Az alkotmányos identitás fogalomrendszere

Összegezve az alkotmányos identitás formálódásának mechanizmusát az identitásképzés folyamatára és az alkotmány fogalmára tekintettel, az alábbi megállapítások tehetők:

(i) Az alkotmányos identitás forrása az állam kialakítására képes, nemzetet alkotó, homogén emberi csoport – a démosz –, mint önálló entitás, amely a természetes alkotmány időszakát követően a strukturális önszerveződés érdekében létre-hozza saját alkotmányos berendezkedését.

(ii) A nemzetnek – mint homogén közösségnek – ezen identitásképzés szempontjá-ból megközelített felfogása alkotmányos közösségként nevesíthető.

(iii) A szuverenitás az alkotmányos közösség által létrehozott entitás (az állam) fun-damentális ismérve, amely végső soron az alkotmányos közösséget megillető önrendelkezés, a döntés jogának leképződése, majd összpontosulása az állam létrejövetelét követően, amely forrása és egyben előfeltétele az állami struktúra és társadalmi berendezkedés, vagyis az alkotmányos rendszer létrejövetelének.

(iv) Az alkotmányos berendezkedés kialakítása az alkotmányos közösség társada-lomba rendeződésének szükségszerű következménye, amely azonban feltételezi a kialakított struktúrával szemben támasztott azon követelményt, hogy az meg-feleljen az életre hívó társadalom karakterisztikájának: az alkotmányos közösség tagjai képesek legyenek azonosulni a létrejövő struktúrával, ezáltal képesek le-gyenek azt elfogadni, vagyis a közösség kollektív identitása visszatükröződjön az általa megalkotott struktúrán.

(v) Az alkotmány egyrészről forrása annak az állami és társadalmi rendnek, amely-ben az alkotmányos közösség létezik, másrészről meg is testesíti azt: az alkot-mány (elválaszthatatlan egységet alkotva létének forrásával) szintén forrása, egyúttal megtestesítője lesz az állami szuverenitásnak.

(vi) Az állami, társadalmi struktúrának meg kell felelnie az azt életre hívó közösség identitásának és ennek az identitásnak tükröződnie kell az alkotmányos beren-dezkedést megtestesítő és konstituáló dokumentumban, az alkotmányban is.

(vii)Az alkotmányos közösség által – a szuverenitást kifejező alkotmányon keresztül – létrehozott alkotmányos rendszer (berendezkedés) az adott alkotmányos kö-zösségre jellemző egyedi értékeket, intézményeket, társadalmi szervező elveket hív életre, amelyek egyediesítik, jellemzik és meghatározzák nem csak az alkot-mányos közösséget, de már magát az alkotalkot-mányos berendezkedést is.

(viii)Ezeket a tényezőket meghatározza az alkotmányos közösség identitása (a nem-zeti identitás), illetve az alkotmányos berendezkedést kialakító valamennyi té-nyező (alkotmányos közösség, alkotmányozó hatalom, alkotmány) egymással folytatott konfrontatív viszonya.

(ix) Az e konfrontatív viszonyból fakadó eredményként foghatók fel az alkotmányos identitás egyes elemei, amelyet egyúttal meghatároz az a fejlődési folyamat is, amelyen az alkotmányos berendezkedés keresztülmegy.

Az alkotmányos identitás koncepcióját – jogelméleti szempontból – Rosenfeld és Ja-cobsohn tételeit összehasonlítva, kettejük rendszerének eredőjeként érthetjük meg a leg-tökéletesebben. Rosenfeld a hegeli filozófia alapján egy szilárd elméleti alapot fektet le, még Jacobsohn rendszerében az alkotmányos identitás gyakorlati megvalósulását követ-hetjük nyomon és e révén értkövet-hetjük meg annak természetét.

Az alkotmányos identitás jelentőségét és alkalmazhatóságát az európai szupranacio-nális térben az integráció és a tagállamok viszonyában fedezhetjük fel, mint a szuvereni-tástranszfer lehetséges határvonalát. Chronowski szerint a „szuverén állam főhatalma oszthatatlan, de az államhatalom gyakorlása megosztható és megosztandó,”²³⁹ vagyis az állam nem szuverenitását, hanem az abból fakadó döntési jogosultságok egy részét ru-házza át a szupranacionális szintre (szuverenitástranszfer). Chronowski álláspontja sze-rint a hatáskörtranszfer korlátja, hogy az nem vezethet az állam felbomlásához vagy meg-szűnéséhez. Chronowski e határt „az állam fundamentális alkotmányos elvei és az alap-vető jogok” mentén húzza meg.²⁴⁰

Összhangban a tagállami alkotmánybíróságok formálódó joggyakorlatával, a Lissza-bon-határozatokkal,²⁴¹ a döntési jogosultság átengedésének korlátját ettől jóval tágabb körben kell megszabni és ennek egyik szegmense az alkotmányos identitás.²⁴² Másképpen megfogalmazva, a döntési jogosultság átengedése (hatáskörtranszfer) során egyetlen ál-lam sem csupaszíthatja le önmagát annyira, hogy csak „az álál-lam fundamentális alkotmá-nyos elvei” maradjanak, hiszen ebben az esetben fennállna a veszélye, hogy a tagállam elveszíti történelméből és egyediségéből fakadó (akár alkotmányos, akár kulturális, stb.) sajátosságait, Jacobsohn szavaival élve valami teljesen mássá alakulna, mint ami.²⁴³

Az alkotmányos identitás elmélete alkalmas lehet annak a határnak a megvonására, hogy egy, az európai integrációban részes tagállam az állami szuverenitásból fakadó „ön-rendelkezési jogról”, alkotmányos berendezkedését érintő döntési jogosultságról a szuve-renitástranszfer folytán milyen körben mondhat le az integráció javára. Ebben az értelem-ben, ha a szuverenitás a döntés jogaként értelmezhető, akkor az európai szupranacionális térben az alkotmányos identitás ennek negatív korlátja, amely meghatározza, hogy a tag-államok milyen döntéseket (már nem) engedhetnek át az integrációnak.

Ezt az értelmezést az EUSZ 4. cikke valamelyest tovább szűkíti, mikor az identitás-klauzulát és az alapvető állami funkciók unió általi tiszteletben tartását elkülönülten, egy bekezdés alatt, de eltérő fordulatokban szabályozza. Az uniós klauzula értelmezési kér-dései ezért elvezetnek egy további distinkcióhoz: az egyedi, tagállamra jellemző identi-tás-elemek – vagyis tulajdonképpen a szűken értelmezett alkotmányos identitás – véd-elme az EUSZ 4. cikk (2) bekezdés első fordulata, még a tényleges hatáskörtranszfer kö-rébe tartozó – valamennyi tagállamra azonos tartalommal vonatkozó – kompetenciakér-dések a második fordulat szerint ítélendők meg. Ez a distinkció az alkotmányos identitás tartalmának és alkalmazhatóságának szűkítő értelmezéséhez vezet, amellyel részletesen a IV.1. fejezet foglalkozik.

Szem előtt tartva az alkotmányos identitásról folytatott tudományos viták során for-málódó konszenzust, amely szerint az alkotmányos identitás fogalma általános jelleggel

239 CHRONOWSKI 2005, p. 49.

240 Uo.

241 Az egyes Lisszabon-határozatok bővebb ismertetését az alkotmányos identitással összefüggésben bőveb-ben lásd: SULYOK 2014, pp. 51-60, illetve DRINÓCZI 2016b, pp. 7-14., stb.

242 Vö. 22/2016. (XII. 5.) AB határozat.

243 JACOBSOHN 2013, p. 1.

(és elfogadottsággal) ezidáig nem került meghatározásra – mi több, találkozhatunk olyan állásponttal is, amely szerint annak meghatározása nem is kívánatos²⁴⁴ –szükséges a fo-galom meghatározása annak érdekében, hogy az európai integráció alkotmányértelmező-inek joggyakorlatában élő és mind hangsúlyosabbá váló fogalom kézzelfoghatóvá, az eu-rópai integráció szupranacionális jogrendszerében betöltött szerepe körülhatárolhatóvá, funkciója meghatározhatóvá váljon.

E céltól vezérelve, annak szem előtt tartásával, hogy az alkotmányos identitás végső értelmezése és felfogása (ezáltal fogalma) a tagállamok alkotmányértelmezőinek joggya-korlatában kell, hogy testet öltsön, a rendelkezésre álló alkotmánybírósági (legfelsőbb bírósági) joggyakorlat és tudományos eredmények alapján az alkotmányos identitás (ál-talános jellegű) a jelen vizsgálat során alkalmazott fogalma az alábbiakban határozható meg: A tagállami alkotmányos rendszerek önmeghatározásaként, az alkotmányos beren-dezkedéseket meghatározó olyan történelmi eredettel rendelkező alapvető alkotmányos értékek, elvek és intézmények rendszere, amelynek tiszteletben tartása az EUSZ alapján az Unió kötelezettsége. Az alkotmányos rendszerrel (berendezkedéssel) együtt járó, annak egyediségét megtestesítő olyan minőség, amely az alkotmányos közösség, az alkotmá-nyozó hatalom és az alkotmány konfrontatív viszonyának eredményeként a nemzeti alkot-mányokban, alkotmányerejű törvényekben manifesztálódik.

Ahhoz, hogy a koncepció a jövőben a szupranacionális tér egyik (alkotmányos) szer-vező elvévé váljon és így elősegítse az európai integrációban fennálló feszültségek mér-séklődését, szükséges a fogalommal való bánásmód állandósulása,²⁴⁵ amelynek azonban előfeltétele egy megfelelően körülhatárolt, szilárd elméleti alapvetés és az alkotmányos identitással összefüggő fogalmak meghatározása és egymástól való elhatárolása. Ennek kialakításához kíván hozzájárulni jelen vizsgálat II. fejezete, míg a III. fejezet a szuprana-cionális tér sajátosságait vizsgálja a szuverenitás szemszögéből.

244 LEVADE 2016, p. 72.

245 RYCHETSKY 2017, p. 98.