Deliktuális kártérítési felelősség

Az alapvető szabályt a Ptk. 6:519. §-a mondja ki, nevezetesen, hogy „aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a károkozó a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható” (Ptk. 6:519. §), azaz úgy járt el, ahogy adott helyzetben általában elvárható. A károkozó magatartásnak tehát jogellenesnek kell lennie. A jogellenességét kizárja, ha a károkozó a kárt

a) „a károsult beleegyezésével okozta;

b) a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl;

c) szükséghelyzetben okozta, azzal arányos mértékben; vagy

d) jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi”. (Ptk. 6:520. §)

A károkozás károsulttal való beleegyezése körülménynek igen nagy a jelentősége a sportban, hiszen a sporttevékenységgel járó kockázatot a sportoló is ismeri, a sérülésre például a küzdősportokban nyilvánvalóan számítani lehet, a balesetveszély a technikai sportágakban nyilvánvalóan általában fennáll.

15

A kártérítési kötelezettség megállapításához szükséges: a kár bekövetkezte, amelyet olyan magatartással okozták, amely okozati összefüggésben áll a bekövetkezett kárral.

Itt lényeges a Ptk. 6:521. §-a, amely angol jogból származó behatás keretében kimondja, hogy „nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és az adott helyzetben elvárható gondosság tanúsítása mellett nem is kellett előre látnia” (Ptk. 6:521. §).

Sportban is előfordul, hogy a sérülés, vagy egészségkárosodás bekövetkeztében a sérülést szenvedő sportoló is hibás. A Ptk. 6:525. §-a szerint a károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli, és nem kell megtéríteni azt a kárt, amely e kötelezettség megszegése miatt keletkezett.

A kárt – sportsérülést – többen közösen is okozhatják. Erre nézve a Ptk. 6:524. §-a kimondja, hogy a károkozók a károsulttal szemben egyetemlegesen felelősek, tehát a teljese kár bármely károkozótól követelhető. (A Ptk. bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi a bíróság számára az egyetemlegesség mellőzését – mód van felróhatóság, illetve közrehatás arányában való egyenkénti marasztalásra is.)

A deliktuális kártérítés főszabálya: a teljes kárt kell megtéríteni (Ptk. 6:522. §) – ez alól a kivétel, hogy a bíróság a Ptk. 6:522. § (4) bekezdése alapján a kártérítés összegét különösen méltányos esetekben mérsékelheti.

A kár alapvető elemei pedig

a) damnum emergens – a tényleges kár, b) lucrum cessans – elmaradt haszon, c) a károsult költségei (Ptk. 6:522.§).

A kártérítés megállapítható járadék formájában is (baleseti járadék), ha pedig a kár pontos mértéke nem állapítható meg (ez gyakori baleseteknél) a bíróság általános kártérítést állapíthat meg (Ptk. 6:531. §).

A Ptk. 6:541 §-a felhatalmazza a bíróságot, hogy ha a károkozás és a bírói ítélethozatal között az értékviszonyokban jelentős változás következett be, a kártérítés mértékét az ítélethozatal idején fennálló értékviszonyok szerint határozza meg. A másik, sportsérüléseket is érintő szabály, hogy a károkozó és a károsult olyan megállapodást köthet, mely szerint a kárt nem kell megtéríteni. A szándékos károkozásért, valamint az

16

életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért való felelősséget azonban szerződéssel nem lehet korlátozni vagy kizárni (Ptk. 6:526. §).

Vannak olyan sportágak – technikai sportágak elsősorban -, amelyek fokozott veszéllyel járnak. Ez esetben a károkozó kimentési lehetőségei korlátozottabbak, mint általában.

Ezt nevezi a Ptk. a veszélyes üzem felelősségének (Ptk. 6:535-6:539.§).

A veszélyes üzem üzembentartója köteles e fokozott veszéllyel járó tevékenységből eredő kárt megtéríteni, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan körülmény okozta, amely a veszélyes üzemi tevékenység körén kívül esik. A veszélyes üzem üzembentartójának pedig főszabályként nem a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató sportoló minősül, hanem az a sportszervezet, vagy sportszövetség, vagy sportesemény szervező, amely a veszélyes üzemnek minősítő technikát a sportoló részére biztosította (Ptk. 6:535-6:539.§).

A sportoló valamely sportszervezet keretében sportol. Ezért különös jelentősége van a Ptk. 6:540-6:543. §-nak, amely a tag, az alkalmazott, illetve a megbízott felelősségéről rendelkezik (Sárközy 2015).

Amennyiben az amatőr sportoló sportegyesületben tagként sportol és harmadik személyeknek kárt okoz, a kárért alapvetően a sportegyesület, mint jogi személy felel és – amennyiben ezt a sportszervezet kívánja – a belső szerződéses felelősség szabályai szerint visszafordulhat az őt ért kárért a sportolóval szemben. Ugyanez a helyzet, ha a hivatalos sportoló, aki munkavállalóként sportol egy sportvállalkozásnál, kárt okoz, úgy ezért a munkáltató sportszervezet felel a károsulttal szemben. A sportvállalkozás a munkajogi szabályok szerint fordulhat vissza a sportolóval szemben, ami azt jelenti, hogy nem a sportszervezet teljes kárát kell megtérítenie, mert a munkavállaló kártérítési felelősségét az Mt. korlátozza az átlagkereset négyhavi mértékére. Ez alól kivétel és a teljes kárt meg kell téríteni, szándékosság és súlyos gondatlanság megállapítása esetén (Mt. 179. §).

Amennyiben azonban a sportoló a kárt szándékosan okozta, úgy a sportegyesülettel, sportvállalkozással együtt az okozott kárért egyetemlegesen felel, azaz van mód az amatőr, illetve hivatásos sportolóval szembeni közvetlen károsulti fellépésre is.

Ha a versenyző megbízásnak minősülő sportszerződés alapján sportolva okoz kárt, úgy a Ptk. 6:542. §-a szerint a sportoló által okozott kárért a sportoló és a sportszervezet

17

egyetemlegesen felel. A megbízó azonban mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a sportoló felügyeletében felróhatóság nem terheli.

Ha pedig a sportoló vétőképtelen kiskorú (belátási képessége korlátozott, kifejezetten a Ptk. e körben korhatárt nem állapít meg, bírói mérlegelés kérdése), helyette törvényes képviselője (szülő, gyám) felel az okozott kárért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a nevelés, illetve a felügyelet körében úgy járt el, ahogy adott helyzetben általában elvárható (Ptk.

6:544. §). Ha a kárt vétőképes kiskorú okozza, úgy a vétőképes kiskorúval együtt gondozója (törvényes képviselője) is egyetemlegesen fele, de ez esetben a károsultnak kell bizonyítania, hogy a gondozó nevelési-felügyeleti kötelezettségét felróhatóan megszegte (Ptk. 6:547. §).

A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A kártérítési igény általában öt év alatt évül el (kivéve a veszélyes üzemet, ahol az elévülési idő három év).

Amennyiben azonban a károkozás bűncselekménynek is minősül (pl. testi sértés), a követelés öt év után sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény el nem évül (Ptk.

6:532-6:533. §).