B arcroft, a cambridgei egyetem fiziológusa rész

letesen kidolgozta ennek az amerikai egyetemek által is bőségesen tám ogatott expedíciónak programját. S e program láttára igazat kell adnunk Sven H edinnek, amikor kifogásolja, hogy a Mount Everest megostromlói túlnyom ólag sportszerű feladatot tűztek maguk elé, nagyszabású vállalkozásuk tudományos eredményeire pedig alig vetettek súlyt. „A sportot a tudománynál magasabbra tartják — kifogásolja Hédin —. Tizenhárom európai ember nekim egy bolygónk egyik legérdekesebb, leghozzáférhetetlenebb m agashegyvidéki régiójának és egyetlen geológus sincs soraikban."

Enyhítő körülményül meg kell azonban említenünk, hogy az első Mount Everest-expedícióban részt vett egy geológus is, Heron dr. személyében, aki azonban a második expedícióban már nem vehetett részt. A Geo- graphical Journal 1922. m ájusi számában olvassuk, hogy a tibetiek kifejezték abbeli óhajukat, ne zavarják a má­

A la cso n y lég n yo m á s ^— sok p iro s v é r s e jt 41

42 A M ount E ve re st ostrom a

sodik expedíció során a szent hegyek alatt lakó sárká­

nyokat a geológus kalapálásával. Az angolok természe­

tesen előzékenyen teljesítették is a tibetiek óhaját, ne­

hogy újabb nehézségeket gördítsenek vállalkozásuk elé.

A hegy óriások világának fiziológiai hatásairól kétségkívül többet is megfigyelhettek és feljegyezhet­

tek volna angol túristáink, mint amennyit hivatalos jelentéseikben találtunk, ök utukra az eddigi megfigye­

lések alapján vállalkoztak, amelyekből pedig tudtuk, hogy a magas hegyvidéki' régiók elsősorban a lélegzést nehezítik meg. A magas régiók megritkult levegőjében minden egyes lélegzetvétel kevesebb oxygént juttat a tüdőbe, úgyhogy a szöveti égés is egyre gyengül. A szervezet ezen a bajon úgy segít, hogy a tüdő kitágul, a légzés meggyorsul. Már Alexander von Hum boldt meg­

figyelte, hogy a magas régiókban élő emberek mell­

kasa bővebb az alacsony tájak lakóinál.

A magas régiók oxygénben szegény levegőjének legérdekesebb hatása az, hogy megszaporílják a piros vértestecskék szám át és haemoglobin-tartalmát. Fritz Laquer a davosi intézetben 1924-ben megfigyelte, hogy ezenfelül még a vér összmennyisége is gyarapszik. Négy heti tartózkodás a davosi 1500 méteres régióban 15%-kai gyarapítja meg a haemoglobint, 13%-kai a piros vérles- tecskéket, m agát az összes vérm ennyiséget pedig 5%-kai.

Ezek után nem lepődünk meg azon a tényen, amelyet már érintettünk, hogy a Pamir benszülötteinek vére köbmilliméterenként 8 millió piros vértestecskét tártál máz a mi átlagos 5 m illió erythrocitánkkal szemben.

Báutner tanár a Deutsche Revue 1922-es kötetében érdekes adatokat hordott össze az emberi szervezetnek a magas régiókhoz való alkalmazkodására vonatkozólag.

Glaisher angol léghajós 9144 m magasságban sem nem látott, sem nem hallott, sőt eszméletét is veszítette; a le­

szállás közben látása és hallása csak hét perccel azután tért vissza, hogy eszméletét visszanyerte. A világháború hatalmas repülő-túrái során kitűnt, hogy átlag 4300 m magasságban már zavarok lépnek fel a szervezetben s e zavarok azontúl rohamosan fokozódnak. Európában 1900 m az a határ, ameddig állandóan laknak emberek, Dél-Amerikában és pedig a bolíviai Potoni városban, amelynek ezüstbányáit 1611 óta művelik, m ég 3960 m magasan is találunk emberlakta telepet, Ázsiában pe­

dig, a H im alaja lejtőin 4600—4900 m magasan is sok kolostorban laknak szerzetesek és apácák. Nagyon ter­

mészetes, hogy az állandóan ilyen magasságokban élő emberek és ott születő csecsemők egész szervezete, úgy keringési és lélekző szervei, mint izomzata és csont­

váza teljesen akklimatizálódik e madárlátta tájak sp e­

ciális életfeltételeihez: megritkult, oxygénben szegény, metsző levegőjéhez, insolatiójához és erős hőmérsékleti ingadozásaihoz.

Oskar Prochnow , a világháború ismert pilótája írja a repülés közben szerzett fiziológiai önm egfigyelé­

seiben, hogy 4500 m m agasságig emelkedő repülő­

túráin nem vette észre, hogy szívének vagy tüdejének működése m eggyorsult volna. A levegő megritkulása legrinkább abban nyilatkozik meg, hogy a száj és orr

A lacson y lég n yo m á s — sok p iros v e r s e jt 43

44 A Mount E v e re st ostrom a

nyálkahártyáin át vérzés indul meg, ami természete­

sen attól függ, m ilyen vastagok a nyálkahártyák.

Prochnow már 3000 m magasságban észlelt vérzést, ami természetes is, mert a repülőgép sokkal gyorsabban emelkedik a magasba, mint a turista, úgyhogy a lég­

nyomás rohamos csökkenése percek alatt zavarja meg a nyálkahártyák nyomási egyensúlyát. Általában véve azt tapasztalta, hogy a magas repülés nagyon k ifá­

rasztja a szervezetet; különösen a combizmok merül­

nek ki.

Szerinte e fáradtságot a vérben felgyűlő mér­

gek okozzák, úgyhogy érdemes volna vérvizsgálatot végezni a magas túráról visszatérő pilótákon.

M agas-turistákat átlag 3500 m magasságban lep meg a hegyi betegség. Sven Hédin saját tapasztalatai alapján azt állítja, hogy ez a gyötrelmes kór különösen gyors emelkedéskor jelentkezik. Amikor Hédin 1890 július 11-én megmászta a perzsiai Demavendet, már 3250 m magasságban főfájás, fülzúgás kínozta, émely- gett, és pedig sokkal erősebb mértékben, mint a 2250 m-rel magasabb csúcson magán.

A Mount Everest-expedíció tagjai jól tudták, m i­

lyen nehézségekkel kell szembeszállniok a Himalaja hegyóriásai között, ezért már az előkészületek során minden eshetőséggel számoltak. Megfelelő ruházaton, jól m egválogatott élelmiszereken kívül gondoltak arra is, hogy a 8000—9000 méteres régiók megritkult levegő­

jének oxygénhiányát mesterségesen kell majd pótol- niok s ezért — az előkészítő expedíció tapasztalatai

A lacson y légn yom ás ^— sok piros v é r s e jt 45

alapján — a második expedíció már oxygén-tömlőket is vitt magával.

Londonban kísérletileg megállapították, meddig bírja el az emberi szervezet a levegőritkulást. Külön e célra felszerelt légkamrából addig szivattyúzták ki a levegőt, míg a légnyomás a 9000 m magas régiók tény­

leges légnyomásának felelt meg. H ogy a hegymászás lehetőségét és a teherbírás fokát is megállapíthasssák, a kamrában tartózkodó egyének lépcsőkön jártak föl-le.

E kísérletek során történt, hogy Haldatw tanár meg akarta figyelni, hogyan változik el ajkának színe. Per­

cekig nézett a tükörbe és nem vette észre, hogy nem a tükör foncsoros felületére, hanem hátlapjára néz. Azzal tehát eleve számolniok kellett az angol turistáknak, hogy öntudatuk a nagy magasságokban nem működik zavartalanul.

G. Dreyer, az oxfordi egyetemen a kórtan tanára e