V o n : M I C H A E L G R A M A N T I K ( A u s z u g )
G e m á s s Feststellung der Ungarischen Biologisohen Forschungs-Anstalt in Tihany nahm die Vermehrung der Dreissensia ím Balaton in der letzten zwei Jahren derart zu, dass ausser dem Biologen auch die übrigen, mit diesem See in Verbindung stehenden Faktorén hievon Kenntnis zu nehmen und1 nötigen-falls Abwehrmassnaiimien zu ergreifen gezwungen sind. Diese Notwehr er-scheint bei den Schiffen am Balaton umsomehr gerechtfertigt, da eine dcr-artige Ablagerung der Dreissensia an diesen festgestellt wurde, welohe für die Instandhaltung der Schiffe bezw. f ü r deren wirtschaftlichen Betrieb von Belang sind, westhalb die Balaton Schiffart A. G. — mit Beachtung der in den Vereinigten Staaten durchgeführten a'hnlichen Versuchen, als auch gestützt auf die Ergebnisse der zur Feststellung der Anticorrosions-Eigenscihaften einzelner Farbensorten seitens des K. ung. Inspektorats der Balaton-Hafen eingeleiteten Untersuchungen — Blechgarnituren mit verschiedenen Anstrichen is Siófok und in Balatonfüred ins Wasser senken liess, um dass Mass der Dreissensia Ablagerungen an den verschiedenen Anstrichen von August bis Mai, in welche Zeitspanne der Stillstand der Sohiffe falit, zu beobachten. Der Endzweck dieser Versuche ware zu erfahren, ob unter den dérzeit verwen-deten Antifouling-Farben sich solche finden, welohe besondere Instandhal-turgs-Verfaihren gegen das Ablagern der Dreissensia überflüssig ersoheinen lassen. Der Verfasser kommt auf Grund der Vergleiche der sowohl in
Ame-rika und auch bei den Siófoker Versuchen bisher erzielten Ergebnisse — ohne den Ablauf der Proben in Siófok bis zum F r ü h j a h r abzuwarten — zum Schluss darauf hinweisen zu können, dass es nicht warscheinlich ist gegen die Dreissensia im Balaton mit giftigen Antifouling-Farben ausreiohende Resultaten zu erzielen. Hingegen seiner Meinung nach die automatisoh sich a b -schálenden Anstriche einen grösseren Erfolg erwarten lassen, in guterletzt
aber die ausgiebigste Hilfe nur im haufigen Indooknehmen der Schiffe iiegt, weshalb der Bau eines Schwimimdoekes für 4—500 Tonnem F a s s u n g zu empfehlen wáre.
I r t a : LEIDENFROST GYULA
II aquario nuovo di Trieste. — Das neue Aquarium in Triest. — The new Aquarium of Triest. — La nouvelle aquarium á Trieste.
A tengerkutató s z á m á r a sok gyönyörűséget rejteget Trieszt. Nekem különösen kedves, mert valamikor, iszonyú régen: 1913-ban innen indultam el először a „ N a j a d e " fedélzetén az első modern tengerkutatásra, amelyben részívettem. Csak az érintett f á j d a l m a s a n , amikor a múlt ősszel újból nya-kamba vettem a várost, hogy eltűnt a régi állattani kutatóinézet. A helyén most geofizikai intézet működik, de a múlt még itt is 'kísért. A intézet egyik tagja igen szép halélettani tanulmányokat folytat. A régi tengeri múzeum
(Museo del Mare) ma is megvan, de jelentékenyen fejlődött azóta, hogy utol-j á r a láttam. Gyűutol-jteményei sokat vándorolnak különböző kiállításokra. Itt van a Societa Adriatica di Scienze Naturali székhelye is. Testvéregyesületünknek nagy érdemei vannak a múltból az adriai faunkutatás terén. A tengerkutatót legjobban a Museo Civico di Storia Naturale érdekli. Itt van felhalmozva az Adriai-tenger állatvilágának legtökéletesebb gyűjteménye. Most, amikor évek nosszú sora óta újból bevettem m a g a m ebbe a tizenkét nagy terembe, minden-n; p úgy kellett onnan kicsalogatni. Van ott egy hatalmas fizéter-csontváz-1853-ban az isztriai Cittanova partján hat nagy busaszüktető vagy ámbrás cet feneklett meg. Ezek közül került ez a csontváz a triszti községi
természet-rajzi múzeumba. A látogatók szájtátva álldogálnak az emberevő cápa (Car-charodon Rondeletij előtt is. A Quarneróban fogták és 5.20 m. hosszú. 1896 m á j u s 29-én került hálóba. Magukra vonják az érdeklődést a holdhalak is Egész sorozat van belőlük. A legnagyobbat a trieszti világító torony alatt f o g t á l 1896-ban. Ez 2 . 3 1 x 3 . 2 5 m, Csak Nápolyban láttam nagyobbat. Hold-halat (Orthagoriseus mola) minden esztendőben halásznak Trieszt közelében.
1933-ban is fogtak egy nagy példányt, 1934-ben pedig Velencében a Punta S t f b ' o n e h o m o k j á n feneklett meg egy ilyen óriás. Ügy kell neki. Miért nem
Ü J A K V Á R I U M O K T R I E S Z T B E N 1 4 7
Í! r ^ d o t t maga mellé pilóta-halat, mint a cápákról állítják. Van itt kitömött barátfóka (Monachus albiventer) példány is Dalmációból. A két magyar t e n
-gerkutató expedíción az volt a legnagyobb vágyunk, hogy a Magyar Nemzett Múzeum állattára számára is szerezzünk egyet, dehát sohasem volt szeren-csénk. A busi barlangban agyonlőtt fóka úgy süllyedt a fenékre, mint az ólom.
Hiába, a fókavadászathoz is érteni kell. A trieszti múzeumban megvan a c s o n t -váza is, de valamikor régen, — a múzeumot 1846-ban E. Koch alapította,— a z t írták rá, hogy a borjúfóka csontváza. Ezen a réven került bele az irodalomba az a téves adat, hogy az Adriában borjúfóka is él. A szembeszökőbb múzeumi példányok közül még csak az Adriában ritka szürke delfint (Grampus
gri-A trieszti halcsarnok nyugati szárnya, melyben az akvárium van.
seus) és a bürteknőst (Dermochetys coriacea) említem meg, amikben a laikus is gyönyörködhet.
A trieszti természetrajzi múzeumnak természetesen laboratóriumai is vannak, ahol Giuseppe Müller, az igazgató, aki neves celeopterológus, és Edu-ardo Gridelli múzeumi őr, ichthyológus, dolgoznak. Szívesen invitálják o d a tudományos kutatásra a magyar szakembereket is. A munkát nagyban előse-gíti, hogy az intézetnek saját motoros b á r k á j a van. A múzeumihoz, amelynek botanikai és ásvány-földtani gyűjteménye is van, tartozik a közös i g a z g a t á s alatt álló növénykert is, amelynek alapját még 1883-ban vetették meg, de a közönség és a szakemberek számára csak 1903-ban nyitották meg. A múzeum belső gyűjteményeibe csak a beavatottakat vezetik be. P o m p á s mélytengeri halgyüjtemény van itt, amelyet Issel professzor ajándékozott. Genovában, ahonnan ezek a halak származnak, magánvállalkozók rendszeres mélytengeri
halászati üzemet rendeztek be és a zsákmányt az ottani halpiacon érékesi-tik. A geiiovai halcsarnokban kilónként néhány líráért lehet megvenni azokat a „ritka" mélyvízi halakat, amikért a múzeumok azelőtt annyit törték m a g u -kat, s amiket régebben c s a k az expedíciók gyűjtöttek. Genova közelében 500 m-es mélységben halásznak és sok norvég rákot, szkampit is fognak, ami fölöttébb kellemetlen, mert valamikor velem együtt azt hirdettük, h o g y a szkampi csak a norvég f j o r d o k b a n és a Quarneróban él, sőt Cori professzor a trieszti állattani kutatóintézet egykori igazgatója, most a prágai német egyetem t a n á r a , igen szép elméletet is eszelt ki a szkampi-előfordulás magya-rázatára. í g y omlanak össze a legmutatósabb hipotézisek, ha a laikusok be-lekontárkodnak.
Ügy látszik, Müller professzor megelégelte légtornászati mutatványai-mat, amelyeket azért végeztem, hogy a tudományos gyűjtemény legfelsőbb polcain levő anyagot is előkotorjam. Karonfogott és kijelentette:
— Most pedig megmutatom az akváriumot!
Élénken szabadkoztam. Láttam én már a trieszti akváriumot. Ott van a halcsarnokban. Négy kis medencében egy csomó tengeri kökörcsin, néhány bágyadt csikóhal, lusta tűhalak és közönséges kikötőhalak, csevólik úszkál-tak. Inkább itt maradok a múzeumban. Z á r j a n a k be, csak este engedjenek ki.
Vagy talán a kapu alatti előcsarnokban levő két kis medencét akarja m e g m u -tatni. Azokat is megnéztem már. Müller professzor csak mosolygott és hur-colt magával. Nem b á n t a m meg, mert tengerkutató számára elsőrendű él-ménybe/l volt részem. A Via S. Giorgión keresztül eljutottunk a tengerparton i l l ó halcsarnokhoz. Amikor huszonkét esztendővel ezelőtt először láttam,
va-lami modern templomnak néztem. Még harangtornya is van. Csupa ragyogó csempe minden. Maga az épület is látványosság, ami meg benne van, ellen-állhatatlan vonzerőt gyakorol minden gasztronómusra, tehát a tengerkutatókra is, akik tudvalevően kivétel nélkül nagy gurmandok. M a g a a tenger neveli rá és kényezteti el őket. Az a k v á r i u m a „ P e s c h e r i a " nyugati szárnyában van. Kel-letlenül léptem be. Néhány évvel ezelőtt ugyanitt mentem be a szűk és sötét lépcsőházba, amely az ugyancsak szűk és még sötétebb akváriumba vezetett.
Az a j t ó f ü g g ö n y mögött kellemes meglepetés várt rám: a világ egyik legmo-dernebb és legszebb tengeri akváriuma! Minden idegenforgalmi reklám nél-kül is évi nyolcvanezer l á t o g a t ó j a van, egy lírás belépődíj mellett. Ebből a be-vételből t a r t j á k fenn az akváriumot. A bevétel nem, volna elegendő, ha a ki-adásokat nem korlátozták volna a legszükségesebbekre. Itt nincsenek f ő - és segédfelügyelők. Az i g a z g a t á s t Müller professzor és Gridelli látják el d í j t a -lanul. Rajtuk kívül még egy mindenes v a n : halász, akváriumkezelő, gépész é s iszolga egy személyben, továbbá egy pénztáros kisasszony. Máshol városi üzemekben nehezen képzelhető el ilyesmi.
Az új akvárium berendezése mindössze 30.000 lírába került. A kibő-vítés és átalakítás Enrico Paolo Suiem-nek, Trieszt város polgármesterének érdeme. A kezdeményezés is tőle eredt. Amikor híre járt, hogy Velence a ki-rályi palota kertjében állandó akváriumot tervez, a két város közötti ősi
ver-ÜJ A K V Á R I U M O K T R I E S Z T B E N 1 4 9
sengés új tápot nyert és Trieszt sietett megelőzni az Adria királynőjét. Az új, trieszti akvárium berendezése a lehető legtökéletesebb. A vizet a tengrböl szivattyúzzák, úgyhogy állandóan felfrissül. Az emeleten levő tartályokba a tenger vizét másfél atmoszférányi nyomással juttatják el. A napi vízfogyasztás 1200 liter. A légsürtíő szivattyút villamos motor működteti. Az akvárium vizét télen fűteni kell. Erre a célra termosztát-rendszerű központi fűtőszerkezet szolgál. Egy-egy télen kb. 60.000 köbméternyi gázt fogyasztanak, s ez az akvárium költségvetésének legsúlyosabb tétele. Olaszországban ez az egyet-len akvárium, amelynek vizét téegyet-len felmelegítik és állandóan 15 C°-on tartják.
A trieszti akvárium nagy medencéje.
Az akváriumnak két olyan medencesorozata is van, amelyekben melegövi ha-lakat tartanak. Ezekben a víz hőmérséklete télen-nyáron 26 C°-on van. A fűtő-szerkezetet a medencék alá építették be. Az akváriumnak két laboratóriuma van, ahol magyar kutatókat is szívesen látnak. Az egyikben jelenleg Picottí professzor, a trieszti lstituto Geofisico tagja kísérletezik abban az irányban, hogy a halak mekkora hőmérsékleti ingadozásokat tudnak elviselni. Az akvá-rium: s z á m á r a friss anyagot motoros bárkával maguk gyűjtik, de sokat hoznak a hivatásos halászok is. Az állatok élettartama igen nagy, ami könnyen ért-hető is, mivel állandóan keringő és jól átszellőztetett vízben élnek, s termé-szetes életkörülményeiket csaknem teljesen megtalálják. Ha a halak már ak-korára nőnek, hogy medencéjükben nehezen mozoghatnak, bele kerülnek az.
a k v á r i u m középső c s a r n o k á b a n levő n a g y medencébe. A trieszti akvárium sok l á t v á n y o s s á g a között ez a l e g v o n z ó b b és l e m u t a t ó s a b b . M a g á n a k ennek a medencének megtekintése végett é r d e m e s T r i s z e t b e külön leutazni. A nagy medence ű r t a r t a l m a 17 köbméter. E g é s z kis tó, amelyet az alant és oldalt elhe-lyezett villanylámpák r a g y o g ó fénnyel á r a s z t a n a k el. A korláttal szegéelhe-lyezett fedetlen medencében drótrács rekeszti el egymástól a j á m b o r a b b tengeri n é p s é g e t a kötekedő természetű ragadozóktól. Az otóbbiakat tövises cápák,
m a c s k a - é s k u t y a c á p á k és különféle r á j á k képviselik. A ráják különösen nyug-t a l a n o k . N a g y lebernyegükkel, c s ő r ö s orrukkal olyanok, minnyug-t a velencések
régi maskarái. Szüntelenül keringenek, fejüket ki-ki d u g j á k a vízből, s nagyo-kat horkantanak. A lámpafény különösen izgatja őket. Minden villamos kör-ténél m e g - m e g á l l a n a k . Ügy látszik, a r á j á k is fényimádók. C s o d á l o m , hogy a halászok nem kísérelték még m e g , hogy acetilénfény mellett f o g j á k őket.
Igaz, hogy húsuk miatt nem é r d e m e s kalciumkarbidot pazarolni r á j u k . A cá-p á k sokkal n y u g o d t a b b a n tűrik a f o g s á g o t . Nekik csak az a fontos, hogy b e n d ő j ü k minél g y a k r a b b a n m e g t e l j é k . Etetéskor v a n is ott n a g y nyüzsgés!
A békésebb rekeszben p o m p á s b r a n z i n ó k (Dicentrarchus labrax), termetes o r á d á k (Chrysophrys aurata), v a r j ú h a l a k (Umbrina cirrhosa), v ö r ö s csok (Pagethis erythrinus), f ü r g e csévélik (Mugil cephalus), g y ű r ű s durbin-c s o k (Oblata inelanura) és e g y é b ezüstös, p a s z o m á n t o s h a l a k hemzsegnek.
Akváriumban is elbűvölő látványt n y ú j t a n a k . H á t még t á n y é r o n ! Ebben a Tekeszben é! szomorú m a g á n y b a n e g y t a r t a r u g a is, amin teknőst kell érteni.
G o n d o l o m , ő is sóvárogva nézi a sok nemes h a l a t . Jó sokáig kiibirja a víz a l a t t . Csak néha szottyan kedve körülevickélni a medencét. Etetéskor ő is
felélénkül.
A trieszti akváriumnak a n a g y medencén kívül 28 kisebb és 8 na-g y o b b medencéje van. Az u t ó b b i a k b a 3 köbméter víz fér. A kisebb medencék természetes életközösségben az A d r i a állatvilágát m u t a t j á k be. lA sziklákon piros, fehér és zöldesszürke tengeri kökörcsinek és zsákállatok t a r k a csopor-t o k b a n csopor-telepedcsopor-tek meg. S z í n p o m p á b a n vecsopor-tekednek velük a csőlakó gyűrűs-f é r g e k (Spirographis Spallanzani) s a narancsszínű szivacsok (Suberites
do-Lepkehalak az Indiai-óceánból a trieszti akváriumban.
Skorpióhal az India-oceánból a triszeti akváriumban.
ÜJ A K V Á R I U M O K T R I E S Z T B E N 1 5 1
muncula), amelyek többnyire egy-egy remeterák csigaházát díszítik. A fenék iszapjában kisebb-nagyobb tengeri ugorkák (Cucumaria, Holothuria) hever-nek. Az ágas-bogas szivacsok, Gorgóniák és tengeri moszatok közt csikóha-lak lebegnek, apró pillangóhacsikóha-lak (Blennius) sürögnek, garnélarákok suhan-nak el, a rejtettebb zugokban pedig nagy táskarákok (Dromia, Eryphia, stb.) m o z g a t j á k kocsános szemüket. Különösen szépséges látvány tárul elénk a varjúhalak medencéjében, amelyek a csevóttkkal mindig együtt járnak. Más medencékben tengeri angolnák és díszes mustrázatú murénák kígyóznak ke-resztül a betett csőtöredékeken. A legnagyobb gyönyörűség azonban mégis a trópusi medencékben várja a látogatót. A tarka korallhalakhoz még távo-zóban is visszatér mindenki. A gyűjtemény legszebb példánya két lepkehal (Heniochus marcrolepidotus), mindegyik példány ötszáz lírába került és egy skoipióhal (Pterois volitans), amelyet tekintélyes mellúszói miatt repülőhal-nak is neveznek. Van itt árgus-hal is (Scatophagus árgus), amelyet már há-rom év óta tartanak fogságban. Az egyik medencében úszkáló íjhalat (Balis-tes) Mü'ller professzor fogta horoggal a Vörös-tengerből. Sok egyéb melegvízi hal között van nyúlfejű hal is. Ez a négyfogúak (Tetrodon) közé t a r t o -zik. Az akvárium jobboldali szárnyában terráriumok is vannak, amelyeket a tengermellék hüllőivel népesítettek be, de van egy beteg boa is, amelynek 13 tojásából 10 kelt ki. — A trieszti akváriumtól nehéz megválni.
A velencei Giardino Reale-ban tervezett akváriumból nem lett semmi, ellenben a Lidón a sztabilimentó deszkaépületében rendeztek be állandó halá-szati kiállítást és akváriumot. A kiállítást két dioráma, egy csomó fénykép és konzervdoboz alkotja, az akvárium pedig ideiglenes jellegű. Inkább vásári látványosság, mint ismeretterjesztő intézmény. Medencéi fából készültek és cementtel bélelték ki. A növényzetet babérágak pótolják. A hozzáértőnek nem sok öröme telik benne. A szegény fenéklakó állatok a cementpadlón
sínylőd-nek, anélkül, hogy természetes életkörülményeik utánzásáról a legcsekélyebb gondoskodás is történnék. A medencéket benépesítő halak azonban ennek el-icrére szépek és egészségesek. Egészbenvéve a lidói akvárium messze elma-rad a trieszti mögött. Ebben a versenyben Trieszt vitte el a pálmát.
Az 50 éves torpédó. Theodor Braun szk. fregattkapitány a Marine Rund-schau novemberi számában érdekes cikket írt a torpédó gyermekéveiről. A cikk kivonatolva a következőket tartalmazza: A Bellona fregattnak 1859-ben Luppis Balázs János fregattkapitány volt a parancsnoka, aki Cattaro partvidékét őrizte egy esetleges garibaldista támadás ellen. Luppis fregattkapitány már akkor sokat foglalkozott egy önjáró akna szerkesztésének gondolatával, melyet az az indítási helyről meghatározott irányba lehessen romboló útjára küldeni. Luppis
1813-ban Fiúméban született, atyja kereskedelmi tengerészkapitány volt. 1845-ben az osztrák haditengerészetnél megkapta a tiszti kinevezést és 1861-ig szolgált, akkor nyugdíjazták. 1869-ben a torpédó feltalálásával szerzett érdeme elismerése-kép a „von Rammer" nemesi előnevet kapta.
1860-ban készítette el az első torpédót, mely egy mindkét végén hegyes és az úszóképesség növelése végett kívülről vastag parafa hurkával ellátott csónak volt. A csónak orrán egészen primitív pisztoly-kakas felhasználásával szer-kesztett „Perkussíonsapparat" volt, mely a célhoz ütődve a csónak elején felrak-tározott robbanó anyagot volt hivatva felrobbantani. Ez az első „torpédó" a fiumei torpédógyárban ma is megvan. Az önjárást Luppis óraszerkezettel oldotta meg, mely a csónak farán elhelyezett propellert hajtotta. A kormányzást két egymás mellé szerelt kormánylapát kellett végezze, melyek egyikét csak jobbra, másikát pedig csak balra lehetett hajtani, még pedig a partról huzigál-ható zsinórok segítségével!
Luppis ezt a találmányát a hadügyminisztériumnak bemutatta, ahol azzal utasították el, hogy a készülék használhatósága annyira kétséges, hogy a kísérlet elvégzéséhez szükséges kb. 5000 forint kiadást nem éri meg. Ismételt próbálko-zással Luppis elérte, hogy találmányát az uralkodónak is bemutathatta, de ennek ellenére :s elutasították.
A Stablimento Tecnico Fiumano akkori vezetője, Whitehead Róbert angol állampolgár, Luppis találmányában meglátta az óriási lehetőséget és 1864-ben már társas viszonyba lépnek. 1866-ban Whitehead már annyira tökéletesíti a torpédót, hogy az 2500—3000 bécsi lábnyi távolságot oly egyenesen futott be, hogy egy 200 bécsi láb (62 méter) hosszú célt biztosan eltalált. Ez év végén a hadügyminisztérium, melynek érdeklődését bizonyos fokig mégis sikerült fel-kelteni, bizottságot küldött Fiúméba, mely előtt Luppisék bebizonyították a tor-pédó használhatóságát, de annak belső szerkezetét titokban tartották. Ma már tudjuk, hogy a hajtó erőt egy kéthengeres Brotherhood kompound-gép szolgál-tatta, melyet 25 atmoszféra nyomásra sűrített levegő hajtott. A bemutató sikerrel
K I S E B B K Ö Z L E M É N Y E K 1 5 3
5) >>
>> >>
járt s a bizottság ajánlatára a hadügyminisztérium 200.000 forintért megvette a találmányt, de Tegetthoff tengernagy határozott rendelkezésére nem kizárólagos tulajdonjoggal.
Ezután, mivel a feltalálók anyagiakkal bőven rendelkeztek, a torpédó sokkal gyorsabb tempóban fejlődött, úgy, hogy 1868-ban 4000 bécsi lábnyi távolságot nyílegyenesen és 10 mérföldnyi óránkénti sebességgel volt képes befutni.
Whitehead 1869-ben Angliában is bemutatta a találmányt, amit az angol kormány azonnal meg is vett. Ezt követően 1872-ben Franciaország, 1873-ban Olaszország és Németország vette azt meg.
A torpédó fejlődését legjobban a következő számszerű adatok mutatják:
H a j t ó e r ő Robbanó Óránkinti Befutható Kaliber Hossz légnyomás anyag sebesség t á v o l s á g
1868 35.5 cm. 3.56 m. 52 atm. 18 kg. 6 mf. 20U m.
1934 53 cm. 7.20 m. 200 atm. 300 kg. 50 mf. 12.000 m.
*
A német kereskedelmi flotta újjáépítése. A németség életerejének szem-betűnő bizonyítéka azok a számok, amelyek megmutatják, hogy a háború-ban és a békeszerződés következtében óriási veszteségeket szenvedett német kereskedelmi flotta az utolsó tíz esztendő alatt milyen hatalmas lépésekkel haladt előre az újjáépítés útján. íme a sokatmondó számok:
H a j ó k s z á m a Ö s s z t o n n a
Hajóállomány 1914. augusztus 1-én . . 1953 5,599.000 br. t.
Háborús veszteség 872 2,717.000 Hajóálolmány a háború végén . . . 1081 2,881.800 Hajóállomány 1920-ban 1138 672.671 Hajóállomány 1935 végén 2080 3,703.662 A háború előtt Németország kereskedelmi flottája a tengeri államok sorá-ban a második helyet foglalta el Nagybritannia után, a háború után lekerült az utolsók közé, s most ismét a sor elején, az ötödik helyen áll, Nagybritannia, az Egyesült Államok, Japán és Norvégia mögött.
*
Az olasz halpiac nehéz helyzete. „Védekezni a megtorló intézkedések ellen"
— ez ma az olasz gazdasági politika jelszava. Nagyon természetes, hogy Olasz-ország mai helyzetében megkísérli saját termelésével fedezni lakosságának élet-szükségleteit s minden téren meghiúsítani a szankciós háború haditerveit. Az élelmezési gazdaság terén a megtorló intézkedések kétségkívül igen nehéz hely-zetbe sodorják az olasz halpiacot. Olaszország ugyanis — noha tengeri állam — jelentős fogyasztója a külföldi halászati termékeknek. Nem szólva a Német-országból és Albániából importált kisebb mennyiségekről, az Olaszországba be-hozott friss és hűtött halárunak csaknem egész mennyisége (66.000 mázsa) a szankciós országokból származik, nemkülönben a tőkehal-behozatal is (548.358 mázsa), melyből csupán 9000 mázsa esik az Egyesült Államokra. Az Olasz-országba behozott 59.470 mázsa heringet csaknem teljes egészében Nagybritannia szolgáltatta. Az olasz halászat most célul tűzte ki, hogy a külföldi behozatal nagyrészének elmaradása folytán a belföldi piacokat fenyegető haihiány pótlá-sára a jövőben évi 400.000 mázsával több halat visz a hazai piacokra. — A hal-gazdaság megítélésénél azonban figyelembe kell venni a halkonzerv-ipar helyze-tét is. Olaszországnak szárdiniában és szárdellában mintegy 22.100 mázsa az évi kivitele. Különösen az Egyesült Államok (10.500), Ausztria (2800) és Magyar-ország (1490) piacai veszik fel az olasz konzervárut. Ezzel szemben a szankciós államokból 163.670 mázsa sózott és olajban konzervált szárdinia jött be évente Olaszországba. Az olasz halpiacok tonhal-behozatalának legnagyobb része
(72.840 mázsa) ugyancsak a szankciós államokból származott s csak csekély hányad (4780 mázsa) Líbiából. — Ezek a számok világosan mutatják, hogy a megtorló intézkedések folytán elmaradó behozatalnak csak részben való pót-lása is milyen súlyos feladatot ró az olasz halászatra és halkonzerv-iparra.
*
Öriás-számok egy hajóóriásról. A nagy óceánjáró hajókról már sokszor közöltek érdekes számadatokat a különféle napilapok és szakfolyóiratok, de olyan részletességgel még sehol sem láttuk felsorolva egy személyszállító hajó-óriás hatalmas üzemének adatait, mint a német óceánjáró hajók életéről most megjelent tanulságos könyvben („Ozeanfahrt auf deutschen Schiffen." Ismerteté-sét lásd e füzet „Könyvismertetés" rovatában.). Legérdekesebbek azok a számok, amelyek a „Brelunen" vagy az „Európa" gyorsgőzösnek egy-egy útján (Brémá-ból Newyorkba és vissza) szükséges élelmiszerek és az étkezésnél használt eszkö-zök mennyiségét tüntetik fel. 600 elsőosztályú, 500 turistaosztályú és 600 harmad-osztályú utas, valamint a 900 főnyi személyzet, összesen tehát 2600 személy a következő élelmiszer-tömeget fogyasztja el a kétszer hat napos uton:
Különféle hús 20.450 kg. Tojás 52.000 drb
Különféle hal 20.200 „ Friss gyümölcs 9.200 kg.
Különféle hal 20.200 „ Friss gyümölcs 9.200 kg.