A vizsgált fúrások szelvényei

46 4.3.3. Ábra. Csillámpalából (Hont-1. fúrás) és amfibolitpalából

(Sóshartyán-3. fúrásból) elválasztott muszkovit Ar/Ar korspektruma

47 A Hont-1 fúrásból elválasztott muszkovit korspektruma a 4.3.3.A ábrán látható. A ³⁹Ar 70 %-a a 782-1140 °C hőmérséklet tartományban szabadul fel és 113,9±0,8 M év plató kort határoz meg. Ez a kor mint az eoalpi közepes fokú metamorfózist követő lehűlés ideje értelmezhető. Nem különbözik ettől az 1976-ban mért K/Ar kor (Balogh és Árváné, 1976), ami a jelenleg használatos atomi állandókkal számolva 116±6 M év. Ekkor a csillámpala Ar-tartalma teljesen kicserélődött az atmoszféra Ar-tartalmával. Idősebb metamorfózis alkalmazott módszereinkkel nem mutatható ki. A K/Ar kormeghatározással szemben az Ar/Ar módszer egy fiatalabb hatást is jelez. A legalacsonyabb hőmérsékleten felszabadult argonhoz 41,4±3,1 M év kor tartozik. A fiatalító hatás ennél idősebb nem lehet, pontos oka még nem tisztázott. Vagy a területre jellemző intenzív miocén vulkáni működés, vagy pedig tektonikai mozgásokhoz kapcsolódó deformáció és felmelegedés vezetett a radiogén Ar gyengébben kötött részének eltávozására. Véleményem szerint a második lehetőség a valószínűbb.

Míg a Hont-1 fúrás a magyarországi Veporidák ÉK-i részét érte el, addig a Sóshartyán-3 és Szécsény-7 fúrások a K-i rész kőzeteinek megismerését segítették elő. Az 4.3.1. táblázatban látható, hogy a két területen mért korok szignifikánsan különböznek. A Sóshartyán-3 fúrás ugyanazon amfibolit magján muszkoviton Ar/Ar és K/Ar, amfibolon K/Ar kormeghatározást végeztünk. A radiometrikus korok értelmezését a muszkovit Ar/Ar korspektrumának (4.3.3.B ábra) elemzésével célszerű kezdeni. Az Ar/Ar korspektrumon a 740 - 1061 °C hőmérsékletek között, ahol a ³⁹Ar 84 %-a távozott el, 87,4±1,0 M év plató kor látható. A plató kor a metamorfózist követő kiemelkedéssel kapcsolatos lehűlés koraként értelmezhető. Fontos különbség a 3A és 3B ábrákon bemutatott korspektrumok között, hogy a Sóshartyán-3 fúrás muszkovitjának korspektruma a legalacsonyabb hőmérsékleten mutatja a legidősebb, természetesen csak formális kort (527 °C, 112,9±7,9 M év). Hangsúlyoznunk kell, hogy ennek a koradatnak korértéke nincs, mindössze azt jelenti, hogy a muszkovit záródásának utolsó fázisában a kőzetben radiogén Ar jelent meg. A muszkovit teljes záródásánál csak valamivel magasabb hőmérsékleten ez az Ar (többlet argonként) csak a muszkovit szemcsehatárhoz igen közeli rétegébe tudott beépülni, ezért szabadult fel már a kigázosítás első, legalacsonyabb hőmérsékletű lépésében. Mivel a plató kor által jelzett időben (87,4 M év) az Ar még az ásvány teljes térfogatában oszlott el, a többlet Ar csak ezután jelenhetett meg a kőzetben. A legvalószínűbb, hogy a többlet Ar a kőzet mélyebben lévő, magasabb hőmérsékletű részéből szabadult ki, s fluidumok közvetítésével jutott el az általunk vizsgált mintához. A többlet Ar megjelenése a hazai Veporidák K-i részén azt is jelenti, hogy itt a fluidumokkal való kapcsolat

48 intenzitása erősen befolyásolta a K/Ar korokat. Ezzel magyarázható, hogy ugyanezen a magmintán idősebb K/Ar kort mértünk (Balogh és társai, 1974, 1976; Lelkes-Felvári és társai, 1996): feltételezhető, hogy a laboratóriumunk működésének első éveiben szeparált muszkovitban még több, többlet Ar-t is tartalmazó ásványtörmelék maradt.

Az amfibolon 93,5±5,6 M év K/Ar kort mértünk, ez csak kevéssel idősebb a muszkovit plató koránál. Ez a korkülönbség várható, mivel az amfibol minden tapasztalat szerint a muszkovitnál magasabb hőmérsékleten záródik. Az amfibolban többlet Ar-t nem feltételezünk, mivel az csak az amfibol záródása után, a muszkovit záródásának utolsó fázisában jelent meg a kőzetben. Az amfibol záródási hőmérsékletére Harland és társai (1990) 500 - 550 °C-t adnak meg, míg Villa (1998) valamivel magasabb értéket (550-650 °C) javasol, de ez utóbbi érték fluidumok jelenlétében csökkentendő. Koroknai és Horváth (Koroknai és társai, 2001) különböző ásványegyütteseket használva a metamorfózis csúcsára átlagosan 550±30 °C-t és 9±1 kb T-P értékeket határoztak meg. Ezt egybevetve a radiometrikus korokkal, az amfibolitfácies közepének megfelelő metamorfózis kora az amfibol 93,5±5,6 M év K/Ar korával igen jól közelíthető. A Sóshartyán-3 fúrás magjain Dunkl István hasadvány nyom kormeghatározásokat végzett (Dunkl, 1993; Koroknai és társai, 2001), a mért korok összhangban vannak az ásványokra és módszerekre elfogadott záródási hőmérsékletekkel (Harland és társai, 1990). A koradatok felhasználásával Koroknai és Horváth (Koroknai és társai 2001) megszerkesztették a Sóshartyán-3 fúrásra a metamorfózist követő gyors kiemelkedés és lehűlés időbeli lefolyását bemutató ábrát (Koroknai és társai, 2001, 9. ábra). Az ábra egyértelműen mutatja, hogy az oligocénben (sőt korábban is) a hazai Veporidák már kiemelt helyzetben voltak.

A Szécsény-7 fúrás 2 gneisz magját biotit mérésével datáltuk. A korok hasonlítanak a Sóshartyán-3 fúráson mért Ar korokra. Ar/Ar mérés hiányában a többlet Ar jelenléte nem zárható ki. Tekintve, hogy a Sóshartyán-3 fúrás helyén a többlet Ar csak a muszkovit záródásának utolsó fázisában jelent meg, s a biotit valamivel alacsonyabb hőmérsékleten záródik mint a muszkovit, a biotitban elvileg feltételezhető többlet Ar. Figyelembe véve a Sóshartyán-3 és Szécsény-7 fúrásokban a cirkon hasadvány nyom korainak hasonlóságát, a két közeli fúrással feltárt terület kiemelkedése között korkülönbség nem állapítható meg, s ez egyúttal érv a biotiton mért K/Ar kor megbízhatósága mellett is..

Kronológiai vizsgálataink eredményeit összefoglalva megállapítható, hogy (i) alpinál idősebb metamorfózisra utaló kort Ar módszerrel nem tudtunk kimutatni. (ii) A hazai

49 Veporidák K-i részén a közepes fokú amfibolitfáciesű metamorfózis kora amfibolon mért K/Ar kor szerint 93,5±5,6 M év. A metamorfózist retrográd folyamatok és kiemelkedés követi, amelynek korát a muszkoviton mért, 87,4±1,0 M év Ar/Ar plató kor mutatja. (iii) A muszkovit záródásának utolsó fázisában a kőzetben többlet Ar jelent meg, ami az Ar/Ar korspektrum alacsony hőmérséklethez tartozó korát növelte. (iv) A Hont-1 fúrás környéke korábban, már az alsó-krétában kiemelkedett, a muszkoviton mért plató kor (113,9±0,8 M év) a metamorfózist követő lehűlés első fázisának korát mutatja. (v) A Hont-1 fúrás területén az alacsony hőmérsékletekhez fiatalabb kor (41,4±3,1 M év) tartozik, ezt a fiatalodást vagy a miocén vulkáni működés, vagy egy fiatal tektonikai hatás idézte elő. Kormeghatározásainkat Frank és társai (1987), Dallmeyer és társai (1998), Müller és társai (1999) és Thöni (1999) eredményeivel összehasonlítva valószínűsíthető, hogy a magyarországi Veporidák alpi metamorfózisa az Ausztroalpi terület metamorfózisánál korábban kezdődött és korábban is ért véget.