A. Fogalomtár a modulhoz
2. A környezetszennyezés gazdaságtana
2.6. Az externáliák kezelése a közgazdasági elméletekben 2. (Coase-tétel)
(Coase-tétel)
A 2.2.5. témában megismert Pigou-féle elmélet csak az egyik közgazdasági elméleti megközelítése az externáliák kezelésének. Ronald Coase Nobel-díjas amerikai közgazdász megítélése szerint nincs szükség állami beavatkozásra a külső gazdasági hatások kezeléséhez, hanem a piac magától is rátalál a társadalmilag optimális szintre, abban ez esetben, ha a tulajdonjogok rögzítettek, s tisztázottak.
2.2.6.1. ábra Forrás: http://nobelprize.org/nobel_prizes/economics/laureates/1991/coase.html Coase 1960-ban megjelent tanulmánya szerint abban az esetben jön létre hatékony elosztás, ha:
• a tárgyalási költségek elhanyagolhatók,
• az érintett felek szabadon tárgyalhatnak egymással,
• az érintett felek száma kicsi,
• a bíróság bármelyik félnek megadhatja a jogosultságot.
Coase tétele azt mondja ki, hogy függetlenül attól, hogy ki rendelkezik a tulajdonosi jogokkal, alku útján eléri a rendszer az optimumot (Kerekes, 2007)13. A bírósági döntésnek pedig tulajdonképpen az a következménye, hogy az érintett felek között módosíthatja a költségek és hasznok megoszlását.
A szennyezők és a környezetromlás áldozatai feltételezhetően káruk határköltsége és a haszon, illetve a csökkentés költségei alapján fognak egyezkedni a környezeti degradáció vagy az azt előidéző közgazdasági tevékenység optimális szintjéről. A Coase által feltételezett mechanizmus működése a következő.
Szabályozatlanság vagy a veszélyeztetett szereplők kiegyenlítő erejének hiánya esetén a szennyező megpróbál olyan szinten tevékenykedni, ahol maximalizálhatja profitját. A társadalmi optimum azonban ott van, ahol a szennyező tevékenységből eredő határhaszon egyenlő a szennyezésből fakadó társadalmi határveszteséggel. Ha azonban az áldozatnak törvényes joga van egy nem szennyezett környezethez, akkor a szennyezőnek kárpótolnia kell őt. Tehát elvileg egy olyan természetes tendencia alakul ki, mely a társadalmi optimum irányába halad. Coase feltételezése szerint ez a tétel akkor is igaz, ha a szennyezőnek vannak törvényes jogai és az áldozatnak kell fizetnie azért, hogy a szennyező csökkentse tevékenységét, ill. annak negatív hatását, vagy tartózkodjon tevékenységétől. A Coase-tétel azt mondja ki, hogy függetlenül attól, hogy melyik félnek vannak törvényes jogai, egy automatikus tendencia alakul ki a társadalmi optimum tárgyalásokon keresztül történő elérésére.
13 Kerekes S. (2007): A környezetgazdaságtan alapjai. Aula Kiadó, Budapest.
2.2.6.2. ábra Forrás: Szlávik (2007)
Szlávik (2007)14 alapján vegyük példaként az alábbi esetet: egy csendes és nyugalmas lakókörzetben az egyik lakóház tulajdonosa asztalosipari tevékenységbe kezd, egy igen zajos fűrészgépet üzemeltetve, s egyáltalán nem törődve a zajcsökkentéssel. Ez a helyzet környezeti probléma, mivel a fűrészelő nem kizárólag maga viseli cselekedeteinek minden következményét. A külső káros hatás miatt nem hatékony állapot alakul ki.
A megoldás lehetséges útjai Szlávik (2007) szerint:
„Első esetben adottnak véve, hogy a vállalkozónál, a fűrészelőnél van a jogosultság. A szomszéd(ok) jólétének figyelembevétele nélkül a fűrészgép tulajdonosa igen zajosan, „Qm” decibellel dolgozik. Példánkban feltételeztük, hogy a fűrészelő családját nem zavarja a zaj, mivel az iparos e család időbeosztásához igazodik, így az egyéni határkár esetünkben nem értelmezhető. Nem igazodik viszont számos szomszéd időbeosztásához.
(Például kisgyerekkel otthon lévő anyuka, otthon alkotó író, könyvelő stb.) A hatékony zajszint az ábra tanúsága szerint „Q*”. Ez a szint az, ahol a nettó társadalmi haszon maximális. Hogyan lehet hatékonyságot elérni ebben a viszonyban? Az első lehetőség az egyéni megállapodás. A szomszédok fizethetnek a fűrészgép tulajdonosának, hogy bizonyos időszakokban pl. korán reggel, hétvégeken stb. ne dolgozzon a fűrészgépen.
Tételezzük fel, hogy a szomszédok felajánlanak p* összeget, hogy ennyit fizetnek minden mínusz decibelért, ill.
nyugodalmas óraért. Racionális mérlegelés esetén az asztalos szomszéd ebben az esetben a szintet „Q” -ra hajlandó csökkenteni az előnyök mérlegelése után. A fenti esetben ugyanis a zajos asztalos „CQmQ*” hasznot veszít, de a „CBQmQ*” téglalapnak megfelelő bevételt nyer, ami nagyobb, mint a vesztesége. Amint az ábrából kitűnik, a fenti cselekvés következtében a szomszédok is „gazdagodtak”. Bár meg kellett fizetniük a
„meggyőzés” költségét (CBQmQ*), viszont már nem viselik a hangos zaj által őket ért veszteségeket (ACq*qm), ami az ábra tanúsága szerint nagyobb. Figyeljük meg, hogy a p*-nál kisebb bármely összeg felajánlásával a szomszédok eredményt érnek el, hiszen bármely esetben csökken a kibocsátott zaj, és nagyobb a kár csökkenése, mint a vállalkozói haszon. Gazdaságilag viszont p*-nál nagyobb összeg felajánlása nem hatékony, hiszen a „Q”-nál nagyobb csökkentés esetén a haszoncsökkenés felülmúlja a kármérséklést.
14 Szlávik J. (szerk.) (2007): Környezetgazdaságtan. BME GTK Közgazdaságtudományok Intézet, Typotex Kiadó, Budapest.
A következőkben nézzük meg azt az esetet, amikor a jogok a lakóknál, a potenciális károsultaknál vannak.
Nézzük az ábrát. A kezdőpont az origóban van, hiszen a károsultak nem akarják a szennyezést, ők szívesen élnek nyugodt, csendes lakókörnyezetben. Vajon sor kerülhet-e alkura? Valós alkura sor kerülhet, hiszen Q*
pontig a vállalkozó károkozáson felül gazdaságosan tudja kompenzálni a lakókat a tevékenysége által elszenvedett károkért, esetünkben a zajokozásból fakadó hátrányokért. A tárgyalás során a lakóknak a szennyezéskibocsátás mérséklése (esetünkben a zajcsökkentés) a fontos. Ez a termelés visszafogása mellett szennyezéscsökkentő (zajcsökkentő) berendezéssel is történhet. Ebben az esetben a szennyezőnek addig a pontig éri meg a zajcsökkentés, amíg a csökkentés költségét kompenzálja a lakók által nyújtott összeg.
(Feltételezzük, hogy a kárt szenvedők által nyújtott kompenzáció mind a beruházási, mind a működési költségeket fedezi.) A vállalkozónak hasonló esetben addig érdemes elmenni a lakók kompenzálásában, ameddig a zajcsökkentési beruházás és a kompenzáció együttes összege alatta van az egyéni tiszta határhaszon görbéjének.”
A két elosztás esetében különbözőképpen oszlanak meg a költségek az érintettek között. Abban az esetben, amikor a fűrészgép tulajdonosa rendelkezik a tulajdonjoggal, akkor a költségeket a szomszédok fogják viselni.
Fordított esetben pedig a fűrészgép tulajdonosa viseli a költségeket. Mindkét esetben hatékony, optimális zajszint lesz az eredmény. A Coase-tétel rámutat arra, hogy már valamely nem hatékony állapot léte önmagában is kikényszeríti, hogy javítsanak az állapotokon. Ennek a kényszernek a léte nem függ a tulajdonjogok odaítélésétől.
2.7. A leckéhez kapcsolódó esettanulmányok
A leckéhez kapcsolódóan sokféle esettanulmányt tartalmaz az alábbi kiadvány:
Pataki György és Takács-Sánta András (szerk.): Természet és gazdaság. Ökológiai közgazdaságtan szöveggyűjtemény. Typotex Kiadó, Budapest, 2004.
A 2.2.1. témában szereplő gondolatok részletes megértését segítheti az alábbi tudományos folyóiratcikk:
Málovics György–Bajmóczy Zoltán: A fenntarthatóság közgazdasági értelmezése. Közgazdasági Szemle, LVI.
évf., 2009. május, 464–483. o.
A cikk az alábbi linken érhető el: http://epa.oszk.hu/00000/00017/00159/pdf/04essze_malovics_bajmoczy.pdf A villamosenergia-termelés externális költségei, különös tekintettel a megújuló energiaforrásokra c. tanulmány 2010 áprilisában készült a MEH részére (Készítette a Power Consult Szolgáltató Kft). Az elemzés az alábbi linken érhető el: http://www.eh.gov.hu/gcpdocs/201006/meh_externalia_powerconsult.pdf
2.8. A leckéhez kapcsolódó további kiegészítő információk
A második lecke alapvető célja a környezetgazdaságtan alapjainak bemutatása. A témakörbe tartozik a környezetgazdaságtan és az ökológiai gazdaságtan fogalmának megismerése, az externáliák típusainak és az externális hatások közgazdasági következményeinek és optimális nagyságának ismertetése, valamint az externáliák internalizálási lehetőségeire vonatkozó elméletek bemutatása. A lecke elsajátításának becsült ideje 2,55 óra.