Usiiggedolem—Czikk
Egély 1. balesetet alatt
Egészelni, G y ö r y S á n d or 1832 í.Math.): integrare; ugyan
on egészíti, integrálé. Egészülni, egészidd. wird ergünzt, ergSnznng.
Fog. (183G).
Egésztelen, G e 1 e j i K a to n a I s t v á n 1645 (NySz.): non integer, mangelhaft. Szerencsére nem jött divatba.
É gevény, G e l e j i K a to n a I s t v á n 1645 (NySz.): brenn bar. „A tfiz minden égevény matériát megemészt*. - Megvan a nép
Éggömb Egyenezet
nyelvében is, de más értelemben (Tzs.). — Égvény, alkali; égvé- nyes, alkalisch Bugát, 1833 (Orv.).
Éggömb, B u g á t 1835 (Tas. és Tsch). Sl.-nál égi gomb:
Varga Mártonnál (l'sill. ég. 1809) égi gömböt]/. - A Szh.-ban Bugát határozottan magáénak vallja.
Éghajlat, V e r s e g h y (Szvor. Feji. tűn. 44;. Előbb ég fek- véne Szí)., hajtása SÍ. — Különben éghajlat megvan már 1709-ben Márt. Sz.-ban , klíma." alatt.
Égöv. S z ila s s y Ján os 1827 (Phil.): .zóna, égöv, földöv vagy övezd". — Égövezd már SzD.-nál (1792).
É gtáj, B a r ó t i S za bó D á v id 1792. (Szí).). — Márt-nál (először 1807) Ilimmelsgegend értelemben; Bettiénél 1814-ben (Nemz.
(iazd. 1; ü): kiima. — Mártonnál (1799) kiima : égtájjék.
Egyed, S á n d o r Is t v á n 1808 (Sí.). Réginek állítja s unicus, solu-s, solitarius értelmet tulajdonit neki. — Elvonás az egyedül-böl. — Bar. ym. (1807): individuum; egyedenként, individualiter. — Kunosénál 1835 (Gyal.) egyedúrus : monopolist. Tzs. (1838): egyed, alleinig. — Fog. (1845) egyfelől; egyedi, egyedileg egyediség egyedit másfelől:
egyedwr, egyeduralom, egyedországtás.
Egyelőre, B a r ó r i S za b ó D á v id 1792 ( SzD.) „elsödször, eggv elsőben, kezdetkor, elemién". — SÍ. primiun, primo, initio.
I!a.ll. (1846); lm voraus. - Ball. (1881); vorlauflg, Vor dér liand.
Egyen, V e r s e g h y 1805 (Tiszt. Magv.). — Elvonás az egye- nes-ből. Értelme: reetitudo, jilanities (Gramm.). — Él az -érték, -ruha, -súly stb. cs számos melléknévi összetételben : egyenoldalú, egyenszárú Tzs. (1835); cgymszögü Fog. (1845); egyenjogú Ball. (1851); egyen
rangú Ball. (1890) stb. összetételekben. — Jelentése a Tzs.-ban (1835):
die Ebene, Gleiche. — Ez utóbbit az építészek ma fal-egyén-nek neve
zik. (Révész, Vasúti Szt. 1885).
Egyén, Kimoss 1833. (Szófúz. és Phil. Míisz. Társ. 2: 32). —
„Quasi unum ego“, mondja Bugát (Szóhalm. az egyed ezikkben). — Egyéni, egyénileg, egyéniség Kunoss (1834); egyénitni, Ball. (1864).
Egyenőrtók, H e 1 m e c z y 1833 (Jelenkor 564): aequivalens.
Egyenezet, Ilenyák Bernát 1783. (Okos Elm. 125); ,regula, mivel akár kiszabott törvényeket, akár más egyébb mértéket, értsünk ezen szó „regula" alatt, mindenkor olly értelem fog előttünk lenni,
Egyenlteni—Egyensúly
mellyre nézve erköltsünket, vagy tselekedetiinket az szelént kelletik rendelnünk : azért is némű-némíí-képpen magunkat hozzá egyeneznünk“.
Egyeníteni. Az egyenes-bői elvont egyen tovább képzése. Elő
szűr Bar. Vra. Tsz.-tárában (1807) eomplanatio: elegyenítéx. — Egye
níteni: abgleiclien Tzs- (1885).
Egyenköz, H e lm e c z y 1834 (Jelenkor, 28). Nála am. pnra- lella: „ismertető egyenkflzt von . . . . között." — Fog.-nál (1836):
parallelogramm.
Egyenleg, F o g a r a s i 1843 (Kér. Szt.): saldo. — Előbb (1834) a Jelenkorban a saldo : egyenlet. Egyenlegeim: saldiren. Toldy, Mszt. 1858).
Egyenlet, D u g o n ic s 1784. (Tudák.): aoquatio. — Helyes képzés az egyenlik igéből. — Megvolt a codexek korában is .aeqni- tas" értelemben. Egyenletes. Schirkhuber 1844 (Term.)
Egyenlítő, B e r t a la n f i 1757. (Vil iám.). — Az aeqimtor A.
Cserénél (Éne. 89): egyenesítő, PP.-nál: „Égnek két felé osztó circu- lnsa, kereke". — Bőd P. azt mondja Bertalantiról: „kerülvén az író, nehogy a Magyar Szólások közé Deákot elegyítsen, oily homályos az írása sok helyen, hogy alig lehessen megérteni". De llorányi meg
jegyzi : kaec loquutioues non tam obseuritatem quam novitatem praese- térant*. — Kgyetdeni, egyenlíteni : aequare Sí.; kiegyenlítem: schlieh- ten Tzs. (1836), aüsgleiehen Fog. (1838).
Egyenlőtlen, T h a is z A n d r á s (Phil. Müsz.). Már Geleji Katona is (Corp. Gramm.) fölemlíti, „noha a község nem él velők" : haxonlallan, egyenlőtlen-. (NySz.). Bugát igv adja elő: „Ut „rec- tum" ab „aeqnali" distingnerem, illud egyenes, hoc egyenlő dm; at cum et privativa distingvi debeant, ideo quoil „non reetum" est egye
netlen, qnod verő .ineqnale est, cgymleilen dm. — E fajta képzés a kedvezőtlen; ungünstig Fog. (1845). A Nv. (9 :321) azt kivánta, de sikertelenül, liogv kedvezőtlent mondjunk helyette.
Egyenruha. Az „uniformis" legrégibb magyar neve: formaruha, Szirinay 1806. (Gloss.), Márton 1807, Tzs. (1838). — „Egymintájéi öltö
zet" Bar. Vm. Tszt. (1807). — Egyenruha először Ball. (1843); egyen- ruházni, Fog. (1845).
Egyensúly. A Matti. Mszt.-ban (1834) találom először, utalással a Közhaszn. Esm. Tárára. Alkalmasint az ellensúly mintájára. (1. ezt). —
Egy értékű Egyezmény
Mindjárt kezdettől fogva váltakozik a súly-eg ycn-nel. — Egyensúlyozni, B*1L.(1872); CzF.-ban ez még nincs meg.
Egyértékű. — Bar. Vm. Tiszt. Szt.-ban (1807) aequipollens:
Ereseinél (Phil.) aeqnivalens.
Egyesület, K a z in c z y 1815 (Érd. lev. 385) véréin. — A Bécsi Cod.-ben is előfordul egy helyen: „egybekelés" jelentéssel.
Egyetem, V e r s e g h y 1805 (Tiszt. Magy.). Elvonás az egye
temben igehatározóból. — Szemere (Műnk. 3:83) megjegyzi: .Külö
nös, hogy Verseghy az egyetem szóval már több esztendőkkel élt s tiltana Kazinczy éppen azon gondolatra jött." — Kazinczy pedig Így adja elő : .Midőn Cons. Puky Ferenc* a Hazai Tudósításokban (1811) a spfritusra kért szót, Bállá Antal pedig az universumra, Szemere Pál reá vett. hogy a Zrínyi által is, Báthori László által is az elmúlt századokban ismert szellet és az általam koholt egyetem szót egy Pállyairásban tegyem ismeretessé, megírtam a Pállyairást* . . . (Lev.
10:504). E pályamunkában így ajánlja: „Az universum am. „Minden eggvütt“. A magyar adverbium egyetemben azt teszi. Ha tehát a dolog
nak magyar nevet akarunk adni, az adverbiumból snbstantivumot kell csinálnunk, melly megvagyon, ha a' ben postpositiot a’ szó végéről ellökjük. Ez lészen egyetem s a szó kész, fülünknek épen nem ked
vetlen hangzással. Innen az nniversitas p. o. comitatus vagy scientia- rrnn lehet: Tudományok vagy Vármegye egyeteme; história nniversalis : egyetemi történetek vagy história s universaliter egyetemesen vagy egyetemiéig". (Pandekta, (j. köt.). — Értelme még sokáig majd unrcoj>
sum, majd nniversitas. — Thaisz szerint (Tud. Gyűjt. 1817. XT!: 32) egyetem inkább uuitas. — A Jelenkorban 1832 ( I : (520) allgemeine Zeitung: egyetemi újság (1: 90), sőt még 1845-ben is Fog.-nál décharge : egyetemi tűz: uiűversalisafio : egyetemülés. — Egyetemit,ni, verallge- ueinen Tas. (1838). — A mai „Magyar Lovar-egylet'-nek eredeti neve : a magyarországi lótenyésztés egyeteme, később Állattenyésztő Társa
ság. Vö. Társaik. 3:199. — Világ-egyetem Tzs. (1835). ’ Egyetemleg, Kazinczynál (1. egyetem) am. universaliter; H e l
me c z y 1832 (Jelenk. 1: 501): „in solidum". Egyetemleges um- versalis. Bugát 1833 (Orv.)
Egyezmény, Fogarasi 1833 (DMM.) .accorda mint aetus: egye
zés; miut rés: egyezet, egyezmény. — Fog. (1836): vcrgleteh. — 1857-ben Szontagh Gusztáv a philosophiai értelemben vett harmóniát nevezte igy; egyezményes: harjnonistiscli, de ez Ball.-nál (1864; conventíoncU is.
Egyfogatú—Egyoldali
Egy fogatú. A régi nyelvben „egvlovas. tétlovas, négylovas kocsi". Mért. (1803). Az egyfogatút először Tzs. (1835) találom ; ugyan
ott kélfogatú zweispannig. — Ezeket már megszoktuk, de a négyfogatú (Ball. 1881) nem jött divatba.
Egyhangú, S á n d or Is t v á n 1808 (81.). Ugyanott egyhangú
ság : monotónia. Jelenk. 2 : 579. — Egyhangúlag, egyértelműleg, suffragio communi, Fog. (1842).
Egyházmegye, S á n d or I s t v á n 1803 (Könyv.-ház): dioece- sis. — Mártonnál (ugyancsak 1803) püspöki megye.
Egyháznagy, S á n d or I s t v á n 1803 (Könyv-ház), Nála ear- tlinalis. Nagy János Hierolexicona óta (1845) csak praclatus.
Egykedvű, Fogarasi 1833 (DMM.) indiffcrcns ; u. o. egykedvű leges. — Amaz már (Társ. 1:266)' is megvan.
Egyközény, B o ly a i F a rk a s 1831 Antiim, parallelo-Egyközepű, V arga M á rton 1808 (Terin. Vö. Math. Msz.) con- centricns. — Sokkal alkalmasabb szó, mint a „közös középpontú". — Kalonkozepú. exeentricus már Apáczainál. Vö. Adal. 120.
Egyközű, D u g o n ic s 1784 (TudákA A párhuzamos végkép ki fogja szorítani, nem azért, mintha jobb volna, hanem mivel jobban emlékeztet a paralleMra.
Egylet,, F o g a r a s i 1843 (Kereak. Hzt.): véréin. — Ugyanő tőle már 1836 bán együlni: vereinigen ; egyiiléx : vereinigung; egyiilet:
véréin; 1845-ben pedig ugyanő nála verőin : egyesület, egyiilet, egylet.
„E gy neme a . . .-aak“. Jósika a Zrínyiben az efajta : „eme Art von . . .“ kifejezéseket oly gyakran és már-már oly modorosán használta, hogy Petr. Horváth Lázár (Honderű 1843. 2: 591) kényte
len volt szemére lobbantam, hogy „ezen egy neme a garmanizmusok- nak“. némely lapon 3—4 ízben, némely czikkben 16—20-Szor is elő
fordul.
Egynemű, A p á c z a i 1654. (Vö. Adal. 120). — A NySz.-bóI kimaradt. (SÍ.:: congener, unius generis. — „Gleicliartig", Márt.
1803; „homogenem", Verseghy. (Lei.)
Egyoldalú, S z ila a v J á n o s (Phil. szerint): einseitig. — Tzs. (1835): egyoldalúkig.
Egyöntetű—Ejtemény
Egyöntetű. Legelőször CzF.-nál (1864) találom: „egy öntetből való; egyrendszerű, egy szellemben készített .
Egységes. Sóm CzF.-nál, sem Ball. Teljes Szt.-ban nincs még meg. Először Ball. (1881) einkeitlich; ezt előbb egyesítettnek nevezte.
Egységesíteni, Ball. (1890.
Egyszerű. Ismeretes, hogy a „simplex" a régi nyelvben eyyugyü volt. Vő. NySz. — MA. és 1T szótárában megvan ugyan egyszerű is simplex értelemben, de az irodalom egyáltalában nem élt vele. Kitetszik ez abból is, hogy Vargyas a Phras -bán (1750) az egy
szerűt egészen más jelentésre akarta, lefoglalni, ú. m. „parilis: egy arányú, feles, egyenlő, hasonló, egyszerű". — Az újabb irodalomban (Pliil. szerint) Dübrentei honosította meg. Az együgyű és egyszerű közti különbségről 1. Kunoss (Gyal. 99.).
Egyszerűsítem, S z é c h e n y i 1831. i.Vil. 107). — Vörösmarty egy értekezésének czime : .a mássalhangzók egyszerílésérül.“ (Tnd.
társ. Évk. 2:276). - Még 1835-ben is (Tzs.) vereinfachen; cgyssnrítni, cgyszereeitni. — Fog. (1836): egyszmmtm. — Vö. -süni.
Együlni. A „vereinigen" Márt. (1807), sőt Tzs. (1835) is csak egyesülni. — Együlni szótárilag először Fog. (1836): ugyanott:
egyiilel, sőt egyítenii is.
Együttes, F o g a r a s i 1842 (Jogt.): simultanens.
Együttható, P e t h e 1812 (Math.). A Koefficiens szószerinti fordítása. — Ez Dugonicsnál egymüvü, (Syöry Sándornál cgyutUevö, tisztévé. (Math.),
Éh. — A eodexek korában főnév; azután csak melléknév. (NySz.).
K i s f a l u d y S. volt alkalmasint az első, ki ismét főnévül kezdte alkalmazni: vö. gúny.
Éjnapegyen, Márton-nál 1803 (Szt) éjnapegyezés. - Ivözh.
Esm. tára (1831): éjnapegyenld. - Math. Mszt. (1834): éjnapegyen.
Éjszaki fény, B a r c z a f a l v i 1786. (M. llirm.). — SzD. nál éjszaki hajnal.
Ejtegetés, B a r c z a f a l v i 1787 (Szigvárt), deelinatio értelem
ben. - A Debr. Gramm. (19 1.) szerint jobb helyette az ejtés.
Ejtemény, B á ró ti S za b ó D á v id 1792. (SzD.). „A mit ejtünk, v. ejtett valami." Sí. — „Spruch“ Tzs. (1838).
58_
Ék EldőlniÉk, B a r ó t i S z a b ó D á v id 1779 (PM. 1:7 és SzD.):dccor, venustas, elefánttá, ornamentum (Sí ). — Elvonás az ékes um.-bül. — Mondolat rosszalta s Kis János is protestált ellene i Szem) — SzD.-nál még: éhség, ékít, ékemény is (178 1.) a Pfil.-ben pedig ékülni (2 : 69). — Ékítmény (Kimoss 1894) : ugyanő nála (GyaL 1895) ékszerek juvelen és ékszeres juvelier, ékáros pedig galanteriewaaren hiindler (Szf. 1834);
de ékszeráru és ékszeráros is eleinte galanteric-waare és -hiindler- (Tzs. 1898), így még Fog. (Keresk. Szt. 1849) s ugyanott drágaszer : juvel, bijoux, sőt 1846-ban (Ball.) ékszerészet, éhszertőzs is galanteric- handlung és 1848-ban (Ball.) bijouterie-liandel: drágaszerészet, — Ily zavar van még Ball. 1890. szótárában is. — Szabatosan SimB.-nál (1899). — Ékkő. ékmű Tzs. (1838). — Fej-ék, asztal-ékíTzs. (.1835);
nyak-ék BaU. (1846).
Ékezni. <:., MA.,
rr.
am. cuneo. — B a r á t i S z a b ó D á v id 1779 (PM. 1 :47): „darab lat ékeztel“. — Ekezés. aecentnra ugyanő nála 1787 (Ki nyertes stb. 78). Fog. (1836) ékezni: keilen, aecen- tuiren és ékezet aceent (in der sehrift): ugyanez Kunosánál (Gyal.):huzatolás. — Einkeileu: leihez, kiékel Tzs. (1835).
Elborzadni. A régi nyelvben csakis megborzad, wtegszömyed, megszSrnyiil. — 8zD.-ná,l már megvan elszörnyül; Tzs. (1836): el
borzad, elszörnycd.
Elcsititani. A esitítani SzD.-nál (1792) van először, bizonyosan a székely népnyelvből. (Vő. csitolni Tsz.). El igekötővel egy szó
tárban sincs; szintágy hiányzik az elcsitulni, noha már Aranynál:
„elcsitul a lárma*.
Élez, Döbrentei 1847. A M. Tud. Társ. 1847 június 14-ikén tartott kis gyűlésén Döbr. a Witz német szó magyarításáról értekezvén, így kezdó: „E hónap harmadikén bennem az lobbana ineg, hogy a Witz magyarul talán élez lehetne Mert abban é/-nek kell lenni, s azon él-nek percenni kell. “ Erdélyi János megjegyezte ez alkalommal, hogy az élez „pointe* értelemben a Kisfaludy Társ. Évlapjaiban rég volt immár használva. A többség helyeselvén e szót, wítae kívánta azt elfogad
tatni, minthogy ezt szabatosan kifejező szóra sürgetőbb szükség van, S pointere különben is fennmarad az él. — Döbrentei ugyanott elmondja, hogy Czuczor azt akarta, hogy a „witz* magyarul tleze legyen. (Akad.
Ért. 1847. 145 1.'. Élez, élezés, ékzeskedik BaU. 1851: ugyanitt még élezezni és csak 1872-ben ékzelni. (BaU.).
Éldelni, K a z in c z y . Saját följegyzése szerint (Pandekt. 5 :13);
tüdőd Élénk
jelentése : „geniessen*. 1815-ben írja Szemere Pál Kazinczynak: „éí- delni, éldelés, éldelet . . . . meo quidem judieio, á la Beregszászi, jó.
Helmcczy e részben ti agy mester. Jő volna vele közloni*. (Szem.
Minik. 3:128). Az élvezni jóformán egészen kiszorította. — A
„gcnussreich* 1833-ban (Honimív. 396 I.) éledehnes.
Éldőd. A régi irodalom nyelvében megvolt az eldődi um.: anti- qnns jelentéssel. — „Az eldeidt. Szent Atyák". (SzD.), de ugyanott már ekUdink am. eleink. Ebből elvonva: eldod, antecessor. — A Mon- dolat nem helyesli.
Élelem, B a r ó t i S za b ó D á v id 1792 (SzD.): „éleinény, eledel, eleség". — Ez, valamint élelmes nahrhaft Tzs. 1835; dér zu leheti weiss Fog. 1836, éklmctlen (nahrlos, Tzs. 1835). — A nép nyelvé
ből véve. — Élelmezni, (verproviantiren Tzs. 1835), mint míg szokatlan új szó, dőlt bellikkel szedve. — Élelemszer, nahrungsmittel; élelemtár, provianthaus (n; o.).
Elem, K a z i n e z y. Saját feljegyzése szerint (Pandckt. 5 :13) magáénak vallja: ellenben (Stettner Vált. jog), Kunosa, Torv. Sz„ Szvor.
egyező tanúsága szerint Helmcczyé. — Barezafalvinál: elemén//, < ale- pittusban alamontnm. Nyálasnál elődelem; Biigátnál (1828) elv, Ilelm.
Berzs. Vers. igv indokolja: „Az elcmcy'tlO/cböl több motamorphósisok ulán elem, az elő szóból (mint kellőből kellem, szellőbői szel- lent)". — „Xequis vocetn hane graccae originis, ejttsque eaudam ampu- tatam esse cogitet* (Bng. Term. Szóh.). — Elemi, 1834 (FÜL). - Kazinczy így ir róla. (Le v. 10:428) Helmeczynek 1812-ben : „Fogadjuk cl az elem-et, mint a lényt. Szépen hangzó s szükséges szók, s ón élni fogok velek, mihelyt nehányan egymásnak szót adunk, hogy velek élni fogunk. Mert csak egynek tenni azt, veszedelmes". — Elemezni, Bajzától (Törv. analysis ezikkc szerint).
Élemény, V e r s e g h y . Mint szó előjön már a Kisd. Szótárban eledel, eleség ; Gyarmatinál pedig 1798 (Affin. 68) élő állal; inai élvezet, fruitio értelmében Vers. kezdte használni. (Eex.). — Élményte rövi
dülve Ball. (1854).
Élendőség. Gyöngyösi 1604. (Mttr. Vén. 2 :124): „Ha akarsz érteni többet. . . emlékezetéről [ S fullasztó Sirban-is élendőségéről“. — A „múlandóság* mintájára.
Élénk, B e n k ö J ó z s e f (Vö. Csokonai Műnk. Toldy kiad. 228).
Ugyanott Csokonai a „halvány* analógiájára az éloény melléknevet is,
60_ 1.1* - O ••n. i ■ :l"
Horváth Ádám pedig Psychologíájában az élékenyt ajánlja. (Fhil.
Míisz.) E kot utóbbi Geleji Katonától van. (NyS/..), Élénkítni Kiss M. 1844 (Ujd. Sz.); élénkülni Ball. (1864).
Éleny, I r i n y i J á n o s 1839. (Tud. tár. 2:379). - ,Oxygé
műm — mondja Bugát — savitó fűit ex eo per Schusterum appella- tum, qnod oxydandi virtntem liabeat: oum tamen hae virrate et alia clementa gandeant, ideo praecuule Irinyin éleny fűit appellatum. (Sah.
374). — Irinyi maga igy nyilatkozik róla: „Egyedül az oxygcn tulaj
dona az, hogy általa élünk és ezen altima differentia által lön a neve - élem/. Orv. Tár 1842 (1:265). — Éknyíl. éUmyv.1, Fog. 1845.
Élet-. E szónak összetételei közül (a külön tárgyaltakon kívül) még megemlíthetők: élet-erő. életjel Márton (1803) éktele PhU. Szt.
entelechia alatt ) ; éle!járadék Fog. (1845): clctjeleméfi Tzs. (1835):
életkedv Ball. (1854); életkérdés Hall. (1872); élHnayyság Tzs. (1835);
életpálya, Széchenyi 1831 í Vjl. 184); életrend, életszabály Tzs. (1835);
élettartam OzF. (1864 : életvidor Ball. (1854); életviszony, Fog. (1836), stb. — Mindannyi német mintára.
Életkép, T h e w r e w k J ó z s e f. Vö. Ny. 10 :174.
Életkor, B a r ó t i S z a b ó D á v id 1792 (Szí)..: „Élet ideje".
Életmű, P e t h e 1815. (Kim. 20): orgánum. — Életműven ; orga- nicus : életműiéit n : inorganicus : életműnezéá: .organisátio. — Ugyanez Tzs. (1835): életművezet. — Sokáig élt szócsalád, de a szerv és szár
mazékai, 1850 után, végkép kiölték,
É letveszély, lí e l m c c z y 1834 (Jelenkor, 92). — Tzs. (1835). — Életveszélyes Káth (1853).
Elfogódni, M árton 1803 (Szt.): „bcklemmen, elfogadni: be- klommen: elfogadott p. o. a szív". A közbeszédből véve.
Elfogulni, S z é c h e n y i 1831 (Vil. 261) és Fogantai, 1833.
(DMM.): „elfogult: praejudiciosus ; elfogultság: praejudicium". — Elfo
gulatlan Fog. (1845). — Fogúim ige nincs és nem is volt, Elhangzani. A „vorklingen" Mártonnál (1823) „elenyészik mint a hang" : Tzs. (1835) „elcsendiil, elenyészik"; Tzs. (1838) elhangzik:
verklingen.
Elismervény, Ku n o s a 1835 (Gyal.i: „elesmervény, reeogni- tionales". — Az előtt csakis „elismerő levél" (Tör?.).
Éljenezni—Ellen 81 Éljenezni, H e lm e c z y 18.34 (Jelenkor 538): hosszas „éljen1- zés. (így!); — Kunosánál 1835 (GyaL): tust húzni valakinek . iljen-zől húzni. — Tzs. (1838) még nines meg: Fog. (1845) éljenez valakit:
bringt (jcmand) ein vivat; éljenzés, vivatrufen. Vö. Xy. 30 :198. — A vivu- luzni fordítása. — Sokkal későbbi az új rázni (a régi fórázni helyett).
Szótárban először Ball.-nál (1872): „vvioderholt újra rufcn."
Elkülönözni. V c r s c g h y 1820 (T.ex. 414) separare. — A kiilo- názni a régi irodalom nyelvében csakis a meg igekötöhöz kapcso
lódott. (NySz.).
Ellátni. A ,veisehen“ jelentésben még sem Mártonnál (1803 és 1823), sem Sl.-nál. Amannál az „el van látva" helyett „föl van ké
szülve" ; ellátás pedig csakis das weitschen vagy einsiokt. A mai ellátni Tzs. (1835).
Ellen, V e r s e g h y 1805 (Tiszta magyarság, 131). Jelentőse : feind (Gramm. 81). — Kazinczy tanúsága szerint Vers. kezdte főnévül használni. (Műnk. 7. köt. Gloss.)
Ellen-. A görög anti-, latin cuntra-, német gégén- előtétéin szók kifejezésére nyelvünknek okvetetlenül föl kellett használnia az ellen határozót. A régi nyelv is megtette ezt, de rendesen ragokkal meg
toldva (ellene-áll, fíllent-mund stb.); utóbb tisztán is, de csakis igék
* igei névszók előtt. Az egyetlen kivétel: ellenőr (Verancsies szava a AVI. sz. közepéről) csak megerősíti a szabályt: több példa nines is az egész régi irodalomban az efféle összetételekre, l'aludi hozza őket divatba. SzD.-nál: ellenbeszéd; Sl.-nál már nagyobb számmal: ellenfa, ellenrész, ellensáncz, ellenszél, ollcntárs (ma vetélytárs); Baranya Tiszt.
Szt.-ban; ellenszer, ellenválasz, ellenzár; Verseghynél (Lex.i: ellen- alkotmány; Kr.-nél: ellenlábú; ilelmeczynél ellenlábas(Jelenk. 8:26) s cllcnszív, cllcnfal (Jel. 2:21): Kunossnál 1835 (GyaL): ellenbirálat, ellenméreg; Tzs. (1835 és 1838): ellenkezes, ellenkirály, ellennyilat
kozat, ellenirány, ellenirat, ellenjavaslat, ellenok. ellenoldal, ellen- panasz, ellenpápa, ellcnparancs, ellenpárt, ellenszavazat, ellentáncz., ellentanú, ellenvád, ellenvélemény, ellenvizsgálat; Fog. (1836): ellen- hang, ellenjel, ellenkép, ellenmás, ellenmunkálat, ellennyugtatvány.
l ’jabbak (még CzF.-nál sincsenek meg): ellenáram, ellenáramlat, ellen-
•czikk, ellenérv, ellengőz, elleukisérlet, ellenkövetelés, ellenlejtö, ellen- rendelet, ellentámasz, ellenvevény. Egy szótárban sincs meg: ellen- inditvány. ellenjelölt, ellenmozgalom, ellenpróba, ellensark, ellen
tábor. (Vü. Czimszójegyz.). Így folytatódik a nyelvújítók munkája
62
napjainkban in, a nélkül hogy valaki most már megütköznék rajta, holott a Mondolat még kifigurázta Kazinczyt az ellensúly-ért.
Ellen-bástya, F a 1 u d i (NySz.).
Ellen-erő, F a 1 u d i, Vö. Kreszncries 1 :12i. vis contraagens. — A NySz.-ból kimaradt.
-ellenes. Sajátságos, hogy e szó régi voltára, nem a magyar, hanem az oláh nyelv szolgál bizony fiókokkal. A NvSz.-ban ugyanis nincs meg, hanem az oláh nyelvben már 1670-bbn megvan az (Uenish (inimicua) szó, a mit Aloxies szerint csakis a magyar ellenes-bői lehet megfejteni (Ny. 16:304). Ha csakugyan megvolt a magyarban, min
denesetre nagyon ritka használatú szó lehetett. Az irodalomba a múlt század végén került bele (Szí), és Sí.) s a nyelvújítás különösen a -widríg végű német szók lefordítására foglalta le. Vö. Ny. 29:127.
észeUenes Tzs. (1835). Kunosánál(Gyal.) népellenes, inpopulaer; Fog.-nál (1836) csak a víz-ellenen van meg az -ellenen végű melléknevek közül;
Ball.-nál (1848): alkotmány-, ezél-, király-, láz-, lolt-, sznbály-, tiszt-elle- tt.es ; CzF.-nál: állam-, igazság-, jog-, nemzet-, rend-, törvény-, tűz ellenes ; Ball. (1890): eh--, láb-, méreg-, ütem -természetellenes. Egy szótárunk
ban sincs meg: haza-, magyar-, szabadság-, lantért)-, vallás-ellenes.
Ma már annyi ilyen összetételű szó keletkezik, úgyszólván, minden ' nap, hogy igen bajos lenne valamennyit összegyűjteni.
Ellenfél, F a lu d i 1750 (NySz).
Ellenhatás, H e 1 m e c z y 1833 (Jel. 2 : 6): rcactio.
Ellenjegyezni, H e lm e c z y 1832 (Jelenk. 1:236) contrasig- íiálni.
Ellenkezet, V a r g y a s 1750 (Phras Nála obstaculum. — Verseghynél (Lcx.) contradietio: CzF.-nál contrast.
Ellenőr, S z e m é r e (Műnk. t : 47.). „Lássa uram öcsém, mondja Kazinczy Szemerének, mily szükségünk volna egy enlbehrenve is; és honnan vegyük ? Hál a néKiWböl, néUdUezni, válaszolja rögtön. Még Kazinczyt is meglepte a merészség s a siiker fölötti kételkedését azon tréfával mosta el, hogy Szemerét a franczia hangzásra készített ellenőr szavára figyelmeztette, melynek életet jósolni senki sem mert.*
(Szvor. Feji. tűn. 23.). Megvan már Fák Vadászat tudományában 1829 (2 :174). — Baranya Vármegye Szótárában (1807 eontrollor - - ellenes). — Ellenőrködni, eUenőrözni, Tzs. (1835).
Ellen-bástya—Ellenőr_____________________
Ellensúly—FJroemozdltó
Ellensúly- K a z in c z y . 1814. (Szlvképző Regek: ..a hol a hideg eszmélet ellensúllyhan áll a szerelemmel' 160. 1.). Kr. nem adja gazdáját, Mond. rossz alja, Vő. Szvor. Feji. ttin. 44. — Ellensúlyozni.
Ball. (1872); CzF.-ban még nincs ineg.
Ellenszegülni. A régi irodalom nyelvében, a szegezni igéhez nem járult az ellen igekittéi. Márt- Szt.-ban (1803) találom először:
magát ellene szegezni, sicll widersotzen; Bar. Vm. Szt.-ban (1807) magát ellenszegeim: opponere. — Ügy látszik a ..maga* clkeriilhe- tése végett csinálták az ellenszegülni igét Széchenyinél 1831-ben (VB. 264): ellene szegül. — Szótárban először Fog.-uál 1833 (D.VIM.) találom oppositio alatt. — Ezt azelőtt ellentdllás-sál fejezték ki.
Ellenszenv, B u gát. — A Terin. Szóhalm.-ban határozottan magáénak vallja. — 1832-ben már megvan. (Társ.). — A agemiaiből a szene főnevet llarcz&fatvi vonta el 1787-ben (Szigvárt). — Ellen
szenves, Ball. (1857).
Ellentét, A p á c z a in á l (Éne.) antithesis: ellentétel: I’hil. (1831) ellentét. — Fog. (1836) contrast, Tzs. (1838); gegensatz. - Ellentétes:
antithetísch, entgegengesetzt Ball. (1864): ellentéte zni, ellentételezni, eontraponiren, gegentiberstellen Fog. (1845) és Ball. (1854): az utóbbi a kereskedelem nyelvében stomiren is (Hall. 1864).
Ellenzék, B a r á t i S z a b ó D á v id 1782 (Kisri. Szt.). Nála sorompó, gát stb. Ugyanígy Sl.-nál. Márton (1816) nem ismeri. — Phil. (1831): antagonismus; ellenzéke,s: contrarius. — Mai értelmében Fog. (1836).
Ellenzet, Im r e Ján os 1831 (Phil.): antagonismus. - Szila synál (Fhil.) crmtraste. — Fog. (1836): widcrsprueh, gegentheil, gngen- bild, antithese. — Ellensetes, contrarius (Phil.), Ball. (1854).
Elm élet, B a r c z a f a l v i 1815. „Elméi: speculatur philoso- phice, oocupatur in theoretizando. Elmélet: thenrema*. (Szemcrc föl- jegyz. közt 1:256). — Feriiénél elmélkedő: tkeorétisch (Mathesis, 1812); a Phil. Szt.-ban 1831 bői elmélet: tbema meditationis ; Csábi
nál (Társaik. 2:11): speculatio. Végre Fogarasinál 1833-ban (DMM.) elmélet egész határozottan: theoria. Ugyanő (no.) a theoretikerí elmé- lésznek akarta nevezni, - Bugát (Szh.) megjegyzi: „theoria melius dieitur észkép: elmélet significat patina meditationem.' Kimoss 1834-ben (Szf) hibásan tulajdonítja e szót Vajda Péternek.
Elmem ozdító, B á n ó e z i J ó z s e f ajánlotta 1877 (Ny. 6:21)
Klméncz -Elő
64_
az ,,anregend'''-re, azt állítván, hogy a nép is él vele. (UolV). Tsz.
nem ismeri.
Elméncz, II elm e c z y 1816 (Berzs. Vers. VIII.): witzling. — Elménczkedéa ’ plaisantoric (Jelent. 1:147).
Élmény 1. élemény.
Elmeszülemény, K a ró ti S z a b ó D á v id 1792 (Szí).}.
Az elme- egyéb összetételei közül: elmebaj CzF. (1864): elmebeteg, elmeél Fog. (1845); elmejelték Tzs. (1835); elmekén-, Ball. (1857); etme- tehetséy Tzs. (1838); dmezacar CzF. (1864); elmegyágyász, elmegyógy
intézet a kézi szótárakban nincsenek meg.
Elnapolás, I’. N a g y L á s z l ó 1822 (Mesterszavak). Még CxF.-ban sincs meg; először Ráthnál (1858).
Elnemzetlenülni, B a jz a 1844 (Műnk. 3 :180): „A Teleki-ház egyik védbárkája volt az. e-lnemzHlenülés nagy özönéből menekülő magyar nyelvnek-. - Ball. (1854) dcnationalisiren : nemsellcniteni — Ma inkább: elnemzetietleniUni, noha ez egy szótárban sincs meg.
Elnézni, S á n d o r Is t v á n 1808. (Sí.). — A régi nyelvben am. „besehen*: nála először: pacifice tolorare, patienter perpeti, vagyis nac hsicht habén. — A mai csili' germanisnms: elnézni (versé
ben) elvéteni helyett, úgy' látom, egy szótárunkban sincs meg.
Elnök, B u g á t 1833. (Orv. és Szóhalm.). — Barczafalvi ,(1787) csinálta az előWnök, Fog. pedig (1835) az elemez, dönczeéy, Kimoss (Gyal.) az elődenes szót terjesztette. Bugát (nem pedig Szemere, miként Toldy tévesen állítja a M. Költ. kézikönyvében) szokása szerint ki
metszett a szó közepéről néhány betilt s megteremtette az elnököt.
így csináltak B. követői a áowjokos agyjaiyból homayot. — Budenz 1860-ban (M. Nyelvészet 5 : 546) noha tudta, hogy az elnök már ki nem irtható, a némber formájára, az etémbert (eiö-ember) gondolta ki, de nem akadt követője. Elnökség ugyancsak Bugáinál (Orv.); elnöklet, elnökölni Fog. (1845), előbb elnökségei leírtam is Tzs. (1835).
Elodázni, J ó k a i (Ball. Telj. Szt.): .elodázta, a inig lehetett az időt* . .. — CzF.-nál (1867) is megvan. — Az idézni mintájára.
Elő-. A külön tárgyaltakon kívül újabbkori összetételek: időbér SzD,; éléként, előjáték, elörész, döse-reg, előtag, clüveír 81.: dóidéi, Kis
faludy S.; előcsapat, előreijz Jelenkor (1: 592, 667); előjog Steltner (Vált.); el ölé pld, Biliiicz (Gazd.); előhírnök Bugát (1833); eUiváxárlat,
Élőbeszéd—Előirányza
Kimoss 1834 (Szf.J; elmiandár, előépvM, előfőtíétel, előfogalom, elö- haladni, clöposta: előtér, élőfigyelmeztetés, előhegy, élőlz, elővásárolni elővezetni, előkövel, elvrang, elötánczolni. elölánezos, elögyakorlat, élő
kor Tzs. (1835); elömondal, elövásár, Fog. (1836); előparanesobii, elü- ludat. előtünemény, elvünnep, elővéyzet. elvvonal Tus. (1838); elődiszit- mény. Ball. (1864); előélet Ball. (1881); előértekezlet (egy szótárban sincs); előfeltételezni Fog. (1845); elvh.il Fog. (1833); előváros Fog.
(1845): élőtüntetni, FLil. (1834); élőirományok Fog. (1845); előírótok (antoacten) Katii (1853); előjegyezni Fog. (1845); előkérdés Ráth (1853);
előlap Ball. (1854); élőnyomozás Ball. (1890): előtan Fog. (1845); elő
vizsgálat Ráth (1853) stb. stb. — Előtajuíeskozás még egy szótárban sincs meg.
Élőbeszéd, B a r ó t i S z a b ó D á v id 1793 (SzD.). Előbb: elöl
Élőbeszéd, B a r ó t i S z a b ó D á v id 1793 (SzD.). Előbb: elöl