Bethydy

Szürnyeg birtok utolsóként említett határpontja: „ad marchiam cum Bethydy ~ Bechydy” 27.. GYÖRFFY GYÖRGY egy lábjegyzetben jelzi a Bethydy adat eset-leges Bechydy formáját. Az oklevél betűhív szövegét tekintve valóban nem dönthető el egyértelműen, hogy a névadat milyen alakban (t-vel vagy c-vel) szerepel-e a latin szövegben (Dl. 7). Ezáltal pedig a név betűhív alakja, olvasata és azonosítása egyaránt problémás. Az sem dönthető el egyértelműen, hogy az adat helynévként vagy személynévként szerepel-e az alapítólevélben. Helynév-ként nem találjuk nyomát sem az oklevelekben, sem a 18–19. századi térképe-ken.

Személynévként esetleg összefügghet a Beth(e) (1299: Beth, 1247/1252/

1376: Bethe, ÁSz. 120) vagy Bech(e) ([1046]/XII/XIV: Bech, +1075/+1124/

+1227: Beche, ÁSz. 99) személynevekkel, azok -d személynévképzős (vagy esetleg helynévképzős) formáját gyaníthatjuk mögötte. A latin cum prepozíció + magyar személynév szerkezet a Százdi alapítólevélben a határleírásokban a későbbiekben is előfordul, vö. „cum Zakaria” (ehhez lásd a 11.3.). Felvethető esetleg a fent említett Beth ~ Bech személynévnek és a híd földrajzi köznév egyes szám 3. személyű (hida) alakjának összetételéből való alakulás lehetősége

is. Ez esetben azonban a szóvégi — az egyes szám 3. személyű -a helyett álló

— -i magyarázatra szorul.

5.1.–5.2. Chartybak [χȧrtibȧk]

Az oklevélben ötödikként az egykori Szabolcs vármegye területén fekvő Horto-bágy birtok részletes határleírása szerepel, amelyben a birtok neve egymást követően kétszer fordul elő: „marchia Chartybak” 28., majd „ex parte Charty-bak” 29.. A Hortobágy név az ómagyar korban nemcsak birtok-, illetve telepü-lésnévként volt használatos, hanem víznévi szerepben is gyakran előfordul.

Birtok- és településnévként az alábbi forrásokban bukkan fel: 1214/1550: v.

Orobag, 1476/1477: p. Harwmaghorthobag ~ p. Haromaghorthobag, és talán ide vonható az 1248: Hortubag, 1285: Hurtubag adat is (az adatokat és forráso-kat lásd BÉRES 2014: 44). A település NÉMETH PÉTER (é. n.) szerint a tatárjá-ráskor pusztult el, ezért nem említik később. Víznévként a Hortobágy elnevezés a következő oklevelekben adatolható: 1261/1271: iuxta Hortubaguize, 1328, 1346: Hurtubag, 1452/1460: Fluvy Hortobágy, 1521: iuxta aquam Hortobágy (az adatokat és forrásokat lásd BÉRES 2014: 44). A folyó partján lévő pusztát mint tájegységet — amely JUHÁSZ DEZSŐ véleménye szerint a vízről kapta a nevét (1988: 82) — viszont csak később, a 19. századtól említik a források:

1804–1808: Hortobágy melléke (LIPSZKY, Mappa), 1883: Hortobágy (HKFT.), 1909: Hortobágy puszta (BOROVSZKY 1909b: 179), 1911: hortobágyi puszta, Nagyhortobágy (ZOLTAI 1911: 7).

A Százdi alapítólevélben Hortobágy első említése (marchia Chartybak) birtok megnevezéseként szerepel. A második említése (ex parte Chartybak) kapcsán inkább a víznévi szerepre gondolhatunk (ti. ’a Hortobágy folyó vidé-ke’), ahhoz hasonlóan, mint ahogyan BENKŐ LORÁND Anonymus partes be-guey megjelölését ’a Begej (folyó) vidéke’ jelentésben értelmezi (1998: 178–

185).

A Hortobágy birtoknév, illetve a bizonyára abból származó településnév va-lószínűleg az azonos alakú folyóvíznévből alakulhatott (vö. FNESz. Horto-bágy). A víznév > településnév változás az ómagyar korban gyakori folyamat volt (vö. BENKŐ 1947b, 2003, GYŐRFFY 2011: 158–159, HOFFMANN–RÁCZ– TÓTH 2017: 225–229), hasonló példát a tihanyi oklevelekből is említhetünk:

1055: culun víznév > 1211: Colon településnév (KOVÁCS É. 2015: 106–107), 1055: fizeg ~ fyzeg víznév > 1211: Fuzegy településnév (i. m. 169–170) stb. A Hortobágy víz és az azonos nevű birtok, illetve település keletkezéstörténeti viszonyait vizsgálva a fent említett adatok jól mutatják — a birtok és a település megnevezésének viszonyában — a birtoknév elsődlegességét. Hasonló eseteket figyelhetünk meg például a korai Vas megyében is, KISS GÁBOR és ZÁGORHIDI

CZIGÁNY BALÁZS ugyanis rámutatott arra, hogy a vizek nevéből igen gyakran elsődlegesen egy nagyobb birtok megnevezése alakult ki, amely később a birtok

központi településének nevévé vált. Ez történt például a Vas megyei Dobra és a Lendva esetében is, ahol a víznév > birtoknév > település- vagy várnév változási iránnyal számolhatunk (2011: 111–112). A fent említett 15. századi Három-ághortobágy (1476/1477: p. Harwmaghorthobag ~ p. Haromaghorthobag) a forrásban ugyan birtok neveként szerepel, elsődleges víznévi szerepe azonban aligha lehet kérdéses, hiszen eredetileg a vízrendszer ágait, részeit jelölhette.

A Hortobágy név etimológiájával legutóbb BÉRES JÚLIA foglalkozott részlete-sen (2014). Történeti és élőnyelvi adatokkal igazolta, hogy a Hortobágy víznév a Százdi alapítólevélben szintén feltűnő Hort (5.9.) településnévnek és a Bágy víz-névnek az összetételével alakult, és a Hort település melletti Bágy nevű vizet jelölhette ugyanúgy, ahogyan ma is léteznek Polgári-Bágy, Margitai-Bágy vízne-vek (2014: 36–45). Kutatásai alapján kirajzolódott, hogy a Bágy néven említett helyek egy keskeny, mintegy 30 km hosszú sávban észak–dél irányban hosszan elnyúló, a mai Újtikos és Balmazújváros határa közötti térségben helyezkednek el, s e terület egykor a szabályozatlan Hortobágy folyó völgyével esik egybe.

Ennek alapján tételezte fel, hogy „a Bágy egykor ezen a területen egy összefüggő mocsaras alföldi területet jelölhetett” (2014: 40). BÉRES JÚLIA ezek alapján nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a Bágy tulajdonnév később köznevesülhetett, s így keletkezhetett a bágy vízrajzi köznév, mint ahogyan ez történt a Csermely pataknév > csermely földrajzi köznév esetében is (i. m. 42).

A Hortobágy név Százdi alapítólevélbeli első említése (Chartybak) és ké-sőbbi előfordulásai jelentős különbséget mutatnak. A kéké-sőbbi forrásokban szó-végi helyzetben mindig gy hangértékű g betű szerepel, a k a korban nemigen fordult elő a gy hang jeleként, ez esetben BÉRES JÚLIA véleménye szerint legin-kább íráshibát feltételezhetünk (vö. 2014: 46). Más magyarázatot erre én ma-gam sem tudok adni, az esetleges íráshiba felvetését viszont gyengítheti az a körülmény, hogy a szórvány kétszer is azonos formában (egymáshoz közel áll-va) szerepel a szövegben, bár a tévesztés az oklevél piszkozat vagy jegyzetek alapján történő szerkesztésekor már fennállhatott (vö. 1055: huluoodi, H OFF-MANN 2010a: 63–64). A szóeleji ch jelölésmód is csupán a Százdi alapítólevél-ben tűnik fel, ez azonban a 11. században a h hang megszokott jele volt (vö.

KNIEZSA 1952: 17). Az előtagként álló név szóvégi y betűje mögött leginkább i hangot sejthetünk, ezen a helyen azonban a mai alaknak megfelelően a későbbi-ekben mindig o vagy u betű szerepel. E szóvégi i megítélése problémás: BÉRES

JÚLIA véleménye szerint tővégi magánhangzóként, illetve helynévképzői sze-repben kevésbé valószínű, leginkább -i melléknévképzőt feltételezhetünk mö-götte (2014: 46–47), amit a Polgári-Bágy típusú víznevek szerkezete is támo-gatni látszik. Az itt előtagként álló Hort név az oklevélben a későbbiekben Chordy alakban szerepel, ami azonban inkább az -i — -d képzővel összefüggő

— véghangzó jellegét erősíti (erről részletesen lásd 5.9.).