CSONKAPAPI/POPOVO

Lakossága 1944-ben 1 178 fő volt. Elfoglalásának időpontja: 1944. ok-tóber 28. Az 1945. július 2-án összeállított egységes helyhatósági (Papi Községi Népbizottság) lista alapján 191 férfi tartózkodott hadifogság-ban. 71 katona (1902–1923) közül 21 fő elesett, 50 fő ismeretlen helyen szovjet fogságba került. Az 1944. november 18-án Szolyvára hurcolt 125 férfi (1890–1926) közül 74 fő hazatért, 51 fő meghalt a lágerekben (Szolyva, Szambor, Boriszov, Gorlovka, Kraszno Ural, Orel, Nyizsnij Tagil). Legidősebb a listán Bíró Pál (1890), Baksa Pál (1900), valamint Vasas Mihály (1900). Vasas Mihály és Vasas János (1926) személyében apa és fi a itt is együtt került a menetoszlopba A település eddig ismert második világháborús vesztesége 72 fő. Az adatgyűjtésben Nagy Zoltán Mihály¹⁰³ KMKSZ-alapszervezeti elnök irányításával közreműködtek az alapszervezet e feladattal megbízott tagjai, valamint a túlélők. 1989–1990-ben portabejárással végeztek felméréseket (SZEpB, NKTTRJVFM, Em-lékkönyv–1993 részére), összeállították az elhurcoltak (120), a mártírok (46) és a túlélők (74) névsorát. A KMKSZ-alapszervezet kezdeményezésé-re és szervezésében a település lakossága 1991. november 17-én a kezdeményezésé- reformá-tus templom kertjében közadakozásból emlékművet állított a sztálinizmus és a II. világháború áldozatai tiszteletére.

100 A **-gal jelölt nevet a LIMES-kutatók pótlólag felvették a csetfalvai áldozatok névsorába: http://kmf.

uz.ua/mr/4_nevek_bereg.html#csetfalva

101 A ***-gal jelölt neveket a LIMES-kutatók az elesett honvédek névsorából áttették a civil áldozatok

névsorába.

102 Lásd: KSZU ZO: 3. köt., 2005., 154-158. old., KSZU ZO: 8. köt., 2010., 369-382. old.

103 SZEpB-archívuma, Nagy Zoltán Mihály adatközlő levele, 1990. január 10.

Nagy Zoltán Mihály több szépirodalmi alkotásban is megörökítette az elhurcoltak sorsát. A magyarság 1944-ben bekövetkezett tragédiáját először A sátán fattya című regényében dolgozta fel,¹⁰⁴ később 1944 cím-mel megrázóan hiteles elbeszélő költeményt írt.¹⁰⁵

Mártírok: Bacsó József (1897), Bakó Károly (1907 – Szolyva, 1944), Baksa Béla (1919 –OF, Krasznouralszk), Baksa Lajos (1904 – OF, Krasznouralszk), Baksa Pál (1926 – OF, Krasznouralszk), Barát And-rás (1901 – Szambor), Berényi István (1924), Buda Gábor (1909 – BK, Boriszov), Buda Gyula (1903 – OF, Orjol), Buda Kálmán (1907 – OF, Orjol), Buda Lajos (1914 – Donyec t. Gorlovka), Buda Péter (1897 – BK, Boriszov), Buda Sámuel (1910 –OF, Orjol), Dobos Károly (1902), Dóka József (1925 – BK, Boriszov), Fejes Pál (1901), Galgóczi István (1904), Halász Dezső (1902 – Szolyva, 1944), Halász Géza (1906 – Szambor, 1945.02.25.), Jakab József (1922 – BK, Boriszov), Kerekes Ernő (1907), Kiss Lajos (1908), Kiss Tamás (1910 – Donyec t. Gorlovka), Ködöböcz Imre (1909 – BK, Boriszov), Ködöböcz József (1910 – OF, Orjol), Nemes István (1904 – Szambor), Nemes Pál (1901 – Szambor), Papp József (1907 – OF, Orjol), Simon Gyula (1926 – Szolyva, 1944), Sütő Ignác (1907 – OF, Nyizsnyij Tagil), Sütő István (1923 – Szambor), Szabó Ferenc (1902 – BK, Boriszov), Szatmári Dániel (1900 – Szolyva, 1944), Szatmári Jó-zsef (1905 – OF, Orjol), Szatmári Kálmán (1924 – OF, Orjol), Szatmá-ri Sándor (1909 – OF, Orjol), Szécsi Béla (1903 –Szolyva, 1944), Tóth Benjamin (1925 – OF, Orjol), Tóth Gábor (1912), Turóczy Béla (1908 – Szolyva, 1944), Turóczy Lajos (1926–1904 – OF, Krasznouralszk), Vasas János (1926 –elhurcolás közben, 1944. november),Vasas Mihály (1900 – OF, Nyizsnyij Tagil), Veres Gábor Zsigmondé (1900 – OF, Orjol), Veres Gábor Gáboré (1912 – Donyec t. Gorlovka), Veres Imre (1913), Veres Kálmán (1924), Veres Lajos (1916), Veres Sándor Károlyé (1902 – OF, Nyizsnyij Tagil), Veres Sándor Sándoré (1908 – OF, Krasznouralszk), Veres Sándor Sándoré (1926).

Elesett honvédek: Bakó Sándor (1909), Baksa Sándor (1905), Berec Menyhért (1916), Buda Ferenc (1921), Buda Gábor (1907), Danku Mi-hály (1915), Gerő Imre (1907), Halász Benjamin (1910), Halász Lajos (1922), Ködöböcz Gyula (1910), Ködöböcz Sándor (1919), Pereszta

Mi-104 Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya. Hatodik Síp Könyvek. Új Mandátum Kiadó, Budapest–Ungvár,

1991. Második kiadás: Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2000.

105 Nagy Zoltán Mihály: 1944. Elbeszélő költemény. Együtt 2007/3 melléklete. Második kiadás: Magyar

Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, Ungvár, 2007.

hály (1919), Sebestyén Gyula (1919), Sidó Sándor (1906), Simon Károly (1900), Szarka Béla (1922), Szatmári Gyula (1918), Tóth József (1900), Veres Bertalan (1919), Veres Dániel (1920), Veres József (1909).

A KSZU ZO¹⁰⁶ jegyzékében: 51 internált magyar, 15 katona.

Internálták (6): Bacsó József Dezsőé (1897 – BK, Boriszov), Halász István (1904 – Szolyva, 1944), Darcsi János (1925 – Szolyva, 1944. nov-ember), Zsell Sándor (1926 –Szolyva, 1944. novnov-ember), Udvarhelyi Pál (1926 – Szolyva, 1944), Simon József Lajosé (1914–1946).

GÁT/GATY

Lakossága 1944-ben 2 240 fő volt. Elfoglalásának időpontja: 1944. ok-tóber 27. Az 1945. július 4-én összeállított egységes helyhatósági (Gáti Községi Népbizottság, elnök Jurko Kancsij) lista alapján 260 helyi lakos tartózkodott hadifogságban. A magyar hadseregben harcoló 103 honvéd (1901–1923) közül 22 fő elesett, 81 fő a romániai Foksány, a magyaror-szági Debrecen, Jászberény, Székesfehérvár, Kecskemét, Szombathely, Sopron, Komárom, Salgótarján, Budapest szovjet hadifogolytáboraiba került. Az 1944. november 18-án Szolyvára hurcolt 157 férfi (1895–1926) közül 106 fő hazatért, 51 (LIMES: 73) fő meghalt a szolyvai és szambori lágerben. Ezt a tragikus eseményt a falu szülötte, Kovács Vilmos író, költő regényben¹⁰⁷ örökítette meg; a szerző édesapját is elvitték, pedig kommunista volt. A gáti elhurcoltakkal és Kovács Vilmossal két köny-vében is foglalkozott Botlik József történész.¹⁰⁸ A magukat ruszinnak/

ukránnak, szlováknak, zsidónak valló férfi akat nem vitték el. Közülük néhány fi atal a Vörös Hadsereg és az I. Csehszlovák Hadtest önkénte-se lett. Hajnali János (1926) a Vörös Hadönkénte-sereg önkénteönkénte-seként, Ickovics Tibor (1913) és Lengyel Mihajlo a csehszlovák hadtest katonájaként harcban esett el.¹⁰⁹ A település eddig ismert második világháborús vesz-tesége 76 fő. Heé Béla¹¹⁰ túlélőtől tudjuk, hogy a gáti férfi akat Bereg-szászon, Szolyván keresztül Turkára, Szamborba vitték, ahol 120 férfi t szorítottak be egy marhavagonba, összesen 720 főt; mire megérkeztek, 90 fő maradt életben. Az egyik szibériai munkatáborba kerültek, ahol

106 Lásd: KSZU ZO: 3. köt., 2005., 148-151. old., KSZU ZO: 8. köt., 2010., 369-382. old.

107 KOVÁCS VILMOS: Holnap is élünk. Kárpáti Kiadó, Ungvár, 1965.

108 BOTLIK JÓZSEF: Gát. Száz magyar falu könyvesháza Kht., Budapest, 2001; A hűség csapdájában.

Kovács Vilmos költő, író (1927–1977) emlékének. Pályakép és korrajz. Intermix Kiadó, 2003.

109 Ukrajna Emlékkönyve, 121. old.

110 SZEpB-archívum, Heé Béla adatközlő levele, Gát, 1991. február 5.

akkor 12 000 embert vontak össze. A gyilkos szibériai tél után 1 500 fő maradt életben. Heé Béla számadataihoz aligha férhet kétség, hiszen a lágerben a temetkezési brigádban dolgozott, feladatuk a halottak elhan-tolása volt. 1947-ben, 40 kilós testsúllyal szabadult. Az adatgyűjtésben közreműködött Kacsó Zoltán, Kovács Emil, valamint Lőrincz Béla,¹¹¹ a községi tanács elnöke. 1989–1993-ban portabejárással felméréseket végeztek (SZEpB, NKTTRJVFM, Emlékkönyv–1993 részére), összeál-lították a falu mártírjainak és túlélőinek névsorát. Kezdeményezésükre közadakozásból 1989. november 26-án a temetőben kopjafát, 1990. nov-ember 23-án emlékművet állítottak a sztálinizmus és a II. világháború áldozatai tiszteletére.

Mártírok¹¹²: Bak Bertalan P. (1896), Bak Béla B. (1900), Bak Béla S. (1903), Bak Béni (1917), Bak Endre (1923), Bak Gedeon (1925), Ba-kos András (1908), BaBa-kos Béla (1914), Bíró Géza (1909), Bíró Kálmán (1907), Botos Lajos (1908), Csontos József (1905), Heé Áron (1902), Heé Elek (1903), Heé Gyula (1901), Heé Ignác (1908), Heé Sándor (1912), Járó Sándor (1901), Kacsó Bertalan (1903), Kacsó Béni (1897), Kacsó Dáni-el (1903), Kacsó Endre (1925), Kacsó Ignác (1898), Kacsó Pál (1909), Kacsó Viktor (1909), Király András (1907), Király Ernő (1912), Király Endre (1925), Király Ignác (1908), Király János (1915), Király Sándor (1898), Lőrinc Bertalan (1906), Lőrinc Bertalan (1926), Lőrinc Lajos (1921), Lőrinc Pál (1909), Márton Béla (1912), Menyhért Bertalan (1915), Molnár Ignác (1915), Molnár Sándor (1896), Mónus János (1906), Orosz Ferenc Ferencé (1896), Orosz Ferenc Ferencé (1908), Stencinger József (1903), Szabó Antal (1912), Szabó Sándor (1910), Torma Dániel (1913), Turi Gyula (1903), Turi Menyhért, Turi Sándor Sándoré (1921), Verbiás Lajos (1914), Vég Károly Károlyé (1913 – BK, Boriszov, 1945. március),

**Járó Márton Sándoré (1910).¹¹³

Elesett honvédek: ***Bahus Mihály (1920),¹¹⁴ ***Bak Áron, ***Bak Kálmán, ***Bak Marci, ***Bak Márton (1917), Bak Márton (1920),

***Csizmár József, ***Farkas Mihály, *** Heé Vince, ***Kacsó Kál-mán, *** Kacsó Miklós, ***Király Béla, ***Király Gyula, ***Király

111 SZEpB-archívum, Lőrincz Béla adatközlő levele, 1990. május 5.

112 A KSZU ZO/3/2005: 76-82. a háborús veszteséglistájának kimutatása szerint valamennyien 1944

nov-emberében hunytak el (Szolyván, Szamborban – szerk.) a gyűjtőtáborban.

113 A **-gal jelölt nevet a LIMES-kutatók pótlólag felvették a gáti áldozatok névsorába: http://kmf.uz.ua/

mr/4_nevek_bereg.html#gat

114 A ***-gal jelölt neveket a LIMES-kutatók az elesett honvédek névsorából áttették a áldozatok

névsorá-ba: http://kmf.uz.ua/mr/4_nevek_bereg.html#gat

József, ***Kopasz Bertalan (1918), ***Kopasz Gyula (1914), ***Ko-pasz Ignác, ***Lőrinc Károly, ***Lőrinc Mihály, ***Menyhért Gyula,

***Molnár Gyula, ***Pallagi Géza.

A KSZU ZO¹¹⁵ jegyzékében: 48 internált magyar, 2 munkaszolgála-tos, 2 polgár hadicselekmény áldozta.

Munkaszolgálatos (2): Braun Herman, apja Brant (1904 – OF terüle-tén, 1942), Kallus Natan, apja Ignác (1906 – UA területerüle-tén, 1942).

Polgári áldozatok: Káló Balázs Mihályé (1930–1944.11.17.), Turi Sándor (1932–1945.05.28.)

GUT (KÉTGUT)/GUT (GARAZGYIVKA)¹¹⁶

Nagygut és Kisgut lakossága 1944-ben 1 039 fő volt. Elfoglalásuk idő-pontja: 1944. október 27. Az 1945. július 4-én összeállított két különálló helyhatósági (Nagyguti Községi Népbizottság, Kisguti Községi Népbi-zottság, elnök Bak József) lista összesen 142 polgár nevét tartalmazza,

„akik Karpatszka Ukrajina állampolgárságával rendelkeznek, hadi-fogságban tartózkodnak.” A listán olvasható bejegyzés szerint az em-bereket 1944. november 23-án vitték Szolyvára. 55 katona (1901–1923) közül 8 fő elesett, 47 fő ismeretlen helyen szovjet fogságba került. 87 katonaköteles férfi (1895–1926) közül 30 fő hazatért, 57 (LIMES: 55) fő meghalt a szolyvai és szambori lágerben. Erre a tragédiára a falu szülöt-te, Zubánics László történész is kitér helytörténeti munkájában.¹¹⁷ A te-lepülés második világháborús, eddig ismert vesztesége 65 fő. Sok család több tagját is elvesztette: Barkaszi Károly és Verbiás János családjának férfi tagjai mind odahaltak. A túlélők szerint csak azért nem vittek el több férfi t a faluból, mert azokban a napokban a közeli erdőben buj-káltak. Pocsai Vince (1920) túlélővel 2011. október 24-én Beregardóban mélyinterjú készült.¹¹⁸ Az adatgyűjtésben közreműködött Pocsai Vince, Pocsai Sámuel, Tóth Lajos és Sin József. 1989–1993-ban portabejárás-sal végeztek felméréseket (SZEpB, NKTTRJVFM, Emlékkönyv–1993 részére), összeállították a mártírok (56), a túlélők (85) és az elesett hon-védek (8) névsorát.¹¹⁹ Kezdeményezésükre a település lakossága emlék-művet állított a sztálinizmus és a II. világháború áldozatai tiszteletére.

115 Lásd: KSZU ZO: 3. köt., 2005., 76-82. old., KSZU ZO: 8. köt., 2010., 369-382. old.

116 A mai Gut község 1947-ben Nagygut és Kisgut községek egyesülésével jött létre.

117 ZUBÁNICS LÁSZLÓ: Guti körkép. Intermix Kiadó, 2000.

118 KURMAI-RÁTI SZILVIA: A „malenynkij robot” a túlélők visszaemlékezéseinek tükrében, 6-51 old.

119 SZEpB-archívum, Sín József adatközlő levele, 1990. novembere.

Mártírok¹²⁰: Bahus Ferenc (1897), Balogh Gyula (1911), Balogh József (1924), Balogh Lajos Ferencé (1901), Barkaszi Béla (1912), H. Barkaszi Bertalan (1901), Barkaszi Gyula (1910), Barkaszi József (1926), Barkaszi Károly (1898), Bence Bertalan (1924), Bence József (1910), Bihari Lajos (1922), Bodok Gyula (1924), Bodok József (1916), Botos Imre (1904), Bodok István (1900), Dankó Gyula (1916), Darcsi András (1919), Darcsi Gyula (1901), Darcsi Lajos (1901), Deák Lajos (1900), Demjén József (1905), Dóka András (1896), Dóka Bertalan (1919), Dóka István (1923), Dóka József (1911), Sz. Dóka József (1900), Dóka Károly (1913), Dóka Tamás (1924), Dóka Zsigmond (1924), Főző András (1915), Főző Gyu-la (1924), Nagy Ferenc (1909), Nagy GyuGyu-la (1910), Nagy József (1908), Peres Bertalan (1905), Peres Gyula (1905), Pocsai Gyula (1908), Pocsai József (1903), Pocsai Lajos J. (1924), Pocsai Lajos P. (1925), Pocsai Vince (1915), Puskás Ferenc (1897), Simon Béla (1925), Szalontai Gyula (1910), Szalontai József, Szolnoki János (1922), Sz. Tóth József (1910), Tóth Jó-zsef J. (1925), *Tóth Kálmán (1897),¹²¹ Tóth Kálmán Gy., Tóth Kálmán J.

(1911), Verbiás Béla (1922), *Verbiás Gyula (1923), Verbiás Lajos Lajosé (1914), Verbiás Károly (1924), Veres Gyula (1923).

Elesett honvédek: Balogh János (1915), Balogh Ferenc, P. Barkaszi József, Barkaszi Endre, Beregszászi Zsigmond, Bodok Zoltán, Botos Jó-zsef, Papp Károly.

A KSZU ZO¹²² jegyzékében: 55 internált magyar, 12 elesett honvéd.

Internálták (3): Verbiás Lajos Jánosé (1914 – elhunyt a gyűjtőtábor-ban, 1944. november), László György (1895 – elhunyt a gyűjtőtáborgyűjtőtábor-ban, 1944. november), Balogh Lajos, Veres Gyula.