BEREGÚJFALU/BEREGUJFALU (NOVE SZELO)

Lakossága 1944-ben 1 755 fő volt. Elfoglalásának időpontja: 1944. október 26. Az 1945. július 4-én összeállított egységes helyhatósági (Beregújfalui Községi Népbizottság) lista alapján 222 férfi volt „belágerezve”. 1944.

november 19-én, a második regisztráció után 138 férfi t (1885–1927) hur-coltak el Szolyvára. Közülük 93 hazatért, 45 fő meghalt a munkatábo-rokban. Az internáltak közül 19 fő húsz éven aluli, ketten (Máté Gedeon és Heé Lajos) 17 évesek voltak. A magyar hadseregben harcoló 84 kato-nából 17 hősi halált halt, 67 romániai, magyarországi és szovjetunióbeli hadifogolytáborokban tartózkodott. A település második világháborús, eddig ismert vesztesége 63 fő. A második regisztráció során magukat ruszinnak, ukránnak, szlováknak vagy zsidónak valló férfi akat nem vitték el. Közülük 5 fi atal a Vörös Hadsereg önkéntese lett. Áldozatokról nincs adat. Az adatgyűjtésben közreműködött Heé Béla, Tihor Béla és Tompa Tibor. 1989–1993-ban portabejárással végeztek felméréseket (SZEpB, NKTTRJVFM, Emlékkönyv–1993 részére), összeállították a falu mártír-jainak (45) és túlélőinek névsorát. Az akcióban a községi tanács vezetői is részt vettek, hitelesítették az elkészített névsorokat.⁸⁸ Kezdeményezésükre

88 SZEpB-archívum, Molnár Bertalan, a Kárpátaljai megyei végrehajtó bizottság elnökhelyettese, a reha-bilitációs bizottság elnöke részére, 1989. 12. 08.

a település lakossága 1991. december 8-án a templomkertben emlékművet állított a sztálinizmus és a II. világháború áldozatai tiszteletére.

Mártírok, elesett honvédek: Ács Árpád Józsefé (1914 – fronton el-esett), Ács Bálint (1923), Ács Béla Károlyé (1906 – fronton elel-esett), Ács Béla Józsefé (1915 fronton elesett), Ács Béla (1923), Ács Mihály (1909), Csete Balázs (1923), Danó Bálint (1923), Darcsi Géza (1923), Heé Gyula (1907), Heé Imre Józsefé (1916 – fronton elesett), Heé István Pálé (1922 – fronton elesett), Heé Sámuel Józsefé (1919 – fronton elesett), Heé Sán-dor (1911), Iván János (1902), Kovács Mihály Andrásé (1907.10.3. – fron-ton elesett), Marinka Endre (fronfron-ton elesett), Máté Bálint Bálinté (1911 – fronton elesett), Máté Bálint (1925), Máté Béla (1923), Máté Ferenc (1905), Máté László Péteré (1914/09? – fronton elesett), Máté Tibor (1913), Molnár Árpád (1921), Molnár Béla Pálé (1915 – fronton elesett), Molnár Elek (1909), Molnár Endre (1898), Molnár Ferenc (1921), Molnár Ferenc (1900), Molnár Gábor, Molnár Gyula (1907), Molnár János (1910), Mol-nár Pál (1906), MolMol-nár Péter Ferencé (1907.04.21.– Sztarij Szambor, 1945.

augusztus), Molnár Sámuel (1899), Molnár Sándor (1904), Molnár Sán-dor Ferencé (1922 – fronton elesett), Orbán Gyula (1919), Orosz Bertalan (1901), Orosz Géza (1925), Orosz Sándor (1917), Pál József (1902), Pápai Géza (1897), Puskás Pál (1919), Puskás Tibor (1925), Szőke László (1915), Tihor Bence (1923), Tihor Elemér (1921), Tihor Gábor (1895), Tihor Géza Gyuláé (1922/14? – fronton elesett), Tihor Géza Pálé (1922 – fronton el-esett), Tihor Gyula Gyuláé (1919 – fronton elel-esett), Tihor Károly (1897), Tihor Pál, Tihor Sándor (1923), Tóth Árpád (1895), Tóth Balázs (1902), Tóth Béla, Tóth István, Tóth Endre (1910), Tóth Ferenc Pálé (1920– fronton elesett), Tóth Gusztáv (1908 – fronton elesett), Vass József (1914).

A KSZU ZO⁸⁹ jegyzékében: 1 internált magyar, 17 katona.

Polgári áldozatok (2): Molnár Sámuel Ferencé (1899–1944.11.26.), Simánszki Mihály (1912–1944.11.26.) Megjegyzendő: adataim szerint a településről 46 magyart internáltak.

BÓTRÁGY/BATRAGY

Lakossága 1944-ben 1 421 fő volt. Elfoglalásának időpontja: 1944. októ-ber 28. Az 1945. július 6-án összeállított helyhatósági (Bótrágyi Községi Népbizottság) listák alapján 215 férfi „tartózkodott hadifogságban.” Az

89 Lásd: KSZU ZO: 3. köt., 2005., 48-51. old., KSZU ZO: 8. köt., 2010., 369-382. old.

1. sz. lista „láger” rovatában a nevek mellett nem szokványos bejegyzé-sek olvashatók: Zakarpatszka Ukrajina 156 polgárát (1896–1926) „1944-ben az oroszok fogolyként elvitték munkára”; „szovjet munkatáborba”;

„szovjet fogoly”. A 2. sz. lista 59 szovjet hadifogságba esett katona (1903–1923) nevét tartalmazza, akik a romániai Temesvárra és Brassó-ba, a magyarországi Budapestre, Ceglédre, Székesfehérvárra, Kiskun-félegyházára, Sopronba, Szegedre, illetve a Szovjetunióban ismeretlen helyre kerültek. Az 1944. november 18-án Szolyvára és Szamborba hur-colt 156 férfi közül 76 hazatért, 80 (LIMES: 76) fő egy része harcban esett el, másik része lágerben halt meg (a honvédek és a civilek egy lis-tára kerültek). A település második világháborús, eddig ismert vesztesé-ge: 81 fő. A második regisztráció során magukat ruszinnak/ukránnak, szlováknak vagy zsidónak valló férfi akat nem vitték el. Közülük néhány fi atal a Vörös Hadsereg önkéntese lett, köztük Dolinka Dezső (1925), aki harcban esett el.⁹⁰ Az adatgyűjtésben közreműködött Bíró László, Izsák Balázs, Molnár Balázs, Bagu Gyula és Hajdú Ferenc, a községi tanács elnöke.⁹¹ 1989–1993-ban portabejárással végeztek felméréseket (SZEpB, NKTTRJVFM, Emlékkönyv–1993 részére), összeállították a falu elhurcoltjainak (153), mártírjainak (78) és túlélőinek, ezen belül az akkor még élők (21) névsorát. Kezdeményezésükre a település lakossága 1990. november 1-jén a temetőben emlékművet állított a sztálinizmus és a II. világháború áldozatai tiszteletére.

Mártírok: Albók Gábor Gáboré (1918), Angalért István Gáspáré (1899), Béres Menyhért Menyhérté (1899), Béres József Miklósé (1902), Bagu Bertalan Bertalané(1925), Bagu Imre Imréé (1910), Bagu Ferenc Ferencé (1895), Bagu Ignác Ignácé (1907), Bagu Ferenc Ferencé (1910), Bajusz Áron Ároné (1899), Bajusz Balázs Józsefé (1910), Bajusz József (1905), Bajusz András Gyuláé (1924), Bajusz Dániel Dánielé (1906), Ba-ranyi József (1902), Balog Béla Béláé (1899), Balog Béla Béláé (1924/6?), Bagics János Jánosé (1909), Bíró András Alberté (1902), Bíró János Péteré (1908), Deák Ferenc (1908), Dóka András (1903), Dóka József (1902), Ember István (1914), Ember József (1912), Estók Sándor (1903), Fülöp Gyula (1899), Gál Béni (1895), Gál János (1918), Gál József (1912), Gerő Dezső (1903), Gerő Péter (1912), Hajdú Károly Károlyé (1909),

90 Ukrajna Emklékkönyve, 120. old.

91 SZEpB-archívuma, a Bótrágyi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága mellett alakult bizottság ukrán nyelvű adatközlő levele, 1990. 07. 20. A bizottság tagjai: F. E. Hajdú, a községi tanács elnöke, A. A.

Izsák, J. J. Bagu, B. B. Molnár nyugdíjas, A. Sz. Biró, a kolhoz brigádvezetője.

Izsák Bálint (1902), Izsák Dezső (1900), ifj. Izsák Dezső (1925), Izsák Ernő (1924), Izsák Ferenc (1907), Izsák Gyula (1903/6?), Izsák János (1901), Káté Ignác (1910), Kiss Béni (1910), Ködöböc Pál (1921), Ma-gyar Balázs (1900), Marton Dezső (1908), Marton Gyula (1916), Molnár András (1898), Molnár Balázs (1900), Molnár Bálint (1901), Molnár Ber-talan (1912), Molnár Ferenc (1902), *Molnár Dezső (1910)⁹², Molnár Kál-mán (1895), Molnár KálKál-mán (1902), Molnár Miklós (1898), Molnár Pál (1911), Orbán András (1908), Orbán János (1903), Orbán Sándor (1910), Pap János Jánosé (1922), Pécsi Dezső Józsefé (1905), Pécsi Ferenc Fe-rencé (1909), Péter István (1914), Péter Dezső (1903), Ráti Dezső (1911), Révész Balázs (1906), ifj. Simon Gyula Gy. (1921), Simon Gyula S.

(1899), Szakács Bálint (1905), Szikora András (1902), Tar József (1925),

*Tari György Andrásé (1910.05.6. – BK, Boriszov, 1946. november), Tót Béla (1922), Tót Ferenc (1925), Tót János Ferencé (1895), Tót János K.

(1906/0?), Tót József (1895), *Varga János Andrásé (1905), *Varró István Istváné (1896/5?), *Vojtku Dezső Dezsőé (1915).

A KSZU ZO⁹³ jegyzékében: 84 internált magyar, 7 katona.

Internálták (7): Barát József Józsefé (1902), Marton Tamás Andrásé (1908), Molnár Gábor Gáboré (1900), Molnár Kálmán Ferencé (1901), Papp János Sándoré (1926), Papp Sándor Jánosé (1901), Tari György Andrásé (1910)

Elesett honvédek (7): Gerő Sándor Péteré (1920 – a fronton elesett), Hidi Bertalan Bertalané (1922 – a fronton elesett), Kecskés József Józse-fé (1913 – a fronton elesett), Lévai Ferenc Istváné (1922 – a fronton el-esett), Pécsi Dezső Józsefé (1908 – a fronton elel-esett), Ráti Gyula Gyuláé (1922 – a fronton elesett), Ráti Ferenc Ferencé (1919 – a fronton elesett).

BULCSU (BUCSU)⁹⁴

Lakossága 1944-ben 964 fő volt. Elfoglalásának időpontja: 1944. októ-ber 26. Az 1945. július 2-án összeállított helyhatósági (Bucsui Községi Népbizottság) lista alapján 154 férfi (1885–1927) tartózkodott hadifog-ságban. Az 1944. november 18-án Szolyvára és Sanokra elhurcolt 119 férfi közül 58 hazatért, 61 (LIMES: 58) fő meghalt a lágerekben. 35

ka-92 A *-gal jelölt neveket a LIMES-kutatók nem vették fel a bótrágyi áldozatok névsorába: http://kmf.uz.ua/

mr/4_nevek_bereg.html#botragy

93 Lásd: KSZU ZO: 3. köt., 2005., 22-29. old., KSZU ZO: 8. köt., 2010., 369-382. old.

94 1957-ben Beregszászhoz csatolták.

tona közül 11 elesett, 24 szovjet fogságba került és a romániai Márama-rossziget, Nagyenyed, Temesvár, a magyarországi Baja, Székesfehérvár, Cegléd, Nagykanizsa hadifogolytáboraiban tartózkodott. A település második világháborús, eddig ismert vesztesége 72 fő. A bucsui szüle-tésű Kishegyi Gáspárt (1911) november 19-én a Kraszno-Lucsban lévő bányászlágerbe hurcolták, szénbányában dolgoztatták, 1946. február 14-én szabadult, rokkantan tért haza.⁹⁵ Az adatgyűjtésben közreműködött:

Fülöp Anna, Fülöp Gyula, Mándi János, Pércsi Albert, Krajnik Jolán és id. Prófusz József. 1989–1993-ban portabejárással végeztek felméré-seket (SZEpB, NKTTRJVFM, Emlékkönyv–1993 részére), összeállítot-ták az elhurcoltak (73), a falu mártírjainak (59) és túlélőinek névsorát.⁹⁶ Kezdeményezésükre a település lakossága 1991. november 1-jén a fa-luközpontban emlékművet állított a sztálinizmus és a II. világháború áldozatai tiszteletére. A Bucsui 3. Sz. Középiskola pedagógusai (Prófusz József, Krajnik Irén, Kovács Erika) a szükséges pénz egy részét úgy teremtették elő, hogy sajátosan összeállított, belépődíjas emlékműsorral járták be diákjaikkal együtt a környező falvakat. Nagy András (1925) túlélő visszaemlékezése két kiadványban is megjelent.⁹⁷

Mártírok: Balázs Bertalan (1911), Balla József (1895), Birta Fe-renc (1906), Bodnár Béla (1914), Bodnár János (1899), *Bodnár József (1907),⁹⁸ Bodnár Mihály (1905), Csecsur János, Csernáti Pál, Csernáti Lajos, Kassai József (1904), id. Kalló Bertalan (1904), ifj. Kalló Bertalan (1925), Kalló József, Kálmán Lajos (1910), Káposzta Péter (1900), Kiss Béla, Kiss Lajos, *Klima Béla (1926), Klima Ferenc (1926), Klima Imre (1925), Kocka Barnabás (1925), Komári Ferenc (1908), *Komári Károly, Kota Gábor (1906), Krajnik Ambrus (1925), Krajnik Bertalan (1907), Krajnik János (1906), Krajnik József (1918), Krajnik Miklós (1913), Krajnik Péter (1910), Lukovics Bertalan (1905), Lukovics József (1903), Májercsik Elek (1919), Mindák Ferenc (1901), ifj. Mindák Ferenc (1911), Mindák György (1901), Nagy Béla (1913), Nagy Béla (1923), Nagy End-re, Nagy István (1924), Nagy József (1925), Nagy Sándor (1916),

Né-95 SZEpB-archívum, Kishegyi Gáspár adatközlő levele. Beregszász, 1991. április 4.

96 U.o., a bucsui adatgyűjtők levele, 1990. november.

97 NAGY ANDRÁS: „Dobszóra elsöpört a fúvós zivatar” a sztálini munkatáborokba. Emlékfoszlányok.

Szerk.: ZUBÁNICS LÁSZLÓ. KMMI–füzetek IX. 2010.; KURMAI–RÁTI SZILVIA: A „malenykij ro-bot” a túlélők visszaemlékezéseinek tükrében. Mélyinterjúk id. Pocsai Vince és Nagy András túlélőkkel.

Szerk.: ZUBÁNICS LÁSZLÓ. KMMI–füzetek XIV. 2011.

98 A *-gal jelölt neveket a LIMES-kutatók nem vették fel a bucsui áldozatok névsorába: http://kmf.uz.ua/

mr/4_nevek_bereg.html#bucsu

meth Béla (1925), Németh Béla, Német Kálmán (1905), Németh Lajos, Németh Sándor, ifj. Pálóczi József (1919), Pásztor István (1924), Pércsi Bertalan (1905), Rózsa Bertalan (1901), Rózsa Ferenc (1925), Sárkö-zi Lajos (1913), Siti Sándor (1913), Sira Mihály, Slyahta József (1895), Szabó János (1913), Szabó László (1904), Szabó Sándor (1908), Szlepák József (1895), **Bence Sándor (új név).

Elesett honvédek: Galajda Pál, Iván Endre, Krajnik Imre Lajos (1913), Krajnik Ágoston (1914), Mórik Gyula, Nagy Elemér, Pásztor Já-nos, Pálóczi Sándor, Pércsi Ferenc, Somi Bertalan, Somi József.

CSETFALVA/CSETFALVA (CSETOVE)

Lakossága 1944-ben 549 fő volt. Elfoglalásának időpontja: 1944. október 27. Az 1945. július 3-án összeállított egységes helyhatósági (Csetfalvai Községi Népbizottság) lista alapján 91 férfi (1899–1926) tartózkodott ha-difogságban. (A listában 70. szám alatt feltüntetett Lőrincz Albert (1905) neve át volt húzva – D. Gy.) 33 katona (1902–1923) közül 12 fő elesett, 21 fő ismeretlen helyen szovjet fogságba került. Az 1944. november 18-án Szolyvára hurcolt 58 férfi közül 23 hazatért, 35 (LIMES: 40) fő meghalt a lágerekben. A település második világháborús, eddig ismert vesztesé-ge 47 fő. Az adatgyűjtésben közreműködött Bíró Mária⁹⁹, Czap József és Nagy György. 1989–1993-ban portabejárással végeztek felméréseket (SZEpB, NKTTRJVFM, Emlékkönyv–1993 részére), összeállították a falu mártírjainak (38) és túlélőinek névsorát. Kezdeményezésükre a te-lepülés lakossága 1989. november 26-án közadakozásból a temetőben sírkövet állított a sztálinizmus és a II. világháború áldozatai emlékére.

Mártírok: Balog András, Balog Gábor (1912), Balog István (1918), Balog Rezső (1921), Blanár Ferenc (1921), Dicső Albert (1903), Erdé-lyi Dezső (1912), Gergely András (1900), Gergely István (1905), Hájjas Ferenc, Horváth András (1905), Horváth Gusztáv (1907), Lakatos La-jos (1907), László József (1903), Magos János (1920), Miklósi András (1899), Molnár Sándor (1903), Nagy Béla (1903), Nagy László (1907), Noskó Mihály (1909), Ombódi Béla (1904), Papp András (1921), id. Papp Dezső Dezsőé (1899), Papp Gyula (1906), Papp József (1909), Papp Ala-jos (1906), Papp Sándor (1926), Sipos József (1899), Sütő József (1899), Szabó Kálmán (1905), Szeles Béla (1916), Szeles Sándor (1910/4?), Tar

99 SZEpB-archívum, Bíró Mária adatközlő levele, 1991. január 30.

Endre (1908), Torzsás Gábor (1900), Tóth Béla (1924), Tóth Ferenc (1907), **Lóvin Béla.¹⁰⁰

Elesett honvédek: Balog József (1915), ***Blanár András (1915),¹⁰¹ Blanár Béla (1923), Blanár Sándor (1917), Dicső Gábor (1911), Kardos Dezső (1919), Lőrincz Béla (1912), ***Mester Sándor (1909), Papp And-rás, Papp József, Szakál Fülöp (1921), ***Szeles András (1914).

A KSZU ZO¹⁰² jegyzékében: 1 muszos, 40 internált magyar, 6 katona.

Internálták (3): Dicső Gábor (1911 – Szolyva, 1944. november), Er-délyi András (1912 – Szolyva, 1944. november), ErEr-délyi István (1905 – Szolyva, 1944. november),

Munkaszolgálatos (1): Brumer Efraim, apja Salom (1909 – UA, 1943)