II. Fejezet – Fogalommeghatározások és elhatárolások
II.4. Alkotmány és identitás
II.4.2. Az alkotmány jogi értelemben alkalmazott fogalma és
igény,108 a történelmi sajátosságok és az alkotmányos berendezkedést meghatározó alkot-mányban foglalt értékek védelme. Eltekintve az Európai Unió fejlődéstörténetének elem-zésétől,109 megállapítható, hogy az integrációs folyamat kvázi lételméleti kérdés a tagál-lamok szempontjából és a globalizáció szükségszerű következménye.
A globálissá váló nemzetközi és gazdasági környezetben bár nemzetállamokról be-szélünk, mégis egyre inkább (az alkotmányjogász fülének talán kissé kellemetlenül ható) szuperhatalmakról kell beszélnünk: gazdasági szempontok szerint szervezett erőközpon-tokról.110 Analógiával és talán némi fantáziával azt mondhatjuk, hogy e globális környe-zet megítélése hasonló a terméskörnye-zetes alkotmány állapotához az egyének szintjén: a túl-élésért (az államok esetében érvényesülésért) folytatott versenyben az európai (nem-zet)államoknak közösségbe kell tömörülniük, hogy biztosítsák önmaguk túlélését (érvé-nyesülését). Vagyis az európai államok, ha a globális színtéren kívánnak érvényesülni, egységbe kell, hogy tömörüljenek, amihez – mint az emberi közösségeknek – meg kell határozniuk azt a rendet, ami alapján ezt a közösséget működtetik. Ebben a kontextusban úgy tűnik, hogyaz európai integráció jelenlega természetes alkotmányok időszakát éli, amelyegyúttalmagyarázatlehetazidentitásvitákmindhangsúlyosabb,erősödő jellegére is.
II.4.2. Az alkotmány jogi értelemben alkalmazott fogalma és az alkotmányos értékek
Visszatérve a tételes jog talajára, az alkotmány – jogi értelemben vett fogalmát tekintve111 – minden olyan jogi norma összessége, ami az államilag szervezett társadalom alapvető rendjét konstituálja,112 vagyis amely, vagy amelyek az államhatalom megszervezésének, gyakorlásának és ellenőrzésének meghatározott elvek és követelmények113 szerinti sza-bályozásával hozza, vagy hozzák létre a tartós alaprendet.114 A jogi értelemben vett al-kotmány mint alaptörvény (vagy alaptörvények115) tehát pozitivista felfogás szerint kife-jezi a demokratikus államrend lényegét, meghatározza annak intézményi formáit, a jog-államiság követelményeit, az alapjogokat és azok garanciáit, a közhatalom céljait, eszkö-zeit, szervezetét és korlátait.116 Az alkotmány értékközpontú felfogása szerint azonban az alkotmány több alapvető normák összességénél: azoknak az elveknek és értékeknek117 a katalógusa, amelyekre az állam épül.118 Ezen értékalapú megközelítésben tehát az alkot-mány egyúttal a nép önkifejezésének eszköze és kulturális örökségének tükre,119 amely
108 Vö. ROSENFELD 2010, p. 38.
109 Vö. BLUTMAN 2013, pp. 31-40.
110 TARRÓSY 2006, p. 180.
111 BULMER 2014, p. 2.
112 PETRÉTEI 2011, p. 48.
113 Vö. TAKÁCS 2007, pp. 29-31., SMUK 2014, pp. 22-27., PETRÉTEI 2011, pp. 99-115., DORSEN –ROSENFELD
–SAJÓ –BAER 2003, pp. 10-12.
114 ZELLER 2005, pp. 42.
115 Az alkotmány megjelenési formája eltérő lehet a szerint, hogy az alkotmányos rendszer a történeti, vagy a kartális alkotmány konstrukciót alkalmazza. Az egyes alkotmányfejlődési irányokat bővebben lásd pl.
TAKÁCS 2007, pp. 23-28.
116 TAKÁCS 2007, pp. 28-29.
117 Az alkotmányi értékekről bővebben lásd: ÁDÁM 2010, pp. 115-127.
118 CSINK 2015, p. 135.
119 TAKÁCS 2007, p. 28.
azonban felveti az alkotmány értéksemlegességének problémáját:120 hordozhat-e az al-kotmány az alal-kotmányozó által rögzített értékeket (presctiptive constitution), vagy érték-semlegesnek kell lennie (procedural constitution)?121 Megjegyzést érdemel, hogy az ér-téksemleges és az „értéktartalommal bíró” alkotmányok hermetikus elválasztása inkább elméleti kategóriának tekinthető, sokkal inkább a két végpont közötti skáláról van szó, amelyen az egyes alkotmányok értékhordozó jellegük szerint elhelyezhetők. A magyar viszonylatban a korábbi Alkotmány értéksemlegesnek tekinthető, míg az Alaptörvény ki-fejezett értékhordozó jelleggel bír.122 Jelen vizsgálat során nem célunk állást foglalni egy alkotmány értéksemlegességének (vélt?) szükségességéről, azonban a már alkotmányban rögzített értékek szorosan kapcsolódnak az alkotmányos identitás kérdéséhez, hiszen az alkotmányban rögzített értékek formálhatják az azt életre hívó társadalmat és vice versa:
az alkotmányban csak olyan értékeket rögzíthetünk, amelyeket az alkotmányos közösség képes befogadni.
Az alkotmányban foglalt értékekkel kapcsolatban két alapvető kérdést kell felten-nünk: mit tekintünk értéknek és ezek kinek az értékei?123 E felmerülő kérdések – vagy sokkal inkább az adott / adható válaszok – azonban alapvetően változnak meg, ha azokat nem az alkotmányos rendszeren „belülről” szemléljük. Az alkotmány és az azt életre hívó társadalom kölcsönös, egymást formáló relációját, illetve az alkotmány társadalomra gya-korolt értékformáló hatását (funkcióját?) Habermas alkotmányos patriotizmus elméleté-ben vizsgálja.124
Ahogyan azt Majtényi tárgyalja, „házon belül” a kérdés az, hogy helyes-e, ha az al-kotmány az alal-kotmányozó által meghatározott, a közösség egyes rétegei által vallott meg-határozó elveket, morális, történelmi, vallási, stb. megfontolásokat az alkotmány szintjén, alkotmányosan védendő értékeknek nyilvánít, illetve ebben az esetben létezik-e homogén közösség, aki magáénak vallja ezeket az értékeket, vagy létrejön az „alkotmányos kisebb-ség” akik azonban nem vallják maguknak azokat.125
Ha a problémát egy külső perspektívából az európai integráció szintjén kezdjük vizs-gálni, a kérdés nem az lesz, hogy vannak-e, lehetnek-e az alkotmány szintjén az alkotmá-nyozó által rögzített értékek, hanem hogy melyek ezek. Mik azok a társadalmi, kulturális, politikai, intézménytörténeti, stb. attribútumok, amelyek (adott esetben kénytelen-kellet-len) meghatározzák az állam alkotmányos és politikai berendezkedését, amely tagállam-ként már nem a „légüres térben”, hanem egy közösség részetagállam-ként létezik? Ebben a pers-pektívában felmerül az Európai Unió értékközösség jellegének kérdése, illetve az európai alkotmányos örökség gondolata, mint a tagállamokat összekötő egységes értékrend.126
A korlátozott mértékben egységes értékrenden kívül (az „európai értékek” köre a Szerződésekben) azonban az egyes tagállamok rendelkeznek saját értékekkel is: olyan, a történelmi sajátosságokból fakadó egyéni attribútumokkal, amelyek meghatározzák az adott tagállami alkotmányos berendezkedést és amelyek nem feltétlenül elismertek más tagállamokban, vagy ami talán jelentősebb: eltérő tartalommal, eltérő súllyal elismertek.
120 Az alkotmányban rögzített értékek lehetséges megközelítéseiről lásd pl.: MAJTÉNYI 2017, TRÓCSÁNYI
2015, pp. 321-323.
121 BULMER 2014, pp. 6-7.
122 Vö. TRÓCSÁNYI –SCHANDA 2016, pp. 56-61.
123 MAJTÉNYI 2017, pp. 5-11., TRÓCSÁNYI 2015, pp. 322-323., PETRÉTEI pp.147-157. A Magyar Alaptörvény-ben hordozott értékekkel kapcsolatban lásd pl. SMUK 2013, pp. 446-463.
124 Az alkotmányos identitás és az alkotmányos patriotizmus közötti kapcsolattal a II.5.1 fejezet foglalkozik.
125 Vö. MAJTÉNYI pp. 6-7., illetve PAP 2014
126 Bővebben lásd: LÁNCOS 2013, pp.153-170.
Gondoljunk például az emberi méltóság védelmére: vitán felül álló, hogy az emberi méltóság védelme meghatározza az egész európai alkotmányos teret mind integrációs, mind az egyes tagállamok szintjén is. Németország azonban az emberi méltóság védelmét örökkévalósági klauzulába foglalta és azt az alkotmányos rendszer megváltoztathatatlan, legalapvetőbb attribútumának nyilvánította. Ez a kiemelt védelem nem feltétlenül jelenti azt, hogy jelenleg Németországban az emberi méltóság védelme erősebb, vagy eltérő vé-delemben részesülne a többi európai tagállamhoz képest. Azonban a történelmi perspek-tíva egyfajta ünnepélyes, „identitásformáló” deklarációt eredményezett, amely elvi jelen-tőséggel bíró sarokkövét jelenti az alkotmányos rendszernek. Így a védendő érték ugyanaz, mint bárhol az integrációban, a társadalmi érzékenység és a történelmi perspek-tíva azonban eltérő jellegűvé teszi annak megítélését.127 Hasonló jelenséggel találkozha-tunk Franciaország és a laicitás kapcsán,128 de a sort hosszan lehetne folytatni. Ténylege-sen nehéz volna megállapítani és teljeskörűen összegyűjteni, hogy az egyes európai tag-államok alkotmányos hagyományaikból fakadóan miket tekintenek alkotmányos értékek-nek, hiszen az eltérő történelmi perspektívából fakadóan ugyanazok a fogalmak tagálla-monként is eltérő (és adott esetben időben változó) tartalommal bírhatnak.129
Ezeknek a tagállamonként eltérő attribútumoknak a védelme iránti igény az a központi jelenség, amelyre az alkotmányos identitás koncepciójának130 feltértékelődése visszave-zethető. Ahogyan Drinóczi megfogalmazza, az alkotmányos identitás elsősorban a nem-zeti alkotmányok rendelkezéseiből olvasható ki, amely rendelkezések ugyanakkor az al-kotmányos rendszer (berendezkedés) sajátosságait hordozzák egy globalizálódó környe-zetben.131 Az alkotmányos identitás európai jelentőségét tehát a szupranacionális érték-közösség teremti meg, amelyben az egyes alkotmányos rendszereknek nevesíteniük kell saját egyediségüket, amelyet azonban már az alkotmány értékhordozó természete tesz le-hetővé.
Az alkotmányos identitás körül tárgyalandó minden további kérdés – többek között annak jogi relevanciája – e két tényező köré épül. Az alkotmányos identitás felértékelő-désének jelenségét a szupranacionális környezet – amelynek velejárója az integráció ér-tékközösséggé fejlődése – szükségszerűen és elkerülhetetlenül hívta és hívja életre. Ez egyúttal azt is eredményezi, hogy a nemzeti alkotmányok szerepe ennek megfelelően ki-egészülni látszik az integráción belül a tagállami alkotmányos rendszerek védendő és spe-ciálisan az adott tagállamra jelelemző, organikus alkotmányfejlődés során formálódó132 alkotmányos (és politikai) berendezkedés intézményeinek, értékeinek védelmével.
127 Vö. MÜLLER 2016, pp. 73-79.
128 Vö. LEVADE 2016, pp. 71-72.
129 Vö. TRÓCSÁNYI 2014c, pp. 9-16.
130 DRINÓCZI 2018a, pp. 4-5.
131 Uo.
132 Uo.