Délkelet-Stájerország és Dél-Burgenland szarmata utáni vulkanitjainak K/Ar kora

K/Ar vizsgálatainkkal a Magyar Állami Földtani Intézet és a Geologische Bundesanstalt együttműködése keretében Kelet-Ausztriában folyó maar kutatásokhoz csatlakoztunk. A délkelet-stájerországi és burgenlandi vulkáni kőzetek részben fiatalabb miocén és pliocén bazaltok, részben, az általunk vizsgált területen jóval túlterjedő idősebb vulkáni kőzetek, amelyek közül a Weitendorf és Gossendorf között található trachiandeziteket vizsgáltam, ezekkel azonban dolgozatomban nem foglalkozom. A magyar-osztrák együttműködésben vizsgált minták lelőhelyét a 6.3.1. ábra térképvázlata mutatja. Eredményeinkről két közlemény jelent meg (Balogh és társai, 1990, 1994b), és szerepelnek a Kárpát - pannóniai régió alkáli magmás működéséről készült összefoglaló közleményekben is (Pécskay és társai, 1995, Seghedi és társai, 2004).

6.3.1. Ábra. Datált alkálibazaltok lelőhelye Dél-Burgenlandban és Kelet-Stájerországban

143 1522 Oberpullendorf 3. olivinbazalt 1,118 4,816 13 11,2±1,2

518 Pauliberg olivinbazalt 1,293 5,276 16 10,5±1,0

6.3.1. Táblázat. Burgenlandi és kelet-stájerországi bazaltok K-Ar kora

Dél-Burgenland területéről a Pál-hegyi diabázt és alkálibazaltot, valamint a felsőpulyai alkáli bazaltot vizsgáltuk. A Pál-hegy kőfejtőjének felső udvarából a durva, oszlopos fedőbazaltból és a kőfejtő udvarának talpszintjéből gyűjtöttünk be mintát, az utóbbi szövete és kémiai összetétele szerint diabáz. A fedő olivinbazalton 10,5±1,0 M év kort mértünk (6.3.1. táblázat), az alsó diabázból viszont K-tartalmukban jelentősen különböző frakciókat is sikerült elkülönítenünk, így izokron kor meghatározására is lehetőségünk nyílott. A koradatok a teljes kőzeten 11,0±0,5 M év, a főleg titánaugitból álló mágneses frakción 12,3±1,1 M év, a főleg (káli-)földpátokat tartalmazó nem mágneses frakción pedig 11,7±0,4 M év kort mértünk.

Figyelembe véve a hibahatárokat, lehetséges, hogy az észlelt korkülönbség nem szignifikáns, bár a teljes kőzeten mért fiatalabb kor, mint azt a szlovákiai bazaltos andezitek vizsgálata során kimutattuk (Balogh és társai, 2000), lehet a könnyen bomló vulkáni üveg argon vesztésének a következménye, a nem mágneses frakció korát pedig, az alacsony K-tartalom miatt, már nagyon kevés többlet Ar is megemelhette. A két izokron kor (6.3.2.a-b ábra) a nagy analitikai hiba ellenére igen jól egyezik (I1 : 11,5 ± 0,72 M év; I2: 11,2 ± 1,06 M év) Ezek az izokron korok jó egyezésükön kívül azért nagyon megbízhatóak, mert a frakciók K-tartalmában igen

144 nagy, több mint négyszeres eltérés van. Az egymással összhangban lévő koradatok közül a valamivel pontosabb izokron kort, a 11,5±0,72 M évet célszerű a vulkáni működés kezdeteként elfogadni.

6.3.2. Ábra. A Pál-hegy diabázánák izokron kora. Részletes magyarázat a szövegben

A felsőpulyai kőfejtő alsó szintjéről begyűjtött oszlopos olivinbazalton 11,2±1,2 M év kort mértünk. E minta szövete nem tette lehetővé jelentősen különböző K-tartalmú frakciók előállítását, így (izokron teszt hiányában) a mért K/Ar korban akár kételkedhetnénk is. A felsőpulyai bazalton mért kort tulajdonképpen a közeli Pál-hegy nagyon hasonló és nagyon megbízható kora hitelesíti.

Délkelet-Stájerország bazaltjai kőzettanilag (6.3.1. táblázat) és kémiai összetételüket tekintve (Balogh és társai, 1990, 2. táblázat, 2a-b. ábra) is változatos képet mutatnak. A viszonylag kevés számú koradat közül is több a túl sok atmoszférikus Ar-tartalomból következő nagy hiba miatt nem teljes értékű (Klöch, Wilhelsdorf, Mühldorf 8/2). Az azonban mégis megállapítható, hogy a kitörések legalább 1 millió évig, valószínűbb, hogy 1,5 M évig, tartottak. Kormeghatározásaink azt is mutatják, hogy legidősebbek a neuhausi Várhegy alkáli olivinbazaltja, amelynek legfelső szintjéről a várudvarról gyűjtött tufában lévő bombán 3,11±0,75 M év kort mértünk, továbbá a Steinleiten DNy-i oldalán lévő útbevágásból vett alkáli olivinbazalt, amelynek korára 3,76±0,41 M év kort határoztunk meg.

145 A mühldorfi kőbányából a bánya bejáratánál található nefelinbazanitból egy, az É-fal oszlopos elválású bazanitjából 2 mintát mértünk. Meghatároztuk a ⁴⁰Ar/³⁶Ar - K/³⁶Ar izokron kort is (2,30±0,14 M év; 6.3.3. ábra), ami a minták hasonló K-tartalma miatt csak maximális korként értelmezhető. Megjegyzem, hogy az ugyancsak Feldbach közelében lévő Steinberg bazaltjának 2 mintáján (nem közölt) izokron korokat határoztunk meg, amelyek a 2,41 - 2,11 M év kortartományban szórnak, s így megerősítik a mühldorfi mintákra meghatározott izokron kort. Ugyancsak a mühldorfi bazalton mért izokron kor hitelét erősíti a közeli Unterweissenbach felhagyott kőfejtőjének alsó szintjéről származó bazalt bombán mért, analitikailag feltétlenül jó 2,27 ± 0,17 M év kor is .

6.3.3. Ábra. A mühldorfi nefelin(es) bazaltok az izokron diagramban

A Stradner Kogel korát a wilhelmsdorfi kőfejtőben begyűjtött mintán mértük. A hiba túl nagy, de a területen mért legfiatalabb kor (1,71 ± 0,72 M év) a kőzettani - geokémiai jelleggel összhangban van.

Végül a Klöch rétegvulkáni komplexumának déli részén található kőbányából származó nefelibazanit igen nagy hibával meghatározott korával (2,56±1,2 M év) kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy a komplexum további 2 mintáján sikerült izokron korokat

146 meghatároznunk, ahol a K/Ar korok a 2,44 - 2,10 M év időszakra estek, az izokron korok pedig egy igen szűk (2,24±0,16 - 2,34±0,14 M év) kortartományban szórtak.

A délkelet-stájerországi bazaltos kőzetek korával kapcsolatban összefoglalva megállapítható, hogy a vulkáni működés mindenképpen a 2,5 - 2,0 M év időszakban volt a legintenzívebb. A neuhausi Várhegy bizonyára idősebb 3 M évnél, a Stradner Kogel tefritje viszont 2 M évnél fiatalabb is lehet.

A Balaton-felvidék, Bakony és a Kisalföld vulkánossága legnagyobb részben a burgenlandi és a délkelet-stájerországi vulkánosság közötti szünetben zajlott le. A dél-burgenlandi és a Duna-Tisza-közi mélyfúrásokból ismert bazaltos vulkáni működés időben közel volt egymáshoz, a délkelet-stájerországi bazaltok kitörése viszont a nógrádi bazaltvulkánossággal mutat időbeli rokonságot.

Kronológiai vizsgálataink részben megerősítették a régi klasszikus sztratigráfiai megállapításokat (Winkler, 1913; Küpper, 1957), miszerint a mühldorfi és neuhausi bazaltok kora felső-pliocén, viszont cáfolták a klöchi és wilhelmsdorfi bazaltokat felső-miocénnek tartó nézeteket.