A nemzetközi vállalatora vonatkozó megállapítások

Nemzetközi vállalatok Czakó-Reszegi (2010) alapján lehetnek érett és feltörekvő nemzetközi vállalatok. Az előbbi kategóriába a multinacionális vállalat (MNV)/anyavállalat, társult vállalat, leányvállalat, képviselet/fiók, valamint az exportorientált vagy importra építő vállalat tartozik. A második, feltörekvő nemzetközi vállalatok közé pedig a hazai és külföldi leányvállalatok beszállítója, illetve globálisnak született vagy nemzetközileg új vállalkozás. Az alábbi felsorolás ezeket a típusokat mutatja be.

 Magyarországon multinacionális vállalat pl.: Mol, Richter, GE, vagy a bankok közül az OTP. Általában részvénytársaság formában, tőzsdén jegyzett vállalatokként működnek. Fontos számukra a nemzetközi, globális környezet kihívása és alakítása, a vállalatkormányzás, és a vállalati stratégia.

 Leányvállalat: a multinacionális vállalat Magyarországon bejegyzett többségi vagy kizárólagos tulajdonban levő vállalatai (Audi, Tesco). Az anyavállalat hálózatában betöltött szerepük változó, multinacionális vállalatok kontrollja alatt állnak.

 Exportorientált vállalat az, amikor a hazai piaci lehetőségek mellet a külföldi piacok a meghatározók, általában az árbevétel 50%-a külföldi piacokról származzon.

43

A másik csoportba tartoznak többek között a következők.

 A külföldi és hazai leányvállalatok beszállítója (pl. Jabil Circuit Magyarország Kft). Az üzleti hálózatok terjedésével feltételezhető, hogy egyre több ilyen van. Általában hazai szakmai vagy pénzügyi befektetők tulajdonában levő vállalatok, amelyek stratégiáját azonban magyarországi felsővezetők határozzák meg.

 A globálisnak született, vagy nemzetközileg új vállalkozás sajátos nemzetközi piaci réseket céloz meg, a vállalat stratégiájára vonatkozó döntésben az anyaország felsővezetésének jelentős szerepe van. Az internet terjedése és a tudástartalom növekedésével bővül a hasonló cégek száma.

A versenyképesség és fejlődés megvalósulhat az áruk és szolgáltatások exportján, valamint közvetlen befektetések exportján keresztül. A külföldi piacokat meg lehet még hódítani franchising (pl. étterem), vagy koncesszió (autópálya-építés) módjaival is. A versenyképesség „közvetett” formában megszerezhető még külföldi befektetések importjával, ami technológiai és vezetési ismeretek apportját jelenti. A tőkeimport és export párhuzamosan zajlik manapság.

Az exportnál fontos szerepe van az árfolyam alakulásának. Ha a valuta reál felértékelődik, akkor az ország versenyképessége romlik. (Artner, 2014). Ez egy külső tényezőnek számít a fejlődés és növekedés szempontjából. A fejlődés külső és belső tényezői – nem összehasonlíthatóak, egymásra hatnak.

Kassay (2015) alapján, a piacon nem a hatalmasabbak győznek a gyengébbek felett, hanem elsősorban a gyorsak a lassabbak felett. Tehát a túlélés egyik feltétele a gyorsaság, hiszen a gyorsan változó környezethez folyamati-operatív gyorsaság és alaki-strukturális gyorsaság is kell. A vállalatnak éppen ezért nemcsak a vállalat egészének önirányítását, hanem a holonikus rendszereket, az alkotóelemeket is kezelnie kell.

Ugyanakkor a fejlődésnél azt is látni kell, hogy a technológia fejlődésével az alkalmazottak számának csökkenése is fennállhat.

A hazai vállalatokkal foglalkozó szakirodalmak általában a vállalatok növekedését tanulmányozták. Katits és Szalka (2015), A magyar TOP 100 pénzügyi elemzése 2008-2013 között, avagy a növekedési lehetőségek feltárása című művében az eltérő életszakaszokban levő vállalatokat vizsgálták, illetve

44

azok pénzügyi-gazdasági teljesítményét és a válság gyenge és erős jelzéseit.

Ezen kívül a finanszírozhatóságra helyezték a hangsúlyt. A fenntartható növekedési ráta mértékét a ROE (saját tőke arányos nyereség) mutatóból vezették le. Úgy vélik, hogy a belső növekedés a természetes út, mivel külső növekedés útja a tőke elégtelensége vagy hiánya miatt kizárható.

Reszegi és Juhász (2014) ezzel szemben jobb mutatónak vélték a vállalati össztőkére vetített nyereséget (ROIC) vizsgálni, noha az a ROE által képzett klaszterekkel átfedést mutatott. Ez valóban jobb mutatónak ígérkezik, hiszen ebben az idegen tőke hatása is szerepel. Úgy vélik, hogy az ágazati különbségek elsősorban az árbevételben jelennek meg, ugyanakkor a bérek színvonalában is nagy különbségeket figyeltek meg, amely elsősorban a szakmai ismeretektől, a vállalatok által termelt hozzáadott értékektől függnek, és ezek okozzák az egyes régiók közötti különbségeket. Az általuk megvizsgált közel ötezer hazai kis- és középvállalkozást négy fő csoportra osztották fel:

 kiugrók (az arányuk a legkisebb, nagy tulajdonosi értéket teremtenek, nagy tőkehatékonysággal),

 élenjárók (tartósan magas hozammal rendelkeztek, célszerű lehet tőkeoldalról a pótlólagos befektetés az esetükben),

 derékhad: a legnépesebb klaszter, nagy szórást mutatnak, így előfordulhat, hogy hasonló hozamok esetén egyes tagjainál már nem éri meg a beruházás, a bővítés,

 sereghajtók: itt már olyan mértékű a tőkevesztés, hogy az amortizáció sem marad meg teljes egészében a vállalatnál, vagyis az eszközpótlást csak adósság növelésével lehet megoldani.

Ugyanakkor a tulajdonosi struktúra alapján megállapítanak egyfajta kettős dualitást is. Ez alatt azt értik, hogy nemcsak a külföldi illetve a magyar tulajdon szerint lehet a vállalatokat két részre osztani, de ezen belül is tovább lehet csoportosítani szintén két-két csoportra a vállalatokat:

 a külföldieket a bérek szintje szerint: egy kisebb tőkelekötést igénylő egyszerű munka (pl.: összeszerelés, szalagmunka – ezeket a cégeket nevezik betanítóknak), valamint

 a magasabb eszközigényű és magasabb szakképzettségű munkát végzőket (magasabb hozzáadott értéket adó vállalatok, ezeket nevezik fejletteknek).

45

Katona (in Bélyácz, 2015) kutatásai is ezt igazolták vissza, hiszen a magas szakképzettséget feltételező magas munkabér, különösen a külföldi tulajdonú vállalatoknál, pozitív hatást gyakorolt a vállalati teljesítményre Magyarországon.

A magyar tulajdonban levő vállalatokat ettől eltérően, elsősorban az exportintenzitás szerint lehet differenciálni. Bár ennek ellenére a külföldiek által exportált volumen nagyobb a magyar cégekénél, így a hazai tulajdonú cégek inkább a foglalkoztatást, a külföldieké pedig a GDP bővülését segíti.

Mivel a disszertációban vizsgált Top 50 vállalat többsége (70-80%-a) külföldi tulajdonban van, így fontos annak vizsgálata, hogy ezek a vállalatok milyen szerepet töltenek be tulajdonosaik, vagyis az anyavállalatok szempontjából.

Czakó és Reszegi (2010) többféle szerepet tulajdonít ezen cégeknek, amit két fő szempont szerint csoportosítanak: a leányvállalatok által kiszolgált piac stratégiai fontossága, valamint az anyavállalat szempontjából a leányvállalat helyi, vagy hely-specifikus képességei és erőforrásai alapján. Ezeket a befogadó ország ország-specifikus előnyeinek illetve az anyavállalat és/vagy leányvállalatok előnyeihez való hozzájárulásának nevezték el. E két dimenzió mentén négy csoportot hoztak létre.

Az egyes csoportokat a következőképp jellemezték:

 sötét ló: ország-specifikus előnyökkel (erőforrás, képesség, kompetencia, piac) rendelkező

 stratégiai vezető: az ország előnyei és a birtokolt erőforrások egyaránt fontosak, megosztható, átadható erőforrások generálásához járulnak hozzá.

 hozzájáruló csoport: az ország nem meghatározó, de a leányvállalat fontos erőforrás, vagy vállalati képesség megszerzését teszi lehetővé.

 implementer: ilyenkor sem a befogadó országnak, sem a leányvállalatnak nincs olyan előnye, ami az anyavállalat egészének előnyeihez hozzájárulhatna. A vállalat külpiacra lépési céljai közt a hatékonysági előnyök lehetnek fontosak, Bartlett és Ghosal a fejlődő országokban és a kis európai országokban működő leányvállalatokat sorolták ide.

Ezt a felosztást foglalja rendszerbe a 8. ábra.

46

8. ábra: A leányvállalatok lehetséges szerepei a multinacionális vállalat működésében

Forrás: Czakó-Reszegi [2010] szerkesztése, Bartlet-Goshal [1989] és Rugman-Verbeke [1993] alapján

Vahl (2013) a vállalatokon belül megvizsgálta, hogy a külföldi tulajdonú cégek és a hazai többségi tulajdonosú cégek hogyan tudnak együttműködni egymással.

Bélyácz és társai (2015) szintén a növekedési lehetőségeket vizsgálták. Úgy vélik, hogy egy-egy vállalat helyzetének elemzésénél fontos szerepet játszik, hogy az az életciklusának mely szakaszában van éppen.

Ezekkel az összefüggésekkel a következő fejezet foglalkozik.