becs szerint, mint a fi- vagy nvérek, de mindig a

*) 1635: 90. 1647 : 125. 1655.52. 1681: 88.1723. 48.

**) Azeredetibenlev ,,et" hiányzik aCorpusJurisban.

Els' Kész.61. Czím. 115 bevall/, levélben foglalt pénzmennyiség*) letétele és teljes lefizetése,

avagy

a birtoki

jogoknak

_{örök becsüje}

mellett is. Mindazáltal egyetlenegy nyolezados törvény-szakasz alatt, ha az eladók részérl megintés eleve

nem

történt, és a szomszédok s határosok

mind

e

mel-lett az iránt

magok

részérl aszokott intést megtették, kikis az elzálogosított birtoki jogokért hasonlóképen

a tökepénzt, melyért az ilyetén elzálogosítás történt volt, tartoznaklefizetni.

Nem

^is avatkozhatnak

vagy

elegyülhetnek e részben valamely megbecsültetésbe, miután az ilyetén birtokijogoknak tulajdoniságából _és örökségébl tudnivalókép

semmi sem

illeti ket.

61.

C

^z í m.

Mintkellazatyafinak a másikatyafi általeladott vagy elzálogo-sított részét visszaszereznie.

Meg

kell továbbá jegyezni**),

hogy

az

idsebb

atyafiak rendszerint, _és néha ifjabbak ^is, kik

honn

ma-radván az

idsb

atyafiak távollétében ezeknek atyai és

si még

osztatlanjószágaikat és birtoki jogaikat tart-ják,

magokra

yevén az apáróli

vagy

anyáróli többi atyafiak terheit, ezen birtoki jogokat elzálogosítani és

örök áron eladniszokták, s ezáltal a

vevk nem

csak

amaz

eladónak

vagy

elzálogositónak részét,

hanem

többi atyafiainak,mint kiknek terheit ö

magára

vette, birtoki részeiket is szokták

magokhoz

szerezni.

1. §. Minél fogva tudni kell,

hogy

ha valamikor ilyetén eladás

vagy

birtoki elidegenítés helyes ok nél-kül történik valaki által, akkor a többiatyafiak részeit egyáltalában

minden

fizetés nélkül kell a fölperesnek

vagy

fölpereseknek az els nyolezados

törvényszéke-ken

visszaadni és visszaszolgáltatni.

Az

eladó atyafi

*)Azeredetibenlev^: „surumae-' hiányzik a Corpus Ju-risban.

**) 1723:47.

8*

116 Els Rész. 61.('/.íiii,

része pedig megbecsültetik és ezen jószágrésznek csak köz becsüi értéke téríttetik

meg

a

vevnek,

_[gy Bzinte az eladó atyafinak része is birtokba adatik a

fölperes-nek

az

elbb

felvállalt tehernek minden visszahozása és letevése nélkül.

A

bevalló levélben följegyzett*) pénzmennyiség maradványaéri éa fölöslegeéri pedig az eladó atyaiinaktöbbi jószágail és birtokijogait, melyek

amaz

összeg megtérítésére elégségeseknek fognak lát-szani, azonnal és a további perfolyamatot be sem várva abiró által

meg

kell becsültetni, és az ilyetén bevalló levélben kijelentett feltételek alatt a

vevnek

kezéhez birtokul adni.

2. §.

Ha

azonban az eladottakon kívül egyéb jó-szágai

nem

^{volnának, és a} részére

es

ingó

javaknak

is oly

szkében

volna,

hogy

az

elbb

említett összeg azokból ki

nem

telnék és vissza

nem

nyerethetnék ^: akkor a

vev

az ilyetén fölösleg kárát szükségképen szenvedni kénytelen; és ez áll (mint mondatott) a fön-tebb magyarázott helyes

ok

nélküli esetben.

3. §. Mert

okszer

esetben ateher

visszahuzásá-nak

is (a föntebbelhozott

módon)

következnie kell, és

ebbl

a pénznek

elbb

emiitett fölöslege (mennyire lehetséges) a

vevnek

visszatéríttetnie.

4. §.

Es

ugyanezt kell érteni az atyáról is, ki saját és fiainak

si

jogait fiai sérelmével és megegyezé-sök nélkül helytelenül és

ok

nélkül elidegeníti,

vagy

áruba és zálogba bocsátja^;

hogy

tudniillik bevallását az

elbb

emiitett oknélküli esetben**)

egyszeren

nieg-erötleníteni és a fiak részét egyáltalában

minden

fize-tés nélkül, az atya részét pedig köz

becs

mellett a fiaknak vissza és által kell adni.

*) Az eredetiben: „denotatae," a Corpus Jutásban^: ,,do-natae".

**) I. r. 59. ez.

EIsö Rész. 62.Czím. 117

62.

C

^{z í} m.

Néhány visszanemhúzható bevallásról.

De

^itt figyelembe és észbe kell venni,

hogy

ha a másik atyafinak bevallásátvisszavonni es visszahúzni akaró ^atyafi, az ezen eladásnálfogva akár cserélt akár szerzettjószágokat

vagy

birtoki jogokat tudva és

tör-vényes ellenmondás nélkül használta, és

azoknak

jöve-delmeit valósággal szedte,

akkor

az ilyetén bevallást soha

sem

fogja visszahúzhatni; mert a valóságos hasz-nálat által

ama

bevallásban megegyezni látszik.

1. §.

Es

ugyanezt kell a fiu által

megmásítandó

atyai bevallásrólis mondani.

2. §. Ezt kellhasonlóképen tartanunk azon be-vallásokról,

melyek

a vérszerinti

vagy

osztályos atya-fiak közt,

vagy

bármely idegenek és vérenkivüliek kö-zött is peres birtokijogok iránti elintézés- és

egyezés-képen

történnek és tétetnek.

3. §.

Es

ilyetén elintézésben, a birtoki

jogoknak

bizonyos része

vagy

részecskéje adatik és visszaszol-gáltatik az egyik félnek azon peresjószágokat tartó és biró

vagy

különben talán érvényesjogokat azokra kö-vetel másik fél által; a többi részecske

vagy

^rész pedig béke ésegyesség okáért nála marad, és örökre birtokul hagyatik.

Mely

bevallások

ugyan

(mivel a perek vége és kimenetele

még

kétséges valaés bizony-talan) mindenkor megtartatnak és soha

meg nem

má-sittatnak.

4. §. Mert különben is a föntebb emiitett beval-lások, melyek megerötlenithetk és megmásíthatok,

nem

a

magunkhoz veend

és

magunknak

szerzend,

hanem

a magunktól elidegenitendü jószágokra és bir-tokijogokra nézve értetnek.

118 Rész. <iU. ('/.ím.

63.

Czím.

Azon bevallásokról, melyeknél törvényes igtatátra van stiikiég, a melyeknél ntncfi

Továbbá

a vérszerinti éa osztályos atyafiak kö-zött, akár az elbocsátott, akár

más

esetekben olyatén birtoki jogok iránt, melyek különben is

egyikrl

a

másikra háramlandók volnának, bármely rendes biró

vagy

bizonyságtevó' és hiteles hely eltt történi örök bevallásnak sem királyi megegyezésre, Bem törvényes igtatásra nincsen szüksége.

1. §.

Minden

egyéb, bármelyjószágok és birtoki jogok iránt, idegenek éa

külsk

közt akármint véghez-ment örök-bevallásokat pedig^, süt az ötven forintot

meghaladó, zálogi czím alatt *) történteket és keletke-zetteket is,egy év egész leforgása alatt szokták és kell törvényes igtatással megersíteni.

2. §.

Es

^ez akkor áll, ha az, kinek számára a bevallás történt, a jószágok uralmán kívül van, mert

ha elbb

is volt ('/.éknek valóságos uralmában,

vagy

ha attól, ki a bevallást tette, ilyetén valóságos uralmat és birtokot tettleg nyerhetne, akkor (egy év leforgás;!,

után is) a föntebb említett igtatás

mindenkor

végre fog hajtathatni.

3. §.

Azt

is elre meggondolván, hogy, ha talán valamelyikbevalláshoz királyijóváhagyásszüksége-,és

ezen jóváhagyást az év lefolyásaiglan

meg nem

nyer-hetné,

akkor

az ilyetén bevallást

nem

elbb, mint a mondott királyi jóváhagyás megnyerése után^, egy egész évlefolyásaiglan (mint föntebb elöadatik) ugyan-ezen jóváhagyás erejénél fogva, törvényes igtatással kell (akár következzék ellenmondás, akár

nem)

meg-ersíteni.

4. §.

S

ezt értsd

nem

a

jövend

feltétel alatt,

ha-nem

a jelenben történt bevallásról.

Mert

ha valamely

*) 1647: 125.

Els

Rész. 64. Czím. 119 szerzdés

vagy

testvérül-fogadás, és a jószágoknak egyikrl a másikra háramlása iránt, bevallás valaki által

más

részére

vagy

talán kétfél által

egymásnak

kölcsönösen, s egyikrl a másikra

ugy

történnék,

hogy

tudniillik ha valamelyik fél örökösök nélkül találna ki-múlni, akkor ennekjószágai és birtokijogai az életben maradott félre háramoljanak, és a királyi felség az ilyetén bevalláshoz,

vagy

szerzdéshez és testvérül-

fo-gadáshoz királyi jóváhagyásávaljárul; mivelezen be-vallás, és következleg a királyi jóváhagyás feltételes, és csak afelek valamelyikének magszakadásával leszen helye ^: azért

még mind

a két fél éltében,

vagy

talán azon személynek, mely a másik részére az imént emlí-tett feltétel alatt a bevallást tévé, éltében,

nem

szük-séges,

hogy

igtatás történjék.

5. §.

Hanemha

talán ezen jószágokra nézve ki-rályi jog nyeretett volna,

vagy

nyeretnék.

Mert

ezen esetben szükséges,

hogy

az igtatás a királyijogra néz-ve (mely

sokaknak

jószágaiban gyakorta titokban

lap-pang) törvényesen megtörténjék.

6. §.

Ugyanezt

kell

mondani

az

elbb

említett ki-rályi jóváhagyásról is,

hogy

valamelyik félnek

magva-szakadtával, egy egész év lefolyása alatt ajóváhagyást (mely

akkor adomány

erejével fog birni) és

következ-leg az

ama

jóváhagyásban megirt bevallást törvényes igtatással kell megersíteni.

64.

C

z ím.

Mi a királyi jóváhagyás meghatározóiéig.

A

^királyi jóváhagyás pedig az ország szent koro-nája hatóságának, a reá öröködési

módon

ésjogon há-ramlandó birtoki jogokra nézve a fejdelem vagyis ki-rályi felség általi önkéntes átengedése.

1. §.

Mely

hatósága az ország szent koronájának, ajószágok ésbirtoki jogok háramlását és öröklését

il-120 ^{El*.'; K.'s/. 85. Czíiu.}

Letöleg, azon módszerint, melylyel jelenleg élünk, a nagykegyelmességii fejdelem, néhai Lajos király országlása vagy uralkodása óta, tudniillik az

Ur

meg-testesülésének ezer háromszáz ötvenegyedik esztende-jétl vcv(^:n eredetét, minden királyoknak mint

utódai-nak

idejében, egész mostanig sértetlenül és ingatlanul megtartatott^s helybenhagyatott, éa az ország minden zászlós és országnagy urainak,

ugy

nemeseinek ^és íVi-rendeinek jószágaira ^<:s birtoki jogaira nézve (kik tud-niillik

mag

és örökösök nélkül halnak ki,

vagy

egyet-lenegy és magánálló személyre olvadnak, és igy

mag-szakadáshoz közelednek) mindig törvényes üröködés erejével bir,

2. §. Mert

ama

fejdelem ideje eltt mindenik zász-lós, országnagy s nemes és birtokos ember, birtoki jo-gairól

(még

ha örökösök nélkül volt volna is), miként akará,

minden

királyijóváhagyás nélkülszabadon ren-delkezhetett

3. §.

Es

egyedül azon esetben, ha közölök valaki örökösök és

minden

rokon nélkül s végintézetlenül halt el, vala helye a föntebb említett hatóságnak.

65.

Czí

m.

Mely bevallásokhoz szükséges a királyijóváhagyás, és melyek-hez nemf

Minélfogva tudni kell,

hogy

most az urak s

ne-mesek

és

más

birtokos

emberek minden

bevallása, mely

In document OF TORONTO LIBRARY (Pldal 126-132)