A hallgatók származási hely szerinti elemzése

Az adatbázis lehetőséget nyújt a hallgatók származási helyének vizsgálatára, amiből meg lehet határozni a kérdéses intézmény vonzáskörzetét. Az 1802-es év után a hallgatók többségénél ismertek ezek az adatok, így az elemzések mindenképpen relevánsnak tekinthetőek. A származási hely szerinti kimutatások a legtöbb kérdést a Győri Királyi Jogakadémia esetében vetik fel, hiszen, ennek az intézmények a létjogosultságát kérdőjelezték meg a Pécsre történő költöztetéssel. Továbbá nyilvánvalóan befolyásolta a hallgatói létszámokat a Pozsonyi Királyi Jogakadémia közelsége.

Az elemzés során külön kerülnek feltüntetésre a jogakadémia és a szeminárium hallgatói, de azok a diákok, akik mind a két intézményben tanultak, azoknak mind a két intézménynél beszámításra kerültek az adatai. A kérdéses periódusra vonatkozó összesített adatoknál természetesen mindenki csak egyszer szerepel.

6.1.1 A hallgatók vármegyék szerinti elemzése

A következő adatok a diákok származási helyét tartalmazzák vármegyék szerint kategorizálva. Ebben az esetben a vármegyét, mint területi egységet vettük, tehát az ott elhelyezkedő összes települést (például szabad királyi városokat) is tartalmazzák az adatsorok. A diákok kevesebb, mint 3%-áról nem ismerjük a származási helyüket, így a következő adatok körülbelül reális képet nyújtanak a hallgatókról.

A diákok legnagyobb része valamilyen Győr vármegyei települést adott meg, mint származási helyet. Kiemelkedően magas, majdnem 14% a Sopron megyeiek aránya, ami azért érdekes, mivel a közeli Pozsonyi Királyi Jogakadémia mellett nagy létszámban jártak hallgatók Sopron megyéből Győrbe is. A rangsorban a harmadik helyet foglalja el egy másik Dunántúli vármegye, Veszprém. A diákok több mint 5%-a Komárom, Vas és Zala vármegyékből érkezett, erre magyarázat lehet, hogy viszonylag közel voltak a jogakadémiához. Az 5% alatti adatok között viszont már nem csak Dunántúli megyék bukkannak fel, hanem például Felvidékiek is, mint Nyitra. A rangsor érdekessége, hogy a 12. helyre felkerült Bács megye, ahonnan közel a diákok 3%-a érkezett.

Összességében megállapítható, hogy a jogakadémiára elsősorban a Dunántúli vármegyék hallgatói jártak, kisebb számban a Dunán innen lakók, főleg a Győrhöz közel eső területekről. A Tiszántúlról mindössze 96 diák érkezett, míg a Tiszán innenről 77 fő. Elgondolkodtató, hogy a Zágrábi Királyi Jogakadémia vonzáskörzetébe tartozó Horvátországból 86, Szlavóniából 84, míg a Tengermellékről 23 diák érkezett.

¹²¹

121 Fényes Elek: Magyarország statisztikája. Pest, 1843. 110-118.

8. táblázat

A jogakadémia hallgatóinak származási helye vármegyék szerint (1802-1849)

Megye

Lét-szám % Megye

Lét-szám %

1 Győr 1000 15,33% 12 Bács 197 3,02%

2 Sopron 912 13,98% 13 Somogy 196 3,00%

3 Veszprém 576 8,83% 14 Tolna 131 2,01%

4 Komárom 426 6,53% 15 Trencsén 115 1,76%

5 Vas 410 6,29% 16 Baranya 90 1,38%

6 Zala 359 5,50% 17 Bars 71 1,09%

7 Fejér 254 3,89% 18 Árva 67 1,03%

8 Nyitra 246 3,77% 19 Esztergom 66 1,01%

9 Pest 240 3,68% 20 Hont 54 0,83%

10 Moson 221 3,39% Összes többi 483 7,40%

11 Pozsony 220 3,37% Nincs adat 189 2,90%

A teológus hallgatók esetében 1802 és 1853 között már a hallgatók több mint 21%-áról nincsenek adataink, tehát 1377 diákról. A hallgatók legnagyobb arányban Sopron vármegyéből érkeztek, majdnem 35%. Ehhez képest Győr vármegyéből közel ennek az adatnak a fele. A többi vármegye már jelentősen kevesebb hallgatót adott. Lényegében kirajzolódik a Győri egyházmegye az adatok alapján, viszont érkeztek hallgatók a szemináriumba más egyházmegyékhez tartozó területekről is, mint Pozsony vagy Nyitra.

9. táblázat

A szeminárium hallgatóinak származási helye vármegyék szerint (1802-1852)

Megye

Lét-szám % Megye

Lét-szám %

1 Sopron 209 34,78% 7 Nyitra 10 1,66%

2 Győr 100 16,64% 8 Veszprém 10 1,66%

3 Moson 39 6,49% 9 Zala 9 1,50%

4 Vas 28 4,66% 10 Tolna 5 0,83%

5 Komárom 23 3,83% Többi 22 3,82%

6 Pozsony 15 2,50% Nincs adat 130 21,63%

Az adatok között még felbukkan 176 olyan diák, akik nem a Magyar

Királyság területét jelölték meg származási helyükként.

6.1.2 A hallgatók városok szerinti elemzése

A következő szempontként megvizsgáltuk, hogy a diákok mely településekről érkeztek. Az általunk ismert, 6590 diák származási helyét, melyekből teljes biztonsággal 1748 helységet sikerült beazonosítani. Ez az adat tartalmazza mind a jogakadémia, mind a szeminárium adatait. Ezek közül 1560 településről 5-nél is kevesebben, jellemzően 1 személy érkezett. Ezeknek a településeknek tömegét kis falvak alkotják, de találhatóak közöttük Győrtől távol eső nagyobb települések is.

Ha csak a jogakadémia hallgatóit vizsgáljuk, kiderül, hogy a legtöbb hallgató Győrt adta meg származási helyeként, több mint a hallgatók 8%-a.

Pápáról érkezett Győr után a legtöbb hallgató, bár nagyságrendekkel kevesebben, ez az adat mégis meghaladta a 2%-ot, a többi település már nem érte el ezt az arányt. A táblázatból is jól látható, hogy a jogakadémia vonzáskörzetét elsősorban a közeli települések adták, főleg olyan városok, ahol nem működött olyan intézmény, ami bölcsészeti képzést is nyújtott volna a diákoknak. Mégis feltűnnek olyan városok, mint Sopron, Buda, Pozsony, Szombathely. Ahogy a későbbiekben látni fogjuk, ezek a városok gyakran előfordulnak a diákok előtanulmányai esetében is. Ez az első 20 település a jogakadémia hallgatóinak körülbelül 30%-át alkották.

10. táblázat

A jogakadémia hallgatóinak származási helye városok szerint (1802-1849)

Város

Lét-szám % Város

Lét-szám %

1 Győr 520 8,49% 12 Pest 49 0,80%

2 Pápa 165 2,69% 13 Pécs 47 0,77%

3 Székesfvár 118 1,93% 14 Esztergom 45 0,73%

4 Sopron 112 1,83% 15 Kismarton 41 0,67%

5 Tata 103 1,68% 16 Győrsziget 39 0,64%

6 Veszprém 103 1,68% 17 Pozsony 39 0,64%

7 Buda 98 1,60% 18 Szombathely 35 0,57%

8 Magyaróvár 85 1,39% 19 Keszthely 34 0,55%

9 Komárom 84 1,37% 20 Nagyszombat 34 0,55%

10 Baja 60 0,98% Összes többi 4242 69,23

11 Bécs 60 0,98% Nincs adat 14 0,23%

A táblázat tanúsága szerint az országból a legtöbb hallgató a kor

legnagyobb városaiból érkezett, Győr 1846-ban a 14. legnagyobb városnak

számított a maga 17 200 lakosával. A legtöbb lakossal Pest büszkélkedhetett,

összesen 109 861 fővel, Pozsony 37 255 lakossal a 4. helyen, Buda 34 893 fővel a 6. helyen, Székesfehérvár 8. helyen, Komárom 19 113 fővel a 10.

helyen állt.

¹²²

A szeminaristák esetében már sokkal több diákról nem ismerjük a származási helyét, így a meglévő hallgatók körülbelül 80%-ának adatai adják a következő képet. Az első 20 település nagyjából lefedi a Győri egyházmegye területét, így a szeminárium vonzáskörzete nagyjából megfelelt az egyházigazgatási kereteknek. A legtöbb hallgató Győrből és Sopronból érkezett. A többi településről pedig kevesebb mint 10 fő.

11. táblázat

A szeminárium hallgatóinak származási helye városok szerint (1802-1852)

Város

Lét-szám % Város

Lét-szám %

1 Győr 68 11,31% 12

Sopron-keresztúr 5 0,83%

2 Sopron 33 5,49% 13

Fertőfehér-egyháza 4 0,67%

3 Kismarton 9 1,50% 14 Lébény 4 0,67%

4 Győrsziget 8 1,33% 15 Nagyhöflány 4 0,67%

5 Magyaróvár 7 1,16% 16 Nagylózs 4 0,67%

6 Tata 7 1,16% 17 Nagymarton 4 0,67%

7 Alsópulya 6 1,00% 18 Pápa 4 0,67%

8 Darázsfalu 6 1,00% 19 Pinnye 4 0,67%

9 Szombathely 6 1,00% 20 Pordány 4 0,67%

10 Cinfalva 5 0,83% Összes többi 278 46,26%

11 Moson 5 0,83% Nincs adat 126 20,97%

6.1.3 A hallgatók tankerületek szerinti elemzése

A tankerületek felállításáról már egy 1776. augusztus 5-én kiadott rendelet határozott, élükre királyi tanulmányi főigazgatók kerültek és hatáskörükbe tartozott a kerület területén található valamennyi iskola. A tankerületek a pozsonyi helytartótanács tanulmányi bizottsága alá voltak rendelve. Az egyes tankerületek a székhelyükről kapták a nevüket, Horvátországgal együtt 9 kerületet szerveztek.

¹²³

122 Fényes Elek: Magyarország leírása. Pest, 1847. 39.

123 Ratio Educationis i.m. 228.

Az ország nyugati részén alakították ki a győri tankerületet, amelyhez Moson, Sopron, Vas, Veszprém, Zala vármegye tartozott, valamint a pécsi tankerületet Bács, Baranya, Somogy, Tolna. A Felvidéken hozták létre a pozsonyi kerületet, amelyhez tartozott Nyitra, Pozsony, Trencsén vármegye, a besztercebányai tankerületet, amelyhez Árva, Bars, Hont, Liptó, Turóc, Zólyom vármegyéket rendelték. A Felvidéken további két tankerületet is létrehoztak, a kassai tankerülethez tartozott Abaúj, Borsod, Gömör, Sáros, Szepes, Torna, Zemplén vármegye, az ungvári tankerülethez pedig Bereg, Máramaros, Szatmár, Ugocsa, Ung vármegyék. Az ország középső részén alakították ki a budai tankerületet és ide tartozott Esztergom, Fejér, Heves, Komárom, Nógrád, Pest vármegye, továbbá a Jászság és a Kiskunság is, nagyváradi tankerülethez pedig Arad, Békés, Bihar, Csanád, Csongrád, Szabolcs vármegyéket, a Nagykunságot és 1778 után Temesvidéket is hozzá csatolták. A kilencedik tankerület a zágrábi tankerület volt, melyhez a horvát és szlavón vármegyék tartoztak.

¹²⁴

II. József 1784-ben átszervezte a tankerületek rendszerét, Kassa, Nagyvárad, Pécs, Pozsony és Zágráb központtal öt tankerületet hagyott meg csupán.

¹²⁵

II. József halála után ismét módosították a tankerületi beosztást, az 1792-es első hazai tanügyi térkép alapján a pécsi tankerülethez tartozott Vas, Veszprém, Zala, Somogy, Tolna, Baranya és Bács vármegyék. A pozsonyi tankerület alá helyezték Árva, Trencsén, Turóc, Liptó, Zólyom, Bars, Nyitra, Hont, Pozsony, Moson, Sopron és Győr vármegyéket, a budai tankerület alá helyezték Esztergom, Komárom, Pilis, Fejér, Pest, Solt, Jászkun kerületet. A kassai tankerület alá tartozott Szepes, Sáros, Gömör, Hont, Torna, Nógrád, Heves, Borsod, Abaúj, Zemplén, Ungvár és Bereg vármegyék, nagyváradi tankerülethez rendelték Ugocsa, Máramaros, Szatmár, Szabolcs, Bihar, Szolnok, Csongrád, Békés, Arad, Csanád, Torontál, Temes, Krassó vármegyéket a Nagykunsággal és a Hajdú városokkal együtt. A zágrábi tankerülethez tartozott Varasd, Verőce, Kőrős, Zágráb, Pozsega, Szerém vármegyék és a Szentgyörgyi, Likai, Otocsáci, Ogulini, Szulini, Báni, Gradiskai, Bródi és Péterváradi ezredek.

¹²⁶

1802-ben I. Ferenc Pécsről Győrre helyeztette át a tankerület központját.

¹²⁷

A II. Ratio Educationis értelmében hat tankerületet hoztak létre 1806-ban: a Budai, a Győri, a Kassai, a Nagyváradi, a Pozsonyi és Zágrábi tankerületet, így a győri tankerülethez tartozott Baranya, Vas, Győr, Moson, Sopron, Somogy, Zala, Tolna és Veszprém vármegye. A budai tankerülethez rendelték Fejér, Bács, Komárom, Pest, Esztergom vármegyéket, Jászkun

124 Kosáry D.: Művelődéstörténet i.m. 414.

125 Lengyel A.: A pécsi Királyi Akadémia i.m. 261.

126 Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei, 1777-1848. I. kötet. Budapest, 1927.

203.

127 Lengyel A.: A pécsi Királyi Akadémia i.m. 281.

kerületet, a kassai tankerület alá rendelték Abaújvár, Bereg, Borsod, Gömör, Heves, Nógrád, Sáros, Szepes, Torna, Ungvár, Zemplén vármegyéket. A nagyváradi tankerülethez tartozott Arad, Békés, Bihar, Csanád, Csongrád, Krassó, Máramaros, Szatmár, Temes, Torontál, Ugocsa, Szabolcs vármegye, a Nagykunság és a Hajdú városok is. A pozsonyi tankerület alá rendelték Árva, Bars, Hont, Nyitra, Pozsony, Liptó, Turóc, Trencsén és Zólyom vármegyéket, a zágrábi tankerület alá pedig Kőrös, Pozsega, Szerém, Varasd, Verőce, Zágráb, és a tengerpart tartozott.

¹²⁸

Az elemzés során az 1806-os tankerületi beosztást használtuk, bár az adataink már 1802-től vannak beszámítva. A hallgatók döntő többsége a Győri tankerületből érkezett, de jelentős a Budai tankerület Győrhöz közel eső megyéiből érkezett hallgatók létszáma is. Szintén sok hallgató érkezett a Pozsonyi tankerületből, hasonlóan a budaihoz, itt is a Győrhöz közelebb eső megyék az érintettek. Kiemelendő, hogy a Zágrábi tankerületből érkezett a hallgatók közel 3%-a. A többi tankerület, illetve az ország többi területéről nem érkeztek jelentősebb számban diákok.

12. táblázat

A jogakadémia hallgatóinak származási helye tankerületek szerint (1802-1849)

Létszám %

Győri tankerület 3895 59,71

Budai tankerület 1201 18,41

Pozsonyi tankerület 820 12,57

Zágrábi tankerület 183 2,81

Kassai tankerület 111 1,70

Nagyváradi tankerület 96 1,47

Határőrvidék 20 0,31

Erdély 8 0,12

Nincs adat 189 2,90

In document FELSŐOKTATÁSTÖRTÉNETI KIADVÁNYOK. ÚJ SOROZAT. 13. (Pldal 32-37)