CSONGOR/CSOMONIN

Lakossága 1944-ben 1 906 fő volt. Elfoglalásának időpontja: 1944. ok-tóber 27. A túlélőkkel végzett felmérések szerint 1944. november 18-án 300 katonaköteles férfi t Szolyvára hurcoltak, közülük 199 hazatért, 101 (LIMES: 102) fő meghalt különböző lágerekben (Szolyva, Sztarij Szambor és Novij Szambor). A 60 éves férfi akat is elhurcolták. A háborúban 22 fő esett el, 3 lakost koncepciós perbe fogtak A település második világhábo-rús, eddig ismert vesztesége 123 fő. Adatközlők: Nagy Sándor,²⁵⁷ Torma Erika, Tamási Erika és Hadar Győző. 1989–1993-ban portabejárással vé-geztek felméréseket (SZEpB, NKTTRJVFM, Emlékkönyv–1993 részére), összeállították a mártírok (99) névsorát. Kezdeményezésükre a település lakossága 1990-ben a református templom kertjében emlékművet állított a sztálinizmus és a II. világháború áldozatai tiszteletére.

Mártírok: Baksa Bertalan, Baksa Ferenc, Baksa József, Baksa Kál-mán, Baksa Lajos, Baksa Mátyás, Baksa Péter, Baksa Tamás, Baumann János, Baumann János, Bálint János, Bíró Balázs, Bíró Bertalan, Bíró Béla, Bíró Endre, Bíró Miklós, Bodnár János, Csákány Béla, Csákány Dezső, Csákány Géza, Csákány Kálmán, Csákány Károly, Csákány Mi-hály, Csóka Ernő, Csóka Gyula, Danó Mátyás, Fejes Ferenc, Földi End-re, György EndEnd-re, György Ferenc, György József, Hadar András, Hadar Bálint V., Hadar Bálint A., *Hadar Bálint B.,²⁵⁸ Hadar Béla I., Hadar Béla P., Hadar Béla S., Hadar Géza, Hadar Gyula, Hadar István, Hadar Mihály, Hadar Sándor, Hadar Vince, Hadar Zoltán, Hadar Zsigmond, Holovej István, Kelemen Balázs, Kelemen Pál, Kelemen Sándor, Király Márton, Kopasz Kálmán, Kopasz Károly, Kovács Béla, Kovács Ferenc, Kovács Gyula, Kovács Imre, Marton Bálint, Marton Gyula, Marton Ist-ván, Marton Károly, Marton Tamás, Misák Bálint, Misák Béla, Misák Dezső, Misák Ferenc, Misák Gyula F., Misák István, Misák Károly, Mol-nár Miklós Sándoré (1904.08.13.–OF, Jekatyerinburgi ter. Nyevjanszk, hadifogolytábor, 1945), Nagy András, Nagy János, Papp Mihály, Orosz Sándor, *Sass Béla, *Sass Imre, *Sass József, Sándor Balázs, Sándor Béla, Sándor Ferenc F. (1903), *Sándor Ferenc F. (1912), Sándor Ferenc J., Sándor Ferenc M., Sándor Géza, Sándor Lajos, Sándor Mátyás, Sán-dor Mihály, SánSán-dor Tamás, SánSán-dor Zsigmond (1921), Sidó József, Simon

257 SZEpB-archívum, Nagy Sándor adatközlő levele, 1990. február.

258 A *-gal jelölt neveket a LIMES-kutatók nem vették fel a csongori áldozatok névsorába: http://kmf.uz.ua/

mr/4_nevek_munk.html#csongor

Endre, Szkiba Péter, Tamási András, Tamási Bálint, Tamási Béla, Ta-mási Ferenc F., TaTa-mási Ferenc J., *TaTa-mási Ferenc J., TaTa-mási Kálmán, Tamási Sámuel, Tamási Sándor, Tamási Zsigmond, Tóth Béla, **Sass Béla,²⁵⁹ Sass Imre, Sass József.

Elesett honvédek: Baksa Béla, Baksa Géza, Baksa Zsigmond, Bátyi Lajos, Bíró Bálint, Fejes István, Földi Bálint, Hadar Bálint, Hadar Béla, Hadar Ferenc, Hadar Lajos, Hadar Mátyás, Kelemen Zsigmond, Ko-vács Imre, Marci Lajos, ***Misák Péter,²⁶⁰ Sass Árpád, Sándor Miklós, Szkiba Gyula, ***Tamási Ferenc, Tamási Gyula, Tamási József.

A KSZU ZO²⁶¹ jegyzékében: a szovjetek 1 magyart internáltak, 24 elesett honvéd, ebből 1 munkaszolgálatos, 1 polgár hadicselekmények áldozata.

Munkaszolgálatos (1): Klajn Salman, apja Dávid (1908 – Ukrajna, front, 1941).

Polgári áldozat (1): Raszputyin Grigorij Fedorovics (1924–1944).

DERCEN/DERCEN (DRISZINA)

Lakossága 1944-ben 2 017 fő volt. Elfoglalásának időpontja: 1944.

október 26. A túlélők közreműködésével végzett felmérés szerint az 1944. november 13–18. közötti regisztrálás után, november 18-án 402 katonaköteles férfi t (1878–1926) Szolyvára hurcoltak, közülük 330 ha-zatért, 72 fő meghalt különböző lágerekben (Szolyva, Sztarij Szambor és Novij Szambor). Fodor Ferenc adatközlőtől tudjuk, hogy Uszta Gyu-la helyi illetőségű partizánvezér 1944 novemberében fehér lovon jelent meg a faluban és „…dörgedelmes beszédet mondott. Beszélt a várva várt felszabadulásról, az elkövetkező új életről. (…) Beszédét ő is az-zal az azóta ismert általános hazugsággal fejezte be, hogy háromna-pi munkával községünk lakosai is járuljanak hozzá a fasiszta fenevad által lerombolt országunk fölépítéséhez. Lehet, hogy nem tudta akkor még, hogy hazudik faluja népének. A többit már mindenki tudja.”²⁶² Fodor Ferenc 51 éves apját és két bátyját (23 és 16 éves) internálták.

Az elhurcoltak többsége 18–55 év közötti volt. A legidősebbek

oda-259 A **-gal jelölt neveket a LIMES-kutatók pótlólag vették fel a csongori áldozatok névsorába: http://kmf.

uz.ua/mr/4_nevek_munk.html#csongor

260 A ***-gal jelölt neveket a LIMES-kutatók az elesett honvédek névsorából áttették a csongori áldozatok

névsorába: http://kmf.uz.ua/mr/4_nevek_munk.html#csongor

261 Lásd: KSZU ZO: 4. köt., 2006., 514-518. old., KSZU ZO: 9. köt., 2011., 190-258. old.

262 SZEpB-archívum, Fodor Ferenc adatközlő levele, 1989. november 18.

haltak: Dóka József (1878), Szabó Antal (1890), Puskás Péter (1890) és Orosz József (1892). A magukat ruszinnak/ukránnak és szlováknak valló férfi akat nem vitték el. 19 lakost politikai fogolyként tartóztattak le és vittek el, köztük Lukács Esztert, egy 50 éves anyát, valamint 6 tizenhat éves fi út, akiket szovjetellenességgel vádoltak meg; bírósági ítélet nélkül hurcolták őket munkatáborba. A fasiszták áldozata lett Máté Imre (1877) és Szabó András (1886). A háború frontjain 26 fő (1900–1924) esett el. A település eddig ismert második világháborús vesztesége 98 fő. Az adatgyűjtésben közreműködött Fodor Ferenc,²⁶³ Bakos Lajos, Szabó Márton, Horváth Ida és Fodor István. 1989–1993-ban portabejárással végeztek felméréseket (SZEpB, NKTTRJVFM, Emlékkönyv–1993 részére), összeállították az internáltak (359), az el-esett honvédek (23) és a mártírok (72) közös névsorát. Az 1991-es ada-tok szerint az egykori internáltak közül 72 fő még élt. Az adatgyűjtők kezdeményezésére a település lakossága 1989. november 26-án a falusi temetőben kopjafát, 1991. május 12-én a református templom kertjé-ben emlékművet állított a sztálinizmus és a II. világháború áldozatai tiszteletére. 2009–2010-ben a magyar kormány támogatásával, a helyi polgármesteri hivatal és a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (elnök: Kincs Gábor) szervezésében a derceni dombon létrehozták a II. világháború emlékhelyét, 25 méter magas keresztet állítottak fel, kialakították a megbékélés emlékparkját és közös temetőjét, ahová az ukrán és a magyar honvédelmi minisztérium közreműködésével átte-metik a különböző nemzetiségű katonák földi maradványait

Mártírok: Bakos Bertalan (1911), Bakos Béla (1926), Bakos Géza (1905), Bakos Géza (1926), Bakos Ignác (1900), Bakos Mátyás (1916), Balla Antal (1913), Balla József (1914), Balla Pál (1903), Bíró Albert (1920), Bíró Árpád (1900), Bíró Lajos (1900), Bíró Lajos (1912), Bíró Péter (1908), Bíró Sándor (1907), Bíró Sándor (1922), Bíró Sándor (1925), Dávid Imre (1900), Dóka József (1878), Dóka József (1904), Fodor András (1903), Fodor András (1923), Fodor József (1921), Fo-dor SánFo-dor (1922), FoFo-dor Tamás (1922), FoFo-dor Tamás (1929), Gorondi Béla (1900), Gorondi Béni (1911), Gorondi Zsigmond (1914), Heé Fe-renc (1909), Heé Sándor (1892), Horváth Antal (1909), Horváth Elemér (1906), Iván András (1902), Iván József (1924), Kopasz Bálint (1909), Kopasz János (1900), Kopasz János (1921), Kopasz Pál (1910), Király

263 U.o., Fodor ferenc adatközlő levele, 1990. január 30.

József (1913), Lőrinc Antal (1906), Lőrinc Sándor (1900), Lőrinc Tamás (1910), Máté András (1893), Máté Antal (1926), Máté Sámuel (1929), Máté Tamás (1900), Nagy Béla (1923), Orosz András (1907), Orosz Dániel (1914), Orosz Ernő (1905), Orosz János (1929), Orosz József (1892), Orosz József (1903), Orosz József (1909), Orosz Sándor (1896), Orosz Tamás (1910), Orosz Vince (1926), Patai Lajos (1903), Patai Sán-dor (1909), Pelsőci Imre (1922), Pelsőci Zsigmond (1924), Puskás Pál (1902), Puskás Péter (1890), Szabó András (1924), Szabó Antal (1890), Szabó Béla (1905), Szabó József (1915), Szabó József (1907), Szabó József (1907), Szabó Károly (1905), Szabó Sándor (1908).

Elesett honvédek: Bakos Albert (1915), Bakos Imre (1920), Bakos Károly (1911), Bakos Lajos (1921), Balázs Károly (1921), Balázs Péter (1912), Barta Ferenc (1915), Bíró Péter (1898), Darcsi András (1922), Fodor Aladár (1919), Fodor Zsigmond (1921), Gorondi Bálint (1923), Gorondi Béla (1910), Heé József (1910), Iván Lajos (1911), Kopasz Géza (1920), Kopasz Imre (1916), Kopasz Lajos (1918), Lukács Lajos (1914), Maronics János (1915), Márcé Tamás (1907), Máté Balázs (1919), Máté Imre (1877), Pelsőci Károly (1916), Solymosi Sándor (1912), Szabó András (1886).

A KSZU ZO²⁶⁴ jegyzékében: a szovjetek 1 magyart internáltak.

Internálták (1): Bíró Kálmán (1907 – gyűjtőtábor, eltűnt, 1944. no vember).

FORNOS/FORNOS (LISZKOVE)

Lakossága 1944-ben 989 fő volt. Elfoglalásának időpontja: 1944. októ-ber 26. A túlélők bevonásával készült felmérés szerint 1944. novemoktó-ber 18-án 42 katonaköteles férfi t Szolyvára hurcoltak, közülük 22 fő haza-tért, 20 (LIMES: 17) fő meghalt különböző lágerekben (Szolyva, Sztarij Szambor és Novij Szambor). A háború frontjain 15 fő esett el. A telepü-lés második világháborús, eddig ismert vesztesége 35 fő. Az 1989–1993 közötti adatgyűjtésben közreműködött Fodor Ferenc. 1989-ben, a falusi temetőben emlékkövet, 1991-ben emlékművet állítottak a sztálinizmus és a II. világháború áldozatai tiszteletére.

Mártírok: *K. Barta András Mihályé (1911–Ivano-Frankivsz terü-letén, front, 1943),²⁶⁵ *Bányai Dezső Sándor (1926), Bekfű Béla (1926),

264 Lásd: KSZU ZO: 4. köt., 2006., 407-409. old., KSZU ZO: 9. köt., 2011., 190-258. old.

265 A *-gal jelölt neveket a LIMES-kutatók nem vették fel a fornosi áldozatok névsorába: http://kmf.uz.ua/

mr/4_nevek_munk.html#fornos

Bodnár József (1903), *Bodnár Sándor (1916), *Darcsi Béni (1905),

*A. Darcsi András (1921), Cs. Darcsi Antal (1906), Cs. Darcsi József (1923), *G. Darcsi András (1913), G. Darcsi Béla (1909/05?), K. Darcsi Pál (1925), *L. Darcsi Gyula (1909), *M. Darcsi József (1915), M. Darcsi Sándor (1900), N. Darcsi Béni (1900), B. Darcsi Sándor (1925), P. Darcsi Sándor (1912), P. Darcsi Tamás (1909), *Sz. Darcsi József (1913), *V.

Darcsi Gyula (1911), V. Darcsi Tamás (1913), *Ferenc József (1921),

*Kukri Béla (1910), Kukri Vince (1905), *Gy. Kukri József (1915), Gy.

Kukri János (1915), K. Kukri András (1906), *K. Kukri József (1917),

*G. Nagy Ignác (1906), Nagy Ignác (1914), *Orosz József (1915), *Pupás Béni (1910), *Puskás András (1917), Simon Mihály (1913).

A KSZU ZO²⁶⁶ jegyzékében: 32 elesett honvéd.

Elesett honvédek (3): Barta Tamás (1913 – front, eltűnt), Bekfi Béla Istváné (1909), Nánási András Ferencé (1907 – Volóc, 1944).