Dreyer, az oxfordi egyetemen a kórtan tanára e bajok ellen oxygén-tömlők alkalmazását ajánlotta és

az ő és iskolája nézete szerint a Mount Everest csúcsát csakis e mesterséges lélegzőkészülék segítségével ér­

hetik el. Mások viszont az oxygéntömlőkben csak újabb terhet láttak az am úgy is kimerült alpinisták fáradt teste számára; nem hitték, hogy az aránylag elég súlyos acéltömlők tartalmai, a nagy magasságokban oly drága oxygén többet érne, mint amekkora tehertöbblettel terhelik meg a heroikus harcot vívó izomzatot.

A Mount Everest-expedíciók előkészítői mégis — amint a második expedíció rekordja igazolta, nagyon helyesen — úgy döntöttek, hogy a döntő rohamra

oxygén-tömlőket bocsátanak az úttörők rendelkezésére. Termé­

szetesen arra törekedtek, hogy minél könnyebb oxygén- tömlőket konstruálhassanak. A probléma megoldására Finch kapitány, az expedíciók egyik tagja, hivatása szerint vegyész, F arrar kapitány és Unna vállalkoztak.

N égy hengerből álló készüléket konstruáltak, amelyek mindegyike 240 liter csepfolyós oxygént tartalmazott.

A négy hengert keretbe foglalva az alpinisták hátára erősítik s az oxygént egy acélcsőre húzott gumicső ve­

zeti az arcra erősített gázálarchoz. Belégzéskor a gumi- csövön kiáramló oxygén keveredik a kilélegzett levegő­

vel és belejut a tüdőbe; kilégzéskor a gum icsövet a fo­

gakkal el kell szorítani, nehogy veszendőbe menjen az oxygén.

Az egész készülék súlya 13.6 kg; minden egyes henger tartalma 100—120 percre elég, percenként átla­

gosan 2—2.4 liter oxygénfogyasztást véve alapul; a pihenés és alvás idejére percenként 1 litert szám í­

tottak.

Tekintettel az oxygénlégzés nehézségeire, úgy dön­

töttek, hogy az előőrsök 7470 méter m agasságig fo­

gyasztás nélkül szállítják föl az oxygéntömlőket, amelyeknek tartalmát csak itt, a döntő roham ki­

induló pontján kezdik fogyasztani azok az alpinisták, akik megkísérlik a csúcs bevételét. Dreyer tanár hang­

súlyozta, hogy nézete szerint a mesterséges lélegzést meg­

szakítani nem szabad; ha egyszer megkezdték a töm- lős-lélekzést, félbeszakítani mindaddig nem szabad, m íg alacsonyabb régiókba nem ereszkednek.

46_____________ ________ A M ount E v e re st ostrom a

A la cso n y lég n yo m á s ^— sok p iro s v é r s e jt

A második expedició tíz készüléket vitt föl a m aga­

san fekvő táborokba. E. W. S m yth e a Tim es 1922 június 30-iki számában — amikor már bebizonyosodott, hogy a második expedíció dolgavégezetlen kénytelen vissza­

térni — szóvátette, hogy az expedíció nem volt kel­

lően fölszerelve. Szerinte a tíz készülék közül csak kettő volt használható állapotban és még ezek e g y i­

kének T-alakú kapcsolóüvegcsöve is eltört, úgyhogy katasztrofális helyzetbe sodorta viselőjét. Sm ythe sze­

rint az oxygéntömlők akkori alakját 50 százalékkal kell m egjavítani és sokkal könnyebb fémből kell elkészíteni, hogy hasznát vehessék a H im alaja legm a­

gasabb régióiban.

M allory beszámolójából ma már tudjuk, hogy az Unna-típusú oxygéntöm lő is nagy szolgálatokat tett hőseinknek: lehetővé teszi az alacsony légnyom ás mellett megritkult levegőben a lélegzést. B arcroft fizio­

lógiai expedíciója során kiderült, hogy a m agasságok­

hoz való alkalmazkodás nem kizárólag a pirosvér- sejtek elszaporodásától függ. E magas régiókban a vér megsűrűsödik és ennek folytán tapadósabb, nyúló­

sabb lesz. A nagy hideg összehúzza a véredények leg ­ finomabb hajszálereit, ami fokozza a fagyás veszélyét.

Ezért kell a végtagokat különösen melegen védeni a fagy ellen.

H ogy azonban mindezek után elbírja-e az emberi szervezet a közel kilencezerméteres m agasságok m eg­

ritkult levegőjét, azt végre is csak a kísérlet dönt­

hette el.

SV E N H É D IN IGAZA

Fenséges égboltod alatt, magányosan és csendben, alázatos szívvel, ott állok-e majd szemtől-szemben véled!

Tagore: Áldozati énekek.

El kell ismernünk: az Abruzzok hercegének 7500 méteres rekordja óta joggal foglalkoztathatta az alpinizmus hódolóit a Hegyek Királyának ostroma.

Végre is S zavoyai Lajos Amadé a maga fiatal fiziku­

mának puszta erejével hatolt föl a Bride Peak 7500 mé­

teres régiójáig, s ha sikerült ott teljes huszonnégy órát töltenie (léghajósok és pilóták ennél magasabbra is eljutottak már), m iért ne hághatna hát föl az oxy~

géntöm lővel fölfegyverzett alpinista, jól felszerelt, nagyszabású expedíciók gondos előmunkálata után, 7000—7500 méter magasra előretolt táborból a Mount Everest 8882 méteres ormára!

A törekvés jogosságát, az angol nemzet sport- szenvedélyével és rekordhajhászatával indokolt voltát nem lehet elvitatni. Mégis fölmerül* újra fölmerül a kérdés: remélhették-e hőseink a föntebb kifejtett ne­

hézségek után kitűzött céljuk eléréséti

Lambrecht: A Mount Everest ostroma ⁴

50 A M ount E v e re st ostrom a

Az angolok természetesen vakon bíztak az ostrom sikerében. Pesszim ista hang szóhoz sem jutott az angol sajtóban. Nem is juthatott, hiszen a Mount Everest-expedíciók az angol nemzeti becsület kérdé­

sévé léptek elő.

A legbiztosabbra Sir Francis Younghusband, a Mount Everest-expedíciók lelke vette a sikert. Az AngoL K irályi Földrajzi Társaság 1920 és 1921-es köz­

gyűlését megnyitó elnöki beszédében hangsúlyozta, hogy a Mount Everest sikeres ostromának nem lesz gyakorlati eredménye, az egész ostrom magáért a rekord gondolatáért, az alpinizmus legnagyobb felada­

tának megoldásáért folyik.

Oberhummer tanár, a bécsi egyetem geográfusa, már 1921-ben, az első expedíció előkészületei során kifejtette, hogy nem bízik a H egykirály meghódításá­

ban, „mert félős, hogy az emberi szervezet egészségét nagyon erősen veszélyezteti a roppant magasságokhoz való alkalmazkodás és az a körülmény, hogy ehez az alkalmazkodáshoz hosszabb tartózkodást kíván meg a szervezet". Az első expedíció után azonban már Ober­

hummer sem tartotta kizártnak, hogy az ember fel­

jusson a Föld szilárd kérgének legmagasabb ormára.

Richard D yck is jóelőre hangsúlyozta a Vossische Zeitung hasábjain, hogy az expedíció sikerének alap­

feltétele: erős szervezet, roppant kitartás és — ideális szerencse.

U gyan így nyilatkoztak Ázsia magas hegyvidéké­

nek legkiválóbb müncheni kutatói: Merzbacher tanár,

Sven H édin ig a za 51

a nagynevű geográfus, és Pfann mérnök. „Az angolok szempontjából a Mount Everest megmászása a nemzeti becsület kérdése; bizonyára mindent el fognak követni, hogy céljukat elérjék, — hiszen India urainak olyan eszközök állanak rendelkezésükre, mint senki másnak.

Csakhogy még a leggondosabb előkészítés és a leg­

körültekintőbb vezetés sem biztosítja a sikert; mert végre is, minden attól függ, m ilyen jó alpinisták és milyen a szerencséjük azoknak a kisszámú kiválasz­

tottaknak, akik hivatottak arra, hogy megmásszák az Istenek Székhelyét/*

Az angolok természetesen német kartársaik szkep­

szisével szemben is rendületlenül bíztak nagy vállal­

kozásuk sikerében. Amikor az 1921-es előkészítő expe­

díció visszatért Londonba, résztvevői az Angol K irályi Földrajzi Társaság és az Alpesi Klub közös ülésén számoltak be tapasztalataikról (1921 december 20).

M allory, aki a harmadik expedíción áldozatul esett az utolsó roham szörnyű viharának, ezen az ülésen a kö­

vetkezőkben foglalta össze megfigyeléseit:

A szervezet gyorsabban alkalmazkodik a m agas­

ságokhoz, m int az Alpokban. Leszállás közben alig érezni megkönnyebbülést, úgyhogy valósággal meg­

erőltető és a fáradtság egyre erősbödik, különösen a meredek lejtőkön, amikor is nagyon mély lélegzetet kell venni. 18.000—20.000 láb (5500-6100 méter) között bírták el a kulik a terhet a legnehezebben, mint ahogyan a m agasságot is jobban megérezték. Azok a kulik, akik útközben megtanulták a helyes

lélegzet-4*

52 A M ount E v e re st o strom a

vételt, az út vége felé sokkal jobban jártak, ritm i­

kusan léptek, de végül legtöbbjük sietni kezdett. Ha egy kevés tehertöbblet megnehezítette a járást, apróbb léptekkel sikerült helyreállítani az egyensúlyt. A fő­

fájás úgy a kapaszkodó, mint a leereszkedő túristákat egyaránt kínozta, Mallory maga azonban, am íg telje­

sen egészséges volt és nem feledkezett meg a szabályos lélegzésről, soha sem érzett főfájást. A legkisebb g y o ­ morrontás is rendkívül megcsappantotta a szervezet ellenállását. Az első expedíció végső szakában minden hosszabb erőfeszítés előtt két napi pihenőt kellett tartaniok ú gy a kuliknak, mint az alpinistáknak.

M alloryt nagyon meglepte, m ilyen könnyűnek találta lépéseit 21.000 láb (6400 méter) m agasságban. A kemény jégben végzett egyórai nehéz munka után sem érzett fáradtságot.

Az előkészítő expedíciónak kevés sziklát kellett csak másznia, úgy látták azonban, hogy arra alkalmas szer­

In document MAGYAR NEMZETI MUZEUM ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRA (Pldal 51-58)