dig a börtönbej utott kommunista nők szenvedéseiről és szabadulásáról ír meg-rázó visszaemlékezést.
Jankóvich munkájától formai és tar-talmi rokoníthatóság szempontjából tá-volabb állnak a felszabadulást irodalmi igénnyel feldolgozó alkotások, mint
Darvas József: Város az ingoványon
<című, csaknem egy évszázadot felölelő kitűnő történelmi korrajza, Déry Tibor:
Alvilági játékok című szürrealista be-ütésektől nem ment kisregénye, Aczél 'Tamás: A szabadság árnyékában című, -eseményekben gazdag, s roppant sok
•szereplőt felvonultató munkája, Nagy Sándornak az alapkoncepciójában vak-vágányra siklott * Az Űr jó vitéze című hötete, Karinthy Ferenc: Budapesti ta-vasz című, gyengéi ellenére is egyik leg-sikerültebb felszabadulást ábrázoló re-génye, vagy Illés Béla: Honfoglalás cí-mű, kitűnő atmoszférát teremtő, ragyo-gó részletekre bomló trilógiája, esetleg
"Fehér Klárának: A tenger című leg-újabb megjelent kétkötetes munkája.
Közvetlenül a felszabadulás után, mintegy szükségszerűen jelentek meg a
kiónikajellegű, de a háborús szenvedé-seket' drámai erővel feltáró élmény rög-zítések. (Lásd: Pándi Pál: Viták és kri-tikák. 162. lap.) Végső fokon ez a szük-ségszerűség jut érvényre Jankovich mű-vében is. A szerző ugyanis megkísérelte az epikai feldolgozást de a megkapó • re--génykezdet művészi kompozícióját meg-törte a nyers életanyag sodró beáram-lása.
1944 márciusában, a német megszállás -után határozza el Jankovich Ferenc a
főváros elhagyását, „az önkéntes emig-rációt" és az események rögzítését mind-addig, míg a hitleristák el nem hagyják -országunkat. A napló
megszövegezésé-vel is tudatos írói munkára vállalkozott Jankovich, bár a jövőbe suhanó ese-ménygazdag jelent epizódok, elmefuttatá-sok, lírai kiszóláelmefuttatá-sok, „előhívatlan képek''
segítségével igyekszik megragadni. Le-írásai, reflexiói mind megannyi megrázó
• dokumentumai a nép anyagi és kultu-rális elhanyagoltságának, de ugyanak-kor nemcsak hű krónikása a gyorsan--pergő történelmi változásoknak. A látni-tudók és a láttatni akarók szenvedélyé-vel járul hozzá a Csepp a tengerben cí-mű kötet az előítéletek, a kulturális ki--semmizettség, a „százados lomhaság"
felszámolásához s az alkotó összefogás leiébresztéséhez. „Az írás a legnemesebb -.tudomány. Tárgya az. ember, célja a
lélek pallérozása, a szabadság, bátorság, igazság, jóság érzetének felkeltése a vi-lágban ...", — jelöli ki ars poeticáját, melyhez híven ragaszkodik egész köte-tében.
A regénykeretbe illesztett önéletrajzi töredék szerkezeti szempontból három részre tagolódik. A mintegy tíz ívnyi epikai nyitány (A bújtató falu) után kö-vetkezik a mű intenzitás és extenzitá?
szempontjából legértékesebb része, a napló, majd a felvetett problémának szűkszavú, lélektanilag indokolatlan
„megoldásaként" két zárófejezet.
A regénytöredék eseményanyaga 1944 előtt, Székesfehérvár mellett Mór és Hollókő vidékén, az író által Szentkút-nak nevezett faluban játszódik, s mint-egy sűrítő je a voltaképpeni háborús él-mények előzményeinek. A kisregényter-jedelmű kezdő szakasz egy széles höm-pölygésű epika alapjait veti meg, s már az első hangleütéssel a központba he-lyezi az egymástól társadalmi konvenció által elkülönített két falusi fiatal küz-delmét a szerelemért. Sütő Kálmán hol-lókői húszholdas parasztembernek a fia elhagyja szüleit, s igen kemény, sok megaláztatással járó munkát vállal, (mindenes cseléd lesz egy zsugori főjegy-zőnél) csak azért, hogy a jegyzőrokon négy polgárit végzett, „úri kisasszony-nak" tekintett kedvese környezetében lehessen. A háttérben passzívan meghú-zódó tanár látószögéből ábrázolt küzde-lem története köré csupa olyan ese-ményt vonultat fel az író, csupa olyan jellemet rajzol, amelyek a lényegbeli mondanivaló elmélyítését szolgálják.
Káli és Máli tiszta céljai a velük együtt-érzők emberséges • módszerei fokozatosan kerülnek szembe egy másik világgal ,a harácsolok, a zsidóvagyonra spekulálók, a politikai számítók züllött társaságával.
Míg Káli becsületes harcot vív az élet-tel, a társadalmi atmoszférát a nyilasok egyre zajosabb szervezkedése komorítja, s igen nagy súlyt kap Suri Róbertnek a zsidóvagyon megkaparintására irá-nyuló akciója. Sütő Káli erkölcsileg és eszmeileg is érik s a családalapítás elő-feltételeinek megteremtéséhez a csábító buktatók ellenére a nehezebb, de embe-ribb utat választja. Közben a minden elnyomottal szimpatizáló írónak az ül-dözőket sújtó kezdeti kritikája az egész rendszer elleni kiállásá élesedik. Amikor a sötét kezek Sütő Kálmánt közvetlenül az eljegyzés után angyalbőrbe öltöztetik, a faluban egymást érik a behívók.
Se-423'
matikus hangoskodás nélkül érezteti az író, hogy a nyilaspárt megerősödése ide-jén hasonló ármánykodás következtében kerülnek frontra a behívottak. Itt félbe-szakad a regény, s majd a naplójegyze-tek hatalmas anyaga után egy váratlan fordulattal végetér. 1
Jankovich regényírói módszere A búj-tató faluban, illetve a Hulló csillagok és A tél fiai című történeti regényében sok azonos vonást mutat. Általában egy központi konfliktus analizálására helye-zi a fősúlyt, az alapproblémát jellemek képviselte, gizdag színárnyalatú ellen-tétekkel sűrűn teleszövi. A szereplők, a maguk esetlegességükben is viszonylag önálló konfliktusok hordozói. Káli pél-dául ellentétben áll nemcsak Málival, hanem szüleivel, a nyilasokkal, Suri fő-jegyzővel és Suri Róberttel is. A kon-fliktusok az igazábrázolásra törekvés következtében épp a realista módszer igényeinek megfelelően- egyre inkább politikai színezetet kapnak. A szerelmi érzés küzdelem árán emelkedik felül a
politikai fondorlatokon, s nem tudják alábukásra kényszeríteni a háborús vi-har megpróbáltatásai sem. Természete-sen a konfliktusok nem élhetnek egy-mástól teljesen elszigetelt életet, hanem minduntalan találkoznak egymással, ha-tásukban is erősítik, vagy erőtlenítik egymást, A Kürti-vendéglő züllött nyi-lasvilága és a két fiatal életszemlélete között mély ellentét húzódik ugyan, de még Káliék szubjektív tervezésében is előbukkan a nyilas politika mételyező hatása.
A regény töredék nagyszámú jellemeit távolról sem azonos műgonddal dolgoz-za ki az író. Magának a főhősnek a meg-rajzolása is eléggé egyoldalú, bár a hi-ányos jellemzésbeli motiválás viszonylag gazdag kiegészítést kap a naplóban. Ká-li cselekedeteinek mozgatója eléggé egy-színű érzelmi indíték. Málika lelki gaz-dagságának érzékeltetésére tett kísérlet ellenére is élettelen. De Jankovich jel-*
lemábrázolásának módszere nemcsak megengedi, hanem mintegy szükségrűen elő is írja a fokozatosságot. A sze-replők először éppen csak helyt kapnak egy-egy jelenetben, s az író fokozatosan mélyíti el *a jellemet. Kálit cselekedete közben festi meg, Málika értékeit pedig csak negatív módon sejtteti, s lényegé-ben csak ázt látjuk, ami érte történik.
Az élettől félrevonult szereplőket első-sorban gondolatvilágukon, vagy egysíkú, csaknem mechanikus mozgásukon
ke-resztül- ismerjük meg, mint Szidonka
• énkisasszonyt, Mariska némi, vagy akár Suri jegyzőt. A parasztok formailag:
szűkskálájú lelkivilágát is cselekedete-ken keresztül szemlélteti az író. Egészen-nagyvonalú Suri Róbertnek, a jegyző-százados fiának a bemutatása a zsidóvá—
gyon megszerzését célzó mesterkedésein keresztül. Hiteles pillanatfelvétel e l e v e níti meg, hogy a fiatalokat segítő W i m -mer kereskedő milyen ügyesen veri vissza az udvariasan agresszív tiszt, agyafúrt támadását. A jellemzésbeli befejezetlenség nagyban csökken a k ö v e t -kező fejezetben. A belépő új figurákon-kívül az első részben alig érintett szereplők, mint Szatíra János, Oroszlán b á -csi, Lux, Tauber doktor, vagy az öreg Sütőék a második részben már árnyal-tabb jellemzést kapnak. Csöngető Málika új vezetéknevén szerepel, de nem s o -kat látunk belőle itt sem, mert közben-nemcsak műfaji változás, hanem a köz-ponti feladat lényegében is módosulás következik be.
Az előzmények. epikai sűrítése, Széntkútra érkezés után kezdődik a-napló eseményanyaga. A regénytöredék-ben megjelölt eredeti konkrét célkitű-zés megvalósítása lényegében elmarad.
A szerző sürgős, nagyszámú és súlyos mondanivalója szétfeszíti a regény k o m -pozíciót, s a kötetben szubjektív vélemé-nyek megragadására sokkal alkalma-sabb napló formába csap át. Az író ugyanis e<y időben kezdie rneg mind a regény, mind a napló írását. Csak akkor szakítja félbe az . előzményeket tárgyaló epikát, amikor időben is elérkezik a napló anyagához, amely mintegy nyers-anyaggyűjtője lett volna a már megkez-dett regénynek. De nemcsak formai kér-désről van szó. Az objektív faluábrázo-lás helyett a napló épp az előre nem lári
í.atő események kényszerít1 ívrns Vra i'-rz.
tartalmilag is korrajzzá szélesedett ön-életrajztöredék, melynek csak mellékter-mékei illeszkedhetnek közvetlenül a megkezdett regény anyagába. (Vö. Lá-nyi Sarolta: Jankovich Ferenc: Csepp-a tengerben című cikke. IrodCsepp-almi Űjság, 1956. június 28. 6. lap.)
Az általános alapvető cél nem válto-zik a regény naplóvá váltásakor sem, s-éppen ezért fordulnak elő az érthetőség szempontjából is kölcsönösen egymásra utalt átmenetek. A regénytöredék a bevonulással zárul, a napló közvetlen f o l y -tatásként azzal kezd. De az emberi jelle-meket formáló történelmi események.
424'
tüzében a központba az író kerül. Az objektív nézőpont szubjektív lesz, a stí-lus közvetlenebb, s a regény helyét el-foglalja a napló, vagy a memoir-szerű visszaemlékezés. A sokszálú cselekmény-futtatás a kronológiai egymásutánban érkező élmény-;tükrözésre aprózódik. Az eddigi koncepciót az igényes műgond el-lenére is a véletlenre építettség keresz-tezi. A háttérbe személytelenedett tanár szubjektív kiemelkedése a szereplők vi-lágából életközei helyzetbe hozza, s gyorsanpergővé teszi az eseményt. Az élmények elsőszemélyű megragadása, a lírikus szuggesztivitásának többszínű ki-bontakozását teszi lehetővé.
A • második részben az egyéni és or-szágos ügyek összekapcsolása lényegesén sikerültebb. Itt is végigkísérhetünk egy bizonyos fejlődésmenetet, • mind formai, mind tartalmi szempontból. Maga a nap-ló is fokozatosan bontakozik ki króni-kajellegéből. Először csak az „apró ér-dekességek" átfogására vállalközik az íro,. majd kiterjedettségben és jelentő-ségben egyre inkább növekednek a gyakran politikai természetű reflexiók.
Egyre sűrűbben helyet kap a múlt em-lékanyaga is, melynek legkitűnőbb pél-dája a franciaországi élmények feleleve-nítése. Fokozódó figyelemmel kíséri a szerző a falu politikai hangulatát, a nép körében élő híreket és pletykákat s vá-laszolni igyekszik kételyeikre. Tudatossá érlelődik benne a jövőtépítés nagyszerű feladata. A bőven rázúduló csapások kö-zepette komoly harcot vív saját magá-val is. Nem írja le a borzalmakat min-den egyes esetben, hogy tépelődéseit el-kerülje, s hogy erőt merítsen a jövőre.
Így igazabb, hitelesebb az a kép, amit a feljegyzésekből nyerünk. A reflexiók túlsúlyrajutását, valamint azt, hogy gyakran nyúl vissza a múltba tápanya-gért, formailag is jelzi Jankovich, ami-kor , a dátumokat feloldja. (Pl. a pontos megjelölés helyett csak ennyit ír: au-gusztus utolja, szeptember... stb.)
A formai és tartalmi változás lépést tart az író eszmei tisztulásával. A napló képviselte politikai állásfoglalás változó s rendkívül heterogén. Éles németelle-nessége mellett ott szerepel a jövő bi-zonytalansága, de idealisztikus és ma már túlhaladott történelemszemléletén is keresztültör azonban optimizmusa.
Alapvető apoliticizmusát is kikezdi a hitleristák, „a Diktátor műhelyeiben egyformára szabott embergépek" és a nyi-lasok elleni kiállása s meghitt
együttér-zése a védtelenekkel. Szót emel a véle-mény szabadsága,- a szabad vizsgálódás,,
„libre arbitre" és a szabad vita érde-kében.
Csaknem pontosan lemérhető érdeklő-déssel kerül egyre közelebb a néphez..
Nem betétszerűen ismertet egy-egy népi kuriózumot, mint holmi ízesítő adalé-kot, hanem egész életszemléletét áthatja-a nép iránti szeretet. Egyre világosáthatja-abbáthatja-an látja, hogy a „bűn, mely az országban tombol, • nem a népé". A falusi kisembe-rek iránt érzett felelősségérzet kénysze-ríti arra, hogy megvizsgálja korábbi írói.
magatartását. A néphez közeljutva nyernek új, értékesebb tartalmat világ-nézetének pozitív motívumai. A nép kö-zött ismeri fel, hogy a „cenzúra és ön-kény rémuralma idején" nem elég ha az írók elítélik a minden rendszert kiszol-gálni tudó bértollnokokat, s maguk csak néma hallgatással jelzik a veszélyt. Rá-döbben arra, hogy „félbeszakadt író", s távolról sem mondott még el mindent né-pének. Éles lelkiismeretfurdalás közben bélyegzi meg korábbi költői munkássá-gát, „tunya henyélését". Egyre világo-sabban látja, hogy az ezeréves „bilincs-korszak", az elnyomatás után új világ,
„a cselekvés dicső korszaka kezdődik".
A kötetben fellelhető politikai véle-ménynyilvánítások és a szubjektív ki-szólások és reflexiók nemcsak korhűsé-get, őszinteséget árulnak el, de a szerző-határozott fejlődését is dokumentálják.
A néma félrehúzódástól az emberi jelle-mek nagy próbaidején eljut a jövőt építő aktív harc vállalásáig.
Az ábrázolásmód, a kijelölt problémák, megoldásának és a nyelvezet konkré-tabb vizsgálatát nagyban akadályozza a kötet műfaji jellege. Az első rész jel-lemzésbeli fogyatékossága, a központi probléma egyoldalú felvetítése jórészt a regény befej ezetlenségének számlájára, írandó. A 2. rész pongyolasága, követker.
zetlensége és szaggatottsága is szorosan összefügg a naplójelleggel. Mindezek el-lenére a bravúros technikai megoldások, egész sorát emelhetjük ki ízelítőként a kiváló kötetből. A jellemzés kiváló pél-dája Suri Róbert és Wimmer kereskedő szellemi birkózásának bemutatása. ) gen találó a tanár kettős megjelenítése, ami-kor Káli es Máli egymástól eltérő véle-ményt nyilvánítanak • a szerzőről, d e úgy, hogy ez a jellemzés visszaüt, s el-sősorban nem a jellemzettet, hanem a jellemzőt mutatja be (126—127. 1.).
Mes-teri megfigyelőre vall a fiatal paraszt-425'
ember foghúzásának (272. 1.), az asszony -tudtanélküli borivásnak (337. I.) és a
visszavonulásnak a lefestése (497. és köv. 1.), vagy a menekültek plasztikus megrajzolása (421. 1.). Kitűnő lírikusként találó technikai eszközökkel érzékelteti Székesfehérvár meglátogatásakor szer-zett impresszióit (568. és köv. 1.). Ragyo-gó példáit idézhetnénk az objektív ábrá-zolásmódnak, amikor a néptől hallott anekdotákat, híreket tűzi gondolatai
kö-zé, vagy a nép szemével ábrázolja a val-lásos búcsú külső megnyilvánulásait.
282. és köv., ill. 378. 1.) Ha kifogást keres-nők az ábrázolásmódban, első helyen kellene felvetnünk a nyilasvilág bemu-tatásának kevéssé differenciált voltát.
Az író szubjektív ellenszenve következ-tében talán a nyilas rémuralom alatt szerzett benyomásai a történelmi hűség rovására érvényesülnek a frázis
puffog-tató Pukmuki-párt kezdetleges szervez-kedésének bemutatásában is. Csak he-lyeselhető, hogy a népi szólásformák, kifejezések, gondolattársítások létjogot kapnak a kötetben, de egy-két alkalom-m a l a pontatlanság, a hitelesség rovásá-ra megy. Elhallás miatt fordulhat elő, hogy az őző nyelvjárás tagadószava: nőm.
A kötet végső fokon felbecsülhetetlen -értékei ellenére sem nyújt teljes képet a felszabadulásról, hiszen az éremnek csak egyik oldalát mutatja be. Sokol-d a l ú körültekintéssel, a maga komplex
bonyolultságában analizálja a ielszaba-cdulás előtti eseményeket, pontos, reális
képet fest a „tökfejű államférfiak" „vas-talpak alá" kényszerített Magyarorszá-gának szenvedéseiről, a Hitler hadigé-pezetét kiszolgálók reménytelen erőlkö-déséről, szemellenzős bizakodásáról, de a születő újat is csak esetlegesnek köny-veli el. Szatíra' János, az illegális kom-munista magárahagyott, s erőtlen figu-ra. A szovjet katonákról vallott felfo-gása áttört ugyan az ismeretlenségből táplálkozó bizonytalanságon s fokozato-san jut el annak felismeréséig, hogy lé-nyegében ők fogják Magyarországon a
•demokratikus előrehaladás útjából a ro--mökat eltakarítani, de éppen a
felszaba-dulás ténye, s az újjáépítésre irányuló kezdeményezés érzékeltetése kisiklik az író kezéből. Maga a szerző is érzi ezt, s azért árulja el a bevezetőben, hqgy' egy j,naplófüzet (Malac a szenttóban. 1945.
június) el is veszett". Ezért érzi szüksé-gét az író annak, hogy a regénytöredék és a napló egységes lezárásaként egy új zárszót és utóhangot is a kötethez csa-toljon. A teherbeesett Málika még in-kább szfinxként jelenik még, de Káli a közvetlen szülői hátásra minden kon-fliktust gyorsan felold, s könnyűszerrel juttatja révbe a házasságot. A bonyo-lult kérdéseket ilyen egycsápásra „meg-oldó", toldalékként ható befejezés ábrá-zoló módszerében is eltávolodik az író sajátos eljárásától, s a kötet leggyen-gébb részét képezi, bár távolról sem ké-pes megzavarni az előző két nagy feje-zet pozitív összhatását. Az utóhangban az önéletrajzi részletek lezárásaként is-mét a szubjektív elemek kerülnek elő-térbe.
Jankovich Ferenc a 'magyar nyelv sokoldalú szemléletességének felhaszná-lásával izgalmas olvasmányként jeleníti meg előttünk az 1944—45-ös időszakot.
Az első részben a regényíró kerekrecsi-szolt kompozíciója és nyelvezete ural-kodik, a naplóban pedig sokkal nagyobb teret kap a pillanatnyi benyomásók lírai rögzítése. Míg a regénytöredékben a teljességre törekvés mellett is kitapint-ható a lényegre koncentrált szerkezet, addig a naplóra a formájával is magá-valragadó hangulati széttöredezettség a jellemző. A mű egésze a szépirodalom sajátos módszereivel teszi élmény szerűvé a felszabadulást. Az egyéni különböző-ségek bátor megvilágításával elmélyíti á bennünk érlelődő ' élményanyagot. A nép igazának kidomborításával hazasze-retétre nevel. Nemcsak saját őszinte írói vallomása a kötet, hanem napjainkig ható történelmi tanulságot hoz közel ol-vasóihoz. Megerősít abban- a meggyőző-désünkben, hogy csak közös erőfeszítés-sel, összefogással lehet boldogulni a jö-vőért harcolni.
SZEKERES LÁSZLÓ
-426