192 BAJZA. VEGYES ÍRÁSAI

Szalay László Észrevételei a Muzárion III. és IV-dik kötetére (1. 54—98), melyek két évvel előbb különösen ki valának adva; ilyen Popé Kritikája Kis Jánostól (1.

156—183) a Sas I. kötetéből véve, azon különséggel, hogy amely helyekre a Sasban egy gondolatjel vala nyomtatva, azon helyekre a Muzárionban Szemere öt-hat gondolatjelt teve, tanulságul és épületül a Muzárion olvasóinak. — Az előbbeni kötetekben még ki voltak jelelgetve a kifosztogatott írók nevei újra lenyomatott munkáik alatt: itt már nevek sincsenek, hogy a jámbor olvasó mystificáltassék, s azt higye, e vastag fűzetű Muzárion új dolgokkal tömetett meg magának a szer­

keztetőnek igen termékeny elméjéből. — Az első és második füzetekben drámákat láttunk, de kritikákkal:

itt egy kotzebuei Posse pompáz, minden kritika nélkül.

— Az első kötetben czímek nélkül vannak az értekezé­

sek adva (azért, mert Szemere a nevetséges és ok nél­

küli különzésekben valami igen fontost talál): itt lát­

hatni a másik extremumot, vannak t. i. a czikkelyeknek czímeik, de a nevetségig visszásak és rosszak, melyek a munkákra oly kevéssé illenek, mint a Muzárion redac-torára a rendes és consequens redaotor czíme. — A z első kötetben aesthetikai tárgyakkal foglalatoskodó müvek vannak, a későbbiekben már látni eltéréseket, itt pedig Szemere mindeneket össze-visszakevert, ami csak szeme elébe akadt, s reményeket nyújt, hogy ez aesthetikai irányú folyóirat jövendő füzeteiben gazda­

sági bányászi és bydrotechniai művekkel is meg fogunk ajándékoztatni. — A legnagyobb, s úgy hiszem olva­

sóinkra nézve legfontosabb változás az, hogy e jelen kötetben az Elet s Literatúra I. és II. köteteinek értekezéseihez hasonló becsű értekezéseket hiába keres­

nénk ; a kritika, mely az első kötetben oly móltósággal ós tudományos kikészültséggel jelent meg, ezen fűzet­

ben, talán egykettőt kivéve, sületlen elméskedések után kapkod, melyeknek sem felülete, sem belseje nem elégíthet ki lelkes olvasót. Ú g y látszik Kölcsey szelleme megszűnt a Muzárionnak erőt és életet adni, nélküle

MUZÁRION. 19S pedig Szemere egész redactiója kevéssel több, mint puszta könyvgyári foglalatosság. Aesthetikai irányúnak mondani a Muzáriont többé nem lehet, mert etymo-logiai fejtegetések, viták is kevertettek bele, melyek örökké csak grammatikához tartozhatnak; interpunctiók igazgattatnak, melyeknek a széppel ismét semmi közök;

történetvizsgálat és írás felől foly a beszéd, ami nem a szépnek és életnek, hanem csak a históriának 'philoso-phiájához tartozik; avulni kezdő és nagyon újítgató írásmódról tartatnak leczkék, melyek épen nem aestheti­

kai részökről vannak felfogva stb. Maga a könyv külseje is — ha szabad erről is szólni — tömérdek metamor-phosisokon ment á l t a l4) , annyira, hogy aki e.tarkaság, külső és belső zavar, rendetlenség, inconsequentia közt a vezérfonalat fel fogja tudni találni, érit mihi magnus Apolló.

*) Az 1826-ban megjelent kötetnek czím lapján ez áll:

„Élet és Literatura 1826. Elsó,második, harmadik,negyedik rész."

Az ntána következő kötetén ez: Élet és Literatura 1827. Második kötet (első kötet nem volt), ötödik — tizedik rész. Aharmadikkötet czíménmár ez: Muzárion III. kötet (első és második kötet Muzárion nem volt) Élet és Literatura XI—XIX. rész." Tehát ezen kötet Mu-zárion is Élet s Literatura is egyszersmind, vagy jobban (egy ismere­

tes magyar közmondás szerint) Élet s Literatura is nem is, csak a nagy híre I A negyedik köteten ismét: „Muzárion IV. kötet. Élet s Literatura.Rész XX—XXIX. (tehát az Élet s Literatúrának már nincs kötete többé mint előbb, hanem csak része). Az előttünk fekvő ötödik kötet czíme: „Muzárion (Élet s Literatura nélkül II) Új folyam (miért?) Első füzet (miért?). Az első négy kötet 12rét-ben van nyomtatva, az előttünk fekvő, hogy annál inkább külön­

bözzék, nem is kis, hanem nagy 8adrétben . . . . Az I. és II. kötet közép nagyságú garmond betűkkel van nyomtatva, a III. és IV.

mindenféle betűkkel, aminőket csak a trattneri könyvműhely nyújthatott, még az úgy nevezett schwabachiakkal i s ; ez utósó kötet pedig cici-ro betűkkel, jóval nagyobbakkal tehát, mint as előbbeniek, csak hogy minél nagyobb legyen a különbözés, mert minél tarkább valami, annál szebb! Ezekre lehetne méltán mon­

dani kétezer négyszáz nyolczvanszor változtatva, hogy Szemere Nincs legkisebb tisztelettel olvasói iránt,

Olvasói iránt tisztelettel a legkisebbel sincsen, Nincs olvasói iránt tisztelettel a legkisebbel is,

ö nincsen legkisebb tisztelettel is irántok a maga olvasóinak.

B*JU rv. 1 3

Egyetlenegy van az egész öt köteten végig, mihez Szemere, ha nem tudott i s , legalább {igyekezett hív maradni, ez tudniillik: „Nem mondani el mindent, a amit mondunk is, csak azért mondani el, hogy az olvasó gondolkodásra ébresztessék:" s ezen elv practice úgy valósíttattott, hogy a tárgyaknak különféle oldalai mu­

tattatnak, de nem határoztatik el semmi, hanem az olvasóra hagyatik, hogy a sok közül magának ez vagy amaz részt válaszsza. Bíráló kénytelen megvallani, hogy épen ezen redactiói elv az, mit a Muzárionból száműzni óhajtana, nem mintha ezen elv magában rossz volna, hanem minthogy nálunk folyóirást — kivált aestheti-kait — szerinte szerkeztetni még igen is korán v a n , s az olvasók nagyobb részére csak káros hatású lehet. A Muzárion, azon kötetében, hol ezen elv felállíttatott, még tisztán aesthetikai irányú vala, a magyar olvasók na­

gyobb serege pedig, amint tudjuk, aesthetikai tárgyak­

ban még csak járni tanuló gyermek, s ha azt akarjuk, hogy járni jól is és minél hamarabb is megta­

nuljon, kézen kell előbb vezetnünk, különben megtör­

ténhetik , hogy igen későn tanul meg járni, s akkor is örökre rosszul. A Muzárion csak azt mondja, hogy erre is amarra is van út, de melyik üdvösségesebb (legalább a redactio véleménye szerint), arról hallgat, s engedi botorkázni a gyermeket, bármely bal ösvényen is.

Mennyi paradoxum van elmondatva ez s amaz helyt a Muzárionban, egy és más író szavaival, sokszor észrevé­

tel nélkül, mit a redactio talán maga is paradoxumnak hiszen, s mennyi van csak érintve, s meg nem fejtve!

S ilyetén tanítások valljon szülhetnek-e egyebet fonák tudománynál? Ne higyük, hogy a mi olvasóink (értem a sokaságot) elveknek vizsgálata után állana ez vagy amaz véleményhez; a gyenge mindenütt gyámolt keres, s authoritás után indul el eleintén: princípiumokat vizsgálni, változtatni vagy elhagyni csak azok eléggé erősek, kik már mélyebben hatottak valamely tudo­

mányba, s hogy ily olvasót nálunk még sokat találhas­

son a Muzárion, azt Szemere elhinni talán maga sem

MUZÁRION. 195 fogja. Az soha sem baj, ha valamely író, vagy

szerkez-tető ez vagy amaz tárgyban elhatározottan szól, csak!

okokkal szóljon, tökéletesen teljesíté tisztét: baj csupán ott van, ha okok nélkül. Hol okok vannak, ott nincs kény uralkodása hanem észé, mely örökké despotizált mióta világ áll, s örökké fog, s óhajtanunk kell, hogy fogjon. „Az ész az isten, mely minket vezet."

Miután bíráló, véleményeit a Muzárionról általában olmondá, szükség, hogy annakegyes czikkelyeire térjen.

A Muzárion czikkelyeit három részre oszthatni:

olyanokra 1) melyek már előbb vagy különösen, vagy