A leglomhább magyarnak is felbizsereg a vére, midőn a kortesvezérek kibontják és meglengetik a zászlót. A korteskedés közben minden nyugati caf- rang lehámlik az újkor nyomása alatt meglapult magyarról. Felvirrad az ősi virtuskodások hajnala.
A szép beszéd pengő aranypénz becsével vetekszik.
A kortesvilágban tűnik ki igazán, hogy a magyar a szép beszédet, a sok beszédet mennyire szereti — hallgatni. . . A jószavú, az úgynevezett „svádás“
ember nálunk mindig könnyebbszerrel haladt előre, mint a hallgatagon cselekvő bölcs. A magyar falu mostani nehéz viszonyaink között is ékesszavú pap
jára és követj éré a legbüszkébb.
A kortesvilágnak a leghangosabb szójátszói minden időben a fürge és leleményes kortesek, akik nagy családfájú ősökre tekinthetnek vissza. A K os
suth L ajo s követté választásakor Pest vármegyé
ben nem kisebb hazafiak voltak a kortesvezérek, mint Batthyány Lajos gróf és Podmaniczky F ri
gyes báró, aki naplójában is megörökítette „váci"
33 követválasztó hadjáratának kortes - éleményeit.
Mégis vérbelibb kortes-király nem került a magyar földön Biharország történeti nevű fiánál Beöthy Ödönnél. A fokosnak fénykorában a „liberális" ne
mességnek az ifjú Beöthy Ödön volt leggyújtóbb szavú, körülrajongott népszónoka. Ez a szenvedé
lyes férfiú egyetlen maró szavával, vérig szúró meg
jegyzésével örök időre pellengérezte, sőt letörte az ellenfelét. Pedig az első felszólalása alkalmával tel
jes kudarcot vallott Bihar vármegye ódon tanács
kozó termében. Ennek a kudarcnak érdekes a tör
ténete.
Beöthy Ödön a gazdag földesúri család iva
déka, süldőlegény korában, a katonaságnál próbált szerencsét, de — miként Petőfi — Beöthy sem vitte tovább a közlegénységnél. Hamarosan ott is hagyta katonáékat. Hazament az ősi kúriába. Azon
ban a rendkívüli akaraterő otthon is kitört belőle.
Elhanyagolt tanulmányait magánúton pótolta. A mai középiskolának megfelelő osztályokból kitünően vizsgázott le. Mindjárt kedve támadt a közszerep
léshez is. Bihar vármegye közgyűlésén nem kis fába vágta ellenkedő természetének baltáját. A vármegye nagyeszűnek és ékesszavúnak elismert főjegyzőjét Szarukánt támadta meg. Persze balul ütött ki a szüzbeszéd. A szónoklásban gyakorlott és nagyobb- tudású főjegyző apróra törte Beöthy érvelését. Bi
zony kikacagták a merész ifjú szónokot. Viszont Beöthyre meg az a legszebb jellemzés, hogy az első csúfos kudarctól nem kedvetlenedéit el. Belátta: kö- szörületlen a kardja, fogyatékos a tudása. Félre- vonúlt. Évekig nem hallották hírét. Biharkovácsi
M óricz P á l : R é g i m a g y a r élet. 3
34
kúriájában egy kiváló oktató irányításával tanul
gatott jogot, történelmet, mindent, amivel későbbi országosan elismert tekintélyét megalapozta és négy év múltán fényesen kiköszörülte az első csorbát. Az aranyszájú főjegyző, kinek a neve kezdő szótagját zsebkendőbe dugott orral ejtette ki, letört mellette.
A báródsági büszke oláh nemesek, akiknek a „báród- sági bikának" nevezett nagyszakállú Venter Koszta volt a híres kortesvezérük, menten kapitányuknak választották Beöthyt. Azontúl a bihari „restóráció- kon“ báródsági fokosos seregével többször döntött Beöthy, mert senki sem tudta veszedelmesebben fel
gyújtani a szenvedélyeket. Vaskos élceit rettegték az ellenfelek.
Eleinte egy úton haladtak Bihar másik jeles fiával, Tisza Lajossal. Követtársak is voltak együtt.
Midőn pedig Tisza Lajost bihari adminisztrátorrá nevezték ki, a vármegyének már alispánja volt Beöthy. Ebből az időből támadt személyeskedésig fajúit engesztelhetetlen gyűlölködésük. Az egész vo
nalon megindúlt az ádáz harc a liberális és konzer
vatív nemesek között. Beöthyék nevezték el Tisza Lajos nejét, született Teleki Juliánná grófnőt „dajka Julinak". A grófnő ugyanis, mint okos és hűséges feleség, férjének minden cselekedetéhez hozzászó
lott. A pellengért semmiesetre sem érdemelte; nő
dé Beöthy Ödöntől kíméletet nem várhatott senki.
Amikor egyszer például a sógorával összeakaszko
dott, parancsban adta ki a béreseinek, hogy e nap
tól minden rudasökrét nevezzék — Bigének. Tudni
illik: Bige volt a sógor családi neve.
A hagyományok szerint Beöthy Ödön odáig
36 vitte a szabadelvüséget, hogy az esküvőjét sem tem
plomban tartotta meg. A Beöthy-birtokon talán még terpesztgeti lombkoronáját az az öreg tölgyfa, amely alatt az esküvő megtörtént. . . Beöthy Ödön
nek kitartó konokságából sokat örökölt nem ke- vésbbé tehetséges és engesztelhetetlen kuruc fia:
Beöthy Ákos is; a ki 1868-ban a „bihari" kerü
letben lépett fel, mint képviselőjelölt, de mert Gás
pár 48-as honvédtábornokkal szemben elbukott, hol
táig elkerülte Bihar vármegyét, amelynek egyik nagybirtokosa volt.
♦
Abból a büszke nemes Szilágyi-családból szár
mazott Szilágyi Ferenc váradi törvényszéki biró, mely család ma is birtokos Berettyóújfaluban és Micskén. Székely eredetűnek vallják magukat. S z i
lágyi Ferenc „fekete hunnak" is nevezte magát s a Biharországban emlékezetes hírű pecsovicsnak, a nagyétvágyú Szilágyi Lajosnak volt a fia. Annak a Szilágyi Lajosnak, akiről a Beöthy Ödön idejében, a 30-as, 40-es esztendők küzdelmei alatt rigmust is faragtak a liberális-nemesek. Ráverselték, hogy az öreg úr királyi adomány alapján dézsmát szedeget a pályi erdőség fekete rigóinak tojásaiból . . . A fia, Szilágyi Ferenc messze távolodott pecsovics apja nyomdokaitól. Köztársasági érzelmű ember
nek vallotta magát. A köztársasági eszmék iránti rokonérzésből tanult meg franciául is. Állandóan francia könyveket és francia köztársasági lapot olvasgatott. A szabadságharcban Kossuth Lajos mel
lett szolgált, mint miniszteri fogalmazó és Kossuth annyira megbízott benne, hogy jelentékeny pénz
3*
3 6
küldeménnyel bizalmas küldetésben Bem apóhoz is leküldte. Világos után Szilágyi Ferenc nem mene
kült ki külföldre. A hazai földön bujkált, mígnem Micskén fedél alá jutott a Baranyi Imre házánál..
Most hasznát látta francia nyelvtudásának, a B a
ranyi családnál mint francia tanító szerepelt és az egyik kedves Baranyi kisasszonyt addig tanítgatta az „aimer“ ige hajtogatására, mígnem komolyan és magyarul is megszerették egymást. Férj és fele
ség lett belőlük . . . Ezt a fekete hűn Szilágyit rendkívül szerette és becsülte az öreg Tisza Kálmán úr is, bárlan sohasem szavazott a Tisza Kálmán pártjával, a kormánypárttal. Szilágyi Ferencnek még ezt is elnézte Tisza, sőt, az egyik választás al
kalmával, Nagyváradon vállát veregetve bíztatta a vén republikánust.
— Eredj már Feri bátyám szavazni; úgyis tudom, hogy ellenem szavazol.