A fiatal sportolók jogi helyzete Magyarországon

Magyarország sportnemzet, és ezért méltán vagyunk büszkék a fiatal sportolóink által elért eredményekre. Sok tennivalónk van azonban a sportoló gyermekek védelmének érdekében.

A gyermekek és a sport kapcsolatára vonatkozó szabályokat és alapelveket számos jogi norma érinti. Minden 18 év alatti személy különleges védelmet élvez. Az ENSZ Gyermekjogi egyezménye, aminek 1991 óta Magyarország is részese, elismeri és védi a gyermekek jogait (1991. évi LXIV. törvény).

Ez az átfogó dokumentum a legfontosabb gyermekjogi eszköz, ami a gyermekek érdekeinek védelmében lefekteti a legfontosabb alapelveket, és így iránymutatást ad a gyermekek sportolásával, szabadidős tevékenységeivel, játékával foglalkozók számára is. Az Egyezmény 31. cikke biztosítja a gyermekek jogát a koruknak megfelelő játékhoz és szabadidős tevékenységhez.

Magyarországon a 2004-ben elfogadott Sporttörvény megerősíti a sportoláshoz való jogot, és a sportot a „lelki egészség alapjának” nevezve annak jótékony mentális hatásait feltétlenként kezeli (St.).

A Kormány erőfeszítéseinek eredményeként a gyermekek sportolása napjainkban fokozott figyelmet kap, viszont a Sporttörvény csupán néhány alkalommal utal a gyermekekre. Két esetben az esélyegyenlőség jegyében más kiemelt társadalmi csoportok között rögzíti annak támogatását, szabályozza a sportszerződés, a versenyengedélyhez szükséges biztosítás és az átigazolás módját. A versenyzők

71

sporttevékenységére és érdekvédelmére vonatkozó szakmai és etikai előírások elrendelésénél kiemeli a kiskorúak esetét, de ezeket a szabályzatokat pusztán a versenysportra korlátozva írja elő.

A hazai sportirányításnak a szabályzatok kialakításánál figyelembe kell vennie a klasszikus gazdasági, társadalmi és környezeti célok mellett a sportszakmai, a sportpolitikai és technológiai célokat egyaránt, amely célrendszer legtöbb részét érintenie szükséges az érdekvédelemnek (Stocker és Szabó 2017).

Az UNICEF Magyarország által készített gyermekjogi vizsgálat során 438 gyermek töltött ki egy kérdőívet a gyermekek sportban szerzett tapasztalatairól. A vizsgálat helyszíne a Nagy Sportágválasztó 2012. szeptemberi programja volt. Az eredmények tanúsága szerint a gyermekek elsősorban a mozgás öröme (29%), a barátokkal való együttlét (22%), és a kikapcsolódás kedvéért (14%) kezdenek el sportolni. A siker, és a küzdelem – mint motivációs tényező – csak ezt követően, 13% ill. 12% arányában jelent meg a válaszok között. A vizsgálat megállapította továbbá, hogy a megkérdezett gyermekek egyharmada szerint a csapat érdeke előrébb való, a saját maguk problémáinál és ez egyben azt is jelentheti, hogy akár egy beteg vagy fájdalommal küzdő sérült gyereket is rá lehet venni vagy kényszeríteni arra, hogy tovább játsszon és versenyezzen. A motiváció is nagyon fontos, a gyerekek válaszaiból az is kiderült, hogy ők jobban teljesítnének, ha többet biztatnák őket és nagyon nem szeretik, ha az edző durván leszidja őket, mert nem teljesítnek jól, vagy amikor azt mondják nekik, hogy nem ő a legügyesebb a csapatban (Józsa 2016).

A sportoló gyermekek sokszor hatalmas nyomásnak vannak kitéve, és komoly, felelősségteljes munkát végeznek az edzések és versenyek során. A teljesítmény tükréből nézve hajlamosak vagyunk úgy tekinteni rájuk, mint miniatűr felnőttekre.

Minden 18 éven aluli sportoló elsősorban gyermek, és csak másodsorban sportoló és a sport a gyerekek számára elsősorban örömforrás. Ez azt jelenti, hogy jogaiknak, szükségleteiknek és a védelmükben hozott speciális szabályoknak minden esetben érvényesülniük kell (Józsa 2016).

A Sporttörvény és az egyéb vonatkozó szabályok valamint a szakemberekre irányadó képzési feltételek jelenleg nélkülözik azokat az elemeket, amelyek érzékenyítenék és tudatosítanák a szakmában a gyermekek jogait és speciális védelmének követelményét.

72

Jogi szempontból a szülőkre büntetés vár, ha nem óvják a gyerekük testi épségét, ha nem törekszenek rá, hogy biztosítsák az egészséges fejlődéséhez szükséges feltételeket.

Viszont a sportban is érvényesül ez a jogi védettség? Mindenki tudja, hogy a gyerekkori sportsikerekért és a dicsőségért gyakran nagyon nagy árat kell fizetni: visszatérő sérüléseket, a hormonháztartás felborulását, amelyek akár egész életükben fennmaradó egészségkárosodást okozhatnak a fiatal sportolóknak. Éppen ezért nem véletlen, hogy a hazai hatályos rendelkezések szerint a versenyzéshez szükséges sportorvosi engedély érvényességi ideje 18 éven aluli versenyző esetén 6 hónap, fele annyi, mint a felnőtteknél.

A sportversenyen résztvevő sportoló – és így a fiatalkorú sportoló is – aláveti magát az adott sportágra vonatkozó írott és íratlan szabályoknak, s ezáltal beleegyezését adja a tekintetben, hogy őt a sportág jellegétől függően bizonyos sérülések érhetik. De egy gyermek (Ptk. szerint kiskorú) ehhez – cselekvőképtelen (14 év alatti gyermek), vagy korlátozott cselekvőképessége (14 és 18 év közötti fiatal sportoló) miatt – a beleegyezését nyilvánvalóan nem adhatja. Ezáltal teljességgel elfogadott, hogy a szülő, a felnőtt adja a beleegyezését a gyermek sérülésének kockázatába. Az alapvető problémák orvoslása, tehát a korhatár, a megfelelő edző és edzésprogram, a megfelelő orvosi és szülői felügyelet kérdése nemzeti szinten is kivitelezhető. Az üzleti szemlélet sportban betöltött jelentős szerepe miatt viszont ez egyre nehezebb feladatot és nagyobb kihívást jelent mind a jogalkotónak, mind pedig a korlátozott szabályalkotási hatalommal felruházott nemzeti szövetségeknek.

A gyermek és ifjúsági sportolók védelméről szóló törvények hiánya a közeljövőben beláthatatlan következményekkel járhat. Nem szabad megvárnunk, amíg fiatal sportolók tragédiái fogják kikényszeríteni ezeknek a jogszabályoknak a megalkotását. Az amerikai tapasztalatok szerint az agyrázkódások és egyéb sportsérülések száma úgy csökkenthető tovább, ha a sportági szövetségek, egyesületek is határozott lépéseket tesznek a felvilágosítás és a megelőzés terén, sportág specifikus szabályokat hoznak, működésükbe beépítik a szükséges irányelveket, valamint a gyerekeket és szülőket megfelelően tájékoztatják. Vállalják továbbá azt is, hogy a gyerekek és szülők részére tájékoztató anyagot készítenek, amely magában foglalják az adott sportágra jellemző sérülések jellemzőit, a megelőzés lehetőségeit és felvázolják a sérülés hosszú távú következményeinek kiküszöbölésére rendelkezésre álló lehetőségeket, valamint azt is,

73

hogy a sérülést elszenvedő fiatal sportolók kihez fordulhatnak segítségért. Ezeket a tájékoztató anyagokat pedig a sportszövetségeknek meg is kell ismertetnie az érintett szülőkkel, hiszen számos alkalommal a szülők a szövetség információs anyagait nem ismerik, egy közösen aláírt beleegyező nyilatkozat, vagy működési kódex azonban sokkal erősebb kötőerővel bír.

A hazai jogszabályalkotásban is szabályzatokkal és törvényekkel kell biztosítani a fiatal sportolók érdekvédelmét, csakúgy ahogy az elmúlt években ez a gyakorlat az Egyesült Államok legtöbb szövetségi államában már elindult.

74