A semmi táblázata 1
A DINAMIKAI KATEGÓRIÁK PRIORITÁSA A SEMMI FOGALMÁNAK TÁRGYALÁSÁNÁL
Kant A tiszta ész kritikája második kiadásának 11-ik paragrafusában (amely az első kiadásban még nem szerepel) a kategóriák két csoportját különbözteti meg egymástól.
Az első két kategória e felosztás alapján „a szemlélet (mind a tiszta, mind az empirikus szemlélet) tárgyaira irányul, a második pedig e tárgyak létezésére (vagy egymáshoz, vagy az értelemhez viszonyított létezésükre).” Az első osztályt matematikai kategóriák alkotják, a másodikat dinamikaiak.10 A matematikai és dinamikai megkülönböztetésének
8 Sőt, még amellett is lehetne érveket felhozni, hogy a nihil negativum fogalma alá tartozó semmi (az abszolút semmi) a csoport egyetlen képviselőjévé léphet elő. A nihil negativumra felhozott eredeti kanti példa ugyanis – a két egyenes által közrefogott mértani alakzat fogalma – a későbbiekben a nihil privativum vagy az ens ratio-nis lehetetlen tárgyai közé fog tartozni. Erről lásd: REICH 1963, MARTIN 1967 és VOLLRATH 1970.
9 Az ens rationis fenti értelmezési lehetőségét a noumenonra mint transzcendentális alapfogalomra vonatkoztat-va lásd: FINK 1959.
10 KANT 2004, 129; B 110.
Vilagossag tel_munkacsy_beliv.indd 73
Vilagossag tel_munkacsy_beliv.indd 73 2012.02.21. 9:08:242012.02.21. 9:08:24
74
részletesebb kifejtése később, az Alaptételek analitikájában történik meg. Az alaptéte-lek táblázatának viszonya a kategóriatáblához azon az egyszerű tényen alapul, hogy az alaptételek nem mások, mint a kategóriák objektív használatának szabályai.11
Ha a tapasztalati tárgyakat nem a matematikailag elvben meghatározható meny-nyiségeik tekintetében vizsgáljuk, tehát nem az alapján, hogy mekkora extenzív illet-ve intenzív nagysággal bírnak, hanem létükre vonatkozóan, akkor a róluk tett kijelen-téseink csak az egymáshoz, valamint a megismerőképességünkhöz való viszonyaik feltárására korlátozódhatnak. Ami annyit tesz: önmagukban a tárgyakról mint tárgyak-ról nem tehetünk érvényes kijelentéseket létezésüket tekintve. A tárgyak mint tárgyak létére illetve nemlétére vonatkozó állítások csak akkor lehetnek érvényesek, ha egy-mással és megismerőképességünkkel valamiféle időbeli viszonyban állóként gondol-juk el őket. Másképp fogalmazva: a tárgyak extenzív és intenzív mennyiségük tekin-tetében megkonstruálhatók anélkül, hogy egymáshoz való viszonyaikra, illetve a mi megismerőképességünkhöz való viszonyukra tekintettel kellene lennünk, létükre való tekintettel azonban ez a konstrukció nem lehetséges.
A dinamikai kategóriaosztályok (a viszony és a modalitás) közti legfontosabb különb-ség az, hogy míg a viszony kategóriái magukra a tárgyakra (jelenkülönb-ségekre) vonat-koznak, amennyiben a közöttük lehetséges viszonyokat foglalják magukban, addig a modalitás kategóriái arra irányulnak, hogy a szóban forgó tárgyak milyen viszonyban állnak a mi megismerőképességünkkel. Szintén az Alaptételek analitikája alapján úgy is megfogalmazhatnánk különbségüket, hogy míg a viszony kategóriái a tapasztalat-ban előforduló jelenségek közti lehetséges viszonyokat határozzák meg (szubsztan-cia/akcidens, ok/okozat, kölcsönviszony), addig a modalitás kategóriái a megismerő szubjektum és a megismert tárgy közti viszonyt. A modalitás kategóriái segítségével a következő szempontok alapján tudok ítélni egy tárgy számomra való mibenlétével kapcsolatban: lehetőség/lehetetlenség, létezés/nemlétezés, szükségszerűség/vélet-lenség, vagyis (sorban): a megismerésem tárgyává válhat-e a szóban forgó képzet vagy nem, aktuálisan létezőként tekinthetek-e a szóban forgó tárgyra, vagy sem (ezt az adott képzet más képzetekhez való viszonyainak feltárásával tudom eldönteni), illetve szükségszerűnek vagy esetlegesnek minősül-e a képzet számomra való aktu-ális létezése. Szükségszerűnek csakis abban az esetben minősülhet, ha a tapaszta-lat lehetőségfeltételeként ismerjük meg.12
Amikor a kategóriatábla felépítését szem előtt tartva igyekszünk megérteni a semmi táblázatának szerkezetét, akkor – a fentieket, vagyis A tiszta ész kritikájának a semmi táblázatát megelőző fejezeteit tekintetbe véve – elsősorban a két dinamikai kategóri-ának, illetve a köztük fennálló különbségeknek kellene előtérbe kerülniük. Ezt a vára-kozásunkat azonban a semmi fogalmának felosztását tartalmazó szöveg a legcse-kélyebb mértékben sem támasztja alá. A semmi tárgyalásánál ugyanis újból a teljes kategóriatáblával találjuk magunkat szemben. Ebből arra következtethetünk, hogy a semmi fogalma – hiába tartozik magától értetődő módon a létezés (modalitás) fogal-mainak körébe – a megismerés tárgyaként nem élvez kitüntetett szerepet bármely más, a tudatunkban előforduló fogalomhoz (képzethez) képest.
11 KANT 2004, 191; B 200.
12 Az erre vonatkozó elemzések A tapasztalat analógiái (a viszony kategóriáinak alkalmazásáról), illetve Az empirikus gondolkodás posztulátumai (a modalitás kategóriáinak alkalmazásáról) között találhatók. KANT
2004, 204-238, B 218–266, illetve KANT 2004, 238–257, B 265–294.
Vilagossag tel_munkacsy_beliv.indd 74
Vilagossag tel_munkacsy_beliv.indd 74 2012.02.21. 9:08:242012.02.21. 9:08:24
75 Lássuk ezek után, hogyan igazodik a semmi táblázata a kategóriatáblához! A sem-mi fogalmai sorban:
1. ens rationis – üres fogalom tárgy nélkül (noumenon): a mennyiség kategóriaosztályának, 2. nihil privativum – egy fogalom üres tárgya (árnyék, hideg): a minőség osztályának,
3. ens imaginarium – üres szemlélet tárgy nélkül (a tér és az idő): a viszony kategó- riaosztályának,
4. nihil negativum – üres tárgy fogalom nélkül (az egyenesvonalú kétszög): a litás kategóriaosztályának
felel meg.
A semmi itt felsorolt négy fajtája közül kettő magából a kanti transzcendentálfilozófiá-ból meríti példáit: az ens rationisra hozott kanti példa a noumenon, az ens imaginarium példái pedig nem mások, mint a szemlélet a priori formái: a tér és az idő. A semmi első és harmadik fogalmát ezért a transzcendentális semmi fogalmainak is nevezhetnénk.
A semmi e változatai teljességgel kanti eredetűek. A semmi transzcendentális fogal-mainak hatálya alá olyan dolgok tartoznak, amelyek nemcsak hogy nem tekinthetők nemlétezőnek megismerésünk szempontjából, hanem egyenesen szükségszerű a pri-ori feltételei is annak. Eugen Fink szavaival: „Ami az ember számára a legmagasabb és létében legerősebb létező, az Kant kritikai transzcendentális reflexiója számára a semmi rejtett és maszkírozott formájának bizonyul.”13
A semmi második és negyedik fogalma azonban nem ismeretlen a gondolko-dás történetében. Prekritikai korszakában maga Kant is foglalkozott a relatív semmi (nihil privativum) kérdésével. Egyik első szövege, a Gondolatok az eleven erők nagy-ságáról és mértékéről14 már tárgyalja ezt a kérdést, ott éppen a nem-mechanikus erők között fennálló reális (tehát nem logikai) ellentétek fokának mérhető voltát próbálja igazolni. Könnyű lenne kimutatni, hogy az intenzív mennyiségek később bevezetett tanának gyökerei egészen eddig a szövegig, vagyis a negyvenes évek második felé-ig nyúlnak vissza. A hatvanas évek második feléből származik a másik írás, a Kísérlet a negatív mennyiségek fogalmának a világbölcseletbe való bevezetésére15 szintén a nihil privativum fogalmához köthető problémákat tárgyal, persze más szellemben, az eredeti gondolatmenetnek csupán a vázát megtartva.
A semmi negyedik fogalma, a nihil negativum nem más, mint a semmi tulajdonkép-peni fogalma, az a semmi, amelyről, és amelynek segítségével semmi értelmeset nem tudunk megállapítani megismerésünk során, ezért nem is járulhat hozzá semmi-vel sem a megismeréshez – a nihil negativum a semminek az a fajtája, amelyre pél-dát a tapasztalatban nem találunk és gondolatban sem tudunk szerkeszteni.16 A nihil negativum tárgya a képtelen dolog (Unding).17 A semmi első három fogalmára hozott
13 FINK 1959, 91.
14 KANT 1912- (AA I, 1–181.)
15 KANT 1912- (AA II, 165–204.)
16 Az egyenesvonalú kétszög lehetetlenségének problémájáról ld. a jelen szöveg 7. lábjegyzetét.
17 Kant a Pölitz-féle Metafizikai előadásokban egy másik példát is hoz a képtelen dolog fogalmára, nevezetesen az abszolút fátumot. Az abszolút fátum (fatum spinosisticum, vak sors) azonban nem az elgondolhatatlansá-ga okán tartozik a nihil neelgondolhatatlansá-gativum tartományába, hanem azért, mert elgondolása veszélyes az értelemre néz-ve („néz-vernunftwidriges Unding”). Az abszolút fatum elgondolásának tiltása, annak ellenére, hogy az kitüntetet-ten a gyakorlati filozófia területére tartozna, a priori természettörvényként megjelenik A tiszta ész kritikájában is, Az idealizmus cáfolata végén (in mundo non datur fatum). KANT 2004, 249 (B280–281).
Vilagossag tel_munkacsy_beliv.indd 75
Vilagossag tel_munkacsy_beliv.indd 75 2012.02.21. 9:08:242012.02.21. 9:08:24
76
példák ezzel szemben akár empirikusan megragadhatók (nihil privativum) vagy fogal-milag leírhatók (az ens rationis és az ens imaginarium), vagyis mindenképpen valami-féle legalább elvben feltárható viszonyban állnak a tapasztalattal.