IV. A Közös Kül- és Biztonságpolitika felépítése, működése
4.3. Az EU külpolitikai fellépését alkotó alapelvek és célok
Az Európai Unióról szóló szerződés egységesen tartalmazza az Unió külső tevékenységére és a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó célokat és alapelveket, meghatározva ezzel egy keretrendszert, mely a KKBP alapját képezi. Az EUSZ 21. cikke a következőképpen írja le az Unió külpolitikai alapelveit és törekvéseit: az Unió nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye. Az EUSZ alapján ezek az alapelvek a következők: a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta; az emberi méltóság tiszteletben tartása; az egyenlőség és a szolidaritás
274 Gálik Zoltán: „A közös európai külpolitika elmélete. A neoföderalizmustól a külpolitikai döntéselméletig.”
Ph.D. értekezés, Budapest, 2006. 78. o.
275 Chronowski Nóra: „Szuverenitás az Európai Unióban – Utolsó bástya vagy szertefoszló remény?” In: Kocsis Miklós - Zeller Judit (szerk.) A köztársasági alkotmány 20 éve. PAMA, Pécs, 2009, 335, 347. o.
276 Csatlós Erzsébet: A közös kül- és biztonságpolitika és a tagállami szuverenitás - Kül-Világ – a nemzetközi kapcsolatok folyóirata VII. évfolyam 2010/4. szám - www.kul-vilag.hu – letöltve 2015. február 24.
elvei; valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása. Az Unió törekszik arra, hogy kapcsolatokat alakítson ki és partnerségre lépjen azokkal a harmadik országokkal, valamint nemzetközi, regionális vagy univerzális szervezetekkel, amelyek a fentebb említett elvekben osztoznak, elősegíti a közös problémák többoldalú megoldását.277
Az Unió közös politikákat és tevékenységeket határoz meg és hajt végre, illetve a nemzetközi kapcsolatok minden területén magas szintű együttműködés kialakításán munkálkodik;278 az ennek érdekében kialakított cél- és elvrendszer keretében az Unió:
– megvédi alapvető érdekeit, biztonságát, függetlenségét és integritását. Az Unió értékei és alapvető érdekei nem kerülnek külön megfogalmazásra, arra az EUSZ preambulumának, illetve a 2. és 3. cikke által meghatározott közös uniós elvek és célok nyújtanak lehetséges támpontot. A függetlenség védelme elsősorban nem a tagállamok viszonylatában, hanem az Unió és más nemzetközi szervezetek, valamint harmadik országok viszonylatában értelmezendő. Végül, az integritás kapcsán felmerül a kérdés, hogy az EUSZ kollektív védelemről szóló 42. cikk (7) bekezdése értelmében az integritás fogalma mennyiben fedi le a területi integritás védelmét, vagy a területi jelző hiányában, mennyiben vonatkoztatható pusztán az EU érték- és célrendszerének integritására.279
– a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a nemzetközi jog elveinek megszilárdítására és erősítésére törekszik, mely célok az Unió egyéb külső tevékenységeinek280 is központi célkitűzései, nem kizárólag KKBP-nek.
– törekszik arra, hogy összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaival és elveivel, valamint a Helsinki Záróokmány elveivel és a Párizsi Charta céljaival – beleértve a külső határokhoz kapcsolódókat is – megőrizze a békét, megelőzze a konfliktusok kialakulását, és erősítse a nemzetközi biztonságot.281
277 EUSZ 21. cikk (1) bekezdés első és második albekezdések
278 EUSZ 22. cikk (2) bekezdés
279 Törő Csaba: Az Európai Unióról szóló szerződés 18., 21., 24-38., 41-44. cikkeinek magyarázata In: Osztovits András (szerk.): Az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződések magyarázata 1.
Komentár. Complex Kiadó Budapest, 2011 313. o.
280 Az Unió számos polgári és katonai válságkezelési művelete irányult és irányul e célok érvényesítésére.
281 Míg a béke tipikusan az államok közötti nyílt és közvetlen erőszak hiányát jelenti, addig a biztonság mára egy rendkívül komplexszé vált fogalom, magában foglalja a katonai, politikai, gazdasági, környezeti és társadalmi biztonság szektorát, mely célok nemcsak a kül- és védelempolitika, valamint az Unió más külső tevékenységei, hanem az egyéb szakpolitikák (pl. környezetvédelmi politika, szociálpolitika) is szolgálják. (Törő Cs. 2011. 315.
o.)
– elősegíti a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését elsődlegesen a szegénység felszámolása céljából. Az EUSZ 21. cikkében tett megszorítás, miszerint a fejlődő országok támogatása elsősorban a szegénység felszámolását szolgálja a Tanács és a Bizottság között fennálló vita miatt került be a szabályozásba, hiszen a fejlesztési politika tág határai, valamint a klasszikus külpolitikai célok (béke, biztonság) érvényesítése a fejlesztési politika révén ezen célok (a fejlődő országok támogatása) elközösségiesítésével fenyegetett.282
– előmozdítja valamennyi ország bekapcsolódását a világgazdaságba, egyebek mellett a nemzetközi kereskedelemben érvényesülő korlátozások fokozatos megszüntetése révén.
– hozzájárul olyan nemzetközi intézkedések kidolgozásához, amelyek a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében a környezet minőségének és a világ természeti erőforrásaival való fenntartható gazdálkodásnak a megőrzésére és javítására irányulnak.
– segítséget nyújt a természeti vagy ember által okozott katasztrófákkal sújtott embercsoportoknak, országoknak vagy régióknak.283
– előmozdítja egy erősebb, többoldalú együttműködésen és a világ felelős kormányzásán alapuló nemzetközi rendszer létrejöttét. Ez a multilaterális nemzetközi rend kiépítése az államközi és a különböző regionális, illetve univerzális nemzetközi szervezetek közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését egyaránt jelenti.284
Az Unió biztosítja, hogy külső tevékenységeinek különböző területei egymással, illetve az egyéb uniós politikákkal összhangban legyenek, tiszteletben tartja a 21. cikk (1) bekezdésben felsorolt alapelveket, és követi a (2) bekezdésében felsorolt célokat. A Tanács és a Bizottság – az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének közreműködésével – felelősek ennek az összhangnak a biztosításáért, és e célból együttműködnek egymással.285
282 Ibid 315-316.
283 Az EUMSZ 214. cikke tartalmazza a harmadik országoknak nyújtható humanitárius segítségnyújtás szabályait természeti vagy ember okozta katasztrófák esetére. A célkitűzés kiemelt fontosságát támasztja alá, hogy a lisszaboni reformot megelőzően a humanitárius segítségnyújtás szabályait a Tanács 1257/96/EK rendelete tartalmazta, majd a Lisszaboni Szerződés új, önálló szakpolitikává tette, beemelve szabályozását az elsődleges joganyagba. Az EUMSZ 214. cikk (1) bekezdése alapján az Unió humanitárius segítségnyújtási intézkedéseit az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell végrehajtani. Ezen intézkedések arra irányulnak, hogy a harmadik országok lakosainak, akik természeti vagy ember okozta katasztrófák áldozataivá váltak, eseti támogatást, segítséget és védelmet nyújtsanak a rendkívüli helyzetből eredő emberi szükségleteik kielégítésében. Az Unió és a tagállamok intézkedései kiegészítik és erősítik egymást.
284 Törő Cs. (2011) 316. o.
285 EUSZ 21. cikk (3) bekezdés