Az 1990-es években a globalizációs folyamatnak köszönhetően nemzetközi szinten is erősödött az érdeklődés a CSR iránt, mely főként a multinacionális vállalatok térnyerésének tulajdonítható (Agudelo et al. 2019, Obara – Peattie 2018). Ebben az időszakban kevés fogalmi meghatározás született és sokkal inkább különféle fogalmak alapjául, valamint kiindulópontjául szolgál a társadalmi felelősségvállalás (Carroll 1999).
Az 1990-es években látott napvilágot a CSR történetében újabb mérföldkőnek tekintett Carroll-féle CSR piramis, amely a szerző által korábban, 1979-ben megfogalmazott definíciójának az újragondolása (Baden 2016, Carroll 2016) (4. ábra).
32 4. Ábra: A Carroll-féle CSR piramis
Forrás: Carroll (1999) alapján saját szerkesztés
Mivel a vállalatok a társadalom alapvető gazdasági egységei, így legfőbb felelősségük, hogy a társadalom számára kívánatos termékeket és szolgáltatásokat állítsanak elő és nyereséggel értékesítsék azokat, vagyis profitot termeljenek. Az összes többi szerep ezen alapul. A későbbiekben Ásványi (2012) is kiemeli a profit szerepét. Úgy véli, a profit a CSR alappillére, hiszen sikeres működés híján a vállalatok nem tudnak eredményes CSR tevékenységet folytatni. A társadalom ugyanakkor elvárja, hogy vállalatok működésük során betartsák az alapvető „játékszabályokat”, vagyis a jogi követelményeknek, törvényi előírásoknak megfelelően működjenek. Csapóné – Tóth (2017) mindezt úgy foglalja össze, hogy a vállalatnak gazdaságilag biztos alapokon kell működnie, a jogi keretek által előírtak betartása mellett. Mindezen túl az etikai felelősség azt a viselkedést, illetve azokat az etikai normákat takarja, melyeket a törvény által előírtakon túl a társadalom elvár a vállalatoktól. Végül a diszkrecionális felelősség az üzleti vállalkozások önként vállalt felelőssége, melyre a törvényi előírások nem kötelezik őket és etikus értelemben sem elvárt (Carroll 1991, 1999). Géring (2014) úgy véli a carrolli megközelítés fontos jellemzője, hogy a belső motivációval és cselekvéssel szemben a külső kényszerre és elvárásokra helyezi a hangsúlyt. Osztom a korábban említett szerzők megállapítását, mely szerint a gazdasági felelősség a CSR alapja.
Egyetértek velük a tekintetben, hogy a sikeres gazdasági működés a vállalati felelősségvállalás alapja, hisz, ha a vállalat nem termelne profitot, akkor nem lenne miből forrásokat elkülöníteni
Filantrópia
Etikai felelősség
Jogi felelősség
Gazdasági (pénzügyi) felelősség
a különféle CSR tevékenységekre. Ugyanakkor a jogi és az etikai felelősséget nem kezelném két külön szinten, mert úgy vélem, azonos fajsúllyal kellene bírniuk a vállalati működésben.
Ezzel egyidejűleg az lenne az ideális, ha a vállalatok nem a külső nyomás miatt igyekeznének élen járni a CSR alkalmazásában.
Ahogy a 7. számú táblázat is mutatja ebben az időszakban a CSR definíciók alapját főként a stakeholder-elmélet adja. Reder (1994) és Hopkins (1999) meghatározása már elkülöníti a külső és belső érintetteket, de a definíciók külön-külön is kihangsúlyozzák a munkavállalókkal való felelős bánásmódot. Ezen túlmenően a WBCSD, azaz a World Business Council for Sustainable Development (1999) megfogalmazása a fenntarthatóságot is számításba veszi, és az alábbiak szerint fogalmazza meg a CSR definícióját: az „üzleti világ elkötelezettségét jelenti, hogy hozzájáruljon a fenntartható gazdasági fejlődéshez, az alkalmazottakkal, a családjaikkal, a helyi közösséggel és a társadalom széles rétegeivel együttműködve, az életminőség javítása érdekében.”
Az 1990-es években alkotta meg Elkington a hármas eredménykritérium (TBL=triple bottom line) fogalmát. A koncepció a 3P-vel azonosította a fenntartható fejlődést, melyek alappillérei az alábbiak: People (társadalom), Profit (gazdaság) és Planet (környezet). Később Elkington kifejtette azt is, hogy a hármas eredménykritérium eléréséhez hosszú távon a köz- és magánszféra, illetve az érdekelt felek közötti hatékony együttműködés szükséges (Elkington 1998). A TBL tehát „egyfajta iránymutató a vállalatok részére melynek segítségével csökkenthetik a tevékenységükből származó káros hatásokat, és a gazdasági eredmények mellett ösztönzi a környezeti és társadalmi értékteremtést” (Berkesné 2018, p.14.). Mindezek alapján megállapítható, hogy a vállalatoknak a nyereség maximalizálásán túlmutatva társadalmi és környezeti érdekeket is figyelembe kell venni működésük során (Fatma 2016, Reid et al.
2017, Tsai et al. 2012).
Jelen kutatás szempontjából az 1990-es évek rendkívül jelentős időszaknak számít, hiszen a korábban említett stakeholder-elméletet alapul véve a fogalmi meghatározások középpontjába kerülnek a munkavállalók és a munkavállalókkal való felelős bánásmód, mely az etikai dimenzióhoz is kapcsolódik és a társadalmi dimenziót is érintik. Ezt erősíti az Amerikai Egyesült Államokban korábban megalakult kormányzati szervek is, mint például az EEOC (the Equal Employment Opportunity Commission) azaz az Esélyegyenlőségi Foglalkoztatási Bizottság és az OSHA (the Occupational Safety and Health Administration) azaz a Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Igazgatóság (Carroll 1991, Agudelo et al. 2019). Az egyes fogalmi meghatározások megkülönböztetik a külső és belső érintetteket, ezzel is hangsúlyozva az
34 fogalma kezd átalakulni és egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a fenntarthatóságnak és a fenntartható fejlődésnek, mely a 21. században mindinkább előtérbe kerül.
7. Táblázat: A CSR fogalmi meghatározásai az 1990-es években
Szerző(k), év Fogalmi meghatározás Dimenzió
Reder (1994) A vállalati társadalmi felelősségvállalás egyaránt utal a vállalat belső és külső működésére, ideértve, hogy miként kezeli a munkaerőt, valamint a környező világra gyakorolt hatását.
társadalmi
stakeholder-fókuszú
Gray et al. (1996) A CSR stakeholder (érintett)-orientált koncepció, mely túlmutat a szervezet határain és az üzleti tevékenység kapcsán az etikai felelősséget helyezi előtérbe.
etikai
stakeholder-fókuszú Hopkins (1999) A vállalati társadalmi felelősségvállalás nem
más, mint az érdekelt felek etikailag és társadalmilag felelős módon való kezelése.
A vállalatnak vannak külső és belső érintettjei, következésképpen a társadalmilag felelős magatartás hozzájárul az érintettek fejlődéséhez a vállalaton belül és kívül jelenti, mellyel hozzájárul a fenntartható gazdasági fejlődéshez, az alkalmazottakkal, a családjaikkal, a helyi közösséggel és a társadalom széles rétegeivel együttműködve, az életminőség javítása érdekében.”
gazdasági Khoury et. al. (1999) A vállalati társadalmi felelősségvállalás a
vállalat annak érdekeltjeivel való kapcsolatát tükrözi. Az érdekeltek közé tartoznak az ügyfelek, az alkalmazottak, a közösség, a tulajdonosok, a befektetők, a kormányzat, a beszállítók és a versenytársak.
A társadalom és az üzleti élet között létrejött szerződésként értelmezi a CSR-t, melyben a közösség lehetővé teszi a vállalat működését és cserébe a vállalat teljesít bizonyos kötelezettségeket és elfogadható módon viselkedik.
gazdasági társadalmi
stakeholder-fókuszú
Forrás: Szakirodalom alapján saját szerkesztés