18
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk 1 Három király mi vagyunk.
Istenfia, jónapot, jónapot 1
10 Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország!
15 Gáspár volnék, afféle földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltói Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbásztmk mind elfogyott,
20 fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. ·
Sn vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király.
25 Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama.
Hulló könnye zápo rán át alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
30 Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok 1
1930
Kis, nyurga füst virágzik hold előtt.
Ezüsttel köt meg old, hajlong, ledől.
Attetszel rajta, égi híivösség.
Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok,
~ elszállok, mint a köznapi bajok, (lttetszel rnjtam, égi hűvösség.
Wszúllok, de vad vörös remegés
nz <."letért, világot ringat és
(1 t1 <'l!lzik rn j tad, égi híivösség.
14. NYAR
22
Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyíiségíi rét.
Ezüst derű.vel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég.
5 Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -vörös, de karcsú még a nyár.
Am
egyre több lágy buggyanás.w Vérbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram!
Ördögszekéren jár a szél
-1r; csattan a nienny és megvillan, elvtársaim : a kaszaél.
I~. ADY EMLnKEZETE
- Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is?
Mért békitik a símák alattomba' lány-duzzogássá haragvásait?
!I Földön a magyar és földben a költ6, dühödt markába rögöket szorít,
melléről égre libben föl a felhő, de· tovább vívja forradalmait.
A televény titokzatos honában
111 it.gat tovább, nem nyugszik, nem feled.
Ezer holdon kiált és haragjában szeleket űz a Hortobágy felett.
~zdckl't, melyek úri passzióból n ht•gyí\jttltt kis szénát szétszedik:
1 ~ H n ~íillyctlt falun fölkapják a hóból IMt."11 népének zsuppfedeleit.
'l'L•"ll• " C/lhl~. Fll1<1111ívcsé lelke,
eot.~r I k11pp1111 n knpn néhanap.
~lij11 111\111111 millió koldus telke,
"' l111f ld11.11t épít, vet majd és arat.
V1•ri-1t· ti\rvény és édes ritmusában kii 111111 s a kastély ablaka zörög, t•kc• hn:iÍt barázdát új husában, ml'ft virágzás, mert élet és örök.
16. EGY KÖLTŐRE
Kertésszen őszi kerteket,
10 hol megtrágyázzák öt is. tapogatódzó ökörnyállal 1 .
211 Kóró a lelke, ű1 azon kis varasbéka ékül ;
vartyog s míg zizzen a haszon, vénebb békákkal békül.
Ha hitted messziről smaragdnak, ao csak fogd meg, ujjaid ragadnak.
Olcsón adódott el, hiszen szerény, akár a kórság.
Adjuk rá néki iziben ezt a jószagu rózsát.
~" 'sz künn azért zúg nemes viharja, mert benn a hasikát csikarja.
17. EGERES
26
Megy a mező, mint a víz.
Cincog a fűszál is.
Egér lett a búza is, egér a bogár is.
Egymás vállán kis kezük, táncra kerekednek.
Fölrúgják az életünk arany porf ellegnek.
Nyüzsög, izog, föltolul,
10 ráncolódó bunda.
Akasztotta fene úr ide, a nyakunkba.
Szegény paraszt reményét megeszi a kórság,
111 tántorodó kéményét megüti a grófság.
18. REGöS :gNEK
Koromorrú bikát fejtem, rege, róka, rejtem, sorsot nézni bikatejben,
rege, róka, rejtem.
5 Hét csöböröm jó vasában, rege, róka, rejtem, lobot vetött habosában,
rege, róka, rejtem.
Hl. BÁNAT
28
Futtam, mint a szarvasok, lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
űznek vala szivemben.
5 Agancsom rég elhagyám, törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom.
Farkas leszek, takaros.
10 Varázs-iittön megállok, ordas társam mind habos ; mosolyogni próbálok.
S ünöszóra fülelek.
Hunyom szemem álomra,
15 setét eperlevelek hullanak a vállamra.
''ll TÖMEG
Munkát 1 kenyeret!
Munkát! kenyeret!
Jön a tömeg, a tömeg l Mint a megriadt legyek s röpülnek róla a kövek.
Szálló szikla apró szikra, mi11t ki a szemét kinyitja, ha vasdorong ütötte meg.
A tömeg
111 járó erd5 rengeteg, ha inegáll, vér a gyökere.
'1\•nnllföld talpa, tenyere.
:41. 1.1'1.1 1 ht gy a kenyere, it il 11 111 111 fl• rnt• ködnek
1n 11 1 1 dni li(1 r heg d födnck,
l 111111 v.111 1 1d111 f 1·11 l n•.
30
Nyirkos, görbedő atyáim, édes, sovány leánykáim
35 a tömeg.
Körötte füstölgő csövek.
Folyót piszkál a szalmaszál, ni, kapja, viszi tnár az ár!
és sodorja a padokat, .to a kiszniket, a kocsikat,
a csákókat, a lovakat, a fölmutatott kardokat -Óhl Minden más hiábavaló,
45 az alku, az átok, a csönd, a szó!
ő az épület s az épftö, lenn alapkő és fönn tető, a dolgozó, a tervező -·
so ltljen a munkásság, parasztság, nem fogj a polgári ravaszság, fölrúgja milliónyi láb,
-hú 1 tömegek, tovább, tovább 1
1931
.. ,,,. ,
·DONTSD A TOKET,
I , •.NE SIRANKOZZ
..IÓZSEF AmLA W VERSEI .
. .
w~
~~~-· ..•. ~
__
...,...__'"_~A Döntsd A Tőkét, Ne Siránkozz külső címlapja
A mama, József Áronné gyermekeivel, Attilával és Etussal
'I h 1·.1°c 11,nAR
Szállt a daru. Tüntén révedtél mereven.
S csak mormolgattad ülvén : az ott a szerelem.
11 A tömör földeken dünnyögtél tétován.
Tünődtél, mért hagy el a jómódú leány.
A faj, a faj szavát
10 gyűrte össze a szád.
S nem tudtad, hogy a fajt megosztja a világ.
Hogy tuskó kezü munka s nyúlt ujju élvezet u igazít utunkra.
Tied hová vezet?
Nyúlós, tömött e táj, hájas homály dereng.
Hüllők hona. Megállj 1
20 A víz tompán mereng.
Vékonyulsz, elhajolsz e puszta szélinél s széjjelkapkod a sors, mint a füstöt a szél.
22. ANYÁM lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek
megtörte, mindig keskenyebb lett
20 gondoljátok meg, proletárok -A mosástól kicsit meggörnyedt, én nem tudtam, hogy ifjú asszony, álmában tiszta kötényt hordott, a postás olyankor köszönt néki.
11 'l'flNÖDŐ
kerengve száll a fonnyadt alkorryat, t'1nyomott népre hull a levele,
24. BESZ:f:L A TEJ
36
Csöpp, gyenge, csetlő-botló reggel.
Guggolok lim-lomok között.
Lágyan elülünk, komoly szemmel.
Ajtatosak a teli köcsögök.
a Alszom s a világ szelíd máza alélva sárgul szívemen.
Várok a Vörös Óriásra!
S vár sonka, kolbász, kamra hűsiben.
Vár föld és gyár - óh éhes, jösszte ! .
10 (A tömött tejszín megremeg, álmában érinti csöpögve a bajusztörlő, t.uskódad kezet.)
·'" AHANYBOJTÚ
Aranybojtú nyár lóg vállamon, fontolgatom vastag dühömet;
darázslepte tarkóm vakarom
-hetven öregasszony körbe hümmöget.
5 - Csimbókos a bútól, úgy bizony!
de harcos e dal, mint a tömeg 1 Uszít is a tőkés nép-iszony ellenforradalmi kis ördögöket!
- Hogy' fondorkodnak ! Csak hallgatom
10 a lőcslábú, sáfrány dögöket.
Piszkafával, barna bivalyon, böködik vöröslő énekeimet ! U szulj föl, uszító nép-iszony 1 Forgóst köpök, mint a förgeteg
-15 - Eldöngöljük, elvtárs - el bizony!
az álkulturáért mind a dögöket!