156
Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
s Számban tartalak, mint kutya a kölykét
Meghallgattál és elakadt szavam.
t~ Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen ;
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled.
102. AZT OLVASTAM, HOGY PERLI A NEPET
Azt olvastam, hogy perli a Nepet a i>D-osztály« ügyes megfigyelője.
Az akit ez kis hír meglepett, én nem hiszem, hogy okulna belőle.
11 Az ilyen hír csak azt lepheti meg, ki ma is vár, csak vár még a reformra, ki felül a Nep igéretinek,
s nincs sértett önérzete, amely forrna..
Nem kérdés, szép-e vagy milyen dolog
10 besúgó-haddal figyeltetni Bethlent, lesni Zsilinszkyt, mint aki lopott, s erkölcsöt venni, megfizethet'etlent.
Pénzét, ha jár, megkapja majd a kém, de megkapja-e az ország, ami járna
15 azért mit lát a magyar földtekén:
lehull-e már a Nep megfigyelt járma?
A Nep-besúgó suttogva jelent, hanem e súgás hangosan kiáltja:
az elzálogolt, suttogó jelent
20 közel jövőben fennhangon kiváltja
az ország, mely ma - mit tehetne? - tűr s eszmél, hogy talán már akkor lenne boldog, ha téglahordók stílusán belül
nem sülnének ki épületesb dolgok.
103. A DUNANAL
158
I.
A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dimJyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
Elszomorodom néha emiatt
-ez az elmúlás. Ebből vagyok. »Meglásd,
104. EGY SPANYOL FÖLDMÍVES SÍRVERSE
160
Franco tábornok besorolt ádáz katonának,
nem szöktem meg, mert féltem, agyonlövet úgy.
Féltem - azért harcoltam a haddal a jog s a szabadság ellen Inm falain. S így is elért a halál.
l 05. IRGALOM
Bizony nem voltam én sem az, akit a család{ ők kegyeinek.
Ss időm sem volt az igaz -kikönyörögnöm a kegyelmet.
5 S bár hűvös, örökkévaló
dolgok közt muszáj őgyelegnem,
a palánkok közt szárnyaló munkát nem lehet elfelednem.
Mit oltalmaztunk, nincs jelen,
10 azt most már támadóink védik.
Elejtem képzelt fegyverem, mit kovácsoltam harminc évig.
Ss hallgatom a híreket,
miket mélyemből enszavam hoz.
15 Amíg a világ ily veszett, én irgalmas leszek magamhoz.
106. (A HULLÁMOK LÁGY TÁNCA. .)
162
A hullámok lágy tánca s odaát a lombok gyenge lejtése az éjjelt lassudan hozták s csillagok raját hívták reszketni az egekre széjjel.
5 Így ők. S az érzelmek is csendesen mozdulnak benn a szívben ringatóan, emlékezés visszfénye, szerelem
hatalma ring, mint a nagy víz a tóban.
Én nem értem, csak érzem az egészet.
10 Itt tangót jár a sok lány és fiú, a sok számító, kedves és hiú.
Mert ez itt egy divatos nyári fürdő.
De némán, hiszen ráér a természet, a zene mögött zúg az örök erdő.
107. BALATONSZÁRSZÓ
1.
Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog, fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok, az ablakban a legyek megdögölnek.
s Nyafog a táj, de néha némaság jut az eszébe s új derűt lel abban.
Tollászkodnak a sárga lombu fák, féllábon állván a hunyorgó napban.
Kell már ahhoz a testhez is az ágy,
10 mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a vászonruhát s beöltözünk szövetbe, komolykodva.
II.
Míg nyugtalanul forgott nagy, lágy habokon az az éj, a csónak alatt hűvös öblögetési kotyogván, én nyugtomat ott leltem piros ölben, amint a szeszély
meg a természet gyönyörűn lecsapott rám.
s :gn fáztam előbb, mert ősz volt már s aki emberi lény, az mind szomorúbb, mikor újra tanulna remegni ;
kettős remegés tölt : vágy s hűvös árnyak igy ősz elején, mikor elkezdnek a szelíd öregek köhögetni.
III.
J
e n' ai point de theme, excepté que je t'aime -költeni csak ezt tudtam, mert mindig elaludtam,5 hisz annyiszor öleltem, ahányszor rája leltem.
Szemüveg volt az orrán, az alól nézett énrám,
s amikor magamhoz szorítottam, a szemüveg alatt
10 húnyta le a szemét. Pedig mindig zavarják az embert.
164
Szivemben bizony kín dúlt, mikor a vonat indult, de nem sokat merengtem, esett, hát hazamentem.
15 Száz gramm dohányt hagyott rám, hogy legyen cigarettám.
S nem álmot, hanem alvást.
Nem látjuk többé egymást.
108. JAJ, MAJDNEM.
Jaj, majdnem szétfeszít a szerelem.
Jaj, majdnem összenyom a félelem.
Egy ölelésben, asszonyok, ki halna meg velem?
s Oly gyors a nyaram s lassú a telem -az ősz kockája kit mutat nekem?
A lesi-csősz idő elöl ki szállna el velem?
Csillagok rácsa csillog az egen :
10 ilyen pincében tart az értelem!
A mindenséget, asszonyok, ki vetné szét velem?
109. JUDIT
166
Fosztja az ősz a fákat, hűvösödik már, be kell gyújtani.
Lecipeled a kályhát, egyedül hozod, mint a hajdani
s hidegek idejében, még mikor, kedves, nem öleltelek,
mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy nem vagyok veled.
Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ s félelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk, ha már szétesett.
Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.
Merengsz még? Aludj :
1s Egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudj !
110. AZ A SZÉP, RÉGI ASSZONY
Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét, akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség, aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman, vidáman s komolyan lépett a könnyű iárban, s aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni., Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem, napozva, álmodozva amint ott ül a kertben,
s, mint ő maga, becsukva, egy könyv van a kezében
10 s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan mint aki gondol egyet a susogó lugasban, föláll és szertepillant és hirtelen megindul és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
15 ott lappang elvezetni a távolokon által két oldalán a búcsút integető fákkal ;
csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek, azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.
111. VILÁGOSÍTSD FÖL fasiszta kommunizmusét
-mivelhogy rend kell a világba,
112. KOSZTOLÁNYI
A kínba még csak most fogunk, mi restek, de te már aláírtad míívedet.
Mint gondolatjel, vízszintes a tested.
Téged már csak a féreg fal, szeret,
5 mint mi a csirkét, bort . . Senkim, barátom!
Testvérünk voltál és lettél apánk.
Gyémánt szavaid nem méred karáton:
nincs eg)réb súly, ha föld zuhog reánk.
Ezt onnan tudom, hogy letörtem vágyva,
10 ahogy letört a halál tégedet.
Reméltél ; én is. Tudtuk, hogy hiába, mint tudja, ki halottat költöget.
113. . AKI SZÉRETNI GYAVA VAGY
a gyermek rimánkodhat, hogy szeressék, én nem tehetem ; elpusztítalak.
Én férfi vagyok, nemes és konok,
10 nincs vigaszom s nem erényem a bánat, csak szenvedek, mint akit megnyomott ásás közben a föld ; káromkodok
Gyülekező halottaimat intsd szét, ao szólj s hízelegjen körül jószavad.
Ismersz engem, kit szemed megviselt, lehetetlen, hogy ne szeressél, kedves!
Egykor egy sejt a tengerben kikelt, hadd jusson el már örökös öledhez !
114. NAGYON FÁJ
mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. gondom s fájdalmam kicifrázva
J72
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
:gp emberek,
bu.kjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak,
65 egymást megtépve nő miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát, heréinek, ríjjátok: Nagyon fáj.
10 Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
75 égjen, hol laktok, kert, vadon táj s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, núg él.
so Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
117. ZÖLD NAPSÜTÉS HINTÁLT
Zöld napsütés hintált a tenger lágy, habos vizén, meztelenül vigan, nagy messzi beúsztam biz én, a fényes ég, a csipke víz pólyája testemen,
bölcsőben fekve ringtam ott, behunyva két szemem.
s Én nem tudom, hogyan, mi volt, A locska őselem, a víz kihűlt és nagy hideg zuhant rám hirtelen.
Szívemből rémület szökellt, mint bokorból a vad kiáltottam vón s keserűn szájon vágott a hab.
A hátam mögött szüntelen valami orditott.
01 Iszonyúbb volt, mint óriási tarajos gyikok csordája, az a tenger ott s én küzdöttem vele,
elfeledtem, hogy mit sem ér az ember élete.
176
Úsztam, vagy úsztam volna, ám úgy értem partot ott, hogy vert a hullám s végül egy hatalmas kidobott.
118. INDIÁBAN, HOL ÉJJEL A VADAK
»Fogjon mindenki szerszámot 1 Oda, hol a lombzenére táncot lejt a hold, épüljön hétszáz ékes palota !<e
Hétszáz ékes palota közé
10 kincstárat vasból rakatott s a napot akarta ráveretni,
Fogtak sasokat könnyű szekérb~.
20 A hámot szétszedték dalos madarak.
119. SZÁLLJ KÖLTEMÉNY
178
Szállj költemény, szólj költemény mindenkihez külön-külön,
hogy élünk ám és van remény, van idő, csípjük csak fülön.
5 Nyugtasd a gazdagok riadt kis lelkét - lesz majd kegyelem.
Forrást kutat, nem vért itat a szabadság s a szerelem.
Szólítsd, mint méla borjúszáj
10 a szorgalmas szegényeket -rágd a szivükbe - nem muszáj
hősnek lenni, ha nem lehet.
120. NE BÁNTSD
Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted, magadat érte kínokba veretted
s nem adtál két pofont neki.
Telefirkáltad a falat vele.
s Vesd le magadról 1 Mint ruhád is épen, gyámoltalanul lóg alá a széken -annak karján, ki szereti,
csüngjön, núg foszlik kéje éjjele 1 Dobd le - a háta legyen ujra görbe,
10 lába csámpás, bujjon az álla szőrbe!
Bibircsók nőjjön a hasán!
Gyűrje e verset kapzsi tenyere!
Te fuss vissza a szép növésű, kedves lányok ölébe - oly illőt ölelgess,
1s ki kapkod, fúl vágyad után, mint zivatarban zengő jegenye!
121. MAGÁNY
180
Bogár lépjen nyitott szemedbe. Zöldes bársony-penész pihézze melledet.
Nézz a magányba, melybe engem küldesz.
Fogad morzsold szét ; fald föl nyelvedet.
s Száraz homokként peregjen szét arcod, a kedves. S ha cirógatnál nagyon, mert öled helyén a tiszta űrt tartod : dolgos ujjaid kösse le a gyom.
Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kívánság.
10 Meg se rebbennél, ha az emberek némán körülkerülnének, hogy lássák : ilyen gonosszá ki tett engemet.
Kit szorongatsz most? Ha szülsz, a fiadnak öröme az lesz, hogy körbe forog,
15 te meg rápislogsz, míg körülhasalnak
telibendőjű aligátorok.
Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon, látom a szemem : rám nézel vele.
Halj meg 1 Már olyan szótlanul kivánom,
20 hogy azt hihetném, meghalok bele.
122. LgGY OSTOBA!
Légy ostoba! Ne félj; a szép szabadság csak ostobaság. Eszméink között
rabon ugrálunk, mint az üldözött majom, ki tépi ketrecének rácsát.
5 Légy ostoba! A jóság és a béke csak ostobaság. Ami rend lehet, majd így ülepszik le szíved felett, mint medrében a folyó söpredéke.
Légy ostoba! Hogy megszólnak, ne reszkess,
10 bár nem győzhetsz, nem is lehetsz te vesztes.
Légy oly ostoba, mint majd a halál.
Nem lehet soha nem igaz szavad
Jó
leszel, erős, békés és szabad vendég mult s jövő asztalainál.123. KIÁLTOZÁS
182
Jaj, szeressetek szilajon, hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt, mint a majom a rácsok közt le és föl, s vicsorgok és ugrándozom,
mert semmit nem hiszek s nagyon félek a büntetéstől.
Halandó, hallod-e dalom,
vagy zúgod csak, mint a vadon?
10 Ölelj meg, ne bámulj vakon a kifent rohamkéstől -nincs halhatatlan oltalom, akinek panaszolhatom:
félek a büntetéstől.
1s Mint fatutaj a folyamon, mint méla tót a tutajon, száll alá emberi fajom
némán a szenvedéstől -de én sírok, kiáltozom :
20 szeress : ne legyek rossz nagyon félek a büntetéstől.