IV. Fejezet – Egység a sokféleségben, vagy sokféleség az egységben?
IV.4. A közös metszet? Alapvető jogok és alkotmányos identitás
Az alapvető jogok és az alkotmányos identitás fogalmai közül az alapvető jogokat már régóta evidenciaként ismerjük és alkalmazzuk, hiszen az európai alkotmányos rendszerek fundamentumát képezik, míg az alkotmányos identitást csak most kezdjük megismerni, noha utóbbi sem kevésbé képezi esszenciális lényegét az európai alkotmányos térnek, így az azt létrehozó alkotmányos berendezkedéseknek.519
Az alapvető jogok védelmének ma már kiforrott rendszere épült ki mind nemzetközi, mind európai, mind pedig az egyes tagállamok szintjén és ezek érvényesülése, érvényesítése nélkül nem is beszélhetnénk európai alkotmányos rendszerekről, de magáról az európai integrációról sem.520 Az Alapjogi Karta alapító szerződések rangjára emelésével pedig az emberi jogok tisztelete, úgy mint egykor a közös alkotmányos hagyományok, végérvényesen az integráció mozgatórugójává vált, mind alkotmányjogi, mind társadalmi-ideológiai szempontból közelítve.
Az Alapjogi Karta szerződési rangra emelése alkotmányjogi nézőpontból az integráció fejlődéseként lenne értelmezhető, amely az integráció stabilitását szilárdítaná.
A gyakorlatban azonban mégsem ezt látjuk. Sőt, talán ennek ellenkezője figyelhető meg.
Minél erősebb törekvések születnek az integráció elmélyítésére, stabilitásának megszilárdítására, az annál instabilabbá válik. A jelenség mögött a szupranacionális teret jellemző feszültség húzódik, amely kiegészül a szupranacionális szinten végbemenő – de csak részben beteljesíthető – identitásképzéssel.521 Ha közelebbről szemléljük az európai identitásképzés problémájának folyamatát,522 akkor szerteágazó problémarendszerrel találjuk szembe magunkat, amelynek épp úgy része az európai kulturális identitás, vagy az „európai életmód” (European Way of Life), mint a fentebb bemutatott egységes európai démosz létezésének (vagy nem létezésének) kérdése,523 de részét képezi az integrációt mozgató globalizálódó politikai-gazdasági (és pénzügyi! – vö. PSPP döntés) viszonyrendszer is.
Ennek az identitáskeresésnek az egyik aspektusaként beszélhetünk az alkotmányos identitásról az európai integráción belül.524 Ellentétben az alapvető jogokkal, az alkotmányos identitás fogalmi rendszere csak most van születőben. A tagállami alkotmánybíróságok gyakorlatából azonban kiolvasható a tendencia, amely szerint a tagállamok számos esetben alkotmányos identitásukat az alapjogok védelme – vagy meghatározott tartalommal történő védelme – mentén kívánják meghatározni.525
Az eddig meghatározottak szerint az alkotmányos identitás a modern alkotmányos rendszerek természetének egy olyan jellemzőjeként fogható fel, amelynek két fő funkciója, egyszersmind jelentősége az önmeghatározás, illetve a megkülönböztetés az egyes alkotmányos rendszerek egyedi jellemzői által. Ebből következik, hogy az egyes alapvető jogok védelme és érvényre juttatása annyira képezheti az egyes államok alkotmányos identitásának részét, amennyire az adott alapjog meghatározza magát az alkotmányos berendezkedést és ezt a meghatározó erőt az autentikus alkotmányértelmező
519 Vö. KRUZSLICZ 2014, pp. 7–9.
520 A Kilencek 1973-ban a Koppenhágai Deklarációban az európai identitást a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásaként fogalmazták meg. Vö: Declaration on European Identity, Copenhagen, 1973.
december 14.
521 Vö. ROSENFELD 2010, p. 172.
522 Vö. MARTONYI 2016, p. 41.
523 Vö. PACZOLAY 2000.
524 ROSENFELD 2010, p. 172.
525 Vö. PÉREZ 2013, pp.141-156, GUERRA 2013, pp. 305-319.
(általában az alkotmánybíróságok), vagy az alkotmányozó elismeri és nevesíti.
(Svédország esetén ilyenként említi Smith például az információszabadságot.526) Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az alapvető jogok érvényre juttatása és nevesítése a nemzeti alkotmányokban, révén az alkotmányosság követelményei közé sorolandók, nem elegendőek ahhoz, hogy azokra, mint alkotmányos identitásra tekinthessünk. Ehhez szükséges egy többlet elem: egyfajta megkülönböztetés az alkotmányozó, vagy a nemzeti alkotmánybíróság (felsőbb bíróság) által, amely deklarálja, hogy az adott alapvető jog az alkotmányos alkotmányos berendezkedésre olyan jelentős hatást gyakorol(t), hogy az önmeghatározásának részévé vált. Ezt a
„kiemelést” hajtotta végre például a magyar alkotmányozó, amikor az emberi méltóságról szóló klauzulát – mint a közös alkotmányos hagyományok fundamentumát? – kiemelt helyen, a Nemzeti Hitvallásban (is) elhelyezte.
Az európai gyakorlatot tekintve megfigyelhető az alapvető jogok bevonása az alkotmányos identitás körébe az alkotmánybíróságok által, vagyis találhatók olyan alkotmánybírósági döntések az integráción belül, amelyek expressis verbis alkotmányos identitássá nyilvánítanak egyes alapjogokat. Ilyen például a német AB gyakorlata, amely a szavazati jogot (választójog) a német alkotmányos identitás részévé emeli.527 De példaként említhető a lett lisszabon határozat is, amelynek indítványozói többek között a közügyek vitelében történő részvételhez való jog sérelmére hivatkoztak.528
A többszintű alkotmányosság rendszerében529 az alapvető jogoknak alkotmányos identitásban történő megjelenését a korábbiak szerint vizsgálni szükséges egyrészről az egyes tagállamok tekintetében (az alkotmányos identitás belső oldala), illetve az integráció és a tagállam relációjában (az alkotmányos identitás külső oldala). Az alapvető jogok és az alkotmányos identitás kapcsolatát illetően eszerint az alábbi kérdések tehetők fel:
(i) Az egyes alapvető jogok garantálása mennyiben és hogyan formálta az adott tagállam alkotmányos identitását (és miért)?
(ii) Integrációs szinten problémaként merül fel, hogy európai perspektívából ugyanaz az alapjog hogyan és milyen formában részesül védelemben, vagyis a tagállam által egyben alkotmányos identitásként kezelt, védelemben részesített alapvető jog ugyanazzal a tartalommal kerül-e nevesítésre az integráció szintjén is? 530
Martonyi az identitás-elmélet alkotmányjogi fontosságát hangsúlyozva az európai integráció koordináta-rendszerében és mintegy az identitás-fogalom központi elemeként felteszi a kérdést: Kik vagyunk mi és mit képviselünk?531 Az integráció jelenében ez azt jelenti, hogy a tagállamok, identitása hogyan határozza meg a kollektív identitáshoz fűződő viszonyukat, amely – folytatja Martonyi – a politikai döntések szintjére emeli a
526 Lásd: SMITH 2016, p. 82.
527 SULYOK 2014, p. 52.
528 SULYOK 2014, p. 58.
529 Vö. BESSELINK 2010, pp. 36-49.; illetve SULYOK 2015, pp. 27–39.
530 A XXVII. FIDE Kongresszuson (Budapest, 2016. május 18-21.) az Európai Unió Bíróságának hatáskörei-vel kapcsolatos vita során szintén kérdésként merült fel, hogy mennyire szükségszerű – illetve lehetséges-e lehetséges-egyáltalán - az alapvlehetséges-ető jogok uniformizálása az intlehetséges-egráció szintjén. Konszlehetséges-enzus mutatkozott a tagálla-mok között abban, hogy az emberi méltóság védelme megjelenhet olyan egyező, és közös tartalommal az integráció szintjén, amely nem sérti az egyes tagállamok nemzeti alkotmányos identitását, azonban egyéb alapvető jogok esetén a tagállamok aggályokat fogalmaztak meg az uniformizáció lehetőségét és szükség-szerűségét illetően.
531 MARTONYI IN SULYOK 2016, p. 37.
fogalmat.532 Következésképpen a tagállamok saját alkotmányos identitásuk szemüvegén át szemlélik mind az integrációt, mind az európai alkotmányos teret. Ez később, a (ii) kérdéssel kapcsolatban részletesebben kifejtésre kerül.
Az identitás – a korábban kifejtetteknek megfelelően – nem (csak) egy adott időpontban meghatározott jellemzők összessége, sokkal inkább az alkotmányos rendszer fennállása óta, az azt lényegileg meghatározó tényezők által meghatározott egység, amelyet az adott időpontban csupán értelmezünk. Vagyis az egyes tagállamok identitásképzésének vizsgálatakor minden esetben a történelmi sajátosságokból kell kiindulni. Peter Müller például a német örökkévalósági klauzulát533 (Németország alkotmányos identitásának körében) arra a német tapasztalatra vezeti vissza, hogy a kodifikált, szabályszerű jogalkotási eljárásban megalkotott jog a „legszörnyűbb igazságtalanságokat” eredményezheti, így szükséges volt olyan biztosíték beépítése a német alkotmányos berendezkedésbe, amely még az alkotmányozót is köti.534 Az alkotmánybíró ezzel kapcsolatban meg is megjegyzi, hogy mindez a német történelem specifikuma, amely nem feltétlenül érvényesül más nemzetek összefüggésében.535 Az örökkévalósági klauzula értelmében az alkotmányozó számára érinthetetlenek (többek között) a német alaptörvény emberi jogokra és az ember méltóságára vonatkozó rendelkezései.536
Hasonló logikára építhető fel a francia alkotmányos identitás, amelynek egyik legmarkánsabb eleme a laicitás537 és ezzel összefüggésben a vallásgyakorlás szabadsága.538 Történelmi gyökereit tekintve a laicitás a katolikus egyháztól való függetlenedési törekvéseket szolgálta, amely a XIX. században ellenezte a köztársasági államformát.539 A vallásszabadság gyakorlása tehát a francia alkotmányos berendezkedésben nem képzelhető el másként, mint a laicitás elvének érvényesítésével.540
A magyar alkotmányos identitással kapcsolatban, az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése, és a történeti alkotmány vívmányainak Alaptörvénybe emelése több, mint értelmezési tartomány, vagy mint értelmezési eszköz az Alkotmánybíróság számára.
Olyan deklaráció, amely Magyarország történelmi sajátosságait, kialakult „identitás jegyeit” kívánja a jelenben (és a jövőben) élővé, megfoghatóvá tenni, ezzel is
532 MARTONYI IN SULYOK 2016, p. 37.
533 Az örökkévalósági klauzulát a Német Szövetségi Köztársaság Alaptörvényének 79. cikk (3) bekezdése tar-talmazza, amely szerint: „A jelen alaptörvény olyan megváltoztatása, mely a Szövetség tartományokra való felosztását, a tartományok alapvető közreműködését a törvényhozásban vagy az 1. és 20 cikkekben megál-lapított alapelveket érintené nem megengedett.” Az 1. cikk az emberi méltóság védelmét, míg a 20. cikk alkotmányos alapelveket és az ellenállási jogot tartalmazza. A német örökkévalósági klauzuláról részlete-sen lásd: ZSUGYÓ 2019.
534 MÜLLER 2016, p. 74.
535 Uo.
536 Vö. Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland 79. cikk (3).
537 Az Ötödik Köztársaság Alkotmánya, 2 cikk: „Franciaország oszthatatlan, laikus, demokratikus és szociális köztársaság.”
538 SZŰCS 2006, p. 97.
539 SZAJBÉLY 2004
540 Szajbély Katalin (fent) a Stasi-bizottság jelentését idézi, mely a fogalmat a következőképpen határozza meg: „A köztársasasági paktum alapköve, amely három, elválaszthatatlanul összekapcsolódó értéken alapul: a lelkiismereti szabadság; a spirituális és vallási meggyőződések törvény előtti egyenlősége; a politikai hatalom semlegessége. A vallásszabadság minden állampolgárnak megengedi, hogy szabadon válassza meg lelki vagy vallási életét. A törvény előtti egyenlőség tilt minden diszkriminációt és kényszert, az állam egyetlen meggyőződést sem részesít előnyben. Végül a politikai hatalom tiszteletben tartja korlátait, és nem avatkozik be az állampolgárok hitéletébe.” Vö. Commission de réflexion sur l’application du principe de laicité dans la République. Bernard Stasi. 11. décembre 2003 p. 9.
kinyilvánítva egyediségét, saját, mindenki mástól megkülönböztethető identitását. Az alapvető jogok és a magyar alkotmányos identitás kapcsolatában Szmodis Jenő azon álláspontja meghatározó, különösen az Alkotmánybíróság 22/2016. (XII. 5.) határozatának fényében, amely szerint a történeti alkotmány vívmányain alapvetően szabadságjogokat kell érteni, pontosabban szólva „a szabadságok biztosításával kapcsolatos értéket, szabályokat és elveket.”541 Szmodis példaként, mint az egyik legfontosabb vívmányt, a tulajdonhoz való jogot és annak sérthetetlenségét hozza fel.542
Az alkotmányos identitás jegyei az alkotmányos rendszer önmeghatározásának elemeit jelentik, ugyanakkor manifesztációjukhoz, gyakorlati érvényesülésükhöz szükséges, hogy az Alkotmánybíróság, vagy az alkotmányozó felismerje e jelentőségüket. A történeti alkotmány vívmányai a magyar alkotmányos rendszer fejlődése során kivívott, meghatározó szegletkövek a történeti alkotmány dimenziójában, amelyeket azonosíthatunk többek között, a kivívott szabadságjogokkal.
Mikor az Alkotmánybíróság Magyarország alkotmányos identitásának meghatározásakor a történeti alkotmány vívmányaiból indult ki, élt a testület által korábban tett megállapítás által nyújtott lehetőséggel, amely szerint a történeti alkotmány vívmányai lehetőséget teremtenek az Alkotmánybíróság számára, hogy az egyes alapjogokat ne pusztán a jelenben vizsgálja, hanem alkotmányfejlődésünk történelmi dimenziójában.543
A tagállami alkotmányértelmező testületeknek az alkotmányos identitásról alkotott gyakorlat kialakítása során tulajdonképpen azt kell megvizsgálniuk, hogy az adott alapvető jog milyen szinten, milyen formában hatotta át a tagállam alkotmányos berendezkedésének fejlődését, illetve megjelenése, érvényesülése mennyiben formálta azt.544 Más szóhasználattal élve: az adott alapjog beépült-e alkotmányos rendszer identitásába.
További kérdésként merül fel, hogy a tagállamok alkotmányos identitásainak körében nevesített alapvető jogok ugyanazzal a tartalommal jelennek-e meg az integráció más tagállamaiban, illetve az integráció szintjén, valamint, hogy mennyiben támaszthatók integrációs követelmények az ilyen, alkotmányos identitásként nevesített alapvető jogok esetében?
A kérdés megválaszolásához Trócsányi gondolatait hívhatjuk segítségül, mikor az európai alkotmányos örökséggel kapcsolatban a következőképpen fogalmaz: „A nemzeti alkotmányok szintjén nagy hangsúlyt kap az alapjogok rögzítése. Szinte ugyanazok a jogok kerülnek rögzítésre valamennyi alkotmányban: egyesülési jog, gyülekezési jog, véleménynyilvánítás joga, a magánélethez való jog, az ártatlanság vélelme, az emberi méltósághoz való jog, diszkrimináció tilalma, stb. Ezek a hasonlóságok azt bizonyítják, hogy az alapjogok terén – szemben az államszervezettel – létezik egyfajta közös nevező, közös fejlődés.”545 Kitekintésként jegyezendő meg, ha az európai integráció esetén beszélhetnénk „európai alkotmányos identitásról,” akkor Trócsányi szavai nyomán, az alapvető jogok érvényesülése és tiszteletben tartása, a „közös alkotmányos örökség”
képezhetné az integráció alkotmányos identitását, hiszen az európai identitást már ma is, mint az alapvető emberi jogok érvényesítésének és tiszteletben tartásának kultúráját
541 SZMODIS 2013.
542 SZMODIS 2013, p. 1.
543 Vö. 33/2012 (VII. 17.) ABH [75].
544 Vö. SULYOK 2015, p. 37.
545 Trócsányi László: A közös európai alkotmányos örökség — Polner Ödönre emlékezve. http://www.juris.u-szeged.hu/ download.php?docID=45152
aposztrofáljuk. Ez a gondolat képeződik le az EUSZ 2. cikkében, amely szerint „az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.” (Igaz ugyan, hogy a korábban tárgyaltak szerint nem beszélhetünk „európai alkotmányos identitásról”, azonban európai identitásról – még ha annak tartalma napjainkban konfliktusok által övezett is – mindenképpen.)
Ha elfogadjuk Trócsányi gondolatait, akkor kijelenthető, hogy a tagállamok között meghatározó a konszenzus az alapvető jogok és az EUSZ 2. cikkében rögzített értékek elismerése és garantálása iránt. Azonban Trócsányi korábban, mikor a jogállamiság egységes, az európai integráció minden tagállamára alkalmazható fogalmának hiányára hívta fel a figyelmet, rávilágított az univerzális, minden tagállamra irányadó mércék alkalmazásának nehézségeire, egyszersmind veszélyeire is.546 Az univerzális értékek mindenkori elismerése egyáltalán nem előfeltételezi a feltétel nélküli unifikációt. Vagyis, a tagállamoknak, hogy az integrációban hatékonyan tudjanak részt venni, el kell fogadni annak alapvető értékeit, ugyanakkor az integráció kötelezettsége pedig az, hogy figyelembe vegye és tiszteletben tartsa a tagállamok egyediségéből származó egyes identitásjegyeit és teret hagyjon az univerzalizmus mellett a partikularizmusnak is.
Az integráció tehát megkövetelheti és az Alapjogi Karta szerződési rangra emeléséből eredően köteles is megkövetelni a nevesített alapvető jogok és európai értékek érvényesítését, azonban azok tartalmának meghatározásánál, a fentiekre tekintettel, korlátként érvényesül az egyes tagállamok alkotmányos identitásának tiszteletben tartása és a német AB gyakorlatában már az 1970-es években megfogalmazott nemzeti szintű védelem elve.
Mindez persze nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az európai alkotmányos hagyományok részben – tartalmukat tekintve is – lefedjék egy adott tagállam alkotmányos identitásának védelmét.547 Ahol kollízió keletkezik a tagállam alkotmányos identitása és az integráció között, ott az integrációnak engednie szükséges a tagállam alkotmányos identitása javára, amely ugyanakkor nem jelent parttalan engedékenységet, hiszen ahogyan Trócsányi fogalmaz: „Természetesen a tagállam tiszteletben kell, hogy tartsa a közösség alapvető értékeit, máskülönben aligha tudna abban hatékonyan részt venni.”548
Kérdésként merül fel azonban, hogy hol húzódik az az ésszerű határ, ameddig az integrációnak engednie szükséges? Hiszen a tagállamok alkotmányos identitásának érinthetetlennek kell lennie, azonban ezeknek az alkotmányos identitásoknak egyben a kollektív európai identitás részeként kell létezniük, vagyis szükségszerűen ki kell békíteni a kollektív identitást az azt létrehozó nemzeti identitásokkal – Anne Levade szavaival élve „az összeegyeztethetetlent össze kell egyeztetni.”549
Mikor az európai integrációra az alkotmányos identitás tükrén át tekintünk, szükséges észrevennünk azt, hogy minden egyes tagállam elsősorban a saját történelmi múltjának szemüvegén látja és értelmezi az európai kollektív identitást, de ennek fényében,
546 TRÓCSÁNYI 2014e
547 SZAKÁLY 2015, p. 35.
548 TRÓCSÁNYI 2014e, p. 15.
549 LEVADE 2016, p. 70.
történelmi sajátosságainak megfelelően alakítja ki önazonosságát is,550 amely egyben szükségszerűen meghatározza a többi tagállamhoz és az integrációhoz fűződő magatartását. Így az „összeegyeztethetetlen összeegyeztetéséhez” a konstruktív párbeszéden kívül szükséges a szolidaritás is.551
Szolidaritás a tagállamok részéről, hogy a párbeszéd eszköze révén megismerjék és elfogadják az egyes alkotmányos identitásokból fakadó, eltérő tagállami alkotmányos hagyományokat.552 Ahogyan Trócsányi gondolataiból láthattuk, a tagállamok között vitán felül álló konszenzus uralkodik abban, hogy önmagukat az alapvető jogok biztosításának tükrében kívánják meghatározni, azonban saját történelmi, alkotmányos tradícióik fényében. A kollektív európai identitás, és az azt életre hívó tagállami alkotmányos identitások között fennálló feszültséget, noha enyhíteni lehet – és a jövőben talán kibékíteni is – a párbeszéd és a szolidaritás értékeivel, teljesen feloldani nem lehetséges, mivel a tagállamok és az integráció közötti ellentét komplexebb, árnyaltabb problémakör, amely a korábban ismertetettek szerint államelméleti, államszervezeti kérdések megválaszolását – és döntések meghozatalát – teszi szükségessé.553
550 Ennek szemléletes példáját jelenti a Magyar Alaptörvény elfogadása, s annak európai visszhangja, melyről bővebben lásd: TRÓCSÁNYI 2014a.
551 Vö. Schuman-nyilatkozat. http://europa.eu/about-eu/basic-information/symbols/europe-day/schuman-declaration/index_hu.htm
552 Vö. MÜLLER 2016, p. 78.
553 Vö. SULYOK 2014, 46-50.