Az apa, vagy gyám foglalkozása szerinti megoszlás

Az akadémiára beiratkozott evangélikusok szintén a nemesség köréből kerültek ki (142 fő), arányaiban sokkal kevesebben voltak köztük polgárok és nemtelenek. Hasonló képet mutatnak a reformátusok is, 2 diák kivételével valamennyien nemesek voltak az ismertetett adataink alapján. A görög keletiek között a legtöbb hallgató polgár (38 fő) volt, és van köztük néhány nemes is (12 fő).

A szeminaristák esetében több mint a hallgatók 83%-áról nem

rendelkezünk adatokkal a társadalmi állás tekintetében. Ez azt jelenti, hogy a

kiértékelések legfeljebb iránymutatóak lehetnek, de a valóságtól jelentős

eltérést tartalmazhatnak. Eszerint a legnagyobb arányban a nemtelenek

találhatóak meg (171 fő), de magas a polgárok száma is (105 fő), nemesek

sokkal alacsonyabb számban találhatóak az adatbázisban (39 fő), de van a

teológia hallgatók között főnemes is (10 fő).

kategóriába tartozik. Ide olyan foglalkozások lettek besorolva, mint alispán, megyei ülnök, táblabíró, városi bíró, szolgabíró, kincstárnok, pénztári tisztviselő, jegyző, biztos, írnok, tanácsos. A hivatalnok szülőkkel rendelkező diákok döntő többsége nemes, a polgárok aránya sokkal kevesebb közöttük, de található néhány nemtelen is az adatokban. A korszakban jellemzően a középbirtokos nemesség jelentős arányban vállalt vármegyei tisztségeket, például rendelkezett táblabírói címmel, a vármegyei törvényszéki bíró ekkor már tiszteletbeli címnek számított.

¹⁴²

A kisnemesség jellemzően alacsonyabb vármegyei, városi hivatalokat vállalt, mint várnagy vagy esküdt. Jelentőségük a 19. század első felében növekedett meg a vármegyék rendi ellenállásában. A jegyzői (notarius) állás jellemzően az elszegényedő nemesség foglalkozásának tekinthető, fő jövedelemforrásuk a hivataluk és nem birtokuk volt. Az e csoportba tartozók számára a magasabb fokú iskolai képzés megszerzése a társadalmi mobilitás egyik legfőbb pontját jelentette, ahogy a létszámadatokból ez tetten is érhető az adatbázisban.

¹⁴³

Származási helyeik változatosak, olyan jelentős városok találhatóak meg főképp e kategória képviselői között, mint Buda, Győr, Esztergom, Zágráb, de kisebb települések is szép számmal előfordulnak közöttük. Ez érthető, hisz ezek a települések adtak otthont a városi és megyei hivataloknak.

Fényes Elek leírása szerint 1841-ben Győr városában „1 polgármester, 1

kapitány, 6 tanácsnok, 1 fő, 1 aljegyző; 1 fő, 1 alügyész; 1 törvényszéki jegyző, 1 számvevő, 1 adószedő, 1 kamarás, 1 főbiztos” szolgált, továbbá 60 választott külsős

tanácsos.

¹⁴⁴

A második legjelentősebb létszámban az uradalmi tisztviselők gyermekei jelentkeztek az akadémiára, 7,5%-át tették ki. A kategória olyan foglalkozásokat tartalmaz, mint gazdatiszt, kasznár, ispán, uradalmi intéző, uradalmi tiszt, tiszttartó, számvevő, vadász. A diákok ebben a kategóriában a meglévő adatok alapján, szinte kizárólag nemesek, és valamilyen kisebb települést adtak meg származási helyként. A gazdatisztek a vidéki értelmiség számát gyarapították.

¹⁴⁵

A harmadik csoport nem sokkal marad el, az előző mögött, nagyjából 7%-ot képviseltek az iparosok, kézművesek gyermekei az akadémia hallgatói között. Ez a kategória magában foglalta például az ácsokat, asztalosokat, kádárokat, íjkészítőket, kovácsokat, sörfőzőket, tímárokat, takácsokat, vargákat, cipészeket, csizmadiákat, szabókat, vargákat, szűcsöket, kalaposokat, ruhafestőket, órásmestereket, mészárosokat, molnárokat, pékeket, mézeskalács készítőket. A sort még hosszan lehetne folytatni, hiszen talán ez a kategória foglalja magába a legkülönbözőbb foglalkozásokat, igen színes képet nyújtva a

142 Magyarország története a 19. században i.m. 89-90.

143 Magyarország története a 19. században i.m. 93, 118.

144 Fényes E.: Magyarország s a hozzákapcsolt tartományok i.m. 106. o.

145 Magyarország története a 19. században i.m. 118

korabeli iparosokról, kézművesekről. Azoknak a diákoknak, akiknél ismert a társadalmi állás és az apa foglalkozása is, kiderül, hogy az iparosok, kézművesek kategóriájába, értelemszerűen, elsősorban a városi polgárság gyermekei kerültek, továbbá jelentős a nemtelen jelölés az anyakönyvi bejegyzésnél. Származási helyeik között a legnagyobb számban Győr fordul elő, tehát a helyi polgárság számára komoly vonzerőt jelentett az akadémia. A városban komoly létszámmal voltak jelen a kézművesek 1841-ben, ekkor 1104 főt írtak össze.

¹⁴⁶

Olyan jelentősebb városok is előfordulnak, mint Baja, Magyaróvár, Kaposvár, Pápa, Sopron, Tata, Veszprém. Az első három kategória, több mint a hallgatóság 28%-át jelentette, tehát az összes többi kategóriát mindössze a diákok 24 és fél %-át alkotta. A városi polgárjoggal rendelkező, elsősorban céhtagok műveltsége, a város nyújtotta magasabb iskoláztatásnak köszönhetően jobb volt, mint a vidéki népességé,

¹⁴⁷

az akadémiába beiratkozott iparos, kézműves háttérrel rendelkező diákok ennek a rétegnek a mobilitására világítanak rá.

A negyedik kategóriát 3 és fél %-kal a kereskedők kategóriája alkotja.

Győr, mint jelentős kereskedőváros szintén fontos szerepet töltött be a térségben, élénk volt a gabona, bor, dohány, gubacs, nyersbőr, sertés, ló és ökör kereskedelme is.

¹⁴⁸

A korszakban kezdődött meg a céhen kívüli iparos réteg kialakulása.

¹⁴⁹

Hasonló arányt értek el a gyárosok, magánzók, bankárok kategóriája is. A napóleoni háborúk után új kereskedőréteg emelkedett fel, akik arra specializálódtak, hogy a lakosság azon igényét elégítsék ki, melyeket a hagyományos céhes, városi kereskedelem már nem volt képes. Vállalkozóként kereskedelmen kívül hitelügyletekkel is foglalkoztak továbbá gyáralapításokra is sor került.

¹⁵⁰

2% fölötti az állami hivatalnokok gyermekeinek képviselete (helytartói tanácsos, kamarai tanácsos, számvevő, sóhivatalnok, harmincados, postamester), köztük jelentős létszámmal a birtokos nemesség, bene

possessionatus családok helytartótanácsi, kancelláriai, felsőbírósági állásokkal, de

köznemesek is bekerültek ebbe a kategóriába olyan foglalkozásokkal, mint személynök, királyi jogügyi igazgató.

¹⁵¹

A tanár, humán értelmiségi kategória (iskolamester, gimnáziumi tanár, akadémiai tanár, nyomdász, levéltáros) is 2%

körül mutatható ki. A nem nemesi értelmiség, a honoratior réteg a 18. század végén alakult ki.

¹⁵²

Haszonbérlő és gazdálkodó foglalkozással rendelkező szülők aránya szintén 2% körül mozgott. A maradék 11 kategória aránya már

146 Fényes E.: Magyarország s a hozzákapcsolt tartományok i.m. 105.

147 Magyarország története a 19. században i.m. 113

148 Fényes E.: Magyarország s a hozzákapcsolt tartományok i.m. 105.

149 Magyarország története a 19. században i.m. 116

150 Magyarország története a 19. században i.m. 114-115

151 Magyarország története a 19. században i.m. 90

152 Magyarország története a 19. században i.m. 118

az 2%-ot sem éri el, és összesen kevesebb, mint a diákság egynegyedét alkották.

A társadalmi mobilitás viszont mindenképpen megfigyelhető az arányok vizsgálatával, hiszen olyan apák gyermekei is tanultak itt, akiknek társadalmi állása nemtelenként került bejegyzésre az anyakönyvekbe. A nemtelenek döntő többségét iparosok, kézművesek, kereskedők, parasztok, földművesek és uradalmi tisztviselők alkották. A magyarországi iskolarendszer a 19. század közepére olyan jelentős fejlődésen ment keresztül, mely híven tükrözi a kor igényeit, miszerint az elszegényedés, valamint az alacsonyabb társadalmi pozícióból való kiemelkedés egyik lehetőségének a hivatalnoki állások betöltése, jogi képzettség megszerzését tekintették. A korszakban a magas iskolai végzettséggel rendelkező értelmiségi réteg létszáma jelentősen emelkedett, míg a hivatali állások létszáma ezen szám alatt maradt. A korszakban viszont a kereskedelem, üzleti élet, de még az újságírás a kissé lenézett foglalkozások közé tartozott, az értelmiség számára kicsiny vonzerővel bírt.

¹⁵³

153 Magyarország története a 19. században i.m. 118.

0 200 400 600 800 1000

birtokos tulajdonoskatona, katonatiszt főhiatalnok, képviselő megyei és városi hivatalnokokgyáros, bankár, magánzó iparos, kézműves kereskedő orvos, sebész, gyógyszerész tanár, humán értelmiség egyházi személy paraszt, földműves haszonbérlő, gazdálkodóuradalmi tisztviselő mérnök, építész, gépész, bányatiszt erdész, állatorvos művész, zenész, író, újságíró szolga állami értelmiségiekügyvéd, bíró

7. A jogakadémia diákjainak megoszlása az apa, vagy gyám foglalkozása alapján az ismert adatok körében (1802-1849)

A foglalkozásokkal kapcsolatos utolsó vizsgálati szempontunk, az egyes hallgatók fakultás szerinti megoszlása. A táblázatban látható, hogy a csupán bölcsészeti tanulmányok elvégzése az uradalmi tisztviselők, megyei és városi hivatalnokok, iparosok, kézművesek gyermekei számára voltak a legvonzóbbak, de 2% feletti arányban vannak jelen a parasztok, földművesek, állami értelmiségiek és a tanár, humánértelmiségiek gyermekei is. Ezzel szemben a jogi képzés megszerzésére leginkább a megyei és városi hivatalnokok gyermekei pályáztak (24%), de gyáros, bankár, magánzó, állami értelmiség, egyházi személyek, ügyvéd, bíró szülőkkel rendelkező diákok is törekedtek. Látszik, hogy a már magasabb végzettséggel rendelkező szülők gyermekei kívánták elvégezni a jogi képzést.

16. táblázat

A jogakadémia hallgatóinak szülők foglalkozása szerinti megoszlása (1802-1849)

bölcsész jogász bölcsész és

jogász összesen

fő % fő % fő % fő %

birtokos tulajdonos 19 0,50 37 2,43 25 2,05 81 1,24 katona, katonatiszt 33 0,87 21 1,38 25 2,05 79 1,21 főhivatalnok,

képviselő 4 0,11 5 0,33 3 0,25 12 0,18

megyei és városi

hivatalnokok 295 7,80 371 24,38 231 18,92 897 13,75 gyáros, bankár,

magánzó 51 1,35 118 7,75 55 4,50 224 3,43

iparos, kézműves 283 7,49 42 2,76 124 10,16 449 6,88

kereskedő 131 3,47 37 2,43 59 4,83 227 3,48

orvos, sebész,

gyógyszerész 58 1,53 19 1,25 20 1,64 97 1,49

tanár, humán

értelmiség 78 2,06 27 1,77 48 3,93 153 2,35

egyházi személy 45 1,19 55 3,61 14 1,15 114 1,75 paraszt, földműves 84 2,22 5 0,33 13 1,06 102 1,56 haszonbérlő,

gazdálkodó 77 2,04 43 2,83 26 2,13 146 2,24

uradalmi tisztviselő 325 8,60 77 5,06 98 8,03 500 7,67 mérnök, építész,

gépész, bányatiszt 15 0,40 9 0,59 7 0,57 31 0,48 erdész, állatorvos 18 0,48 1 0,07 4 0,33 23 0,35 művész, zenész, író, 20 0,53 1 0,07 4 0,33 25 0,38

újságíró

szolga 6 0,16 1 0,07 4 0,33 11 0,17

állami értelmiségiek 78 2,06 56 3,68 32 2,62 166 2,54 ügyvéd, bíró 37 0,98 50 3,29 27 2,21 114 1,75 ismeretlen 2123 56,16 547 35,94 402 32,92 3072 47,09

A szeminárium hallgatói között a hallgatók kevesebb, mint 8%-ának

ismerjük a szülei foglalkozását, így a kapott adataink nem relevánsak. A

meglévő adatok között nagyobb arányban vannak az iparos és kézművesek

gyermekei, továbbá a megyei és városi hivatalnokok, haszonbérlő és

gazdálkodó szülők gyermekei.

In document FELSŐOKTATÁSTÖRTÉNETI KIADVÁNYOK. ÚJ SOROZAT. 13. (Pldal 43-48)