98 BAJZA SZÉPTANI ÍRÁSAI

tát és mély itéletű tudóst, finom ízlésű mübirót bámul­

hatni. Románjai: Werther gyötrelme. Meister Vilhelm és a Kéjrokonságok (Wahlverwandtschaften). Ámbár az elsőben a lobogó lyrai láng, az utolsóban pedig &

művészi forma ragadnak csudálatra, mégis közöttök Meister Vilhelm az, mely a költőt egész nagyságában festi élőnkbe. Egy valódi romanticus tükör, melyben az életnek mindennemű és alakú képei híven ábrázoltatnak vissza. Minden rend, kor és nem rafaeli színekkel fest­

ve találhatja itt meg saját vonásait, a ez ideálvilágban Baját tanuló éveiből találhat jelenéseket. Románjainak elsőségei közé tartozik az a bájos, kisimult nyelv is, mely, mint valamely csendes folyam, nyugalmas tisztaságban és keresztüllátható fényben hullámzik, s magát mindig zajtalan csenddel önti ki. Kifejezései egyszerűk száraz­

ság, csinosak minden czikornyázat és pipere nélkül, valók és igazak mesterkélt keresés, alacsonyaágból kie­

melkedettek rhetori csapongás nélkül. De románjai is, valamint nagyobb terjedelmű munkái csaknem általá­

ban, érettebb korúaknak s értőknek készültek, s a soka­

ságot művészi nyugalmokban elragadni soha sem lesz­

nek alkalmasak; amire azonban valódi művésznek so ha sem is kell nagy hévvel vágyódnia.

Drámáiban, mint charakterfestő, a nagy Shakes-pearhez legközelebb áll. Grötz von Berlichingenben bi­

zonyos bosszús makacsság látszik a drámának szűk s a genius szárnyait szegdelő franczia szabályai (regula) ellen. E dicsőséges drámai alkotmányban nem Shakes­

peare követőjét látjuk, mint sokan állítják, hanem egy a nagy brittussal rokon szellemet teremtői felhevültében.

A dialógusban a költő itt a száraz prózai természetet látszik másolni, s még a könyvnyelvtől is oly vakmerő-leg távolodik, ahogyan előtte egy német író sem mert.

Elmellőz minden poetai körülírást, • a tárgyat magát szólaltatja prózai pongyolaságában. A darabnak min­

den, még oly parányi alakján Is a kor Mellemé van el­

öntve, oly valószínűen a híven, mint ónak eddig a világ legnagyobb historikusai ábrázolhatták. Játékszíni

lut-GOETHE. 99 t á j r a a költő nem ügyelt; sőt makacsán látszik azt el­

mellőzni, azért oly nehéz ezen darabot sikerrel előadni.

— A polgári szomorújáték Clavigóban, mely Lessing manierjában van dolgozva, egész a végső jelenetekig Beaumarchais története híven van adva, a katastroph azonban, mely hozzá költetett, Ophelia temetését hozza az olvasó emlékezetébe, hol a sírnál Hamlet és Laertes

«gybe találkoznak, s ezért a vég felvonás nem áll a többi mellett. — Iphigenia egészen a görög tragoedia szelle­

métől van átlehelve, kivált nyugalom, világosság és idealitás tekintetében, de a darab ki fejlését tekintve az újabb költés neméhez is számláltathatik, mért önmagá­

ból, csupán a charakterek viszonyai által, íejtőzik ki. E tragoedia közelebb áll, mint felébb is mondatott, a gö­

rögökhöz, minden egyéb áj drámáknál, de azért szorosan tekintve még sem antik, hanem csak utóhangja és visz-sugáxzata annak. — Hasonló egyszerűségben, tisztaság­

ban, s magas szépségben van Tasso költve, melyben az udvari és költői életnek ellentétele ábrázoltatik le. Ha

•e költeményt szorosabb értelemben drámának a német kritika nem mondja is , mint charakterrajzolat örök­

r e bámulatra méltó mű fog maradni, s a poesis értésére

«gy mindig tanulságos s mély jelentésű könyv leszen;

kár, hogy Tasso elenyészténél a költői halhatatlan lét nem emeltetett ki jobban: így játékszíni hatása a műnek nagyobb lehetett vala, mintsem most. — Egmont egy va­

lódi romános históriai nézőjáték, melynek stílusa a Götz

•és Shakespeare formái között középpontot tart. P a -thetikus, megrázó helyei vannak; de v é g e , mint Schil­

ler jól jegyezte m e g , nem a való életből^ van me­

rítve, miként a többi felvonások, hanem egy ideális áb­

rándvilágból, s í g y , bár máshol talán jól állhatna, itt bántja az olvasót. Eemekűl vannak, egyébiránt, a nép-ecénák gondolva és kivivé, s ezek mind annyi szép his­

tóriai emlékei és hív másolatai azon kornak, s matatják, mi mélyen fogta fel a költő mind az akkori idő, mind pedig Németalföld népeinek szellemét.

Faust, e csudálatos ábrázolata a német nép csudála-7«

100

tos regéjének minden oldalról azt mutatja, h o g y a köl­

t ő itt túl akart menni a játékszíni korlátokon. S o k j e ­ lenések Faust lélekállapotjának álló festményei s g o n ­ dolatinak fejtegetései az emberi tudomány korlátolt létéről, s az ész ki nem elégíthető bizonyítványairól-Más helyek ellenben, bármily jelesek s rendkivűli el­

mét bizonyítanak, nincsenek a dráma folyamával öszve-kapcsolva, sok ismét igen drámai, de csak futólag van.

érintve kifejtés nélkül, szóval, rhapsodiai töredékek kezdet és vég nélkül, hol a költő gyakorta rendkivűli jelenettel lep meg, s a kárpitot hirtelen ismét leboceát-ja, holott a játékszínre készült tökéletes dráma a z t kí­

vánná, hogy minden egyes részek az egésznek alkotó-és öszvefüggő ralkotó-észei legyenek, s mondani lehessen, hogy minden felvonásnak saját expositiója, bonyolodása, ki-fejlése van. Néhány helyei teljesek páthossal és drasti-kus erővel, mint például Valentin megöletése s a töm-löczi jelenés Margaretha és Faust között, s csalhatla-núl igazolják azt, hogy a költőnek hatalmában állott volna, ha akará, oly nemben dolgozni, mely a sokaságot megrázza s magával ragadja: de ő ezen tehetségeket más nagyobb, s a művészségre nézve becsesb czélok-nak áldozta fel. A darabot játékszínen előadni felette nehéz, s különben is nem sok olvasó találtatik, ki a költőt ezen művében érteni s érdeme szerint méltatni tudná.

Egyéb drámai dolgozásai felől, melyek mind saját bélyegűek s a költő rendkivűli tehetségeit bizonyítják, a hely szűke miatt hallgatunk, megelégedvén általányo-ean annak gyónásával, hogy bármi sok drámai talen­

tummal bírt legyen Goethe, játékszíni hatásra munkál­

ni nem bírt, vagy legalább ezen tökély megszerzésére nem fordított szorgalmat. Sokkal inkább ügyelt a csen­

des és gyöngéd kifejlésekre, mint a meglepő és rázó hatásra. Talán lelkének szelíd grátiája, mely mindenütt harmóniai csendet s derűit nyugalmat keresett s kívánt eszközlem, tartóztatá erős, szembeszökő, szlvrázó jele­

néseket hozni fel.

GOETHE. 101 Valamint életét és munkáit művészi nyugalom a liarmonia bélyegzi, oly nyugalommal teljes volt elköl­

tözése is a földi pályáról, s lehet mondani, hogy csende­

sen általszúnyadott az öröklétbe. Vég órájában leánya volt ágya mellett. Midőn a halálperczenet elérkezet t, megfogá a mellette ülő kezét, felnyitá féligzárt szemeit, a kimondhatatlan édes pillanattal tekintett reá utolszor.

Halálos harcza egyetlenegy erősebb sóhajtásból állott.

— Temetési pompáját Müller cancellarius, a boldogul t-nak sok évek óta barátja, rendelte el. Teste saját ha­

s a udvarán kitétetett nézés végett a népnek. Az udvar eymbolikus képekkel s czifrázatokkal vala felékesítve, s a test mellett, mely egy csínos koporsóban feküdt, a megholt czímere s egyéb érdemjelei voltak felfüggeszt­

ve ; homlokára pedig, e titokkal teljes műhelyére annyi számtalan szép és nagy gondolatoknak, borostyán ko­

szorú tétetett. A nézők oly számmal voltak, hogy bár a test öt egész óráig vala kitéve, sokan nem férhetvén hozzá, visszamentek. A koporsó délutáni 4 órakor (mart. 26). négy fekete lovú herczegi kocsira tétetett.

A halotti kíséretet fő udvari-marschal Spiegel vezette, kit a weimári nagyherczeg e gyászpompánál saját kép­

viselőjévé nevezett. — (A herczegre igen nagy fájda­

lommal hatott a boldogult halála, s hogy ne kelljen e gyászlátványt szemlélnie, Eisenaohba utazott.) — A herczegi képviselőt követték a státusministerium, a titkos referendáriusokkal, kik a megholt czímerét és ér­

demjeleit vitték. Utána jöttek a jénai akadémia köve­

tei s curátora, az udvari játékszín és udvari kápolna tagjai, polgárok minden rend és karból nagy számmal, s végűi mintegy 200 jénai tanuló, 10 követe a hálái fő­

iskola tanulóinak, több idegenek Góthából, Eisenach-ból, sőt még Frankfurtból is, s egész nagy sereg alja­

sabb rendű nép a szomszéd helységekből. A herczegi bírbolt kápolnájában fősuperintendens Dr. Röhr egy ezép halotti beszédet monda, melynek vége lévén, a test letétetett a weimári herczegi sírboltba Schiller s a bol­

dogult nagyherczeg Auguszt Károly koporsói mellé. A

koporsón ezen egyszerű felírás fog állani: „Goethe, s z ü ­ letett augustus 28-ikán 1749, megholt martius 2 2 - i k é a 1832."

Weimárban halála órájától temetéséig négy nap­

egymás után a játékszín be vala zárva, s midőn m e g ­ nyittatott, Tasso előadásával ünnepiette a nép, h a l h a t a t ­ lan költője emlékezetét. A darab után Durand színját­

szó egy epilógot monda el (Miiller cancellár költemé­

nyét). Az első szavaknál a berezegné s Leonore s A l -pbonso (Tassóban előforduló személyek) hátravetett gyászfátyollal léptek fól, hátul pedig a játékszínhez tartozó minden tagok régi olasz ízlésű gyászruhákban jelentek meg, Az epilógban emlékezet vala azon szép

baráti szövetségről, melyben a megholt egykor Schiller­

rel állott, a arról, mint tért ő Schiller kora halála után mindinkább a költői pályáról tudományosra. A nézők többnyire gyászruhákban jelentek meg, a nélkül hogy reá felszólítás vagy intés történt volna. Németország első rendű theátrumain csaknem mindenütt megünne­

peltetett a költő emléke. Berlinben pénz veretett emlé­

kezetére, melynek egyik oldalán jól talált képe van a születési hely és idő feljegyzésével, a másikon egy leb­

benő hattyú mint viszi fel a költőt egek felé, ezen aláírással: „Kediit ad astra." — Németország büszkél-kedhetik Weimárjában, hol Herderre és "Wielandra fe­

jedelmi kegyelmek áradoztak, hol Schiller és Goethe tetemei fejedelmi sírboltban nyugszanak! *)

Az olvasót itt azon szavakkal bocsátjuk el, melyeket Dr. Röhr a boldogult felett monda: „Valamint azon lel­

keknek, kik szövetségéből te utolsó mentél el, egyike sem hunyt ki a világból, melynek született s é l t ;

vala-*) Té gazdag te hazafiságot emlegető magyar nemzeti em­

lékezzél meg azokra, kiknek köszönheted parányi üteratűrádt Emlékezzél meg azon szent helyekre, hol a budai, pesti s szép­

halmi temetőkben koszorús íróid tetemei jel nélkül nyugszanak.

(Virág, Kisfaludy Károly s Kazinczy Ferencz sírjaik lebeg­

tek itt az íré előtt. Utóbb mindenik sír nyert emiékjeit, de Vi­

rágé egy hú tanítvány, Kazinczyé a hú özvegy által. Kiadó.)

GOETHE. 103

In document ÖSSZEGYŰJTÖTT MUNKÁI. (Pldal 102-107)