1.1. A disszertáció céljai, felépítése és eredményeinek várható hasznosíthatósága
A disszertáció célja a településtörténet-kutatás ill. a településtervezés elméleti és módszertani továbbfejlesztésének elősegítése, a települések örökölt értékeinek a jövőképbe történő minél szervesebb integrálása. Ennek érdekében a disszertáció első része röviden áttekinti és kiegészíti a magyarországi történeti agrártelepülések – köztük elsősorban a kisalföldi és alföldi nagyobb falvak és mezővárosok – településszerkezeti fejlődéstörténetét, sőt eredetük formálódó elméletét is. Rámutat egy módszertani ellentmondásra a települések kialakulásának és fejlődésének kutatását illetően és javaslatot tesz a hazai hagyományos településmorfológiai besorolással párhuzamosan alkalmazható új típusú besorolásrendszer bevezetésére. Ezt követően Nyugat-Dunántúl település- és úthálózatának elemzésével foglalkozik, amelynek strukturális finomítását tartja szükségesnek. A disszertáció második része kiragadott példaként részletesen vizsgálja Kapuvár településszerkezetét és telekrendszerét, értékeli a jellemző bélyegeket és módosulásokat – mindezt számítógép segítségével, sok tényező figyelembe vételével, komplexitásra törekedve. Az általánosítható eredmények elsősorban a dunántúli települések szerkezeti fejlődésének új szemléletű elemzésmódjában jelennek meg, másrészt a történeti települések szerkezetének revitalizálását és intuitív továbbfejlesztését célzó településrendezési módszertani újítások terén jelentkeznek.
A kutatás serkentő lehet a magyar elméleti településtudomány egésze számára, hiszen a tudományosan ígéretesebbnek vélt alföldi településállományt eddig többen kutatták, mint a kisalföldit. A disszertáció új kutatási súlypontokra hívja fel a figyelmet. Szerepet játszhat új szemléletű kutatási módszerek meghonosításában és nem utolsó sorban hozzájárulhat a gyakorlati településrendezés folyamatban lévő szemléletváltásához is. Mind az elméleti, mind a gyakorlati eredmények hasznosak a főiskolai és az egyetemi oktatás számára.
A kutatás aktualitását-hasznosíthatóságát fokozza, hogy ráirányítja figyelmet a mezővárosokból vagy nagyobb agrárfalvakból kifejlődött olyan mai kisvárosokra, amelyeknek a Vidék felemelkedésében jelentős szerep juthat. Ezen kisvárosok fejlődése megfelelő jövőkép rajzolásával tudatosan elősegíthető, aminek kellő megalapozásához történeti fejlődésük törvényszerűségeinek feltárása, kielemzése szükséges.
1.2. Tudományterületi elhelyezés, tudományterületi átfedések és együttműködés
1.2/A. ábra: Jelen településszerkezeti és telekrendszeri kutatás tudományterületi besorolása és nyitottsága a többi tudományterület felé (Szerk.: Somfai A.)
A magyarországi történeti településekkel a műszaki jellegű településtudományok mellett többek között a földrajz (ezen belül a településföldrajz és a történeti földrajz), az építészettörténet, a településtörténet, az agrártörténet és a településnéprajz képviselői is foglalkoznak. Tevékenységükben természetszerűleg átfedések adódnak. A gyakran rendkívül összetett tudományos problémák elemzésekor a kutatók rendszerint egy vagy több fontosnak tartott településformáló tényezőt választanak a történeti kutatás vezérszempontjául (Bárth J.
1996:7). Ez is közrejátszik abban, hogy a különböző településszerkezeti fejlődési utak okfeltárásában a kutatók gyakran eltérő nézetre jutnak. Jelen dolgozat törekszik a különböző tudományterületek és tudományágak szempontjainak ötvözésére, azaz a multidiszciplináris megközelítésre (1.2/A. ábra).
A kutatásban több tudományterület kutatási eredményeit is felhasználva, egyúttal újabb szempontok mentén jelentősen továbbhaladva születtek új nézetek (1.2/B. ábra). A települések egymásra építkező kutatásai újabb adatokat és összefüggéseket tárhatnak fel, új kutatási irányokat jelölhetnek ki, emellett fontos feladat a korábban felismert törvényszerűségek árnyalása, többoldalú igazolása. Ebben sokat segíthet a különböző
szakterületek képviselőinek széleskörű együttműködése és tudományos eredményeik szintetizálása.
1.2/B. ábra: Jelen településszerkezeti és telekrendszeri kutatáshoz kapcsolódó főbb tudományterületek és azokon belüli kutatási részterületek (Szerk.: Somfai A.)
1.3. A kutatási előzmények áttekintése
A kutató-elődök és a jelenkori kutatótársak rendkívül szerteágazó munkát végeztek. Itt csupán vázlatos tudománytörténeti áttekintést adunk, a jelentősebb településtudományi munkák megemlítésével. A disszertációban több helyen további részletesebb irodalmi áttekintést nyújtunk és számos további munkára hivatkozunk, a társtudományok területéről is.
A dolgozat második részéhez – a Kapuvárról szóló esettanulmányhoz – kötődő szakirodalmi forrásokat is később, az esettanulmány elején tekintjük át.
A nemzetközi településtudományi szakirodalomból hasznos áttekintést nyújtott Leonardo Benevolo történelmi korokat felölelő munkája (Die Stadt in der europ!ischen Geschichte, München, 1993), benne az európai várostörténet, városelméletek, a város forradalma, városmegújítás és jövőképek témakörökkel. A kisebb történeti központok megújításáról, szemléletváltozási folyamatról tudósított Diether Martin szerkesztésében az Alpok-Adria Munkaközösség terjedelmes kiadványa (Második közös jelentés a történeti központokról, Ljubljana, 1994). A településszerkezeti kérdéseket analitikus megközelítésben tárgyalja Gerhard Curdes (Stadtstruktur und Stadtgestaltung, Berlin, 1993), benne számos európai és egy-egy magyar példával is.
A történeti települések alaprajza és természeti környezetük közötti kapcsolat terén világviszonylatban is korszerű analízist végzett Mendöl Tibor földrajztudós (Általános
Településföldrajz, Budapest, 1963). A Kárpát-medence településeinek fejlődését komplex megközelítéssel koronként és területenként foglalta össze Frisnyák Sándor (Magyarország történeti földrajza, Budapest, 1995). Hasonló, de nagyobb lélegzetű művet írt Beluszky Pál is (Magyarország településföldrajza, Budapest-Pécs, 1999).
A hazai mezővárosokkal – különösen az alföldi mezővárosokkal – számos kutató foglalkozott már a 20. század első felében is, mint például Győrffy István (Magyar falu, magyar ház, 1943). Fontos alapkutatásokat végzett Bácskai Vera történész (Magyar mezővárosok a 15. században, Budapest, 1965). Szintetizáló igényű, alapos művet alkotott Bárth János néprajzkutató (Szállások, falvak, városok, Kalocsa, 1996). A folyómenti alföldi városok középkori településszerkezete és a felszíni viszonyaik kapcsolatát tárta fel nemrég Blazovich László (Városok az Alföldön a 14.-16. században, Szeged, 2002).
A települések 20. századi fejlődési törvényszerűségei jól megismerhetők Enyedi György munkáiból (A városnövekedés szakaszai, 1988). Egy másik Enyedi-kötet a hazai településekről új összefoglalót ad történeti, településhálózati, környezetvédelmi stb.
fejezetekkel (Magyarország településkörnyezete, 2000). A hazai településhálózat értékeléséhez segítséget jelentenek többek között Lovász György publikációi, amelyekben szó esik a hálózat sűrűségének és a mezorégiók természeti környezetének kapcsolatáról is (Magyarország településhálózati térképei. In: Területfejlesztés – Regionális kutatások, Pécs, 2000).
A kisalföldi mezővárosok kutatásához – összefoglaló munka hiányában – az országos áttekintést nyújtó művek illetve az egyes városokhoz kötődő településtörténeti tanulmányok nyújtanak segítséget. A kisalföldi történeti települések szerkezetéről, építészetéről, értéktudatos megújításáról többek között Winkler Gábor számos írásában olvashatunk.