1. fejezet
2.5. Az azonosság értelmezése
Az azonosság fogalma több megközelítésben (filozófiai, matematikai,…), és szinten értelmezhető, például teljes-, lényegi-, illetve elfogadott azonosság.
Mivel az objektumokat az azonosítás során az azonosító jellemzők (változók) képviselik, informatikai értelemben ezért az azonosságot is az azonosítók szintjén lehet megfogalmazni.
A digitálisan ábrázolt változók esetében két változó teljes azonosságát a nulla Hamming távolság jelzi. Ez azt jelenti, hogy az összehasonlított két változó (a referencia és
V1 V2 V3 V4 V5 Vn-1 Vn
X
Y
a változók távolsága
Azoknál a tárgy- és személyazonosító kódoknál, melyeknél minden különböző kód különböző tárgyat vagy személyt jelöl, az azonosság kimondásához a nulla Hamming távolság szükséges.
Hamming távolság értelmezése összetett azonosító vektorok esetén úgy értelmezhető, hogy az n változós azonosító vektor változóinak értékei egy n dimenziós térben jelölnek ki egy pontot. Nulla Hamming távolság esetén az összehasonlított két vektor ugyanarra a pontra kell, hogy mutasson.
2.1. ábra A jellemzővektor távolságának értelmezése
A nulla Hamming távolságú azonosság csak abban az esetben elvárható illetve alkalmazható, amikor az azonosító kódok stabilitása és egyedisége biztosítható. Ilyen egyszerű eset például az egyedi személyazonosító számok, vagy termékazonosító kódok alkalmazása, amikor minden kód különböző személyt, vagy terméket jelöl.
Azokban az azonosítási helyzetekben, ahol az azonosítókat az objektumok belső, vagy viselkedéses tulajdonságai alapján számolással határozzuk meg (ilyen például a biometrikus személyazonosításnál alkalmazott azonosítók többsége), a nulla Hamming távolságú azonosság kritérium nem alkalmazható.
A világon szinte minden többé-kevésbé változik, ezért még az önazonosság is értelmezésre szorul. A valós objektumokat sok hatás éri, mely hatások az azonosító jellemzőket is többé-kevésbé megváltoztatják. Az élővilágban a legtöbb mérhető adat
X
Y
a változók távolsága vagy várható értéke és szórása van.
Az ilyen statisztikai változók esetében azonosság úgy fogható fel, mint az azonosító változó és a referencia értékeinek elfogadott értéken belüli eltérése.
Egydimenziós változó esetén ez egy + - tartományként, kétdimenziós változónál egy területként, három, vagy többdimenziós változó esetén egy három, vagy többdimenziós alakzatként értelmezhető. (skalár értéktartomány, vektor távolság, 2 vagy n dimenziós mátrix távolság)
Két objektum (rendszer) azonosságát tehát úgy is lehet értelmezni, hogy a jellemzők (változók) vektorai által kijelölt, statisztikailag értelmezhető jellemzői képletes példával élve „érték-felhői” egyenként, illetve összességében mennyire térnek el egymástól.
2.2. ábra Statisztikailag megadható változók távolsága
A gyakorlatban gyakran előfordulnak olyan azonosítók is, melyek azon túl, hogy statisztikusan kezelhetőek, (tehát jelentős szórásuk tapasztalható), a változók mentén még átfedést is mutatnak. Az ilyen változók azonosságának megállapítása speciális azonosító, úgynevezett nemlineárisan is osztályozó eljárást igényel.
X Y
Az alábbi 2.3. ábra két lineárisan nem elválasztható kétdimenziós változót mutat.
2.3. ábra. Lineárisan nem elválasztható (osztályozható) változók
2.6 Az objektum azonosítás és hitelesítés folyamata
Az azonosítás és a kapcsolódó feladatok folyamatát a 2.4. ábra foglalja össze.
Az azonosítás előfeltétele, a folyamat első lépése, az objektum megkülönböztető jellemzőinek meghatározása. Egyszerű azonosító kódok esetében ez a lépés a kód előhívásából, illetve értelmezéséből áll. Sok esetben azonban az azonosítók nem egyszerű számok formájában állnak rendelkezésre, hanem az azonosítandó objektumok vagy a hozzárendelt azonosítók tulajdonságaiból hozhatók létre. Ekkor a folyamat a jellemzők mérésével majd az un. nyers jellemzőkből való kiszámítással kezdődik.
Általánosságban egy objektumról nagyon sok olyan adat nyerhető, ami alkalmas lehet az objektum azonosítására. Azt, hogy valójában milyen jellemzők alkalmasak az azonosításra nagyon alapos megfontolásokkal kell kiválasztani. A korszerű informatikai azonosító rendszerekben a rendszer tervezése során különös gonddal kell kiválasztani azokat a jellemzőket, melyek eleget tesznek az egyediségi, az időbeni- és kiszámolhatósági stabilitás, valamint a sok esetben nagy fontosságú biztonsági feltételeknek. A jó megkülönböztető értékű stabil jellemzők kiválasztása legtöbbször nagyon bonyolult folyamat, pedig az azonosítás (a megfelelő osztályba sorolás) sikere elsősorban azon múlik.
2.4. ábra Az azonosítás általános folyamata
Az azonosításhoz szükség van olyan korábbi tapasztalatokra, más szóval referencia mintákra, melyekhez a vizsgált objektumtól szerzett azonosító jegyeket hozzá lehet hasonlítani, és a vizsgálat eredményeképpen az azonosság, vagy különbözőség eldönthető.
Azonosításra csak akkor van szükség, illetve lehetőség, ha az azonosító rendszer több objektum között különbséget tud tenni. Így az azonosság megállapításának is akkor van értelme, ha a más objektumoktól való különbözőség mellett a referenciával egyező esetben ki mondható az azonosság.
Ha az azonosító rendszerbe új objektumot is fel kívánunk venni, akkor mielőtt az azonosítást megkezdhetnénk, létre kell hozni az új objektumra vonatkozó referencia mintát vagy mintákat. E viszonyítási mintákat tartalmazó adatbázist referencia adatbázisként szokás nevezni. A referencia adatbázisban tárolt, az egyes objektumokra vonatkozó minták szükséges számát az azonosító változók statisztikai tulajdonságai határozzák meg. Nagy egyedi szórást mutató minták esetén a referenciatárban tárolt jellemzőknek reprezentatívnak kell lenni, tükrözve a változók statisztikai tulajdonságait.
A 2.4. sz. folyamatábrán a referencia létrehozását a referencia-vizsgálati döntés és a referencia létrehozás blokkok szemléltetik.
Jellemzők mérése
változáshoz a referenciakén tárolt azonosító mintát is folyamatosan módosítani kell. A referencia módosítása történhet automatikusan, vagy emberi beavatkozással. Csak az olyan azonosító rendszereket lehet adaptívnak nevezni, amelyek lehetővé teszik a változó objektumok azonosítását. A változások nyomon követése elsősorban a tárolt referenciák -gyakran automatikus- megváltoztatásán keresztül valósul meg.
A folyamatábrán a referencia-vizsgálat döntés tehát arra utal, hogy az azonosítandó objektumtól vett azonosítók a referencia építésére illetve módosítására szolgálnak-e, vagy elvégezhető a vizsgálatuk a referenciákkal való összevetés segítségével.
Az azonosítási folyamat következő lépése az azonosítás, ami lényegileg az azonosító jegyek vizsgálatát, a referenciaként tárolt mintákkal való összevetést és az elfogadó vagy elutasító döntés meghozatalát jelenti.
A minták összevetése során két különböző kérdésre kereshetjük a választ.
Az egyik kérdés, hogy a vizsgált azonosító melyik referenciaként tárolt azonosítóval egyezik. (Röviden: melyik a sok közül?) E kérdés megválaszolásához a szokásos algoritmusok szerint sorozatos összehasonlítást kell végezni a tárolt mintákkal. Az összehasonlítást addig folytatjuk, amíg egyezőséget nem találunk egy tárolt mintával, vagy az összes referenciát végigvizsgálva egyikkel sem találunk egyezést. Az első esetben sikeres-, míg az utóbbiban sikertelen azonosításról (identification) beszélhetünk.
A másik kérdés, amire az azonosító jegyek vizsgálata során kereshetjük a választ az, hogy a vizsgált azonosító minta megegyezik-e egy másik, a referenciában tárolt mintával.
(Röviden: azonos-e a hitelesnek tekintett referenciával?)
Keresés ilyenkor nem szükséges, ugyanis a kérdés valójában az, hogy fennáll-e az azonosság a két összehasonlított minta között. Ez utóbbi esetet a szakirodalom az azonosság ellenőrzését a hitelesítés szóval jelöli. (Ez utóbbi folyamat neve angolul szabatosan az identity verification.)
A fentiek alapján tehát az azonosítás magában foglalja a hitelesítést is.
A hitelesítés csak egy referencia-azonosító összevetését végzi. Azzal, hogy azonosítás során a hitelesítés eljárását legrosszabb esetben az összes tárolt referencia mintára meg kell ismételni, az azonosítás a hitelesítésnél referenciák számától függően sokszorosan számítás-igényesebb feladat.
A változók értékmegoszlása Gyakoriság
A
B
2.7. Az azonosító minták egyezésének vizsgálata
A legegyszerűbbtől a bonyolult felé haladva a binárisan értelmezhető egyértelmű azonosító kódok azonosságát legegyszerűbben egyszerű bitenkénti összehasonlítással lehet elvégezni.
Ha a Hamming távolság nulla, tehát egy bitben sincs eltérés, akkor a két kód azonossága kimondható.
Két változó azonosságát például statisztikai jellemzők alapján is kimondhatjuk. Erre szolgálnak például a különböző statisztikai próbák (t, ζ2,….…..)
2.5. ábra Statisztikailag jellemezhető változók összehasonlítása A többváltozós objektumok osztályozására, a téma fontosságának megfelelően óriási az irodalma.[17,18,19] A klasszikusnak tekinthető statisztikához köthető faktor- és klaszter elemző módszerektől a pontosan definiálható matematikai modelleken át legújabb neurális és többértékű- illetve fuzzy logikát alkalmazó modellekig terjed. Az adott feladat megoldására alapos elemző munka után lehet a leginkább alkalmas módszert kiválasztani.
A következőkben az automatikus objektum-azonosítás kiemelkedő fontosságú módszerei: a rádiófrekvenciás azonosítás, a helyi információ alapú objektum azonosítás valamit a biometrikus személyazonosítás, és a működésüket meghatározó legfontosabb tényezők kerülnek elemzésre.
.
„tag”, „transzponder”
Címke,válaszadó, jeladó
3.1. A rádiófrekvenciás azonosítási technológia
A rádiófrekvenciás azonosítás (RFID Radio Frequency IDentification) a II.
világháborúban használatos repülőgép azonosító rendszerektől indult.[29] Az angol IIF (Identify Friend or Foe) rendszerben a repülőgépekre szerelt rádiók a radarjelek hatására egyedi azonosítókat sugároztak vissza, melyek alapján egyértelműen azonosíthatóvá váltak a szövetséges illetve ellenséges repülőgépek. A mai rendszerekben a tárgyakra, állatokra illetve személyekre rögzített rádiós jeladók sugároznak olyan jeleket, melyek alapján az automatikus azonosítás elvégezhető.
E leggyakrabban címkének nevezett jeladók vagy saját energiaforrásból vagy az olvasó jeléből nyert energiából tudnak visszasugározni olyan rádiójeleket, melyek az egyedi azonosító kódokat tartalmazzák.
3.1. ábra A rádiófrekvenciás azonosító rendszer meghatározó elemei
.
A tipikus RFID rendszer három fő elemből áll. Magából az azonosító jeladóból (1), az olvasóból (2), és a vezérlő elektronikából (3), ami a további rendszerhez való
kapcsolódásokat is biztosítja.
Az olvasók egy, vagy több antennából és a kapcsolódó vezérlő elektronikából állnak.
Kialakításuk a kapu mérettől a mobil-, kézi készülékekig terjed. Az RFID rendszer hagyományosan a logisztikai rendszer részét képezi. Az olvasó illesztését a logisztikai rendszerhez legtöbbször külön vezérlő rendszer végzi. A rendszer harmadik elemét képviselő jeladó címkék az olvasóhoz hasonlóan szintén két fő alkatrészből állnak: egy elektronikus mikroáramkörből (chip), valamint a hozzákapcsolt antennából.
Az olvasók és a vezérlő elektronikák jelenleg még nem tekinthetőek nyílt rendszernek, ugyanis kialakításuk és működésük nagyrészt a gyártótól függ. Ezzel szemben a címkék működésüket tekintve már most is gyártó-függetlenek, mivel tetszőleges olvasóval el kell tudni olvasni őket. A címkék sugárzási jelleggörbéi nagyrészt az antenna kialakítástól függenek, ezért minden gyártó különböző alkalmazásokra optimalizált antenna kialakításokat fejleszt ki. Az antenna kialakítást legtöbbször szabadalmak védik.
A címkék csoportosítása négy fő szempont mentén végezhető el. Az egyik fő szempont a működési frekvencia (és az ebből következő kialakítás), a második a saját vagy külső energiaforrás használata (aktív-passzív), a harmadik az írási/olvasási jellemzők, a negyedik pedig az alkalmazott szabvány. (Gen 1- Gen2).
3.2. ábra Azonosító címkék (jeladók) alkatrészei és főbb megjelenési formái
A működési frekvenciák területén globálisan az alábbi ábrán látható frekvenciasávok váltak szabvánnyá.
.
Állami Nyomda Rt. alapján
LF(LowFrequency) Alacsony frekvencia 125 KHz HF(HighFrequency) Magas frekvencia 135.56 MHz UH(UltraHighFrequenccy) Ultramagas frekvencia
960
865-960 MHz
3.3. ábra Szabványos RFID frekvenciák [58]
A működési frekvenciák fizikai tulajdonságaiból következően a jeladók technikai jellemzői és alkalmazási köre is jelentősen eltér.
A szabványos RFID-s rendszerek jellemzői az alábbiak:[55,56]
3.1.1. Az alacsonyfrekvenciás 135 kHz-es (LF) rendszerek jellemzői
Átlagos olvasási távolság: < 0.5 m Adattároló típusa: passzív
Felhasználási terület: állatok azonosítása, gépjárművek indításgátlói Használatának előnyei: a frekvencia használata nagyrészt független a
korlátozásoktól; fa és víz közelében is jó olvasási tulajdonságok
Használatának hátrányai: fém tárgyak közelében rossz olvasási képesség;
alacsony olvasási sebesség és kis olvasási
távolság; viszonylag nagy antennák használata szükséges
3.1.2. A magasfrekvenciás 13.56 MHz-es (HF) rendszerek jellemzői
Átlagos olvasási távolság: ~ 1 m Adattároló típusa: passzív
Felhasználási terület: könyvtárakban, fizetés, termékazonosítás Alkalmazásának előnyei: az alacsonyabb frekvenciához képest kisebb/egyszerűbb kialakítás, alacsonyabb
költség; jól alkalmazható kis mennyiségű adat kis távolságra történő továbbításához
Alkalmazásának hátrányai: viszonylag kis távolságra alkalmazható; fém tárgyak közelében rossz olvasási képesség
3.1.3. Az ultramagas frekvenciájú, 860-930 MHz-es (UHF) rendszerek jellemzői
Tipikus olvasási távolság: ~ 4-5 m
Adattároló típusa: aktív vagy passzív
Felhasználási terület: rakodólapos egység-rakományok, dobozok
azonosítása az ellátási láncban
Alkalmazásának előnyei: fém tárgyak közelében is jó olvasási képesség;
nagyobb mennyiségű adattovábbítására alkalmas, beállítható olvasási zóna, kisebb fizikai felépítés (adathordozó, antenna), mint az alacsonyabb frekvenciákon
Alkalmazásának hátrányai: víz/test szövetek közelében rossz olvasási képesség; szigorú előírások a frekvencia
használatával kapcsolatban (EU/Japán)
3.1.4. A mikrohullámú 2,45 – 5,8 GHz (VHF) rendszerek jellemzői
Átlagos olvasási távolság: >> 1 m
Adattároló típusa: aktív vagy passzív Felhasználási terület: elektronikus útdíj fizetés
Alkalmazásának előnyei: jó olvasási képesség fém tárgyak közelében; kis méret, nagy olvasási távolság; az olvasási zóna
pontosan beállítható az antennák segítségével Alkalmazásának hátrányai: érzékeny az elektromos zajra; egyes elektronikai
termékek is használják ezeket a frekvenciákat (pl.
mikrohullámú sütők, TV-távirányítók stb.)
3.1.5. A címkék (jeladók) típusai, és a kapcsolódó szabványok
A felhasznált energiaforrás szerinti csoportosításban a passzív jeladók csak az olvasótól sugározott energiából nyerik a válaszadáshoz szükséges energiát. Ebből adódóan a hatótávolság is erősen korlátozott. Saját energiaforrással rendelkező un. aktív jeladók ezzel szemben többméteres távolságból is érzékelhető azonosító jelet tudnak kisugározni.
Az írási és olvasási jellemzőkre, valamint a címkeszabványokra vonatkozóan számos szabványosítási javaslat készült. A jeladók adatstruktúráját például az ISO 11784 szabvány rögzíti.[48]
Az automatikus azonosítás egyik legfontosabb területe a kereskedelem, ezen belül pedig a termékek nyomon követése. Ahhoz hogy a nyomon követés a globális kereskedelemben működhessen, általánosan elfogadott szabványos rendszerekre van szükség. E szabványok egységes rendszerének kidolgozására az EAN (European Article Number) és az UCC (Uniform Code Council) szervezetek egyesüléséből jött létre 2005-ben az EPC (Elctronic Product Code) Global szervezet, ami az ellátási lánc legáltalánosabb kódrendszerét, a GTS-t (Global Tracebility Standard) dolgozta ki.
A nyílt kereskedelmi láncban résztvevő azonosítók rendszerét az EPC Global 140 országra kiterjedő országos tagszervezetei (Magyarországon a GS1 Hungary) kezeli.
E szabványhoz számos speciális azonosító tartozik, melyek a következők: [48]
.
Az automatikus azonosítás szabványai
http://www.ean.hu/default.asp?idx=39
GTIN Globális kereskedelmi áruazonosító szám (Global Trade Item Number) GLN Globális helyazonosító szám (Global Location Number) SSCC Szállítási egységek sorszám kódja (Serial Shipping Container
Code)
GRAI Globális visszatérő tárgyazonosító szám (Global Returnable Asset Identifier)
GIAI Globális egyedi tárgyazonosító szám (Global Individual Asset Identifier)
GSRN Globális szolgáltatási kapcsolat szám (Global Service Relation Number)
GDTI Globális dokumentumtípus azonosító szám (Global Document TypeIdentifier)
Várhatóan ezekre az azonosító kulcsokra és az alkalmazásaikra épülő kommunikációs rendszerek fogják képezni a közeljövőben az üzleti élet közös nyelvét.
A 3.4. ábra a főbb azonosító szabványokat és alkalmazási területeket foglalja össze.
3.4. ábra A GS1 rendszer szabványai és tipikus alkalmazási területei
Mint ahogy az a 3.4. ábrán látható, a rádiófrekvenciás azonosításra vonatkozó szabványokat az EPC Global/GS1 rendszer szabványosítja. E kódokat hordozzák az
RFID címkék, melyeket az írási/olvasási tulajdonságok szerint külön osztályokba lehet sorolni.
3.1.6. Az EPC Global címke osztályok és jellemzőik
3.1.6.1. Címke osztályok
Class 0: csak olvasható Class 1: Olvasható/írhatóClass 2: Olvasható/írható + Biztonság
Class 3: Olvasható/írható + Biztonság + Elemmel kiegészített, szenzoros Class 4: Aktív címke
Class 5: Aktív címke, képes más Class 5 címkékkel kommunikálni
Az azonosító címkéket az alkalmazott protokollok szerint generációkba is szokás sorolni.
Jelenleg a második (GEN 2) szabványú címkék tekinthetők korszerűnek.
2.1.6.2. Generációk
Gen 1: 2003-ban jelent meg
Gen 2: 2004-ben jelent meg, lényeges különbség az előzőhöz képest a nagyobb teljesítmény és biztonsági lehetőségek (ISO szabvány)
Gen 3: még nincs róla publikus információ
3.1.6.3. A GEN 2 szabvány (Protokoll) jellemzői
Teljes neve: „EPCglobal UHF Class 1 Generation 2”Célja: az RFID „levegő” protokoll „bábeli helyzetének” egyszerűsítése
2006-ban a Hardware Action Group javaslatára ISO 18000-6C néven szabvánnyá is vált.
Jellemzői: Min. 96 bit adattároló
• Kisebb, olcsóbb jeladó
• Különböző frekvenciákon is működik
• Nagyobb olvasási sebesség
• Több, akár 1600 jeladó egyidejű olvashatósága
• Egy 32 bites „kill” paranccsal az adattartalom törölhető
• Nem kompatibilis a korábbi Class 0 és Class 1 típusokkal
.
item level tags Value. of tags sold
0,16 alá eshet 2 éven belül
Címkék ára jelenleg 0.1-0.5 USD
A rádiófrekvenciás azonosítási technológia eddig zömében a nagyobb tárgyak, például a kereskedelemben a raklapok azonosítására terjedt el. Kisebb tárgyak, így az kereskedelmi áruk egyedi azonosításra eddig elsősorban két tényező miatt nem nyílt lehetőség. Az egyik az azonosító címkék ára, a másik pedig, hogy széleskörű alkalmazásokra a (zömében egyedi, illetve gyártófüggő) olvasó berendezések nem álltak rendelkezésre.
Az RFID technológia közeljövőbeli gyors terjedését valószínűsíti, hogy a címkegyártás elérte azt a szintet, hogy tömeggyártás esetén az árak elérhetik a kereskedelem által elvárt alacsony (0.05 USD) küszöbértéket.
A 3.5. ábrán a címkékkel kapcsolatos főbb tendenciák láthatóak.
3.5. ábra Az RFID címkékkel kapcsolatos tendenciák
A másik tényező, a mindenki számára elérhető olvasó berendezés problémakörének megoldására ígéretes lehetőséget jelez, hogy az RFID bizonyos fokú kiterjesztésével NFC (Near Field Communcation) néven, a vezető mobiltelefon gyártók hivatalosan is bejelentették, hogy a legújabb telefonjaikat RFID/NFC képességekkel ruházzák fel.
A technológia kidolgozója a Philips és Sony. Az NFC fórumnak nevezett szervezethez [57] a legtöbb mobilgyártó (Motorola, Nokia Samsung,…) is csatlakozott.
2006 őszétől már meg is jelentek az első kísérleti készülékek.
.
Az NFC-képes mobiltelefonok várt aránya %-a
3.6. ábra Az NFC-képes mobiltelefonok várható fejlődése6
3.1.7. Az NFC technológia legfontosabb jellemzői
Tipikus működési távolság: <10 cm Működési frekvenciája 13,56 MHz
Az ISO 18092 szabványon alapszik, visszafelé kompatibilis az IS0 14443 szabvánnyal Adatátviteli sebesség: elérheti a 424 kbit/sec-ot (1 Mbit)
Könnyű kezelhetőség
Üzemmódok: Passzív: ami megegyezik a hagyományos RFID működésnek.
Ilyenkor a címke csak az olvasó jelére tud válaszolni.
Aktív: Kétirányú kommunikációt biztosítva, nem csak az olvasó kezdeményezhet kommunikációs, hanem a címke
szerepében lévő RFID eszköz is.
Az NFC potenciális alkalmazási köre rendkívül széles. Azzal, hogy a szinte mindenki a mobiltelefonjával használni tudja majd, a korábbi különböző technológiákat (lyukkártyák, mágneskártyák, kontaktusos vagy vezeték nélküli smart kártyák,…) egy eszközbe integrálhatja, és használatukat mindenki számára lehetővé teheti.
.
Tipikus RFID - NFC alkalmazások
Épület hozzáférés
3.7. ábra A legfontosabb RFID –NFC alkalmazás csoportok [7]
Amint a 3.7. ábrán látható, az alkalmazások köre nem csak az RFID-nél szokásos hozzáférési jogosultság kezelésre terjed ki, hanem a kétirányú kommunikáció miatt a fizetést és a mobil eszközök közötti közvetlen adatcserét (le- és feltöltést) is lehetővé teheti.
Az NFC technológia elterjesztésével kapcsolatban jelenleg még számos technológiai, logisztikai, pénzügyi és jogi kérdés megoldatlan.
Az európai lehetőségek kimunkálására 2006-ban egy 17 résztvevőből álló nemzetközi konzorcium jött létre. Az EU 6-os IST keretprogramjában folyó 8.9 mEuró költségvetésű kutatási projekt címe StoLPaN (Store Logistics and Payement with Near Field Communication (melynek, a pályázó a BMF részéről intézményi témavezetője).
Projekt célkitűzései [7]:
1. Az RFID/NFC technológia általános felmérése
Ami magába foglalja az NFC technológia-, és mobilkészülék technológia-elemzését, a biztonság-, a fizetés-, a kártya kibocsátás-, és a témához kapcsolódó előkísérletek elemzését.
2. Esettanulmányok elkészítése.
Ami kiterjed: a fizetési-, a jegyvásárlási-, tartalom-vásárlási-, hozzáférés kezelési-, és a vásárlói kedvezményekkel kapcsolatos kérdések elemzésére.
3. Egy úgynevezett Host elképzelés kidolgozása.
Ez magába foglalja a J2ME és a mobiltechnológia biztonsági kérdéseinek és kapcsolódásainak kidolgozását.
4. Az EPC és NFC összekapcsolása akadálymentes globális alkalmazások kidolgozására.
Főbb célterületek: EPC-NFC-képes mobiltelefon alkalmazások létrehozása, EPC alapú termékinformáció kidolgozása, EPC alapú hitelesítés, EPC indíttatású reklámozás, valamint NFC alapú fizetés létrehozása a kiskereskedelemben.
A rádiófrekvenciás azonosító technológia számos alkalmazási területen elérte a széleskörű alkalmazás határát. Kialakulóban vannak azok a szabványok, melyek az egyedi fejlesztőfüggő rendszerek helyett lehetővé teszik a más technológiákban megszokott fejlesztő-független „nyílt” rendszerek terjedését.
Az RFID technológia összekapcsolódása a mobil technológiákkal új, eddig elképzelhetetlen lehetőséget nyit az egyedi tárgyazonosításban, bizonyos esetekben a
Az RFID technológia összekapcsolódása a mobil technológiákkal új, eddig elképzelhetetlen lehetőséget nyit az egyedi tárgyazonosításban, bizonyos esetekben a