A volt szocialista országokban általában véve is magasabbak az állam gazdasági kiadásai. Magyarországon ez az arány a GDP 8-9%-át teszi ki, de a magas kiadási szint mellett magas államadósság is jellemző, emellett jelentősek az igazgatási és gazdasági kiadások is. (Muraközy, 2012).
A magas adósságállomány csökkentését célszerű a kiadás oldaláról véghezvinni és nem a bevételek növelésével elérni, hiszen az amúgy is magas európai adószint további emelése ronthatja a gazdasági növekedés esélyeit. Az erősödő globális versenyben az európai modell magas jóléti kiadásai versenyhátrányként jelentkezhetnek, akárcsak az optimálist meghaladó államháztartási centralizáció.
-20 0 20 40 60 80 100 120 140 160
Magyarország külfölddel szembeni nettó finanszírozási képessége/igénye a GDP százalékában, %
A kormányzati szektor egyenlege a GDP százalékában, %
A kormányzati szektor konszolidált bruttó adóssága a GDP százalékában, % Magyarország bruttó külföldi adóssága a GDP arányában, %a
%
27
A kétezres évekre a visegrádi országok már túljutottak az átmeneti időszakon és kialakult vegyes gazdasági szerkezetek léptek a helyükre. A rendszerváltozás (Bara-Szabó, 2005) második szakaszában, miután megtörtént a tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérés, az érintett országok fejlődési útvonalai elválnak egymástól, nem tekinthetőek egységesnek. A fenntarthatóság (sustainability) szempontjából fontos az infláció és kamatláb „beállítása” mellett annak tartósan alacsony szinten tartása. Éppen ezért, míg az átalakulás első szakaszában a sebesség volt a döntő, addig a második szakaszban már a minőség a fontos.
Vagyis az első szakasz a torzulások kiküszöbölését célozta, a második már a fenntartható fejlődés feltételeinek létrehozását. Ehhez fontos faktoroknak számítanak a kutatás és fejlesztés (K+F), az oktatás, valamint a közbiztonság.
3.3.2 Az Európai Unióhoz való csatlakozás hatása
Az EU csatlakozás Magyarország számára már a rendszerváltástól fogva kiemelt politikai cél volt. Az EU joganyag átvétele (az EU-harmonizáció) az előcsatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatosan indult meg, és több éven át tartott.
A legfontosabb szabályozások így már az EU csatlakozást megelőzően végbementek (Bélyácz, 2015) mind gazdasági mind politikai területen (Dezséri, 2007). Ezáltal a 2004-es csatlakozás csak jogi lezárása volt a korábban már elindult folyamatoknak.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás legfontosabb politikai és gazdasági hozadékai Dezséri (2007) alapján a következőkben foglalhatók össze: magasabb gazdasági fejlettségi szinten álló országok csoportjához való csatlakozás következett be, ami fellendítheti Magyarország gazdasági fejlődését is. Ezeken túl maga az a tény, hogy egy közösséghez tartozik az ország, az egyben politikai stabilitást és biztonságot is garantál, valamint a világ egyik legnagyobb piacához való kapcsolódás növelheti versenyképességet a világban, valamint hozzáférést ad az Unió anyagi támogatásaihoz és kulcs a modernizációhoz.
A csatlakozással Magyarország több cég számára vált regionális központtá a keletebbre fekvő piacok eléréséhez, főleg a szoftveripar, a turizmus és a logisztika területén. A tőkebefektetés és a tőkekivonás mértéke egyaránt jelentős ebben az időszakban, ami komoly strukturális változást tükröz: az egyik ágazatból kivonták a tőkét, míg a másik ágazatba befektették (Bélyácz, 2015).
Dezséri (2007) az átlagfeletti pozitív hatást szintén a K+F szektor és turizmus területén vélte felfedezni, de ezek mellett még a szolgáltatások, a
28 gépipar, valamint az IT-szektor területén.
Ezzel összhangban a GKI Gazdaságkutató Rt. több más kutatóintézettel közösen végzett tanulmányában megállapította még (2003), hogy az ipari növekedés húzóereje továbbra is a kivitel marad. A magyar export legnagyobb részét a gyártás (gépek és szállítóeszközök) adta, míg az import főleg élelmiszer és mezőgazdasági termékekből nőtt (Dezséri, 2007).
A kétezres években a növekedés hordozói alapvetően a termelő szektorok voltak, manapság inkább az élelmiszergazdaság, az autógyártás, illetve a feldolgozóiparon belül az exportorientált iparágak azok, amelyekben mindenképpen van potenciál.
A külkereskedelemben jobban nőtt az export (12-17 %), mint az import (10 % évente), ami egyben a deficit jelentős csökkenését is eredményezte (Dezséri, 2007). Ráadásul az export szerkezete is kedvezően alakult, mivel legnagyobb hozzáadott értékkel bíró területek alkották: a gépipar és a gyártás-termelés.
Emellett a vámunió is kedvezően hatott az áruk és szolgáltatások szabad áramlására. Az új kereskedési szabályozásokat be kellett vezetni a csatlakozásig, de ezzel egy időben a főbb globális trendek is megváltoztak, így mindezek együttes hatására Magyarország külkereskedelmi pozíciói erősödtek. Az export főleg a harmadik országok irányába nőtt, míg az EU aránya azonos szinten maradt.
Dezséri (2007) úgy látja, hogy a modernizációs folyamatokat tovább gyorsította és a strukturális fejlesztéseket javította az EU belső piacához való tartozás, valamint a külföldi működőtőke befektetések (foreign direct investment, FDI) növekedése. A csatlakozást követően a beáramlás jelentősen megnőtt, ráadásul az összeszerelő üzemek aránya csökkent ezen belül, míg a magasabb hozzáadott értékű tevékenységeké nőtt (K+F).
Losoncz (2014) az Európai Unió belső piacába való integrálódás egyik elemének az alapvetően a tágan értelmezett jogharmonizáció és a közösségi vívmányok nem jogszabályi formát öltő részének átvételét, a másiknak az
29
intézményépítést: az európai uniós joganyag alkalmazásához elengedhetetlen intézményrendszer fejlesztését tekinti. Az EU-csatlakozás, az Európai Unió jogrendszerének magyarországi hatályosulása nyomán egyrészt mérséklődtek a tágan értelmezett országkockázatok. Ez mindenekelőtt a jogbiztonság külföldi gazdasági szereplők által érzékelt erősödésében jutott kifejezésre.
Kiss (2015) megállapítja, hogy az FDI számára vonzó volt még az ország kedvező földrajzi fekvése, a fejlett infrastruktúrája valamint az olcsó és képzett munkaereje. Ezen kívül Magyarországon a külsőleg-orientált fejlesztés dominált, míg a környező országok inkább hazai tőkeakkumulációt ösztönözték.
A 2008-as gazdasági válság törte csak meg a beáramlás ütemét.
Magyarországon főleg német (25%), luxemburgi (14%), holland (12%) és osztrák tőke (11,5%) jelent meg.
A GKI Gazdaságkutató Rt. (2003) több más kutatóintézettel közösen megállapította azt is, hogy jelentősen növelheti a külföldi középvállalatok érdeklődését az ország iránt a nagyobb biztonság. Ugyanakkor az EU-ból való kimaradás nemcsak ezeknek a vállalatoknak, hanem még a multik kivonulását is eredményezheti.
A strukturális változások felgyorsultak az gyártási iparágon belül, szintén a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek javára: elektromos és optikai berendezések, vegyipar, szállítóeszközök, stb.). Az FDI is elsősorban ezen területekre áramlott. Különösen a beruházásokhoz való hozzájárulásuk volt kiemelkedő fontosságú (Losoncz, 2014).
A megnőtt bizalom és csökkenő országkockázat hatására a közvetlen külföldi tőke beáramlása közel háromszorosa lett az ezredfordulós mértéknek, azaz 22,9 millió dollárról 61,1 millió dollárra nőtt (Bélyácz, 2015). Csak az EU tagországok tekintében vizsgálva a beáramló tőkebefektetések mértéke szginifikánsan megnőtt, a csatlakozást követő évben, 2005-ben a 2003-as évhez képest 33%-kal, 2006-ban pedig 51%-kal több tőke érkezett ezen országokból.
Ez az 5. ábrán jól látható, ahol az adatok millió forintban értendők és a könnyebb áttekinthetőség kedvéért a kiáramló mennyiségeket ellentétes előjellel láttam el.
30
5. ábra: A ki- és beáramló FDI mértéke az EU15-ös országok tükrében