1. fejezet
3.1. A rádiófrekvenciás azonosítási technológia összefoglalása
3.1.7. Az NFC technológia legfontosabb jellemzői
Az NFC-képes mobiltelefonok várt aránya %-a
3.6. ábra Az NFC-képes mobiltelefonok várható fejlődése6
3.1.7. Az NFC technológia legfontosabb jellemzői
Tipikus működési távolság: <10 cm Működési frekvenciája 13,56 MHz
Az ISO 18092 szabványon alapszik, visszafelé kompatibilis az IS0 14443 szabvánnyal Adatátviteli sebesség: elérheti a 424 kbit/sec-ot (1 Mbit)
Könnyű kezelhetőség
Üzemmódok: Passzív: ami megegyezik a hagyományos RFID működésnek.
Ilyenkor a címke csak az olvasó jelére tud válaszolni.
Aktív: Kétirányú kommunikációt biztosítva, nem csak az olvasó kezdeményezhet kommunikációs, hanem a címke
szerepében lévő RFID eszköz is.
Az NFC potenciális alkalmazási köre rendkívül széles. Azzal, hogy a szinte mindenki a mobiltelefonjával használni tudja majd, a korábbi különböző technológiákat (lyukkártyák, mágneskártyák, kontaktusos vagy vezeték nélküli smart kártyák,…) egy eszközbe integrálhatja, és használatukat mindenki számára lehetővé teheti.
.
Tipikus RFID - NFC alkalmazások
Épület hozzáférés
3.7. ábra A legfontosabb RFID –NFC alkalmazás csoportok [7]
Amint a 3.7. ábrán látható, az alkalmazások köre nem csak az RFID-nél szokásos hozzáférési jogosultság kezelésre terjed ki, hanem a kétirányú kommunikáció miatt a fizetést és a mobil eszközök közötti közvetlen adatcserét (le- és feltöltést) is lehetővé teheti.
Az NFC technológia elterjesztésével kapcsolatban jelenleg még számos technológiai, logisztikai, pénzügyi és jogi kérdés megoldatlan.
Az európai lehetőségek kimunkálására 2006-ban egy 17 résztvevőből álló nemzetközi konzorcium jött létre. Az EU 6-os IST keretprogramjában folyó 8.9 mEuró költségvetésű kutatási projekt címe StoLPaN (Store Logistics and Payement with Near Field Communication (melynek, a pályázó a BMF részéről intézményi témavezetője).
Projekt célkitűzései [7]:
1. Az RFID/NFC technológia általános felmérése
Ami magába foglalja az NFC technológia-, és mobilkészülék technológia-elemzését, a biztonság-, a fizetés-, a kártya kibocsátás-, és a témához kapcsolódó előkísérletek elemzését.
2. Esettanulmányok elkészítése.
Ami kiterjed: a fizetési-, a jegyvásárlási-, tartalom-vásárlási-, hozzáférés kezelési-, és a vásárlói kedvezményekkel kapcsolatos kérdések elemzésére.
3. Egy úgynevezett Host elképzelés kidolgozása.
Ez magába foglalja a J2ME és a mobiltechnológia biztonsági kérdéseinek és kapcsolódásainak kidolgozását.
4. Az EPC és NFC összekapcsolása akadálymentes globális alkalmazások kidolgozására.
Főbb célterületek: EPC-NFC-képes mobiltelefon alkalmazások létrehozása, EPC alapú termékinformáció kidolgozása, EPC alapú hitelesítés, EPC indíttatású reklámozás, valamint NFC alapú fizetés létrehozása a kiskereskedelemben.
A rádiófrekvenciás azonosító technológia számos alkalmazási területen elérte a széleskörű alkalmazás határát. Kialakulóban vannak azok a szabványok, melyek az egyedi fejlesztőfüggő rendszerek helyett lehetővé teszik a más technológiákban megszokott fejlesztő-független „nyílt” rendszerek terjedését.
Az RFID technológia összekapcsolódása a mobil technológiákkal új, eddig elképzelhetetlen lehetőséget nyit az egyedi tárgyazonosításban, bizonyos esetekben a személyazonosításban, valamint a külön-külön elemeiben már korábban is működő rendszerek integrálásában.
Azon túl, hogy az RFID technológia alkalmazásával megoldható a biztonságos egyedi eszköz- és felhasználó azonosítás, a mobiltelefonok kommunikációs lehetőségei egyben lehetővé teszik akár globális rendszerekhez, például a GS1 rendszerhez való kapcsolódást is. Így a mobil eszközök képességei nagyban kibővülhetnek a távoli adatbázisok nyújtotta lehetőségekkel.
Az RFID/NFC technológia azt az eddig hiányzó láncszemet töltheti be, ami teljes rendszerré integrálhatja a részeiben működő alrendszereket. Széleskörű felhasználói kör számára lehetővé teheti az egyedi eszközazonosítást, és az azonosításra épülő tárgyhoz kapcsolódó információ-szolgáltatást.
4. fejezet
Objektum-azonosítás helyi információk alapján.
Az objektumok azonosításának egyik kitüntetett gyakoriságú módja, amikor helyi információk szolgálnak az azonosítás alapjául.
Minden olyan esetben, amikor az objektum kizárólagosan foglal el egy téri helyet, és a helyazonosító koordináták állnak rendelkezésre, ezek a koordináták egyszerűen felhasználhatóak az objektum azonosítására. Azt, hogy milyen viszonyítási rendszert használunk a hely meghatározására, elsősorban a feladat és az alkalmazási körülmények határozzák meg.
Az elektronika kora előtt is számos módszer volt ismeretes az objektumok helyének meghatározásra, az alábbiakban azonban csak az automatikus azonosításhoz köthető legújabb elektronikus megoldásokat foglaljuk össze.
4.1. Helyazonosító rendszerek összefoglalása
A helymeghatározó rendszereket általánosságban három osztályba lehet besorolni.
1. A föld felszínén elhelyezkedő, vagy ott haladó objektumok esetén
- amennyiben szabad rálátással rendelkeznek az égboltra - a műholdas helymeghatározó rendszerek a legelterjedtebbek.
2. A cellás mobiltelefon rendszerek helymeghatározó technikái akár épületeken belül is viszonylag pontos helyi információkat szolgáltathatnak.
3. A harmadik csoportba azok a technikák tartoznak, melyek egy viszonylag zárt térben, egy előre kijelölt koordináta rendszerben speciális helyzetérzékelő technikákkal határozzák meg az objektumok helyét, illetve ezen keresztül azonosítják magát az objektumot. Az alábbiakban e három technikacsoport alapvető működését tekintjük át.
4.1.1. Műholdas helymeghatározó technikák
Az egyik legelterjedtebb, objektum-azonosításra használatos helyi információ csoportot jelentenek a műholdas helymeghatározó rendszerek által szolgáltatott globális koordináták.
Az első ilyen rendszereket katonai célra fejlesztették ki. Az USA haditengerészete számára a NNSS vagy TRANSIT rendszer 1961-1999-ig üzemelt. A hat műhold jelének Doppler eltolódását mérve lassú járművek esetében maximálisan 1m-es pontosságot lehetett elérni [20, 21, 22]
A TIMATION (TIMe navigATION) rendszert szintén az amerikai haditengerészet fejlesztette ki. Első műholdját 1967-ben, míg az utolsó hármat 1977-ben helyezték pályára.
A fenti két katonai rendszer mellett számos más rádiós rendszer üzemelt a múlt század második felében. Általánosságban elmondható, hogy az amerikai NAVSTAR GPS rendszer bevezetése és bevonása polgári alkalmazásra gyakorlatilag kiszorította a korábbi rendszereket. Mára összefoglaló néven csak GPS-nek nevezett rendszerek a legelterjedtebbek.
A amerikai NAVSTAR mellett két hasonló céllal és elvekkel működő műholdas helyazonosító rendszer üzemel: az orosz „Glonast”, melynek fejlesztése és polgári célú alkalmazása a FAK országokban az olajbevételek növekedése miatt új lendületet kapott.
A harmadik műholdas helymeghatározó rendszer az európai „Galileo”, melynek bevezetéséről az EU 2002-ben döntött. Általános bevezetése 2010-ben várható.
Mindhárom rendszerben a föld körül keringő műholdak egyedi azonosítójú rádiójeleket sugároznak ki. A vevőkészülékek több műhold rádiójelének vétele során a kisugárzott jelek megérkezési időkéséséből kiszámolják a vevő mérőkészülék koordinátáit. E koordinátákat egy un. GPS mondattá állítják össze, melyek további, a rendszerre vonatkozó kiegészítő információt is tartalmaznak.
A GPS mondatban szereplő szélességi-, hosszúsági és magassági koordináták segítségével egy téri pont egyértelműen azonosítható. Ha egy ilyen téri pont egy objektumhoz kapcsolódik, akkor önmagában alkalmas lehet az objektum egyértelmű azonosítására.
Az egyszerű és megbízható használata miatt az objektumokhoz rendelt helyi
GPS mondat felépítése
$GPGGA,101234,4731.9738,N,1902.3433,E,1,06,0.9,102.2,M,46.9,M,,*7E
$ Nyitó karakter
GP PS adat azonosító
GGA mondat neve: Globális Helymeghatározó rendszer Rögzített Adatokkal”
10123 műhold rendszer ideje: 10:12:34 4731.9738 Szélességi koordináta
N A szélesség típusa: N vagy S
1902.3433 Hosszúsági koordináta
E Hosszúság típusa:E vagy W
1 Jel minősége: 0=érvénytelen, 1= GPS, 2=DGPS 06 Műholdak száma (a jel előállításához)
0.9 „Vízszintes pozíció tágítás”
102.2 Tengerszint feletti magasság
M A tengerszint feletti magasság mértékegysége (Méter) 46.9 A WGS 84-es földi ellipszis és a tengerszint magassága
közötti különbség (Geodial Separation)
M A GS mértékegysége (Méter)
7E Ellenőrzőkarakterek
információkra építve közlekedés és az áruszállítás sok területén a GPS alapú járműazonosítás mára általánossá vált.
Leggyakoribb alkalmazási terültetek: Hadászati objektumok, térképészeti objektumok, közlekedési járművek, nagy értékű állatok azonosítása.
A műholdas helymeghatározó rendszerek működésének részleteire jelen tárgyalás nem tér ki [20,21,22,24,25,26,27,28], csupán a helymeghatározáshoz szükséges adatcsomag az un. GPS mondat szerkezetét mutatja be.
4.1. ábra A GPS vevő által előállított GPS mondat felépítése.
Amint az ábrán vastaggal kiemelten látható, a téri koordináták (szélesség, hosszúság, tengerszint feletti magasság) segítségével az objektumok (helyzete) egyértelműen azonosítható.
Fontos kérdés az azonosítás pontossága. A műholdas jelek mérése során jelenleg 5-10 m-es pontosság biztosítható [20,21,24,], ami földi és műholdas kiegészítő hálózatokkal 1-3 m-re, esetenként még a cm-es pontosságra is lecsökkenthető. [26]
A legfontosabb ilyen kiegészítő rendszerek, a műholdas (Satellite Based Augmentation Systems) SBAS-, valamint a földi GBAS (Ground Based Augmentetion Systems)
juttatják el a vevőkészülékekhez, az utóbbiak pedig ismert helyzetű földi állomások korrekciós jeleinek növelik a pontosságot.
A legismertebb SBAS rendszerek az amerikai WAAS, az európai EGNOS és a japán MSAS.
Főbb GBAS rendszerek: a globális IGS (International GPS Service), az európai EUREF, a német SAPOS, a svéd SWEPOS, valamint a svájci AGNES. [27,28]
A műholdas helymeghatározó rendszerek egységesítésének célja, hogy a három alaprendszer a GPS, a GLONASS és a GALILEO, valamint a két nagy csoportot alkotó kiegészítő rendszerek az SBAS és a GBAS együttműködését és kompatibilitását, és pontosságának növelését biztosítsa. A GNSS-1 és GNSS-2 (Global Navigation Satellite System) tervezése és megvalósítása folyamatban van. E törekvéseknek elsősorban nem a technikai, hanem katonai szempontok szabnak határt. [26]
4.1.2. Cellás rádiórendszerekben használatos helymeghatározó technikák
A helyi információk objektumhoz rendelésének másik, egyre terjedőbb módja a cellás rádiórendszerekben a cella- és jelterjedési adatokból kiszámolható helymeghatározás.
A közelmúltban számos módszert fejlesztettek a mobil kommunikációs rendszerekben működő eszközök azonosítására, melyek a következők:
4.1.2.1. Cella eredetű helymeghatározás
Cell of Origin (COO)A helymeghatározás lényege, hogy a rádiókészülékek a legjobb vételi lehetőségeket kínáló adócellával kommunikálnak. Az adókészülékek pontos helye ismert, így a mobilkészülékről is tudni lehet, hogy hol van. A GSM rendszerben a cellák mérete az elvárt forgalom nagyságától függ, így nagyobb forgalmú helyeken (nagyvárosokban, közlekedési csomópontokban,…) viszonylag nagy pontosság biztosítható.
Főbb jellemzői:
• hálózat központú,
• a bázisállomás helye = a hívó helye,
• a legelterjedtebb technológia.
• leggyorsabb válaszidő,
• pontosság a cellamérettől függ.
4.1.2.2. Megérkezési időre alapuló helymeghatározás
Time of Arrival (TOA)A helymeghatározás lényege, hogy a rendszer a rádiójel bázisállomáshoz érkezési idejét méri.
A cellák közötti zökkenőmentes váltáshoz (a „handover” –hez) a mobilkészülék is több adó jelét veszi, és több adó egyidejűleg mérni tudja a mobil készüléktől érkezett jelet.
Azonos terjedési körülményeket feltételezve a vett jelek késési idejéből a helyzet meghatározható.
A TOA rendszer főbb jellemzői:
• hálózat központú,
• az idő szinkronizáláshoz GPS-t vagy atomórát használ,
• magasak a szinkronizálásból adódó költségek.
4.1.2.3. Megérkezési irányra alapuló helymeghatározás
Angle of Arrival (AOA)Az egyre növekvő számú felhasználó ellátására a cellás rádiórendszerekben gyakran olyan speciális rádióantennákat alkalmaznak, melyek csak bizonyos szűk térszögben sugároznak. Az, hogy melyik antennák veszik a jelet, behatárolják a mobilkészülék helyét, továbbá az antennáktól való látószögekből kiszámolható a mobil készülék távolsága.
Az AOA rendszer főbb jellemzői:
• cellánként 4-12 különálló antennatömbre van szükség,
• a távolsággal az érzékelési hiba nő,
• terjedési tényezők torzításokat okozhatnak,
• a bonyolult antennarendszerek miatt esztétikai problémák adódhatnak.
4.1.2.4. Időkülönbség megfigyelés
Enhanced Observed Time Difference (E-OTD) A működés hasonló a megérkezési idő alapú helyzet meghatározáshoz (TOA), azonban ez utóbbi terminál központú. A rádiójelek terjedés idejének mérését a mobilkészülék végzi. Itt is nagyon fontos a mobilkészülék és a bázisállomás szinkronizálása.Technológia Hálózat vagy a
készülék végzi? Előnyök Hátrányok
GPS
Kézi készülék A GPS használat ingyenes Új mobil készülékCOO
Hálózat A mobil készülék és a hálózatváltozatlan Relatív pontatlan
TOA
Hálózat Relatív pontatlan,idő-szinkronizálás költsége
IN
Hálózat A legalkalmasabb helymeghatározási technológiát alkalmazza4.1.2.5. Intelligens hálózati helymeghatározás
Intelligent Network (IN)A működés lényege, hogy mindig a legalkalmasabb helymeghatározást választja az alkalmazáshoz. E választás elősegítésére külön rendszert, az un. intelligens összekötetés/átjárót alkalmaznak a helymeghatározó technológiák és alkalmazások közötti választáshoz.
4.2. ábra. A legfontosabb rádiós helymeghatározó technikák összehasonlítása A mozgó objektumok helyi információkkal való azonosítása egyre nagyobb fontosságú.
A navigációs, logisztikai, és szállítmányozási feladatok megoldása helyazonosítás nélkül mára szinte elképzelhetetlen.
A helyfüggő azonosítási technikák gyors terjedése az informatikában „helyfüggő szolgáltatások” összefoglaló néven várhatóan új szolgáltatások tárházát fogja megnyitni.
4.1.3. Orvosi objektumok azonosítási technikái
Orvosi területeken az anatómiai struktúrák azonosítására legtöbbször az objektumok (sejtek, szervek, szervrészletek, és anatómiai képletek) alaki, szerkezeti jellemzői nyújtják a támpontokat. Szintén nagy jelentősége van a struktúrák elhelyezkedésének is, amit legtöbbször kijelölt pontoktól való távolság jelöl. Példa az ilyen struktúra azonosításra az EEG vizsgálatoknál általánosan alkalmazott 10-20-as rendszer, melyben a koponya kerületét az Nasion és Inion pontok közötti távolságot 10 részére osztva jelölik ki a pontokat..
4.3. ábra Agyi területek azonosítása a 10-20-as rendszerben [52,53]
A korszerű számítógépes képalkotó technikákban az egyes struktúrákat vagy a röntgen-sugár elnyelő képesség mintázatai (CT), vagy a sejtekben lévő hidrogénatomok mágneses tulajdonságainak megoszlása jelöli (MRI). A PET technológia során pedig a vizsgálat céljából az élő szervezetbe juttatott radioaktívvá tett vegyületek, mint pl. a fluorid–18 (fluorodeoxiglukóz: FDG), az oxigén–15 (butanol-oxigén) pozitron kibocsátásának mérésével lehet a szerveket, vagy szerrészleteket azonosítani. [23]
Nagyvonalakban a CT technika leginkább a jó röntgen-elnyelő struktúrák számítógépes leképezését, az MRI a vízzel telt sejtek megoszlásának vizsgálatát, a PET pedig az élő szervezet anyagcsere folyamatainak megjelenítésével a működés tanulmányozását teszik lehetővé.
Mindegyik technikában fontos szerepe van az azonos anatómiai pontok azonosításának,
mivel a számítógépes térleképező módszerek pontonként integrálják a különböző módszerekben mért jeleket, és így lehetővé teszik a tetszőleges képsíkok utólagos megjelenítését.
Ahhoz, hogy a téri pontokban a jelek összegzése viszonylag egyszerűen elvégezhető legyen, a vizsgált testet mozdulatlanul kell tartani. Kritikus-, például műtéti helyzetekben ezt mechanikai rögzítéssel is elő kell segíteni.
Központi idegrendszeri műtétek, illetve a fej fényképezése során például a koponyacsontba fúrt csavarok és egy speciális keretrendszer biztosítja a rögzítést. A mérőberendezéshez kapcsolt téri referenciát ilyenkor a rögzítő keret biztosítja. Szükség esetén ehhez a referenciához képest lehet három dimenzióban pontokat, illetve struktúrákat megjelölni, majd más időpontban azonosítani. Az un. stereotaxiás műtéteknél, amikor egy bizonyos szerv, vagy szervrészlet pontos megjelölésére illetve műszeres célzására van szükség, ezek a téri koordináták játsszák a vezető szerepet az azonosításban.
Mivel az anatómiai struktúrák bonyolult téri alakzatokban gyakran fedik egymást, saját belső jellemzőik alapján való azonosításuk rendkívül bonyolult és számításigényes feladat, a téri pozíciók rögzítése lényegesen egyszerűbb és egyben megbízhatóbb azonosítást tesz lehetővé.
4.2. Új módszer orvosi képek azonosítására helyi információk alapján
Az alábbiakban a PhD munkához kapcsolódóan kifejlesztett új módszert és berendezést mutatom be.
4.2.1. A kutatómunka előzményei
Az orvoslásban egyre nagyobb szerepet kap a képi információk rögzítése, és gyakran háromdimenziós megjelenítése. Elsősorban az anatómiai struktúrák teljesen újszerű virtuális tanulmányozására egy nemzetközi kutatócsoport (melynek pályázó is tagja volt)
„Multilayer Image Grid Reconstruction Technology” néven egy speciális fényképezési és megjelenítési rendszert dolgozott ki. [2] E rendszer segítségével a műtétek során úgy
lehetett lefényképezni a műtéti területet, hogy a képek egyértelműen azonosíthatóvá tételével számítógéppel könnyen kezelhetővé váltak. Az egyes műtéti fázisokról készült több száz azonosítható képfelvétel visszajátszásával például utólag az emberi szervezet virtuálisan (rétegről-rétegre) lebonthatóvá, és felépíthetővé vált. Eközben az egyes struktúrák a függőleges helyzettől számított bizonyos szögtartományban minden szöghelyzetből megtekinthetőek voltak. E munka során az elkészített képfelvételek automatikus azonosítására szükség volt egy olyan módszer kidolgozására, ami biztosítja, hogy minden képfelvételhez a felvétel során egyértelmű azonosító kódokat rendeljünk.
Az első kísérleti rendszerben, az Arizonai Barrow Neurological Institute Idegsebészeti Kísérleti Laboratóriumában a fényképfelvételek egy Zeiss MKM-OPMI gyártmányú robot mikroszkóp, és 2 db. Cannon EOS D60 digitális fényképezőgép segítségével készültek. A tetszőleges nézőpontba vezérelhető robot segítségével minden műtéti fázisban raszterszerűen több ezer felvétel készült. A képek utólagos azonosításához azt a módszert vezettük be, hogy minden képhez hozzákapcsoltuk a nézőponthoz tartozó kamera koordinátákat, illetve a műtéti állapothoz tartozó műtéti állapot (réteg) azonosítókat. E hozzákapcsolt azonosítók, mint megkülönböztető jegyek lehetőséget adtak arra, hogy utólag, a képtartalomtól függetlenül minden képet azonosítani lehetett. Az azonosítók adták az alapját, a képrekonstrukciónak, melynek során rétegről rétegre, vagy akár mélységben haladva az anatómiai struktúrák virtuálisan rekonstruálhatóvá váltak.
4.4. ábra Képazonosítás raszter koordináták alapján [2]
Az első részletes képmodulok elkészítése során világossá vált, hogy bár a Zeis robotmikroszkóp nagy rugalmasságot biztosított a tetszőleges pozíciójú képfelvételek készítéséhez, azonban műtéti területek részletes fényképezésére több ok miatt is alkalmatlannak, illetve nehézkesnek bizonyult.
Az egyik fontos akadály a felvételek készítésének sebessége volt. Egy teljes műtéti terület átpásztázása sok órát vett igénybe. A sztereo felvételekhez szükséges kamerákat minden nézőpontba külön-külön pozícionálni kellett, ami a képremegés megakadályozására a nagytömegű robotkarok tehetetlensége miatt, csak viszonylag lassan volt elvégezhető. Sok száz képfelvétel esetén ez az idő annyira összeadódott, hogy a gyakorlati használhatóságot akadályozta.
További fontos problémát jelentett a kameramozgató berendezés körülményes programozhatósága, ami a lassúságon túl szintén akadályozta a gyakorlati alkalmazást.
4.2.2. A képvétel és képazonosítás új módszere
Az előzőekben leírt problémák megoldására az orvos csoport mérnök tagjaként a pályázó kidolgozott egy olyan új képfelvételi és képazonosítási technikát, mellyel a problémák hatékonyan megoldhatóvá váltak, szükségtelenné téve a költséges és nehézkes Zeiss robot használatát.
Az alábbiakban bemutatásra kerülő háromdimenziós, rekonstruálható pozíciójú képvételre- és megjelenítésre kidolgozott módszer és berendezés szabadalmaztatása folyamatban van.
4.2.2.1. A képfelvevő rendszerrel szembeni elvárások
A robotmikroszkóp kiváltására egy olyan kameramozgató berendezést kellett megtervezni, ami a következő tervezési szempontokat tartotta szem előtt:
1. A kamera egy virtuális gömbfelszínen legyen mozgatható úgy, hogy mozgás közben mindig a gömb középpontja felé tekintsen.
Erre azért volt szükség, mert a műtéti területek képi dokumentálásánál fontos szempontnak tekintettük, hogy a fényképek utólagos, háromdimenziós
megjelenítése során a szemlélőnek az lehessen a benyomása, hogy tetszőleges nézőpontból szemlélheti a műtétet. Valóságos megtekintés során ugyanis a műtéti területet körüljárva hasonló módon lehetne látni a műtéti feltárást.
2. A képfelvételek a lehető leggyorsabban, legalább 1 kép/mp-es gyakorisággal automatikus elkészíthetőek legyenek.
A műtéti terület nagyobb térszögben való részletes fényképezése ugyanis nagyon időigényes lehet. Anatómiai felvételek során a hosszú dokumentálási idő csak zavaró lehet, élő műtétek során azonban, az egyes műtéti fázisok közé beiktatott fényképezési ciklus akadályozhatja a sebészek munkáját.
3. A képfelvétel téri felbontása legalább 1 fokonként programozható legyen.
A megjelenítés során, az egymást követő nézőpontok közötti váltáskor az ugrások elkerülésére szükséges volt meghatározni téri felbontás nagyságát.
Tapasztalataink szerint az 1-5 fokos szögeltéréssel készített felvételek a folyamatosság illúzióját keltik, így nincs szükség ennél gyakoribb fényképezésre.
4. Pásztázási tartomány:egy gömbfelszín mentén a függőlegestől számított +/-70 fok A gyakorlatban a műtéti terület ráláthatósága miatt ennél nagyobb látószögre a feltárásokat végző orvosok tapasztalata alapján, a legtöbb esetben nincs szükség.
5. Kamera visszaállási pontosság legalább 0.1 fok legyen.
A műtéti területek feltárása során a fényképező berendezés akadályozza a munkát, ezért vagy azt, vagy az operált szervet, illetve testet el kell mozdítani.
A rendszer használatával készült első anatómiai atlasz készítése során például a feltárt emberi fejet időről időre ki kellett A leképezés egyik síkjaként, ha a kamera a 4.5. ábrán látható módon, köríven mozog, ezért minden helyzetben a középpontba néz.
venni a berendezésből, és a műtéti fázis után oda visszahelyezni azt. A 0.1 fokos pontosságot a vezérlési pontosság 10%-ában állapítottuk meg, ami az újonnan felvett képeken nem okozott érzékelhető elmozdulást.