sp/7 év kormányon, 134sp/5 év ellenzékben.
15 A Torgyán-párti kisgazdák kétéves koalíciós szereplésének figyelembe vételével sem, a nem egyértelmű, kis nelemű minta miatt.
16 Bátory, Ágnes: Attitudes to Europe: Ideology, Strategy and the Issue of European Union Membership in Hungarian Party Politics. Party Politics 8. évf. (2002) 525-539.