várja a császárt. A m i k o r ez m e g é r k e z i k , s m e g k í s é r l i az áttörést, mivel a v é d ő k bátran el
lenálltak é s föntről eltalálván é s m e g s e b e s í t v é n a t á m a d ó k a t , m e g s e m m i s í t e t t é k őket, m á r - m á r lemond az áttörésről. Nikephoros Xiphias, Philippupolis akkori strategosa, aki együtt k ü z d ö t t a c s á s z á r r a l , azt tanácsolja neki, hogy maradjon t o v á b b r a is ott és s z ü n e t nélkül t á m a d j a az akadályt, m í g ö maga, ú g y m o n d , elvonul é s m e g k í s é r l i , h á t h a valami e r e d m é n y e s é s hasznos tettet hajthatna v é g r e . Maga mellé v é v e embereit, elindul é s m e g k e r ü l egy igen magas hegyet, amely Kleidiontól d é l r e emelkedik, s B a l a s i t z á n a k hív
j á k . Ö s v é n y e k e n é s j á r a t l a n utakon á t h a l a d v a [ . . . ] j ú l i u s 29-én egyszer csak c s a t a k i á l t á s sal é s harci zajjal megjelenik hátulról a b o l g á r o k fölött. N e m s z á m í t v á n erre, azok futás
nak erednek. A c s á s z á r is áttör az elhagyott falon é s ü l d ö z ő b e veszi őket. Sokan elesnek, de m é g t ö b b e n f o g s á g b a esnek k ö z ü l ü k , m i k ö z b e n S á m u e l n e k alig sikerül e l m e n e k ü l n i e a v e s z é l y b ő l fia s e g í t s é g é v e l , aki bátran visszaverte a rá t á m a d ó k a t , lóra ültette é s elve
zette öt a Prilapon nevű e r ő d b e . "5 8 A c s á s z á r az elfogott, állítólag 15 000 bolgárt megva-kíttatta é s S á m u e l h e z k ü l d t e , aki a menetet m e g l á t v a s z í v r o h a m o t kapott é s o k t ó b e r 6-án meghalt.5 9
A hadjáratnak azonban ezzel m é g nem volt v é g e : Theophylaktos Botaneiates, Thes-salonike k o r m á n y z ó j a m é g k o r á b b a n sikeresen visszavert egy b o l g á r t á m a d á s t . A zsák
m á n y t és a foglyokat a Kleidiont o s t r o m l ó c s á s z á r h o z k ü l d t e , aki annak b e v é t e l e után a Strumbitza (alighanem Strumica) k ö z e l é b e n lévő Matrukis erődjét vette be. E z u t á n utasí
totta Botaneiatest, hogy keljen át a hegyeken é s é g e s s e fel az úttorlaszokat, így tisztítsa meg s z á m á r a a T h e s s a l o n i k é b e v e z e t ő utat. A dux el is v é g e z t e a feladatot, de a b o l g á rok, akik v é g i g figyelték, mikor visszafelé igyekezett a c s á s z á r h o z , kelepcét állítottak neki egy h o s s z ú szorosban, ahol aztán felülről k ö v e k e t és l ö v e d é k e k e t z ú d í t v a rájuk, a sereg nagy részét, vezérével e g y ü t t m e g s e m m i s í t e t t é k . A rossz hírre I I . Basileios felha
gyott a t o v á b b i e l ő r e n y o m u l á s s a l és m i u t á n k a p i t u l á c i ó r a bírta M e l n i k o s ( M e l n i k ) e r ő d j é t , visszavonult Mosynopolisba ( K o m o t i n i t ő l nyugatra). Ott értesült S á m u e l haláláról o k t ó b e r 2 4 - é n , mire azonnal T h e s s a l o n i k é b e vonult, ahonnan P e l a g o n i á b a (Bitola) nyo
mult e l ő r e , majd kiküldött csapatai elfoglalták Prilapost é s Stypeiont (a Crna és a Vardar ö s s z e f o l y á s á n á l , v a l ó s z í n ű l e g az antik Stobi). A z u t á n tutajokon és felfújt b ő r t ö m l ö k ö n átkelt a Tzernas (Crna) folyón, ahonnan V o d e n á b a ment, majd 1015. j a n u á r 9-én vissza
tért T h e s s a l o n i k é b e .6 0
A hadjárat első részéről Kekaumenos is m e g e m l é k e z e t t , amikor arról írt, hogy ha az e l l e n s é g e r ő d í t m é n y b e h ú z ó d i k , biztosan gyenge a hadereje. Felderítőket (chonsarioi) kell tehát k i k ü l d e n i , hogy átjárót találjanak az e l l e n s é g h e z , ha az megvan, a k a t o n á k egy része alkalmas vezetővel vonuljon a m e g f e l e l ő helyre, ahonnan éjjel tűz-, nappal füstje
let adjon. A m i n t az e l l e n s é g g e l szemben maradt csapatok v e z é r e é s z r e v e s z i azok megin
gását, azonnal t á m a d j o n - így fogta el a b í b o r b a n s z ü l e t e t t Basileios c s á s z á r S á m u e l 14 000 bolgárját Z a g o r i á n á l .6 1 A b i z á n c i a k t e v é k e n y s é g e ismét p é l d á t ad é r t e k e z é s e i k e l ő í r á s a i n a k a l k a l m a z á s á r ó l a hegyszorosok biztosításáról vagy m e g s z e r z é s é r ő l . A n e h é z
5 8 Á K M T B F 91-92. c ; Skyiitzes II. 187. o. A Balasitza - ma Belasica - hegység a görög-macedón-bolgár határon, Prilapon = Prilep. Kleidion: Pétries és Strumica között.
5 9 Skyiitzes II. 187. o.
6 0 Skylitz.es II. 188. o.
6 1 Kekaumenos 45^46. o. A bolgárok létszáma sem itt, sem Skylitzesnél nem megbízható.
terepet lehetőleg e l ő r e szállják meg gyalogosokkal, akik m e l l é tapasztalt v e z e t ő k e t osz
tanak be é s a terepet jobban i s m e r ő nyugati csapatokat. Ha biztosították az utat, megin
dulhat a menet, de a lovasok előtt két taxiarchia vonuljon b á r d d a l és m á s e s z k ö z ö k k e l felszerelve, hogy m e g t i s z t í t s á k az utat. Ha az út s z ű k ü l , annak biztosítására hagyjanak hátra gyalogosokat, a m í g a sereg át nem vonul, a biztosító e g y s é g e k nem h a g y h a t j á k el a h e l y ü k e t .6 2 Amennyiben az e l l e n s é g m á r m e g s z á l l t a az útba e s ő szorost, j o b b , ha i n k á b b egy m á s i k , a k a d á l y m e n t e s h á g ó t v á l a s z t a n a k , m é g ha 3-4 napnyira van is. De ha nem lehet, e r ő s gyalogos e g y s é g e k e t küldjenek két oldalról az utat m e g s z á l l ó csapatok olda
lába é s h á t á b a és tisztítsák meg az átjárót. V i s s z a t é r ő b e n is legyenek ó v a t o s a k , mert az e l l e n s é g olyankor m á r igyekszik m e g s z á l l n i az utakat.6 3 A z á t k e l é s h e z h a s z n á l t b ő r ö k e t B í b o r b a n s z ü l e t e t t Konstantin is említi, hogy minden egyes bandonnak rendelkeznie kel
lett i l y e n e k k e l .6 4 A b i z á n c i a k r u g a l m a s s á g á t vagy l e g a l á b b i s a c s á s z á r e l s z á n t s á g á t -mutatja az, hogy a S á m u e l h a l á l h í r é r e m é g téli hadjáratra is v á l l a l k o z t a k , alighanem azért, hogy k i h a s z n á l j á k az u r a l k o d ó v á l t á s t . 6 5 Ez u t ó b b i végül is nem ért e r e d m é n y t , a b o l g á r h á b o r ú , további k e m é n y harcokkal, 1018-ig e l h ú z ó d o t t .
A 960-as é v e k b e n Nikephoros Phokas fokozatosan felőrölte az aleppói hamdanida e m í r s é g erejét, így B i z á n c megszerezte É s z a k - S z í r i á t T r i p o l i e l ő t e r é i g . Ezzel azonban ú j fajta határvidéki p r o b l é m á v a l kellett s z e m b e n é z n i ü k : a beduinok t á m a d á s a i v a l , akik a s z á r a z a b b b e l s ő t e r ü l e t e k e n éltek és gyakran fosztogatták a f ö l d m ű v e l ő v i d é k e k e t . Szaif ad-Daula k o r d á b a n tartotta őket, de halála (967) után u t ó d a i n a k t e k i n t é l y e , az e m í r s é g te
rületével együtt, j ó c s k á n megfogyatkozott. A l e p p ó l é n y e g é b e n egyfajta ü t k ö z ő t e r ü l e t t é vált B i z á n c , a Fatimida kalifátus és a beduinok között, és Antiochia k ö r n y é k é t v é d t e a n o m á d o k portyáitól. E l ő f o r d u l h a t o t t viszont olyan n a g y a r á n y ú m e g m o z d u l á s is, amely m á r a bizánci h e l y t a r t ó k csapatainak i g é n y b e v é t e l é t indokolta - főleg, ha a helyi musz
l i m l a k o s s á g o t is l á z a d á s r a bírták. Ilyen p r o b l é m á v a l kellett s z e m b e n é z n i e Nikephoros Uranosnak, aki 999 óta Antiochia k o r m á n y z ó j a volt. 1005-ben egy al-Asfar n e v ű dervis fellázította a beduinokat é s a muszlim parasztokat a h a t á r v i d é k e k e n , és betört Saizarba (Sezer), ahol 999 óta bizánci s z o l g á l a t b a n ö r m é n y k a t o n a s á g á l l t .6 6 E z u t á n egy kisebb b i zánci csapatot m e g f u t a m í t o t t a k , majd Antiochia felé vonult, de Mahrunah mellett Pegasios (Bigas) patrikios v e r e s é g e t m é r t rá. A felkelők ezután az Eufráteszen túlra
hú-°- D R M 293-295. o.
6 3 D R M 295-303. o.
Constantine Porphyrogenitus: Three Treatises on Imperial Military Expeditions. Ed., English Tr. and Commentary by John F Haldon, Wien, 1990. 136-137. о. A bőrtömlők felhasználása a folyóátkelésnél gyak
ran előfordul a nomád népeknél is, 1. Felföldi Szabolcs: A nomád hadviselés egyik jellegzetes problémája: a fo
lyón való átkelés. In: Fegyveres nomádok, nomád fegyverek. I I I . Szegedi Steppetörténteti Konferencia. Sze
ged, 2002. szeptember 9-10. Szerk. Balogh László, Keller László. Budapest 2004. 83—84. o.
5 Fourteen Byzantine Rulers.The Chronographia of Michael Psellus. Tr. with an Introduction by E. R. A.
Sewter. New Haven, 1966. 46. o. szerint a császár nem tavasz elejétől nyár végéig vonult hadjáratra, hanem addig, míg el nem érte célját. Whiítow 387-388. o. is kétségbe vonja az 10I4-es hadjárat döntő bizánci győze
lemként értékelését.
6 6 PO 23.457-458., 466.0.
z ó d t a k a j ó l m e g e r ő d í t e t t Kafar Azunba. Uranos u t á n u k vonult a csapataival, huszon
nyolc napi ostrom után elfoglalta a várost. Nagy z s á k m á n y t é s állítólag 12 000 foglyot ejtett, al-Asfar azonban e l m e n e k ü l t . K ö z b e n viszont a Banu N u m a i r é s a Banu K i l a b be
duin t ö r z s e k is ö s s z e g y ű l t e k é s Waththab ibn Ga'far, Sarug (Sürüc) u r á n a k v e z e t é s é v e l a b i z á n c i a k ellen vonultak. A magistros azonban legyőzte őket és t o v á b b üldözte al-Asfart, akitől Waththab m á r megszabadult volna, de attól tartott, hogy ha átadja a bizánciaknak, a muszlimok ellene kelnének fel. Végül A l e p p ó ura közvetített a két fél között azzal a k i k ö téssel, hogy városa fellegvárában zárja el al-Asfart élete végéig. 1007 á p r i l i s - m á j u s folya
mán ez meg is történt, így helyreállt a nyugalom a szíriai h a t á r v i d é k e n .6 7
M i n t látható, itt nem is a terep, vagy az éghajlat volt az, ami l e g i n k á b b k i s z á m í t h a t a t lanná tette a harcok k i m e n e t e l é t , hanem az, hogy muszlim k ö z e g b e n kellett folytatni a h a d m ü v e l e t e k e t . A helyi beduin l a k o s s á g felingerlése a „ h i t e t l e n e k " ellen k ö n n y e n meg
növelte a potenciális ellenfelek s z á m á t , akiket viszont a p u s z t a s á g b a n n e h é z lett volna ü l d ö z n i - ilyesmire k o r á b b a n Szaif ad-Daula j ó r é s z t szintén b e d u i n o k b ó l álló serege k i válóan megfelelt. A b i z á n c i a k n e h é z k e s e b b e k voltak az ilyen feladatokra, de a beduinok s z á m á r a m e n e d é k e t nyújtó települések, m e z ő g a z d a s á g i területek feldúlását meg t u d t á k oldani. A z ilyen m e g t o r l ó h a d m ü v e l e t e k viszont k ö n n y e n f e l k o r b á c s o l h a t t á k a muszli
mok B i z á n c - e l l e n e s érzéseit, ami kiszélesíthette a konfliktust, ahogy ebben az esetben is történt. Nikephoros Uranos saját T a k t i k á j á b a n6 8 is figyelmeztet arra, hogy ha a b i z á n c i a k ostrom alá vesznek egy e r ő d ö t , annak é l e l e m h i á n y t ó l sújtott lakói Szíria b e l s ő területéről k é r n e k majd segítséget az i g a z h í v ő k t ö l , ecsetelve milyen k á r u k s z á r m a z n a a „ s z a r a c é -noknak" a b b ó l , ha elesne. Erre testvéreik a hitük v é d e l m é r e a d o m á n y o k a t gyűjtenek, fő
leg pénzt, hogy é l e l m e t tudjanak küldeni az ostromlottaknak.6 9 L á t h a t ó , hogy Kafar A z u n e s e t é b e n j ó v a l t ö b b is történt, hiszen a beduinok nagyobb katonai erőt tudtak ö s z -szegyűjteni, mikor híre ment a bizánci t á m a d á s n a k . A katonai e r ő f e l h a s z n á l h a t ó s á g a v i szont k o r l á t o z o t t volt, hiszen a b i z á n c i a k nem t u d t á k a sivatagba is üldözni a beduinokat - így a „ h a m i s M a h d i t " végül csak e g y e z k e d é s útján lehetett k i i k t a t n i .7 0
A p o r t y á z ó h á b o r ú a X . századi bizánci h a t á r o k o n is m o z g é k o n y , k ö n n y ű f e g y v e r z e t ű csapatok t e v é k e n y s é g é r ő l szólt. Ennek során a p o r t y á z o k rendszeresen törtek be az ellen
s é g e s területre, de nem csak z s á k m á n y s z e r z é s végett, hanem i n f o r m á c i ó k é r t , vagy meg
e l ő z ő céllal, hogy a felvonulási terület feldúlásával e l ő z z é k meg az e s e d é k e s t á m a d á s t . A z ilyen „ k i s h á b o r ú " alapelvei az e s e m é n y e k alapján k ö n n y e n m e g h a t á r o z h a t ó k : k é m k e d é s vagy felderítés útján h í r e k e t kell szerezni az ellenfél terveiről, e l ő k é s z ü l e t e i r ő l . A t á m a d ó k a t folyamatosan szemmel kell tartani, ezért m á r a határvidéki átjáróknál ő r s z o l gálatot kell fenntartani, illetve a saját területen p o r t y á z ó csapatokat éjjel-nappal figyelni kell lovas felderítőkkel. A p o r t y á z o k n y o m á b a n kell j á r n i , m é g ha kisebb e r ő k k e l is, hogy a vidék feldúlását m e g a k a d á l y o z z á k , a l a k o s s á g o t pedig a r i a s z t á s k o r m e n e d é k e k b e
PO 23. 466^167. o.; Skylitzes II. 185. o. is megemlékezik a numerita és az ataphita arabok dúlásáról, aki
ket végül két vagy három csata után békére szorítottak.
6 8 McGeer 88-163. o.
6 J McGeer 155. o.
70
Az események elemzéséhez 1. még: Cappel, Andrew J.: The Byzantine Response to the 'Arab (10th-11th Centuries) Byzantinische Forschungen 20 (1994) 113-132. о. (119-120. о.); Felix, Wolfgang: Byzanz und die islamische Welt im früheren 11. Jahrhundert. Wien, 1981. 50-54. o.
kell juttatni. M i v e l ez a „ k i s h á b o r ú " nem a reguláris taktika alapján m ű k ö d ö t t , a csapatok fegyelme is ingatagabb volt, nyilván ezért is t ö r e k e d t e k e l s ő s o r b a n a l e s v e t é s r e , rajta
ütésre, nem pedig nyílt csatára. Ezek v é g r e h a j t á s á h o z az e l l e n s é g m o z g á s á n a k folyama
tos figyelése mellett a k i v á l ó helyismeret volt s z ü k s é g e s , mind az anatóliai, m i n d a bal
káni h a t á r v i d é k e n , hiszen a p o r t y á z ó seregekkel a l e g k ö n n y e b b e n azok v i s s z a t é r é s e k o r , a hegyszorosokban felállított k e l e p c é k b e n lehetett e l b á n n i . F o r d í t o t t esetben mindennek a b i z á n c i a k is k i voltak t é v e e l l e n s é g e s területen, így felderítőik, v e z e t ő i k szerepe m é g i n k á b b felértékelődött, hiszen a terep - h e g y v i d é k , folyók, mocsarak, stb. - k o m o l y befo
lyást gyakorolt a harcok m e n e t é r e .
Márton Tősér
RAIDS ON THE BORDERS OF THE B Y Z A N T I N E EMPIRE IN THE 10TH CENTURY
Summary
The author discusses the armed conflicts on the eastern (Anatolian) and western (Balkan) borders of the Byzantine Empire in the 10th century. The theoretical background to the subject is provided by De velitatione from the 10th century, Strategikon by Kekaumenos from the 11th century, and descriptions from Byzantine, Arab and Syrian sources. The first chapter deals with the raids of Saif ad-Daula, Emir of Aleppo, between 950 and 960, with the primary aim of demonstrating the regulations of De velitatione concerning the laying of traps in mountain passes.
Subsequently, on the basis of the same source, the study gives account of how the last Hungarian campaigns were repelled in the 960s. After that, certain details of the fights against the Bulgarians at the turn of the 10th and 11th centuries are being introduced, pointing to the importance of traps, as well as protection on the march in forested and mountainous terrain. To interpret these engagements, certain selections are quoted by the author from Tactics by Nikephoros Uranos.
Finally, through an example from the early 11th century, the study illustrates the difficulties of fighting against the Bedouins on the new Syrian border of the Empire. The abovementioned events are very demonstrative of the warfare of the 10th century and the Middle Ages in general.
Campaigns were launched with the primary aim of looting and destroying the enemy's territory, instead of fighting open battles or conquering the land. The engagements, mostly the results of ambushes, were fought by mobile troops with light armour. Consequently, reconnaissance and protection on the march were extremely important.
Márton Tősér
INCURSIONS MILITAIRES A U X FRONTIÈRES BYZANTINES A U 10e SIÈCLE
Résumé
L'étude traite les combats frontaliers du 10e siècle aux confins orientaux (Anatolie) et occiden
taux (Balkans) de Byzance sur la base de De velitatione du 10e siècle et de Strategikon de Kekau
menos du 1 I e siècle ainsi que de descriptions des sources byzantines, arabes et syriennes. La pre
mière partie examine les incursions de l'émir d'Alep Sayf al-Daula menées entre 950 et 960, en présentant surtout les embuscades montées dans des gorges selon les consignes de De velitatione.
Ce sera suivi de la présentation de la manière de parer aux dernières incursions hongroises lancées dans les années 960, selon les recommandations de ce même essai. Viendront après, quelques évé
nements des combats menés contre les Bulgares au tournant des 10e et 1 1e siècles qui illustrent, outre l'importance des embuscades, celle de la couverture de la marche. La présentation d'extraits de la Tactique de Nicéphore Ouranos permettra d'interpréter ces combats. Pour finir, l'étude pré
sentera, à travers un exemple du début du 11e siècle, les difficultés de lutter contre les bédouins dans les nouvelles régions frontalières syriennes de l'empire. Ces événements illustrent bien la stratégie du 10e siècle (mais aussi médiévale). Les campagnes visaient surtout à piller et à dévaster le territoire ennemi et non pas à le conquérir ou à s'impliquer dans une bataille ouverte. I l s'agit donc des actions menées par des unités légères mobiles sous forme d'attaque surprise et d'em
buscade. Ainsi la reconnaissance et la couverture de la marche ont une importance primordiale.
Márton Tősér
STREIFZUGKÄMPFE AN DER BYZANTINISCHEN GRENZE IM 10. JAHRHUNDERT Resümee
Die Studie beschäftigt sich mit den Kämpfen im 10. Jahrhundert in den östlichen (anatolischen) und westlichen (balkanischen) Gebieten an der Grenze von Byzanz. Die theoretische Grundlage hierzu liefern die Werke De velitatione aus dem 10. Jahrhundert und Strategikon von Kekaumenos aus dem 11. Jahrhundert, sowie die Beschreibungen der byzantinischen, arabischen und syrischen Quellen. Der erste Teil beschäftigt sich mit den Streifzügen des Emirs von Saleppo, Saif ad-Daula, zwischen 950 und 960 und stellt in erster Linie die Vorschriften des Werkes De velitatione mit der Vorstellung der in den Gebirgspässen aufgestellten Fallen vor. Danach folgt die Beschreibung der Abwehr der in den 960er Jahren eingeleiteten letzten ungarischen Feldzüge auf Grund der Vor
schläge derselben Abhandlung. Im Anschluss daran folgen einige Ereignisse der an der Wende des 10-11. Jahrhunderts gegen die Bulgaren geführten Kämpfe, die neben den Fallen auch auf die Wichtigkeit der Marschsicherung im waldig-gebirgigen Gelände hinweisen. Die Studie stellt an dieser Stelle einzelne Auszüge der Taktik von Nikepheros Uranos zur Interpretierung der Kämpfe vor. Schließlich stellt sie mit einem Beispiel vom Anfang des 11. Jahrhunderts die Schwierigkeiten des Kampfes gegen die Beduinen im neuen, syrischen Grenzgebiet des Reiches vor. Diese Ereig
nisse legen die Kriegsführung im 10. Jahrhundert (aber auch im Mittelalter allgemein) gut dar. Die Feldzüge richteten sich in erster Linie auf die Plünderung und Verwüstung der gegnerischen Ge
biete, nicht so sehr auf offene Schlachten oder Eroberungen. Es ging hierbei um Tätigkeiten mit beweglichen, leichten Truppen; der Kampf erfolgte zumeist in Form von Anfällen aus dem Hin
terhalte und von Überfällen. Deshalb war die Wichtigkeit der Aufklärung, genauso, wie der Marschsicherung besonders groß.
Яиош Б. Сабо
БИТВЫ ЭПОХИ АРПАДОВ В ЗЕРКАЛЕ ВЕДЕНИЯ БОЕВЫХ ДЕЙСТВИЙ С Т Е П Н Ы М И НАРОДАМИ.
Резюме
Статья посвящена боям в пограничных провинциях X столетия в оконечных западных (балканских) и восточных (анатолийских) провинциях Византийской империи. Теоретиче
ской основой для этого служит труд De velitatione X века и Strategikon Кекауменоса X I века, а также описания, которые содержатся в византийских, арабских, сирийских источниках.
Первая часть работы исследует рейдовые походы эмира Алеппо Саиф ад Даула в период 950-960 гг. И прежде всего дает обзор предписаний De velitatione, показывая западни, кото
рые устраивались в горных ущельях. Затем следует описание отражений последних венгер
ских походов на основании предписаний тех же самых рекомендаций. Затем следует описа
ние боев, которые велись против болгар, и некоторых событий, указывавших на важность обеспечния марша на горно-лесистой местности, где устанавливались ловушки. В целях осмысливания излагаемого автор дает отдельные описания и выдержки из Тактики Ники-фороса Ураноса. И в заключение приводит в виде иллюстраций примеры борьбы с бедуи
нами периода начала X I века в новых сирийских пограничных провинциях империи, пока
зывая трудности проводившихся там боев. Эти события хорошо иллюстрируют ведение военных действий в X веке (да и вообще в средневековье). Боевые походы были направле
ны прежде всего на ограбление и разорение территорий противника, а не на ведение откры
того сражения или завоевание территории. Речь идет в первую очередь о боевых действиях подвижных, легких войск, которые велись в форме устройства засады, застижения против
ника врасплох. Именно поэтому высоко подчеркивается роль разведки, а также обеспечение марша.
KISS A T I L L A
Ú Z O K A K É P E S K R Ó N I K Á B A N
A nyugati oguz ( ú z ) t ö r z s e k é s a M a g y a r K i r á l y s á g a X I . s z á z a d b a n
Bevezetés, kutatástörténet
M u n k á m b a n a k e l e t - e u r ó p a i s t e p p é n rövid ideig t a r t ó z k o d ó ú z n a k vagy torknak neve
zett török n y e l v ű n o m á d n é p é s a X I . századi Magyar K i r á l y s á g k a p c s o l a t a i r ó l lesz s z ó . A z úz t ö r z s e k a k ö z é p - á z s i a i oguzok azon m a r a d v á n y a i , akik nem vonultak le d é l r e , iráni t e r ü l e t e k r e , hanem a k e l e t - e u r ó p a i s t e p p é n maradtak, majd a kunok n y o m á s á r a nyugati v á n d o r l á s r a k é n y s z e r ü l t e k . Ezek az oguz t ö r e d é k e k a b i z á n c i t ö r t é n e t í r ó k n á l OùÇoi, azaz úz, az orosz é v k ö n y v e k b e n Торк n é v e n jelentek meg, a muszlim k ú t f ő k b e n m e g n e v e z é sük: guzz. A latin n y e l v ű magyar f o r r á s o k b a n Nigri Co(u)maniként szerepelnek.
S t e p p e t ö r t é n e t i és forráskritikai okok miatt a Képes Krónika két, magyar t e r ü l e t e k elleni n o m á d t á m a d á s t taglaló helye is ö s s z e f ü g g é s b e h o z h a t ó az úz t ö r z s e k k e l .1 A z ú z - m a g y a r kapcsolatok tényét elfogadta a kutatás, ennek ellenére a szakirodalomban ez nem g y ö k e resedett meg. A Magyar K i r á l y s á g b a történt két X I . századi n o m á d b e ü t é s a l k a l m á b ó l m á r r é g e b b e n felmerült az ú z o k neve; ugyanekkor a n o m á d t á m a d ó k etnikai hovatarto
zását а X I X . s z á z a d v é g e ó t a vitatják: b e s e n y ő k , ú z o k , kunok,2 esetleg vegyes hadsereg is s z ó b a j ö h e t . A k ö z é p k o r i magyar t ö r t é n e l e m ezen két e s e m é n y é n e k steppei hátterét m e g v i z s g á l v a arra keresem a választ: melyik n é p h e z tartozhattak azok a n o m á d o k , akik
1068-ban Osul, 1085-ben Kutesk vezetésével M a g y a r o r s z á g területére törtek.
A z 1068-ban lezajlott kerlési csata n o m á d j a i n a k kilétét illetően négy n é z ő p o n t k ü l ö n b ö z t e t h e t ő meg: Marczali Henrik annak az e l k é p z e l é s n e k adott hangot, hogy a kerlési csata n o m á d j a i kunok voltak; Marczali m é g nem választotta ketté a kunok, illetve az ú z o k n é p é t .3 A z orosz ő s k r ó n i k a (a t o v á b b i a k b a n : P V L4) értesítéseit alapul v é v e ú g y gondolta, hogy mivel 1055 é s 1061 k ö z ö t t a moldvai s í k s á g területét a b e s e n y ő k kiürítet
ték, B i z á n c felé v á n d o r o l t a k , s letelepedtek az orosz f e j e d e l e m s é g e k határain, így a tá
m a d ó k a k e l e t - e u r ó p a i s t e p p é n m e g j e l e n ő kunokkal a z o n o s í t h a t ó k .5 M á s nézetet vallott Pauler Gyula. M ű v é b e n r á m u t a t o t t , hogy az 1068as n o m á d b e t ö r é s nem k ö t h e t ő a k u
-A Képes Krónika közkeletű elnevezésen a X I V . századi krónikakompozíciót értem, amelynek vonatkozó fejezetei vélhetőleg a XI—XII. század fordulóján keletkeztek. A krónikaszerkesztés időrétegeiről lásd pl.
Hómon, 1925.69-75., 106. o.
2 A dolgozatban tárgyalt három törzsszövetség elnevezése eltérő a muszlim, az orosz és a bizánci források
ban. Ezért a továbbiakban a nagyjából hasonlóan nevezett besenyőket besenyőnek, a guzz/tork/úz elnevezésű törzscsoportot úznak, a kipcsak/polovec/komán/kun név alatt megjelenő népet kunnak fogom nevezni.
3 Marquait kimutatta, hogy az a korábbi vélekedés, miszerint az OvÇoi és Kojuavoi népnevek ugyanarra a népre vonatkoznak, téves; a népnevek alatt két nép, a szeldzsük kiválás után a steppén maradt oguzok (úzok), ill. az arab-perzsa forrásokban kipcsaknak, a szláv kútfőkben polovecnek, a bizánci leírásokban kománoknak (kumánoknak) nevezett kunok értendőek. Marquart, 1911. 38. o. Vö. Kossányi, 1924. 519. o.
4 A P V L a legrégibb orosz évkönyv, amely különböző krónika-gyűjtemények révén maradt ránk. A mű el
ső variánsa valamivel a X I . század közepe előtt keletkezett, majd több kiegészítés és átdolgozás után a X I I . század elejére három redakció is született. SZŐM 1988. 208-209. o.; Font, 1996. 119-129. o.
5 Marczali, 1995. 78-79. o.
nokhoz, mert azok ebben az i d ő p o n t b a n m é g nem é r h e t t é k el a Magyar K i r á l y s á g terüle
tét, emiatt az e s e m é n y h á t t e r é b e n a b e s e n y ő k e t kell sejtenünk. Azonban Marczalihoz ha
s o n l ó a n Pauler sem választotta szét a kunokat é s az ú z o k a t ,6 így okfejtése, miszerint a kunok 1068-ban nem é r h e t t é k el a K á r p á t o k a t , csak a kunokra igaz, a szintén kunnak tar
tott ú z o k r a nem. Pauler t o v á b b i é r v e l é s e arra a l a p o z ó d o t t , hogy a D A I7 M o l d v a területé
re helyezi a b e s e n y ő k ГЬХа törzsét, és a Képes Krónika a Magyar K i r á l y s á g ellen i r á n y u ló t á m a d á s t é s z a k k e l e t r ő l mondja el, a n o m á d o k pedig Gyula vezér harcosai.8 A harmadik v é l e m é n y K o s s á n y i B é l a n e v é h e z k ö t h e t ő . K o s s á n y i a P V L adataira, valamint bizánci kútfőkre t á m a s z k o d v a e l s ő k é n t jutott arra a k ö v e t k e z t e t é s r e , hogy az 1068-ban Kerlésnél csatát vesztett n o m á d o k az ú z o k voltak. E r v e l é s e szerint a b e s e n y ő k 1060—
1070 körüli szállásterületei H a v a s a l f ö l d és B i z á n c al-dunai h a t á r t a r t o m á n y á n á l voltak, é s z a k a b b i területeken csak az ú z o k k a l egy i d ő b e n jelentkeznek, ezért v a l ó s z í n ű l e g az ö k ö t e l é k ü k b e n k e r ü l h e t t e k oda, nem ö n á l l ó n é p t ö r z s k é n t ;9 a kunok pedig ekkor az orosz f e j e d e l e m s é g e k keleti határai, illetve a Dnyeper közötti területen n o m a d i z á l t a k . A z ú z o k a t a k é t n é p k ö z é , a nyugati orosz f e j e d e l e m s é g e k é s H a v a s a l f ö l d k ö z é helyezi. M i vel a m o l d v a i síkság, ahonnan a t á m a d á s kiindult, az ú z o k k e z é b e n volt, és a Képes Kró
nika nem b e s e n y ő k e t , hanem a cunikat említi meg t á m a d ó k é n t (amely e l n e v e z é s kapcso
latba h o z h a t ó az ú z o k Képes Krónika-bdi fekete kun m e g n e v e z é s é v e l ) , a kerlési csata n o m á d j a i b a n az ú z o k a t k e l l l á t n u n k .1 0 A negyedik n é z ő p o n t o t Györffy G y ö r g y neve fém
j e l z i . E l ő b b Paulert k ö v e t v e , b e s e n y ő t á m a d á s mellett é r v e l t ,1 1 k é s ő b b m ó d o s í t o t t a n é z e tét, é s k o n s z e n z u s t e r e m t ő alapon vegyes b e s e n y ő - ú z hadsereget tételezett fel. 1984-ben megjelent v é l e k e d é s e a kerlési csatával kapcsolatban b e s e n y ő k t á m a d á s á t valószínűsíti, akik k ö t e l é k é b e n a m a r a d é k úz elemek is m e g t a l á l h a t ó k v o l t a k .1 2
й Pauler, 1985. 432. o., 236. jegyzet.
7 V I I . (Bíborbanszületett) Konstantin áltat a X. század közepén szerkesztett, később De Administrando Itnperío (DAI) néven ismerté vált diplomáciai kézikönyv. A bazileusz régebbi bizánci krónikák, földrajzi és asztrológiai munkák, császári oklevelek adatait, valamint bizánci és külföldi követek beszámolóit, jelentéseit is felhasználta müvéhez. SZÖM 1988. 152. o.
8 Pauler, 1985. 433. o., 236. jegyzet. Pauler elképzelését Györffy György fejlesztette tovább, koncepcióját a dolgozat részletesen tárgyalni fogja.
9 Az oguz törzsek között élő, azoknak meghódolt besenyőkről Konsztantín császár is említést tesz, művé
nek 37. fejezetében: „Tudnivaló, hogy abban az időben, amikor a besenyőket kiűzték tulajdon földjükről, né
melyek közülük önszántukból és saját elhatározásukból ott maradtak, az említett úzokkal összeköltöztek s mos
tanáig közöttük vannak..." D A I 169. o. Megemlékezik róluk utazásáról írt beszámolójában Ibn Fadlän is, vö.
Togan, 1939. 33. o. A Kâsgarî által felsorolt 22 oguz törzs 19. törzse a beéenek. Pritsak, 1975. 215. o.; Golden, 1992. 208. о. Besenyők valószínűleg a X I . század második felében is kerülhettek úz fennhatóság alá, miután a besenyők törzsei letelepedtek az orosz fejedelemségek, de főleg Bizánc határain, valamint szétforgácsolódtak az úzok elleni harcokban.
1 0 Kossányi, 1924. 529., 531. o. Kossányi nézetét a szakirodalom egy része elfogadta: Makkai, 1936. 35. o.;
Hóman, 1941. 277. o.; Gyóni, 1942. 71-75. o.; Székely, 1964. 68. o.; Mezey, 1971. 194. o.; Pálóczi Horváth, 1988. 138-139. o.; Uő: 1989. 105. o.; Golden, 1990. 276. о.; Uő: 1992. 269. о.; Rásonyi, 2000. 310. о.; Uő:
2004. 272-273. о.
11 Györffy, 1948. 169. о.
1 2 Gyöiffy, 1984. 877. o.; Uő: 1990. 116., 211-212. o. Györffy úz alárendeltségű vegyes, besenyő-úz sere
get feltételező gondolata széles körben elterjedt; a kerlési csatával kapcsolatban elfogadta: Kristó, 1986. 63. o.;
Spinéi, 1986. 90. o.; Makk, 1993. 84. o.; Uő: 1994.; Tóth, 1994.; Hatházi, 1996. 4 1 . o.; Kristó, 1999. 73. o. Az 1085-ben Magyarországra törő nomádokkal kapcsolatban elfogadta Györffy véleményét: Kristó, 1986. 68. o;
Makk, 1993. 103. o.; Hatházi, 1996. 4 1 . o.; Kristó, 1999. 74. o.
A z 1085-ben magyar területet ellen t á m a d ó n o m á d had kilétét illetően szintén négy v é l e m é n y alakult k i ; M a r c z a l i Kutesk n o m á d j a i b a n szintén a d é l - o r o s z steppe kun tör
zseit kereste.1 3 Pauler szerint ugyanakkor 1091-ig, a M a g y a r o r s z á g elleni n o m á d t á m a d á sok m i n d e g y i k é n e k h á t t e r é b e n a b e s e n y ő t ö r z s e k e t kell l á t n u n k .1 4 G y ó n i M á t y á s kitűnő t a n u l m á n y a adta a harmadik nézetet. A n n a Komnena Alexias c í m ű m u n k á j á n a k archai
kus n é p n é v h a s z n á l a t á n a k e l e m z é s e r é v é n , valamint a forrás 1087. évi e s e m é n y e i t a Ké
pes Krónika 1085-re t e h e t ő n o m á d b e t ö r é s é v e l ö s s z e v e t v e r á m u t a t o t t , hogy a m á s o d i k , 1085-ös Kutesk és Salamon vezette „ k u n " b e t ö r é s szintén az ű z ő k h ö z k ö t h e t ő .1 5 Györffy G y ö r g y ennek ellenére úgy foglalt állást, hogy az 1085-ben t á m a d ó „ k u n o k " b e s e n y ő - ú z sereg v o l t .1 6
A Magyar K i r á l y s á g ellen intézett 1068-as és 1085-ös n o m á d b e t ö r é s e k e t tehát a szakirodalom e g y a r á n t kötötte a b e s e n y ő k h ö z , az ú z o k h o z és a kunokhoz, s Györffy fel
vetette k ö z ö s b e s e n y ő - ú z v á l l a l k o z á s l e h e t ő s é g é t is, általában úz a l á r e n d e l t s é g e t feltéte
lezve. A kunokkal, mint l e h e t s é g e s t á m a d ó k k a l , a kutatás a kerlési csatával kapcsolatban Pauler óta nem s z á m o l , viszont a b e s e n y ő k k e l és az ú z o k k a l (esetleg vegyesen) mind
1068, mind 1085 t á m a d ó i t m e g p r ó b á l t á k a z o n o s í t a n i .
Népmozgások a kelet-európai steppén a XI. században
1. B e s e n y ő törzsek a d é l - o r o s z s t e p p é n a X I . s z á z a d b a n
A b e s e n y ő k szállásterülete a X . s z á z a d b a n az orosz f e j e d e l e m s é g e k k e l s z o m s z é d o s Don-Dnyeszter v i d é k é r e h e l y e z ő d ö t t át. 915-ben jelennek meg e l ő s z ö r a b e s e n y ő k orosz t e r ü l e t e n ,1 7 majd a b o l g á r hatalom g y e n g ü l é s e miatt r ö v i d e s e n e l ö z ö n l ö t t é k az A l - D u n a vidékét is. A X . s z á z a d b a n és a X I . s z á z a d első felében, mint m e g t á m a d o t t a k és mint tá
m a d ó k gyakran keveredtek harcokba az orosz fejedelmekkel.1 8 Azonban e g y r é s z t a fo
lyamatos harcok, m á s r é s z t keleti s z o m s z é d j a i k n a k a X . s z á z a d v é g e felé újból reájuk ne
h e z e d ő n y o m á s a megosztotta, szétforgácsolta erejüket, é s új v á n d o r l á s r a k é n y s z e r í t v e őket, m e g d ö n t ö t t e a D o n és az A l - D u n a vonala közötti s í k s á g o n k o r á b b a n k i v í v o t t ural
m u k a t .1 9 A b e s e n y ő k 1015-ben is intéztek t á m a d á s t a Rusz e l l e n ,2 0 e z u t á n 1036-ban e g y e s ü l t utoljára a b e s e n y ő k n é p e K i j e v ellen nagyobb, a t ö r z s e k j e l e n t é k e n y erejét Marczali. 1995. 136. o. Marczali nézetét 1085-tel kapcsolatban elfogadta: Mezey, 1971. 194. o.;
Rásonyi, 2004. 267. o.; Spinéi, 1986. 93-94. o.; Kapitánffy, 2003. 163. o.
14 Pauler, 1985. 433. o., 236. jegyzet.
15 Gyóni, 1942. 71-75. o. A Gyóni által felvetett 1085-ös úz-magyar érintkezés gondolatát is részben elfo
gadta a szakirodalom: Székely, 1964. 68. o.; Púlóczi, 1988. 140. o.
1 6 Vö. Györffy, 1948. 170. o.; Uő: 1984. 928. o.; Uö: 1990. 212. o.
1 7 Vö. RPC71.0.
1 8 így pl. Igor 916-920 között folytatott harcokat a besenyőkkel (RPC 71. o.), 944-ben a besenyők szövet
ségben a Russzal Bizánc ellen indítottak hadjáratot (RPC 72. o.). A besenyők az orosz források szerint először 968-ban támadták meg a Ruszt (RPC 85. o.), 972 tavaszán pedig Kurja, besenyő vezér a Dnyeszternél megtá
madta Szvjatoszláv fejedelmet és hadát; a harcban a fejedelem életét vesztette (RPC 90. o.). 988-992 között a Rusz több vereséget mért a besenyőkre (RPC 119. o.).
1 9 Kossányi, 1924.520. o.
2 0 Vö. RPC 124. o.
i g é n y b e v e v ő v á l l a l k o z á s r a .2 1 A t o v á b b v á n d o r l á s b a n elszakadt, visszamaradt kisebb t ö
2 4 Erről tudósít: Kedrenos és Zonaras. Elian-Tanasoca, 1975. 148-149., 218-221. o. A besenyők I I . Bazileosz uralkodása alatt (976-1025) megvetették lábukat a Duna mentén, s ugyanazt a veszélyt jelentették Bizánc számára, mint előttük a bolgárok; ettől kezdve a Balkán-félsziget nem lehetett biztonságban az invázi
óktól. Brélüer, 1999. 231. o.
2 5 Vö. Zonaras tudósítását Elian-Tanasoca, 1975. 220-221. o.; Bréhier, 1999. 231. o.
2 6 Vö. Kedrenos és Zonaras adatait Elian-Tanasoca, 1975. 148-149., 220-221. o.; Obolensky, 1999. 261. o.
27
Vö. Kedrenos információit Elian-Tanasoca, 1975. 148-149. o.
28
" Ekkor Dobrudzsába törtek be, vö. Kedrenos és Zonaras tudósítását Elian-Tanasoca, 1975. 148-151., 220-221. o. A besenyő betörésekről lásd még: Gyóni, 1942. 12. o.; Diaconu, 1975. 237. o.; Spinéi, 1986. 88. o.;
Györffy, 1990. 113. o.; Bréhier, 1999. 231. o.; Stephenson, 2000. 81. о.
2 9 Paristrion, azaz a Dunamellék, amely területet a bizánci források Paradanuvionnak, i l l . Paradunavisnak is neveztek, a Bizánci Birodalom határtartománya volt, az Al-Dunától délre, a mai Dobrudzsa területén. Gyóni, 1942. 14. o.
3 0 Obolensky, 1999. 261. o.; Stephenson, 2000. 89-90. о. Egyes kutatók a fenti eseményeket korábbra da
tálják, így pl. Golden, aki munkájában 1045/46 vagy Stephenson, aki Tyrach átkelését az Al-Dunán 1047 telére teszi. Stephenson, 2000. 95. о. Tyrach besenyői bizánci szolgálatba léptek, Bithüniába küldték őket, de fellá
zadtak, a Szófiai-síkságon telepedtek meg és egyesültek a bulgáriai besenyőkkel (1049). Tyrach besenyői há
zadtak, a Szófiai-síkságon telepedtek meg és egyesültek a bulgáriai besenyőkkel (1049). Tyrach besenyői há