Bevezet kérdések

Eredmények

7.3.1. Bevezet kérdések

Az interjú során el ször bemutattuk a kutatást – az els néhány interjú

tapasztalata után ekkor még egyszer pontosítottuk a vizsgált téma fogalmait –, megköszöntük a segítséget és kezdésként a szakmai tapasztalatairól kérdeztük a megkérdezetteket, valamint az intézmény m ködésével kapcsolatban tettünk fel néhány kérdést. Ezután megkérdeztük, hogy mi jut, jutott els ként eszébe a vizsgált témáról, és mikor találkozott életében el ször partnerek közötti

agresszióval.

Az els reakciók között volt néhány nagyon hasonló gondolat, ami csaknem minden válaszadónál megjelent: a témát, az id sek bántalmazását „borzalmas”-nak, „szégyenteljes”-nek tartották.

„Az els gondolat, ami eszembe jut a bántalmazásról, az az, hogy nagyon szomorú, hogy ez ma még el fordul.”

95

HUNGARY

„Err l a témáról mindig az jut eszembe, hogy borzalom, hogy nincs segítség.”

„Ez elképeszt . De van ilyen. És így túlságosan sz k a téma. Ugyanis a probléma el fordul, bántalmazott, sérült id sek vannak. De nehéz a témának megfelel en kategorizálni, mert sokszor más hozzátartozó teszi.”

Ahogy az el z véleménynél is láttuk, sokan felvetették, hogy túl sz k a téma, ugyanis nem csak a partnerük, hanem a gyermekük, esetleg f bérl által bántalmazott n kkel is találkoznak munkájuk során. Sokszor ezeket nem is különítik igazán el elkövet szerint. Volt olyan, hogy a válaszadó

visszakérdezett, hogy biztosan csak partnerekkel, házastársakkal foglalkozunk-e, mert más történet jutott eszébe. Mások azért tartották túl sz knek a témaválasztást, mert más – a gyerekekkel vagy fiatal n kkel szembeni – bántalmazásokat is nagyon jelent snek tartanak:

„Az jut eszembe, hogy nem csak az id sek vannak ennek kitéve.

Továbbá, hogy szerencsére ezzel nem találkoztam. Habár a verbális bántalmazás, stresszelés egymással létezik és nagyon is él . Szóval ezzel az idéz jeles bántalmazással találkozom.”

„Els ként az jut eszembe, hogy az összes családon belüli er szak közül az id sek esete ritkább – mi legalábbis kevesebbr l tudunk. Igaz, nem is feltétlenül kérdezzük meg a telefonálók életkorát. Persze ebb l általánosságot nem lehet levonni, csak azt, ami nálunk megjelenik. A bántalmazott id sek aránya 2 % körül van (40-45 eset), de ezek között nem csak a partnerek jelennek meg, hanem más családtagok is.”

„Bántalmazás esetén a n knek kell ezzel leggyakrabban szembenézni, aztán következnek a gyerekek, utána az öregek és végül a férfiak. A férfiak elleni er szak nincs benne a köztudatban – pedig verbális és akár fizikai er szak is létezhet. N k részér l f ként a verbális agresszió jellemz .”

„Az jut els ként eszembe, hogy csak a kor az, ami megkülönbözteti ket a nem id sekt l.”

Habár a fenti vélemény szerint nincs különbség az id s és a fiatalabb áldozatok esetében, többen már az els benyomásoknál elmondták azt, hogy az id s áldozatok helyzete jóval nehezebb, mert kevésbé van esélyük arra, hogy

96

HUNGARY

változtassanak a helyzetükön. Jellemz az is, hogy nem tudnak olyan könnyen információkat szerezni, mint a fiatalabbak – ez akár az egészségi állapotuknak, anyagi helyzetüknek vagy csak az internettel, telefonnal való ellátottságuknak is lehet a következménye.

„Egy id s n nek sokkal kevesebb lehet sége van, mint egy fiatalabbnak.

Már nem tudja úgy újrakezdeni az életét. Akik telefonálnak és id sebbek, azok általában nagyon el vannak szigetel dve – ami a bántalmazás egyik eszköze, és id seknél különösen könnyen megcsinálják, mert k dolgozni se járnak. Sokszor az id sek már annyira sokáig elviselték a bántalmazást, hogy sokkal nagyobb elhivatottság kell ahhoz, hogy lépjenek.”

„Minél id sebb valaki, annál kisebb a kiugrási lehet ség, egyrészt egészség és anyagi helyzet miatt. De alapvet en minél tovább él valaki egy adott problémával, az annál inkább hozzá tartozik. Ha valakit egész életében vertek, akkor nem tudja másképp elképzelni, megideologizálta magának, hogy ez miért normális. Magával kellene szembefordulni, és mindig ez a legnehezebb – ezt fiatalon se könny megtenni, de még mindig könnyebb, mint 40-50 év után.”

„Megfigyeléseim szerint az id s n k soha nem tudtak segítséget kérni senkit l, a lehet ségekr l nem voltak informálva.”

A fenti három idézet jól kifejezi azt, hogy milyen problémákkal kell szembenézni az id sebb áldozatoknak: sokszor már évek óta benne élnek egy bántalmazó kapcsolatban, és azért nem képesek kilépni bel le, mert már beletör dtek helyzetükbe. Máskor mire úgy döntenek, hogy szeretnének kilépni a

kapcsolatból, addigra annyira elszigeteltek lesznek, hogy nem tudnak segítséget kérni – ráadásul, mivel a partnerük, férjük is nyugdíjas, egész nap össze vannak vele zárva, s így még kevésbé tudnak titokban segítséget kérni. Végül az id sek számára általában problémát okoz az, hogy használják az internetet, nincs mobiltelefonjuk, így nem tudnak olyan könnyen tájékozódni a lehet ségeikr l és segítséget kérni, mint a fiatalabbak.

Megjelentek rögtön az olyan gondolatok is, amik magyarázatot próbáltak találni a vizsgált jelenségre.

„A férfiakra is kihat a változó koruk. El ször a saját családomban találkoztam ilyennel: az apámnak volt egy ilyen szakasza, amikor nem tudta elviselni, hogy már nem lesz férfi, megijedt, mint a férfiak zöme,

97

HUNGARY

és akkor becsajozott és agresszív lett és bántotta anyámat. Több ilyen történetet is hallottam azóta. A férfiaknak lesz egy bels frusztrációja, mert attól tartanak, hogy már nem emberek, ha nem férfiak többé, és b nbakokat keresnek. Márpedig ennek az id sebb kori agressziónak ez a magja.”

„Az els gondolat, ami eszembe jut a bántalmazásról, az az, hogy általában alkoholos befolyásoltság alatt álló férfi bántalmazza az id s hölgyet. De demencia is válthat ki agressziót, viszont ez nem igazán tudatos cselekedet.”

„Az id s n knél magasabb a bántalmazások aránya, mint a fiataloknál, mert korábban a férfiak ezt megoldási mechanizmusként élték meg, tehát azt mondták, hogy ezt mindenki így szokta, hogy a feleség verve jó.”

Ugyanakkor az els benyomások között több válaszadó is elmondta, hogy nem, vagy csak alig találkozott a problémával, mivel az áldozatok nem szeretnek, nem mernek err l mesélni. Jellemz volt az a meggy z dés, hogy ezek az esetek többségükben nem kerülnek napvilágra.

„Azt tapasztaltam ebben a témában, hogy az id sek esetében azért nehéz kezelni, mert csak akkor mondják el, ha már biztonságban vannak és nincs következménye annak, ha elmondták.”

„A sz nyeg alá voltak söpörve ezek az esetek. Mindenki tudott róla a környezetükben, de mégsem beszéltek róla senkivel, segítséget pedig soha nem kértek.”

„Probléma, hogy ez még mindig tabu a legtöbb ember esetében.

Névtelenül talán vállalják, telefonálnak, de rend rségre nem mennek el, személyesen nem kérnek segítséget.”

„Az id s n k nagyon nehezen nyílnak meg ebben a témában, ezért mindenképpen foglalkozni kell az ilyen esetekkel.”

„Találkoztam már bántalmazott id sekkel és azt tapasztaltam, hogy nem szívesen beszélnek róla. Ha jött ilyen kliens a gondozási központba, akkor nem szerette volna, ha nyilvánosságra kerül, hogy bántalmazott.

Szerették ezt eltitkolni.”

98

HUNGARY

„Még mindig nem igazán tudják az emberek, hogy hova fordulhatnak segítségért. Minden eset véletlenszer en derült ki. Legtöbbször a szégyenérzet tartja vissza az áldozatokat attól, hogy elmondják, ezért általában más problémával jönnek be az intézménybe és a beszélgetések során derül ki a bántalmazás.”

A legtöbb válaszadó a családon belüli er szakkal, partnerek közötti bántalmazással a munkája során került el ször kapcsolatba. Néhányan

említették azt, hogy ismer sök történetét hallották, és így találkoztak fiatalabb korukban vagy akár már gyerekkorukban bántalmazással. Két válaszadó említette meg, hogy neki is volt bántalmazó kapcsolata, és egy mesélt a szülei kapcsolatáról.