2. Mezőgazdaság nemzetgazdasági jelentőségének vizsgálatavizsgálata
2.1. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának ismertetése
Az alfejezet célja az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának rövid bemutatása, különös tekintettel a 2020 utáni változásokra.
A 21. század meghatározó jelensége az integráció és a globalizáció. Ezek a jelen-ségek a kis és nyitott gazdasággal rendelkező, fejlődő országokat arra késztették, hogy növekedésük érdekében gazdasági integrációk részévé váljanak. Az Európai Unióhoz való csatlakozással (2004) Magyarországnak lehetősége nyílt a társadalmi és gazdasági felzárkó-zásra. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (továbbiakban KAP), olyan meghatározó kérdésekkel foglalkozik, mint a fogyasztó érdekein alapuló biztonságos és megfizethető élelmiszer-termelés, a mezőgazdasági termelés természeti, gazdasági és társadalmi sajá-tosságainak és értékeinek megőrzése.
Az 1962 januárjában létrehozott közös agrárpolitikát 1964-ben két részlegre osztották, a Garanciarészlegre és az Orientációs Részlegre, amelyek eltérő szabályok szerint működ-tek. A Garanciarészleg célja a piac- és árpolitika alkalmazása kapcsán felmerülő kiadások finanszírozása volt, míg az Orientációs Részleg a közös finanszírozás elvén alapult. Beve-zetése óta a KAP 1992-ig teljesítette a biztonságos élelmiszer-ellátásra vonatkozó célki-tűzéseit. Ezt követően a világpiaci árakhoz képest rendkívül magas, támogatott árakra irányuló politikájával és a korlátlan felvásárlási garanciával a közös agrárpolitika egyre nagyobb túltermelést idézett elő. A kereslet és kínálat között mutatkozó növekvő elté-rés megszüntetése, valamint az agrárkiadások ellenőrzés alatt tartása érdekében a Tanács
elfogadta a KAP gyökeres megváltoztatását azáltal, hogy az árak által nyújtott védelmi rendszert felváltotta a kiegészítő jövedelem- támogatások rendszere.
Ezt követően az „Agenda 2000” volt az 1992. évi reformot kiegészítő új szakasz. Az Európai Tanács 1997. évi luxembourgi ülésén rögzítették az új reform stratégiai céljait, miután kinyilvánították, hogy az európai mezőgazdaságnak többfunkciósnak, fenntartha-tónak és versenyképesnek kell lennie, és valamennyi földterületre ki kell terjednie. Az Európai Tanács 1999. március 24–25-i berlini ülésén elért megállapodás eredményekép-pen a reform lényegét tekintve célként tűzték ki, hogy a belső áraknak újra a világpiaci árakhoz kell igazodniuk, valamint a környezetvédelmi feltételek tiszteletben tartását szem előtt kell tartani a támogatások odaítélése során. A KAP 2003. júniusi reformjának cél-ja egy függetlenített támogatásokon alapuló közös agrárpolitika megteremtése volt négy alapvető célkitűzéssel: az európai mezőgazdaságot nagyobb mértékben hozzá kell kapcsol-nia világpiacokhoz, elő kell készíteni az EU kibővítését, megfelelőbb választ kell találni az újabb társadalmi elvárásokra a környezet megóvása és a termékek minősége terén, és összehangolhatóbbá kell tenni a KAP-ot a harmadik országok követeléseivel.
A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozott az áttérés a függetlenített támogatásokról a multifunkcionális támogatási rendszerre, valamint a közvetlen támogatások és a piaci intézkedések finanszírozásának, illetve a vidékfejlesztés társfinanszírozásának bevezetése.
Ennek megfelelően a KAP első pillére, a közösen szervezett piac megvalósítása, amelynek célja a piacok stabilizálása, a mezőgazdasági termelők számára méltányos életszínvonal biztosítása és a mezőgazdasági termelés növelése. A KAP második pillérébe tartozó vidék-fejlesztési politika célja az Európai Unió vidéki térségeinek támogatása, segítségnyújtás a rendkívül széles skálájú 21. századi gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi kihívások leküzdésében.
Az európai intézmények a 2021–2027 közötti időszakra új reformot fogadtak el, mely alapján a tagállamok jóval nagyobb mozgástérrel rendelkeznének saját támogatáspoliti-kájuk kialakításakor, ugyanakkor fontos, általános célként kellene kezelniük az élelmiszer-biztonságot hosszú távon biztosítani tudó, környezettudatos gazdálkodás elősegítését, és a vidéki térségek megerősítését. Emellett az egyes területeken átívelő, úgynevezett hori-zontális célként az innováció és digitalizáció ösztönzését, és az új tudás hasznosításával a mezőgazdasági üzemek korszerűsítését.
A nagyobb tagállami mozgástér lehetővé tenné a helyi körülmények fokozottabb fi-gyelembe vételét, viszont nagyobb felelősséggel és elszámolhatósággal is járna. Mindezt megvalósítandó, a Bizottság szándéka szerint a tagállamoknak úgynevezett KAP Straté-giai Tervet kellene készíteniük a támogatások felhasználására, amely magában foglalja az I. pillér (közvetlen támogatások) és a II. pillér (vidékfejlesztési támogatások) forrásait.
A Rendelet 9 uniós gazdasági, környezeti és társadalmi úgynevezett specifikus célkitű-zést határoz meg, melyekre alapozva a tagállamok kialakítják támogatáspolitikájukat. A célkitűzések a gazdaság életképességre, a termelők támogatására, egy magasabb szintű környezet- és éghajlatvédelmi teljesítményre, valamint a vidéki térségek
fenntarthatósá-gára koncentrálnak (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, 2018).
Az intézkedések sikerességének, illetve általában a támogatáspolitika teljesítményének a mérésére a tagállamoknak továbbá a célok elérését alátámasztó tervszámokat és ered-ménymutatókat is meg kellene határozniuk, a Rendelet adta keretek között. A Bizottság javaslata alapján a megfelelő jövedelemszint biztosítására, a termelők továbbra is igényel-hetnének területalapú támogatást, az igénybevétel előfeltételeként ugyanakkor a fokozott környezeti és éghajlatvédelmi követelmények teljesítését várnák el. Ez alapján kötelező lenne a Nitrát Direktíva, a Víz Keretirányelv és a NATURA 2000 előírások betartása, illetve egyéb, unió szinten előirányzott gyakorlat megvalósítása. Így például előírnák a termelőknek a tápanyag-gazdálkodási terv készítését, a vetésforgó alkalmazását, illetve a szénben gazdag talajok megőrzésére a lápos-mocsaras területek védelmét. Ezzel párhuza-mosan a jelenlegi zöldítési rendszer megszűnne.
Fontos cél a generációs megújulás elősegítése is, így a közvetlen támogatások mini-mum 2%-ának megfelelő összeget a fiatal mezőgazdasági termelők támogatására kellene fordítani, amelyet a tagállamok egyrészt jelen kiegészítő támogatás odaítélésével, másrészt vidékfejlesztési támogatás pályáztatásával valósíthatnak meg. A Bizottság az új ciklusban fokozottabban kíván figyelni a környezetvédelmi és éghajlat-politikai célok teljesülésére is, ezért előírná, hogy az alaptámogatáson felül kiegészítő támogatásban részesüljenek azon termelők, akik a tagállamok által meghatározottak szerint, a kötelező környezet- és ég-hajlatvédelmi követelményeken túl teljesítenek.
Magyarországon jelenleg a szarvasmarha, juh, rizs, zöldség-gyümölcs, ipari olajnövény és fehérjenövény ágazatok részesülnek kiemelt támogatásban. A támogatást a termelők területnagyság, illetve állatlétszám alapon vehetik igénybe. Kiemelt támogatást lehetne továbbá adni például termelő szervezet működtetésére, a piaci igényeknek való jobb meg-felelésre, illetve egyéb, a szektor számára releváns specifikus intézkedésre. Ezen felül az I.
pillér költségvetéséből a tagállamok 2021-től minden év elején legalább 400 millió eurót különítenének el egy új, tagállamok közötti Mezőgazdasági Tartalékot létrehozva így a nem várt uniós szintű válsághelyzetek kezelésére.
A vidékfejlesztési intézkedéstípusok alapvetően nem változtak. A tervezet szerint a termelők a következő ciklusban is a jelenlegihez hasonló vidékfejlesztési támogatásokra pályázhatnának. Elvárás lenne ugyanakkor a tagállamoktól, hogy a vidékfejlesztési for-rások minimum 30%-át környezet-, éghajlatvédelmi célkitűzések elérésére, valamint mini-mum 5%-át a LEADER közösségi fejlesztésekre és maximini-mum 4%-át a Közös Agrárpolitika végrehajtását támogató technikai feladatokra fordítsák.
Fontos, horizontális célként kezeli a Bizottság a mezőgazdasági üzemek korszerűsíté-sét, modernizációját is. Ennek megvalósításában hangsúlyos szerepet szán a tudásátadási és innovációs rendszereknek - mint például a szaktanácsadási rendszernek is -, amelyek-nek a kutatás, az innováció és a digitalizáció ösztönzését és eredményeikamelyek-nek terjesztését kell ellátniuk. A tagállamoknak ezért a Stratégiai Tervükben külön ki kell térniük rá, hogyan tervezik e rendszerek megfelelő működését biztosítani. A KAP Stratégiai Tervek
végrehajtásának támogatására, az érintettek bevonására és a jó gyakorlatok terjesztésére mind uniós mind nemzeti szinten KAP Hálózatok jönnének létre, az EIP-AGRI projekt-eredmények terjesztésének feladatát is ellátva.