b evezetô gOndOlatOk - A TÖRTÉNETI ALKOTMÁNY

„

…mi visszaköveteljük ôsi alkotmányunkat, mely nem volt ajándék, hanem kölcsönös szerzôdések által állapíttatott meg s a nemzet életébôl fejlett ki; azon alkotmányt, melyet idônkint a kor kivánatihoz mi ma-gunk alkalmaztunk, s mi mama-gunk akarunk ezentúl is alkalmazni; azon alkotmányt, melynek alapelveit századok szentesítették. Mellettünk jog és törvény állanak

…”

Deák Ferenc 1861. május 13. Felirati javaslat. In.: Deák Ferenc válogatott munkái.

szerk.: Ferenczi zoltán, Franklin, 169–170. oldal.

BeVeZeTés

E

nnek a könyvnek az a célja, hogy szembesítsen számos elhalványult értékkel, fogalommal, gondolkodásmóddal, szokásjogi szabállyal és tör-vénnyel, Magyarország régi alkotmányával.

A magyarországi közgondolkodásban, kiváltképpen a mûvelt jog-tudó értelmiség körében, különös súlyt kapott a helyes és jó hatalomról, az alkotmányos szabadságról, az ország régi törvényeirôl és szokásairól való gondolkodás, a régi szabadságokra hivatkozás. A nemesi nemzet, a natio hungarica tagjainak éltetô erôt adott annak tudata, hogy birtoko-sai és jogosultjai egy ôsi szabadságnak, védett és szavatolt jogállamnak.

Ez a gondolkodásmód bizonyára nemcsak a nemesi nemzetet jellemezte akkor sem, amikor az viselte a politikai nemzetet illetô és terhelô felelôs-séget, hanem a magyar nép szélesebb tömegeit is, amint ezt tanúsítják a nemzet széles körei által megvívott szabadságharcaink, s amint jelen volt az újkori magyar nemzetet megteremtô 1848–1849. évi szabadság-küzdelemben, legújabb kori, világraszóló 1956-os szabadságharcunkban, a nemzeti és emberi méltóság páratlan közösségi megnyilatkozásában.

Az így vérben és szeretetben összekovácsolódott közösségben mindig is jelen volt a megújított, kiterjesztett régi szabadság érzése és tudata.

Budapest, 2009. március, kikelet hava

A szerkesztô

bevezetôSzavakamáSOdIk, bôvítettkIadáShOz

K

önyvünk megjelenése után sem voltunk restek, hogy kérdéseinkkel ostromoljuk tudós barátainkat és lelkes, könyvünket nagy reménységgel fogadó mezei magyar olvasóinkat. Magunk is gondolkodtunk: hogyan tehetô könyvünk még jobbá, mi hiányzik belôle? E kérdésekbôl és vá-laszokból született ez a kiadás, kiegészítve egyebek mellett az Árpád-

ház törvényeivel és a Mohácsig következô legjelentôsebb törvényekkel, I. (Nagy ) Lajos 1351. évi dekrétumával, Mátyás nádori törvénycikkeivel.

A bevezetôt is kiegészítettük néhány gondolattal, s a fogalomtárat is né-mileg árnyaltabbá tettük.

szeretnénk hinni és tudni, hogy könyvünkkel közelebb hozzuk a mai magyar és nem magyar emberhez a magyar jogászi szellem nagy értéke-it, termékeértéke-it, a régi lelkiséget és gondolkodásmódokat, amelyek el kell hogy foglalják méltó helyüket a múlt-jelen-jövô szerves folyamatában.

Magyarország a katonailag elbukott szabadságharcok és a sikeres köz-jogi-alkotmányos küzdelmek világa volt évszázadokig. Talán nem téve-dünk sokat, ha azt gondoljuk, hogy a népünk lelkiségében benne lévô erôs közjogi szemlélet és gondolkodás nélkül már nem lenne Magyaror-szág. Ezen éltetô matéria, történelmi törvényeink hoszú sora vehetô kéz-be gyûjteményünkkéz-ben.

Többször elmondtuk, hogy e könyv nem a régi magyar jog egész teste, nem a teljes corpus Juris, hiszen akkor ezen kötet többszörösét kellett vona kinyomtatnunk. Állítható azonban, hogy a számottevô közjogi tör-vények megtalálhatóak összeállításunkban, s így bizonyos tekintetben a corpus Juris tömörítvényét, kivonatát adtuk az olvasó kezébe, ami al-kalmasint alkalmas lehet az esetek jelentôs részében könyvespolcnyi tör-vénykönyv helyettesítésére. Erre nem vállalkoztak a történeti alkotmányt összefoglaló régi gyûjtemények.

Ami könyvünkben jó és értékes, az az ezerszázéves Magyarországnak és elôzményeinek kincse, szellemi terméke, mérhetetlenül értékes létének bizonyítéka. A könyv hiányosságai, hézagai kizárólag a szerkesztônek róhatók fel. A szerkesztô kéri az olvasó jóindulatát, megértését a könyv gyengeségei iránt, bízva a könyvbe foglalt évezredes kincs erejében, a tör- téneti alkotmány jelenkori feltámadásában, korunk megújításra váró jog-rendjébe való bekapcsolásában.

Budapest, 2009. szeptember, szent Mihály hava

üdvözlet az olvasónak!

A szerkesztô

mi aZ alkOTmány?

A

„Hungaria est semper libera” (Magyarország örökké szabad) elvének bizonyossága, igénye áthatotta szinte minden korszak magyarországi honpolgárait. Ez az igény, követelés, vágy nemzetközi tekintetben az ország függetlenségét, törvényei és szokásai tiszteletbentartásának meg-követelését, míg a belföld viszonyaiban a sarkalatos jogok szavatolását, a szent Korona tagjainak és alattvalóinak biztonságát, jogállásuk elisme-rését, megvédését fejezte ki.

Ezt az állapotot alkotmánynak nevezték a xVIII. század vége óta.

Azóta, hogy az 1791. évi törvényekben elôször használják ezt a kifejezést, amikor a Magyarország és a hozzá kapcsolt részek függetlenségérôl szóló x. cikk, a „Függetlenségi Törvény” kimondja, hogy „Magyarország mind-azonáltal kapcsolt részeivel szabad Ország, s Kormányzatának egész törvényes alakzatára nézve (odaértve minden kormányszékeit) független, azaz semmi más Országtól avagy néptôl nem függô, hanem tulajdon Megállással és Alkot-mánnyal bíró; (Independens, id est nulli alteri Regno aut populo obnoxium, sed propriam habens Consistentiam, et constitutionem.) annálfogva a maga tör- vényesen megkoronázott örökös Királya által, tehát Ô Szents., Felsége és Utódai Magyarország Királyai által saját Törvényei és törvényes Szokásai szerint, nem pedig más Tartományok mintájára, amint már az 1715: III és 1741: VIII és XI.

rendeli, kormányzandó és igazgatandó.”¹

Az alkot tôbôl származó „alkotmány” szó alkotás értelmében már a xVI. század közepén ismert volt a magyar nyelvben, míg a „constitutio”

értelmében 1780 körül már országosan használják.^{2 3} Ennek az idézett xVIII. század végi magyar szóhasználatnak felel meg a francia „constitu-tion”, az angol „constitu„constitu-tion”, az olasz „conztitutione”, a spanyol „consti- tucion” és a német „Verfassung”.

1 A Függetlenségi Törvény (Récsi Emil után) In.: A magyar birodalom alaptörvényei. Kiad-ta: Toldy Ferenc, 1861., 231–233. oldal.

2 Bárczi géza: Magyar szófejtô szótár. Budapest, 1991., 6. oldal.

3 Gyöngyösi glosszák. Nyelvtudományi közlemények xxVIII. 309.

Az alkotmány mégis régebbi, nem kötôdik elnevezéshez, hiszen ha csak a koronázási hitleveleket és esküszövegeket nézzük, mindegyikük az alkotmány megtartásáról ad kötelezvényt és bizonyságot. A hivatko-zott Függetlenségi Törvény által megjelölt elôzmények további, régebbi törvényekre és szokásjogra vezethetôk vissza a vérszerzôdésig.

A szó általános értelmében a kifejezés valamely társadalmi közösség belsô szervezeti és mûködési rendjét meghatározó szabályok összessé- gét jelenti. A kifejezés nyelvi, jelentéstani, közmûveltségi értelmérôl el-mélkedve azt tudja a nyelvtudomány, hogy „alkotmány: 1. valamely ál-lam alaptörvényeinek összessége. 2. alkotás, szerkezet, teremtmény”.⁴ A tréfás vagy népi szóhasználat használja építmény, tákolmány értelmében is.

Ugyanakkor a constitutio szavunk a régi latin szövegekben ugyancsak al-kotmányt jelentett, s ugyanezt jelentette a konstitúció magyar szövegben, míg másik értelme a tudományban: test, alkat jelentéssel volt ismert.⁵ A mai napig legáltalánosabban elterjedt vélemény szerint, amint Aris-toteles Politica címû munkájában is megjelenik: az állam államformájá-ra, kormányzati formájáállamformájá-ra, az államhatalom mûködési mechanizmusára vonatkozatott fogalom az alkotmány. cicero és a római jog constitutio fogalma a politikai berendezkedést jelenti, amely azóta is, de a xVI–xVII.

század során még erôsebben az állami berendezkedés valamilyen formá-ja, amint ezt kifejti Montesquieu A törvények szellemérôl⁶ címû 1748-ban megjelent munkájában.

A xVII. századi Angliában a constitutional government ugyanúgy je-lentette a kormányzat magasabb elveknek megfelelô magatartását, mint annak tényleges szerkezetét. Ugyanakkor általános vélekedés az is, hogy az alkotmány jogtételek foglalata, „az államnak az az alaprendje, amelybôl minden más jog származtatható.”⁷ Ez a felfogás végigvonul a marxizmus világnézetével jellemzett korszakon 1945-tôl 1989-ig. Ugyanakkor megje-lenik az a nézet, amely szerint az alkotmány társadalmi alapnorma, nem csupán jogszabály tehát. Ennek a felfogásnak az alapját a társadalom és a civilizáció változásának, fejlôdésének tényei adják meg. gondoljunk

4 Magyar értelmezô kéziszótár. Budapest, 2003., 28. oldal.

5 Uo. 730. oldal.

6 Egyetemes magyar encyclopaedia. szerk.: Török János, Laubhaimer Ferenc, Budapest, 1860.

Fényes Elek szócikke, 770. oldal.

7 csekey István: Magyarország alkotmánya. Budapest, Renaissance Kiadó, 1943., 5. oldal.

a gazdasági, szociális, kulturális jogokra, a természetvédelem fontossá válására az ipar mérhetetlen természetkárosító tevékenysége miatt, vagy a természetvédelem és az egészséges környezethez való jog összefüggé-sére. Amikor a jelenleg hatályos magyarországi alaptörvény arról szól, hogy az állam a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondos-kodik, vagy arról, hogy a házasság és család védelme alkotmányos elv, ezekben az alapnorma jelleg mutatkozik meg. Megjelenik tehát az a né-zet, hogy az alkotmány nem csupán „jogi” vagy „politikai” jellegû sza-bály, „mivel felöleli a szociális, gazdasági és kulturális szféra alkotmányi szintû rendezését is, ily módon a különbözô társadalmi szférák kapcsolatának

»játékszabályaként« rendezô-szabályozó szerepet tölt be, és e szférák önsza-bályozásának alapjául szolgál: emellett jelentkezik jogi jellege. […] Így tehát az alkotmány mint alapnorma a társadalom alapvetô életviszonyait a társa-dalmi együttélés minden szférájában szabályozza közvetlenül vagy közvetve.

Kiemelkedô szabályozó szerepe elsôsorban mégis a politikai-állami-jogi viszo-nyokban van, mivel itt közvetlenül rendezi ezeket a tevékenységeket (kereteit és korlátait) és közvetve más szférákban az emberi együttmûködést.”⁸ A de-mokratikus alkotmány ezen felfogás szerint nemcsak a politikai hatalom korlátait és a hatalmi döntések kereteit határozza meg, hanem az egész közélet közjót szolgáló tartalmát, mint a politikai, gazdasági, kulturális és szociális viszonyok alapvonásait. A korszerû, legalábbis nem régi, je-lenkori felfogás szerint az állam alkotmányának egyfelôl az a rendelte-tése, hogy az állam alapvetô politikai rendjét s benne az állampolgár, az egyén elemi jogait, biztonságát fejezze ki, másfelôl az állam felépítését és benne az egyén jogállását pontosan kifejezô tartalma mellett „kulturális, gazdasági és szociális államnak is kell lennie”.⁹

„Ily módon az alkotmány közéleti, erkölcsi, politikai szabályozó jelleggel bír, a társadalom normatív rendjének a csúcsán helyezkedik el, mint a társada-lom legfôbb normája. Egyben átfogó és tartós szabályozást valósít meg, mert az önkényes-abszolutisztikus hatalomgyakorlás kiküszöbölésére és a stabili-tásra törekszik.”

„Az alkotmány mint átfogó alapnorma alatt helyezkednek el a jogsza-bályok, emellett a politikai, gazdasági, szociális és kulturális normák is. Ezen

8 samu Mihály: Alkotmányozás, alkotmány, alkotmányosság. Budapest, 1997., 75–76. oldal.

9 Hschameck: Az alkotmányos alapelvekrôl és megvalósításának lehetôségeirôl In: Az alkotmá-nyozás ogi kérdései. szerk.: Takács Imre, Budapest, 1995., 118. oldal.

átfogó alkotmányos renden belül a társadalom normatív rendjének csúcsán jelentkezik az alkotmány, mint alapnorma.”¹⁰

Az államjog majd alkotmányjog-tudomány és az államelmélet kétféle alkotmány fogalmat használ. Az egyik, tágabb értelemben, alkotmányon az állami szervek létrehozását, mûködését és egymáshoz való viszonyát rendezô, írásba foglalt vagy az állami szervek gyakorlatából eredô sza-bályokat érti. A másik, szûkebb értelemben, az állami-közhatalmi beren- dezkedés alapvonatkozásainak szabályozása, „amely biztosítékokat foglal magába arra, hogy az állami – közhatalmi szervek létrehozására és mûködésére az állampolgárok meghatározó befolyást gyakorolhassanak és egyben arra, hogy az állampolgároknak az alkotmányban rögzített jogai a közhatalom visszaéléseivel szemben kellô védelemben részesüljenek.”¹¹ Ez utóbbi fogalom a polgári forradalmak eszmekörében alakult ki, kifejezi az alkotmányos rend alapköveteményeit. Ez a követelmény jelenik meg a xIx. századi magyar alkotmány jogi irodalmában is. így az 1860-ban Pesten megje- lent Egyetemes Magyar Encyclopaedia szerzôdéses alaptörvényekrôl szól, mert a hagyományos magyarországi felfogás szerint az államfô és az állampolgárok között szerzôdés köttetett a fôhatalom gyakorlásáról.

„Azonban azon idôben, midôn még az írás fel nem találtatott, a könyvnyom- tatásnak pedig híre sem volt: az államfô és állampolgárok közt történt szerzô- dés csak szóval történt. Az államfô megesküdött, hogy nemzete jogait cson- kítlanul oltalmazza és külellenség ellen is megvédi, s ez ünnepélyes ígéret után a nép ismét engedelmességet és hûséget esküdött, és esküjét bizonyos jel- vény által szentesítette. Például a magyar nép vezérei, mikor a magyarok Ázsiá-ból kijöttek, s új államot alapítottak, államfônek Álmos fejedelmet megválaszt-ván, neki örök hûséget esküdvén, esküjök ünnepélyes megpecsételése végett karjaikon eret vágtak, s a vért egy közös edénybe bocsáták. Késôbb a keresztény- ség elterjedése után, ha valamely államban az államfônökség megürült, s a nép új fejedelmet választott, vagy alaptörvénynél fogva a meghalt fejedelem utód-ja örökösödött, az eredeti államszerzôdés megújításának, megerôsítésének jelvényeül a koronázás, a koronázási eskü használtatott. Az emberi mûveltség terjedésével a természeti […] s államjogok is mindinkább tisztábbrahozatván, a szóbeli hagyományos államszerzôdéseket, írott államszerzôdés, vagy lassan-ként hozott írott törvényekkel váltják fel, s így keletkeztek az alkotmányok.”[…]

11 Jogi lexikon. Fôszerkesztôk: Lamm Vanda, Peschka Vilmos, Budapest, 1999., 19. oldal.

„az alkotmány nem egyéb, mint összege azon szerzôdéses alaptörvényeknek, amelyeknek az államfennség és az állampolgárok jogait és kötelességeit, és egy-más közötti viszonyait, különösen meghatározzák.”¹²Ez a fejtegetés kifeje-zi azt a korunkban s általunk is elfogadható véleményt és tényt, hogy az alkotmányosság alapja a fôhatalom korlátozása az állampolgárok jogainak védelmében, s egyúttal ezen jogok és szabadságok szavatolása.

A mai napig legáltalánosabban elterjedt vélemény szerint, amint Aris-toteles Politica címû munkájában is megjelenik: az állam államformájára, kormányzati formájára, az államhatalom mûködési mechanizmusára vonatkozatott fogalom az alkotmány cicero és a római jog constitutio fogalma, a politikai berendezkedést jelenti, amely azóta is, de a xVII–

xVIII. század során még erôsebben az állami berendezkedés valamilyen formáját fejezi ki, amint ezt kifejti Montesquieu A törvények szellemérôl címû 1748-ban megjelent munkájában.

A hosszan idézhetô különbözô fejtegetések és alkotmánymeghatá- rozások szövevényes változatai helyett elégedjünk meg azzal az összege-zéssel, hogy az alkotmány a társadalom alaprendjére vonatkozó norma, amely a társadalmi együttélés szempontjából mellôzhetetlen, leglénye-gesebb alapelveket és intézményeket foglalja össze. Aligha vitatható sajátossága tehát az, hogy az alapvetô életviszonyok szabályozója.¹³ Az alkotmány megjelenési módja többféle. Lehet az alkotmány egy törvénybe sûrítve, de az is lehetséges, hogy több ún. alkotmánytörvény alkotja. Az alkotmányozás történeti tényei bizonyságul szolgálnak arra, hogy az egyetlen törvényben összefoglalt alkotmányok adják a jelenleg uralkodó megoldást. Az egyetlen törvénybe foglalt alkotmányt nevez-zük chartális alkotmánynak, alkotmánylevélnek.

A történeti „íratlan alkotmány” a történelmi fejlôdés, változás külön-bözô idôpontjaiban és állomásai során létrejött törvények sorozatából tevôdik össze. Egy része nem törvényhozási úton keletkezett és formáló-dott ún. alkotmányozási szokás jelleget mutat. A régebbi, de nem feltét- lenül elavult nézetek az alkotmányt isteni rendtôl, szellemtôl, nép-szellemtôl, a nép lelki adottságaiból eredeztetik. E. Burke szerint az

alkot-12 Egyetemes magyar encyclopaedia. szerk.: Török János, Laubhaimer Ferenc, Budapest, 1860., Fényes Elek szócikke, 770. oldal.

13 Petrétei József: Alkotmány és alkotmányozás. Magyar Közigazgatás, 1995. I. szám 4.

oldal. Idézi samu Mihály. Lásd: 28. oldal, 8. jegyzet.

mányt sajátos körülmények, alkalmak, lelki alkatok, hajlamok, egy nép erkölcsi, polgári és társadalmi szokásai alkotják. Hegel mélyértelmû té-tele: „Mert az alkotmány nem pusztán csinált valami: évszázadok munkája, az ésszerûnek eszméje és tudata, amennyire egy népben kifejlôdött. [...] A nép kell hogy alkotmányát a maga jogának és állapotának érezze, különben [...]

nincs jelentôsége és nincs értéke.” ¹⁴

A történeti alkotmányok megfelelhetnek, s mind az angol, mind a ma-gyar meg is felel az Emberi Jogok Deklarációja 16. cikkének, mely szerint:

„Az olyan társadalomnak, amelyben a jogokat (mármint a Deklarációban meg- határozott alapvetô emberi és polgári jogokat!) nem biztosították intézménye-sen és amelyben a hatalmi ágakat nem választották szét, nincs alkotmánya.”¹⁵ Benjamin Constant, a franciaországi jogalkotás nagy alakja – 1872-ben – az alkotmányos állam szabályozási tárgyát az 1789-es Emberi Jogok Dek-larációjából vezette le és így jelentette ki, hogy Angliának „[...] több mint másfél évszázada van alkotmánya. mert van Habeas Corpusa, Bill of Rights-a, Magna Chartája (ez utóbbi inkább csak »impozáns emlék«) népképviselete, esküdtszékbôl álló bírósága. Nem az a fontos – írja – , hogy ezeket a dolgokat nem gyûjtötték és nem rendezték egymást követô paragrafusokba, ezek az ország alaptörvényei.”¹⁶ íme a történeti alkotmány lényege B. constant megfo-galmazásában!

A történeti alkotmánynak igen korlátozott számú, de egyediségében annál jelentôsebb példája ismeretes, mint amilyen Nagy-Britannia alkot-mánya, s amilyen részben az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya s az „ezeréves magyar alkotmány” is.

Miért történeti és nem történelmi alkotmányról beszélünk? Van-e kü-lönbség a két elnevezés tartalma között?

A régebbi tudományosságban megkülönböztetik a két fogalmat. A tör-ténelem, mint tudomány az emberiség vagy egy nemzet vagy más alany

14 Hegel: A jogfilozófia alapvonalai. Budapest, 1983., 299. oldal. Idézi samu Mihály. Lásd az elôzô lábjegyzetet.

15 Az ember és polgár jogainak deklarációja (1789. augusztus 26.) In.: Emberi Jogok Dokumen-tumokban. Összeállította: Kovács István és szabó Imre, Budapest, 1976., 117–121. oldal.

16 Idézi Dr. Holló András, az Alkotmánybíróság elnöke: Európa az Alkotmányról – egy Alkotmány Európáról. 2004. 05. 03. Wikipédia, a szabad enciklopédia. Letöltés a világhá-lóról 2009. 01. 12.

múltjával foglalkozó tudomány, amelynek célja elmúlt korok eseményei-nek és jellegzetességeieseményei-nek források tanulmányozásán alapuló feltárása, a köztük lévô összefüggések megállapítása.¹⁷ A történelem (tudomány) tárgya a történet, amelynek van alanya (emberiség, nemzet, egy kultúr-közösség, egy társadalmi csoport egy vagy több személy stb.) és vannak történései, s amely a mindezekkel összefüggô tények (például szokások, törvények, jogintézmények) együttesébôl s ezek térbeli és idôbeli sorából áll. A történeti alkotmányt mindenekelôtt azért nevezzük így, mert ez az elnevezés honosodott meg a jogtudományban, s bizonyára azért történt így, mert az alapul szolgáló szokás- és törvényegyüttes valóságos hely-zetét rögzíti az állam és egyén alapvetô viszonyait és az egyénnek, mint a politikai nemzet tagjának alapvetô jogait és kötelességeit határozza meg, magatartási szabályokat állapít meg, a legfontosabb közjogi viszo-nyok tartalmát és jellegét határozza meg.

A történeti alkotmány tehát elsôsorban nem tudományos fejtegetések, elemzésekkel feltárt összefüggések rendszere és együttese, mert ez már az alkotmánytörténelem – mai szóval alkotmánytörténet – tudománya, hanem maga a tanulmányozás tárgya, a magatartási szabály, tehát nem a közjogról való beszéd, hanem maga a közjog legfontosabb szabályainak együttese. célunk nem alkotmánytörténelmi tanulmány írása, hanem magának a sokévszázados alkotmánynak a legfontosabb alkotmányos tételekben való megmutatása, tudva, hogy az alkotmányjog a végrehaj-tás szervezeti, illetve alkalmazási szabályait is magában foglalja, ezért tágabb fogalom az alkotmánynál, s így ez utóbbiak ismertetése nem lehetett feladatunk. Az alkotmány és a róla való beszéd természetesen nehezen választható külön, mégis a mi célunk ebben a tanulmányban elsôsorban nem annyira a jogról való elmélkedés, mint inkább a jog té-nyeinek, szabályainak bemutatása.

Megkülönböztetjük a merev, illetve a hajlékony alkotmányokat oly módon, hogy megváltoztatásuk (kiegészítésük) sajátos törvényhozási és esetenként egyéb eljáráshoz van-e kötve. A minôsített többséghez, nép-szavazáshoz kötött alkotmányt tekinthetjük merevnek, a történeti (íratlan) alkotmány szinte szükségképpen, mintegy természeténél fogva, hajlékony alkotmány, míg az egy alkotmánylevélbe foglalt chartális alkotmány

17 Magyar Nagylexikon 17. kötet. Budapest, 2003., 676. oldal.

jellegzetesen merev. A merev jelleg nem feltétlenül negatív jellemzést vagy csökkentértékûséget jelent. A merevség szolgálhatja az alkotmány védelmét, tehát azt a célt, hogy ne váljék parlamenti csatározások, pár-tok erôviszonyainak módosulása folytán elôálló igények martalékává, ne történhessék meg az alkotmányos rend könnyûszerrel történô megvál-toztatása, mégpedig azért, mert maga az alkotmány megfelelô kiegyen-súlyozott, megfontolt szakmai és politikai döntéssorozatot fejezhet ki, aminek megváltoztatása csak kellô mérlegeléssel és körültekintéssel in-dokolt. Ellenkezô esetben az alkotmányváltoztatás vagy -módosítás rom-boló vagy értékvesztéshez vezetô tevékenységet jelenthet. Ezzel szemben a történeti alkotmány hajlékonysága kifejezi a több évszázados, az angol

In document A TÖRTÉNETI ALKOTMÁNY (Pldal 21-36)