’s hogy elevenseget, világosságat, izgatô hevet, eröt, tartósságat tüntessen ki. Szükség az elmés séget gyakorolnia, hogy a’ kis,rejtek ’s távulválô, de öszve illô liasonlatosságakat és eggyenlöségeket is gyorsan fellellye; ’s az öszvevetés’ dolgábarn az illendöt, a’ finomat, ii’ helyest, észrevcgye.
Sziikség az élességet is kimívelnie: hogy az eggyezöt
’s ellenkezöt, az eggyenlöt ’s különhözöt, а’ valót
’s valótlant, az igazat és nemigazat, minden némü
s'zinezetekben is köimyen; egyszerre elválasztlias*
sa, ’s felfedezhezze. 2.) Fö dolga a’ gondolkodô erönk’ kiformáltatásaf hogy а’ dolgok’ eg'ybeköt tetését gyorsan ’s helyesen észrevehesse; rendbe szedliesse, helyesen elhatározhassa; közös jegyel ket fellelhe'sse ’s kivonhassa; hogy értelmeiket ki formállya és közöpségíttse; ezeket egymáshoz ké рез‘; illyesztgesse, egyiket а’ másika alá rendel lye; а’ közös ite'leteket úgy eggyesíttse, hogy be lölök, mint fundamentomból,olly mi következ zék, melly a’ gondolkodás’ országában âllandô he lyet nyerhessen magának; végre az eggyes esmé reteket olly szorosan, ollyy telyesen függessze ösz ve, hogy a’ tapasztalási jegyekhöl megmutatlxatat lan képzet, az elvonttakból pedig általlányos, ma gától так) Idea Lündököllyék ki. Ezen alakos,
`belsö világnak napja egyedül а’ Philosophia, ’s vezére arra, hogy, a’ ki mit helyesen megértett, tisztán bélátott, szerencsésen ki is fejezze. 5.) А’
Philosopllia formállya ki esmérö erönket is egész méltóságában, kiterjedésében: képzeteinknek ere detéig hat, az igazságat erös fundamentomra ala pittya; az értelmeket alkotó részecskéire feite
’ geti; nem foglalatoskodik ö már eggyes tárgyakkal, némelly határozott szíikségekkel, vagy az ember’
valôságának valamellyik llelyheztetésével, — а’
mindenséget, a’ lelki embert, а’ mi kinekkinek lelkébe öntetett, a’ minden életnek végczéllyát,
’s az okoknak általlânyos вы“, ez Istent, tudat tya az ki. 4.) A’ Philosoplu'a legfontosabb erkök csi nemesítésünkre ne'zve; а’ cselekedtetö e'sz ne'm csak аж kivánnya tölünk, hogy szabott kötelessé .geinket telyesítsük, hivatalunknak'. megfelellyünk;
hanem azt~ is, hogy azok’ gyakorlàsát, ennek bé Löltését a’ lörvény’ tiszteletéböl cselekedjük; hogy az erkölcsi érzés, gondolkodás, maga а’ lelki jó
. 4 a»
ság, bizonyos készséggé, hathatôs, csüggedlietet len erölködéssé vállyék bennünk. Csak a’ meg
nemesiiltt eszes szabad akarat tészen ezekre ké
pesekké. A’ mi ‘е’ nélkül lészen, eszköz-szerü (ше chanicum quid), helybehagyásra, jutalomra érde-~
metlen; mértékletünknek, érzeményeinknek, indu latainknak, vágyódásunknak sziileménye: azért becstelen, ’s hozzánk szabad eszes ällatoklioz mél tatlan. Az erkölcsi cselekedet, lelki jôság, ér demre-méltóság , a’ szabad akaratnak tisztádan tiszta maga elhatározási’itol ’s az lêsz’ _törvényéiiek xiagyi'a becsülésétöl származili. Erre peclig melly sok szi'ikséges?! Nein elég általlyában, nii а’ i6,
’s rosz, mi igazságos , mi nem, mit hoz magi'ival a’ törvény, mit tilalmaz, tudni; nem elég az er kölcsi érzés ’s gondolkodi'is, hanem szükség ezen 'maga eltöliélléséhcz is fogni, rajta lenni, hogy'
а’ törvény’tisztelete uralkodiék hennünk, мы;
az erkölcsiség, ’s lelki jóság’ termeszetét tudni;
fö maximáját, utmutatásit, rendszabásit, eszkö zeit is esme'i‘ni és használni; az az: szi'ikséges az rerkölcsi tudomány is.
51.. De pi‘óbállyunk egy valóságos Philo sophust lerajzolni: Minden reâhatott bényomatot olly erösen fogad ö el, mint csak lehet ’s figyel mére méltattya vagy nem; тайга van, hogy 1:11‘
gyának minden jegyeit, képestségeit kikemléllye, hogy leképezliesse; elöterjesztméñyei tiszták,mint ai’
felhôtlen ég; emlékezete könnyen, szaporán,böven ragadja azokat meg, mellyek reája bizatnak; hi ven fenntartya, vissza is adja, mihelyt csak kí~
vântatnak. Képzelôdésének festéke élénk, ecset tye mindég az _ész’ iga’zgátása alatt munkálkodik, mentt minden eröszakoskodástól. A’ képeit. és ér
zeményeit világosságra, életre hozni, megvalôsí tani törekedik. Az ésméi'et és igazsâg az a’ czél,
mellynek elérésére törekeclik; éliezi, szomjulxo’zza a’ többrôl több bélá‘tást, és maga ’s másak’ tökél letességére fordítt‘ya‘; minden elölépését, mellyet az igazság’~ta1‘tomânyában teszen, drága nyereség nek tartya; e’ kincséért él és hal, fösvénykedik.
A’ megesmértt terrnészct’, a’ kitudott világ’ gyö nyörködtetésében leli boldogságát. Azért а’ he lyes és huzomos gondqlkodás mulatság,r néki, nem unaloxq. А’ visgâlás ’s elhatározás késéröje, mel lyet elsebocsát magátôl; elméje elrendeltt értel mekkel gazdagon megrakótt mêhkas; sulla se itél, soha se ve'gez vaktában, értelminek egyeztetése nélkül. Esze, mall)T mentt minden eleveîtéletektöl, úgy fénylik, mint a’ nap a’ mennyegzeten; bizo nyos fundamentomokon épít, és szoros követke zeteket hozki; éltet, eggyesí~t’s ha „(мёд ös vényt tör magának ’s Ideálékokat alakit; ’s a’ le-- hetökön, általlányosokon állapodik meg. Erkölcsi világot авт ’5 czélerányosan el is rendeli. Aka lrattya a’ jóra feszül, az ingyen valô jótétel fö napí
dolga. Nem rejtezkedik semmi olly keblében, mel lyet az egész világnak szabad nevolna látnia, tud nia. Soha se felejti el, hogy szabad uraság az ö része; szl'intelen vitézkedik ezen drága örökéêrt;`
ébren van mindég ,'hogy а’ testiség meglepve .eröt ne vegyen тайга; maga utánn ne hurczollya:
azért vigyáz magára, indúlatinak ’s vágyásinak rendet szab, intezetet Ы; kivánságait, ha {Шарм -tya kedifezö, szaporíttya, ha mostoha, szükítti.
Akarja- és a’ fájdalom megnem sértheti; akarja- és a’ halâl távoz tôle; akarja-’s az egész vilâg, min den viszontagságival le nem verlieti ôtet. Sze ret ö, de föképp az igazat, a’ jót ’s a’ szépet;
ezek társaságâban találni бы: mindég. Valamihez hozzá fog,a' könnyebb ‘felérllél ragadja azt meg; a’
czélarányos eszközökkel él; a’ munkán kinem fâ
rad, meg se nyuyszik, míg véget nem ért. E’ vi lágat paradicsommá változtattya ki formáltt észe,
’s nemesült érzése ’s szíve. hevennében hálákodik
az ё; és föld’ Urának, hogy maga képévé ’s e’
föld’ lakosává rendelte! Illy Phílosophusok voltak Socrates, Seneca, Márk Aurel, ’s más többek, kik
emberi méltóságunkat kitüntették.
„Die natürlichen, aber auch enlschiedensten und hef tígsten Gegner der Philoso hie waren von jeher und werden immer seyn die reunde der Finsterniss, des Aberglaubens und der absoluten Herrscherge walt, die Verfechter der blinden Autorität und der Knechtschaft. Von jeher hat die Philosophie gegen solche zu kämpfen gehabt, von diesen ist von jeher der Gefährlichkeit für den Staat, für ge
setzllche Ordnung und Religion angeklagt worden.
Aber so schwere Verfolgungen auch von dieser Seite her die Philosophie ¿iusserlich zu ertra en hatte,
innerlich, geistig, sind diese doch die schwächsten
Gegner der Philosophie. Die harten Schiksale, wel che ein Pythagoras, Sokrates, Aristoteles., später
ein Avicenna ,und Averroes, ein Vaníni und Bruno
von Nola, und neuerlich ein Thomasius und Wolf, ein Fries und (Жен, vom fanatischen Pöbelwahn oder despotischerKabinelspolizey zu erfahren hat ten, haben die Achtung der Philosophie und Ihre moralische Kraft in der öffentlichen Meinung mehr gehoben als geschwächt. Die geistigen'Wail'en’aber, die von dieser Seite her gegen die Philosophie ge braucht wurden, sind immer höchst schwach ge wesen. Sie bestanden und bestehen in den immer wiederholten Anklagen der Gefährlichkeit der Phi losophie fiir Religion undl Staat, der Entweihun‘g und der Zerstörung aller bestehenden Ordnung. Die gesunde öffentliche Meinung hat diese aber me als gerechten Vorwurf anerkannt; sondern sie hat mity
Becht nur die Stimme der Herrsucht und des Aber
glaubens darin erkannt. Man hat schon längst* sehr 'richtig aufdiese geantwortet: „Was mag das fur ein Staat, und was mag das für eine Religion seyn, könnte? —- Eine Religion un ein Staat., die das Licht der Vernunft nicht zu ertragen vermochten,